Bálint Miklós Bendegúz

 Az aradi tizenhárom


 

Lázár Vilmos
Ferdinánd császár 1. huszárezredében hadnagy.
A 39. honvédzászlóaljnál főhadnagy, ezredes.

Nagybecskerek, 1817. október 24. – Arad, 1849. október 6.
Élt; 31 évet



Örmény vér van ereiben,
tűz lobog a szemeiben.
Hol Ararát fénye ragyog,
ott tiszták a gondolatok.

A családja vagyontalan,
ám boldog, mert nem hontalan!
Van Hazája, s eledele,
szerény, tisztes jövedelme.

Itt él köztünk ősi Honban,
örökletes fájdalomban.
Nemesek közt is nemesebb,
hisz lelkisége becsesebb.

Alig tizenhat és szolgál,
a gond előtt meg nem hátrál.
Helye gyalog, s huszárezred,
mely a pályáján a kezdet.

Szerelmes egy özvegy hölgybe,
csinos, művelt bárónőbe.
Kivel a vonzalom közös,
szenvedélyesen ösztönös.

Lázár is szép, derék férfi,
’ki a testét, s lelkét képzi.
Izomzata csodálatos,
minden részén ép, arányos.

A tartása, mint a szálfa,
vágyakoznak sokan rája!
Ő mássoknak foghatatlan,
a szerelme oszthatatlan.

Tekintete nyugodt, szerény,
jól megfontolt magyar legény.
Bátran tekinthet előre,
biztosítva a jövője!

Leszerel, és nemsokára
vonul  nője birtokára.
Jó kedvére gazdálkodik,
szorgalommal gyarapodik..

A vasútnál munkát vállal,
szembenéz új kihívással.
S épül Szolnok – Pest - Vác vonal,
siklik az életszínvonal!

Hamarosan főpénztárnok,
s rendeződnek polgárálmok.
Első helyen van a család,
ám a béke hamis, csalárd!

Bajban van az Édes Haza,
s támad ellenségnek hada!
Főhadnagy lesz a seregben,
készültség az ezredekben!

Utászkarba átléptetik,
szaktudását elismerik.
Kivitelezést is tervez,
Győrben, s Pesten épít, szervez.

Répásyval együtt szolgál,
Tisza védvonalán helytáll.
Seregtesteket irányít,
szaktudásával bizonyít.

Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa,
Ő e megyék parancsnoka.
Itt készül a hadianyag,
mert kéznél van sok nyersanyag.

Veszélyben a hadmegyéje,
s Jozef Barco ellenébe’
Munkács felé egyre jönnek,
s honvédseregünkre törnek.

Lázár rögtön visszaveri,
s a védelmet erősíti.
Itt is, ott is segédkezik,
s harci kedvtől tüzesedik.

Védi északon a határt,
Dukla hágót őriz, s lezár.
Mégis betör ott az orosz,
s Lázár támadást viszonoz.

A fiatal törzstiszt bátor,
élteti a harci mámor.
Vitézségben jeleskedik,
nem érdekből helyezkedik!

Azt mondja a környezete,
nehéz az Ő természete.
Hisz rendkívül határozott,
cselekvése szabályozott.

Ami szívén, az a száján,
nem búj’ szoknya mögé gyáván.
Az érvei ésszerűek,
és sokaknál népszerűek.
Jön a cártól segedelem,
mely számunkra veszedelem!
Guba a gubához hajol,
s mind a kettő minket rabol!

Erősítsd a Kárpátokat!
Védjed meg az átjárókat!
Ez mára a napiparancs,
 menetkészen minden bakancs.

Dembinski a főparancsnok,
tőle jönnek a parancsok.
S Eperjesen áll a központ,
van kapkodás, s ezernyi gond!

Lázár Bártfára megy gyorsan,
erősítés kell balsorsban.
Hisz’ Paszkevics vadul támad,
hada túlerővel árad.

Jó szabolcsi önkéntesek,
és az első vadászezred,
Lófalu és Bártfa között,
az orosszal megütközött.

Súlyos veszteségek árán,
enyhül a had szorításán.
Az orosz most visszavonul,
s más irányból támad, s nyomul.

Túlereje már tízszeres,
ömlik a fekete leves!
Lázár hada fordul vissza,
s inkább Tisza vizét issza.

Negyvenkilenc nyár közepe,
testet éget a nap heve.
Folyik haditaktikázás,
alvás helyett szundikálás.

Fő cél most az időnyerés,
s a jó helyzetértékelés!
Az ellenség fárasztása,
helyes döntés választása.


Változatos ez a pálya,
jelölve új hadosztálya.
Benne harcedzett katonák,
vannak köztük jó cimborák.

Kap és váraljai sáncnál,
jobban teljesít a vártnál.
Megfutamítja az oroszt,
hadizsákmányt néha oroz.

Július tizenegy’ napján,
előrelép tisztes rangján.
Alezredes lesz a sorban,
és Szolnokra küldik nyomban.

Kitör a kolerajárvány,
s nem fut onnan el Ő gyáván.
A kór hamar betegíti,
s erős testét leteríti.

Kramolin Hugó orvosa,
s mellette a hű asszonya.
S pár nap alatt talpra ugrik,
örökmozgó, sosem nyugszik!

Szeged várost kiürítik,
s a haderőt délre teszik.
S újszegedi hídállásnál,
részt vesz a vad mészárlásnál.

A fővezér Dembinski lesz,
s minden terhet Lázárra tesz.
Aznap Haynau már támad,
a magyar had küzd és fárad.

Lázár hadosztálya szilárd,
ellentámadással kivár.
Ám a veszteségek nagyok,
számozva a harci napok!

A had száma zsugorodik,
s harmadára fogyatkozik.
Ezerötszáz ember talpon,
közeleg az őszi alkony!

S jő a temesvári csata,
nagy a füstje és robaja.
Sok a kiképzetlen egyén,
sötétség ül a föld egén!

Tizedike, haditanács.
Eltűnt asztalról a kalács!
Rékás felé van még járat,
ömlik a könny, s bánat árad.

Guyon Richard tanácsot kér,
Lázár szava aranyat ér.
Minden esélyt megfontolnak,
latolgatnak, átgondolnak.


Augusztus hó tizenhárom,
főseregünk nincs már gáton!
Világosnál minden veszett,
a magyar ügy kiszenvedett.

A kormány sincs már a helyén,
csak kéznyoma a tengelyén.
S a kormányzó távozóban,
szerencsénk leáldozóban.

Menekül az, ’ki teheti,
s ’ki életét megmentheti.
Ám Lázár még fegyelmet tart,
elkerülvén a zűrzavart.

Igazságos, gondoskodó,
tiszta fejjel gondolkodó.
S elmegy Lugos városába,
fegyvercsörték zsivajába.

Onnan útja Karánsebes,
amely irány nyílegyenes.
Szákul a végállomása,
’hol halványul csillogása.

S majd kétezer főnyi ember,
végleg leteszi a fegyvert
a császári hadak előtt.
Nyárutóján, egy délelőtt.

Lázár kezében még fegyver,
s Bemtől előléptetést nyer.
Ezredessé kinevezi,
s jó reményét kifejezi.

Nincsen, aki jóváhagyja,
menekül apraja, s nagyja!
Feloszlott az országgyűlés,
sporttá vált a magyar űzés.

Az ítélet rendeltetett,
mely előre megszületett.
A hatalom bosszúálló,
kíméletlen, vért zabáló.

Hadtestparancsnokra halál!
Repül golyó, s szíven talál.
A kivégző érzéketlen.
s eldől a test élettelen.


52 versszak