Wass Albert mellszobrot avattak Újpesten. (2009. február 15)
Dr. Derce Tamás, Újpest polgármesterének avató beszéde.
"Tisztelt Újpestiek, Hölgyeim és Uraim!
A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott, elrabolt,
elzabrált dolgot, annak jogos tulajdonosa visszaveszi tőle. Nem a lebukástól,
nem a börtöntől fél. Wass Albert a meglopott, a megrabolt magyarság
jajkiáltása. Wass Albert szavai Déva, Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Beszterce,
Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács, Huszt, Székelyföld, Kolozsvár, Arad,
Nagyvárad, Brassó, Hunyad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt, Kismarton
jajkiáltását hozza felénk. Élő lelkiismerete ma is mindazoknak, akik látják és
siratják a lassan pusztuló kárpat-medencei magyarságot, akiknek lelki és
fizikai fájdalmat okoz, a határainkon belüli és a határainkon kívüli kultúránk
pusztulása. Wass Albert maga a magyar sors..
Egyenként, külön-külön, és együtt, mindannyiunké. Háborús bűnöst csináltak
belőle, hogy a meggyalázott magyar nemzet könnyeit és jajszavát ne tudja
verseiben, írásaiban a világnak hitelesen elmondani. El akarták feledtetni,
hogy írásait a felnövő
nemzedékek ne ismerjék meg, és ne gondolkodjanak el azon, mi is történt
1920-ban Trianonban? Mi is történt 1947-ben Párizsban? És mi nem történt meg
1990-ben Magyarországon? És mi történt a kisebbségben élő magyar emberekkel, a
magyarság értékeivel, a magyarság kultúrájával, 1920 után, a Felvidéken, a
Kárpátalján a Regátban és Erdélyben, a Dél-Vidéken, a Muraközben, és a mai
Burgenlandban.
Az én nemzedékem úgy élte le élete javát, hogy azt kellett látnunk, a hivatalos
Magyarország évezredes értékeket próbált elpusztítani. A keresztény egyházból,
amelynek az ország és Európa létét, kultúráját, alapvető értékrendjét,
köszönheti, elpusztítandó, reakciós klérust faragott. A hazaszeretetből,
proletár internacionalizmust eszkábáltak. A több tízmillió embert
meggyilkoltató generalisszimuszból a népek atyja lett, s a Haynau által
meggyilkoltak többszörösét kivégeztető, emberek tízezreinek életét örökre
megnyomorító első-titkárból, János bácsi, az Öreg lett. Az ember tragédiája
sokáig tiltott darab
volt, mert a falanszter jelenet a párt ideológusainak értelmezésében a
kommunizmust példázta. És Liszt Ferenc halhatatlan szimfóniája, a Les Preludes
sem csendülhetett fel, mert őrült emberek háborús győzelmi bejelentéseik
aláfestő zenéjeként használták. Micsoda paradoxon! És micsoda folytatás a
mában! Ha a Magyar Köztársaság elnöke Tatabányán turul szobort avat, akkor az
ősi magyar jelkép előtt tiszteleg. Ugyanez, Budapest egyik kerületében a
fasizmus jelképrendszerének
feltámasztása.
És micsoda folytatás a mában. A mai hivatalos Magyarország, a magyar kormány,
tudatosan folytatója a szocialista népi demokráciának, s méltó örököse is annak.
Úgy tesz, úgy viselkedik, mintha nekünk, magyaroknak kellene szégyenkeznünk
amiatt, hogy Szlovákia területe az utolsó négyzetmilliméterig megegyezik a
történelmi magyar felvidékkel. És némán tűri, sőt, tudomásul veszi nem okulva a
tragikus múltból, hogy szlovák kormánypárti politikusok, a felvidéki magyarság
ellen a fasiszta időket idéző módon izgassanak. És némán tudomásul veszi azt
is, hogy Kárpátalján megszűnik a magyar anyanyelvű oktatás. Kinek is a
kormánya?
Wass Albert szobrának avatása nem csak hangos jajkiáltás a magyarság sorsáért
érzett aggodalmunkban! Nem csak egy, a sok kis apró ünnep közül. Tiltakozás az
ellen a kormánypolitikai ellen, amely a határainkon túli magyarságot magára
hagyta, s kiszolgáltatja mindazoknak, akik történelmi múltat is ellopva,
kisebbségi érzésekkel terhelten, a tolvaj agresszivitásával védik a lopott
holmit. De vajon csak ennyi lenne az egész? Csak arról van szó, hogy létezik
egy író, akit a mai hivatalos Magyarország és szellemi, intellektuális és nem
intellektuális holdudvara el akar felejtetni? Csak ennyi az egész?
A játék, a módszer ismerős. Ahogy a kormány mondja és gondolja: "Huszonhárom
millió román munkavállaló! Tőled veszik el munkahelyed, hát ne adj magyar
állampolgárságot a határon túli rokonaidnak, barátaidnak, apádnak, anyádnak,
testvérednek! Ide jönnek és elveszik a kenyeredet. Wass Albert? Jelentéktelen
ember, akinek könyveit nem is érdemes olvasni, hisz nekünk, a magyar kultúra
hivatalos képviselőinek sem kell ez a háborús bűnös! És ha véletlenül a kezedbe
kerül egy könyve, írása, el ne olvasd, mert sorai gyönyörűségétől csak a
szíved fájdul meg. Csak a könnyeid csordulnak ki, s a végén még eszedbe jutnak
azon őseid, akik vérüket hullatták, életüket adták német és tatár, török és
orosz, román és szláv elleni harcban. Vérüket és életüket is adták, ha kellett,
hogy az ország megmaradjon, hogy az ország egybe maradjon! És ne olvasd azért
sem, mert még ráébredsz, nem lehetsz közömbös az elszakadt és kisebbségi sorban
élő magyarok iránt, mert egy vérből vagyunk, s még eszedbe jut, hogy csak
magunkra, egymásra számíthatunk és senki másra. Határainkon innen, és
határainkon túl. És még a végén ne adj Úr Isten, netán magadénak fogod érezni
Dsida Jenő sorait:
-Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti rég halott regösök, ti vértanúk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! –
Mert ha ma, drága barátaim, elfejtjük Wass Albertet és kitörüljük még
emlékezetünkből is magyarságát, gondolatvilágát, a magyar közösség megtartó
erejébe vetett hitét, az összetartozásunkat hirdető apostoli szavait, már
maguktól jönnek a többiek. Holnap már nem fog számítani, és megtagadjuk a
határon túli magyarokat, és nem fogunk sorsközösséget érezni velük és
oláhoknak, tótoknak, rácoknak fogjuk nevezni önmagunk véreit! És a következő
nap már idegenek lesznek a Tiszántúliak, s újabb nap s már idegenek lesznek a
szomszéd városban élők, s azután a közvetlen szomszédaink is! És eljöhet az az
idő, amikor e hazában, s e hazán túl, 15 millió magyar, egymással körbe véve 15
millió idegenként él, s úgy fogja gondolni, hogy semmi közünk sincs egymáshoz..
S a hatalom, ezután azt fog tudni tenni velünk, amit akar, mert azt akarja, az
a célja, hogy azt tehessen velünk, amit akar! Az a hatalom mely becsapott
minket. Az a hatalom, amely reinkarnációját éli! Az a hatalom, amely
tolvajoknak, hazugoknak nyújtott és nyújt menedéket, s lélekben is ugyanúgy
kirabol minket, ahogy 1920-ban Trianonban, és 1947-ben Párisban is megtették
idegen hatalmak országunkkal. Az a hatalom, amely hatalmát bizonyítottan nem
tudja a közjó érdekében gyakorolni. Az a hatalom, amely elhagyta, becsapta,
lelkileg kifosztotta, megalázta és megtagadta 2004 decemberében azt a népet,
amelyből származott! De eszünkben kell, hogy legyen a Magyar zsoltár sorai
mindig és mindenhol:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Wass Albert a miénk. A XXI-dik század zajló magyar tragédiájának, melyben
mindannyian főszereplők vagyunk, szellemileg ma is élő alakja. A szellemi kapocs
mindazon magyarok között, akiknek feljajdul a szíve, ha hallja a sorjázódó
szavakat agyában, szívében, lelkében: Déva, Pozsony, Nagyszombat, Nyitra,
Beszterce, Kassa, Beregszász, Ungvár, Munkács, Huszt, Székelyföld, Kolozsvár,
Arad, Nagyvárad, Brassó, Hunyad, Temesvár, Szabadka, Újvidék, Eszék, Ruszt,
Kismarton.
Vörösmarty 1851-ben egyik versében írta: "Most tél van, és csend, és hó és
halál." Valóban, sokan vannak, ki azt akarják, hogy örökre elhiggyük, Most tél
van, és csend, és hó és halál. De mi tudjuk, a tél után mindig tavasz jön, azaz
az élet jön. És legyünk türelmesek barátaim. Mert addig, már csak guggolva is
...."