Back to Home

 

 

 

VISSZHANG

EGYHÁZ1 LAPOK "SUMÉR ERETNEKJEI", KIGÚNYOLT  ŐSTÖRTÉNÉSZEI ÉS UKRÁNNÁ DEGRADÁLT SZKÍTÁI.

 

Fehér M. Jenő

 

Isten látja lelkünket, hogy nem szívesen vitázunk magvar lapokkal, s még kevésbé az emigráció lelki-szegénységben vegetáló egyházaktól szerkesztett lapokkal,de legkevésbé a haza, i karámba szorított és kötőféken vezetett "Új Ember"-rel.

Feltünő azonban a már foszladozó "Una Sancta Ecclesia" magyar részlegének egyidejű, egyöntetű sajtó megnyilatkozási sorozata. Arra gyanítunk, hogy az egyház "egységét" már csak negatívumokra használják s ezt is főként a magyar érdek ellenében ... Ez keltette bennem a visszhangot.

Mindenek előtt állapodjunk meg mi "régi nevelésű katolikusok", hogy gyerek korunkban a "Kis Kátéból",nyolc éves teológiai tanulmányaink alatt AQUINOI SZ. TAMÁS "Suma Theologica" nyolc hatalmas fóliáns kötetéből azt tanultuk,hogy az egyház "tévedhetetlen". Hogy most mit tanítanak, nem tudom, de annak idején még azt is hozzátanultuk, hogy ez a tévedhetetlenség „csak hit és erkölcs dolgaira” vonatkozik, ha az "ex chatedra” kihirdetik. Ezen a szigorúan körül határolt területen kívül az egyháziak, is "laikusak'", sőt sokszor tájékozatlanabbak, mint bárki más, a maga természettudományi, történelmi és nyelvészeti szakemberek közül.

Ha az okát keressük a nagy egyöntetűségnek a külföldi magyar "nyelvészkedők", "sumérok" vagy egyszerűen csak ős-történelemmel foglalkozókkal szembeni fogakat villogtató ellenséges magatartásnak, magyarázatul az elzsidósodott keresztény együtt működésre kell gondolnunk nemcsak a Vatikán részéről, amely körülvette magát a zsidó származású BEA bíborossal az élén az ugyanilyen lelkületű tanácsadókkal, hanem kicsiben, magyar vonalon is szét kell egy kissé tekintenünk.

Bizonyíték gyanánt teljes egészében közlöm az „Új Ember” egy cikkét az ószövetségről, az egyik emigráns lap nyomán.

 

Az „Uj Ember” cikke az Ószövetségről

 

A Budapesten megjelenő Új Ember című katolikus hetilap egyik, nagy figyelmet keltő cikkében arról ír, hogy a kinyilatkoztatás története a zsidó és keresztény vallás közös kincse. Ezért a zsinat utáni müvek rendszeresen zsidó-keresztény kinyilatkoztatásról írnak és a teológiai iskolákon az ószövetséget gyakran zsidó tudósok mutatják be a hallgatóknak. Az Ó- és Újszövetség ilyen kölcsönös elismerése képezi alapját a zsidóság és kereszténység hívő párbeszédének.

A lap riportere meglátogatta a magyar fővárosban az Izraelita Hitfelekezet Országos Rabbiképző Főiskoláját és dr. Scheiber Sándor igazgatóval beszélgetett a főiskola működéséről, a szentírás jelentőségéről híveik életében.

-- Ezt a főiskolát 1877-ben állami támogatással építették. A király ezzel a keggyel azt a hadisarcit térítette vissza, amit Haynau szedett be az 1848-as szabadságharcban aktívan részvett nagyszámú zsidótól. Ebben az intézetben tanítottak irodalmi és kulturális tevékenységükről is híres egyéniségek, mint Kaufmann Dávid, Goldziher Ignác orientalista és Bacher Vilmos, a perzsa költészet nagy kutatója. A rabbi-képzés mindmáig egész Kelet‑

Euró-pában csak itt történik. A főiskola tanulmányi ideje hat év, átlagban tizenöt hallgató van. Civilek és nők az intézetet nem látogathatják.

— Mit jelent a mai hívő zsidóság számára a Biblia?

—A zsidóság története elválaszt hatatlan Isten-hitétől. Izrael egyistenhitének fokozatos kialakulása egy irányban fejlődött az ősi törzsek néppé, nemzetté válásával. Az ősatyák Istene, aki kiválasztja Ábrahám törzsét, azonos Jahvével, aki Mózessel a sínai szövetséget megkötötte. Izrael népe mindig hitt Jahve ígéreteiben, ez erősítette fejlődésében és ezzel tudta elszenvedni sokszoros pusztulását. Izrael egyisten hite történelmi tény, Jahve jelenléte összeforrt népével, e nélkül nem lehet megírni történelmét, és ebben tér el más népek történetétől.

— Miben látja professzor úr a biblia egyetemes értékét?

—A biblia nemcsak a sémi kultúrát foglalja magába, de jórészt erre épült Európa műveltsége. A hazai irodalom és művészet ismeretéhez is nélkülözhetetlen a bibliában való jártasság. Egy koncerten, egy múzeumban, Arany, Berzsenyi, Ady költészete előtt értetlenül áll az, aki nem ismeri a biblia eseményeit, képeit, igazságait.

— Hógyan ismerik meg Önöknél ma a Bibliát?

—A hívő zsidó családokban az atya tud héberül, ő tanítja, magyarázza a bibliát. A családon belül gyakorolják a vallási szertartást, — szokásokat. Vidéken hitközségenként a fővárosban körzetenként vallás-tanfolyamok vannak. A főiskolán a hallgatók szentírási bevezetést, — a biblia szövegeit tanulmányozzák középkori és modern magyarázatokkal, főleg Cassuto és Gordon mai kutatásait használják. Egyéb tantárgyak még: a zsidóság története, irodalomtörténete, kódexirodalom, talmudolvasás, zsidó vallásfilozófia, homiletika, lelkipásztorkodástan és társadalomtudomány. Az evangéliumok, mint olvasmányok szerepelnek.

— Milyen szentírásfordításokat használnak?

—                       1898-ban indult meg a biblia első teljes héberről magyarra fordítása Bacher Vilmos magyarázatával. A negyvenes évek elején jelent meg Joseph Hertz, a magyar származású angol főrabbi kétnyelvű, héber-magyar bibliája, magyarázattal ellátva. Jelenleg sokan használják Károli Gáspár szép magyar nyelvű, újonnan kiadott Szent Bibliájáa.

— Milyen oktatói és tudományos munkát végez a professzor úr?

— A főiskolán bibliát és irodalom-történetet tanítok. Kutatásaimban az ezeréves magyar zsidóság irodalmi és egyéb kultúremlékeivel foglalkozom. Megjelent munkáim: — Magyarországi zsidó feliratok (1960), és Héber kódexmaradványok a magyar országi kötéstáblákban (1969). Rendszeres munkatársa vagyok a leydeni Vetus Testamentum — és a berlini Zeitschrift für alttestamentliche Wissenschaft katolikus folyóiratnak.

1972. JÚLIUS 29

A cikk alapján már megalkothatjuk magunknak az új „egyházi egységet” s már csak kevés hiányzik, hogy Péter apostol követelése szerint először minden újszülöttet körül kell
metélni és csak aztán kaphatja a keresztséget, valóra váljék Pál apostollal szemben, aki a"pogányból" minden zsidó-átmenet nélkül terelte Jézusunk aklába báránykáit.

De ebbe nincs mit "beleszólnunk". Ellenben annál inkább a nevezett hazai egyháziaktól szerkesztett (Pénzes Balduin bencés tanár) lap egy másik cikkéhez okvetlen felháborít minden igazságra törekvő embert, köztük magamat is.

Sajnálatos módon a hajópostán igen megrongálódott a hozzám küldött példány és így facsimilében nem, csak újra irt szöveggel ismertethetem Olvasóimmal ezt az illetéktelen területekre betolakodó írást, melyet szerzője "-rosdy-" rövidített névvel szignál. Kötelességszerűen teljes egészében közöljük a szöveget a benne előforduló kiemelésekkel együtt. Íme :

"Az utóbbi években egyre több jóhiszemű, de tájékozatlan ember "dőlt be" itthon is azoknak a nyugaton megjelenő, sokszor igen szép kiállítású, de annál inkább dilettáns, áltudományos kiadványoknak, melyek a magyar nép sumér eredetéről hordanak össze hetet-havat. Azt hisszük, ezeknek a külföldi magyar könyveknek és cikkeknek egyik (jámborabb) indítéka, hogy az idegenek között kisebbségben élő magyarok öntudatát ébrentartsák (egy nemzetnél sem vagyunk a lábbvalóak), de mégsem veszélytelen " szektáról" van szó. Mert e "sumér-hitű" felebarátaink, sokszor anélkül, hogy gondolnának rá,soviniszta eszméket hirdetnek a magyarságról, mely hova-tovább az egész európai és amerikai műveltség melegágyává válik , más nemzetek fölé emelkedik képzeletükben.

Mivel e "sumér-szekta" tagjai között katolikusok is előfordulnak, nem érdektelen felhívnunk a figyelmet Bartha Antalnak, a Történet-tudományi Intézet kiváló munkatársának cikkére.

Bartha a Népszabadság március 10-11-i számaiban tette közzé gondolatait a magyar őstörténet mai állásáról és feladatairól. Örömmel olvastuk ebben, hogy készülőfélben van egy összefoglaló műve, mely bizonyára nagyban kielégíti majd azt az általa is említett igényt,hogy"a közvélemény eligazítást, tudományos eredményeket vár a magyar őstörténet kérdéseiben". Ez az igény a sumér eredet cáfolatára is vonatkozik. Ma már kétségtelen ugyanis, hogy a finn-ugor népek Európában alakultak ki,a magyar nép pedig az egykori Baskíria területén és átterjedhetett a Volga nyugati partvidékére is.

Várjuk tehát az "illetéktelen ötletek"cáfolatát a magyarság eredetről"

Aláirás:(rosdy ).

Eddig az "Új Ember"cikkecskéje.

Részletezve egy kevéssé a tartalmát roppant meglepődünk az egyetlen hazai, katolikus hetilap merészségén, hogy már annyira kisajátították maguknak az otthoni papok a "kiközösítés" az "anathema sit" átkát olyan dolgok felett, mint egy nyelvészkedés, vagy őskutatás, de legfőként abban az esetben, ha ez a véleményformálás a sumér-magyar rokonság javára billenhet.

Mindenek előtt nem a "nyugati" és"hazai" (mert ilyenek is szép számmal akadnak, akik "a lap szerint "bedőltek"!) illetéktelenek a sumér-magyar kérdéssel, vagy rövidebben az őskutatással foglalkozni, hanem az egyház emberei, főként azok, akik nem érnek fel a katedrák magasáig "eretnekké" nyilvánítani katolikus hitsorsosaikat... Szeretnők hinni, hogy ezzel a becsempészett cikkecskével, melyet szerzője gyáván "névtakarással" irt alá, maga a "felelős szerkesztő" nem ért egyet. Ha ez nem így lenne, akkor feltételezzük, hogy saját rendjét, a nagy bencés múltat tagadta meg, amely az igazságkeresők ezreit tanította régebbi, boldogabb időkben a bencés gimnáziumokban.

Az egyház a maga egészében és tagjaiban, pápájával és papjaival egyetemben is illetéktelen egy-egy tudományág ilyen-olyan természetét eldönteni, ha az a "hit és erkölcs keretén kívül esik. A sumér kérdés pedig ilyennek minősül, még a ma esetben is, ha a történelmi tényeknek megfelelőleg, a régész tudomány többszázezres ékiratos táblácskáinak megmaradt adatai szerint a zsidóknak tulajdonított ősi Bibliát évezredekkel meg előzi. Illetéktelen az egyház és nem vesszük magunkra a "sumér eretnek" megvető jegyét a zsidó-keresztény egyesült egyház fejé-től sem. Az igazság kutatását, mint természetadta jogunkat semmi féle emberalkotta törvény el nem veheti. Ez a legelemibb egyéni szabadság„ S az a mi szerencsénk, hogy még "nyugaton" szabad véleménynyilvánítás is van,, . Itt nem az újságok címei viselik a "szabadság" szót(Szabad Szó, Népszabadság, Szabad Magyarország) stb. hanem élünk is vele...

S ne feledje az"Új Ember", hogy a "tévedhetetlen" egyház sokszor és sokban tévedett, amikor saját területéről letért, más tudományokba ütve az orrát. Galilei " És mégis mozog a föld " jelszavával dobbantott, mikor eretnekké nyilvánították hajdanán és a mai egyház kénytelen erkölcsileg elégtételt adni neki...

A másik meglepő dolog a cikkecskében, hogy az általunk is őszintén nagyra értékelt, tíz talentumos Bartha Antalt nevezi ki döntőbírónak ebben a valóban izgató ügyben... Őskutatásunknak azonban csak egy, aránylag rövid időre visszaható rétegébe ér el ennek a fiatal és a moszkvai legjobb archeológusok és történészek környezetében nevelődött tudósunknak az illetékessége is. Történész egyedül nem vállalkozhat ilyen nagy kérdés megoldására még akkor sem, ha Nagy Sándor kardjával rendelkezik, hogy a "gordiuszi csomót" ketté vágja...

Szégyene a mai magyar papságnak, hogy nem nől, nem nőlhet fel soraiból olyan nemzedék, mint Kmoskó Mihály, az eddigi sumerológiában magyar vonalon legjártasabb szerény kanonok, vagy a volt kassai püspök Fischer-Colbrie Ágoston, Giesswein Sándor, Aisleitner József, Vargha Zsigmond, akik a külföld felé is nagyot alkottak és a sumér-magyar rokonságot, ha másként nem "turáni alapon" bizonyították. S ezek a felsorolt urak nemcsak latinul, görögül tudtak ( ma már a mai papságnak ezekre a "holt"-nyelvekre nincs szüksége, nem is tanulja!), hanem szírül, héberül és még más orientális nyelveken is írtak, olvastak. Főként írtak. . Szégyene a hazai magyar egyházi iskoláknak, hogy ma már, ha a nyelvészetről beszélünk, egyetemi felvételi vizsgázók közt sok magyar ifjú már arra a kérdésre sem tud válaszolni, hogy m ilyen nyelven beszélnek a székelyek ?

Arra kérjük tehát a jó hazai megmaradt főtisztelendő urakat (még a pórázuk ellenére is), hogy ne a sumérokat zárják ki az "egyedül üdvözítő anyaszentegyházból" "sovinizmusuk" miatt, hanem inkább vasárnapi prédikációikra szép magyarsággal készüljenek fel és hirdessék a magzatelhajtás, a tudatos nemzet - halál szándékos és alattomos felbujtásának elitélésére, Közösítsék ki, nevezzék "eretneknek" azokat, akik a magyar vetésbe gázolnak...

Egyben azonban nem tévedett az "Új Ember" írója , amit megismétlünk "az idegenek közt kisebbségben élő magyarok öntudatát ébren tartja „a sumér-magyar rokonság” vitatott vagy bevallott, vagy fanatikusan hangoztatott ténye. De ezt nekünk a Gondviselés, vagy a Magyarok Istene adta, elannyira, hogy bár csepp vagyunk a népek tengerében, de ősi soron szerzett sumér örökségünkben csak úgy ujjá éled a lelkünk, ahogy Lőrineze Lajos professzor USA-beli körútja alkalmával szűkszavúan, de bevallott: „Magyarországon a surbankó legények esténként az utcasarkokon suméroznak!” Így leszen igaza a nagy Széchényi Istvánnak: Nyelvében él a nemzet. És mi élni akarunk "idegenek tömkelegében is" és fiaink, akiket mi nevelünk folytatni fogják édesanyanyelvünk talán hibás hangsúlyozású, de mégis édes zamatját...

A hazai egyháziak véleménye "pórázon "halad. Inkább sajnálatot vált ki az olvasóból. Ezeknél sokkalta elitélendőbbek az emigrációban, vagy ahogy ők már jobban szeretik használni, diaszpórában szerkesztett egyházi lapok.

Minden USA-beli magyar és sokan más világrészeken is hallottak a hajdanán oly jelentős és valóban nagy magyar kultúrmissziót betöltő "Katolikus Magyarok Vasárnapja" c. hetilapot. tisztes 75 éves múltra tekinthet vissza, amikor még az igazi magyar papok követték az Amerikába vándorolt , nyomor és Trianon elől menekülő híveiket. Amikor még Egyház volt az egyház, pap volt a pap., ,Azóta sok minden történt. Ma mára ferences barátok, akiket a népünk századok óta "cseri barátjainak" nevezett, atyáinak" tekintett és nem "father"-ozott, hanem boldogan tárta kí előttük minden testi-lelki nyomoruságát.Ma ezek a"father" ek a legújabb modelü kocsikban száguldoznak, az öregje emlékeiből él, a fiatalja pedig túltesz a magyar barokk-kori püspökök szellemi renyheségében él és Prohászka szerint inkább "testész", semmint "lelkész".

Ebben a kietlen szellemi renyheségben egy"laikusnak" adtak teljhatalmat a jó ferencrendi barátok a nevezett hetilap felett. Bár ne tették volna. Mert így is részesei a felelőségnek népükkel szemben elkövetett mellőzései, ellenséges indulatai, önzései miatt, amellyel ezt a hajdanán oly jelentős keresztény szellemet lehelő lapot saját másod-harmadrendű szépirodalmi közlönyévé tette. "A besúgó és apostol" szerzőjéről van szó, Neve nem érdekes, sem említésre érdemes. Megnyilatkozásait sokan ismerik.. Legutolsó New York-ban tartott Szent István Emlékünnepély alkalmával az unatkozó, ásítozó hallgatóságát azzal figyelmeztette nagyobb "ájtatosságra",hogy "akinek unalmas nyugodtan elmehet. Ki is ürült a terem...

Nos ez a A. M. Vasárnapja szerkesztője 1972 nov. 5, számában egy krokit, gúnyolódó szatírát közölt le nyelvét öltögető utcai gyerek stílusában a magyar őstörténet-kutatók ellen. Ez az irodalmi forma nem új. Irt ilyet Hunsdorfer-Hunfalvy Vámbéri - ász címen Vámbéri ellen, s talán legutóbb Zsirai Miklós a magyar "nyelvészkedők" ellen. Bár mindkettő "szellemes" és némi tudás, sok vetélkedés van mindkettőben, ahol ellenfél mérte össze erejét ellenféllel, a "Katolikus Magyarok Vasárnapja"-nak szatírja valószínűleg a négerek éjszakai surranásaiból tanulva,a névtelenség - a gyáva írók páncélja ez ! - mezébe takarózva mártogatta epébe, gúnyba a tollát, hogy gúnytárgyává tegye a lap egyszerű és jólelkű olvasói előtt azokat a " keresztény felebarátaikat", akik sokszor egyedül abba tudják életük keserveit belefojtani, hogy a régi, ősi magyar múltról álmodozva vagy tudatosan, de olvasgassanak, sőt talán írjanak.

Van-e joga valakinek is, kigúnyolni a sárkányeregető gyerkőcöket künn a réteken azzal a megokolással, hogy hisz már sokkal magasabban is járt és jár az ember a jett-eken, sőt már a eloldat is megtaposta az ember lába. Van-e joga egy újságszerkesztőnek csufotüzni abból, hogy hajdani ősök nyomait kutatja a napi robottal rabszolgává nyomorított ember, mert az ürességet, ami a világvárosokban is körülveszi a hazáját vesztett magyart, nem tudja más kitölteni, csak egy-egy kis apró aranypikkely, melyet múltunk fényesítésére fordít.

A cikk maga "szellemeskedni" akar, mint hajdanán a i ivóházi Konrádok szesszel zsongított agyai. Valójában csak megvetést érdemel a szerzője a maga "Dr. VÖÖ IS TAN" aláírásával. S csak egyet mondhatunk. Amilyen a szerkesztő, olyan az írója. S a lap tulajdonosairól pedig már én is hadd mondjak egy „szellemes" mondásához hasonló "fordítva is ugyanazt jelentő, és ez esetben célzatos mondatot az "Erőszakos kannak sok a szőre"    mondáshoz   alkalmazva: "KÁR KAN PAPNAK RÁK".

Bizony kár a ferenceseknek ez a lap, ha csak ilyen íróik vannak, mint a Dr. VÖÖ IS TAN ! Mert ha már a saját szerzetükből származó, boldog emlékű SZELÉNYI IMRE atya emlékét is meggyalázzák saját lapjukban azért mert saját vérünkből indult az ő élete is, akkor talán beszerezhetnék az 1953-ban Madridban kiadott,két kötetes munkát a spanyol ferencesek schematizmusában (névlista!) ahol P. ALDREY PEREIRA O. F. M. 1168 fóliánsnyi oldalon tárgyal a "Pensamiento Idiomatico Sumero-Akkadico" címen sok-sok mindent a magyar őskutatással kapcsolatban. S ez az "atya" egyedül többet tanult, mint a "cseri barátok" ama csoportja, akiknek ma a KMV. birtokában van.

De ezt ne mondják meg Dr. VÖÖ IS TAN úrnak... Ő nem nagy kárt tesz a tudományban, csak a nemzettesten élődő, alattomos féreg...

Hogy panaszaink nem a "Kis gyermek panaszai" az emigrációs, katolikus lapokkal szemben, akik vagy amelyek túl sokat "dialogizálnak" ateistákkal-zsidókkal és mindennemű ideológiával, keresvén életük kényelmének meghosszabbítását és párává oszló hajdani hatalmukhoz való ragaszkodását, nem a-laptalan panaszok, légből kapott vádak, hanem keserű valóságok, bizonyítja egy másik katolikus papok által összeeszkábált európai emigrációs lap az "Életünk".

Ez még fiatal és a "hívek", vagy olvasók "tömegeit" azzal akarja magának megszerezni, hogy az egyházközségek által kiadott "Egyházközségi Tudósítók"- hoz csatlakozik, Hogy a szerkesztői ügyes üzletemberek, azt a Vatikán pénzügyminiszterétől, egy USA-beli zsidó származású katolikus monsignoretól tanulhatják:"A helyi magyar lelkészek küldik meg kívánatra a híveknek".  Mellesleg megjegyezzük, hogy a lap jelentése szerint "az Életünk anyagi helyzete az idei évben valamit javult. Igen fontos, hogy sok előfizetője legyen a magyar katolikusok lapjának, mert csak így tudjuk biztosítani a jövőre is annak anyagi helyzetét... " (1972 dec. 1.)

Nos, ez a "csatlós-lap" közöl egy érdekes "kiárusító cikkecskét, illetve tudósítást, ami a magyar múlt, Anonymus Kézai Simon, Kálti Márk középkori és Nagy Géza újkori "magyar-szkíta" hagyományait árusítja ki Rómában, ahol mostanában igencsak rá jár a rúd szegény magyarságra.  Íme az idézet:

 

Ukrán művészeti múzeum nyílt nemrég Rómában, amelyet Slipyj kardinális nyitott meg. A kiállítás több ezer darabja egészen a mai korig tesz tanúságot a szkíták művészetéről, kézművességéről, szokásairól, mindennapi életéről. A szkíták az ukránok ősei voltak.

Különös, hogy a Főtisztelendő Szerkesztő Urak ily könnyed "tőmondatban" elintézik a Herodotos óta bolygatott és minden nép által magának vitatott nép hovatartozandóságát.  Az ukránok történelmi szaklapja az USA-ban a 19, évfolyama 3, számában tudományos síkon is elveti ezt a kérdést, de egyben erősen támadja ÁBRAHAMOVICH TAMARA TALBOT BICE úrhölgy minden nyelvre lefordított szkíta könyvét is, akiben ugyancsak erős a hajlandóság a szkítákat a szlávok családi körébe utalni, bár a litvánok felé is van némi jóindulatú gesztusa. Mindenestre a tiszteletreméltó SLIPYJ bíboros, aki görög katolikus létére is Rómába székel, erősen önálló Ukrán Nemzeti Egyház fejeként, ezért a nagy történelmi megállapításért egyházi jóváhagyás elnyerésére némileg engedett bőreszabott  bíborpalástjának szükrefogott redőin és "hozzá simul" a rómaiak Péter apostol által kezdettől fogva képviselt zsidó-keresztény ideológiájához. Elvégre az ukránok öntudatát erősen növeli ilyformán a mai Dél-Oroszország területén feltárt sok szkíta műremek amelyekhez természetesen semmi közük sincs. De nekik egyházi jóváhagyással szabad "sovinisztáknak" lenniök, anélkül, hogy egyben "eretnekké" nyilvánítanák őket.

Az egyháziak a téren is óvatosabbak lehetnének :tanulhatnának XI, PIUS (Achilles Ratti) pápa tévedéséből, aki sokad magával annak idején elfogadta eredetinek a híres cseh 9. századinak "megszavazott" K r a 1 o v D v u r nevű hamisítványt, a melynek alapján ma Nyitrán nem Szent László püspökség van, hanem Szent Methodius egyházmegye és amely "okmányról” a mostani kommunista cseh bűnügyi rendőrség Lezer-sugarakkal kiderítette, hogy a 19. században egy 27 éves cseh paleográfus HANKA VACLAV hamisította. S az egész "Nagy Morávia" elmélete erre az "egyházi jóváhagyásra" épül., ,Aki ért angolul, olvassa el a lengyel-magyar szülőktől származó és a washingtoni egyetemen tanító BOBA IMRE:"Moravia' s History Reconsidered' c. 19 7 1 -ben kiadott munkáját (amely mű már nem kapta meg a Congress Library "iktatószámát"mint előbbi munkái! ), ahol pontosan fel van tüntetve az egyházi AVENTINUS és a későbbi pápává lett AENEAS SYLVIUY PICCOLOMINI gyalázatos történelmi ferdítéseit, földrajzi torzításait, . , Igen uraim, ha valaki pap, sőt talán pápa, akkor sincs mindig és mindenben igaza. De legkevésbé a magyar papságnak van joga saját magyar híveiket félre--vezetni és még a mellett anyagiakat is "esdekelni” tőlük.

Azt hiszem, ebben minden magyar olvasónkkal egyetértünk. A szkíták pedig nem voltak az ukránok elődei még akkor sem, ha ezt egy magát magyarnak valló és történelmi téren teljesen járatlan papok által szerkesztett lap egy egyszerű tőmondatban, mintegy "hitágazatban" kijelenti ! ... .

 

Forrás: Magyar Őskutatás. II. év. 1. szám. Február 1973. 61-72 old.