VARGA CSABA
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: Mi már akkor is magyarul beszéltünk itt a Kárpát-medencében, amikor azt még nem nevezték magyarnak.
1. FÜG
A füge függ, bármelyik nyelven is mondják: angol ‘fig’, francia ‘figue’, dán ‘fige’, német ‘feige’, héber ’fagg’ (lásd: függ). Latin ’figo’=függeszt, ‘ficus’=füge, fügöly, ‘defigo’= felfüggeszt, ‘ficósus’=fügölyös. Lásd ehhez a függőleges szó felépítését: füg, fügöly, fügölyeg, fügölyeges>függőleges. A füg-öt régen fig-nek ejtettük: fige, figés, tehát ez a régebbi i-s változatunk terjedt el a nagyvilágban. Füg hangsúlyozott g-vel ejtve lesz figg, függ. A csúf fika is függ, akár a függő a fülben, avagy a függöny a karnison. Füg ty-vel ejtve: fity, fityeg, fityma, fityula. Innen az, hogy a hüvelykujjnak a mutatóujj és középső ujj közüli kidugása egyaránt lehet fityisz is és füge is: íme, nyelvünk pontosan emlékezik mindenre a múltjából, ha mi magunk már nem is. Ógörög ’fukofantosz’= fügét mutat, értsd kötözködő. (Ez az összetett ógörög kori szavunk f>b hangmódosulással ma is használatos: bakafántos). Angol ’fig’: fügefa, ’fico’: fügemutatás. A fik, fig, füg, függ szó pontosabban megérthető a régi képpel, eredeti értelmével: fog=megköt, szorít, tart. S így már megértjük, hogy miért lehet egyaránt fogós a kérdés is és a széklet is! E magyar fog szót-képet tartalmazza pl. az ógörög ‘pogkakosz’ is, melyben f>p hangváltással ’pog’=fog, ’kakosz’=kaka (lám, ez a szavunk is megvan még), s e két szó együtt: ‘fogkakosz’=székrekedés, de rettenetes jelentése is van, ami azt hiszem érthető. Ez a görög kori kifejezésünk egésze is meg van még, csak már kissé bő lére eresztettük. Például amikor a doktor néni valamilyen szert ajánl a kicsi hasmenésére, ezt mondja: „ez majd megfogja a kicsi székletét”. (Ma e fog-ot a „szorulás” fejezi ki, lásd fog=szorít, tart.) Ám a szánkban is ott fehérlik a fog, mert hogy szintén: szorít, tart, megköt, mint a harapófogó, de a valamit elkapó kéz is fog, és a festék is fog (régen nem voltak szófajok, ezek a romlás virágai), továbbá fogalom: megfogott, pontosabban „fogjul ejtett”. Aztán még: fogoly, fogda, fogat, fogad, fogas, fogás, kifogás, függelem, független stb. A fogból lágyan ejtett g-vel a fagy is: „– Ma fogós az idő“, azaz fog=fagy van. A lényeg itt is látszik: „megfagyott (megdermedt=megkötött) a vér az ereimben”. Ősgörög ’paga’, ógörög ’pagosz’ egyaránt=fagy (lásd a már említett f>p hangváltást és g>gy lágyulást, tehát mai kiejtéssel ezek: fagya, fagyosz).
fog, füg, fig, fic (ejtsd: fik), fik, fiksz, fuko,
pog, pag, fagg, függ, feig, fagy, fegy, fity
egyetlenegy ősi szavunk ez – tizenöt féle kiejtéssel
Máris ajánlom, tessék l á t n i : mert a végtelen régiségben látványa alapján neveztünk meg mindent. Aki ráérez a „szólátás“ ízére, csodálatos szellemi világba lát bele. „A kőkor szava: kép”.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke. (Ove Berglund svéd orvos és műfordító, Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
2. BOG
Az alapgyök: bo=”ívesre hajló”. Egyik bővítménye: bo-og, ez összevontan ejtve: bog. A benne rejlő kép: „csomódad, dudoros, íves hajlású valami” (Pl. német: ’bogen’, ’bug’= görbület). Ez ősképből a bogos, bogáncs, boglya, boglár, buga, fordítva guba. A bogár és a bagoly is bog. Dudoros oldaláról neveztetett el a bögre és a bogrács is. A bog lágyan, gy-vel is ejthető: bogyó, bögyörő, bögy, bugyor, bugyelláris, bugyog, buggyos, bugyi, bugyolál. A forrásban lévő vízben pl. sok kis „buggy” keletkezik, lásd bugyogó víz, de a ruhadarab is bugyogó, mert azonos a kép. E bog gyökből az angol ’bug’=bogár, ’bag’= bugyor (zacskó), svéd ’bagg’. A gy helyett ty is ejthető: bütyök, batyú (pl. a túrós batyú is), butykos, minek alapjából a ’butelia’. Német ’Bugt’=bütyök. A b m-vé is válhat: batyú>motyó, bögyörő>mogyoró, bog>mag. A gyök végén ny is lehet: mony a tojás is és a here is, mert bogy mindkettő. Érdekes még a bodza szó is: a bogyózó szó összevontan ejtve.
A b-t p-nek ejtve adódik a bog-ból a pog, innen a pogácsa (bog-ács), német: ’pack’, mert bog, bugyor ez is, ahogy a pacal, a pocak, a pók és a poggyász is. Az angol ’baggy’= bugy, bugyor, a ’baggage’ pedig szintén magyar, a poggyász b>p változata. Ugyanez a francia ’bagot’, ’bagage’= poggyász is.
A bog szó zöngétlenül ejtjve: bok, buk, bek, bék. Innen az egyaránt bogot jelentő bokor és bokréta. Német ’Bukett’: bokréta. A kócos gyereket, s a pulit is bogossága miatt nevezzük így: buksi. De a boka is bog, továbbá latin: ’bacca’=bogyó, ’baccátus’=„gyönggyel ékesített”, értsd: bogyós. Francia ’bacciforme’: bog, bogyó formájú. De a béklyó is bog (boglyó, bogol).
Ám mi köze lehet egymáshoz az egyazon gyökű béklyónak és békének?
Aki lát, hamar rájön. Mert nem csak a béklyó, hanem a béke is bog: amit megkötöttünk. Kötés. A frigyet, a szövetséget, a szerződést is kötjük. Ez a csomó a bog>bok, bék. Hun ’bek’=békés. E bék(e) szavunk b>p módosulattal: olasz ’pace’, angol ’peace’, szláv ’pokoj’, latin ’pax’, franczia ’paix’. (Az x úgy kerül ide, ahogy pl. a fog=fig, illetve pl. szék (pl. székely) szavakba is: ’fix’, ’szax’.)
Bog, bag, bagh, bug, bugy, bogy, begy, bögy, bigy, bek, bék bok, buk, bacc, pog,
pok, pók, poc, pac(e), pax, paix, pogy, poggy, baty, but, buty, moty, müty, mogy, mony
egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel.
Látjuk itt is: a szó változik, a kép marad.
Aki meglátja ugyanazt az egyetlen közös képet, a bog-ot a boglya és a bagoly, a bokréta és a béke, a pók és a pax, a pogácsa és a boka, a bögre és a bogár stb. szavakban, s ezekben együtt is, már kezd belelátni a ma magyarnak nevezett ősnyelv, az egykori világnyelv csodálatos szellemi mélységeibe.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: /…/ a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja. (Berzsenyi Dániel.)
3. KAP
A Czuczor-Fogarasi szótárban: „kap igében alapfogalom a távol tárgy utáni nyulás, hajlás, görbülés, e szerént tiszta eleme a hajlást, görbülést jelentő ka”. Például kapó, elkap, felkap, kapkod, kapos=kapdos, kapaszkodó, kaptató, de kézzel is, lábbal is egyaránt kaphatni: kaptat, kapálódzik. Latin (latin c=magyar k) ’capto’=kapkod, ’capio’=kapás, fogás. Angol ’capture’=elkap (lásd alább: kaptár). Kap magas hangrendben kep, pl. kepeszt. A kap szót hallván tehát egy kis börleszk filmecskét kell látnunk magunk előtt: valaki kap, kapkod valami után, ugyanúgy, mint pl. zuhanyozás közben Chaplinként kaposunk a levegőbe röppent szappan után. Ha sikerül elcsípni, akkor elkaptuk, ha nem, akkor hosszan kapkodunk utána. Így már könnyen megérthető a „túlkapás” szó is. A szép lány is kapós. Kapkodnak, kepesztenek utána.
„Kapóra jön”: könnyen elkapható. „Összekaptak”, „rajta kapták”, „kikapni a kezéből”, „kapva kapni” valamin, „észbe kap”. A pecázó is a kapást várja. Latin ’captio’=kapás, francia ’captiver’=rabbá tesz, azaz elkap.
Érdekes a kapzsi szavunk. Ez a régi kaposi szó összevontan ejtett alakja. Az az ember kapzsi (kaposi), aki igyekszik mindent elkapni, megkaparintani maga számára, kapos minden után. Latin ’capesso’=kaposó, ’captátor’=”szenvedélyesen kapos valami után”.
Amivel a méhrajt elkapják, az a: kaptár, spanyolban ugyanez: ’captar’.
Nem csak a méhrajt, a gondolatot is kapossuk. Aki kezd érteni valamit, az „kapossa már”. Madárlátta szavunkkal: kapisgálja. Olasz ’capire’=ért. Német ’kapieren’=felfog, ésszel felér. A „képes rá”, is azt jelenti, hogy sikeres, jó kapó: könnyen felfogja, elkapja a lényeget. Ez a hasznos tulajdonság a „képesség”. Angol, francia ’capable’=képes valamire, spanyol ’captación’=felfogás. Latin ’capax’=képes, török ’kábil’ = lehető.
A Czuczor-Fogarasi szótárban: „KAPAT, /…/ kapni vagyis fogni parancsol”. Például elkapat. Tehát két valami összekapcsoltatása: kapatás. A kancát is kapatni viszik a csődörhöz. Ebből adódik az az alapos gyanú, hogy a szerelem nyilait lövöldöző kis angyalka, Cupidó (Ámor) neve sem egyéb, mint Kapató, csak kissé régiesen ejtve, írva a nevét. A dolga is az, hogy egyiket rákapassa a másikra. S ha talál Cupido (Kapató) nyila, létrejön a kapcsolat. Latin ’cupide’=szenvedélyesen, azaz kaposóan (vagyis kapzsin), ’capio’=elkap,’occupo’=elkapó. A madárlátta „kapacitál” szó jelentése sem egyéb, mint: „megpróbál valakit rákapatni valamire”.
Az a két valami, amit össze lehet kapatni: kapocs. Az összekapatás: kapocsolás=kapcsolás. Kapocs törökül és a szláv nyelvekben: kopcsa. Spanyol ’kapatasto’: a gitár húrjaira felkapcsolható, felkapatható szerkezet. Latin ’copulator’=összekapcsoló, ’copulatio’= összekapcsolás.
Látjuk: számtalan nyelvben épp ott áll a kap gyök, ahol ott kell lennie s ezzel együtt a kaposás gondolata is. De csak a magyarban van együtt az egész gondolatrendszer. Tehát ebből terjedt szét.
Varga Csaba
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó:: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna…" N. Erbesberg, világhírű bécsi tanár, 1840.)
4. TAP
A tap-ban rejlő kép: két felület szorosan érintkezik. Pl. tapló, tapad (francia ’tapi’=lapuló, lásd: pl. falhoz tapad), tapéta (német ’tapete’=tapéta, francia ’tapissier’=tapétázó, latin ’tapes’=szőnyeg), tapint (német ’tippen’=tapintani, ’tupfen’=érinteni), tapogat (német ’tappen’), tapiz, tapasz, tapaszt (francia ’tapisser’=tapaszt, ’taper’=felken). Szanszkrit ’tup’, ősgörög ’tüpto’: tap, top, tapod, toppant.
Két szép gondolat: tapasztal=kitapint, tapintatos=óvatosan érint.
Gyakorítva: taps (német ’taps’=legyintés, angol ’tap’=enyhe ütés, ’tip’=legyintés), tapiskol, tapos. Szanszkrit tup, hun ’tápál’=tapsol, ógörög tüpto, mordvin tapa- (taposni, ütni). Tap magas hangon: tipeg, tipródik. Tiper(eg), tipor, teper=topor: topor(og), topor(zékol). Német ’tappen’ jelentése toporogni is, de tapogatni is. Lásd még: tappancs, topánka.
Sok mindenről árulkodik a toprongy szavunk. Jelentése megegyezik a „folt hátán folt” mondással. Csak megjegyzem, hogy a folt=felt (fel-t), ebből a föld, field, azaz felülre tett, az ősi monda szerint: „a tenger alól felhordott”. A toprongy szó szerinti: „rongyon rongy”. Német ’tüpfel’=foltocska. A toprongyban lévő top teljesen azonos az angol ’top’ szóval, melynek jelentése: felül, tetején. Francia ’toper’=valamire rááll. Lásd még: ’topológia’.
Tap ellentétes jelentéssel: tépáz, tépelődik, tápászkodik.
A t ejthető c-nek is (pl. caplat), de cs-nek is. Ekkor a tap kiejtése: csap. Ezzel ráleltünk a hordón lévő csap titkára is: két felület összetapad, ahogy a tapló is a fához. Ez a jelentése a csapó (francia ’tapette’=légycsapó), csapda, megcsap, de a csapadék, csapzott, magas hangon csepp, csöpög, csepül, csépel (francia ’tapoir’=csapkodó, vagyis súlykoló), cséphadaró stb szavaknak is. A csapat szó pedig úgy jön ide, hogy az eredetileg: tapat. Azaz egybe tapadt, tapott, t>cs: csapott társaság (francia ’tapée’=csapat). Ez a csoport is. Angol ’tapping’=csapkodás, ’tapped’=csapra vert. És még: ’tapwater’=csapvíz, ’taphole’=csaplyuk, ’taphause’=csapház, ’tapster’=csapos stb. Mondhatnánk így is: csaphole, csapwater, csaphause stb.
Tap, csap fordítva: pat, pacs. Innen a pót szó. Angol ’patchy’: pótolt, foltozott, ’petting’= tapizás, ’petle’=odasimul, ’pat’=veregetés, ütögetés (lásd fordítva: tap-s), magyar patália, lásd: csete-paté. Tapadás a patina is, de pl. a patics=tapics fal sem egyéb, mint tapasztott fal: tapicskolják. (Itt is a pat-tap fordulást láthatjuk.) És még (csap=pacs): pacsni, pacskol, innen a pecsét: német ’petschaft’, de a ’patschhand’=pacsi szó is.
E szó esetében is az ősnyelv jelentős kisugárzását tapasztaltuk.
Tap, tep, tép, tip, top, tüp, táp, csap, csep, csép, csáp, csöp, csepp, csöpp,
pit, pet, pat, pitt, patt, pacs, pecs, patsch, patch
egyetlenegy ősi szavunk ez – huszonhárom féle kiejtéssel.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: a magyar nyelv önmagából eredő ősnyelv, szerkezeti rendszere elemeivel együtt magyar, szókincsének 95%-a magyar eredetű. (Csőke Sándor nyelvész.)
5. SZER
Jelentése: kapcsolat, összefűz, rend. S így már értjük, miért azonos gyökű a szerkezet, a rendszer, (ellentéteik: szerte=szer nélküli, mint párta=pár nélküli, szertelen), szerszám (=számszer), szerez, szerződés, szerkeszt, szerzetes (kötöttségben, szervezetben élő), sokszoroz, ebből rövidítéssel a szoroz, -szor, -szer, -ször. „Szerét ejti”, „szert tesz rá”, „beszerez”, „megszerzi’. Czuczor példái e szavunk elterjedtségére: „ujgur ’szüre’ (sorrend), zürjén: ’sörti’, oszmanli-török ’szďra’, jakut ’szerge’ (Vámbéry), persa ’zara’.” „Szerbe menni”: összejönni. Innen a szertartás=szer-tartás, lásd: szert tartani. Ugyanez a gyökünk került egykor a latin ’cerimonia’ (ejtsd: szerimonia) szóba is.
A szer s-vel ejtve: sor. Pl. falukban: alsószer=alsó sor, felsőszer= felső sor. Latin „sero’=soroz, összekapcsol, angol ’serial’=sorozat, „széria”. Tehát aki szortíroz, az sorba rak, azaz joggal mondhatjuk: „sortíroz”, lásd még: sorol, soroz, sorozat, soros. Német: ’Sorte’=faj, fajta, ’Sortiment’=választék, ’Sorrung’=kötelék, latin ’series’=sorozat, láncolat. Ógörög, angol ’sorites’=lánckövetkeztetés. Lásd: sorjában, sorja, sorjáz, soros.
A szer=sor áll nem csak a latin ’sortitio’=sorsolás, de még a szerencse szóban is. Egyazon gyökű tehát a sors, sorsolás és a szerencse. Értelmezése Czuczor szótárából: „a sors és szerencse szókban őseink alapfogalmul azon egymásután következő rendet, fonalat vették, melyen az események követik egymást”. Latin ’sors’ (s>f váltással fors, fortuna)=sors, átvitt értelemben végzet. Angol ’sortilege’=sorsvetés. Horvát ’srenča’ (szrencsa)=szerencse, mint pl. szlovák ’szmet’=szemét.
A magyar nyelv sajátossága, hogy a szóhoz sokszor -v végződés járul, de ez a szó jelentésére semmilyen hatással sincs. A szer szóhoz u-t ejtve lett a szeru-ből szerv (mint hamu=hamv, ned>nedü>nedv). A szerv alakjában kapcsolatot, hozzáfűződést, összefűződést jelent, ilyen értelemben szolgát is. Pl. latin ’serv-us’=szolga. A szerv(us) szó, mint köszönés főhajtást jelent a másik ember előtt: „rendelkezésedre, szolgálatodra állok”. Lásd angol ’servant’=szolga’, mely csupán „szerv” alakban is megvan az angolban v<f hangmódosulattal: ’serf’=szolga. Angol ’serve’=szolgál, „szervál” ua., ’service’=szolgálat, ’server’=felszolgáló, ’servilism’=szolgalelküség. Latin ’servientes regis’=királyi vitézlő szolgák. Sokat elmond a szer szó múltjáról a szamosháti szervéta=szalvéta (ugyanez szlovák: ’servitka’), szerutál=szalutál szó (e szavakban r>l váltás történt). A szerv=szolgából származik a szláv (sclave) szó is.
A szer „összefűz” jelentéséből az sz>z zár, s még: zárda=zárt hely. Egyiptomi ’záru’=erőd. Zár a latin ’sero’ is. A latin ’sero’ további jelentése: összefűz, de szór jelentése is van, aligha véletlenül, ugyanis a ’sero’ hangalak a szer(te) gyökből is adatik.
Varga Csaba
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”. (1820, Grimm Jakab meseíró és az első német tudományos nyelvtan megalkotója.)
6. SER
Találós kérdés: mi köze a ser italnak a sertéshez?
A válasz – mint a magyar szavak esetében mindig – a képben rejtezik. Lássunk tehát:
A ser azért ser, mert serkenő. Serlő. Tessék csak nézni, amikor korsóba tölti a csapos, s még azután is sokáig mint serkennek benne mindenütt a kis buborékok. Látványra épp így serken a szőr is a beretválatlan arcon. A másnapos férfi tehát sörtés=sertés, akár a sertés, mely épp a sertéjéről kapta nevét. S ezzel már meg is találtuk a fenti kérdésre a választ: az elvont képi lényeg azonos a serben és a sertésben: a ser.
De nem csak a szőr és a buborék serken, hanem az alvó gazda ember is serken, főleg ha serkentik: rohan a sertéshez, akár sörtésen is. A forrás is és a vér is serken. Sarkantyú sem egyéb, mint sarkantó, azaz serkentő. Ital is, jutalom is lehet serkentő.
Ser=sör sz-vel ejtve: szőr, amit a szőr=sörény (szőreny is lehetne) azonosság is igazol. Latin ’crinis’=sörény, haj, ’crinitus’=sörényes szóban egyaránt ott a sörény, latinosan ejtve, írva: ’crin’, csak – mint gyakorta tették – kihagyták az első magánhangzót. Pl. ’cervisia’=sör szóban ott az e: cer=ser, de a fent említetteken túl a következőkből is hiányzik: ’cresco’= serken, ’crepitat’=serceg. Tehát a latinosan ejtett-írt ’cr’=’cer’ kétségen kívül azonos azzal a szóval, amelyet ma többek között ser, sör-nek ejtünk.
A tetű petéi a hajban: serkék. Mert sarjak, sarjadnak, mégpedig igen nagy számban, mondhatni sereglenek, ahogyan a seregélyek is, mint a ser buborékjai, végtelen nagy seregben repülnek. Lengyel ’szereg’, német ’Schaar’, olasz ’schiera’=egyaránt sereg. Az s cs-nek is ejthető (ser>cser módosulás látható a latin ’cerasium’=cseresznye tseresnya, perzsa csarászja szóban is), így adódik a csorda. Tatár chorda, persa csaranda ugyanaz.
A ser mély hangon sar(j), régen sari, mint gonoszi, gazi. Ahogyan a buborék, vagy a szőr, úgy a növény hajtása, oldalhajtása, de minden, ami kinő: sarj. Sarjad=serken. A gyerek ezért serdül, serdülő. Sertés esetében r>l váltással: süldő. Aki, ami magasra serkent: surján. Sarj s>sz váltással a szar>szaru>szarv, mert ez is sarj, de s>t váltással a tarj, taraj is. A csíra is a sarj szóból van. Mint ahogy a sarjakkal dús terület: cserjés. Ebből r>l váltással a csalit, ógörög ’thaleth’.
A ser, mély hangon sar sz-vel ejtve: szár. A sar(j)=szár azonosság magyarázza a származik, származás szót is, a szár=hajtás révén. Latin ’sura’=(láb)szár. Szár r>l váltással: szál, ahogyan azt látjuk a szárka=szálka szóban is. Latin ’sur-us’ (szur-usz)=szár, ’surcul-us’ (szurkul-usz)=szálka (lásd: szurka-piszka), tehát a szúr szó is a ser sarja (származéka). Latin ’cr-us’=szár, lásd fent’cr’=ser. Mindebből adatik összesítve: szál=szár=szőr=szúr. (Régen nem voltak szófajok! De amúgy is, miért ne lenne pl. a szőr=szár>szál.) Szál a szalma is, miből a latin ’calam(us), ejtsd: szalam(usz), mert szalm-szalom, mint halm-halom, és hangátvetéssel szláv ’szlama’.
Vagyis a sernek nem csak a sertéshez és a cserjéhez van köze, hanem oly sok között a serdülőhöz is, a szarvhoz is, de még a tarajhoz is – az egyazon elvont kép alapján.
Varga Csaba
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: „a magyar nyelv szinte megdöbbentő mágikus erejű, mély lelkiséget tükröz /…/ (1932, Clement Edgar, német nyelvész.)
7. SZAK
Az általa kifejezett kép: minden, ami elkülönül, elkülönít. Végső alapgyöke: sza, ami annyi mint részekre oszt, ebből a szab is. Szak, szakos, szakít, pl. vásznat, szerelmesek is szakítanak, szakad (angol ’sec-ede’=elszakad, különválik), szakadár (angol ’sec-eder’, ejtsd: szekeder), az eső is: szakad: leszakad, szakgat, évszak, napszak, korszak (angol ’secular’=időszakonként ismétlődő), szakma, szakmány (kiszabott munka), szakócza, szakadék, szakasz (ógörög ’szakasz’=morzsa, rész), szak magas hangon szek: szekta, szekerce (mély hangon szakóca), ugyanez a latin (az s és c hangokat az egyszerűség kedvéért itt alább a magyar ABC szerint írom): ’szek-urisz’=szekerce. Szek k>g módosulattal, azaz zöngésen ejtve: szeg, pl. szanszkrit: ’szagh’. Szeglet, leszegett, sziget (régen: szeget), szigetel (!), pl. a rab is el van szigetelve, akár a sziget, szegély, szög (mint szöglet=szeglet). Latin ’szeko’=szeg (vág), ’szek-tio’=szegés (vágás), ’szek-tárius’=herélt, angol ’secant’=metsző, szelő, ’szektor’=szegő, ’szeg-regatio’=elkülönítés, ’szeg-mentum’=leszegett valami, szelet, mely mondható ma is így: szegmény. Különösen érdekes a szeg-ődik szó. Ez is elkülönülés, de máshonnan, pl. „ide szakadt valahonnan”. Szegőd(ik), szegőd(tet), s-vel ejtve: segéd, áttételesen a seg-ből: segít, segély. Latin ’szek-tácio’= szegődés, követés (nyomába szegődik), ’szek-tor’=kísér, követ. A tiltakozó pedig ellenszegül. A törvényt is megszegik egyesek. A sza alapgyök révén egyaránt mondjuk is a tiltakozóra: szeg-ődik, szab-ódik. (Íme, nyelvünk míly mélyen emlékezik vissza végtelen távoli időkre is. Lásd még a szabó és a szabadul szavak egyazon képi alapját: sza.)
A szekrény (szekereny), ógörög ’szekarion’ ugyanaz, szintén elkülönített hely (bizonyára így értendő a szekér*, szláv szekera is), latin ’szek-retárium’=szeglet. Elkülönítés a lényege a szák, zs-vel ejtvén: zsák, z-vel: zug szónak is. Német ’Sack-gasse’=zsákutca. Latin ’szakk-usz’=szák, ógörög ’szakk-osz’=szák, zsák,’széko’=zárt hely,’szako’=zeke, eredetileg durva köpeny, zsák, latin ’szág-um’, arab-perzsa ’szikke’ ugyanaz. Szákból a cekk-er, a szaty-or és a német ’sack’, ’Säck-el’, ’Säck-chen’ (zsákocska, még a kicsinyítő cs is ott a német szóban), Sack-laufen’ (zsákbanfutás). (Érdemes tudni, hogy a zsákosó>zsákcsó-ból lett hangátvetéssel a zakcsó>zacskó. (Sz. István Legendájában még: „zakcsó pénzzel“.) Hun ’szákár’=szák.
Szak, szek, szék, szág, szeg, s-vel ejtve ság, ség, z-vel zug változatokra földrajzi példák:
Szeglet a falvakban: felszeg, alszeg. Sumér ’harszág’, h-vesztéssel ország, azaz a világ kiemelkedő zuga. Hegység, Egerszeg, Hanság, Kiskunság. Ormánság sem egyéb, mint Hormány zug, szeg (ahol hor: bemélyedő, pl. horpad, Hortobágy). Egyaránt érthető: Kalotaszeg= Kalotazug=Kalotaszék. Borszék is lehetne: Borzug, Borszeg. (Bor: forrás.)
A székelyek neve is azt fejezi ki, hogy székekbe=zugokba=szegekbe=szakokba szerveződnek. (Székely latinosan: ’szikuli’)
Szak, zug (régen szug)>szűk. Pl. a szakadék, hegyszoros is lehet szűk, szoros, ahogyan a nadrág is lehet mindkettő. Ebből a szűkösség, szükség, e gyök más kiejtésével: szegény, szegénység is. Szűk zs-vel ejtvén: zsug. Zsugor, zsugorodik, zsugorít, zsugori. Innen a zsug=szik, mint szikkad. (Latin ’szikko’=szikkaszt, ’szikk-idus’=szikkadt, ’szikk-okulosz’=szikkadt szemű, könnytelen.) Szikkadt a szikár is, miből a >cigár>cingár). A zsug szig alakban is ejthető, pl. szigor. Aki szigorít, az zsugorít, például a jogot is.
Zsug fordítva guzs. Guzsba köt, guzsaly.
A szek, szék, szág, mint zug áttételesen, de igen érthető módon jelent titkot, titkolózót is (pl. zugból könnyen leskelődhetni). Pl. zugügyvéd, zugnyomda. Itáliában, a latin kor kezdetén még nem mehetett végbe a szek>zug hangváltozás, hiszen latin ’szekreto’=titkosan, ’szekretárium’=titkos hely, erre rímel az angol ’szekurely’=biztosan, ’szekretary’=titkár (titokár). S mindebből következik, hogy az angol,’szekurity’, román ’szekuritáte” („szekus”) szó ugyanazt a gyököt tartalmazza, mint a székely szó, és hasonlatosképp pontosan ezt a gyököt tartalmazza az angol ’szekret’=titok és a ’szekreta’=szétválasztott anyagok szó is. A fent bemutatott kép alapján már pontosan tudjuk, miért.
A szak (pl.: szakad) jelentéséből a szök(ik), szöktet, szökött, szökevény (pl. rab), szökőkút, értsd: kiszakad, elszakad valahonnan, lásd még: szakadár, jelentése eleve szakadt, szökött. Szök gyakorítva szökdös, szökdécsel, szökell, szökdel, pl. a gazella és a kecske is. Szökből a szökken, sz>z: zökken is. Szököső összevontan ejtve szökcse, hangátvetéssel: szöcske, török ’szücskimak’. Aki rázkódva sír, az szökkentget=zökkentget, vagyis zökög, amit a síróval kapcsolatban úgy ejtünk, hogy: zokog. Ty-vel ejtve (mint pl. fig=fity): zötyög, zöttyen. Tehát aki zokog, az zötyög. Kizökkenteni valakit=kiszakítani, pl. az olvasásból. Aki ráz valamit, az zöcsköl (eredetileg zökcsöl), zötyköl, végül is szökkentgeti, zökkentgeti zacskót (z-vesztéssel acskót). Ógörög’zakotosz’=zaklatott, e gyök áll a ’zokon vesz’ szóban is.
szak, szek, szék, szák, szeg, szag, szág, szög, szök, szökk, szűk, szug, zug,
zsug, szig, szug, cig, szikk, sicc, zök, zökk, zok, zak, zek, zöty, sec, sag, ság, ség, seg,
egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel-helyesírással.
* Czuczor Gergely szerint a szekér jelentése zökér, mert zökkentget, zötykölődik. Ám mint láttuk a * utáni részben, akár így, akár úgy, a gyök ugyanaz, tehát e szónak e cikkben a helye.
Varga Csaba
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL
Mottó: „A magyar nyelv... egészen sajátosan fejlődött, és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben ésszerűség és számtan van, /…/. Sir John Bowring, korának híres angol nyelvésze.
8. LUK
Alapgyöke: le, a lek, luk jelentése: „bemélyedés”, „lemélyed”. Sok féle ként ejtjük: lik, luk, lék, lak, lyuk, juk, régen még: lók, l-vesztéssel ók, óg is. Nyelvünkre jellemző, hogy kis kiejtési eltéréssel „szakosítjuk” a szó jelentését, pl. csireg, csereg, csorog, csörög csurog, vagy haj, héj, háj. Itt is jó példát találunk erre: a lukas zoknira nem mondjuk, hogy lékes, pedig amúgy lék, vagy luk, egyre megy. Hiszen jól tudjuk, hogy aki léket vágott a dinnyén, az kilukasztotta. Ugyanez a helyzet a lak szóval is. Már teljesen elhomályosodott, hogy a lak is luk. Ám nyelvünk emlékezik, mert például nem kérdezzük-e sokszor: „- E lukban laksz?”, viszont így már nem szokás kérdezni: „- E lékben laksz?”. Pedig a hajlék szóban éppen hogy léket mondunk, s nem lakot! S még a lényeg is kiderül, ha a hajlék két szavát megcseréljük: héjlak. Tehát a hajlék: fölénk boruló alkalmatosság által alkotott lék, lak, luk. (Hagyma haja: héja.) Például a lakik, lakó szó akár mondható lenne akár így is: lukik, lukó. Jellemző nyelvünkre az is, hogy a magas magánhangzó általában kicsit, a mély nagyot jelent. Például lik alatt kicsi, luk, lyuk alatt nagyobb, nagy lukat értünk. Likacs, lyukacsos, kilyukaszt, lyuggat, lyukad,
Német ’luk’=luk, ’luke’=lék, luk, ’lech’=lukas, ’loch’=börtön, ’lochpresse’=lukasztó, Francia ’lac’=tó, ’lucarne’=luk, ’lac’=női nemiszerv. Angol ’leac’=lék, ’loch’==luk (pl. Lochness), ’lack’=hiány, ’lacuna’=rés, lengyel ’loch’=luk. (Az angol ’locket’, ’lock, francia ’loquet’ viszont egész más, a lakat szavunkkal azonos, mely a rek (mint rekeszt) szóból lett r>l módosulással.) Latin ’lacuno’=mélyeszt, ’lacuna’=lyuk, mélyedés, ’lacus’=tó. Ógörög ’lakkosz’=üreg, tó. Székelyeknél ’lák’=tó, mocsár, ’lók’=”két hegy közötti völgyecske” (Czuczor).
Lak zöngésen ejtve: lag, ógörög ’lagón’=üreg. Innen a laguna is. Ám az ógörög ’lagósz’=nyúl minden bizonnyal onnan, hogy lukban, üregben lakik, ahogy mondjuk is „üregi nyúl”. Francia ’loge’=kunyhó, ketrec, ’logement’=lakás, ’loger’=elszállásol.
Régi lók, l-vesztéssel ók. Ebből az akna, szlovák ’okno’=ablak, ’oko’=szem. Feltehető tehát, hogy ez az ók, mint luk, akna, ablak: szemet is jelent. S ebből az ok, okul, oktat, stb., stb. (Okos=lásd pl.: „szemesnek áll a világ”.) Ezt látszik alátámasztani a latin ’oculos”=szem, ’oculo’=látóvá tesz, felvilágosít (oktat), szembetűnővé tesz, ’oculátus’= szembetűnő. Lásd még: ókumulál. Angol ’ogler’=szemező (bámuló). Található olyan egybecsengés is, mely látszólag véletlen. Spanyol ’acause’=okoz, miközben spanyol, angol ’cause’=ok. Az a „nélküli”-t jelent számos nyelvben, tehát ez esetben az ’acause’=’a-cause’=ok nélküli, tehát véletlen ráhatás, s ezzel ellentmondásba keveredtünk. A’cause’ tehát a kezdő o-t elvesztett szó. Például spanyol ’ocasionar’=okoz, ’ocasión’=indíték, ok, ürügy esetében teljesen kizárható az ok hiánya, tehát itt is az ok szó áll gyökként. Ógörög ’oknéo’=meggondol, aggályoskodik, azaz okoskodik.
Lik, luk, lék, lak, lák, lók, ók, óg, ak, ac, oc, lac,
luc, lack, loch, log, lag, lakk, leac, luke, lyuk, juk
egyetlenegy ősi szavunk ez – huszonkét féle kiejtéssel-helyesírással.