VARGA CSABA

AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL

Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”

8. -OSZ

Első ránézésre is könnyen felismerjük az -osz végződésű szavakról, hogy ógörög, vagy még régebbiek: hellén származásúak. Ám ez az -osz, -asz, -esz végződés koránt sem idegen nekünk, vajon miért is veszett volna ki véglegesen, nyom nélkül? Nem is veszett el: a. sok szavunkban ma is megvan, b. egy részüknek kissé megváltozott már a kiejtése, ezek egy része az, amit ma -os, -as, -es melléknévképzőnek nevezünk, c. sok esetben sz>c hangmódosulással -oc végződéssé vált, d. egyszerűen elhagytuk szavainknak ezt a görög korukban divatozó végződését.

a.) A csángó beszédben egészen szembetűnő az ilyen kiejtés: cendesz, kedvesz, édesz, szegít, moszt, meszél stb.  Nyelvünk hellénként, ógörögként elhíresült ága ebből a „pöszéző” ágból kellett hogy leváljon, hiszen kétszer ugyanaz nem alakulhatott ki. Például ógörögként így hangzottak ezek a szavaink: ’oszüté’=ecet, ’szüszmatia’=csizmadia, ’inesz’= inas. Továbbá nagyon sok szavunk egyáltalán nem tűnik ma sem „pösze” kiejtésűnek: csupasz, horpasz, rekesz. Ehhez vegyük hozzá az olyan ógörög szavakat is, melyek a legkevesebb útbaigazítást sem igénylik: ’kopasz’, ’szakasz’, ’baszorkan’.

b.) Az sz s-vé válására a szóvégen: ’szeposz’=sebes, ’szürtosz’=szurtos, ’pürrosz’=piros, ’pisztosz’=biztos, ’megasz’=magas, ’órejász’=óriás, de a szóvégi sz olykor  z-vé vátozott: ’szérosz’=száraz,

c.) Az -osz c-vé alakult: ’mórosz’=morc, ’kümbosz’=gombóc, gömböc (ez eredetileg bendőt jelentett).

d.) Az -osz véget már elveszettük: ’szírosz’=sír, ’kutosz’=kút, ’óligosz’=alig, ’teleosz’=tele,’szürtisz’=szirt, ’hosszosz’= hosszú.

E sorozatban mindvégig hazai vízeken evezünk.

Varga Csaba

AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL

Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”

6. MO

A mo jelentését legkönnyebben a mo-oz>moz: moz-og, moz-gat szavakból érthetjük meg. Moz z>c, c>t módosulattal: moc, mot (szanszkrit ’math’=mozgat), ezekből: mocog, mocorog, moccan, illetve matat, motoz, motoszkál. E mat-ból a matar, vagy motor (nem nekünk idegen szó!): forgón mozgó eszköz (pl. motola), amivel felgombolyítják a motoringot>motringot.

A mo v-s párja: mov. Ez olyan ősi magyar kettős, mint ló-lov, sző-szöv. E páros a latinba, angolba is bekerült: ’mot-us’=mozgás, moto, motion, motive (hajtó erő), illetve ’mov-eo’=mozdít, move, moving. Mut s vendéghanggal: német ’muster’=mutatvány.

A száj mozgását fejezi ki a mohó, majszol, régi máhol. Angol mouth=száj.

Mozog az is, aki taglejtéssel, arc-, vagy szájmozgással ad valamit másnak tudtára. Ez az áttételes értelem jelenik meg a mutat, mutogat szóban. Akinek a szája mozog, az mot>moty: moty-og, latin ’mut-io’=motyog. Francia ’mot’=szó, angol ’mot’=jelmondat, bemondás, ’motile’=mozgékony (lásd motola), ’mutter’=motyogás. E motból a mottó is. A mo v-s párjából: lengyel ’muvi’=mond. Lásd még: mekeg, makog, mukkan. Hogy mennyire a szájmozgásról van szó, jól igazolja a német ’mucken’, amelynek jelentése: mukkanni is, és moccanni is. De mo-ból, mint a száj mozgásából a mot t>d: mod, n vendéghanggal: mond, monda, mondat, mondóka, mende-monda is. Német ’mund’=száj, ’mundgerecht’=könnyen kiejthető, ’mundlaut’=szájhang, régi német: ’muntigan’= mondani. Mo magas hangon me, ebből a mese, csángó ’mesze’=mese, ez m>b módosulattal: besze, szanszkrit ’bhásza’, miből a beszéd, beszél, ősgörög ’badzo’=beszélek. A mut, mot, moty(og) áll az ősgörög ’müthosz’=szó, beszéd, s a ’müthologia’=mesemondás szóban is. Tehát viccesnek hat ugyan, de teljesen pontos: mitológia motyológia, mítosz pedig motyosz, mert motosz(-kál a száj, ahogyan a gondolat is, egér is).

AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL

Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”

5. FID

Kiejtési változatai: fid d>gy: figy, fegy,  f>v: vid, vigy, vig, s még vis, viz, vizs. Jelentése: szemét valamire függeszti, mondhatni úgy is, hogy fürkész, azaz „figyel”. Figyelből a kezdő hang elvesztésével: (f)ügyel, (f)ügyelő, (f)ügyelet. Figyelem, figyelés, figyelmesség, figyelmetlen, figyelmeztet, figyeltet (szemmel tartat). Figy f>v: vigy-ből a vigyáz, vigyázz!, vigyázó, vigyázni, vigyázatlan. E vigy kiejtési alak igen elterjedt a szláv nyelvekben: vigyeni, vigyáni, vigyzáni, vigyzeni. A vigy vizs, vis alakban is használatos: vizslat (régen: vislat), vizslatja, vizsga, vizsgálat. A kém, a nyomozó is vizslat. A vigy>vizs>vis-ből a latin ’viso’=vizslat, ’visio’=tekintés, látás, ’visitátio’=látás, (meg)tekintés. Innen az „orvosi vizit”, vízió (látomás), vízum (latin jelentése: „látmány”).

Vigy d-vel ejtve: vid. Ebből a latin ’video’ (vid-eo)=figyel, lát, szanszkrit ’vid’ ugyanaz, spanyol ’vidente’=látnok. Szlovák ’vidina’=vízió. Vagyis tele-vid-eo=tele-víz-ió. S hallottam már így is játékosan: „televizslató”, ami csak első pillanatban látszik viccesnek, mert telitalálat. Vid v>b különbözettel: szanszkrit budh (budh-ana-sz vigyázó).

A vigy gy>g: vig-ből a latin ’vigil’=ébren lévő, azaz vigyázó, ’vigilia’=virrasztás, azaz vigyázás. A figy-ből adódik a hűséges jelentés is, olyan értelemben, hogy szemét a másikon tartva követi, figyelmes. Figy r vendéghanggal frigy, névként: Frigyes=hűséges, szövetséges, latinul gy>d: ’fidustus’, s innen a föderáció=szövetség is. (Frigyes nőnemben: Friderika.) A figy>fid-ből a latin ’fidele’=hűségesen, ’fidelis’=hűséges, ’fides’=hit, bizalom, ’fidelitas’=hűség.

Varga Csaba