Tharan-Trieb Marianne

Az örök ÉLET olvasata

Jelolvasás magyarul és tamilul

Bevezetés

Az ősi filozófia – világnézet – világlátás – világkép – egyetlen témája az ÉLET volt. Az élet keletkezése, fenntartása és átváltozása egy másik létszintre. Erről tanúskodnak a szinte minden kontinensen fennmaradt minimum 10 000 éves jelképek. A cserepekre, szobrokra, barlangok falára, sziklába vésett, nyomott, rajzolt jelek mind az átváltozást, a Teremtést mesélik el, adják tovább. A Teremtőerőt, annak hatását a földi létre, az élet keletkezését.

Az utolsó 1000 év során ez a világkép megrendült, beszűkült. Egyre inkább az anyagba költözött élet, ill. az egyéni lét foglalkoztatja. A teremtés és elmúlás mint téma létezik, de megfosztva annak archaikus, szellemi, a lét alapjául szolgáló felfogásától. Az élet és átváltozása, a más létsíkba történő visszatérés között szakadék keletkezett, olyannyira, hogy a materialista világlátás, a mai átlagember életfelfogásából a „túlpart” el is tűnt. Szubjektív érzelmek kerültek előtérbe, az élet végén nem egy másik létsík lehetősége fénylik fel, hanem a halál, az egyén elmúlásának véglegessége feletti fájdalom. Az ember elvágta a Teremtővel összekötő fonalat.

Bár az európai szellemtörténet 1000 éves fejlődésének ez lett az eredménye, a múlt, a kezdet nem tűnt el egészen. Eleink jelzései nem csak közvetlen leszármazottaknak szóltak, meg vagyok győződve, hogy sokkal inkább a nagyon késői, elistentelenedett utódoknak üzentek. Mindig voltak, akik a kiásott töredékeket - ha megfejteni nem is tudták - eltették, ösztönösen múzeumokba mentették egy olyan kor számára, amely a jeleket megint értelmezni és a tudást hasznosítani tudja.

Ugyanakkor az ősi hagyományos jelrendszer részben máig használatban maradt sok helyen, bár egyre értetlenebbül néznek rá. Felbukkannak házak falán, kerámiákon, műtárgyakon: értelmezni nem tudó művészek alkalmazzák, mert valamit megsejtenek a rendszer erejéből, a régi motívumok hatása alá kerülnek.

Ez a jelrendszer máig követhetően, értelmezhetően és értelmezve a magyar népművészetben és a magyar nyelvben maradt meg érintetlenül. A 20. század 2. felében az ősi tudás őrzői, a „jó pásztorok” szinte kihaltak, de a 24. órában megindult a leletmentés és a kutatás. Számos tudósunk foglalkozik az összefüggések feltárásával, ugyanakkor az erre hivatott intézményektől nem segítséget, hanem inkább gáncsoskodást és ellenségeskedést kapnak. Nehézségekkel küzdve, elhivatottan kutatnak, fedeznek fel, mentik az ősi tudást, áldozatos munkájukhoz erőt az őszinte érdeklődés ad; jutalmuk nem anyagi, hanem erkölcsi megbecsülés és a jó lelkiismeret.

Több szálon fut a kutatás és lassan kirajzolódik előttünk egy egész Európát, Ázsiát, Amerikát átfogó egységes régi kultúra képe. Az egyes kultúrák és témák feltárása elszigetelten, megszállott kutatók fent említett erőfeszítéseinek köszönhetően folyik, és eredményeik csak az utóbbi 15 évben válhattak közkinccsé egy szűk érdeklődő közönség számára. Közben pedig keletkeznek olyan eredmények, amelyek egymást alátámasztják, ha a köztudatban „összevezetik” őket.

Szentkatolnai Bálint Gábor már majd 100 éve halott. A MTA életében üldözte, eredményeit életében és halála után is titkolta. Pedig a keleti nyelvek kutatásával sok olyan nyelvészeti láncszemet tárt fel, amellyel a magyar nyelvet el tudta helyezni az egyéb turáni nyelvek között, sőt ezek fejlődésére, és egymás közötti hatásaikra is rámutatott. Nem a finnugor elmélet híve volt. Mivel nem volt benne az utóbbi száz év köztudatában, a legújabb nyelvészeti tanulmányok sem tesznek róla említést. Pedig nagy kár, mert nagyon sok állítást lehet az ő tamil szótára, dravida kutatásai alapján megtámasztani. A következőkben erre látunk néhány példát.

Kabay Lizett (1921-2008) egy életen át a magyarság szellemi hagyatékának ápolásán fáradozott. A magyar igazságot Erdélyben főleg az eldugott kis falvak, a nép hite őrizte. Kabay Lizett is ebben a közegben kereste, hogy nincs-e valamiféle hasonlóság a szavak eredete és kapcsolatai, valamint a népművészet mitikus jelképeinek eredete és kapcsolatai között. Meglátja, hogy „a nyelv és a népművészeti hagyaték együttes tanulmányozása sokkal régebbi korba vezet, mint az eddig ismert történeti kútfők. (94.o.)”  És vallja, hogy „A jelrendszerek kutatója nem állhat meg, mert a tárgyi és szellemi hagyaték minden eleme, a nyelv minden szava és a népi jelrendszer minden eleme kérdések újabb sorát veti fel.”

Az itt következő kísérlet a szálak összevezetésére nem könnyű olvasmány. Gyakorlatot igényel az összefüggések meglátása, mert szemünk és agyunk úgy lett tanítva, hogy ezeket ne lássa meg. El kell vonatkoztatnunk a betűk látásától – a nyelv elsősorban hangokban él, fontosabbak a mássalhangzók, mint a magánhangzók. A nyelvészeti barangolásoknál, összevetéseknél ne a betűk szó szerinti egyezését tekintsük, hanem a szavak vázának, a mássalhangzóknak az egybeesését. Mivel betűvel csak hozzávetőlegesen lehet a kimondott hangot jelölni, átfedések vannak a k-g-h, m-b-v, l-r, t-d-sz-c, stb. hangok között. Ennél azonban fontosabb, hogy amerre ágazik a magyar szó bokra, igen gyakran vele párhuzamosan ágazik a tamil szóbokor is. Ennyi egyezés nem lehet a véletlen műve…

Kabay Lizett írja A szelet vető táltos, 16. oldalán, hogy „A népművészet számtalan díszítményében lappang még feltáratlanul a keleti örökség. A kereszténység ellenére ezer éve tiltott-üldözött képzetek élnek a nép körében.

Ha eredetéig követhető, többnyire a legvadabb babona is indokolható cselekménnyé válik… némi fáradozás árán magyarázhatóvá válik és érdekes, ősvallásunk mélyrétegében szunnyadó emlékeket elevenít fel. Méghozzá a természeti törvényekhez is igazodó szilárdan összetapadó nyelvi-tárgyi jelképrendszer függvényében.”

A villámnyaláb

A szelet vető táltos perében a táltos anyósa ecseteli, hogy az kötelet húzván maga után, szélvészt támasztott.

A motívumok, jelképek és a nyelvek egy ősi teremtőerő létezésére utalnak, amelyet a bika szimbólumába sűrítettek. A bika vad, harcos kedvű, ugyanakkor nemzőerejéről híres. A bika alakjában dúló időjárásisten elődjét Kis-Ázsiában keresik és találják meg. Így vált a bika az ősi viharistenek hátas állatává, kísérőjévé, mert a viharisteneket is hasonló képességekkel ruházták fel: életet küld a földre a villámnyalábbal, esőt hoz, de a vihar pusztít is. Az élet fenntartásához, a világ létezéséhez a Nap sugarai szükségesek. Villám és napfény együttesen biztosítja a földi életet. A mongol sámánok képességeiket villámsújtotta őstől nyerték. Kalotaszegen úgy tartották, ha álomban egy fiatalasszonyba üt a villám, az illető állapotos lesz.

A török boga jelentése ’bika’, boganak pedig ’orkán, vihar’.

De a kötéssel, bogozással is kapcsolatban áll. Lássuk a szóbokrot:

Bog csomó jelentéssel: tamil mokku (csomó, bog, sőt boka!)

            Kannada:  pokkulu (köldök, mint csomó)

            Mongol bogo-, bo –

            Török-tatár bak, bag

            Ir: bac

A pók – daganat értelemben – jelöli a rovart, és ebben az értelemben mondjuk, hogy a ló lába pókos = dagadt. Avagy a székelyeknél pánknak neveztetik, a pánkó pedig gömböc.

KL: Amióta ember szaladgál a Földön: kötöz. Egyszerűen, bűvösen, vagy cselesen. … A tényleges kötésnél időt állóbb a képletes, a bájoló szándékkal bogozott. A szél ereje szabályozható csomók megkötésével és kilazításával.

A állatok megkötésére használt kötél a pányva, pánya. Tamilul: pinei, punei – összekötni,

kötni – tamil: kattal, kattalei parancs, kadam kötelesség, kuttei béklyó, betegség, kassu, kassattam öv. A viharistenek fontos tartozéka volt a kötél, fonadék, fonal – valamiféle levezető kötelék az égből a földre. KL az ókori ábrázolások számtalan példáját említi, kiegészítve a magyar díszítménykincs vezetékes mintáival.

KL: Virág és világ szavunk nemcsak hangtani egyezést mutat, de az ég terébe rajzolt virág a Nap, a napvilág jelképe. A virág-világ jeltani kapcsolata a villámköteg révén is megnyilatkozik: a villám virága, szintén Világnak Virága.

Anyanyelvünkön a villám, villan, villog, világ, világos, stb. egy szócsaládot alkot. Ugyancsak a vil- tőből képezzük a villa nevét. A két- vagy háromágú favilla külseje fedi a villámnyaláb vagy a szigony alakját. Villa és villám nem véletlenül csengenek egybe: az angol fork (latin furca) villa – fork of lightening – villám elágazó cikázása, azaz villámvilla.

Kalotaszegen viharkor villát és kést fektettek keresztbe az asztalon. Kutyaharapást szőrivel, villámnak a villát helyezték szembe. Ez igazolja, hogy a jelképolvasás számára a villa és a villám egy rovatba tartozik. Továbbá a villám és táltos kapcsolatára utal. Hogy ha villámcsapás tüzet okozott, akkor először tejet öntöttek rá víz helyett. (A táltos is tejet szokott kérni, ha betért valahová – a táltos irányította villámtól gyúlt tüzet is tejjel kellett locsolni mintegy engesztelő áldozat gyanánt).

A nyelvjárási vilos (serény) a villámgyorsnak, a vilogató (káromkodó) az istennyilát, villámot emlegető szitkozódónak felelhetett meg.

A vil ősi magyar hangsor, és mégis megvan indoeurópai nyelvekben b-l gyökként. Néhány példa:

Angol blank, francia blanc, német blank, orosz bjelo – fehér, halvány

blond – szőke

Angol blink, német blinken – villog, csillog

Német Blendung – vakító káprázat

Angol bolt, német Blitz – villám

A latinban ful- változattal:

fulgur – villám

fulgeo – világit, süt (égitest)

fulmen – lecsapó villám

furca – villa

Ha kelet felé indulunk, az altáji törökség nyelveiben ezt találjuk:

balkimak – fénylik, ragyog

balkir – csillog, ragyog

belli – világos, evidens

És egészen keleten, a dél indiai, dravida párhuzamok:

Vel a háború dél-indiai istenének, Murugának a fegyvere.

Muruhant faluvédő istenként tisztelik a dél-indiai Tamilnādu és Kerala államokban – a róla szóló helyi történetek leírják harcát a helyi démonokkal és az erdőben uralkodó sötétséggel. Úgy tisztelik mint Śiva erejének megtestesülését. (A mitikus Siva)

www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/SivaKultusza/2.2)A%20mitikus%

A hindu panteon viharistene, Indra attribútuma a háromágú villa, szanszkrit nevén vadzsra. De valami módon Murugának is sok köze van a tűzhöz, eredete ma már talán tisztázhatatlan. Mindenesetre az árja Indra mára egyedül bírja a viharisten szerepét.

Muruga fegyvere vagy attribútuma a vel szúrófegyver, lándzsa, ami lehet akár egyágú villa is.

SZBG így elemzi a szót:

A villa szó ’hasadt’ értelemben értelmezhető a vilavu-, pil-, pila- ’hasadni’ igével. De a villa nem ágas, hanem a szúró. Ezért a kannada, tulu mullu villa s így a fullánk (tamil mul, mullu) szóval egygyökű.

SZBG a vil- szóbokorról:

Béla (régiesen Wela, székely Béla-falva).

Ε szót szlávnak tartják, mert a szláv nyelvekben biel, bél «fehér» jelentésű, csakhogy e színnév aligha árja, mert tamil vel (fehér, vellei, fehérség, ezüst, tisztaság, világosság, kannada bill, malayalam. velutta  nem árja, s így Bihar régi neve Bell-ar-ad (fehér-vár) egészen jó turáni szó.

I.  világ, velág (világ-ol, világ-1-ik, világ-it stb.) Tamil 1. vilakku, kannada belaku (fény, lámpa, vilakk-ulla kannada belak-ulla, fény, világos, tkp. világ-való, vilakku-, megvilágítani, magyarázni, csillogtatni, vil-angu-, ragyogni, csillogni, világos, nyilvánvaló, világ-lik) 2. vel-i- (az idő kiderül, kivilágosodik, kitisztul, nyilvánvaló, gyöke: vel, fehér)

II.  világ (a nagyvilág). Hogy e szó az előbbivel egy, mutatja az orosz çviet (1. fény, világosság, nappal, 2. világ, világegyetem). A tamil ulagu, ulagam (hold, föld, nap, ország) szót a szanszkrit lôka (világ, gyöke lôk- látni, ragyogni) alakkal rímeltetik, pedig ez ulôgam (hold, föld, ember, látvány) alakú. Aztán a tamil nyelvben is van oli = veli változat.

vill-an (vill-am, villám-od-ik, vill-og) Tamil vil-angu-, vil-akku- (villan, sugárzik, villámot szór, vell-âppu hajnal: villám-od-ás).

vill-ong- (veszekedik, civódik: villongás) Tamil vill-ang-am (akadály, vita, erőszak, vill-adei ugyanaz)

vir-ad- (virad-at, vir-asz-t pro vir-ad-t) Tamil 1. vir-ad-ayam (fény, vir-i-dal, ragyogás, fény, gyöke: vir-i- kinyílni, ld. vir-ul) 2. virli- (szemét kinyitni, felébredni, virlitt-iru'- ugyanaz, virli-ttal, virlippu nom. v. ébredés, virrasztás, virli, szem, pupilla), mandzsu, mongol, török-tatár ör, er (a vir-adás szó gyökei).

vir-ág (virág-oz, virág-z-ik, gyöke az előbbi és vir-ul)

vir-ul- (vir-it, viruló arcz || vir-ág, vir-ány, virul-mány, valamint máll-ik) Ezen igének a latin vireo- (zöldell) igével semmi köze, mert a virul helyes értelme az, ami a tamil vir-i- (elterül, növekszik, kinyílik, kivirul, kitárulkozik, viriy-al, viri-dal nom. v. a virág kibomlása, kinyílás, terjedés).

mill-ing (vill-ám, villogó,) Tamil mil-ir- (csillogni, ragyogni, világítani, milir nom. v. fény, ragyogás). 1749-ben így káromkodtak Tordán: „lángos millongos mennykő kutya teremtette”.

És most vissza Kabay Lizetthez:

Népművészetünk ismétlődő eleme a két- vagy háromágú villámcsomó, a tulipán. A motívum neve a kalotaszegi varrottasban: villás, villa ág, villás ág, máshol vellás. De nevezik ugyanezt „nagy címeresnek” is – ez a szarvpárokból szerkesztett villámnyaláb. A szarvak nem távolítanak el a villámcsomótól, hiszen a viharistenek is bikaháton szoktak utazni, fejükön szarvkoronát hordanak és a táltosok bikává változhatnak.

A viharistenek és attribútumuk, a nyitott villámvirág térben és időben igen távolra vezetnek: a Közel-Keletre, Mezopotámiába, Indiába és a bronzkori Európába. A villám-villás ördög szerszámát és szarvait is a bikává változó viharistenekig lehet visszavezetni, akárcsak a táltost.

A vir-ág összetett szó, utótagja az ág ’ágazat, elágazás’ értelemben egészíti ki a vir-, vil- szótövet. Akik értették ősi jelentését, hallatára a világló villás ágra, a viharisten címerére gondolhattak, a fényvirágra. A világ-virág termékenyítő férfi-ág, termőág, életfa, világfa is egyben. A népi tanítás a napsugárnak, de a villámnak is tudja termékenyítő voltát.

Ide tartoznak még a v/ny váltású szavak is, mint a magyarban a nyikkan = vikkan, nyihog = vihog = ihog

nyíl- (nyil-ik, nyil-ong, nyill-ong, nyil-ad-ék= válad-ék, nyilván || nyi-t pro níj-t pro nyil-t) Tamil 1. vil-, villu-  a) nyílik a száj, egy virág, szétválni, kibontakozni, felvillanni: villu, vill-al, vîllu-dal nom. ν. b) tárgyas ige : nyitni, magyarázni, elmesélni, kimutatni, mint jelent = nyilvánít) 2. vil-ambu- (bejelenteni, nyilvánosságra hozni, nyíltan kimondani). A két alak között áll a mandzsu mila-(kijelenteni, kinyilvánítani)

nyíl (nyil-az || nyil-al- emel tkp. valamit, valami alászúr s azután emel) Tamil, vél (szúrófegyver, akác, mert ez is szúró), mandzsu niru a nyárs alakhoz való.

Süt – sül – sötét

KB: Tüzel a nap, amikor erősen süt, és nem lepődünk meg, hogy a vadász ugyanezzel az igével süti el fegyverét. Verhet a nap termékenységet fakasztóan is, ezért emlegeti a székely ember, hogy ahová a kelő Nap első sugara esik, ott élet fakad. Egyiptomban az Ápisz bika olyan tehéntől jött világra, amelyet a napsugár „megvert”, megcsapott”. Dzsingisz kán is napsugártól született.

A verőfény és verőmalac (sütnivaló malac) összetételeket SZBG a tamil varu- kiszáradni, varu- sütni igékből származtatja. A verejték (izzadság) szónál is a verőség – a hőség virey = heves, forró az alap.

A szóbokor tamil párhuzama utal rá, hogy igen régi hiedelmet ábrázol igen régi nyelvünk. A sok jelentésváltozaton végigvonul a sd/st gyök az égetés, hőség és ragyogás jelentéstartalmával:

sül- (1. ég, asz; 2. világlik:  kisül, mint süt | süll-ög) Tamil, sullu (hőség; sull-en- heves, égető, csípős: sull-ei, sulei, sütő, ahol valami sűl | sull-âppi-, égetni, melegíteni). De ide tartozik a csalán (csollán, csiján, csilyán) és a salyog = égőn fáj gyöke is a sullu = forróság, csípés (mint a csalán), ingerlés szóból, hiszen a csalán is éget.

I. süt- (tárgyas és tárgyatlan ige; sütemény, sütkérez, továbbá sod, söt-ét, sut.) Tamil 1. sudu- (~ südü-, 1. heves, égető, forró, lángoló, süt; 2. égni, sülni; 3. égetni, sütni, fegyver, ágyu elsül: süt; 4. felmelegít, átsüt, bélyeget rásüt: süt szinonimája suttu- pro sudu-tu nom. acti süt-et); 2. sudu- (tárgyas ige égetni, bélyeget sütni).

NB. a szanszkrit nyelvben pompázó suda (szakács) vagy a magyar sütő vagy a tamil sudu-ból való.

II. süt (fejét, szemét le-süti) Minthogy a süt = leéget, fonnyaszt = kukk-asz-t értelmű is lehet, ezen süt ige az előbbivel azonosnak vehető, ld. tamil sâdu- (lehajt, meghajlik, pro sây-du-; sây-ttu kkollu- összehajt, meghajlik).

sut, a sod «tűzhely, kuczko» szó változata s így a tamil sutt-aduppu (tűzhely = sütőhely, sod, sut, gyöke: sudu süt) szó első részéhez tartozik.

sod (székely = tűzhely: sod alatt, sod feje, sod lába stb.) Tamil suduvan (a halászbárkában a konyha, azaz a sütő, tüzelő).

Kuriózumként tartozik ide, de sokat elárul nyelvünk összefüggő rendszeréről a sötét szó megvilágítása:

sötét (set-ét, sötét-ed-ik stb.) A M. Ny. N. szótára nem vette észre, hogy a süt ige «világit» jelentésű is, különben a sötét és süt összefüggését megemlítette volna. Ha nem tagadó participium is a tamil sud-âda (a mi nem süt, nem világít), ott van a sük-et szónál látott ősi tagadó képző. Ezt bírja a tamil sid-adu (butaság, sid-ad-an, buta, vak, tkp. a sötét, mert vak = sötét).

sudár, sugár (a fák sudara, teteje, torony sudara || sudár vessző = sugár vessző; fénysugár, sugárz-ik). A két szó csak rokon jelentésű, de különböző gyökű. A tamil sig-aram (csúcsa, teteje, ld. czika) a sudár jelentésnek felel meg, a tamil sud-ar (fény, ragyogás, világosság, láng; fa-hajtás, a mi olyan, mint fény sugara, gyöke sud-aru-, ragyogni) alakilag a sudár testvére, de jelentésileg inkább sugár.

A napsugár tehát ragyog is, éget is, vessző is, ezért lehet a termékenyítés jelképe akár a villámnyaláb.
Életfonal – kötél – ige – szó

KL: Van-e a látás és a hangadás szervének működésére egyaránt találó kifejezés? A szem tekintete igéz, a száj varázsigét mond, a lelkész Isten igéjét hirdeti. Más nyelvekben is akad a hang bűvölő képességére vonatkozó képletes kifejezés.

Mit jelent az ige (üge) SZBG után:

1. fonal, szál
2. három szál fonal
3. nyelvtani ige, mert az ősi időkben, amikor írás még nem volt, kötél-fonadékok által végezték az írást, amint a múzeumokban a beszélő kötelek mutatják. A beszélő fonadék egy vagy több szála képezte az igét, a szót. Innen van, hogy a tamil nyelvben még ma is nul = fonal, irat, írott mű és nul- (fon, tkp. nyújt). A mongol üge (nyelvtani ige) csupán szellemi értelmű. Az igéz értelme is tkp. kötöz. A tamil nyelvből az igu- (alávetni, leigázni, tkp. nyűgöz) igét veszem ide.

KL: Elsősorban az ige ’fonatköteg” népi képjelei tanúsítják, hogy a ’beszéd’-et kódolja.

SZBG: A tamil nyelvben „beszéd, tudomány, könyv és fonal, fűzés, szövet” kifejezések egyenértékűek. Molnáv V. József szerint az egyenlő szárú kereszt ősidőktől napjainkig a teremtő szellemerő, az Ige jele és megidézője, … falusi népünk a keresztszemes hímzés alapöltését - a keresztet - Igének nevezi.

De innen származik az igézés igazi értelme is kötöz (igével mond, fonallal köt) jelentéssel, mint a mongolban a bögöle (bogoz, bűvöl). Az ige szó ősi jelentéséből tudjuk a szólást értelmezni: ’csak az ige tartja’ – vagyis 1-2 szál.

Aki sző, egyben szül, teremt:

KL: A hajdani látásmódban a teremtés csodája ismétlődött meg valahányszor a vékony életszálból szőttest szőttek. A szövéshez-fonáshoz megdöbbentően ódon hiedelemréteg tapadt. A képlátó gondolkodás játéka a nemiségre is kiterjedt. 

A szálat szolgáltató növényi szár nevéből képeztük a származik igénket. Megfelelőjét megtaláljuk a tamilban is:

Tamil sar-olei, sar-vu  a pálmafa fiatal levele, szár, szálas levél. Sar-bu – dolog, amihez kötődünk, saru- közeledni, kötődni, csatlakozni. A szár a „támasz, az összefüggést közvetítő”.

Nemez szavunk iráni alapszava (nam) annyit jelent mint ver – olvassuk László Gyulánál.

A nemez és a nemz szót is egybevethetjük:

A nemez mongol neve: nem-ne, nem-ör = takar, föd, felölt, ld. tamil ammu = befed (a szó eleji n gyakran hiányzik), valamint mongol neme = szaporodni

A továbbképzett nemzet szóhoz: tamil i-nam – tömeg, faj, kaszt, valamint mongol nam = összetartozó (ahogy a nemez szálai is összetartoznak, összetapadnak)

KL megjegyzi, hogy a TESz ismeretlen eredetűnek és magányosan álló hangsornak tartja mind az inda, mind az ín szavunkat, melyeknek egymáshoz semmi közük nem lenne.

Az ín jelenti a lábszárínt, ideget, kötelet, de jelent rabszolgát is és belőle származik az ínség is.

A tájnyelvben az inda erős zsineg értelemben is használatos. Vizsgálatra érdemesnek tartja az ingerel, int ’buzdit’ és int ’kedv, ízlés’ és az inog szavakat is a szóbokron belül. Az ínségben tengődő ín, rabszolga emlékét őrizheti az ín és az inda felé átmenetet képező Ind személynév. 

Nézzük SZBG tamil szótárát:

Ín – ideg, rost – tamil in-ei (a pálmafa rostja, levél rostja, az inu- húzni, meghúzni igéből

Incs (régiesen: nincs – incsen/nincsen – ín-ség) Tamil ensu – hiányzik. Minden bizonnyal az in-mei = hiány, nemlét, semmi, ínség és indi = nélkül szókkal együtt a tagadó il- igeféléből való. (figyelem: az n hol eltűnik, hol előjön)

Ingerel – mozgásba hoz, az inog felhangújából való

In-g, inog – mozog, indul – tamil n-un-angu- (mozdul, ingadozik), sőt az ’indul’ is az in-og gyökéből származik a for-og, for-dul mintájára képezve.

Int – régisen imt, eredetileg szemmel jelt ad – tamil im-ei – pislog, sim-ittu = szem-jelt ad

Kézzel int = tamil sindu

Fentiekből kiderült, hogy a fonál-kötél, illetve a kötéssel, szövéssel összefüggő szavak bokra a tamilban is felfedezhető. Nagyon régi elágazásokról lehet szó, mert nem egyszerű meglátni az összetartozást a bokor szavai között, olykor csupán egyetlen jelentés utal a közös származásra.

Kabay Lizett A szelet vető táltosban összegyűjtötte a kötés, fonás, szövés régi, ismeretlen, bizonytalan, finnugor és török eredetű szavait egy táblázatba a TESz (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó) útmutatása alapján. Csak a 16. századnál korábban adatolt szavakat sorolta fel; nem tartalmaz származékszavakat, sem idegen anyagból készült eszközöket, sem ruházati elemek megnevezését, mégis 93 szót gyűjtött csokorba!

Összevetve SZBG tamil gyöknyomozó szótárával meglepő felfedezéseket tehetünk:

Vizsgáljuk meg először az ismeretlen eredetű szavakat:

Bojt (székely jelentése még: ág-bog) mandzsu boki-da, mongol bag-la, a szó gyöke: bak, bog. A bojt is innen származik, mert a tamil kussu (bojt) is a kattu- (köt) igéhez tartozik. Vagyis a kötöz, bogoz igéből származik a bojt.

Condra (cundora = rongy) A mongol śin-d-ara- (törik, romlik, szakad, szűnik) első töve a mandzsu sun-te- (rombolni); ez összefügg a tamil tun-du (töredék, rongy, tehát czund-or-a) képzettel gyöke tuni). Majd hivatkozik a cson-ka szóra, amelynek régies alakja: tonka. Vagyis előkerült a t hang! Tuni = vágni, darabokra szedni, csonkolni, tunikkei, tunukku = darab.

Daróc (durva, vastag szövet) - tamil tarusu sűrűn szőtt anyag.

Feszül; fesz (fesz-es, fesz-ül, fesz-ít) - Tamil vis-ei (1. feszültség, rugó, ernyedés, megfeszítés, ld pecz-ek, csapda, emelő, feszítő rúd, villu visei-y-erru- íjat megfeszíteni; 2. ösztönzés, lökés, sebesség, iram, s ekkor megfelel a bezz-en-, bezeg «terjeszked-ik» igének, aholis a magyarázat: tamil vis-ei = mérgelődni, sietni. Vagyis egy tamil szónak többféle hangalak felelhet meg, lehet, hogy az ősi alapszó a fejlődés során több ágra szakadt, de az alapértelem valamelyik jelentése minden leszármazottban megmaradt.

Fodor (ige = sodor) a peder (sodor) ige mellékalakjának igeneve

peder- (pödör, n-ezve pender-it || bodor | fodor) Tamil vîdir'¹- (kardot forgat, botját gyorsan körbe forgatja; rázni; vidir-vidir'-, forog), k.-tatár bötör- = pödör (sodor). A magyar és tamil ige tárgyas képző hiányos, amint a bodor, fodor tárgyatlan alakú igenevek mutatják, sőt a k.-tatár ige is csak látszólag trans, alakú. És még egy alak, ami a tamilhoz közel áll:

fitor-it (ferd-it) a peder- (csavar, fordít) mellékalakja

gogány (vesszőkémény) (góg, székely: gócz) Tamil, kâ-ngei (forróság, gyöke: kây- égni, ld mandzsu χό-k-ta forrónak lenni).

gócs, gócz. Az ilyenféle használat «a gócz alatt ül = a sod alatt ül» a kuczik (kuczkó) szóval nem járja s így ezt amattól el kell választanunk s a tamil kôtt-am (1.ív, hajlat; 2. halottégető hely, gyöke: kôdu- égetni) mellé tenni a gócz szót.

Gyapot - gyapjú (gya-p-ot) - Tamil appu- (ráhelyez, bevon, beborít, továbbá áppu = yâppu ; török-tatár jap-ak, gyapjú, gyöke jap- ráhelyez, mandzsu zsaf-u filc)

hur (hur-b, hur-cz nom. ν. hurb-ol-, hur-czol || her-cze-hurcza, továbbá hor-d) - Tamil 1. irlu- (húzni, nyújtani hosszában, vonzani, furulyázni, meggyőzni, felizgatni, tolni, irluppu, irlu-v-al, irlu-vei, irlukk-al, irlukkudal, irlu-ttal nom. v.) ; 2. irl-ei (szál, tkp. húzott,- nyújtott, hur, húr irl-ei- fonni, szőni, mint hur-ok. hurk-ol); 3. ir- (húzni, vonni, kitépni, kivonni), îr-ttal, ir-ppu nom. v. ir-ppadu, húzókötél), mandzsu χere- (húzni, kihúzni, hálóval fogni, továbbá tamil irluppu valei, húzháló a földön), mongol χor-γo- ugyanaz.

NB. A mongol urγa, mandzsu urγan (fogóhurok) szók előbb a magyar nyelvből valók, mint a hur-ok onnan, mert ama nyelvekben nincs tiszta leszármazás.

Inda – már fentebb tárgyaltuk

kall- (kall-ód-ik, kopik, foszlik) Tamil kal-ei-, kul-ei (szétbomlik, feslik, eltűnik, tönkremegy, megfosztatik, ld «kallott disznó»: herélt: kalei-, kulei^]- v. tr).

Kece - Tamil kassal (halászháló, mongol ketse, háló)

madzag- Tamil mada-ngu (madzag, gyöke mada'-, mad-ańgu-, madi meggörbülni, mongol mati-, mandzsu mata- hajlítani).

nád (nád-as, nád-az; szanszkrit nada nádszál, ld nâdi cső, ér, növény szára, szalma)

nyűg (nyüg-öz-) Tamil nig-alam (béklyó, nyűg, lánc, gyöke: igu- = megáll, alávet, leigáz)

ö-rv (nom. v. örv-es,  örv-ez) Tamil âr-am (nyaklánc, öv, ârppu, kapcsolat, gyöke: ár' felöltözni, kapcsolni, csatlakozni)

öv (öv-edz-, öv-ez-). E szó legközelebbi társa a japán oba (öv), a tamil arei-y-âppu (öv) tkp. derékkötő, s így ezt a gyeplő szónál láttuk.

ere (gyeplő, fékszár: eré-z) - âr-kkei (kapcsolat, póráz, kötelék, gyöke âr¹- kapcsolni, kötni, vezetni)

gyeplő (pro gye-p-el-ő, kötél) - tamil â-ppu, yâppu (kötés, test, ami a szellemet köti, gyöke â'-, yâ'- kötni). Ebből volt gyep-el másodképzetű ige, amelynek gyeplő részesülője.

Pányva, panya (pányvá-z || panyó-ka tkp. kötő, zsinór) Tamil pini'- összekötni, hozzákötni: pini-gei, kötés, öv, szalag; pinippu, kötés, kapcsolat,  pin-ei ugyanaz és szalag, füzér, pin-ei-, punei- hozzákötni, összekötni, egyesíteni, punei bilincs).

sás tamil say (pro sâs, ld sáté, csaté, csádé) török-tatár saz.

sáté (csaté, csádé: átalában «lapos» (tamil tattu) levelű növény, sás, meg a sűrűn vetett kukuricza is) Tamil 1. tattei (szalma, köles és egyéb gabona szára, bambusz, mert ennek levele is sáté alakú etc.). Ezen alak változata: satti (lapos dolog, tűzhely) sâdu (ismét a csádé levelű növény).

szatyor (szotyor, cf. vén szotyor) - Tamil tadaru (fegyver, eszköz tokja)

NB. A germán Zecher-ből czökör lett s nem szotyor.

vászon (vászon-cseléd). A tamil vasanam vászon, öltözék, szanszkrit vasana, öltözék, gyöke vas- magára ölt)

A TESz 34 ismeretlen eredetű szavából 19-nek az eredetét megtaláltuk SZBG segedelmével!

Most vizsgáljuk meg, hogy hány “bizonytalan, vitatott” eredetű szó esetében járunk szerencsével:

Béklyó helyett ezt találtuk:

békó tamil víg-am (gyűrű, zár, lakat; kannada biga lakat, török-tatár big-ak big-au mongol bugu  tamil gyök: vi-, víkku- kötözni)

Csavar – török-tatár cav-ir, mandzsu sibere- forgatni

cserény  (csikósok s gulyások vesszősátra) tamil, szanszkrit sarana-m, menedék, rejtekhely, védelem, ház)

fátyol  - Tamil. 1. pad-al-am (terítő, borító, fedő); 2. pad-al (ernyő, menedék, paraván); 3. pad-am (függöny, ponyva, szalmatető) ; 4. pad-angu (sátor: padang-ei viri'- beburkolni); 5. pattéi (kéreg) gyöke: fed-, föd-. Továbbá: vad-agam (borító, bőr, kabát, vatt-udei öltözék, függöny,

fosz-lik - Tamil puy- (pro pus'- széttép, leszakít, puy-al, pus-al nom. v. vihaz dr. Caldwell püspök szerint = fosztó, romboló), tkp. a fej-l-ik, fes-l-ik igék alhangúja mindkét nyelvben. (amit a TESz finnugor szónak tesz meg)

für-t - Tamil pur-i (kötélsodrat, tekercs a forog, puralu- igéből)

gombolyag – tamil kamb-alam

hám (hán-cs, hám-lik pro hám-ol-ik, hám-oz, hán-t pro hám-t || hom-por, hom-l-it = takar, mert a hám is = takaró) Tamil um-i (nom. ag. = gabona burka, szalma, rizsbála: umi-kkarappân, tejbőr, ld. hom-por). Hogy ezen szó a «kab-át, kop-ad, köp-ed, kov-ad, kuv-ad, hüv-ely, hom-ol-it (burkol, takar) szókban látható kab, kop, köp, kuv, hüv, hom (takaró) jelentésű gyökszók egyik mellékalakja

káka – tamil korukkei

kéve. A tamil kattu, karrei (kaTTei kéve) tkp. köteg, a k.-tatár köl-ta (kéve, gyöke a mong koli- kötni) = köteg, mongol bô-dok (kéve, gyöke: bo- kötni) = köteg. Tehát a magyar kéve nem a k.-tatár kübâ (szénarakás, gyöke: tamil kuvi- összegyűjteni, felhalmozni) társa, hanem a tamil kôv-ei (sor, sorozat, válogatás, gyöke: ko- sorbarakni, egyesíteni, összeállítani) nom. v. mása, mert a kéve nem összegyűrt rakás, hanem rendesen összefűzött gabona.

konty (konty-ol, konty-os madár, kontyos török stb.) Tamil kondei (tupé, konty, kakastaréj, a tehén púpja, bóbita, tolldísz, szög feje: kon-dei-y-usi gombostű, tkp. konty-os tű, kon-deissan, kontyos madár ld kondu virágcsokor; kund-alam szinonimája kondei)

nyaláb (egyszerre fölvehető csomag, úgy képezve, mint has-áb) A tamil al-, allu- (fogni, megragadni) társait láthatni a l-el- igénél, az allu- változata a nul-, nullu (felcsípni: nul, nullu csipet, amennyit föl-csípni, fogni lehet) s ez a mi nyal-áb szónk igéje

Patyolat - patyol (burk-ol; patyol-at: fejburkoló; finom szövet) Tamil pottu- (1. beföd, rejt; 2. megver, megostoroz, patyókál pro po-tyol, potyókál; tehát a tamil igében is két ige van összezavarva).

roj-t = rost (perzsa riśe, rojt, bojt, gyökérszál, rost).

sodor'- (serit, peder, ld. fodor) Tamil sod-ί- (tekeredik, ráncolódik, szűkül, összemegy, sodi- tárgyas ige)

ser-ény (sör-ény, ser-te, sörte) A «haj, szőr, sörény» még ugyanazon egy nyelvben is lehetnek egyenértékűek, ezért a tamil sara-ppam (szőr, haj) nem a szőrhöz, hanem ide tartozik.

szak-ad- (szak-asz ; szak-asz-t, ld. cikk, szeg) Tamil 1. sag-al-am (1. rész, darab, sag-al-i ugyanaz) 2. sakk-al, sakk-ei, (forgács, fűszál, semmire se jó apróság, sakkei sakkei y-ây p-pila-, darabokra hasogat) 3. sug-iru- (osztódni, hasadni, török-tatár sök-, sük-, mongol śiγor- szétszakadni, mandzsu seke-zse- szétszakadni).

NB. Amint láthatni, a szak- gyök a főbb turáni nyelvekben közös, de a szak és szak-ad közt a folytonosságot a magyar nyelv mutatja.

Szalag - szál (szinonimája szár: fű-gabona-szál, haj-szál, egy szál-fa || láb-szár, gabona-szár stb.) Tamil tál (láb (mint talpazat, alj), kezdet, szal-ma, cső, gabonaszár. Papírlap, mint a székely: «egy szál papír sincs» szalag, kötés, szíj, szalag pro szálag.

NB. A tamil târl (gerenda, mongol-török-tatár sal, hosszúság, szalag) értelemben a tâl változata, mint tamil târu = sâru.

szirom, szir-ony (bőrszalag, sallang, mandzsu sori-χα ugyanaz, mongol sur, sur-om, szíj; tamil sir-ambu, forgács, szilánk, sirâmbu-, szeldel, vagdal, török-tatár sirp-i, forgács). Lehet, hogy a szíj is ebből vezethető le?

Szösz – tamil sassu (kevés, szity-szoty, hulladék)

teker- (forgat, csavar, teker-cs, teker-eg stb.) A szekér szónál látott alakokon kívül itt megemlítem a tamil sigarli-gei (virágfűzér, nyaklánc, kör, teker-cs, tekerek) és tigir (kötél, tekert valami), mongol tegere- (körülforgatni), tögöri-, toγori-(körbejárni), török-tatár tig-r-ä (környezet).

szekér (székely szekerkó = kisszekér) Tamil tigir-i, tigiri-gei (henger, kör, szekér, malom, mongol deger-em, török-tatár degir-men, malom); oszmán tekerlek (kerék), mandzsu toχoro (kerék, kör), mongol tsaχar-ik (kerék), tögör-ik (korong), ld teker.

NB. A rímelő  nyelvészet a  török-tatár cek- (húzni) ige jelen idejű cek-er (húz) alakját teszi a szekér képzőtlen nom. ágens mellé, csakhogy ez nem áll, a szekér a «tekergő· s csak a szán a «hurcoló» turáni logicával. A szanszkrit csakra (kerék) tamil alakban sakkaram «kerék, meg szekér» jelentésű is.

tép- (tép-ász, tép-el-őd-ik, cf. czibál, czim-bál) Tamil tim-iru- (tépni, rázni, eltörni, valaki kezéből kitépni magát).

Eredmény: 31 bizonytalan eredetű szóból SZBG segítségével 24 szó eredetére fény derült.

Mit találunk a 15 finnugor szónál:

csomó (= rakás, kereszt, sok || csomóta). Tamil summei (kalász, rizs-csomó, rizs-kalongya; summâdu fejvánkos teherhordásra, ld csomóta, csimbók).

Fejt, feslik - fej-el (fej-l-ik, fej-l-ed, fej-t : eredetileg fosz-l-ik, bom-l-ik | fes-l-ik) - Tamil pi-, piy- (piyy-al: szétmenni, szétszakadni, eltörni, rongyossá válni; piy-dal, piy-gei nom. v. piy'-, piy-ttu p-podu v. tr. Széttépni, eltörni, darabokra törni: gyapotot tisztítani, ld székely pá-cz-ol: piy-ttal, piy-ssal, piyppu nom. v.).

NB. A fej-l-ik (alakul) értelem ezen tamil igénél hiányzik, de a puy'- (1. széttépni, darabokra szedni; 2. v. n. lenni, válni valamivé, s így szinonimája pay-ilu- alakulni) test-vér-alak mutatja, hogy nem külön ige.

fon- (fon-al, fon-at, fon-ák = fordított || fondor-kod-ik cselt fon, sző) - Tamil pinnu- (fon, sző, köt ; bony-ol, finy-el : pinn-al fonat, füzér, háló, tévedés, zavar, fonákság, pinnal-mayir, pińń-agam, befont haj).

füz (fűdz, füz-ér ; fűz-fa, fűz-ő fa) - Tamil vis-i'- (összekötni, kapcsolni: visi, kötés, a dob szíja; ágy, mert a szinonima, a katt-il szó is  kötél, kötött hely), kannada posey- (cssavarni, tekerni)

háló (háló-z) - Tamil val-ei (háló, gyök: 'allu- egyesíteni, fonni, összekötni, mert kollu-ból is az igenév kol-ei, aztán a ν a tamil nyelvben ajakszelet, mint a régi magyar  nyelvben).

Háncs ld. a bizonytalan eredetű szavaknál: hám alatt

Hárs – régen: háros – tamil nár = szál, növényi rost

id-eg (1. hur, kötő, 2. nervus) - A tamil sid-âr (fakéregből készült szövet) képzet s a mandzsu side-re- (kötni) másod képzetű igének alapja a mongol side- (kapcsolni) s mind ezek a ket-, köt- alak változatai gyanánt vehetők, mert az 'id-eg alapértelme kötő.

köt- (ket-, köt-el, köt-el-ez || kecz-el, köcz-öl). Tamil 1. kattu-, malayalam kettu-ga-, (kattal : kötni, hozzákötni, egyesíteni, házasodni, építeni, kovácsolni, kitalálni, formálni; betakarni, burkolni, kecz-el, köczöl; kattalei parancs, kattal-eiy-idu- köt-el-ez); 2. kadam_, kadan (kötelesség, kölcsön, adósság) 3. kutt-ei (kendő, béklyó, betegség, ld kösz-vény), török-tatár kus-, kuşak (öv), tamil kassu, kassattam öv.

os-an, us-an (os-di! us-di! valamint ös-vény). Tamil uy- (pro us- megszökni, elmenekülni, ld. usz-it, us-umbu-, menni, ugrani), mongol ocsi-, ecsi- (menni), török-tatár ocs- ucs- (repülni).

os-tor (us-tor, lehet a fenti igék os-t, us-t trans, alakjainak képzete is, meg az osz-it-, usz-it- igékből is). Tamil us! = kutyát kergető szó, usukku = uszít, felkelt

ö-rv (nom. v. örv-es,  örv-ez) Tamil âr-am (nyaklánc, öv, ârppu, kapcsolat, gyöke: ár' felöltözni, kapcsolni, csatlakozni)

öv (öv-edz-, öv-ez-). E szó legközelebbi társa a japán oba (öv), a tamil arei-y-âppu (öv) tkp. derékkötő, s így ezt a gyeplő szónál láttuk.

Sző, szöv- (sző, szöv-ed-ék, szöv-et: szőte-mény, valamint szőnyeg) A tamil nyelvben «beszéd, tudomány, könyv és fonal, fűzés, szövet» kifejezések egyenértékűek: ezért a tamil suv-adi (könyvecske, amit pálmalevélre írtak és összefűztek, tehát füzet) és suv-adu (füzet vagy szövet) szók suv gyökét, valamint a sav-alt, sav-uli (szövet, kelme) szókét a magyar szöv- (szőni) igére kell vezetnünk, mert a sava-dalei (utoljára leszőtt anyag, tkp. szövet-fő)-beli sav-am nom. ν. meg sav-adi, sav-ali (fűző, nyaklánc, tehát füzér) szók gyökei arra utalnak

Sőt: szőny-eg. A tamil se-n-dei (fátyol, takaró, sé-n-i-y-an, a takácskaszt tagja) azt látszik mutatni, hogy mindkét részről a szöv (sav-) összevont alakjaival van dolgunk

szőr (szőr-ös, cf. sörény, serény) A tamil savar-am (haj, szőrzet, farokszőr: savar-i, a pálma, a kókuszdió „szőrzete”, rostja, tkp. a szőr-ös) meg a mongol segur-el (fan : sur-lik id.) a szőr szó összevont voltát mutatják.

vessző (vessző-z) A magyar szó a tamil vîssu-, vittu- (vesszőzni, verni) ige nom. ágense, mint a vágó, csapó, verő vagy szenvedő alak helyett: vágott, csapott, továbbá met-él (tamil vettu- = vágni, metszeni, metélni).

Mind a 15 szót sikerült meglelnünk a tamil és egyéb párhuzamokban!

Mit látunk a török eredetű szavaknál?

csal-án (csoll-án, csij-án székely pro csily-án). Tamil sullu (forróság, csípés (mint a csalán), ingerlés, tehát a saly-og ige gyökéből), ld tamil kâ-n-sori (csalán = kâyum-sori hév-surol), mongol χαlαγαί (csalán, χala- éget). A török-tatár kicitkan (csalán = viszkető). Ezért fölösleges a török-tatár cal (üt, ver) igéhez folyamodni.

Csepű - csemp (csempel-őd-ik = csomóba fonódik || csepű = kócz, csep-es. Székely = kócz-os || csepéte, cseplesz, cseplye = csalit) - Tamil 1. simbu, simb-al (1. csapú, kenderkóc, 2. faforgács): simb-ar, simb-â, fojtás a puskában), 2. tumbu (kóc)

gyapjú (gya-p-ot) - Tamil appu- (ráhelyez, bevon, beborít, továbbá áppu = yâppu ; török-tatár jap-ak, gyapjú, gyöke jap- ráhelyez, mandzsu zsaf-u filc)

gyék-ény. Török-tatár jik-an, mongol zigâ-sün nom. acti s így a zig-ei- (egyenesedni, mandzsu zu-k-i kiegyenlíteni) igével függ össze, mert a gyékény nem a fonott, hanem a káka növény.

gyeplő (pro gye-p-el-ő, kötél). E szót a török-tatár ip-lik (cérna) rontottjának tartják, mert az ip, jip, jep, zep (cérna) alakú is. Csak az iplik a magyar nyelvben is iplik (csizma-sorok kivarrása). Szerintem csak az i-p közös, ez pedig olyan nom. ν., mint az alhangu tamil â-ppu, yâppu (kötés, test, ami a szellemet köti, gyöke â'-, yâ'- kötni). Ebből volt gyep-el másodképzetü ige, amelynek gyeplő részesülője.

Hurok hur (hur-b, hur-cz nom. ν. hurb-ol-, hur-czol || her-cze-hurcza, továbbá hor-d) - Tamil 1. irlu- (húzni, nyújtani hosszában, vonzani, furulyázni, meggyőzni, felizgatni, tolni, irluppu, irlu-v-al, trlu-vei, irlukk-al, irlukkudal, irlu-ttal nom. v.) ; 2. irl-ei (szál, tkp. húzott,- nyújtott, hur, húr irl-ei- fonni, szőni, mint hur-ok. hurk-ol); 3. ir- (húzni, vonni, kitépni, kivonni), îr-ttal, ir-ppu nom. v. ir-ppadu, húzókötél), mandzsu χere- (húzni, kihúzni, hálóval fogni, továbbá tamil irluppu valei, húzóháló a földön), mongol χor-γo- ugyanaz.

NB. A mongol urγa, mandzsu urγan (fogóhurok) szók előbb a magyar nyelvből valók, mint a hur-ok onnan, mert ama nyelvekben nincs tiszta leszármazás.

kender (török-tatár kender, kinder, mongol kindur, kinzur, kenćir, mandzsu kenderχen,  a teve nyaka alatti hosszú szőr, s valószínűleg ez volt a turániak kendere. A tamil nyelvben van: kansam (indiai kender), kittén (kenderszál, kendervászon) = arab kitan (kender), sanal, sanarpu (kender, mandzsu śaniya, kender) s ez úgy látszik az európai cannabis orosz konop-el etc. társa.

pam-uk, pam-ut (perzsa, pamba, pembe stb. Gyöke: tamil parambu-, pa-mbu  szétterülni, elterjedni. A pamut virág pelyhé-nek elszóródásától nevezve).

A 13 török eredetű szó közül 8-at sikerült tágabb összefüggésbe helyezni.

KL a TESZ szómagyarázataihoz megjegyzi, hogy „az idegnek és a vesszőnek nincs sem török, sem indoeurópai rokona, másféle persze lehet.”

Amint láttuk, van is.

Szeg-szög, szeg-vág, szeg-szak-szakad

KL: Kulcsképekhez kulcsszavak című könyvének elején leszögezi: „Barlangok falán, régészeti leletek közt és a népművészetben ősi jelzések hallgatnak élettelenül, de nyomban megelevenednek, amint a nyelv megőrizte réges-régi nevükön szólítjuk őket.” A továbbiakban képeket vizsgál.

Így ír: „Ótörök eredetű kép szavunk több mint tucatnyi jelentése tanúsítja, hogy anyanyelvünk még az ősi, képszerű érzékelés hatására vált színes, jelképekben gazdag kifejező eszközzé.”

Nézzük meg, hogy létezik-e a kép szónak öregebb rokona, bár SZ BG szófejtése nem mond ellen a török rokonságnak:

kép (kép-en, kép-es : kép-író) A legközelebbi társ a mongol keb (alak, minta, mód), a török-tatár gibi (kük pro kib-ük) csupán névutó. Azonban a három nyelv egyikéből sem lehet elemezni, s így valószínűleg a tamil kirli (kép, festett vászon kir-li- vésni, rajzolni, kirlippu nom. v.) alak összevont társa, mert az rl igen-igen sok esetben kiesik.

KL az ún. gyökérjelképeket vizsgálja, mint a kereszt, háromszög, négyzet, kör, stb.

Sarkalatos jelképnek tekinti a háromszöget, amely nemcsak változatos formákban van jelen ősidőktől fogva, hanem sok néven is ismert: szeg, ár, ék, fog, fok, tövis, tüske, sark, egy, hegy, nyílhegy. A szeg nem mostani alakja után nyerte nevét, hanem még annakidején, mikor fából hasították ék alakúra. A székely az éket ík-nek, ík-szegnek is nevezi. Hasonló alak a tamilban is létezik: m-ekku (sarok, szeglet), melynek gyöke: ehgu, ekku- = hegyez. (A szó eleji m tünékeny, a magyarban is van rá példa, hogy a szó m-mel is kezdődhez, és m nélkül is: ekeg, mekeg).

Mindenféle szeg, szög, szeglet, sarok úgy tekinthető, mint a teljes szög, a kör kiemelt része.

Ilyen értelemben a német Ecke (sarok) szó is az örök háromszög, ősrégi ekku dravida szóval rokonítható, valamint az ék-től sem esik messze. Az ár, ék, fog, hegy, szeg – sőt sarok - mindegyikében közös, hogy egy képzeletbeli kör közepe felé mutatnak, pl. az ék alakú napjelképek. A kör közepe szakrális hely. Ezért létezett a régi parasztházban szent sarok; és bár a német Herrgottswinkelnek nevezi, és nem Ecke-nek, de ugyanúgy a kemencével átellenes sarok a helye, mint a magyar házban. Tehát a hely kijelölése az ék fogalmán alapul, a jel megmaradt, csak a szó változott. A hely szakralitására utal, hogy a középkori parasztház építőáldozatát ezen sarok alá temették. (Ha az ék szó és a szakrális központ jele a magyar nyelvből értelmezhető, akkor nem kérdés, hogy mely kultúrkörből származik a német szentsarok használata, és a sarok (Ecke) szava.) SZBG szerint a sarok a serit, sirit igék forog alapjelentésű sir-, ser- tövéből ered. Székelyeknél sorok alakban használatos, ami a helyesebb alak a surul igéből, mert a tamil surli-, suri-, tirugu (forog) azonos jelentésű igék. Ha körcikkelyként nézünk a sarok képére, a forgó mozgás nem ellentétes vele, hiszen ha végigforog a kör belsejében, akkor az egészet képezi le; a kör pedig nem idegen jel a forgás jelölésére (ld. forgórózsa).

A szög képéhez igazodik a szűk hangsora. A szükséget jól szemlélteti a hegye felé szűkülő szög.

szűk (régiesen szik is, szűk, szük-ös, szük-öl-köd-ik, szük-ül-, szűk-it, szük-ség) A tamil sikku- (csapdába esni, bebörtönözve lenni, elkapva lenni) igének a főbb turáni nyelvek által igazolt értelmét mutatják: sikk-an-am (összenyomott dolog) sikk-ana-vu, sikk-an-am (szűk hely, ragadósság, fukarság) származékok, sikk-ena (erősen, határozottan, tkp. szűkön), török-tatár tig-ez, sik-i (gyöke: sik- összenyomni, szorítani, préselni), mongol ciχ-ol (szűk, szűken, hiányos,) mandzsu siχa, śuχa- szorítani).

A szigony hatékony része a szaka, szakálla ugyancsak szeg alakú, tehát láthatóan a szeg fejleménye, annak ellenére, hogy nyelvészeink a szűk és szigorú melléknévvel együtt ismeretlen eredetűnek tartják (sajnos, nyelvészeink nem tanulmányozták SZBG-t).

szig-oru (székely = sovány, szikár, cing-ár, szigor-od-ik = sovány-od-ik, szigor-og) A magyar (cang-ár, cing-ár, cing-ér, szig-or, szik-ár, szűk, szeg-ény, zsig-ora, zsug-ora) kilenc mellékalak a tamil nyelvben három ige felel meg : sigu-, sińgu és sikku- (szorítani, fogyni, összeszorulni) alapértelemmel; sikk-al (soványság, szikárság, sikk-am, szikárság, szigorúság; börtön = szűk hely), a többit ld. az illető szóknál).

KL tovább lép a szeg (körcikkely) nyomán, és ezeknek a szófejtéseknek is megtaláljuk megfelelőit SZBG-nál:

Szak, szakasz. A napóra fokai időszakokra, az iránytűé világtájak szakaira osztja a kört. Észak, délszak. Latin saeculum = korszak. Szak bevágást is jelent, szeg, megszeg = vág, latin seco = „szeg, vág”, segmentum = szelet.

A tamil seg-il (töredék, darabka) valamint a sekku- bandi, határok kijelölése) első része a mongol tsek, török-tatár csik (szegély, szegő) értelmében szintén ide tartozik.

szeg- (nyakát  szegi, szavát, a böjtöt megszegi | szegély) Tamil segu- ölni, tönkretenni – szegni, vágni;  seg-il, nyak, tkp. a szegély. Közel áll a tamil szóhoz a gall sekell szó, jelentése: aki jól odavág, odaüt, de az ír sióg (csík, szegély) szóban is benne van a s-g váz. 

A tamil sed-il, seg-il, sid-al, silambu (pikkely) szók «szeget, szilánk» jelentésűek.

Itt említhetjük a további képzeteket: szakít, szaggat.

szeg (fel-szeg, al-szeg ; fele-szegen = felerészben) Tamil tigei (oldal, vidék), mongol zsük, zük (szöglet), tamil tikku (vidék, negyed, a világ része, oldal, sarok).

szak (idő szaka, éj-t szaka, nap-ot szaka, nyar-at szaka stb. lévén az at, et tamil dologi birtokos eset társa). (Így érthető, hogy máig mondják népiesen, hogy éccaka. Az éj+szaka nem adna okot rá.) E szó legközelebbi társa a mongol tsak (idő, évszak, időszak, határidő), török-tatár ćak szinonimája. De ide való a tamil saga-m meg a szanszkrit saka (korszak), gyökét ld. alább.

I. szaka (szak-áj: 1. abroncs szaka, bevágat, rovátka; 2. darabka) Tamil sag-ei (gyűrű kőfoglalata, mandzsu zsaka, rés, rovátka).

II szaka (szák-ál) Minthogy a székely bak-szaka növénynév, ha nem is szak, de legalább szaka alakot tüntet föl, a melyből a szaká-l a kicsinyítő alak: logikailag a mongol saχal (szakáll), török-tatár sakal a kölcsönzött s nem megfordítva. Ide tartozik a tamil sakk-attam (szőr, haj) képzet. A mandzsu salu (szakáll), a magyar sal-ang-hoz tartozik.

szak-ad- (szak-asz ; szak-asz-t, ld. czikk, szeg) Tamil 1. sag-al-am (1. rész, darab, sag-al-i ugyanaz) 2. sakk-al, sakk-ei, (forgács, fűszál, semmire se jó apróság, sakkei sakkei y-ây p-pila-, darabokra hasogat, szaggat) 3. sug-iru- (osztódni, hasadni, török-tatár sök-, sük-, mongol śiγor- szétszakadni, mandzsu seke-zse- szétszakadni).

Amint láthatni, a szak- gyök a főbb turáni nyelvekben közös, de a szak és szak-ad közt a folytonosságot a magyar nyelv mutatja.

Továbbá a s-g gyökhöz vehetjük a cikk, cikkely, csekély (tamil sukku, sukkal = kis darab, részecske) sekély (tamil sakkali = összelapul) szavakat is, és máris hatalmas szóbokrot vázoltunk fel. Érdemes észrevenni, hogy a két – földrajzilag igen távoli – nyelv szóbokrai szinte egymással párhuzamosan alakulnak, fejlődnek.

Szeg és szék

└ ez a jel hettitául olvasva ezt jelenti: szék. De valószínűleg nem a mai szék formájára utalva, hanem a szög elvont jelentéséhez viszonyították. (Az átlókkal négybe metszett teljes szög négy sarka hegyével a középpont, a szék felé mutat). A Napnak székhelye van, ahová este leül. Régen az uralkodói székhely és az uralkodó ülőalkalmassága a szentnek tartott térben állt.  A napkultuszhoz tartozik a szék/szik másik jelentése: valaminek belseje, veleje, trónszéke. Így a tojás széke a sárgája, szikja a csírája.

Ennek nem mond ellent a szék és szik feltárt ősi kapcsolata a tamillal:

Egyrészt:

szék  (szék-el: egyes szék, ülő szék, székely) A székelyes használat mutatja, hogy a magyar szék ősi jelentése az volt, ami a tamil sekkei (ágy, fekvőhely, állat fekvőhelye) szóé s ezt igazolja a k.-tatár sikä, jan sikäse (pad, oldal-pad, tatár-ágy) szó is; különben az egy ember ülésére való széknél a föntebbi jelzők nevetségesek volnának.

NB. A szék-ely név első része a föntebbi jelentésű szó, a képző olyan, mint a tamil ter-âl (szeker-ész tkp. szeker-ember, vagy személy : vel-âl dzsid-ás/lándzsás, stb.) képzetekben, mert az âl, al is lehet. Ebből világos, hogy a mi nevünk nem szék-elvi (széken túli), mert a nyelvtani lehetetlenségen kívül a logika is ellent mond, amely azt követelné, hogy széken (t. i. a Mogerek földén) inneni legyen.

Másrészt:

szik (szék: 1. fabél, 2. tojás-szik, vagy sárgája, mert ez is bél és sűrűbb a fehérjénél) Tamil se-gu (1. a kemény rész, a fa bele (gesztje), 2. sebhely, mert vörös a begyógyult hely : sęg-ulla maram, geszttel rendelkező fa, sęg-ili, geszt nélküli fa, szik-es és szik-telen).

Ugyanis “nincs a tojás székjénél hívebb kis mása a Napnak… A tojásszékből születő Nap tényleg madárrá fejlődött, ... szárnyat bont és száll, ahogy népművészetünk ábrázolja.”- írja KL. Egyiptomban a nap régi jelképei a sólyom és a piramis. A gúla a legnagyobb földi szeg, a piramisok az égi szeg tiszteletére épültek. KL a szegből származtatja a Nap hordozására a keleti műveltség kultikus kerekeiből készített alkalmatosságot, a szekért is. Amint az első kocsi megjelenik, azonnal ráülnek az istenek és csodalényekkel húzatják mozgó trónszéküket.  Nézzük a párhuzamot:

szekér (székely szekerkó = kisszekér) Tamil tigir-i, tigiri-gei (henger, kör, szekér, malom, mongol deger-em, török-tatár degir-men, malom); oszmán tekerlek (kerék), mandzsu toχoro (kerék, kör), mongol tsaχar-ik (kerék), tögör-ik (korong), ld. teker. A szanszkrit csakra (kerék) tamil alakban sakkaram «kerék, meg szekér» jelentésű is.

A sarok a serit, sirit igék forog alapjelentésű sir-, ser- tövéből ered.

ser (ser-ül, ser-l-ik, ser-d-ül, serd-ít = ser-it || sir-ing-, sir-ing-óz-, sirül, sir-it || sur-ul, surr-an | sür-ög, sürgő-s, sür-g-et, valamint szorog) - A «forgás» alapértelmével bíró ezen 4 mellékalaknak a csór-ál és csűr igéknél látottakon kívül a megfelelő főbb tamil igék ezek : 1. suri- (körbeforogni, spirálban mozogni, gurulni, egy lyukban elrejtőzni, sirülni-, surulni ; suri¹-tárgyas ige, suri-ttal nom. v., suri-yal örvény, ld serlő); 2. sur-îr-en- (zajongani, sietni: surran); 3. sur-ulu- (elgurluni, beburkolódzni, göndörödni, surul_, surulei, surulu-dal, nom. v.; sur-uttu-  pro sur-ul-tu-, gurulni, fordulni, göndörödni, feltekerni, beburkolni, ser-it, sir-it); 4. surl-angu- (körbeforogni, sir-ing-stb.); 5. surl-alu- szinonima, ld. továbbá: csör-cs, gyűrű, sor-ok, mongol siri-lde-, mandzsu sirene- (összetekeredni, összefonódni; mandzsu sire-si, fonó).

Sarkalatos kérdés ez, hiszen a sarkcsillag az égbolt kupolájának forgáspontján áll, a forgástengely végpontja. Így találkozik a forgás és a sarok jelentése. Bár ma sarok alatt inkább félreeső zugot értünk, és az eredeti saroknak kevés köze lehetett a négyszögletes épületek helyeikkel kifelé néző, forgásra képtelen sarkaihoz. Fordítva kell szemlélnünk a szent sarkot: nem kifelé néző szögnek, hanem olyan szögnek, mint a kör közepe felé, a szent központ felé mutató körszeletnek. Így a sarokba állított gyereket is a szent saroknak kellett megtisztítani.

A cika (csira, rügy) a szék szó fejleménye, a legbelső magot, életcsirát jelenti. A 2. jelentés, a villám sugara az életet adó cikázó villámra utal. Így ér össze a kerek szóbokor minden ága. És ne feledjük: az ősi filozófia, világkép egyetlen témája az ÉLET.

czika (1. csira, a mag hajtása 2. a villám sugara: cziká-zik || czig-ony,  szigony, mint a több czikáju, sugáru szúró eszköz) - Tamil  1. sigam,   sig-ei  (hajtincs, taréj, hegye valaminek, faág, sugár, láng) 2. sigar-am   (hegytető, fej, valami teteje, ld. sugár) mandzsu sika (sörény) tsik-za-la (czikáz-ik, csírázik).

Ír saigh (szúr, döf), saighed (nyíl).  

Ár, árt, érték

Minden szúró eszköz ár-ban végződik, (latin arma = fegyver, Ares a harc istene, arcus = íj), tehát árt. Nem volt ez más az indiai ókorban sem: a szanszkrit ár ara volt, a tamil: âr (szél, éle, egy fegyver hegye, âr-mei, âr-ganam, hegyes nyíl; âr-ani tkp. hegyes eszköz a hajó léceinek rögzítésére).

Ír ar (mészárlás, pusztítás, feldúlás)

ár-t (= márt, a más dolgába ártani magát stb.) Tamil ârl-ttu- (bemélyedni, lesüllyedni, rányomni). Árt vagy márt azonos, mert m előtét és m elesés nyelvünkben is van éppen úgy, mint a tamil nyelvben, pl. ęrlagam = męrlagam,  birka.

ár-t- (árt-al-om, árt-atlan) Tamil ôrl- (ôrl-ttal, megerőszakolni, elcsábítani, megrontani: ôrli, ôrltti,megrontó).

A szög hegye az eredet pontjának tekinthető, a szög ellenkező pontja áradattá szélesedhet, állapítja meg KL.

ár (víz-ár, ár-víz ׀ ár-ad, ár-ad-at, ár-asz-t). Tamil, a) âr (tele, bőség; âr-irul nagy sötétség: ár-borulat ; âr-anar nagy bánat, sanyar ; âr-uvam víz, ld. ár-hob; aru-vinei pro âr-vinei nagy bűn, ld. ár-bűn; ár-, ârnd-iru-. ár-ad-oz ; âr-ttu-: ár-asz-t) b) vâr- (elfolyni, elterjedni, kiömleni, kiterjedni, vâr'- önteni, olvasztani, terjeszteni, vâr-i víz, méy víz = árvíz, ld. török-tatár ar-t szaporodik).

Csupán érdekességként, még távolabbi összefüggések:

ar- (Etruszk vágni, Lat. arare - arat, vág),

ár- kelta: elpusztitani, breton: ór = megölni

Ízvilág

Törökül isitmek = tud, izitmak = melegít, vagyis izzik és izzít. De ez ellen tiltakozik a hivatalos vélemény, a török származás helyett a finnugor ol szót kínálják. Pedig a törökök a fényt isik-nek nevezik. (KL)

izz- (izz-ó :   izz-ad-, régiesen id-zad- =  verítékez) Tamil vessu (meleg, heves, vettei a nap, a test, a föld hője, gyöke: ve). Török-tatár issi, esse ugyanaz.

íz (íz-ül-et, ízzé-porrá z-úz, íz-ék, iz-ik : törmelék || egy ízben = egy fogásban, íz-rom idem + idem).

A tamil ud-ei (-szor, íz-ben, íz-romban) a zúz igénél látott udei'- (törni, zúzni) ige ud-ei- (összetörni) ige képzőtlen igeneve s ilyennek kell vennünk a felhangú íz szót is, ld. osz-t, török-tatár öz- (törni).

osz-ol-  (osz-l-ik, osz-t: részekre szed) Tamil, as-ei (rész, a kombináció felosztása, szótag, mert ez is részekké vagy izikké tétel || os-i- eltörni).

KB az isten szót az ősi izzó fényisten nevéből származtatja, és vannak is beszédes példák:

Újperzsa : izdan, héber: isten = egy, hettita: istanu = napisten.

“Az ‘elemeket’: a szelet, tüzet, vizet, földet csak az elvont gondolkozású indogermán népek személyesítették meg. Nálunk az elemek mindig egy ismeretlen: a lélek szimbólumai csupán. A magyar embert és urál-altáji rokonait a lélek mindig a maga primitív valóságában érdekelte, elszakadva testétől, a halál pillanatában.” (Ipolyi Arnold)

„A magyar felfogás hasonló számos természeti nép felfogásához, így pl. az ausztráliai

bennszülöttekéhez. Az ő hitük szerint, pl. a lélek bárhol megjelenhet. Így gyakori, hogy a sziklák, kövek, sziklacsoportok szentek, mert “ott lakik a lélek”. Lélek, úgy általában és nem konkrétan valakinek a lelke. A lélek tehát ezekben a műveltségekben az isten fogalomkörével vethető össze.” (Cser Ferenc)

Jusson eszünkbe itt a Halotti beszéd: isa, por és homu vagyunk… A por és hamu világos, de olcsó leleménnyel adták nekünk az iskolában az isa magyarázatát: úgy tanultuk, hogy “Bizony, por és hamu vagyunk”. Bizony nem. Mert az íz a magyar ember egyik lelke volt, valószínűleg az a része, amit Isten belé lehelt. Itt ér össze az íz mint töredék és mint lélek értelme. Az interneten rengeteg információt találunk erről:

A pogány magyarok kétféle lelket különböztettek meg.

• íz → árnyék lélek, vándorló lélek, isteni lélek
• szusz, ion, vagy jon → kötött lélek, testi lélek

Az íz, vagyis a vándorló lélek elhagyja a testet, amikor az ember álomba merül, vagy amikor tűnődik, vagy révül. Amikor visszatér, akkor az ember magához tér. A szusz az ennél kötöttebb, "nehezebb" lélek, a testtel szorosabb összefüggésben van.

A fentiekből ered:
• A íz szó /mint a gyümölcsíz/, a gyümölcs lényege, az esszenciája.
• Az íz, amit érzékelünk is az étel egy kivonata.
• Az ész, mint a személy belső tartalma, intelligenciája, a benne rejlő lehetőségek.
• Az Isten szavunk:
is → íz → esszencia → intelligencia
ten → tenger, tengrit  → végtelen
isten → a végtelen intelligencia, a végtelenben rejlő lehetőség, maga a végtelen, tehát minden együtt, ami létezik, és ami létezhet.

• A szuszogás szó, akár meg is feleltethető a lélegzet szóval. Ha hangutánzó szó, akkor a levegő ki-be áramlását utánozza.
• A szufla, ami az emberben van: ereje, cselekvőképessége.
• Ha van még benne szusz, van hajtóerő, van potencia, töltésmennyiség, „üzemanyag”.

Mind az íz mind a szusz, az emberi belső egy-egy eleme. Elkülöníthető a testtől, de kapcsolatban van vele. A test a szusz-szal, a szusz az íz-zel.
Az ember olyan habitussal cselekszik, ahogy bírja szusszal, és annak megfelelő dolgot tesz, amilyen az ő íze (izlése), vagyis a személyisége.

Nem állítanám, hogy pontosan ugyanaz, de így már egészen hasonlít a szusz, a mi lélek, és az íz a mi szellem fogalmunkra. Úgy cselekszünk, ahogyan a lelki erőnk ezt megengedi, és azt tesszük, ami a szellemiségünknek megfelel.

Úgy tűnik mind a mai megfogalmazás, mind a régi hasonló jelentéssel bír:
¤ A szusz, vagy lélek, egyfajta potencia
¤ Az íz vagy szellem, pedig a végtelen lehetőségek egy szelete.

Így érthetővé válik, hogy Isten tényleg mindig velünk van, és hogy a léleknek kell megerősödnie, hogy ki tudja használni a végtelen lehetőségeit. (forrás: internet http://www.lelekzet.hu/l/128/63)

Ha az ÍZ az isteni lélek, lehet, hogy Isten egy darabja? Letört darabja?

De az íznek fene jelentése is van KL szerint. És mi a fene és mi a fenevad?

fene = rákfene, rothadás, valamint = démon

tamil pini = egy démon neve

Tamil:

vedu - vadember, ill. a vadon lakója

vad-adu - észak

vad-andei-, vad-ei - éjszaki szél, a vadak/vadászok faluja

Tehát a 'vad' az észak, sötétség, rossz rokonfogalmaival van összefüggésben.

"Vad démon" lehet a jelentése, de mivel a jelző a jelzett mögött áll (fene-vad), ez olyan ősi szerkezet lehet, mint pl. az Úristen, vagy asszonyanyám.  

A Wikipédia szerzői már nem ismerik az íz-lélek eredeti jelentését:

Az íz a magyar néphiedelemben és a finnugor mitológiában a betegség megszemélyesített szelleme. Átvitt értelemben a foghús és a szájüreg sorvadását jelentette. Néhány finnugor nyelvben az árnyék-lélek fogalmának jelzője. Napjainkban az íz leginkább rossz szellemet, kísértetet jelent. Használták mint átkot is. Például: Íz egyen meg; Rontson meg az Íz.

Mitológiai Enciklopédia I. Bp. 1988. 527–560:

„Az obi-ugor nyelvekben e lélek neve isz. A szó kapcsolatban lehet a magyar íz szóval, amely a köznyelvből már kiveszett, a Magyar Tájszótár szerint jelentése : „rák, rákfekély: egy rossz betegség … kisgyermekeknél az ún. szájpenész”. E jelentésből következően a szó korábban valamiféle gonosz szellemféle lehetett, amely megtámadta az embert. Az árnyéklélek vagy szabadlélek gazdájának halála után alakulhatott át ártalmas lénnyé.” (Klima László)

Az utolsó mondat érthetővé teszi, hogyan lett a lélekből ártó lény, de kár, hogy kimarad a magyarázatból a magyar íz, ami nem „kapcsolatban lehet”, hanem ugyanaz, és egészen nem veszett ki a köznyelvből. Amikor azt mondjuk, hogy „minden ízében”, „hetedíziglen”, akkor biztosan nem a szájpenészre vagy a fenére gondolunk, hanem „minden részében, egészében”, és valami még a 7. lélekig is kihat. Talán a lélek 7. állomásáig?

Nyíl és nyílás

Bár az értelmező szótár szerint semmi közük egymáshoz, logikus, hogy a nyíl és nyílás eredete közös: a kilövellő nyíl célja a befogadó nyílás. Nyit a nyíl, nyílt sebet üt.

A nyíl és a nyílás úgy illik egymáshoz, mint világ szavunk a virághoz: napvirág-napvilág. És a virág is nyílik.

A felajzott íj levegős nyílásával alkot a nyílvessző jelegységet. Az ajz ige az ajak szótövével azonos aj = nyílás alapszóból származik.

Tegyük hozzá, hogy ezek az összefüggések igen régiek.

aj (nyílás, hasadék, vájadék, rovátka ; aj-k vagy aj-ak, aj-ók, aj-az és áj-az, aj-tó | ej-t) - Tamil v-ây (száj, nyílás, lyuk, zsák szája, ajak, széle, külső vége, szó, hang, stb.), vây-adu- mondani, ld. még török-tatár ay-t-, ây-t-, magyar ej-t, ejtés; aj-az-ás  vây-dal, vây-al, vây-il; ajtó âya-k-kâl, âya-k-kôl, ajazó vagy ájazó). A vây- (alkalmazkodik, megfelel) ige aj-az-ódík alapértelemmel ide vehető. Az alakra nézve:  magyar áj- = váj-.

Nem is meglepő, ha arra gondolunk, hogy a vályogház ajtaját-ablakát a vályogból kivájták, mert vagy kihagyták a nyílást a fal rakásánál, vagy utólag vájták ki.

í, íj, ijj  (íj-at, í-et, íj-lövés, íj-as, íj-ás) - Tamil ey- (nyilat kilőni, elröpíteni, kilőni: ey-giravan, nyilas, lövő; ey-in, eyin-ar, vadász, továbbá e, evu  nyíl, mert az íj, ív és nyíl annyira váltakozók egymás közt, hogy alig jöhetni az eredeti értelemre, pl. a mongol nomo, numo «ív» volna, és sumo «nyíl», de a nép éppen megfordítva használja.

nyíl (nyil-az || nyil-al- emel tkp. valamit, valami alászúr s azután emel. Példa a ny és v hang cserélhetőségére: nyihog = vihog) Tamil, vél (szúrófegyver, akác, mert ez is szúró), mandzsu niru a nyárs alakhoz való.

nyíl- (nyíl-ik, nyil-ong, nyill-ong, nyil-ad-ék = válad-ék, nyilván || nyi-t pro níj-t pro nyil-t) Tamil 1. vil-, villu-  a) nyílik a száj, egy virág, szétválni, kibontakozni, felvillanni: villu, vill-al, vîllu-dal nom. ν. b) tárgyas ige : nyitni, magyarázni, elmesélni, kimutatni mint jelent = nyilvánít) 2. vil-ambu- (bejelenteni, nyilvánosságra hozni, nyíltan kimondani). A két alak között áll a mandzsu mila- (kijelenteni, kinyilvánítani), de a nyihog = vihog = ihog s így a mandzsu ilχa (virág) éppen olyan alapjelentésű, mint a magyar vir-ág.

mál-l-ik (1. szétmegy, 2. régiesen «virágzik» Szabó D. szerint) Tamil mal-aru- (virágzani, kinyílni, kibontakozni) Hogy a magyar ige mindkét jelentésben azonos, láthatni a vir-ul ige tamil alakjából is «nyil-ik, ter-ül, vir-ul» váltakozók.

vir-ul- (vir-ít, viruló arc || vir-ág, vir-ány, virul-mány, valamint máll-ik) Ezen igének a latin vireo- (zöldell) igével semmi köze, mert a virul helyes értelme az, ami a tamil vir-i- (elterül, növekszik, kinyílik, kivirul, kitárulkozik, viriy-al, viri-dal nom. v. a virág kibomlása, kinyílás, terjedés).

vir-ad- (virad-at, vir-asz-t pro vir-ad-t) Tamil 1. vir-ad-ayam (fény, vir-i-dal, ragyogás, fény, gyöke: vir-i- kinyílni, ld vir-ul) 2. virli- (szemét kinyitni, felébredni, virlitt-iru'- ugyanaz, virli-ttal, virlippu nom. v. ébredés, virrasztás, virli, szem, pupilla, mongol nüdni tsetsegei ugyanaz tkp. szem-virág), mandzsu, mongol, török-tatár ör, er (a vir-adás szó gyökei).

vir-ág (virág-oz, virág-z-ik) gyöke az előbbi és vir-ul

Ha végigolvastuk ezeket a tamil szómagyarázatokat, anélkül, hogy értenénk tamilul, észrevesszük, hogy akárcsak a magyarban a nyíl- és vir- gyökű szóbokrok egymással párhuzamba állíthatók. Ha most elképzelünk egy tulipánt oldalnézetben, mint ahogy azt népművészetünk gyakran ábrázolja, nehéz eldönteni, hogy mit látunk: nyíló virágot, vagy nyilat a villámkötegben, vagy két bikaszarv között? Az istennyila megtévesztésig hasonlít egy tulipánra. Ez a szép a jelképekben: lehet ez is, az is, vagy mindkettő.

Szer

A latinok cer-emóniát tartottak, őseink szer-t. C és sz majdnem ugyanaz. Anonymus mondja, hogy PusztaSZERt SZERnek nevezték, mert ott vették SZERbe az ország dolgát. Értjük-e még teljesen, hogy mit jelent a szer? Szép szer-ével, szer-vez, szer-elem? Talán az ősi tamil szóbokor itt is segít:

I. szer (sor, rend, oldal «fel-szer, al-szer», faj, út, mód), szer-ént, szer-int - Tamil sari-yâga (szerint, gyöke: sar-i, egyenlőség, sarikku ssari, megfelelője, viszonzás).

NB. A tamil sar-i (egyenlőség, szint, egyenesség, út ; egyforma, igazságos, megfelelő, igaz, egyenes) főbb társai : sara-m (sor, láncolat, füzér, mint a székely szór = sor, füzér); tar-am (egyenlőség, hasonlóság = sari, osztály, kategória; rang, fajta szinonimája sar; sor, tömeg, gyülekezet). A kannada sâr-i = -szor, -szer = tamil tarám, mandzsu zserge sor, hasonló, -szor, -szer, mongol zerge szinonimája).

II. szer (fű-szer, szer-szám, fű-szer-szám) Tamil sar-akku (dolog, áru, fűszer, gyógyszer, alapanyag, gyöke szer I.).

NB. A tamil szótárírók nem vették észre, hogy a tamil sar-ań-saram (szerszám, poggyász, felszerelés, bútor) a saram (rend, sorrend) szó olyan kettőzése, mint a tara-daram (rang, faj, fajta) a tarám szóból. A magyar szer-szám a tamil sar-ań-saram összevont testvére.

szer-ez- (1. gyűjt 2. szer-k-esz-t, szer-ked stb.) Tamil ser-ttu- (egyesíteni, csatlakozni, belehelyezni, ser-tt-idu- egyesíteni, csatlakozni, gyűjteni, gyöke ser'- egyesíteni, gyűjteni, sér-kkei nom. v. a szer-k-ed- ige töve).

NB. A régi szer-k-en- (összejönni, melléfeküdni) = tamil seru-, ser- (összejönni, közösülni).

szerencse - Tamil siresu (szerencse). A tamil sirî mellett van: tiru meg sír (1. rend, szabályosság, egyformaság, egyenlőség, egyensúly, ld. szer I.; 2. szépség, elegancia, jó állapot, ld. szer, egészség, boldogság: sîr-und-ây-iru'-, választékosnak és gazdagnak lenni, sir-gedu-, összezavarodni, tönkremenni, tkp. szere vesz; sír-idu-, kiegyenlíteni, elrendezni, szer-ezni).

Forog, forr – teremt

Népművészetünk fennmaradt, máig élő, jelképeket hordozó tárgyai a lőporszaruk, fafaragások, hímzések. A kőkorig visszavezethető, az egész világban megtalálható párjaik mind az Életről, a Teremtésről mesélnek.

Forog a csillagos ég, mert forgatják. Gyorsan forgatott náddal lehet tüzet gerjeszteni. A kőkori ember kifúrta eszközeit, hogy nyéllel lássa el: a fúró nyomán hő keletkezett. A Nap is forró, az égbolt is kerek. Ezért jelölésükre forgást idéző képet választott. Minden körmozgást végző eszköz megidézte az égboltot: a gyűrű, a kerék, a korong, a karika (ezen szavak a kr- gyökből is származnak), a malom, az orsó.

„Jelképeink aranyfedezetét a nyelv tárolja és tanúsítja a kódolások átfedődését, hogy a fényforgó annyi, mint világnak világa, égnek égő ékessége, forgásnak forrósága… vagy fogatója.” (KL)

„Nyelvünkből ma is kitűnik a forróság-forgás szoros, a szavak vagy szótövek azonosságáig menő kapcsolata:” (KL)

Forog, fúr                                             forró

Pörög, perdít                                        pörköl, perzsel

Ver (pl. csipkét, ’fon, sodor’)               verőfény = égető fény, verőmalac = sütnivaló malac

A gyökök a tamil nyelven belül is hasonlóságot mutatnak, sőt, a magyar szavaknak is megfelelnek:

Forog, fúr

for-og- (per-eg || pör-ög, fer-eg : for-d-ul, for-d-ít pro for-d-ul-t ; forgolód-ik, székely | fort-ély || für-ög).

Tamil 1. pur-alu- (forog, változik, túlárad, pur-and-iru- for-d-ul; pur-attu- tárgyas ige: fordulni, visszafordulni, felforgatni, meghamisítani, kitekerni, puratt-al, purattu nom. v. felfordítás, gurulás, csalás, haugság, fort-ely i), 2. purlańgu-(valahol lenni, ismerkedni, jártas lenni tkp. valahol megfordul), 3. murugu- (kitekeredni, sietni, székely forgód-ik); 4. marugu- (fordítani, gurulni, pörögni), 5. pirli- (kitekerni és kifejezni), mandzsu foro- (megfordulni, for-go-so- megfordulni)

fúr, fur (fur-a-kod-ik, fur-dal; furu) - Tamil 1. pôrl- (pôr-dal: ásni, hasitani, pôrl-mugam, disznó tkp. fúró arc, pur-lei, purlei furat, búvó lyuk); 2. uruvu- (kilyukasztani, behatolni, átszúrni), török-tatár bur-  bur-γιι, mongol (furu).

Forró

I.   forr- (forr-ong, forró, ld verő, för-med ; forradal-om) - Tamil purl-ungu- (megégeti magát, forr, melegszik, mérgelődik,  purlukku-  tárgyas alak), mandzsu burγaśa- (felforrni)

II.  forr- (forr-ás | forty-og) - Tamil 'uru- (kilövell, kiárad || urru-pro 'uru-tu-, kilövell, esik az eső).

Pörög

per-eg- (pörög tkp. ireg, forog, ld ott, perge = fodros, perg-et, perd-ül : pereg a dob, pereg a nyelv) Tamil 1. pari- (megszökik, leválik, elmenekül, mint könny per-d-ül, «a borsó lepereg a falról, a jég a kalapról» etc.) 2. par-ei (dob: pör-ke, a pergő = pareiyan, dobos,  parei- mondani, beszélni = pereg a nyelv.

pereg (vas-szar tkp. a guruló). Tamil pir-lukkei (a juh, a patkány, a nyúl « drazséja », ld forog 5.).

Pörköl

per-g (perg-el, perk-el, perzs-el || pörg-öl | porzs-ol) Tamil 1. poru-boru- (tárgyatlan ige, égni, sülni, pörkölni … mérgelődni, bosszankodni - pörölni) 2. murugu- (égni, sülni, szikkadni, érni, kiszáradni, szenvedni, „valakit pergel” murukku- tárgyas alak) 3. varu- (kiszáradni, varu- sütni, ld ver-ő malacz)

per (per-el, perl-ekedik || pör, pör-öl stb.). A tamil pir-âdu, piriyâdu (per, vádaskodás) leszármazása nem világos. Különben a legvalószínűbb, hogy a per, pör a ver, pör-öly (verő) és por-tya (beütés) szók társa.

pör (pör-öl = per-el || pör-öly = verő) A ver igénél látott alakokon kívül álljanak a következő tamil alakok : 1. para-mbu-(ütni, verni, a búza, mandzsu bire-, fori-) 2. poru- verekedni, küzdeni, rivalizálni). Ennek igeneve pór (háború, harc, csata, küzdelem, vita).

Bár nem találjuk meg a tamilban a ‘ver =sodor, fon’ párját, de nyomára akadunk a ma már alig értett ‘verőmalac’ eredetének:

I. ver- (vere-ked-ik | ver-s-eny) Tamil 1. 'ar-ei- (ütni, verni, dobolni, beleményeszteni, szögelni) 2. mâru- (ostorozni, vesszőzni) 3. marlu-, marlukku- (ütni, verni) 4. ^’er-i- (1. dobni, vetni, 2. verni, ostorozni, 3. vágni, ölni, mandzsu bire- csépelni). A mandzsu fôri- (ütni), török-tatár ur-, wur-, or- ütni a pör-öly alakhoz közelebbiek.

II. ver- (verő-fény, verő malacz = sütnivaló) Tamil  1. eri- (égetni, eri- tárgyatlan) 2. eri- (ragyogni, égni, sütni (a forróságtól) 3. varu- (sütni, pörkölni, tűznél szárítani) 4. vir-ei- (heves, forró).

Az égni ige szó tamil megfelelőjét megtaláltuk:

ég (ég-edel-em, ég-et) - Minthogy a tamil végu- (végu-dal = 1. égni, forró; 2. főni), a többi alakok miatt a fő, föv alakhoz tartozik: itt az n-es n-egi-di (tűz tkp. égető) alakot hozzuk föl, mert a mongol ege- (sütni) alak társai: török-tatár j-ak-(égni)   mandzsu ya-χα   (szén, tkp. égett valami).

SZBG az ég = mennybolt szót az aga gyökre vezeti vissza - amely elvezet a hegyhez -, és nem a fenti ég igével hozza összefüggésbe.

hegy (régiesen hig, hyg || hogy || hek, hekk-es=gőgös ; hegy-é-be=tetejébe, hegy-es, hegy-ez; hegy-ke, hibásan hetyke; hegy= 1. hágó, passive. 2. hágó = átmenő, active)  - Hogy turáni fölfogás szerint valaminek a hegye, éle és hegy (domb) egy és azonos szó lehet a magyar hegy szón kívül láthatni a következőkből :

Tamil 'e-, 'eh-gu- (1. felmenni, elérni, felemelni, pl. fülét hegy-ez-i = emeli; 2. finomítani, kisebbíteni = hegyez 3. gyapjút fésülni, ld. h-ih-el- és l-éh-el tkp. ez is hegy-ezés). Ezen ige származékai: 1. 'e (hegy) 'egu, ehgu, ehgam (valaminek a hegye, éle, fegyver általában: hegy, hegy-es eszköz) 3. ekku- ( hág-, ág-as-kodik) 2. ekku, ekk-arluttam (szemtelenség, büszkeség: hek-re tartás, hekk-es-ség), mongol ak (valaminek a hegye), török-tatár ak- (felmenni, ok nyíl), mandzsu ek-takse- (büszkének látszani, tkp. hegy-dag-anat mond: hekkes-dölfös).

Száll a lélek, száll a madár

„Történészeinknek nem kis gondot okoz, hogy Árpád magyarjai élvonalának ismérvei mások, mint a közrendű alattvalóké. (SZBG is hasonlóképpen a Honfoglalás revíziója c. művében). E kettősség a mai napig fennáll annak alakjában, hogy a népi alapréteg olyan hagyományelemekhez ragaszkodik, amelyeket a hangadók régen meghaladtak. (Kiegészítésként: a nép még mindig tartja a hun-származás emlékét, holott az értelmiségbe 150 éve sulykolják a finnugor elméletet.) Évezredekre terjedő léte folyamatos átalakulásoknak vetette alá a csodaszarvas népét. Új világ, új vallás, új rend került fölébe, a régi örökség összekuszálódott. De ősi, nagy nemzetségének vezérállatát, a csodaszarvast nem feledte sem úr, sem paraszt.”  - összegez Kabay Lizett.

A megszállottakról így ír: A szkítákig visszavezethető „állatviaskodási” jelenetekben a patás állatra támadó ragadozó nyers felfogásban „meghágja”, emelkedettebb szinten „megszállja” szelíd ellentettjét, hogy lelkeik egyesüljenek. Lélek lélekkel ül menyegzőt. – A sámán is képes megszállni a totemállatot, az egyházatyák viszont azt tartják megszállottnak, akibe a gonosz lélek költözött. Minden katolikus pap beavatást nyer az ördögűzés tudományába. Ugyanakkor a Szentlélek galamb képében mutatkozik és megtermékenyíti Máriát, mint ahogy a turul Álmos anyját, Emesét.

Megszáll igénket letelepedik, szállást keres értelemben is használjuk. Népünket és királyainkat szarvas vagy kerecsensólyom vezette: ahol a totemős megáll és eltűnik, ott kell megszállni a területet. A hazául rendelt területet elsősorban a totemlélek szállja meg, és az ő védelme alatt nyer szállást a nép. A száll eredetileg a lélek igéje volt (összefügghet a szél, szellem gyökkel) „szállott Isten házodra” csak a 18. század 2. fele óta jelöli a madár repülését. 

(Rokon értelmű szó a repül – ennek párhuzama elvont értelemben a révül.)

SZBG nem is feleltet meg egyetlen tamil igét sem a száll ilyen értelmének. A száll szónak egy másik értelmét felelteti meg, de a jutni, érkezni, megszűnni értelemben utalhat a totemős általi vezetésre:

száll- (szembe-száll, száll-ít : száll-ing-, száling-óz | szállás) Tamil sellu, sel-, (menni, haladni, jutni, folyni, érkezni, bemenni, beszállni; elfogyni, megszűnni, meghalni, sellu-ttu- tárgyas alak: száll-it; sell-iyam, szárnyas, tehát a szálló, repülő).

NB. A magyar szállás az orosz nyelvben śalas (kunyhó) jelentésű, ezt meglehet a szanszkrit çalâ (ház, terem, istálló) alakhoz számítják, csakhogy ez tamil nyelven sâlei (fasor, széles út) jelentéssel is bír s így mutatja, hogy a sel-mellett sál- is volt.

szel (szel-es, szél) A legközelebbi társ a mongol sal-ki-n vulgáris säl-ki szél: sälki- fúj a szél, török-tatár jel, jil). Az egyik tamil szó: kâl (a szél, tkp. kelő) egy másikat, lásd a süll-en-t-nél. A salam (láb, szél, gyöke a szanszkrit csal- mozogni).

Nem ildomos kifejezés, de die tartozik:

süll-en-t (székely) = tamil sallu-  (szelet ereszteni, sall-al fenék).

Területre vonatkozóan a megszállás a föld-ősanya szent menyegzője. A megszáll a totemizmusból örökölt eszmeiséggel telitett honalapítás hangsora.

A száll igét egy másik tamil szóbokorral is kapcsolatba lehet hozni, a hálás, alvás szóbokrával. Bár hiányzik az sz a szó elejéről, de itt-ott feltűnik, mint a tamil sây-am (este) szóban is:

Az összefüggések megint messzire vezetnek, de kibogozhatók.

alu (tamilféle d jelen idő képzővel alu-d, s ebből alud-ik, al-sz-ik ; al-t, ol-t | álom | hál).

Tamil a) al (éjszaka, sötét : al-ku-, lehanyatlik, megfogyatkozik, ld. es-t, csökken, abbahagy, ld. al-szik, nem folytat; egy éjszakát tartózkodik, ld. régi magyar al- = mai hál-, meghál), al-ka-l, éjszaka, egy éjszakai tartózkodás, késés, ld. magyar késő, török-tatár kić estve, késő tkp. hátsó, b) tamil av-i-, uv-i- (ki-al-szik : avi-, avittu p-pôdu, kialszik, megfullad, továbbá ki-ó-t, ol-t, régiesen vép = lép). Azaz mind a három ige gyöke a mozgást (élést, világosságot), tagadó al (éjszaka, sötét) negatívum, mert mongol söni, sönt (éjszaka) = süni (kialszik) = török-tatár sön- és török-tatár tön (éjszaka) = tamil tun-ańgu (sötétség) tuńsu- (aludni), ld. tuny-a a nem mozgó szuny-ad).. Az ál-om az al-, alu- (tamil éj) alak olyan nyújtása, mint tamil pâdu a padu-hoď. A tamil kan-â (álom, alvás) l. a kum, huny igéknél, a mandzsu amu (alvás) a hom-ály (sötétség) szónál.

A hálás és (meg)szállás rokon értelmű szavak. A tamil igék az éjszakai tartózkodásra és az alvásra egyaránt utalnak. 

A totemős általi megszállás jelent elhálást is, szellemi értelemben inkább a szél, salam alak tartozik ide.

És végül KL igen fontos megállapítása: „Fájón jellemzi az ősvallás kutatásának nyelvészeti elmaradottságát, hogy a nyelvjárások szókincsének figyelembe vétele nélkül, mintegy kétszázra tehető azoknak a vallás ismeretköréhez kapcsolható régi szavaknak a száma, amelyeknek eredetét hivatalosan ismeretlennek nyilvánítják. Néhány példa: boldog, böjt, dicsér, dicső, engesztel, erkölcs, fény, hisz, hit, hű, káromol, koszorú, köszön, lakol, lidérc, ördög, remél, száll, szenved, szitok, szörny, teremt, tündér, tündöklik, üdvösség, üdvözít, vég, vétkes vigasztal, ver, verőfény.

A vallásos eszmékhez kötődő vitatott és bizonytalan eredetű szókészlet tagjaiból: avat, egyház, esküszik, gyónik, ihlet, ima, imád, Isten, kegyelem, könyörög, látomás, magasztal, méltó, méltóság, nap, nemes, őr, őriz, örök, regő, rejt, tilt, titok, tisztel, tor, megtorol, tökéletes, törvény, úr.”

A lista nem teljes, de ezen szavak többségének párhuzamát SZBG meglelte a tamil nyelvben, sőt ahol lehet, mongol, mandzsu, tatár és török alakokkal is példálódzik. Valószínűleg a többi szónak is nyomára bukkannánk.

Érdekességképpen és összevetésnek álljon itt KL szemelvénye a kereszténység adományozta vallásos szókészletből, hogy jobban kitűnjék sajátunk értéke: aszkézis, babona, dogma, eretnek, farizeus, gyehenna, inkvizíció, klérus, litánia, mise, pokol, próféta, rekviem, sátán, templom, tömjén, zsinat, zsoltár.

Következtetés: létezik a magyar nyelv múltjának olyan, az őstörténetünkig vonuló művelődési mélyrétege, amelyhez mindmáig nem tudott (nem is akart) az irányító nyelvtudomány hozzáférni.

És még néhány érdekesség, ami térben és időben igen messzire vezet:

Tubes – tamil tubi = hegycsúcs – lehetséges, hogy közük van egymáshoz?

Az egyiptomi cipó és a magyar pite:

Borbola János: Kikelet c. könyve 72. oldalán írja, ha a kerek kenyértészta közepébe keresztet rajzolunk sütés előtt, a kész lepényt könnyebb négyfelé törni. Ahogy Jézus is megtörte a kenyeret és a tanítványoknak adta. Az egyiptomi „cipó“ hieroglifa transzliterációja: p3t, amiből a p-ar-it vagyis magyarul pirit vezethető le. De lehet, hogy más úton is járhatunk: az arab világban a lepény/cipó neve ma is pita. Nálunk ismert a pite nevű sütemény. SzBG pedig ezt írja a pite, pita szóhoz: „tamil pittu, pittam, pro pil-tu, pil-tam = könnyű étkezés, falat. Gyöke: pil-, mint filit, fal-at. Nyelvünkbe kész alakban került.

Tamil pil- (v.tr. pi-ttal: törni, egy darab kenyeret letörni) pittu pro pil-tu, pittam pro pil-tam = falat, falatozás, sütemény; pite pro pil-te)“ Tehát igen ősi szó!

Vár – úr - őr

Város fölött vár áll, benne lakik a várúr, aki a vár őre is, és az ellenségre vár.

1. vár (vár-os, vár-as || úr pl. kereszt-úr) Tamil ur (város, falu, vidék || kör: a tamul-féle népek földjén igen sok vár- és város-név végzete. Hasonló hangtani átmenet tamil oli (fény) és veli (völi, világosság).

2. vár- (vár-a-koz-ik: vár-i pl. vári Péter stb.) Tamil pár'- (nézni, látni, megfigyelni, vigyázni, vizsgálni, szándékozni: pârttu-kollu- várni, var-a p-pâr^’-, várni), mongol bara-la- (látogatni, megnézni = tamil par'- látogatni, megtisztelni, pâr-i, őrjárat, őrség).

Az őr szót SZBG a tamil oru- szóval hozza kapcsolatba, ami annyit tesz, mint megvizsgálni, érdeklődni, felvilágosodni. Ez pedig a par- (látni, nézni) rokonának látszik.

Az úr, urszág (ország)-ról pedig ezt mondja: tamil uri-mei (tulajdon, birtok, gyöke: uri (saját)

A keltában megmaradt az U kezdőhang:

Ír urra = őr és jelenti azt is, hogy úr

   urrus = őrség/őrs

Ha először a 2. vár jelentését olvassuk el: par- - mintha nagyon lefedné egy vár (őr) funkcióját, inkább, mint a várakozásét. És mi az a vári Péter? (tamil vari: nagy víz)

Nem lehet, hogy az első vár jelentése a 2.-ból keletkezett?

Vagyis: a település az ur-ból, a vár/erődítmény pedig a par-ból.

Hogy aztán úgy magyarázzák, hogy a város az a település, ami a vár körül alakult ki - lehet igaz is, de nem minden esetben.

A vár őrző és várakozó értelme megvan a német warten igében:

Ófelnémet: warten = kinézni, ügyelni, elvárni

Óangol: weardian = őrizni, lakni

Továbbá:

Német: die Warte = őrtorony, kilátóhely

Ófelnémet warta = kilesni, őrtorony

Igekötővel: aufwarten – felszolgálni

Ahogy az angol:

Wait = várni, felszolgálni

A német ma a várat Burg-nak hívja.

Ófelnémet: burg, burc

Angol: borough (város, történelmileg a városnak a város falain kívül eső része), burrow (föld alatti vacok), -bury (városnevek végén fordul elő). Sok angol város neve végződik ezen szavakra.

Gót: baurgs

Kikövetkeztetett indogermán gyök: bhrgh- - ami erődített magasságot jelent, és köze van a Berg (hegy szóhoz). Életszerűtlenek ezek a gyökök, így senki nem beszélt.

De honnét jöhet a Berg?

Bércz (magasság, valaminek felső fele pl. járom bérce, a járom felső görbe fája) Tamil: peru, periya, per (nagy, magas; peri-su, peridu, a nagy)

NB: a bör-czöl (hág, meghág) tájszó e gyök tovább képzetének vehető.

(SZBG)

Csillagtenger – tenger csillag

Mi köze lehet a tengernek a csillagos éghez – hacsak nem az, hogy mindkettő a végtelen képzetét kelti.

Sumér nyelven a dingir csillagot és istenséget is jelent. Az istenek neve elé a csillag (dingir) jelét tették. Esetleg köze van a mongol tengri-hez, hiszen a tengri kán „égi királyt” jelent, a Kök Tengri pedig az ég istene.

is → íz (az isteni lélek) → eszencia → intelligencia
ten → tenger, tengrit  → végtelen
isten → a végtelen intelligencia, a végtelenben rejlő lehetőség, maga a végtelen, tehát minden együtt, ami létezik, és ami létezhet. Istanu volt a hettita Napisten.

A régiek szerint a földet a világóceán veszi körül. Tenger csillag, csillagtenger, csillagok végtelenje. Az égi tengert a földi tengerre is használhatták.

Háromágú szigonnyal égistenek, főistenek rendelkeztek. Villámuk fentről érkezett.

Miért van a görög tengeristennek, Poseidonnak is háromágú szigonya? Mi köze a lovakhoz, a napszimbólumokhoz? Ő is a csillagokból érkezett? Talán más funkciója volt a görög mitológia előtt? Vagy az égi tenger istene volt?

Stella Maris  - a Tenger Csillaga, Szűz Mária: értjük, hogy az égbolt – a csillagtenger legfényesebb csillaga, valószínűleg nem földi tenger csillaga. Van egy régi magyar név: Estillő – estellő? Az estét bejelentő stella, vagyis csillag?

A tamil as- gyök magyar es- gyöknek felel meg. Astam jelentése estve.

A latin astrum csillagot jelent.

Van-e még nyelv, amelyik az égi dingir és a földi tenger közötti kapcsolatra emlékezik?

Az egyik tamil szó a tengerre: tarangar.

A tamil min szó jelent csillagot, fényt és halat. Tkp. meny-hal, mert a hal a vízben, a csillag az égen a fénylő, ragyogó.

Úgy, ügy = csillag, folyó

Tamil: udu csillag az udi-, ragyogni gyökből, valamint udu = víz – a szanszkrit vízből származtatja

Istar-Astarte-Iszter-Esztergom útján

A Szentlélek galamb képében került a Szentháromságba – szent hármasok anya-figuráját helyettesítendő. Venust szép hatágú csillaggal jelölik, lehet, hogy mint Astarte tőle származik a csillag elnevezése: astrum, astra - star, Stern, ster (hollandul).

Venus a tengerből született - esetleg a csillagtengerből? Stella Maris?

Mi lehet a köze Istar-Astarte-Venusnak (csillag) az Iszter folyóhoz? (Breton nyelven ster = folyó…) A Dunát a kelták keresztelték el Danunak. Anya – istennő - víz. Éltető elem, bőség-szimbólum?

Az ír mitológiában Danu (Dana, Anu, Ana) anyaistennő volt. Walesi nyelven Don. Mivel hasonló folyónevekkel találkozunk – Danubius, Duna, Dnyeszter, Dnyeper, Don – elképzelhető, hogy nagyobb területen tisztelték. Danu neve megvan a hindu mitológiában is, a vízhez kapcsolják, valamit a Danavák (titánok) anyja.

Továbbá 

A tamil ’tani’ vizet jelent. A Don, Donyec esetleg Duna nevét egy ’tan’ tőre vezetik vissza. De ha felütjük a Magyar Értelmező Kéziszótárt a tanya címszó alatt, meglepődünk, hogy szavunknak van egy tájnyelvi jelentése is: folyóvíznek csendes folyású része, ill. állóvíz, pocsolya, valamint egy halászatban használt jelentése: az a vízterület, amely húzóhálóval egy vetésre befogható.  Egy, a viza halászattal foglalkozó tanulmány említi: "a viza … (vulgaliter tana dicitur)". Vagyis magyarul volt a vizának egy másik neve: tana. Miután tudjuk, hogy tamilul a víz = tani (ld. Don, Duna, stb. folyó), viz+a és tan+a.

Ír tanai (sekély vizű tó)

Morzsák. Talán egyszer sikerül kirakni a játék minden darabját.