FRIEDRICH  KLÁRA

                                                           „ Játszani is engedd….”

                                                 A Phaisztoszi Korongról másképpen

   A  Phaisztoszi Korong  képe számos művelődéstörténeti könyvben látható. A legjobb térhatású felvétel - Peter Warren  „Az égei civilizációk” című művében - sajnos csak az egyik oldalát mutatja, alatta a következő szöveggel: „A rejtélyes phaisztoszi korong. Mindmáig nem tudjuk, hogy az i.e. 1600 tájára keltezett páratlan terrakotta tárgy rábélyegzett jeleinek mi a jelentése. Némelyikük minószi tárgyakra hasonlít, ezért a korong nyilvánvalóan minószi, s a hieroglifák rendeltetése vallási.”

   Mint írást-olvasást is oktató tanárnak e felvétel alapján „ugrott be” a felismerés, hogy ez egy gyermekek számára készült játékos oktató-fejlesztő eszköz.  A korong irodalmában elmélyedve azonban elbátortalanodtam, mert nem találtam olyant, amely megerősített volna elképzelésemben.  Maga Sir Arthur Evans, a knosszoszi palota feltárója, az égei műveltség legnagyobb ismerője is győzelmi himnusznak, kultikus éneknek feltételezte.  Fehérné Walter  Anna  „Az ékírástól a rovásírásig” című kétkötetes, nagy munkájából  pedig megismertem Kabay Lizett kolozsvári néprajzkutató és művészettörténész felemelően szép megfejtését, a „Naphimnusz”-t.

   Azonban éppen a Walter  Anna  könyvében látható fekete- fehér ábrák  indítottak arra, hogy eredeti nagyságban,  papírból elkészítsem a korongot s tanítványaimnál fejlesztő játékként alkalmazzam. Sajnálatos, hogy a rajzokon az  eredeti korongon nem létező elemek is szerepelnek. Walter  Anna  mentségére legyen mondva, hogy ezek az elemek olyan híres írástörténészek, mint az osztrák Doblhofer, vagy a magyar Kéki Béla  könyveiben is ott vannak. Minden mező aljában  kis ovális keretben számok és latin betűk, valamely megfejtési kísérlet maradványai. Így került bele sajnos rovásírás tankönyvembe is a korong  két oldalának rajzolata. Az itt látható rajzokról kitisztítottam e zavaró bejegyzéseket. (1-es KÉP: KORONG   A OLDAL, 2-es KÉP: KORONG  B oldal)

   Mielőtt a korong gyakorlati alkalmazásának leírására és megfejtésemre rátérnék, ismerjük meg  történetét. A Krisztus előtti II. évezredben Kréta szigetén hatalmas paloták épültek. A knosszoszi után a phaisztoszi volt a legnagyobb. Ennek feltárása során  egy toldaléképületben találta meg Luigi Perrier  régész a korongot. A szakértők szerint a lelet finom szemcséjű agyagból készült, amely nem krétai eredetű.  Jeleit több kutató a krétai lineáris A és B írással hozza kapcsolatba.  Kora 3600 év, átmérője 17 centiméter, a jelek nagysága 0.5 és 1.5 centiméter között váltakozik.  45 jelváltozatot tartalmaz, amelyeket  Doblhofer ábráján láthatunk.  A korong  A  oldalára 121, a B  oldalára 119 jelet  nyomtak a puha agyagba, feltehetően pecsétnyomókkal. (Jómagam 122  jelet számoltam az  A  oldalon, és van még egy készítéskor törlődött, vagy később sérült felismerhetetlen jel is.) Jelenleg az  Iraklioni  Régészeti Múzeumban látható.

   A korong rajzát tehát 17 centiméteres átmérőjűre nagyítva, keménypapírra felragasztva, a gyakorlatban is kipróbáltam.  A játékot általában a logopédiai szobában tartózkodó 4-5 gyerek játszotta a foglalkozás végén.  7-9 éves, alsó tagozatos gyermekek számára a korong és jeleinek mérete tökéletes volt. A korong emberalakjait a gyerekek szintén iskoláskorúaknak értékelték. Először neveket adtunk a jeleknek, amelyekből csak néhányat említek itt.  A számozás Sir Arthur  Evans számozásának felel meg.  1-es: Futó,  2-es:Indián,  3-as: Kopasz,   4-es:Kiránduló( táskát visz a hátán)  5-ös: Kislány, 6-os: Anyuka,  7-es:sapka,  8-as:kesztyű, 12-es:labda,  21-es:gereblye,  24-es:ház,  29-es:macska, 31-es:madár,   38-as: napraforgó,  39-es:tulipán,  45-ös:sál  ( 3-as KÉP: SZÁMOZOTT JELEK) 

   A játékot a korong A oldalának közepétől indítottuk, a  napraforgótól. A haladási irányt  az emberalakok is mutatják. Mindenki annyi szakaszt, vonallal határolt mezőt léphetett előre, amennyit a dobókockával dobott. Az  A oldalról még nem lehetett kijutni, a végső győzelmet a B oldal szabad kijáratának elérése jelentette, ahol a macska üdvözölte a győztest. 

   A korong azonban szókincset, irányérzéket, emlékezetet, képzeletet, beszédet, figyelmet fejlesztő játékként is kitűnően működött.  Például: mutassa meg a gyermek, melyik madár száll jobbra, balra, felfelé.  Sorolja fel a képeket jobbra haladva, balra haladva. Idézze fel szóban, vagy rajzolja le egy kiválasztott szakasz képeit emlékezetből.    Még számtalan hasonló feladatot lehet kitalálni, amelyek mind előkészítik, vagy elősegítik az olvasás-írás könnyű és eredményes elsajátítását.

   A játékot olyan formában is játszottuk, hogy kívülről indultunk és a cél a csigavonal közepének elérése volt.  Ebben az esetben a beszédnek és a képzeletnek jutott a főszerep.  Így ugyanis szemben haladtunk a korong, a csigavonal „lakóival”. A játékos csak akkor léphetett tovább, ha kitalált olyan  feladatot, vagy segítséget, amelyet a korong „lakója” elvárt tőle a továbbengedésért cserébe.  Pl. az  indián fiú egy  képeskönyvet szeretett  volna, a hajó léket kapott és be kellett foltozni, a virághoz egy méhecskét kellett küldeni…. A gyerekek igyekeztek, hogy ne ismételjék se önmagukat, se egymást, így sok tréfás feladatot gondoltak ki.

   Ezen túlmenően 3600 évvel ezelőtt a korong feladata volt a természet, az időjárás változásaira is felhívni a tanulók figyelmét. Nézzük csak meg alaposan az A oldalt!  A napraforgóval kezdődik, sok növény, 5 repülő madár, 2 gereblye, 15 labda található itt többek között. S a labda 12 esetben az indián fejdíszt viselő fiú mellett van!  A 2 sál, a 3 sapka és az 1 kesztyű a legkülső körön, a középponttól legtávolabb található.  A  B  oldal  középről a sapkával és a sállal indul. Található itt 15 sapka, ugyanannyi, ahány labda az A oldalon.  Továbbá  4 sál, 4 kesztyű.  Nincs kopasz fiú, nincs gereblye, nincs repülő madár, csak egy csukott szárnyú. A B oldalon csak egy napraforgó és két labda van, ezek is a legkülső körön, ahova a legkevésbé jellemzőek kerültek, amelyet az előfordulás gyakoriságával is kifejeztek.  Joggal feltételezhetjük tehát, hogy az A oldal a  melegebb, a B oldal a hidegebb hónapokra  jellemző  tárgyakat és jelképi tartalmakat hordoz.  Ezért az A  oldalt „nyári”,  a B  oldalt „téli” oldalnak nevezem. A kesztyű és a sál ábrázolása Krétán azért nem meglepő, mert négy legmagasabb hegységén késő nyárig megmarad a hó, a januári középhőmérséklet pedig 11 fok. (Az adatok még a globális felmelegedés előtti időszakból származnak.)  A korong mindkét oldalán a külső kör 12 szakaszból áll, amely egy év hónapjainak száma.  A belső szakaszok száma 18, a két szám együtt 30-at ad ki, amely a hónapok napjainak átlagos száma.

    Számtalan feltételezés vetődik még fel a korong eredetére vonatkozóan. Hiszen a legtöbbször szereplő fiú indián fejdíszt visel  s ugyancsak 10 tollból álló  fejdíszt viselő fiatal emberfő látható egy szkíta pecsétgyűrű rajzán,  Tomory Zsuzsa  „Kezdeteink” című könyvében.  Radics Géza felfedezte, hogy a  Thúróczy  Krónikában  hasonló tollas fejdíszt hordanak  egy  többször ismétlődő képen a  magyar katonák. A csónak jellegzetesen egyiptomi, a ház kínai pagodákra  hasonlít  s az  A oldalon egy repülő csészealjra  emlékeztető  rajzolat is szerepel. Ezen nem kell meglepődnünk, mert a knosszoszi palota egyik agyagtábláján pedig repülőgép látható. A hivatalos írástörténet ezt a repülőgépet lovaskocsinak nevezi.(4-es KÉP)

   A koronggal nem kezdtem volna foglalkozni, ha nem lennék biztos a  magyarok elődeihez kapcsolható vonatkozásaiban. Mivel  írásom   egy hosszabb dolgozat tömörített változata, itt csak a Tatárlakai Korongra, Torma Zsófia nagyszámú írásos agyagkorongjára, a történelmi Magyarország és a szkíta-hun birodalom területén talált képírás és vonalas írás  emlékeire utalok.  A Krisztus előtti  II. évezredben  pelazgok is éltek Krétán, akik írásuk 16 betűjét a  szkítáktól vették át, így jogosnak érzem a korong  szkíta eredetének felvetését. 

    Bolygónk őstörténetével kapcsolatos irodalom igen szegényes a gyermekek életének, elfoglaltságainak, játékainak ismertetésében.

Sajnos még az oly egyértelműen gyermekekhez kapcsolható régészeti emléket is, mint a phaisztoszi korong, kisajátították a felnőttek számára. Mint ahogy az agyagból formázott 4000 éves budakalászi kocsi sem edény, sem modell, hanem gyermekjáték. Egy társadalom fejlettségére kevés jellemzőbb dolog utal, mint az oktatási rendszere, különös tekintettel az iskolát kezdő korosztályra. A Phaisztoszban megtalált korong kitűnő bizonyítványt állít ki arról a társadalomról, amelyben ennek a játékos  oktatási eszköznek  az ötlete megszületett.

                                                                          2007  szeptember                                     

                                          Irodalom      

Itt csak a közvetlenül ehhez a tömörített változathoz kapcsolódó szakirodalom szerepel.

Chadwick, J: A lineáris  B megfejtése (1980)

Doblhofer, Ernst: Jelek és csodák(1962)

Fehérné  Walter Anna: Az ékírástól a rovásírásig (1975)

Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig (1994)

Kabay Lizett: A phaisztoszi korong (Fórum, Kolozsvár, 1973)

Kéki Béla: Az írás története (1971)

Radics Géza: Nemzeti jelképeink (2007)

Tomory Zsuzsa: Kezdeteink (1995)

A címben szereplő idézet József Attila: Levegőt! című verséből származik.     

Aki  világháló hozzáférhetőséggel rendelkezik, a Wikipédia  lexikonból  további ismeretekhez juthat a korongról.