SZERVES MAGYAR NYELVTUDOMÁNY

TOMORY ZSUZSA

BEVEZETÕ

A nyugati nyelvészet nyelvcsalád elméleteinek tarthatatlansága.

Nyugati elméletek a nyelvkialakulás folyamatának vizsgálatánál szükségszerûen az ismert, indoeurópai nyelvek szabályait veszik alapul, melyek nem a nyelvszületés kezdeti pillanatait rögzítik, hanem a mai nyelvhasználatot. Az ismert, s újonnan felfedezett nyelvek feltérképezése és népcsaládi viszonyainak indoeurópai látáskör szellemében való megállapítása hihetetlenül rendszeres munkát igényelt, s feltett céljait majdnem elérte. A nyugati nyelvészet ezen majdnem állapot megértésével küszködik napjainkban, mert érzi, hogy az általa feldolgozott, s ismert nyelvek mögött ott áll egy számukra eddig még felfedni nem tudott nyelvi réteg, amit proto nyelvnek neveznek, elõfordulási helyétõl függetlenül. Ilyen proto nyelvet említenek a feltérképezett nyelvek legõsibbjétõl kezdve a történelmi korhoz már közel álló, vagy azt elérõ nyelvekig. Van proto sumir, proto hittita, proto görög, proto kelta és folytathatnánk a sort a tengeren túli, s más földrészen élõk „proto” nyelveivel is. Ez a proto nyelv a nyelvfejlõdés ágas-bogas fájának egy vaskos ágát foglalja el mostani elképzelésük szerint, amint azt például a U.S. News and World Report 1990. november 5.-i száma rajzban és írásban oly szépen szemlélteti. A nyelvcsaládok fájának különbözõ ágai-bogai mind egy-egy proto nyelvbe torkollanak, melyek tovább vezetnek egy hatalmas törzshöz, amit „anya-nyelvnek[1]”, tehát a nyelvek szülõanyjának neveznek anélkül, hogy valaha is közös megálla-podásra jutottak volna nemcsak az anyanyelv fogalmának tisztázásában, de még magának a nyelvnek sincsen megbízható, egyetemes meghatározása.

A nyelvek kínos pontossággal végzett feltérképezése során nyugati nyelvészek arra a megállapodásra jutottak, hogy a proto-indoeurópai nyelvek származási helye Anatolia, a mai Törökország, s innen terjedt Európa minden részére kb. 8.000 évvel ezelõtt. Ezt a nézetet vallja az angol régész, Colin Renfrew. Egyúttal megállapítja, hogy a nyelvszületés ezen évszáma megelõzi az írásbeliség születését is. Régészeti vonalon a nyelvfejlõdés elindulását és terjedését a gabonatermelõ társadalmak békés terjeszkedésének tudja be. Hasonló nézetet vall Grover S. Krantz XE "Krantz" , a washington egyetem embertan tanára, ki egyúttal rendszerbe foglalta ezen terjeszkedés alapelemeit képezõ csoportokat. Tizenkét nyelvágazatot ismert fel, s ezekbõl keletkezteti az eddig ismert európai nyelveket. Az európai nyelvszületés korszakát a mesolithikum elõtti idõre teszi kárpátmedencei székhellyel.[2]

Az európai nyelvek földrazi kialakulása címû mûvében kifejtett elmélete következményeként az eddig Európa mostoha-gyermekeként kezelt magyarságban Európa mûveltségalapító õsnépét ismeri fel. Szerinte az u.n. indoeurópai nyelvek igen késõn alakultak ki Európában. Éppen ezért szókészletük 30 %-a nem indoeurópai eredetet mutat, s Európa korai térképein indoeurópai folyónevek nincsenek. Bennünket közelebbrõl a következõ mondata érdekel: „....a görög nyelv tehát jelenlegi helyén Kr.e. 6500-ban, a kelta nyelv Kr.e. 3500-ban alakult ki Írországban. A magyar nyelv õsisége a Kárpátmedencében hasonlóképpen meglepõ; úgy találom, hogy eredete a mezolitikumba vezet, a kõkorszakot megelõzve.” Továbbá: „Legalább is egy fontos pontnál a népvándorlás XE "népvándorlás"  elmélete éppen a fordítottja az eddigi tételnek. Általában azt tartják, hogy az uráli magyarok a IX. században költöztek be a Kárpát-medencébe egy keleti területrõl. Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszélõ csoport Magyarországból terjedt el, egy sokkal korábbi korban, az ellenkezõ irányba.”

Krantz XE "Krantz"  szerint egyes tájak tájszólásainak hálózata az egymás közelében élõk számára érthetõ. Az érthetõség az egymástól való távolsággal egyenes arányban csökken. Szerinte 10.000 évvel ezelõtt egész Európa és a Közép Kelet egyetlen nyelvjárási hálózat volt, s e nézete teljesen egybe esik Dr. Baráth Tibor történészünk korábbi meglátásaival.

Elmélete a népvándorlást csak a népfelesleg levezetéseként fogadja el. Szerinte minden nép ott született, s alakult nemzetté, ahol jelenleg is zömmel van jelen. Ezen elméletét 1976-ban kezdte kidolgozni. Ezt követõen elmélete próbaköveként az északamerikai indiánok törzsi felosztásán dolgozott. Az itt elért sikerélmény után az európai történelem elõtti korok feldolgozásába kezdett 1981-ben. Módszere figyelembe veszi a megélhetés, gazdaság, a termelés módozatait, s egyes mûveltségek fejlõdését, majd kisugárzását ezek függvényeként kezeli. Szerinte nem a mozgékony vadászok, hanem a termék és idõfelesleggel rendelkezõ gazdálkodók voltak a legalkalmasabbak új birodalmak megalkotására. „Képletei hason-lítanak a természettan törvényeit rendszerezõ képletekre. Követ-keztetései a társadalomtudomány terén újak. A jövõ tudósait bõven ellátta bizonyítandó elméletekkel Európa mûveltsége és nyelve terén”[3] mondta könyvét értékelve Roger M. La Jeunesse, a California Egyetem egy tanára.

Krantz XE "Krantz"  megállapítja, hogy a régi, megkövesedett történe-lemszemlélet eddig csak erõs uralkodókkal, politikai határokkal foglalkozott. Szerinte az emberiség történelme a kisebb népcso-portok történelme, melyeket egy nyelven belül élõ nyelvjárások kapcsolnak egységbe. Meglátása szerint a nyelvészet és a történelem eddigi eredményei nem támogatták egymást. A történelmi határokat fel kell cserélni a megélhetés, a nyelv egymást támogató elõfordulási helyeivel, egymásra gyakorolt hatásaira fektetve a hangsúlyt. Szerinte ílymódon számtani törvényszerûséggel meg lehet állapítani egy-egy nyelvi,- és foglalkozási-csoport lakhelyét, vándorlásainak útját. Ezeket kell majd a régészet, történelem, nyelvészet eredményeivel összevetni. „Nem lehet népeket a térképen össze-vissza kergetni csak azért, hogy egy-egy nyelvészeti tételt igazoljunk”, állapítja meg könyve elején. E mondat a MTA hazánkkal és nyelvünkkel kapcsolatos ténykedését juttatja eszünkbe, midõn népünket Szibériától az Uralig ûzi õshaza keresõ igénnyel, nyelvet viszont csak a Kárpátmedencében ad nekünk.

Krantz XE "Krantz"  sarkalatos tétele szerint a nyelvfejlõdés természeti törvények függvénye éppen úgy, mint az otthon kiválasztása is természeti törvények szerint történik, s az emberi természettõl, az abból eredõ szokásoktól nem különíthetõ el. Magyar Adorján közel száz évvel ezelõtti meglátása szerint a magyar nyelv a teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége"  hangokban való kifejezése, s az általa õstörzseknek nevezett mással-hangzós-, s az ezzel járó nyelvjárási csoportok szinte azonos megfogalmazásban jelennek meg Grover S. Krantz munkájában, bár õ ezeket a nyelvcsoportokat hangzósítani nem tudta.

Embertani szempontból Krantz XE "Krantz"  szerint a következõ kérdésekre kell válaszolnia a kutató tudósnak:

1. Miért költöztek az emberek a helyett, hogy otthon maradtak volna?

2. Miért költöztek oda, ahova költöztek?

3. Miért éppen akkor költöztek, s nem máskor?

4. Miért õk költöztek oda és akkor, s nem mások?

5. Hogyan hajtották végbe a költözködést, s hogyan gyõzték le a már ott lakók ellenállását?

Ha ezekre a kérdésekre pontos választ lehet adni, akkor az elmélet biztos lábon áll. Minél több kérdés marad válasz nélkül, annál gyengébb az elmélet értéke, ha egyáltalán marad további értelme a kutatásnak. Ennek a rendszernek a segítségével dolgozta ki megbízható módon az északamerikai indiánok nyugatra költö-zését, s eredményeként az indián nyelvek elhelyezkedését 95 %-os biztonsággal tudta megállapítani. Felismerte azt, hogy az emberek szeretik a biztonságot, s hacsak a part a szó legszorosabb értelmében nem szakad, nem költöznek el az ismert, s szeretett területrõl. Szerinte tehát teljes lakósságcserével járó „népvándorlási hullámok” nincsenek.

A második tétel értelmében oda költöznek a költözõk, ahol saját mûveltségi szintjük alatti fokon  élõ emberekkel állanak szemben.

A költözködõk a nyelvhatárokat mindenkor átléphetik, ez a költözködés természetes következménye. De a beköltözõket nemsokára elnyeli az a megalapozott társadalom, ahova beköl-töztek, s megszünnek önálló nyelvvel és szervezettel rendelkezõ nép lenni.

Magyar Adorján e tételt már közel száz éve kidolgozta, s szerinte, ha a Kárpátmedence õsnépessége nem magyarul beszélt volna, ma nem létezne magyar nyelv még akkor sem, ha Árpádék a legtisztább magyar nyelvet beszélték is volna.

Némi elmélyedés után azt is belátja Krantz XE "Krantz" , hogy a békés, letelepedett, földmûves társadalmak százezres tömegei nem tudnak egy egységként útnak indulni. Hivatkozik Dennel 1983 évi munká-jára, s ennek kapcsán megállapítja, hogy a régészet által feltárt állítólagos vándorlások nem jelentenek szükségszerûen népi- és nyelvtörzsi behelyettesítéseket.

Nyelvészeti vonalon megállapítja, hogy elsõ látásra lehetetlennek látszik a nyelvek vándorútját nyomon követni az õskortól napjainkig. Viszont e kérdés megoldásánál is úttörõnek látszó eredményeket ért el Krantz XE "Krantz" . Megállapította, hogy

1. A mai nyelvészet feltételezi, hogy mai nyelvekbõl vissza lehet következtetni a történelem elõtti korok nyelveire. Viszont még nincs olyan kidolgozott törvényszerûség, mely megmagyarázná az írásbeliség ismerete elõtti nyelv terjedésének útvonalát, gyorsaságát; nem lehet feltételezni, hogy minden nyelv egyforma gyorsasággal terjedt-e, vagy változott. Így bõvebb idõkör áll rendelkezésünkre, melyen belül a régészet is több adattal szolgálhat.

2. Második kérdés az, hogy hogyan indult el a nyelvek nagyobb, egymástól való elkülönülése. Szerinte az indoeurópai nyelvek nyelvegyvelegekkel, nyelvszövevényekkel kezdõdtek, terjedésük, állandó alcsoportokra való bomlásuk már 6400 évvel ezelõtt kezdõdhetett (Gimbutas XE "Gimbutas" , 1977).

3. Harmadszor meg kell ismernünk nagyon pontosan némely történelem elõtti nyelvet ahhoz, hogy a nyelvterjedés és visszaállítás eredményei helyesek legyenek. A régészet nyomán felszínre kerülõ ismeretek, helynevek, egy-egy emlékmû általában egy-egy vezetõ egyéniséggel kapcsolatosak. A nyelv viszont a névtelen tömegek alkotása, hangsúlyozza Krantz XE "Krantz" . Ha megnézzük Európa legkorábbi térképeit, vajmi kevés közük van e politikai térképeknek az ott élõk nyelvi valóságához.

Itt állapítja meg alaptételét, hogy az Európában észlelt hatalmas nyelvterjedés csak békés földmûvelõk terjeszkedésének lehet az eredménye, s e gondolata ismét Magyar Adorján alap-tételével rokon, mely szerint csak békés, termelõ élet szülhet magasabb mûveltséget.

Az Éghajlati fajok és leszármazásaik címû mûve embertani szempontból figyeli emberré válásunk folyamatát, melynek csúcs-pontjaként beszédképességünk elérését tartja. Szerinte az az egy millió, vagy valamivel több idõ XE "idõ" , melyet ma a majomember emberré válási folyamatának engednek át a tudósok, semmi képpen nem elegendõ a gége azon átalakulási folyamatához, mely a beszéd alapját képezi. Szerinte ez az a pont ahol a homo erectus homo sapienssé válik. Meg nem magyarázható módon a beszéd kialakulása Európa területén, közép Európában, esetleg a Földközi tenger keleti vidékén következett be. Európa lakóssága ebben az idõben még majdnem teljes egészében szõke, kék szemû volt. Vérképük XE "vérképek"  az Rh negativ csoportot képviselte. Itt figyelmeztetnem kell önmagunkat arra, hogy hazánkban a Bodrogközben XE "Bodrogköz"  feltárt hatezer éves sírokban pihenõk, s a ma ott élõ szõke, kék szemû emberek vérképe XE "vérképek"  egyöntetûen ugyan ezt mutatja.[4]

Krantz XE "Krantz"  professzortól függetlenül Evan Hadingham XE "Hadingham, Evan" , a Harvard Egyetem embertan tanára ezen embertani felfejlõdést Közép Európában Érd és Tata XE "Érd és Tata"  vidékére teszi. Szerinte közép Európa embere itt érte el, minden más behatástól függetlenül az emberi és mûveltségi fejlõdés magasabb fokát.[5]

Grover S. Krantz XE "Krantz"  mûve magyar szempontból korszakalkotó. Elõadása könnyen követhetõ a nem szakemberek számára is, s számtalan felismerése, törvényszerûségek rendszerezése biztos alapot teremt a további kutatók számára. Tekintettel arra, hogy magyar szempontból milyen fontos mû Az európai nyelvek földrajzi alapjai címû munkája, két egyetemi tanár már megkezdte fordítását, s otthoni magyar kiadása egy éven belül várható.[6]

A volt szovjetunió nyelvészei az emberiség õsnyelvének szétágazási korát ezelõtt 14.000 évre tették; szerintük nemcsak az indoeurópai, hanem az indiai és afrikai nyelvek is innen származtak. Õk ezt a nyelvet „nostratikus XE "nostratikus nyelvelmélet"  nyelvnek”, magyarul a „mi nyelvünknek” nevezik, tehát az emberiség anyanyelvének fogják fel. Ez a nostratikus XE "nostratikus nyelvelmélet"  nyelv széttöri az eddig szentnek hitt nyelvcsaládi határokat, s mûvelõi közös szótöveket igyekeznek felfedezni az egymástól eltérõ nyelvcsaládokhoz tartozó nyelvek birodalmában. Igyekezetüket némi eredmény is kíséri, viszont saját eddig szentnek tartott nyelvfejlõdési törvényüket kénytelenek átlépni, hogy felállíthassák ezen nostratikus XE "nostratikus nyelvelmélet"  nyelvalakulás általuk képzelt folyamatát. Ilyen például a korábban idézett U.S. News és Worldreport cikkében említett Water (víz) szó „családfája”:

Proto-világ szava: Haku,

amerikai indián Hakw,

dene-kaukázusi Kwa,

nostratikus Haku,

indo-európai Hakw,

latin Aqua,

ógermán Wazzar,

angol Water.

Már e kezdetnél is feltûnik, hogy szabadon keverik a H-K és a W-T alapu szócsoportokat, s hangtani lehetetlenséggel igyekeznek megmagyarázni egy lényegében megalapozatlan elméletet. A H-K mássalhangzókhoz kötött W e szavak értelmezését kiegészítheti, de e nyelvészek kötött tapasztalati világa e felismerést gátolja. A kötöttség keletkezésének okát abban látom, hogy a proto-nyelvet minden áron indoeurópainak akarják bemutatni, noha a világ nyelveinek õsnedvei sokkal mélyebb talajból indultak ki, s ezek az õsnedvek adnak életet a késõi szülötteknek, az indoeurópai nyelveknek is. Vagy hasonló sorrendben, a proto világ hita, az amerind hit, a nostratikus -ita, az indo-európai hed, a görög edmenai, a latin edere, az ógermán ezzen, s az angol eat szavait.

A fenti, vízzel kapcsolatos elképezléseknek — most tárgyunk elé vágva említem meg — a K-W és a W-T csoportja két magyar õsnyelvi törzsre vezethetõ vissza: a K-W a magyar hab, a W-T a magyar víz szóra anélkül, hogy hangtani „engedményeket” kellene tennünk.

Az evéssel kapcsolatos szóbokor õseként csak nagy elfogultság tagadhatja meg a magyar esz-isz õsszót. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra is, hogy az angol eat szó ezen õsszó egyenes ágú leszármazottja. Ez az angol szó, s négyezer szótöves gyûjteményem minden példája azt bizonyítja, hogy minél közelebb volt egy nyelv kialakulása a Kárpátmedencéhez, annál jobban megõrizte õsi szótövét, mely a magyarral a legközelebbi rokonságban van. Ezek az õshasonlóságok térképezhetik fel számunkra a nyelvek születésének és szétágazásának legpontosabb térképét.

A nostratikus XE "nostratikus nyelvelmélet"  nyelv szovjet[7] mûvelõi, — Vladislav Illich-Svitych és Aharon Dolgopolsky XE "Dolgopolsky"  — az 1960-as években a nyelvek õsrétegeinek szavait hasonlították: testrészek neveit, személyes névmásokat, természeti tárgyak és jelenségek , mint például a nap és hold neveit. Az összecsengõ szavakat a nostratikus XE "nostratikus nyelvelmélet"  nyelv leányági hajtásainak tartják, de e felszínes hasonlatosságokon túlmenõen egy õsre még mindig nem tudják ezeket visszavezetni. Ilyen a nostratikus, fiatal férfit jelentõ majra, az indoeurópai merio, francia mari férj értelmezéssel, s a házasulást jelentõ angol marry. Itt viszont a természeti õsszavakat hasonlítják a mûveltségi szavakkal, a nyelvfejlõdés természetes, szerves menetét teljesen figyelmen kívül hagyva, noha messzemenõ természettudományi következtetésekre is alkalmat adna például annak felismerése, hogy itt az M-R-es szócsoport még ugyanazon mássalhangzókkal fejezi ki hímségi és nõiségi szavait például a francia mari és mère esetében.

Az indoeurópai kisebb nyelvcsoportokon túlmenõen néhány nyelvész foglalkozott a baszk, s „egyéb exotikus” nyelvekkel is, miután kénytelenek voltak szembe nézni az indián nyelvek nem indoeurópai eredetével korai szétágazásukkal kapcsolatban, melyek számára a Behring szoros eddig fel nem fedett okok miatt nem volt akadály.

Luigi Scavalli XE "Scavalli – Sforza" -Sforza, a Stanford egyetem genetikusa szoros összefüggést lát a gének XE "gén" , s a nyelvalakulás rendszere között. 42 embercsoport génállományát megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen egy csoportból ágazott szét az emberiség családfája. Az emberiség embertani és nyelvi szétválását Afrikából eredezteti, 92.000 évvel ezelõtti kezdettel. Allan Wilson, Mark Stoneking és Rebecca Cann a California Egyetemen ezt a szétválást 200.000 évre vezetik vissza.

A történelmi nyelvészet megosztott területét képviseli a Brown University nyelvésze, Philip Lieberman[8] és a Hawaii egyetem tanára Derek Bickerton XE "Bickerton, Derek" [9]. Lieberman szerint a 200.000 évvel ezelõtti emberben még nem fejlõdött ki a beszédhez szükséges gége, ami lehetõvé teszi a hangalkotást. Bickerton szerint az agy beszéd-központja már millió évekkel ezelõtt kifejlõdött, s a nyelvek kialakulását az emberiség azon igyekezetének tudja be, amivel kifejezést akart adni a körülötte lévõ világnak, s ezt rendszerben akarta látni. Ebbe az õsnyelvbe sorolja a gyermekek elsõ gagyogását, amivel felnõtt környezetét is e beszédre készteti. A California egyetem kutatói, s a Yerkes Regional Primate Research Center együttes megállapítása szerint a pigmeus csimpánzok képesek olyan nyelvre, mely nyelvtani szabályokat is alkalmaz[10]. Más kutatók szerint a delfinek, rozmárok is tudnak szórendet alkalmazni.

A University of California, Berkeley kutatói, Allan Wilson, Mark Stoneking és Rebecca Cann az emberiség génállományát egy 200.000 évvel ezelõtt élt „Éva” személyéig vezette vissza. Szerintük ezen Éva Afrikából származott. Más kutatási irány Ázsiát jelöli ugyanerre a szerepre. E kérdés valóban tudományos értékû, az egész világra kiterjedõ vizsgálata mindeddig várat magára.

Az orosz Sheveroskin megállapítja, hogy máig is lehetséges egy valahai õsnyelv nyomait felfedezni a ma élõ nyelvekben. Példának felhozza a nosztratikus nyelv lapa, dene-kaukázusi tlalpa, amerind dap szavakat, melyek mind levelet jelentenek. E fejte-getésben ismét figyelmen kívül marad a hangtani szabályok legelemibbje, mely szerint a T soha sem változik F hanggá, s a tlalpa szó már csak ezért is kiesik a sorból. Megemlíthette volna viszont a mostani angol leaf, a német Blatt szavakat is melyek egymás tükörképes XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás"  változatai. Viszont ismét elkerülhetetlen a palóc-magyar lap, lapi, levél, libeg, lebeg, lebben, lobban  és még sok más azonos tövû szóbokrát megemlíteni.

Sheveroskin megállapítja, hogy az emberiség kezdeti szótárában a bolhától a rokonsági szavakig minden megtalálható, de az érzelmek kifejezésére nem talált õsszavakat. Õsnyelvünkben önmaguktól adódnak az ó ámulatot, s bú szomorúságot jelentõ õsszavaink. Ezekre a késõbbiek folyamán térek ki bõvebben. Az ámulatot jelentõ ó érzelemkifejezõ szóként megmaradt az emberiség egyetemes szótárában, viszont nyelvünkben értelme az ó-ság kifejezésére is alkalmassá vált.

A cikk megállapítja továbbá, hogy a nyelv gyökere feltárásának elkerülhetetlen elõfeltétele annak a megállapítása, hogy tulajdonképpen mi is a nyelv.

Ezek szerint a jelenlegi indogermán nyelvészet mai napig nem fogalmazta meg a nyelv mibenlétét, nem alkalmazza, vagy nem is ismeri a következõket:

1. az erõ és anyag fogalomkörének hangtani szerepét

2. a hangban és az anyagban kifejejezett jelképek kapcsolatát, s ezek rendszerét

3. nyelv szerkezetébe rejtett teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége"  rendjét

4. hangtan szabályait

5. nem ismeri a tükörképes szóalkotás XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás" t

6. a szóbokrok szerepének felismerését

7. a természeti õsszó XE "természeti õsszó"  és mûveltségi szó XE "mûveltségi szó"  közötti különbséget és ezek szerepét

8. a tényt, hogy a nyelvjárások a kialakulás tükörképei XE "tükörképes szemlélet és szóalkotás"

9. a nyelvjárások szerves életét, s szóalkotásuk eszmei tartalmának a társadalomra való visszahatását

10. új nyelvágazatok kialakulásának rendszerét és szerves alapjait

11. a nyelv eszmei és értelmi alapjainak gyengülése szüli az új nyelvágazatok alakulását

12. az egyszótagú õsszavak szerepét

13. a többszótagú természeti szavak kérdését

14. a hangok önálló értelmét

15. a magánhangzók értelmét és elkülönülését

a. mély magánhangzók a lehetõséget

b. magas magánhangzók a beteljesülést jelentik. (Ell-él; al-áll, ör-õr)

16. Az emberiség elsõ nyelve az érzelmi õsnyelv XE "érzelmi õsnyelv" . Ez a teremtés XE "nyelv és a teremtés egysége"  pillanatával kezdõdött. (Gyöngyben gyökerezik, aranyban bimbózik) A nyelvek innen szívják nedveiket magukba azóta is.

17. Következik a mássalhangzós, környezetmeghatározó nyelv

a. elsõ lépése egy magán és egy mássalhangzó összekapcsolása: ezek egyben alany és állítmány (Ég-ég; él-él; ér-ér): erõ és anyag tökéletes egyensúlyban van még.

b. a kétmássalhangzós gyökök környezetmegjelenítõ ereje (G-gömb, K-kõ, sz-szem, stb.)

c. a mássalhangzós gyökök lélektani hatása (szemere kétgyújtópontos szervezkedés). Szervezkedés szavunk önmagában foglalja a szervesség fogalmát is.

18. A mássalhangzós csoportok vándorlása nyomán figyelemmel kísérhetõ a terjeszkedõ társadalom útvonala is.

Tanulmányom a fenti tizennyolc pont tisztázásával foglalkozik. Mellékletként izelítõként egy négyezer szótöves gyûjteményben mutatom be a természeti õsszavak némely vándorútját teljességre nem törekedve, de ennek kiadása a jövõ feladatai közé tartozik.

Silver Lake 2000 decemberében.

                                                            Tomory Zsuzsa