Kalmár János
A MAGYAR NYELVRŐL
"Minden nemzetnek fő kincse a nyelve
Bármit elveszíthet, visszaszerezheti,
De ha nyelvét elveszti,
Isten se adja vissza többé."
Gárdonyi Géza
1850:
SCHLŐZER követői, ZEUSS, UDINGER, RÖSSLER, DÜMMLER stb. azt állították, hogy a
magyar nyelv származását az Ural hegység és Nyugat Szibéria térségeiben az 5055
szélességi foktól északra szabad kutatni.
1871:
BUDENZ JÓZSEF csak az északi turánok szavaival egyezőket tekintette ősmagyar
szavaknak és a sohasem létező népet és nyelvet finnugornak nevezte el. Azt
állította, hogy "A szószegény nyelvet beszélő vad barbár nép...
kényszerűségből rengeteg olyan szót vett át, amelynek értelme, fogalma a
honfoglalók előtt ismeretlen volt ... a törököktől, perzsáktól és főleg a
szlávoktól."
1880:
ARANY JÁNOS Az "orthologusokra" c. ironikus versében írja a nyelvészkedők
céltudatos koholmányairól:
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt
Ami új van benne mind rossz
Ami régi, az meg tót.
1882:
VÁMBÉRY ÁRMIN szerint a magyar nyelv török-tatár eredetű, ugor hatással.
Szókincsének körülbelül kétharmada szoros összeköttetésben áll a török
szókinccsel, s ez félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy a magyar szókincs
közelebbi és nagyobb rokonságban van a török-tatár, mint a finnugor szókinccsel.
1883:
HUNFALVY PÁL a Vámbérytől megállapított nyelvrokonságot "szellemi betyárságnak"
nevezte.
1942:
N. ZSUFFA SÁNDOR A Budenz féle tévedésekhez hasonló dőreségeket azért kellett
kitalálni és hirdetni, hogy a megdönthetetlen történelmi és nyelvészeti
igazságok tagadhatók legyenek.
A bűvészkedések révén megszületett nyelvészeti hazugságok olyan történelmi
tényekké váltak, amelyek szerint...
1953:
MOLNÁR ERIK: "A magyar nyelvtudomány kétséget kizáróan megállapította, hogy a
magyar nyelv a finnugor nyelvek rendszerébe tartozik."
1958:
A "LIBRE BELGIQUE" c. lap közölte, hogy a Finn Kultuszminisztérium új ügyosz-
tályt alapított, amelynek feladata az is, hogy a finn népről és a finn
történelemről a valótlanságok ne terjedjenek el. Ennek az ügyosztálynak
Belgiumban a legelső dolga volt, hogy kérte a Belga Közoktatásügyi
Minisztériumot, hogy a "FINN-MAGYAR ROKONSÁG ELMÉLETÉ"-t töröljék, mert ők a
finnek tagadják, hogy valami közük lenne a "MONGOLOID MAGYAROK"-hoz.
1962:
HAJDU PÉTER: "A finnugor ősnyelvet nem ismerjük, semmiféle írott emlékkel erre
vonatkozólag nem rendelkezünk és csak az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány
eredményeit felhasználva megpróbálunk rekonstruálni egy hipotetikus finnugor
alapnyelvi szöveget."
EZEKKEL SZEMBEN MIT MONDANAK NYELVÜNKRŐL A KÜLFÖLDIEK?
1480:
MARCIO GALEOTTI, a Mátyás udvarába szakadt tudós humanista csodálkozva jegyzi
meg: "A magyarok, akár urak, akár parasztok, mindnyájan egyazon szavakkal élnek."
1609:
POLANUS AMANDUS, a Baselben élő kései humanista írja szenczi Molnár Albertnek
nyelvtana megjelenésekor "Akadtak, akik kétségbevonták, hogy a zabolátlan magyar
nyelvet nyelvtani szabályokba lehetne foglalni. Te azonban kiváló munkáddal
alaposan megcáfoltad őket."
1790:
JOHANN GOTTFRIED HERDER elismeri, hogy nagy kincs a magyar nyelv. "Van a népnek
kedvesebb valamije, mint a nyelve? Benne él egész gondolatvilága, múltja
története, hite, életalapja, egész szíve, lelke."
1817:
GIUSEPPE MEZZOFANTI bíboros, aki 58 nyelvet értett s beszélt, többek között
kitűnően magyarul is (négy nyelvjárásban), Bolognában ekes magyar beszéddel
fogadta József magyar nádort.
Ő mondta Frankl Ágoston cseh nyelvésznek: "Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet
konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a
göröggel és a latinnal egy sorba helyeztek? A magyar!
Az új magyar költők versét ismerem, amelyeknek dallamossága teljesen magával
ragadott. Kísérjék figyelemmel a jövő történetét és a költői géniusz oly
hirtelen fellendülésének lesznek tanúi, amely teljesen igazolja jóslatomat. Úgy
látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában."
Mezzofanti bíboros 1832-től a Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt.
1820:
JAKAB GRIMM, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első
német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette, hogy a magyar nyelv logikus
és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.
1830:
SIR JOHN BOWRING, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók
és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy:
A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és
szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem
is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben
logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar
nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem
ejtettek...
Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és
legfényesebb emléke...
A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk
megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként
szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége
még ennél is csodálatosabb tünemény.
1840:
VILHELM SCHOTT kiváló német tudós: A magyar nyelvben olyan üde, gyermeki
természetszemlélet él, hogy előre nem is sejthető fejlődés csírái rejtőznek
benne. Sok szép lágy mássalhangzója van. Magánhangzóit tisztábban ejti, mint a
német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a
próza minden nemére. Összhangzatos felépítése, csengő rímei, kifejezésbeli
gazdagsága és zengő hangjai viszont kiválóan alkalmassá teszik, mint a
tapasztalat is igazolja, a költészet minden ágára.
1840:
N. ERBESBERG világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha
nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság,
tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden
közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."
1848:
N. SIMPSON "Levelek a Duna mellől" cikksorozatában így számol be a márciusi
napok mámoros hangulatából a magyar nyelvről: "A magyar nyelv költői, gazdag,
hangulatos... tele van lelkesedéssel, eréllyel, mindennemű költői célra
alkalmatos, bátor, s mégis gyöngéd összhangzatos, dallamos és kifejezése tiszta."
1927:
JULES ROMAINS, korunk egyik legnagyobb francia költőjének szavai, amikor
meglátogatta Magyarországot: "Mivel a magyar nyelvet nem értettem, minden
erőmmel azon iparkodtam, hogy megérezzem. Úgy éreztem, hogy csupa erő. Nem
ismerek ehhez fogható férfias nyelvet. Szenvedelmesen férfias."
A MAGYAR NYELV EREDETÉRŐL
1825:
BERZSENYI DÁNIEL "Régóra gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint
többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak,
kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink
származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben
is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel
tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy
csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek
gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb
természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az
egészen idegennek vélt európai
nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.
1835:
HENRY C. RAWLINSON angol katonatiszt görög-latin, perzsa, arab nyelvet tanult
orientalista elkezdte másolni a Behistun-i sziklafalra vésett Darius emlékmű
háromnyelvű szövegét.
1850:
RONAY JÁCINT (püspök), aki a szabadságharcot mint tábori pap szolgálta, ezért
külföldre kényszerült, Londonban székely rovásírás és magyar nyelv
ismertetésével segített Rawlinsonnak a sziklafal 2. helyén lévő sumír feliratok
megfejtésében.
1850:
EDWARD HINKS, zseniális ír orientalista elméleti alapokból kiindulva rámutatott
a sumír nyelv szükségszerű létezésére.
1852:
EDWARD NORRIS kutató lefordította a Rawlinsontól kapott Behistun-I sziklafalról
másolt szövegrészt és azt felolvasta a Roy. Asiatic Soc. előtt. Ebben kimondja,
hogy: "A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám, az,
amelyet főleg Ugornak neveznek s önmagában foglalja a magyart..."
1853:
H. C. RAWLINSON a sumírok létezését igazoló tárgyi bizonyítékokat talált.
Agyagtáblákon és feliratos téglákon felfedezi a sumír írást és nyelvet, amelyet
széles értelemben szkítának nevez. Azonosítja a sumírok városait és lakóhelyeit
Mezopotámia déli részén. Megállapította, hogy a legrégibb ékiratok szkíta
nyelven íródtak.
1854:
JULIUS OPPERT, hamburgi születésű francia tudós a Fresnel vezetése alatt álló
expedícióval ásott Mezopotámiában 1851 és 1854 között. Babilonból Prof.
Spiegelhez írt és közzétett levelében írja: "A most megtalált szótagírás szkíta."
1855:
Mezopotámia őstelepes népét sumírnak nevezte el.
1856:
Rendszerezi az ismert ékírásokat és megállapítja, hogy azok mindegyike az első
képírásból fejlődött ki, amely egy szkíta jellegű nép találmánya.
1857:
MÁTYÁS FLÓRIÁN nyelvész, az MTA tagja, aki levelezésben állt Opperttal, írja: "Én
Oppertől nyerém a szavaknak sok kincseit és hívám fel figyelmét, hogy mennyire
hasonlítanak a magyar ősi nyelvezet szavaihoz."
1860:
JULIUS OPPERT nyomatékosan rámutatott arra, hogy a sumír nyelv rokonságban van a
magyarral.
1860:
A német nyelvészek és tanárok kieli nagygyűlésén kijelentette: “Mezopotámia
turáni őslakóinak egyetlen helyes megnevezése sumir."
1870:
ARCHIBALD H. SAYCE, oxfordi orientalista professzor megfejti az első egynyelvű
sumír szöveget, és annak nyelvtani elemzését is adja. Szerteágazó nyelvészeti
öszszehasonlítást végez. Ennek folyamán teljes turáni népcsoportok nyelveinek a
sumírral való rokonságát vizsgálja. Legközelebbi összefüggéseket a magyar és
baszk nyelvvel talált. Eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Ő is a
magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumír nyelv olvasásához.
1870:
FRANCOIS C. LENORMANT, a bámulatos tehetségű francia nyelvész kimutatta: "A
sumír nyelv nemcsak szóállagában, hanem szerkezetében is turáni nyelv."
Alapossága legjobban kitűnik a magyar hangtörténet mélyreható tanulmányozásából,
amelyhez nyelvemlékeinket így a "Halotti beszéd"-et, a "Margit legendá"-t és a "Huszita
Magyar Bibliá"-t is felhasználta.
1873:
Rendszerezi és összeállítja az első teljes sumír nyelvtant. Ugyancsak elvégzi a
sumír és az ural-altáji nyelvek nyelvtanának és szókincsének részletes
összehasonlítását, bizonyítva rokonságukat.
1873:
EDUARD SAYOUS francia történész sumír nyelvelemzései megerősítik Lenormant
összehasonlító megállapításait.1869-ben és 1896-ban járt Magyarországon,
megtanult magyarul. Munkássága elismerésenként tagja volt az irodalmi Kisfaludy
Társaságnak.
1875:
FRANCOIS C. LENORMANT határozottan hirdette, hogy az "írásfeltalálók nyelve" a
magyarhoz áll legközelebb, ezért a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása
céljából Magyarországra utazott. "A káldeaiak ősi nyelve és a turáni nyelvek" c.
könyvében a hangtantól kezdve a főnévragozásig majdnem teljesen a magyar nyelv
szerkezetére, logikájára és kiejtés módjára támaszkodva folytatta a sumír és
turáni nyelvek összehasonlítását. A magyar hangzóhasonlítás törvényszerűségét
megállapította a sumírban is.
1875:
HEINRICH GELZER svájci nyelvész "Das Ausland"-ban megjelent cikkében
megállapítja, hogy a sumír főnév- és igeragozás alakjai olyanok, mint az
agglutináló turáni nyelveké.
1875:
OSCAR PESCHEL, német etnográfus, lipcsei egyetemi tanár írja: "Úr városában
találták ki a legrégibb ékírást az úgynevezett sumír-akkád írást. Ezt az ősnépet
turánnak nevezik.
1876:
DOPHUS RUGE német tudós a "Die Turanier in Chaldäe" c. művében megállapította,
hogy a "sumírokkal most, íme, a turániak között egy elsőrangú kultúrnép tűnt fel."
1879:
TORMA ZSÓFIA kutató régész Rómer Flóris ösztönzésére 1875-ben kezdett ásatásai
folyamán a Maros- menti Tordoson és környékén 10.387 db-ból álló sumír jellegű
leletre bukkant. A kb. 4500 éves cseréptöredékeken közös 4 ősi székely
rovásjelet talált.
Utalt a tordosi jelek és az asszír babiloni írásbeliség kapcsolatának
lehetőségére. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Babilon ős népe a turáni fajhoz
tartozó sumer-akkád nép.
1881:
ERNEST de SARZEC francia kutató felfedezi Lagas-t az első sumír várost, ahol az
ásatásokból 40.000 ékírásos agyagtábla került felszínre.
1883:
dr. HALÁSZ ÁGOSTON kassai püspök "Legújabb ősnyelv" című dolgozatában világosan
vezeti az emberi civilizáció terjedésének vonalát a sumír eredetitől az asszíron
át a hettitához, majd a göröghöz. Befejezésként állítja, hogy az emberi nem
polgárosultságának első úttörői a magyarokkal azonos nép-fajhoz tartozó sumírok
voltak.
1887:
dr. GIESSWEIN SÁNDOR kanonok, nyelvész. A sumír-magyar rokonság bizonyítására
az embertani érvek mellett alapos nyelvtani összehasonlítást végzett.
1. Kimutatta a sumír személyes névmások és a magyar tárgyas igeragozás
személyragjainak egyezését.
2. Mindkét nyelv agglutinuálisan ragozó.
3. A viszonyragok és képzők a sumírban ugyanúgy mint az ural-altáji nyelvekben,
elkopott főnevek.
4. Rokon vonása a sumír és az ural-altáji nyelveknek, hogy egyszerű ragokkal ki
tudja fejezni a névszó viszonyait.
5. Közös jellemzője e nyelveknek a birtokrag használata, amelyekhez további
viszonyragok illeszthetők.
6. Világosan levezethető több magyar és sumír birtokrag közeli rokonsága.
1896:
dr. K. A. HERMANN észt kutató Rigában, az orosz régészek kongresszusán tartott
előadásában mondta: "A törvényszerűségek és azonosságok alapján az a véleményem,
hogy a sumír nyelv rokona az ural-altájinak."
1900:
dr. FERENCZY GYULA egyetemi tanár "A szumirok nemzetiségi és nyelvi
hovatartozása" c. művéből idézve: "A rendelkezésre álló bizonyosságok nem
hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a szumirokat a turáni népek egy ősi
ágának tartsuk."
1913:
GALGÓCZY JÁNOS nyelvész rámutatott arra, hogy a magyarhoz hasonlóan a sumírban
is megvan a különleges alanyi és tárgyi kettős igeragozás.
1916:
dr. VARGA ZSIGMOND, 14 nyelven beszélő és író egyetemi tanár "Ötezer év
távlatából" c. műve alapján.
1920:
-ban a MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA elismerte a sumír és az uralaltáji nyelvek
azonosságát.
1926:
dr. ACZÉL JÓZSEF kutató nyelvész, "SZITTYA-GÖRÖG EREDETÜNK" c. művében
megállapítja, hogy
1. "grammatikánk és háromezer tőszavunk egyezik a hellén-göröggel"
2. "a székely-szittya és Ó hellén írás azonos"
3. A szavak egy részének leírása is meglepően hasonló (jobbról-balra olvasandók)
Egyedülálló nyelvi jelenség az egész világon, hogy szabályszerű hexameter
formában verset a klasszikus ógörög és latin nyelven kívül csak magyar nyelven
lehet írni. "Néhány népdalunk melódiája oly régi, hogy azokat már a szittyák is
dalolhatták a "muszikosz" zenéje kíséretében."
1932:
CLEMENT EDGAR német nyelvészt annyira meglepte a neki ismeretlen nyelv zenéje,
hogy megtanul magyarul. Szerinte a magyar nyelv szinte megdöbbentő mágikus erejű,
mély lelkiséget tükröz és csak a legmagasabb rendű, legfejlettebb különösen a
régi klasszikus nyelvek foghatók hozzá.
1939:
BÁRCZY GÉZA egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Felfedezte és
bizonyította az ötezer éves helyhatározói sumír ragoknak a magyar nyelvben való
azonos létezését.
1940:
SIR LEONARD WOOLEY angol régész, nyelvész, kiásta Ur Chaldeorum sumír várost. A
több mint 400.000 cseréptábla ontotta a nyelvészeti anyagot. Glossariumok
készültek, köztük, a római Institutum Biblicum nagy 6 kötetes "Sumerisches
Lexicon"-ja kb. 4000 szó megfejtésével.
1943:
HÓMAN BÁLINT történész: "A sumírok nyelve mai ismereteink szerint jáfetita
kaukázusi nyelvcsaládba tartozik. A magyar nyelv kaukázusi és ismeretlen
eredetűnek mondott ősi szavaink elemzésénél tehát a jövőben nem szabad figyelmen
kívül hagynunk a sumír és hutti-huri nyelvemlékeket."
1948:
RENÉ LABAT, a Párizsi L'Ecole des Hautes-Études tanulmányi igazgatója, hallgatói
részére sorszámmal rendezett sumír ékjel szótárt állított össze.
1953:
P. ANTON DEIMEL S. J. a római Institutum Biblicum igazgatója, a Sumerisches
Lexicon szerzője kijelenti dr. Bobula Idához írt levelében: "A legkisebb
aggályom sincs a magyar-sumír rokonság elfogadására."
1962:
ORBÁN ÁRPÁD KUTATÓ a dr. Aczél József által bevezetett valószínűségi
számításra alapozott a nyelvfejlődést figyelembe vevő kormeghatározó
szórokonítási rendszert fejlesztette ki.
1963:
dr. PADÁNYI VIKTOR történész, a DENTUMAGYARIA c. művében a sumír-
magyar szókincs fonetikai és tartalmi vizsgálata alapján megállapítja, hogy: "A
sumír és a magyar nyelv szelleme, szerkezete és nyelvtana olyan mértékben
egyeznek egymással, amilyen mértékben mind a ketten különböznek más nyelvektől."
1966:
HARMATTA JÁNOS akadémikus, írástörténész megállapította, hogy az 1961-ben N.
Vlassa Kolozsvári régész által Tatárlaktán feltárt gödörben talált 1 db kör és
egy téglalap alakú rajzos agyagtáblák jelei a sumír piktogramokkal
összehasonlítás segítségével minden nehézség nélkül értelmezhetők.
1968:
dr. ZAKAR ANDRÁS nyelvészeti és művelődéstörténeti kutató a nyelvfejlődési
időmeghatározás alapján kimutatta, hogy a magyar nyelvben ötezer év múltán is
100 szóból 63 sumír és 12 akkád. Ez pedig nemcsak rokoniság, hanem egyenesen
leszármazást mutat. A legújabb tudományos módszerek azt igazolják, hogy a
sumír-magyar nyelvvizsgálatok biztos történeti, régészeti stb. alapon állnak.
1970:
dr. BOBULA IDA bölcsész, történész, hét nyelven tökéletesen beszélő kutató, a "Sumír
rokonság" és "A Magyar Nemzet Eredete" meggyőző erejű könyve után megjelent
KÉTEZER MAGYAR NÉV SUMÍR EREDETE c. művében bemutatja, hogy a magyar nevek nagy
része érthetővé válik a sumír szótár segítségével.
Elemzéseire támaszkodva kimondja, hogy "a honfoglalók magukkal hozták a sumírból
fejlődött szittya nyelvet."
1976:
MAGYAR ADORJÁN: "A legtöbb európai nép csak kereszténységre térése után tanult
meg írni-olvasni, míg a magyarság saját rovás írását csak a kereszténységre
térése után kezdte elhagyni (mert)... az Egyház ezt a pogányság maradványaként
kezelte."
1976:
dr. NOVOTNY ELEMÉR kutató nyelvész "Sumír Nyelv = Magyar Nyelv" c.,
Svájcban 1976-ban megjelent könyvében meggyőző erővel bizonyítja, hogy a sumír
szókincs jelentős része megegyezik a magyarral. Bemutatja, hogy René Labat
ékjeltáblázatában 13 sumír jel azonosítható és értelmezhető a székely rovásírás
betűivel.
1976:
dr. OSETZKY DÉNES, kutató (mérnök) arra a következtetésre jutott, hogy "Amennyiben
a szumérfajta elemek megjelenése a magyar nyelvben népi csatlakozásnak
folyamodványa, akkor e hatások közvetítője csak egy olyan csoport lehetett,
amely embertanilag beleillik a honfoglaló magyarság fajképébe.
1976:
dr. BADINY JÓS FERENC egyetemi tanár megállapította, hogy "A szumír ékjelkészlet
kb. 4800 és ebben nincsenek benne az összetett ékjelekből alkotott szavak." A
SUMÍR-MAGYAR egynyelvűséget 6000 éves ékirattábla ismertetésével bizonyította.
Magyarázatot adott arra (...) hogy HUN-GAR nevünk éppúgy, mint az ázsiai HUN
név is éppen 5000 éve ismeretes és a ma SUMIR-nak nevezett MAH-GAR társadalom
nyelvét is így nevezte."
1977:
CSŐKE SÁNDOR kitűnő nyelvész végkövetkeztetése szerint: A MAGYAR NYELV
a) önmagából eredő ősnyelv
b) szerkezeti rendszere elemeivel együtt magyar
c) szókincsének 95%-a magyar eredetű.
1977:
dr. GOSZTONYI KÁLMÁN a párizsi Saint-Michel Kollégium v. tanára, francia állami
támogatással kiadott "Összehasonlító szumír nyelvtan" c. tudományos
alapossággal írt művében kimutatja, hogy 53 sumír nyelvtani sajátosságból 51
egyezik a magyarral.
Pl.
a) A jelző egyes számban a jelzett főnév többes számban van (jó
emberek).
b) A kérdő névmások és a számjegyek kaphatnak birtokos ragot (mi-d
van?; az én tíz-em),
c) Egyes és többes számot is jelenthet a megnevezés (kéz, juh).
d) Ugyanaz a szó képviselheti mindkét nemet (ember, gyermek,
testvér).
e) A független igék egymagukban alkothatnak mondatot (fáj-ni; fáz-ni).
A nyelvtani részen kívül bemutat a prof. Labat által összeállított jegyzékből
az Orbán Árpád új kormeghatározó módszerével vizsgált 93 sumír szót.
1980:
dr. OLÁH BÉLA magánkutató "Édes Magyar Nyelvünk Szumír Eredete" c. könyvében
megállapítja a következő azonosságokat:
1. A magyar magánhangzók és mássalhangzók állománya teljesen azonos a szumírral.
2. Magánhangzó illeszkedés van mindkét nyelvben.
3. A szavak nem kezdődnek két mássalhangzóval.
4. A két nyelvrendszer azonos: aglutináló, azaz RAGOZÓ.
5. Nem különböztet meg nemeket.
A magyar igeragozás a szumír tökéletesített formája.
1988:
FORRAI SÁNDOR tanár, írásszakértő a Kolozsvári Múzeumban lévő 11.000 db-ból álló
gyűjteményben a cseréptöredékeken a Torma Zsófia által felismert 4 ősi székely
rovásjelen kívül még további 8 betűt azonosított. Megállapította, hogy a
Tatárlakán 1961-ben (N. Vlassa) talált, négy részre osztott agyagkorong tíz
képjele közül a magyar rovásírás 6 betűjele tisztán felismerhető, kettővel pedig
szoros kapcsolatban van.
A magyar rovásírás eredetét a kb. 3500 éves rovásokra vezeti vissza, utalva a
mezopotámiai írásokkal való összefüggésekre. Nem véletlen, hogy a képírásokból
kialakult, lineáris betűírás rovásírásként, mint a magyar nép íráskultúrája,
máig is fennmaradt, annak ellenére, hogy immár 1000 éve történt a 34 jelű
rovásunkról a kettős mássalhangzók kifejezését nehezítő 24 betűs latin írásra
való áttérés.
1989:
dr. ERDÉLYI ISTVÁN régész "Sumér rokonság" c. könyvében írja: "...egyetemeink
tanszékein legyen képviselője az assyrológiának is, amelynek szakkörébe a szumír
kutatás is tartozik."
1990:
dr. MAKKAY JÁNOS régész "A TARTARIAI LELETEK" c. tanulmánykötetében megállapítja
"... az értelmezési és fordítási kísérletek önmagukban is a Dzsemet
Naszr-írással való valamilyen kapcsolatot igazolják.
***
FORRÁSMŰVEK
1. dr. ACZÉL JÓZSEF: Szittya-görög eredetünk (1927)
2. BADINY JÓS FERENC: Mah-Gar a magyar (1976)
3. BERZSENYI DÁNIEL: A magyar nyelv eredetiségéről (1825)
4. dr. BOBULA IDA: A sumír-magyar rokonság kérdése (1961)
5. dr. BOBULA IDA: Kétezer magyar név sumír eredete. (1970)
6. CSOBÁNCI ELEMÉR: Magyar nyelv és ősmagyar írás
7. ERDÉLYI ISTVÁN: Sumér rokonság? (1989)
8. dr. ÉRDY MIKLÓS: A sumír-ural-altáji magyar rokonság kutatásának története
(1974)
9. FORRAI SÁNDOR: Az írás bölcsője és a magyar rovásírás (1988)
10. dr. GOSZTONYI KÁLMÁN: Összehasonlító szumér nyelvtan (1977)
11. HAJDÚ PÉTER: Finnugor népek és nyelvek (1962)
12. KOMORÓCZY GÉZA: Sumér a magyar? (1976)
13. LOTZ JÁNOS: Mit mondanak nyelvünkről a külföldiek? (1931)
14. RENÉ LABAT: A sumér és akkád ékjelekről (1976)
15. MAGYAR ADORJÁN: A magyar nyelv
16. MAKKAY JÁNOS: A tartarai leletek (1990)
17. MOLNÁR ERIK: A magyar nép őstörténete (1953)
18. dr. NOVOTNY ELEMÉR: Szumír nyelv = magyar nyelv (1976)
19. dr. OLÁH BÉLA: Édes magyar nyelvünk szumír eredete (1980)
20. dr. OSETZKY DÉNES: A szumér-magyar származású elmélet esélyei (1976)
21. PADÁNYI VIKTOR: Dentumagyaria (1963)
22. RADICS GÉZA: Eredetünk és őshazánk (1988)
23. SZILI ISTVÁN: A finnugor őstörténetírás hiányosságairól (1977)
24. dr. ZAKAR ANDRÁS: A sumér nyelvről (1975)
25. N. ZSUFFA SÁNDOR: A magyar nyelv nyelvrokonságai (1942)
Kalmár János (A Nap fiai)
(Hunnia, 116 szám.)
__________________________________________________________________