BOTOS LÁSZLÓ

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET EGY XV. SZÁZADI SZENTBESZÉDBEN.

Fehér M. Jenő közlése után

            A barcelónai könyvtár incunabulum magyar vonatkozású részlegében, Michael De Ungria 1499-ben Hagenau-ban megjelentetett Sermones de Sanctis c. beszédgyűjteménye figyelemre érdemes helyet foglal el.  Magyarországi Mihály domonkos rendbeli szerzetes, ez ősnyomtatványok nyilvántartásában nagy közönségnek szánt templomi szentbeszédek szerepelnek, magyar szentekről.  Ezek a magyar vonatkozású szószéki beszédek ez időkben nagy érdeklődésnek voltak a központjai.  Ezt bizonyítja a többszöri kiadatás is.  Az első kiadást 1481-ben a lőweni nyomda Európa szerte terjesztette.  A második kiadás 1487-ben Strasbourgban jelent meg.  A fentebb említett barcelonai szám 1499-ben jelent meg, temesvári Pelbárt egész sorozatot kitevő könyveivel.

            A magyar szentek sorozatában Szent István 2, Imre 2, László 3 beszéddel szerepelnek „bibliai példázatokkal” és klasszikus költők idézetével. 

            A „Sermo LXXVI. De b. Stefano rege Hungarorum”, - őstörténetünk több időszakáról emlékezik.  Az elbeszélések, írja Fehér M. Jenő, Anonymus, Kézai Simon és a Képes Krónika elbeszélése alapján lettek összeállítva, de valószínű, hogy közelebb állunk a valósághoz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a XV. század magyarsága közelebb állt a szájhagyományokból átmentett ismeretekhez, ennek viselt, végbe ment történetéhez. 

            A szentbeszéd olyan adatokat tartalmaz, amelyek a krónikáink előtt ismeretlenek voltak, vagy talán közlésük, a visszavágyódás elkerülése végett vatikáni tilalom alatt voltak.  Szent István csodálatos születésével foglalkozva megemlíti Istvánnak Atilláig menő, sőt azon túli származását.  Álmos haláláról is egy ismeretlen elbeszélést közöl.  Emese álmát keresztényesítve adja elő.  Gézáról szokatlan erős hangon szól.  A szerző írott kútfőket említ, sajnos csak általánosságban.  Szent Istvánról elmondja, hogy még a fogantatás előtt Szent István, az első vértanú megjelent Gézának és tudatta vele „Istentől kiválasztott király lesz a fia”.  Megdicséri Gézát keresztény buzgólkodásáért, de tudatja vele azt is, hogy ő soha nem lesz népe, a magyar nép királya, mert „sok vér tapad a kezéhez”.  A jelenet Gézát „princeps quatus” -nak, azaz negyedik fejedelemnek nevezi. 

            Mindennél sokkal jelentősebb, amit a magyar őstörténelemről említ.  Ugyanis „kettős honfoglalást” említ.  Ezt a kifejezést az alábbi szavakkal ajánlja a jövő történészek figyelmébe: „Hoc notandum diligenter quadi duabus vicibus ingressunt hungari in Pannoniam.”  „Alaposan meg kell jegyezni, hogy a magyarok két ízben jöttek Pannóniába”.  A „diligenter”  szó kihangsúlyozása írja Fehér M. Jenő „szorgalmasan” – fogalmat is, tehát alaposságot, gondosságot jelent.  Ez a nyilatkozás ismert volt a nyugati világ művelt történelem körében, akkor hogyan lehetséges az, hogy a MTA minderről nem tudott? Vagy miért hallgatott?  Ezért bűnös, bűnt követett el a magyar nép ellen, mert ezzel jogalapot adott más népeknek a Kárpát Medence előbbi betelepedésének hirdetésére.  Valószínűleg mindez a finn-ugor elmélet erőszakos elfogadtatása érdekében történhetett.  Pedig Bartucz Lajos és László Gyula is nyomatékos meggyőzéssel bizonyították meglátásaikat „e tudós társasággal”.  A szerző a két honfoglalást néven nevezi: „Primo Bendeguz filius extitit, qui habuit tres filios de genere Kadar, scilicet Ethele, Keve et Buda.”  =  Először Thorda fia Bendeguz akart kijönni Skytiabol, de halála ebben megakadályozta. Kádár nemzetségnek három fia volt, Attila, Keve és Buda.

            Keve szintén szerepel a Bendeguz fiak között a Képes Krónika tanúsága szerint: „A magyarok első bejövetele Pannóniába” c. IV. fejezetben.  „Az Úr megtestesülésétől számított 373 évben . . . Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak, egybegyűltek és maguk közül kapitányokat rendeltek:  Zemény nemzetségbeli Csele fia Bélát, Kevét és Kadocsát, -- Etelét, Kevét és Budát, a Kádár nemzetségbeli Bendeguz fiait. . .” 

            A Képes Krónika felsorolása Csele fia Keve mellett eltérés van, Bendeguz fia Keve csak a második helyen szerepel, ez azt sejteti, hogy Magyarországi Mihály valamilyen ismeretlen okból mellőzte a Zemény nemzetséget.

            Szintén eltérés mutatkozik az „első honfoglalás” időmeghatározása körül is.  Ez időt 417-re teszi, a Képes Krónika 373 évével szemben.  Ez azt jelenti, hogy a nemzetté avatás családfáját teljesen Attila leszármazásához köti.  „Hi anno Domini CCCCXVIII venerunt cum maxima multitudine.” (t.i. Pannoniába)  (Az Úrnak 418 évében nagy tömegben jöttek Pannóniába.)

            Attila Hun Birodalmának fénykoráról nincs említés.  Elhagyja a birodalom szétesésének részleteit és egyből Csaba királyfi szerepét emeli ki: „Chaba filius Athile iterum regressus in Scythia et ibi genuit ED . . .” (Vagyis Csaba ismét visszatért Szkythiába és ott nemzé Ed-et.)

            Magyarországi Mihály munkájából történelmünknek egy újabb változatát ismerjük meg.  Csaba Szittya országba tért vissza, nem Görögországba, mint ez a többi krónikákban írva van. 

            Ez ősnyomtatvány (szónoklat) Szittya országban született ED-től vezeti le az Árpádok nemzetség fáját, előre haladó sorrendben.  „Chaba genuit Ed, Ed vero Ugiel, Ugiel autem Eliud, Eliud Almas qui quidem ideo vocatus is, quia mater Eius vidit in somnis de ventre Eius crescere pulcherrimam arborem in qua erant reges et duces et sic factum fuit, quod sancti reges de ea processerunt, videlicet Stefanus, Emericus, Ladislaus, Ludovicus etc. . .Somnus enim hungarico idiomate alom dicitu et inde Almos vocatus extitit. . .”

            E részlet felsorolásában az „Ős Gesta” vagy a néphagyomány ismereteit sorolta fel.  Itt az az érdekes, hogy Emese-álmát más változatban adja elő.  Az álom szóból származtatja Álmos nevét, de eltér a szokásos „turulos” származás leírástól.  Helyette így ír: „Csodálatos szép fa nőtt ki méhéből, amelyen királyok és hercegek voltak s így történt hogy a szent királyok is tőle születtek, mint Szt. István, Imre, László és Lajos.” . . . (Nagy Lajos a humanista korban a bélpoklosságot oly türelemmel viselő Jób király (szentek kultúszának örvendett!)

            Az Emese álom átformálása, a turul  részlet elmaradása azt a változást igazolja – írja Fehér M. Jenő – hogy a keresztény közvélemény előtt az ősi mondai elem veszített egykori erejéből és helyette főleg a szerzetesek által kedvelt „szent családfa” veszi át a megtestesítő szerepkört, a Herodotos óta elterjedt „méhéből fakadó rohanó vizek helyét.”

            A családfa nevei közül Ugiel neve, Előd apja és Álmos nagyapja kissé ismeretlen.  Anonymus Vgek-nek nevezi Álmos apját.  Újabbkori történelmünk Ügeknek fejtette ki, de használatos az Ögyek kifejezés is.

            A Képes Krónikánk használja a visszamenő családfát Álmostól egészen Noéig ime:  „Miután somnium a mi nyelvünkön álom, s ama fiú származását álom jövendölte meg, ezért Álmosnak, aki Előd, ez Ögyek, ez Ed, ez Csaba, ez Etele, ez Bendeguz, ez Torda, ez Szemény, ez Apos, ez Kadocsa, ez Berend, ez Zsolt, ez Bulcsu, ez Balog, ez Zombor, ez Zámor, ez Lél, ez Levente, ez Kölcse, ez Ompód, ez Miske, ez Mike, ez Beszter, ez Budli, ez Csanád, ez Bökény, ez Bodorfán, ez Farkas, ez Otmár, ez Kádár, ez Belér, ez Kedár, ez Keve, ez Keled, ez Duma, ez Bor, ez Hunor, ez Nimród, ez Thána, ez Jafet, ez Noé fia volt. 

            A második honfoglalás időmeghatározása hiányzik, de mégis némi meglátással gyarapítja ismereteinket.  „Álmos Qui copiosa multitudine hunorum secunda vice egressus est in Pannonia et propter titularia occisus est. . .” 

Álmos haláláról egész irodalom áll rendelkezésünkre.  Nemrég Fettich Nándor régészetre is átvitte e történelmi adatolást,  Álmos sírjának Zemplénben feltárt sírlelete alapján.  Ez ősi szentbeszéd is Álmos megöletéséről beszél és ezzel indokolja a „propter titularia”-t, aminek nem tudjuk az értelmét.  Esetleg egy további kutatás, betekintés Magyarországi Mihály munkájába megvilágíthatná a kérdést.  Ez jelentheti a címekért, rangokért való belső harc következményét, vagy a kazár mintára való szertartásos feláldozást.  A kazár szertartásos feláldozás nem valószínűsíthető, mert Álmosék épp az ottani vallási okoknál fogva váltak ki a Kazár Birodalomból, mert nem tudták elfogadni a talmudi törvényeket.  A címért való harc megint nem lehetett ok, mivel ő, Álmos önként adta át fiának, Árpádnak a vezérséget.  Álmos volt az, aki előkészítette a sikeres áttelepülést (bejövetelt) de ezt már fia Árpád hajtotta végre.  Ezek szerint továbbra is marad a bizonytalanság. 

Györffy Györgynek van egy érdekes elmélete, amely kiemeli, hogy a krónikák az Árpádok idejének közelsége miatt a múlt krónikák lejáratása, hitel vesztése állt fenn.  De a néptől királlyá választott Mátyás történelemírása már nem hízelgett az Árpádkor királyainak.  Ellenkezőleg, Temesvári Pelbárt munkái, amelyek szintén itt és ez időben jelentek meg, erős bírálatot alkalmaznak a királyok dőzsölése és közügyek elhanyagolása miatt.  Erről bővebben Horvát János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei c. munkájában. 

A „kettő honfoglalás” említésekor a szentbeszédben  kihangsúlyozódik Géza érdeme a keresztény térítés terén.  A beszéd felsorolja Géza érdemeit, egyházszervezését, idegenek védelmét a magyarsággal szemben!  Magyarországi Mihály szónok Szent Istvánnak tulajdonított államszervezés nagy részét – majdnem a legfontosabbat – Géza fejedelemnek tulajdonítja.  Ugyanakkor egy választóvonalat húz.  Az „Istentől elrendelt királyság” csakis Istvánt illeti, mivel az apja, akit ugyancsak Istvánnak kereszteltek „véres kezű volt”. 

Magyar Történelmi Szemle: III. évfolyam 4.