Dr. Bakay Kornél
A szkíta kincsek nyomában
A vonatkozó történeti szakirodalom futólagos áttekintése is meggyőzheti az
érdeklődőt arról, hogy valójában a kiinduló pontok megválasztása dönti el a
végeredményt. Az elmúlt esztendő gazdag könyvkínálatában tallózva kiválóan
érzékelhető, hogy a magyar őstörténeti művek szerzői lényegében teljes
egészében kirekesztették a magyar őstörténet forrásai közül a szkítákat,
mind az írott források, mind a régészeti anyagok vonatkozásában. Korábban
ez nem így volt. Elég, ha csak példaként - László Gyulára hivatkozunk,
akinek legendás és kitűnő könyvében(1) egységet alkot a szkíta és a magyar
emlékanyag. Tanítványai is, általában, ezt az utat járták és járják.(2)
Jellemző azonban, hogy a nemzeti történetírás néhány képviselője sem szeret
eltérni a hivatalos állásponttól, vagyis váltig hangoztatja, hogy a szkíták
iráni nyelvű népek voltak.(3) A szkíta nyelvről már beszéltünk. Világossá
vált, hogy a szkíta nyelvemlékek száma rendkívül kicsi, tehát a legnagyobb
körültekintés és óvatosság várható el. A kézzel fogható, szemmel olvasható
régészeti tények sem egyértelműek.
Erre szeretnék egy-két példát említeni. Hérodotosz elmeséli, hogy a szkíták
az idegen szokások iránt igen nagy ellenszenvvel viseltettek.
Anacharsziszt, aki görög módra viselkedett, a szkíta király, Szauliósz
egyszerűen nyilával lelőtte. Igen sok évvel később Aripeitész fia,
Szkülász, akinek egyáltalán nem tetszett a szkíta életmód, inkább a görög
életmód felé hajlott, amikor Milétosz (Borüszthenész) városába ment, a
városfalakon kívül hagyta a szkíta sereget, maga pedig görög ruhába
öltözött, a maga építette görög palotában lakott görög feleségével és részt
vett a nagy bachináliákon. Amikor ezt a szkíták meglátták, fellázadtak
ellene. Szkülász szkíta király Thrákiába menekült, de az új király,
Oktamaszadész Thrákia ellen vonult. Csatára azonban nem került sor, mert a
trák király kiadta Szkülászt, akit Oktamaszadész azonnal lefejeztetett.(4)
Hosszú időn át az volt a tudományos álláspont, hogy Hérodotosz kitalált
történetet mesélt el s Szkülász nevű király nem is létezett. 1932 táján
Dobrudzsában, Isztriától alig l0 km-nyíre a tengerparton a parasztok egy
arany gyűrűt találtak. A 28.5 gramm súlyú 28x24 mm átmérőjű fejes arany
gyűrűn ábrázolás is volt és görög betűs szövegek is! A pecsétgyűrű lapján
egy széken ülő istennő alakja látható, aki egyik kezében tükröt, a másikban
pedig állatalakban végződő jogart tart. A görög betűs felirat: Szkül-eo,
azaz Szkülászé. Szkülász tehát igenis létezett! A gyűrű karikájának oldalán
azonban másik felirat is van: Keleoe Argotan-Pariane. Görög betűkkel, de vajon
görögül is? Több kutató úgy véli, hogy ez szkíta nyelven van,(5) mások(6)-
szinte minden áron - az iráni osszét nyelvből próbálták értelmezni, míg
legtöbben görögül olvassák el:
"azt parancsolták nekem, hogy Argotanál legyek!"' Az nagyon valószínű, hogy
maga a gyűrű Olbiában készült, egy görög ötvösműhelyben Kr. sz. előtt 500
táján, az azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy a betűk milyen nyelvet
jelölnek? Ismerünk hasonló gyűrűket, például a British Museum
gyűjteményében,(3) ugyancsak görög betűs felirattal (Parmenon baszilei,
azaz Parménon készítette a császárnak). Azt is tudjuk, hogy a szkíták 496
táján támadták meg Kherszonészoszt, majd nyomultak dél fe lé, Thrákia
felé.(9)
Ugyancsak 1932-ben találtak a Dél-Urál vidékén, Rüszajki-nó-i kurgán
mellett egy zabla párducfejben végződő csont oldalpálcáját, amelyen szintén
felirat volt. A Kr. sz. előtti VII-VI. századból származó zablapálca betűit
arameus írásnak vélik s úgy olvassák (balról jobbra), hogy "Őrizz meg
engem!"(10) De vajon nem rovásírásról van szó? Hiszen a nagyszentmiklósi és
a székely-magyar rovásírás betűtormái is az arameusból származnak!(11) A
beidegződésektől roppant nehéz megszabadulni. Példa lehet erre a szkíták
eredetéről vallott nézetek különbözősége is.
Általában azt gondolják, hogy a szkíta etnikum és kultúra a
gerendavázas kultúrából, a szarmata kultúra pedig az andronovói kultúrából
"keletkezett". Ezek viszont "biztos" iráni nyelvű népek művelődései, hiszen
például a folyónevek közül a Volga neve is iráni: Rav, Ravó (ahogy e
mordvinok hívják), Rha (ahogyan Ptolemaiosz(12) nevezi) s mindezek a
szanszkrit Ardvi Szúra-ból valók, ahol a Ranghi nevet találjuk, mint
ezeknek az állítólagos megfelelőit.(13) Arról azonban megfeledkeznek, hogy
a Volga ősi neve volt az Atil is (Idriszi). Nem kétséges természetesen,
hogy a szkíta és a görög kultúra rendkívül szoros kapcsolatban volt. S
éppen ez adta az alapot ahhoz, hogy ne csak a szkíták nyelvét orozzák el
azáltal, hogy iranizálták, hanem magát az anyagi kultúrájukat is, mégpedig
azzal hogy, csaknem mindent elgörögösítettek. Ezt hogyan kell értenünk?
Úgy, hogy a szkíták társadalmiban a Kr. sz. előtti V. század derekától
kezdődően egyre erőteljesebben nyomon követhető a görög hatás, elsősorban
természetesen az anyagi kultúrában, mivel görög műhelyek és mesterek
dolgoztak szkíta megrendelésre.
A leghíresebb és legismertebb szkíta kincsek a Krimfélszigetről és a
Dnyeper folyó alsó folyásvidékéről származnak. Néhányat már megismertünk
közülük (Tolsztája mogila és a Gajmanova mogila), most tehát következzenek
a többiek: Kul-Oba, Csertomlik, Szoloha, Alexandronopol, Krasznokutsz és Öt
testvér kurgán.(14)
A Krím-félsziget keleti csücskén már 1821-ben rábukkantak egy gazdag szkíta
fejelemi sírra, az ún. Patigniotti-kurgánra, amelynek leletei azonban
elvesztek. 1830ban azonban a Kercs városától Theodoszíja felé vezető út
mellett fekvő Kul-Oba (tatárul Hamu halom) hatalmas kőhalmát a katonaság
bontani kezdte s eközben vagy 4000 köbméter megmunkált (!) követ már
kitermeltek, Pável Dubrux rábukkant a halom alatt rejtőző hatalmas
sírkamrába vezető folyosóra (drotnosz). Maga a sírkamra egy 5 x 4 mes
helyiség volt, gyönyörűen csiszolt mészkőtömbökből megépítve és lepadlózva.
A sírkamra teljesen érintetlen volt.(15) A sírboltba három halottat
temettek. A fő halott, egy 193 cm körüli testmagasságú férfi, fa állványon
elhelyezett koporsóban feküdt. Fején csúcsos baslyk, rávarrott
aranylemezekkel gazdagon díszítve, a nyakában hat szálból fonott 460
grammos arany nyakperec, lovagló szkítákkal a végükön. A csuklókon és a
bokákon arany perecek. Mellette kard, aranyborítású kardhüvelyben,
nyíltartó tegez (gorythosz) ugyancsak díszített aranylemezborítással,
aranyozott bronz lábvért. A kard mellett korbácsnyél aranyszalag borítása,
aranyfoglalatos fenőkő. Volt még a sírban a főhalott mellett egy 700
grammos aranycsésze. A szkíta király baloldalán, tehát tőle nyugatra feküdt
a királynő holtteste cédrusfából készített festett és elefántcsont
lemezekkel díszített szarkofágban. A nő fején elektronból készített diadém
volt, halántéka mellett két súlyos, Athéné képével díszített arany csüngő
hevert, bár volt még két pár arany fülbevaló is a sírban. Nyakában nyaklánc
és egy 473 gr súlyú nyakék, karján arany karperecek, bal karja mellett bronz
tükörnyelét azonban aranylemez borította. A királyné lábánál lelték meg a
szkíta régészeti anyag talán legismertebb darabját, a világhírű elektron
edényt, rajta nagyszerű ábrázolásokkal. Ezek a csodálatos élethűséggel
elkészített jelenetek nemcsak a szkíta férfi viselet egyik legfontosabb
dokumentumai, hanem egykor nyílván valamit jelentettek is. Van, aki a
szkíták eredetmondáját véli látni bennük, elsősorban persze görög
szemüvegen át! Úgy gondoljak, hogy a görög Heraklész volna a diadémos
fejedelem,(16) magam azonban ezt a nézetet nem osztom. Nemcsak azért nem,
mert hiányoznak Heraklész attributumai (nz oroszlánbőr és a buzogány),
hanem azért sem, mert sem ennél az edénynél, sem más tárgyaknál nem az a
lényeg, hogy kik készítették, nem az a döntő, hogy görög ötvösök
alkották-e, hanem az, hogy kik voltak a megrendelők, kik szabták meg az
ábrázolandó jeleneteket! A királyné egykori ruháját borító számos
aranylemezen kívül is találtak szkítákat ábrázoló lemezeket, többek között
egy ivókürtöt (rythont) tartó két férfit életre keltő lemezt, az egymással
háttal álló, nyilazó skítákat ábrázoló lemezt,(17) egy szkíta lovast elénk
állító lemezt, etc. A rythonos szkíták kétségtelenül a vérszerződést
jelenítik meg(18) tehát ősi keleti jelképről van szó! De ugyanezt
bizonyítja az is, hogy a sírkamra déli fala mellett egy megölt lovászlegény
teteme feküdt, feje mögött lókoponyával és lólábcsontokkal (erre
figyeljünk, mert ez a magyarok egyik jellemzője is!). Volt itt még lábvért,
bronz sisak, számos bronz nyílcsúcs, vas lándzsacsúcsok, három díszített
ezüst tál, egy füles kehely (kíliksz) és két ivókürt. A sírkamra bejárata
mellett nagy rézüstök álltak,(19) valamint bortároló cserép amfórák. A
terjesen sértetlen sírkamrát a feltárás napján őrzés nélkül hagyták, noha a
leletek jelentős része még a sírkamrában volt. A sírrablók még azon éjszaka
teljesen kifosztották a kamrát és mindent elraboltak. Később csak egy arany
oroszlánfejes nyakperec és egy 266 gramm súlyú arany szarvas került be a
szentpétervári cári kincstári gyűjteménybe. A kul-obai aranyszarvas
ugyancsak görög munka (PAI felirat is szerepel rajta), de nagyon sajátságos
kiképzésű. Az agancs kosszarvakban végződik, a szarvas nyaka alatt egy
vadászkutya, a farok és a lábak ragadozó madár tagjai, a hátsó combon
szárnyas griff, a hasán nyúl és oroszlán figurája. 1875-ben Ljucenkó orosz
régész ásatást végzett a lelőhelyen, sikertelenül. Azóta senki sem
vizsgálta, pedig még sok meglepetést tartogathat ez a kétségtelenül különös
földrajzi helyen feltárt szkíta királysír. Kercs ugyanis a boszporuszi
királyság földje volt,(20) ezért még arra is gondoltak, hogy talán
valójában I. Pairiszádész (Kr.sz.e. 349-311) boszporuszi király sírjáról
van szó'?! Mivel a Krimi félszigeten tárták fel a nevezetes szkíta várost,
Neápoliszt,(21) támpontokat véltek találni a görög-pártiak.
Pedig valójában nem erről van szó. Mielőtt a szkíta-görög kapcsolatok
történeti értékelését megkísérelnénk elvégezni, ismerkedjünk meg az egyik
legjelentősebb szkíta királysírral: Csertomlikkal.
A Dnyeper folyóba torkolló Csertomlik folyócska mellett, Nyikopól városától
20 km-nyíre emelkedett egy valóban óriási mesterséges halom (kurgán),
amelynek magassága elérte a 20 métert, átmérője meghaladta a 130 métert,
kerülete pedig több, mint 330 m volt.(22) Ennek a kurgánnak a föltárása
Iván Jegorovics Zabelin (1820-1908) nevéhez fűződik, aki 1862/63-ban 86
illetve 116 emberrel, tehát igen nagy erőkkel hozzákezdett e monumentális
halom elhordásához. Másfél hónap alatt 17.000 köbméter földet távolítottak
el, de nem jutott el a sírkamráig. Erre csak 1863-ban került sor.
Csertomlik a régészetben különleges helyet foglal el, mivel itt mód nyílt
arra, hogy közel 120 év elmúltával, 1981 és 1986 között német (elsősorban a
göttingeni egyetem munkatársai) és orosz kutatók (talajkutatók,
állattanosok, építészek, régészek) ismét feltárásokat végezhessenek,
természetesen csak megmaradt halom területén. Az eredeti halom négy
szektorában sikerült egy 45 m hosszú és 9 m magas metszetet "vágni", ám ez
is elég volt ahhoz, hogy megállapíthassák, hogyan építették meg ezt az
irdatlan méretű mesterséges halmot. Világossá vált,(23) hogy magas halom
gyeptéglákból készült. Egy köbméter töltésben 270 db gyeptégla volt, tehát
a 75.000 köbméteres halomhoz legalább 75 hektárnyi mezőnek a feltörésére
volt szükség! Nagyon valószínű, hogy itt egy jelképes égi legelőről van
szó, amilyenről a hettita királyok történetében is olvashatunk. A jó tíz
évvel ezelőtti kutatások azt is kimutatták, hogy a gyeptéglából és földből
felépített halmot egy cca. 100 x 90 m-es kő kerítés fogta körül, amely
kőfal 7 m széles volt, s ehhez kb. 8000 tonna kőre volt szükség. Mindezeket
az adatokat azért emelem ki, hogy elgondolkodjunk arról, vajon lehetséges-e
egy ilyen királysír megépítése ernyős szekereken bolyongó-vándorló pusztai
barbárok által? Zabelin 1863-ban, miután megtalálta a kurgán tetején a
szkíta kőszobrot, végre 12 m mélységben elérte a központi sírkamrát. A
halom elhordása közben azonban már fontos és jelentős leleteket találtak. A
felszíntől 6,5 méterrel mélyebben lószerszámok nagy tömegét lelték meg:
oldalpálcás zablákat, lóhomlokdíszeket, szíjvereteket, csengőket, valamint
szarvas és madáralakos rúdvégeket, több, mint 260 bronz nyílcsúcsot. A
központi sírkamra 6,4 x 4,4 m-es volt, ám a fa állványra helyezett
szarkofág romjain kívül teljesen kirabolt volt. A központi sírból azonban
négy 5 m hosszú, 3,5 m széles és 2 m magas sírkamra nyílott. A délnyugati
1. számú sírkamrában, amely sértetlen, tehát bolygatatlan volt, két
csontváz feküdt. Az egyiknek a nyakában 12 oroszlán figurájával díszített
arany nyakperec volt, a koponya mellett 29 db arany lemez, talán a csúcsos
baslikra való díszítmények, a kezén arany karperecek, ujjain gyűrűk. Bal
oldalán feküdt az arany lemezekkel borított tokban nyugvó kardja, korbácsa,
tőre és egy csomó bronz nyílhegy, bőr tegezben. Lábainál lábvért, a koponya
bal oldalán ezüst és bronz edény, vas lándzsacsúcs. A másik halott nyakában
is öntött arany nyakperec, karján ezüst karperec, ujjain arany gyűrű, bal
oldalán kard és nyílhegyekkel teli tegez. Az északnyugati 2. számú
sírkamrában egy női holttest feküdt festett, 2 m hosszú fa koporsóban. Az
asszony homlokán arany szalag volt, koponyája körül 49 + 7 arany lemez, a
fül táján két arany láncos függő, valamint a fej körül további 57 arany
lemez. Nyakában tömör, öntött, oroszlánlejes nyakperec, ujjain gyűrű, jobb
kezénél csont nyeles bronz tükör. A női váztól északra feküdt egy fiatal
férfi maradványa. Mellékletei: vas karperec, tőr, nyílhegyek. A fiatal
férfi bal és jobb oldalán bortároló agyag amfórák sorakoztak, mégpedig
összesen 3 + l l db, űrmértékük darabonként 20 liter volt, tehát közel 300
liternyi bort tettek ide (az amfórák borkő-lerakódásosak voltak!), amely
jelentős érték volt, tekintettel arra, hogy a szkíták a nemesebb bort
importálták. A sírkamra nyugati fala mellett feküdt a 70 cm magas világhírű
ezüst edény, az ún. csertomliki váza! Az edény vállán békés hétköznapi
jelenetet látunk. Hogy ez a jelenet lódöntés-e,(herélés előtt) vagy más,
pontosan el nem dönthető.
A délkeleti 3. számú sírkamrában öt agyag amfóra, egy réz üst és egy kutya
csontváza volt, 350 db bronz nyílhegy, öt vas tőr és tegezek társaságában.
A bronz üst erősen használt, sőt javított volt, benne fa merítőkanál és egy
fej nélküli ürü váza. Igaz lehet tehát, hogy ezekben a bronz üstökben
főztek! A halomban egyébként volt 5 szarvasmarha, két birka vagy kecske,
egy házi sertés, négy ló, négy szarvas, egy őz, és egy kutya. Volt itt a 3.
számú kamrában azonban egy nemez szőnyeg is (gondoljunk Pazyrikre!),
valamint arany lemezek, gombok, csövecskék és szalagok. Az északkeleti 4.
számú sírkamrában a fal mellett hat amfóra sorakozott, közte hevert egy
bronz tükör és egy ezüst kanál. Az északi oldalon egy csontváz volt,
nyakában bronz nyakperec, fülében fülbevalók, ujjain arany gyűrűk. Bal
oldalán csont markolatos vas tőre és 67 db nyílcsúcs, valamint 2500 db
arany lemez és szalag. A csertomlíki fő sír, a hatalmas szkíta király sírja
nem maradt meg, a sírrablók elpusztították, megmaradtak viszont a lósírok,
összesen 11 lócsontváz, 3-4-4 elosztásban. Az első két lósírban egy-egy
megölt lovász teteme is nyugodott, a harmadikban emberi holttest nem volt.
A nyereg, a kantár és e lószerszám gazdagon díszített volt. Csertomlikról
valóban elmondható: a sztyeppe igazi piramisa volt!
A szkíta királysírok jellemzésekor magától értetődően felmerülhet a
következő kérdés: tudományos szempontból, módszertanilag helyesen járunk-e
el akkor, ha a leggazdagabb, legrangosabb, legértékesebb temetkezéseket
vesszük alapul, holott a népet kitevő többség bizonyosan sokkal
egyszerűbben élt és halt? Bár ez kétségtelenül igaz, mégis helyes utat
követünk, hiszen őseink körében mind a hagyományokat, mind a külsőségekben
megnyilvánuló szokásokat sokkal jobban megőrizték az előkelők, mint a
közemberek. S nemcsak gazdagságuk okán, hanem azért is, mert ez szent
kötelességük volt. A szkíta királyok is népük főpapjai is voltak, tehát
minden lépésükkel, minden cselekedetükkel példát is kellett mutatniuk
éltükben és holtukban egyaránt. Mindez kiválóan kitűnik Hérodotosz
leírásából is: "Ha a király meghal, egy nagy négyszögű sírt ásnak s evvel
elkészülvén, előveszik a halottat, testét viasszal bevonják, hasát
felvágják és kitisztítják, azután összetört fűszerrel, tömjénnel,
zellermaggal és ánizzsal megtöltik, majd ismét összevarrják, és szekéren
egy másik nemzetséghez (néphez)(24) viszik. Akik pedig átveszik a halottat,
úgy tesznek mint a királyi szkíták: levágnak egy darabot a fülükből,
hajukat leborotválják (körülnyírják), karjukat megvágják, homlokukat
(arcukat) és orrukat összekarmolják (inkább: felhasogatják), balkezüket
(tenyerüket) nyilakkal keresztül szúrják. ...a halottat a sírban egy
emelvényre (ravatalra, levélágyra?) teszik, a halott mellett kétfelől
lándzsákat szúrnak le, azokra deszkákat (fakarókat, póznákat) tesznek és
náddal (gyékénnyel, ágboggal?) lefedik. A tágas sírnak üres részében (a sir
szabad térségében, a sír nyitva hagyott részében) helyezik el a király
egyik megfojtott ágyasát, továbbá pohárnokát, szakácsát, a lovászát, a
pajzshordozóját (szolgáját, inasát), hírnökét (küldöncét), valamint
lovakat, természsengéket és arany edényeket.(25) Ennek végeztével nagy
földrakást emelnek és vetélkednek, hogy minél nagyobb dombot emeljenek
(hogy minél magasabb legyen a halom)." A többi szkítát haláluk után a
rokonaik kocsira teszik és körülviszik a barátaik között, mindegyikük
lakomával fogadja őket és a halottat is megvendégelik." Tulajdonképen
Hérodotosz leírása elevenedik meg mind Kul-Oba, mind Csertomlik, mind a
most következő Szoloha esetében.
A Dnyepper bal partján, Nyikopóltól délkeletre 21 km-re emelkedett a
Szoloha-kurgán. (Ma már csak a maradványai látszanak, de még azok is
hatalmasak.) A halom magassága 18 m és a máig fennmaradt ásatási
fényképek(26) mutatják, milyen óriási földhalomról volt szó. A kurgánt
Nyikoláj Ivanovics Veszelovszkij professzor (1848-1918) 1912/13-ban tárta
fel az akkoriban divatos ásatási módszerrel, vagyis úgy, hogy a halom
közepébe vágatot ásatott lépcsőzetesen szűkülő oldalfalakkal, majd így érte
el a központi sírkamrát. Veszelovszkij 1891-94 között egyébként egy, ennél
a halomnál is nagyobbat tárt fel: az Oguz-kurgánt, amely 22 m magasságú
volt. Itt, akárcsak Csertomlik esetében, 1979 és 1981 között A. M. Leskov
újabb vizsgálatokat végzett és megállapította, hogy a kurgán térfogata
140.000 köbméter volt! A hatalmas gyeptéglás földhalmot itt is 5.000
köbméternyi kőanyagból ovális (125 x 130 m) kerítéssel övezték.(27)
Hihetetlen méretű munkálatokat végeztek el tehát 2400-2500 évvel ezelőtt!
Valójában el sem tudjuk képzelni, hogyan szervezték meg ezeket az óriási
méretű "közmunkákat"? Ez az egyetlen tény elég volna a barbár kóborló nomád
hordák-elmélet cáfolatához. A szolohai kurgán központi sírkamrája eléggé
nagy volt (27 négyzetméternyi) és az eredeti felszín alá mélyedt 6
méterrel. A fősír azonban ki volt rabolva!
Az elszórt leletek (arany lemezek, arany tű, fa csésze, egy görög feliratos
amfóra, bronz nyílhegyek, bikacsontok) alapján Brasinszkij(28) arra
gondolt, hogy fejedelemnő nyugodott a központi sírban. Az innen nyíló
oldalkamrában találtak egy hatalmas réz üstöt, benne bárány és
bikacsontokkal, kocsivasalásokat (tálalókocsi?), 3 amfórát és egy
aranyozott rézedényt. A fősír mellett volt két felszerszámozott ló,
gyönyörű halformájú arany homlokdíszekkel. Mivel azonban a szolohai
kurgánba nemcsak egy alkalommal temetkeztek, a később megásott hatalmas
sírkamra-rendszert a rablók nem fedezték fel. Ide egy kútszerű üregből
nyíló hosszú folyosó vezetett. A sírüregnek három oldalkamrája volt. A
keleti legnagyobb kamrában nyugodott a szkíta király holtteste. Lábainál
egy halomban griff-, szarvas- madár-ábrázolásos, ruhára felvarrható
aranylemezek tömege. A bal combcsont mellett csontmarkolatos vas tőre, a
jobb combcsont mellett vas kardja, gazdagon díszített aranylemezekkel
borított hüvelyben. Jobb csuklóján 3, a balon két arany karperec, nyakában
zománccal ékített, oroszlánfejes arany nyakperec. A koponya mellett hevert
egy görög bronz sisak és néhány cm-re tőle a világhírűvé vált, páratlan
remekmű: a szolohai arany-fésű(29) Jobb karjánál hattollú buzogány (a
buzogány tehát nem nyugati eredetű!), odébb hat, reliefekkel ékes, ezüst
edény. Oroszlánvadászatot mutatnak a jelenetek, de különös vadászatot, mert
a dús sörényű hímoroszlán mellett egy szarvakkal bíró nőstényoroszlán is
szerepel. A Nyugat-keleti tájolású királysírtól nyugatra két férfi csontváz
feküdt, más tájolásban (K-Ny illetve D-É), nyilvánvalóan a megölt szolgák,
illetve kísérők. Az egyik (a délí tájolású) koponyája mellett számos arany
lemez volt, valamint sok bronz nyílcsúcs, vas kard, vas tőr és vas
lemez-páncél. A másik váz jobb oldalán is vas kard feküdt, itt is volt
vaspikkelyes páncél, 5 vas lándzsa és nyílcsúcsok. A lábvégnél birkacsontok
között egy csont dobókocka (asztragalosz) is megmaradt. A két rejtett
oldalfülkében találtak rá egy 180 db nyílvesszőt tartalmazó ezüstveretes
tegezre, egy arany tálra, illetve három ló-, tehén és birka csontokkal teli
réz üstre, benne vas keverővel, egy nagy réz tálra és 10 bortartó amfórára.
Volt még egy lósír, öt lótetemmel és a kísérő lovász csontvázával. A
szolohai szkíta királysír leletei a már érintett fontos kérdéseken kívül
azt is bebizonyították, mennyire hibás és torz az a szemlélet, amely a
keleti lovas népeket, így a szkítákat, a húnokat, az avarokat és a
magyarokat, könnyű fegyverzetű, könnyű selyembugyogókba öltözött íjászoknak
jellemezte és láttatta. A szkíták a legkorábbi időktől, páncélos
nehézlovasok voltak;(30) amint majd látni fogjuk, ugyanez a helyzet a
többieknél is! Nagyjelentőségű az a megfigyelés is, hogy Szkítiában nemcsak
hatalmas tömegben főzték nagy üstökben a pompás húsos ételeket,(31) hanem
búzát, rozsot, kölest, árpát termesztettek, hüvelyeseket ültettek, szőlőt
műveltek, gyümölcsöskertjeik (dió, körte) voltak!(32) Alaptalanná váltak
azok a feltevések is, hogy a szkíták mongoloidok. Ellenkezőleg, döntő
mértékben europidok, mégpedig nem a görög keveredés következtében.(33)
Mostmár azt kell megvizsgálnunk, megtalálhatjuk-e annak az okát és
magyarázatát, hogy a szkíta birodalom birtokába vette a Kárpát-medencét,
népei, törzsei megtelepedtek itt, és a Kr. születése előtti VI. századtól
hosszú évszázadokon át a Bécsi-medencétől a Tien-sánig, egységes szellemi
és anyagi kultúrát teremtettek és birtokoltak.
I. László Gyula, A honfoglaló magyar nép élete.
Népkönyvtár 4. Budapest,
Magyar Élet Kiadása Püski Sándor. 1944. Uó. Vértesszőllőstől Pusztaszerig.
Budapest, Gondolat. 1974.
2. Példaként megemlíthető:
Bakay Kornél, Feltárul a múlt? A múlt jővője.
Budapest, Múzsák. 1989, 38. 11. kép A képaláírás azonban hibás. Nem
Beresztnyag I00. kurgán, hanem Szinjavka 100. kurgán és nem férfi fejdísz,
hanem női fejdísz.
3. Talán a legjobb példa a heti Magyar Fórum-ban közzétett magyar
őstörténeti sorozat utolsó, ún. összefoglaló tanulmánya, amelyet Vekerdi
József írt (1996. december 26. Áfium ellen való orvosság.) s ebben
lényegében elutasítja a szkítahún-avar-magyar néprokonságot.
4. Hérodotosz Történeti
könyvei. FordíUrtta: Geréb József. Budapest, MTA.
I893, 33-34.
5. Elsősorban G. M.
Bongrad-Levin-E. A. Grantovszkij, akiknek műve oroszul
1974-ben jelent meg, majd lefordították magyarra is. Szkíthiától Indiáig.
Az ősárja történelem talányai. Fordította: Puskás Ildikó. Budapest,
Gondolat. 1981, 31-32.: ismeretlen nyelven íródott szavakról beszélnek!
6. V.I. Abejev 1949, 154.
7. Ju. G. Vinugradov 1980,
92-108.
8. The British Museum and
its Cullections. London 1976.
9. Hérodotosz, A
görög-perzsa háború. Részletek. Fordította: Terényi
István. Budapest, Gondolat 1967, 240. VL40.-vö. A. 1. Meljukova 1979.
10. E. F. Csezsina 1989,
261-264.
11 Vékony Gábor, Késő
népvándorláskori rovásfeliralok a Kárpát-medencében.
Életünk könyvek. Szombathely 1987, 118.
12. V. G. Zuharjov-A. A.
Moszlennyiknv 1987, 40-52.
13. N. L. Cslénova 1989,
225-240.
14 Gold der Steppe.
Archäologie der Ukraine. Hrsg. Renante Rolle, Michael
Müller-Wille, Kurt Schietzel. Schleswig 65.0.
15. I. Brasinszkij 1967,
29-62. - uő. 1979, 38-60. Ezt a munkát fordították
le magyarra: I. B. Brasinszkij, Szkíta kincsek nyomában. Fordította:
Kovanecz Ilona. Budapest, Helikon. 1985, 39-56.
16. Ezt vallja például
Rajevszkij.
17. D. Sz. Rajevszkij 1981.
44-51.
18. Bakay Kornél, Hazát
kell néktek is teremteni. A Turul-nembéli Álmos
fejedelem. Magyar Fórum 1996. november 14.
19. Egyes orosz szerzők
szerint a réz és bronz üstökben a szkíták
egyszerűen húst főztek: N. A. Gavriljuk 1987, 21-34. Én azonban ezt
erőteljes leegyszerűsítésnek tartom.
20. A. A. Maszlennyikov
1981.-E.V. Jakovenkó 1970, 113-135.
21. P. N. Sulc - V. A.
Golobkina 1951, 145-168. -A. L. Mongajt-N. V.
Cserkaszov (szerk.) 1971, 184-189.
22. A kurgán méretei a
különböző szerzőknél nem azonosak. Vö. B. N. Grakov,
Die Skythen. VEB Deutscher Verlag, Berlin. 1978, 60-61. - Artamonov 1966,
46-47. - I. B. Brasinszkij,
Szkíta kincsek nyomában. Budapest, Helikon
1985, 57.
23. Gold der Steppe.
Archäologie der Ukraine. 171-l76.o.
28. I. B. Brasinszkij,
Szkíta kincsek nyomában. Budapest, Helikon. 1985, 69.
29. V. A. Iljinszkája 1978,
90-I00.
30. V. I. Bibikova 1973,
63-68. - A. I. Minzsulin 1988, 116-126. - M.V.
Gorelik 1973, 266-269. - A. P. Smimow, Dic Scythen. Fundus Bücher 63.
Dresden 1979. -E. V. Csernyenkó 1968, és uő. 1981.
31. N. A. Gavriljuk 1987,
21-34.
32. B. A. Sramko-Z. V.
lanusevics 1985, 47-64.
33. Sz. I. Zsiljájeva-Kruc
1970, 188-189.
"O Beata Ungheria! se non si lascia
piu malmenare!"
Dante
Ó boldog Magyarország! Csak ne
hagyná magát becsapni már!