IV.
KÖLCSÖNÖZTÜK, VAGY ÖRÖKÖLTÜK?

    A Kárpátmedencében, élő népeket, az utolsó félszázad történelme kemény kézzel tanította meg arra, hogy vagy megértik egymást és megtanulnak kölcsönösen becsületes jóakarattal együtt élni, vagy fel fognak morzsolódni. A kölcsönös megértésnek a tények, különösen a történelmi tények felderítése kell hogy az alapja legyen. Közös érdeke minden-kinek, akinek bölcsőjét a Kárpátok alatt ringatták, hogy tisztán lássunk, mert a tényekre építhetünk jövőt, de vágyál­mokra nem.

    Nem célirányos azt hánytorgatni, hogy a magyarság kultúrája a szlávságtól származott, mikor ez tévedés. Tévedés akkor is, ha régi és akkor is ha magyar egyetemek katedráiról is hirdették, vagy hirdetik jelenleg. De keressük meg az igazságot!

    Az igazság felderítését célozza több mint egy évtizedes munkám, mellyel új világításba igyekeztem helyezni a ma­gyar szókincs tekintélyes részének történetét. Tettem ezt abban a reményben, hogy a következő évek során elő fognak állni az etymologusok, akik legalább olyan alapossággal s részletességgel vizsgálják és vitatják meg a mezopotámiai eredetű magyar szavak történetét, ahogy azt a mult század­ban a finnugor rokonság hirdetői tették a magyar szókincs egy fontos részével.

    Egyelőre csak jelezni lehet, hogy ezt a munkát érdemes elvégezni. Erre mutat, hogy a kérdéses szavak egész tümegó­nek megtalálható a valószínű, természetes megfelelője a sumír-akkád eredetű mezopotámiai kultúrában.

* * *

Kezdjük a szemrevételt a sokat emlegetett, ABLAK szóval. Nyelvészeink szerint ezt a magyar valamelyik szláv nyelvből vette át. Bárczi Géza Magyar Szófejtő Szótára szerint (Budapest, 1941. Egyetemi Nyomda) : „vessük össze a ma­gyar szót a horvát tájnyelvi „oblok” (kerek) = ablak szóval, melynek vannak megfelelői a szlovén, tót és kisorosz nyelvekben.”

    „Világos, hogy a szót a magyar szláv szomszédaitól tanulta”, tanították nekünk meggyőződéssel hosszú időn át. „Hiszen a magyar nomád nép volt, házat nem épített, nem lehetett saját szava az ablak fogalomra.”

    Olyan világos, mint a vakablak, egy alapvető tévedés fényében! Tévedés, hogy a magyar nomád nép volt. A ma­gyarság nem azért vándorolt, mert a nomádkodás volt élet-formája, hanem azért, mert régi hazáját és utána számos szállását elvette az idegen túlerő. A honfoglaló magyarság hazát keresett a Kárpát-medencében, melyet bronzkori ősfoglalás jogán magáénak tudott a szittyaság. Mikor a ma­gyarság odaérkezett, magával hozta egy magas kultúra ősi szókincsét; ebben az építkezés szókincsét is.

    Az építkezés szavait nem feledték el a magyarok a vándorlás során. Ha nem is építhetek maguknak állandó házakat, megőrizték azoknak az emlékét és az emlékeket ébren tartották a vándorlás alatt itt-ott megismert épületek. Hogy a szomszédok épületeit a magyarok nagyon is tudomásul vették, arra mutat Wien magyar neve: Bécs. Valószinüleg a sumír-szittya-magyar BAD a név gyökere, mely magas épületet jelentett. BAD+SU = épületes, olyan hely, melynek sok magas épülete van !

    Sumír és akkád szókincsből vezethetők le a régebbi, téves magyarázatok megcáfolásával, az építkezés következő szavai: épít, ház, hajlék, otthon, vár, torony, fal, alap, oldal, tető, orom, eresz, eszterhéjj„ küszöb, lakat, lépcső, kapu, ajtó, kürtő, ív, bolt, szoba, terem, tornác, gádor, pitvar, korlát, bálvány, mész, homok, agyag, cserép, deszka, gerenda, szeg, fűrész, arány, tengely. Ebből a sorozatból való az ablak szó is melynek gyökérszava a sumír AB.

    Stephen Langdon angol orientalista. A Sumerian Gram­mar and Chrestomathy (Paris 1911) című munkájának 261. oldalán található az AB gyökérszó értelmezése : „Wíndow”, magyarul: „ablak”. Ugyanott a 226. oldalon az „AB-LIL” értelmezése: „enclosed opening”, vagyis „körülzárt nyílás^”.

Az AB-LIL-ből kellett fejlődnie az értelem szerint helyesebb későbbi. AB-LIK-nak (ablaknyílás), majd ebből a hangzóilleszkedés kikristályosította a végleges „ablak” szót.

    Nem kellett ehhez semmiféle kölcsönvétel a szlávoktól. A magyarság ősi szavát azonban könnyen kölcsönvehette a horvát tájnyelv és még ezenfelül néhány más szomszéd szláv nyelv is.

    Ha fordítva lett volna a kölcsönzés, akkor valószínűleg nem egy ritka tájnyelvi szót, hanem az indoeurópai népek által használt, a „window"-nak megfelelő szó valamelyik változatát vették volna át a magyarok. De nem volt rá szük­ségük

    Vizsgáljunk meg egy másik szót, például a GABONA szavunkat. Ennek megfelelői (pl. gobino) megvannak az egyházi szlávban, az oroszban, a szerbben és a horvátban.. Ennyit közöl velünk a hivatalos nyelvészet és elvárja, hogy ezután bizonyítottnak vegyük, hogy a magyar volt az átvevő. Ehelyett visszakérdezzük szeretettel, honnan került ez a szó a szláv népek birtokába? Miért nincsenek megfelelői az indo­európai nyelvekben? Nem valószínűbb az, hogy az újbabiloni kultúrkörből észak felé vándorló szittyák vitték magukkal ezt a kultúrszót az Eufrates vidékéről? Mert ott megvolt a kétségtelen őse; használták és felírták az égetett cserép-táblákra, ahonnan leolvasta Deimel atya és közli az ő német nyelvű Sumerisches Lexicon-jában ilyen magyarázattal: GABNI = Sezam, Grütze, treiben. A magyar örökölte a gabona nevét sumír őseitől. A magyarral együtt örököltek ilyen szavakat a törökök, bolgár-törökök, finnek, észtek és más uralaltáji népek. A kölcsönvevők a szlávok voltak, akik a szittya népek szomszédságában élve, gazdagodtak ez utóbbiak régi, déli kultúrkincseiből. Ezen azonban nincs mit restelni; minden nép kölcsönöz régebbi kultúrákból és tovább ad másoknak.

    Az akkád nyelv sokat vett át a sumírból és tovább fejlesztette a szót, úgy hogy az akkád formák sokszor segítségünkre vannak a szófejtésénél. Ez az eset pl. a BÁNYA szavunk esetében. Nyelvészeink nagy része azt vallja, hogy a magyar bánya szó valamely szláv nyelvből származott, mert a szláv nyelvekben van egy hasonló szó, mely fürdőt jelent. Úgy okoskodnak, hogy a fürdő is meleg, a bánya is meleg; fürödni gödörben lehet és a bánya is egy gödör. De hát szükséges ilyen erőltetett és valószínűtlen etymológia? Sok­kal egyszerűbben megtaláljuk a szó gyökerét a sumír BA szóban, melynek jelentése Deimel szerint : machen = mívelni !

    Ugyanez a gyökér van a fejlettebb akkád szóban: BANÚ, melyet a következő német szavakkal magyaráznak : „bauen, schaffen, erzeugen”. A BANŰ szó tehát a nehéz munkát, megmunkálást, a kitermelést jelentette. A régi magyar nyelvben volt: bányás = megmunkálás és bányolás = pénzverés. „Kertek bányásnak, szőlők metszésnek örülnek.” „Zrinyi a török pénzt mind elszórta, hozz, úgymond, mást, melyet királyom bányolta.” (Nyelvtörténeti Szótár).

    Bizony nem az a valószínű, hogy az indoeurópai népek közös és mindenütt „fürdő” jelentésű szavát vette át a ma­gyar egy ettől egészen különböző fogalomra. -- Az a valószínű, hogy a szót a világ első bányászaitól és fémműveseitől örökölve, vándorlásai alatt talán cserépnek agyagot bányászva, megőrizte a magyar és használni kezdte újra, mikor megint valódi bányákhoz jutott.

   

                                                            *           *           *

 

    De ha már lementünk a bányába, menjünk egy lépéssel tovább.

    POKOL szavunkról is azt állítják, hogy a szláv peklo-ból lett, aminek jelentése: szurok! Bizonyos, hogy van összefüggés a két szó és fogalom közt. De talán másféle, mint amilyenről eddig hallottunk. A sumír PABHAL szó orvosi szakkifejezés volt. Jelentései : kin, anyaméh, és a szenvedő, mai szakki-fejezéssel: a páciens. A késő babyloni gyógyító-mágia szimbólumai közt fel van sorolva a szurok (pitch), mint a beteg­ség-démon szimbóluma (St. Langdon : A Tablet on the Mysteries of Babylonian Symbolism. The Museum Journal. Philadelphia 1918. IX. köt. 2. sz. 153. 1.)

    A régi magyar nyelvben a pokol szó betegséget szen­vedést is jelentett és ilyen jelentéssel, alig módosult alakban valószínűleg együtt jött Arpádékkal a vereckei hágón.

A poklot sem kellett kölcsön vennünk: az egyszerűen a szenvedés helye.

                                        *           *          *

 

Nem fogadhatjuk el azt a vélekedést, hogy a VERÉB. neve szláv eredetű, mikor sumírul ugyanezt a madarat buraab-nak hívták és mikor a moldvai csángók még most is beriéb-nek nevezik.   

    Nem fogjuk elhinni, hogy a magyar PÓK szó a szlávoktól jött kölcsönzés. Nem valószínű, hogy a honfoglalásig nem találkoztak volna a magyarok pókkal! Azt elhisszük, hogy a szláv pauk jobban hasonlít a szittya eredetire — amely alkalmasint a sumír PA = „fa” és UG = „égető” csípő féreg, „pók”, összetételéből lett.

    Itt megjegyezhetjük, hogy a pók nemzetség úgy látszik, hogy eredetileg főleg fákon élt -- eltekintve a tengeri pókok-tól, melyeket a sumír PULUG néven tisztelt. A fa-férge egy része nem túl távoli évezredek során változtatott élet-módot, leszállt a fákról és földi pókká lett. A pók szó valószínűleg olyan régi, hogy még a fán lakás állapotát írja le. (L.: Kolosváry Gábor cikkét: A pókok életmód-változásáról. Földtani Közlöny 1950. 80. köt. 436. lap).

    Valószínűleg ide tartozik a „kisháló” jelentésű PÚ­GU akkád szó is, mely nyilván őse a mi pákász szavunknak.

 

                                                         *           *           *

    A következőkben átadok egy távolról sem teljes, vagy végleges, egyelőre több mint 200 szóból álló listát, azokét a magyar szavakét ,melyeket elsősorban ajánlok a magyar etymologusok figyelmébe, tüzetesebb feldolgozás céljából. Mindegyikről el lehetne mondani a sokszorosát annak, amit itt az ablak, a gabona és egyéb szavakról elmondtam. Mindegyik mellé odaírtam azt a mezopotámiai kultúrkörből való szót, amit a magyar szó megfelelőjének vélek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a „megfelelő^” nem mindig jelent teljesen azonos értelmű szót. A sumér BAR pl. pontosan azt jelenti, mint a magyar bér, az akkád KALAPPATU ugyanazt a szerszámot, amit a magyar kalapács. (A régi magyarság közismert szava erre a sumír eredetű VERŐ volt.) De már a magyar irha szónak megfelelő IRIH, bőrt feldolgozó mun­kást jelentett volt. Az állatok esetében gyakran szerepel egy jellegzetes tulajdonságuk. Pl. a szarka madár nevének valószínű megfelelője az akkád SARRAKU, ami tolvajt jelentett.

    A TUKU sumír szó jelentése: szőni. Nyilván ebből lett a magyar takács szó, de hogyan? Valószínűleg úgy, hogy hozzájárult a SU rag, melynek eredeti jelentése: kéz.  Tehát TUKUSU Takács.

Igy lett a `kis háló" jelentésű PUGU-ból is a pakász,  olyan ember, akinek hálója van a kezében.