Az Aradi 13

Szabó András (17 éves magyarországi diák Amerikában)

1848-ban a világ „forrongott” több helyen.  A szabadság és a demokrácia jelszavaival forradalmak törtek ki.  A világ közvéleménye ebből a korból főleg a Párizs utcáin történő eseményeket említi, amely, bár szép célt szolgált, hamar elbukott.  A világnak nem sok tudomása van arról, ami ezekben az időkben az Osztrák Birodalomhoz tartozó Magyarországon történt.  Ebben az időben, Budapest utcáin is kitört a forradalom, amely hamar országos méretűvé vált az osztrák elnyomás ellen.  Annak a ténynek ismeretében, hogy Ausztria ebben az időben Európa, ha nem a világ, legnagyobb hadseregével rendelkezett és a magyar kis létszámú és rögtönzött, gyengén felfegyverzett hadsereg volt, másfél évig harcolt és legyőzte az osztrák túlerőt, legyőzte mert polgárai mind egy célt akartak – szabadságot -- összefogtak e cél érdekében, ami a magyar történelemben igen ritka, de ekkor a Habsburg ház fellázította a határon élő népcsoportokat, horvát, német, román, szerb és a tótokat (mert ekkor még szlovák nép nem létezett), Magyarország ellen.  Ezekkel a népekkel majdnem ezer évig harmóniában éltünk, mely ellentét vezetett Trianonhoz, ami a mai napig tart.   Ugyanakkor az akkori osztrák császár I. Ferenc József behódolt az orosz cár előtt, fohászkodott neki, hogy az orosz hadsereg (200.000 fő haddal) segítse ki a magyarok elleni harcában, amely még a mai időben is nagy hadnak számit, nemhogy 150 évvel ezelőtt.  A gyengén fegyverzett kis létszámú harcban kimerült magyar huszáraink nem tudták eredményesen felvenni a harcot a hihetetlen nagy túlerővel szemben, így elbuktak.   Világosnál Görgey tábornok az orosz cár előtt letette a fegyvert, a hiábavaló harc elkerülése végett.  Azért volt a kegyetlen megtorlás, mert a Habsburg büszkeség lett megalázva.   A bosszúért kiáltó osztrák vezetés 1849, október 6-án, Aradon (ma Románia része) kivégeztette a magyar hadsereg vezető 13 tábornokát, melyből néhányan osztrákok, lengyelek, németek, sőt még szerbek is voltak.  Budapesten pedig, ugyanezen a napon, gróf Battyányi Lajost, az első független magyar miniszterelnököt. 

                                                Szabó András

                            *          *          *          *          *

Az aradi 13-ak utolsó mondatai...

Alább közölt összeállításunkból megtudhatják, kivégzésük előtt mivel búcsúztak az aradiak hazájuktól és a forradalomtól.

A "tizenhármak":

Fent: Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich Lajos, Török Ignác, Aulich Lajos, Vécsey Károly

 

Középen: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Nagy-Sándor József, Knézich Károly, Schweidel József

 

Lent: Kiss Ernő, Lahner György, Poeltenberg Jenő

A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok:

Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.