A Szent Korona – a magyar nemzet jelképe és őrzője

Dr. Zétényi Zsolt

http.//www.alkotmany.ngo.hu/korona.htm

1938. augusztus huszadikán hosszan kígyózó sor közepe táján álltam, tűző napsütésben, a várbeli királyi palota kapuja előtt, hogy láthassam a közszemlére kitett Szent Koronát.

Meglepett a tömeg, méginkább az, hogy a sorbanállók között több paraszt, iparos, munkás, diák volt, mint úgynevezett előkelőség. Áhítatos csendben mozdult előre a sor. Izzott a kánikula.

Bent a palotában, díszes teremben, asztalra kitett koronánk és a többi koronázási jelvény mellett ült a két koronaőr.

A meghatott sor áhítatos csendben vonult. Volt, aki keresztet vetett, akadt, aki imát mormolt.

Megértettem, amit tanultam, hogy a Szent Korona több mint királyi dísz vagy jelvény; hazánknak, függetlenségünknek, nemzeti önérzetünknek letéteményese. A Szent Korona: a magyar nemzet, a magyar nép; hazánk.

És mivel ez így van, idétlenség (vagy tudatlanság) azon élcelődni, hogy 1920 és 1946 között királynélküli királyság voltunk. Ugyanezért természetes, hogy 1990 után államunk címerére és címerébe a Szent Korona is visszakerült. A korona a res publicának is összefogó jelképe. Aminthogy a középkorban is nevezgették hazánkat, akkor királyságot, res publicának – a közösség ügyeinek képviseleteként.

De ez a tény magyarázza az érthetetlennek tűnő vad indulatot is, ami a nemzet külső és belső ellenségeiben a Szent Koronával kapcsolatban támad. 1918/1919-ben legszívesebben elkótyavetyélte volna az akkori hatalom.

1951-ben pedig porig rombolták az alig húsz esztendeje álló, 1931-ben felszentelt Regnum Marianum templomot, melynek tornyát, egyedülálló módon, a Szent Korona díszítette! Ezt a gyalázatos tettet – talán nem is akadt a szovjethatalom megszállta országokban hasonló eset – máig feledtetni akarják, az építőművész, Kotsis Iván épületei között nem szerepel a lexikonokban, mintha el se készült volna…

Zétényi Zsolt jelen művében, jogászi szemmel foglalja össze a Szent Koronának és tanának lényegét, történetét; bizonyítja a tan érvényességét, tárgyalja és megvitatja az idevágó, szinte áttekinthetetlen irodalmat. Tudományos tárgyilagosságát mindvégig megőrizve, a hazáját szeretű ember érzelmi érvelését sem rejti véka alá.

Könyve a magyar történettudomány, a jogtörténet és a jogot is felülmúló erkölcsi tudatunk (megtartásának) nyeresége. Hozzájárulhat, hogy se címerünkből, se közéletünkből, se lelkünkből ne száműzzük többé a Szent Koronát.

Nemeskürty István

A kötet

tartalomjegyzéke (link kapcsolat nélkül)

szövege (a könyv tulajdonképpeni szövege)

névmutatója (link kapcsolat nélkül)

bibliográfiája