Írásom három fontos és újszerű felismerésre hívja fel a figyelmet.
– A pristinai korong rajzoltaiban sikerült felismerni a csillagos ég térképét.
– A pristinai és a tatárlakai korong „csillagtérképe” néhány apró részlettől eltekintve megegyezik.
– Mindkét korongon megfigyelhetjük az „égi szarvasvadászat” csillagképeit (csodaszarvas-mondánk égi vetületét). Így joggal mondhatjuk, hogy megtaláltuk a tatárlakai korong párhuzamát!
1. A pristinai korong rajzolatai
Radics Géza remek előadása és tanulmánya (Hogyan is volt, avagy hogyan is lehetett? – az MVSZ II. Őstörténeti Konferenciája, 2008) keltette fel az érdeklődésemet a pristinai korong iránt. Örömmel számolok be róla, hogy a rajta látható jeleket sikerült egységes rendszerben értelmezni. Arra jutottam, hogy a jelek csillagtérképként az égbolt ugyanazon részét jelenítik meg, mint a tatárlakai korong ábrái!
A litván származású régésznő, Marija Gimbutas kedvenc témája az ősi istennők és jelképrendszerük kutatása mellett az ősi európai írás[1].
Az absztrakt (nem képi) jelek alkották az ősi európai írás elemeit, melyekre elsősorban a vonalasság jellemző (lineáris írás). Hasonlítanak a minoszi lineáris A és a ciprusi szótagírás jeleire, ugyanis ezek is pontokkal és vonásokkal módosítják az alapjeleket. Ezért az ősi európai írás nem elő-írás (prewriting, proto-script), hanem valódi írásrendszer, hasonlóan a sumer, a kínai és az Indus-völgyi írásrendszerekhez.
A tatárlakai és a pristinai korong jelei is vonalas (lineáris) írásrendszer elemei, melyekből gyakran formálnak ligatúrát.
A régésznő szerint a korai műveltségalkotó népeket az indoeurópaiak kiirtották. Nyelvük és írásuk a baszk kivételével kihalt, az etruszkokat a rómaiak beolvasztották.
Mivel a hivatalos történelemtudomány szerint a magyarok kései jövevények Európában, minket Gimbutas nem is vesz számításba. Minden „reménye” egy kétnyelvű felirat (bilingvis) felbukkanásában van, amely majd segít az ősi európai (újkőkori) írás megfejtésében. Jellegét tekintve szó- vagy szótagírást feltételez.
Örömmel számolok be róla, hogy sikerült megtalálni ezt a „második nyelvet”: a csillagászat, az égi térképészet üzenetei ugyanis „bilingvisként” erősíthetik meg az írásjelekből kiolvasható nyelvi tartalmat.
1. ábra
A tatárlakai korong
3. ábra
A rasti istennő és a pristinai korong vonalas írásjelei
A kb. 6000 éves, 7 cm átmérőjű, középen lyukas korongon kör alakban vonalas jelek követik egymást. Megfejtését, olvasatát eddig még egyik kutatónak sem sikerült megadni. Ezért vettem a bátorságot, hogy az értelmezést megkíséreljem. Ebben sokat segített a tatárlakai táblák kutatása során szerzett tapasztalat.
Első megjegyzésem: a korong a, és b, jelű ábrája kör formában ugyanazt a jelsort ábrázolja, csak az alsó 180ş-kal el van forgatva.
A tatárlakai korong jeleivel
– melyeket az Ősi titkok nyomában c. könyvemben (MBE, Miskolc, 2005) sumer képjelekként és csillagképek rajzaként is sikerült azonosítanom –
összehasonlítva megállapítottam, hogy a jelek nagy része a két korongon megegyezik.
Így kézenfekvő a feltételezés: ugyanazt az égtérkép-részletet ábrázolják! A pristinai korongon is a Hidra, az Ikrek, a Szekeres (Auriga), majd a Mérleg, a Farkas és a Kígyótartó csillagképek rajzait látjuk egymás után, úgy, ahogy a csillagos égen is követik egymást.
De miképp magyarázhatók az eltérések?
Az eltérések a pristinai korongon a következők:
– az Ikrek „fölött” az Orion csillagkép „feje” ismerhető fel,
– az Aurigával és a felette található a Kos csillagkép „V” alakú ^ jelével a csillagképek sora nem ér véget: megjelenik az őt követő Perseus (egy része) – de a rajzolatokban felismerhető a Cassiopeia „kettős v” alakja (az égi csodaszarvas agancsa) is.
A tatárlaki korongtól eltérően itt a „V” alakú jel nem az Auriga mellett, hanem felette látható. A lelet korára azonban itt is ugyanúgy utal, mint a tatárlakainál: eszerint a pristinai korong a tatárlakai koronghoz hasonlóan kb. 6500 éves. (Ez a szám csak alig tér el az írásomban előbb már közölt kb. 6000 éves kortól.)
Az Ősi titkok nyomában c. könyvemben és az MVSZ II. Őstörténeti Konferenciáján tartott előadásomban is szerepelt már a tatárlakai korong részletes elemzése, ezért arra most nem térek ki. Legújabb változata a www.magtudin.org honlapon is megtekinthető.
A meglepő mértékű jelátfedés reménnyel tölthet el mindnyájunkat, hogy a későbbiekben a másik két tatárlakai táblához hasonló leletek is előkerülnek majd. Mindez a Kárpát-medence és a Balkán kultúrtörténeti fontosságát tovább erősítheti.
A pristinai korong jelei közt egy lényeges eltérést találtam a tatárlakai koronggal összehasonlítva: a Cassiopeia „kettős v”-alakú rajzát. A csillagkép sumer neve: LU.LIM, a szó jelentése pedig magyarul: szarvas.
A pristinai koronggal kapcsolatos felismerésnek a hatására kezdtem keresni a (csoda)szarvas „nyomát” a tatárlakai korongon. Ugyanis ha a bal felső negyed „V” alakú jelét – a pristinaihoz hasonlóan – a Perseus felső részének (is) tekintjük, akkor máris joggal várhatjuk a sorban következő csillagkép, a Cassiopeia felbukkanását is!
Aki keres, az talál – persze csak akkor, ha jó volt a kérdésfelvetés. Így sikerült a pristinai korong kapcsán felmerült ötlet segítségével a tatárlakai korong értelmezését is tovább gazdagítanom!
A tatárlakai korong körkeresztjének /lásd a korongot 4 részre osztó keresztet/
(L.537 lu, UDU 
)
és megfeszített íjra emlékeztető jelének (L.449 lim, IGI 
)
/lásd a bal alsó negyedben/ fonetikai értékeit egybeolvasva megkapjuk a LU.LIM
sumer csillagkép-nevet, mely éppen a Cassiopiea sumer neve!
Ha itt (hasonlóan a pristinai korongnál végigvitt gondolathoz) a kis V-alakú jelet a Perseus felső részének is tekintjük, akkor az Auriga után következő Perseus csillagkép rajza áll előttünk. Joggal várhattuk tehát a szarvas agancsának, vagyis a Cssiopeiának a felbukkanását. egy csodálatos csillagtérkép-részletet kapunk. Ez a jelenet – az „égi vadász” Orionnal (Nimródunk égi párjával) kiegészítve – a csodaszarvas-üldözés csodálatos jelenetét juttatja az eszünkbe!
Jankovics Marcell könyveiből már jól ismerjük az égi szarvasvadászatot. A Cassiopeia a szarvas agancsa, a Perseus a mellső, a Szekeres pedig a hátsó lábai. Orion-Nimród az égi vadász, az Ikrek pedig Hunor és Magor égi megjelenítői:
3. ábra
Az égi szarvasvadászat (a szarvast alkotó csillagképeket piros színnel emeltem ki)
Ahogy megfigyelhettük, az Orion a pristinai korongon az Ikrek „fölött” ismerhető fel. A pristinai korongon felismerhető Orion-fej mellett a téglalap alakú tatárlakai táblán is megjelenik a Tejút bejáratánál elhelyezkedő Orion:
4. ábra
Az Orion a téglalap alakú táblán
5. ábra
A tatárlakai korong és a csillagos ég térképe
[1] Megjegyzéseim Radics tanulmányához
1, Radics Géza szerint az Old European writing magyar fordítása: „korai európai írás” – én a továbbiakban a korai helyett az ősi megjelölést használom.
2, Radics forrása (Magyar Adorján: Az Ősműveltség, Magyar A. B. K., 1995, 40. o.) téved, amikor megállapítja, hogy a „Magaru a sumer és az asszír nyelven boldogot jelent”. Deimel és Labat sumer-akkád szótárai szerint ugyanis:
L.367 ŠE /sumer/, magâru /akkád/ = jóindulatú, készséges,
L.367 ŠE /sumer/, še’u /akkád/ = mag.
Vagyis a (magyar) mag sumer hangalakja (SE) nincs hangalaki kapcsolatban a maggal, az akkád (babiloni-asszír) magâru viszont nem jelent boldogot, hanem jóindulatú, készséges a jelentése. Ha jelentene, akkor sem a sumer, hanem az akkád (babiloni-asszír) hangalaki kapcsolatra adna egy példát.
Az M jel jelentését és eredetét véleményem szerint meggyőzőbben is magyarázhatjuk, ha a L.237 AMA /sumer/, ummu /akkád/
= mama, mother /angol/, Mutter /német/, mčre /francia/
olvasatból és jelentéseiből indulunk ki. Mindegyik anyát (mamát) jelent és m-mel kezdődik.
3, Radics tanulmányában bemutatja Friedrich Klára táblázatát, mely a Tordos-Vincsa kultúra és a székely-magyar rovásírás jeleit hasonlítja össze. Az E-É és az LY kivételével mindegyik rovásjelünknek szerepel benne a párhuzama.
Megjegyzésem: az LY nagyon hasonlít az F-re, az E pedig a GY-re, ha a jelvariánsok görbülő vonalvezetését, módosító jeleit (pl. pont vagy rövid vonal vagy apró kereszt) nem tekintjük megkülönböztető elemnek. Ezzel a kiegészítéssel az alaki megfeleltetés teljesnek tekinthető.