Záhonyi András
A tatárlakai táblák: a Kárpát-medence legősibb írásos emlékei
A Magyarok VII. Világkongresszusán (2008. augusztus 16-20.) elhangzott előadás továbbgondolt változata.
A pirossal jelölt részek azokat a kiegészítéseket jelölik, amelyek az előadás során illetve az azóta eltelt időszak szakmai megbeszélésein születtek. Velük azt szeretném jelezni, hogy egy elemzés soha nincs teljesen készen. Ha el szeretnénk kerülni a dogmásítás csapdáját, érdemes úgy fogalmaznunk, hogy a nyitva hagyott kérdések újra felvetése során legyen lehetőségünk az addigiakon javítani, azokat kiegészíteni.
2005-ben a készítés (vagy használat) idejére utaló csillagászati üzenetet sikerült felfedeznem a Maros árteréből előkerült tatárlakai agyagtáblákon. Meglátásom szerint az Szekerestől indulva a Nyilasiig „bukkannak fel” a csillagképek rajzolatai a korongon, méghozzá abban a sorrendben, ahogy az égen is láthatók!
Ezt a felismerésemet a téglalap alakú tábla jeleinek csillagászati értelmezései tovább erősítik. A tábla és a korong jeleire pillantva levonhatjuk a végkövetkeztetést: egy ősi kozmikus világmodell áll előttünk.
A tatárlakai táblák – akár 7000, akár „csak” 5000 évesek – kiemelkedő kultúrtörténeti emlékeink, és felirataik az ősi világszemléletet tolmácsolják. A kultúra és az írásbeliség áramlásának irányával kapcsolatban (azon, hogy ki az átvevő, illetve az átadó) a kétféle kormegállapítás miatt megoszlanak ugyan a vélemények – azonban a Kárpát-medencei és a sumer kultúra közötti kapcsolat tényét nem lehet vitatni (a mezopotámiai jelkészlet felbukkanását egy Maros-menti agyagból készült tárgyon a szakemberek többsége elismeri).
A tatárlakai táblákkal együtt előkerült leletekről és a régészeti feltárás részleteiről Makkay János könyvében találunk részlete leírást (A tartariai leletek, Akadémia Kiadó, Budapest, 1990.)
Varga Géza szerint a szentgyörgyvölgyi feliratos agyagszobor korban megelőzi a tatárlakait. A felirat nem összefüggő, és csupán (a somogyfajszi fúvókához hasonlóan) néhány ismétlődő jelet lehet rovásjelként azonosítani. Feliratának olvasatát eddig nem sikerült senkinek sem meggyőzően megadni.
Pl. a rovásírás három „S” jele a sumer képjelkészletben a 30-as számot jelöli, s a két függőleges vonal sumerul a „2, megkettőz” jelentést hordozza.
Emiatt a szentgyörgyvölgyi tehénszobor felirata természetesen még nem tekinthető sumer nyelvűnek. Csak annyit mondhatunk, hogy egyelőre az írás nyelve még nem állapítható meg egyértelműen.
A népművészetben a három felfelé mutató nyílhegy gyakori díszítő motívum.
Varga Géza úgy rajzolta át a szentgyörgyvölgyi tehánszobor feliratát, hogy az kb. 30 helyen eltér az eredetitől.
Ezért azt javaslom, hogy a szobor pontos olvasatának elkészítéséig tekintsük továbbra is a tatárlakai korongot és táblát a Kárpát-medence legősibb írásemlékének.
Az agyagtáblácskák rajzolatait a szakemberek többsége (mezopotámiai vagy rovásírásos) feliratként értelmezi. Közülük azonban csak egyről – a korong alakúról – találunk nagyobb számban anyagot a szakirodalomban.
1. A korong csillagászati elemzése
A könyvekben, folyóiratokban publikált korong-olvasatok közt nincs két egyforma. Ennek bizonyára az a magyarázata, hogy a korongon csak kevés (alig több, mint tíz) jel található. A mezopotámiai szakszótárakban egy jelhez akár 10-50 értelmezés is tartozhat, így az ellentmondásmentes értelmezések száma igen nagy lesz, ha más szempontokat (pl. a korong feliratának kapcsolatát a másik két tábláéval, az előforduló istenség- és városnevek egyidejűségét, a csillagászati vonatkozásokat) nem veszünk figyelembe.
Most néhány eddigi megfejtéshez szeretnék gondolatokat hozzáfűzni, melyről Friedrich Klárának a Dobogó c. folyóirat 2005-ös számaiban megjelent sorozatában részletesebben is olvashatunk.
Baráth Tibor a tatárlakai táblát és korongot rovásírásos feliratként kezeli. A rovásjel-ligatúrákat részeire bontja, melyek véleménye szerint a Rák havában eljövő Istenről tudósítanak. Baráth érdeme, hogy a téglalap alakú táblát együtt értelmezi a koronggal, és felveti a csillagászati értelmezés lehetőségét is: megfejtésében ugyanis szerepel a Rák jegye és a Nap.
A korong olvasata Baráth szerint:
„Ez irány elé jön Isten négy órakor (hónap jele) Rák övön tíz telek után.”
A téglalap alakú tábla olvasata Baráth szerint:
„A Nap (az Ég ura) itt a Rákkor jön a napsugár lyukába.”
Az értelmezés során felvetődik néhány módszertani kérdés:
Baráth a jelek közé a korongon található furatot is beveszi (elé olvasattal) – majd az előbbivel egyező, kör alakú jelet /a jobb felső és jobb alsó negyedben/ ó-nak olvassa.
Az „r” hangértéket többféle jelformához is hozzárendeli.
A rovásjelek mellett felbukkan a latin „L” /a jelalak alapján szóba jöhet az etruszk, a föníciai vagy az ótürk „l” is/, melyhez az „l” hangértéket rendeli Baráth. Nehezen érthető, hogy miért nem a magyar rovásírás l jeléhez rendeli a szerző az „l” hangértéket.
Olyan „részletkérdéseket”, hogy miért vesz csupán 4-et az egymás mellett elhelyezkedő és egy vízszintes vonallal áthúzott, 5 függőleges vonalkából (lásd a korong jobb felső negyedének felső jelét), nem találunk magyarázatot Baráth írásában.
Az „Ég ura” és a téglalap alakú táblán felismert (hosszú farkú) „egér” kapcsolata is további magyarázatra szorul (lásd Baráth T.: A magyar népek őstörténete, kiadta: Somogyi Zoltán, New York, 1997, 130-131. o. és 13. tábla).
Forrai Sándor (és tanítványai) szerint rovásjeleink közül a Z, az Ny, és a Gy (valamint ligatúraként a B és a P, illetve a jobb felső negyed egyik „szilvamagjában“ az Ly) ismerhető fel a korong jelei között (lásd Forrai S.: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, magánkiadás, Bp., 1994, 23-24. o.)
Ha a bal felső negyed „V“ alakzatát jelnek vesszük (s nem karcolásnak, ahogy ezt többen is teszik), akkor az S rovásjelünk is felbukkan a korongon. Ezt a lehetőség Forrai Sándor könyvének megjelenése után merült fel. Ezen jelnek Friedrich Klára is nagy jelentőséget tulajdonít. (Meglepő módon a téglalap alakú tábla baloldali alsó jelében is a Kos jelét ismerhetjük fel.)
Badiny Jós Ferenc az előbbiekkel kapcsolatban megjegyzi: ha rovásjeleket azonosítunk a korongon, akkor azt nem lehet sumer képírásos (piktografikus) feliratnak tekinteni. A korong körkeresztje Föld csillagászati jelét ( egy O felett álló + ) juttatja eszünkbe. A rovásírásos értelmezések elkészítői ebben a -- Föld szavunkból akrofóniásan rövidült -- f rovásjelünket ismerik fel. A körkereszt a manicheusoknál a fénykeresztet jelképezi. A Magyar Szent Koronán az abroncs és a keresztpántok felülnézeti képe körkereszt formájú.
Emellett felmerül két további módszertani kérdés is:
– Vajon miért csak néhány jelet sikerült rovásjelként értelmezni, s nem az összeset?
– Rovásjeleink mellett miként bukkanhat fel ugyanazon a feliraton belül az O mint moabi vagy szidoni (főníciai) rovásjel, esetleg mint a Nap egyiptomi képjele?
A nemrég elhunyt Harmatta János professzor külön érdeme, hogy a másik (téglalap alakú) tatárlakai táblácska feliratát is értelmezni, és azt szerves egységben tárgyalja a koronggal és a 3. sz. táblán látható képpel (lásd Harmatta János: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában? Antik tanulmányok 13. 3. 1966). A kevésbé ismert 3. sz. tábla életfát és emlősállatokat (esetleg emberalakot) ábrázol, felirat rajta nincsen (lásd az 2. ábrán). A jelenet a Tejutat és a Napút egyik tengelyét (Rák-Bak) juttatja eszünkbe, így tovább erősíti a korong és a téglalap alakú tábla csillagászati értelmezését. Megállapíthatjuk tehát, hogy a három agyagtábla együtt egy kozmikus világmodellt alkot.
Az eddigi legátfogóbb és nyelvészetileg egységes értelmezéssel kapcsolatban érdemes feltenni egy kérdést: vajon miért sokkal „fiatalabb“ akkád isteneknek (Palil, Usmu és Samas) juttatott liszt és búza, mint áldozati ajándék szerepel Harmatta sumer nyelvet (és sumer uralmat) feltételező megfejtésében?
Sajnos nem kapunk magyarázatot rá, hogy a felsorolt istenségek neveit miért akkádul adja meg Harmatta, amikor azoknak a korongon található piktografikus jelei a szakszótárakban mint klasszikus sumer képjelek szerepelnek. A megfelelő sumer istenségnevek egyébként a következők:
akkád sumer
Palil IGI
Usmu ARA
Samas UTU
A korong készítésének idején ugyanis őket tisztelték, nem pedig a csak később felbukkanó akkád párhuzamaikat.
A termény- és állatáldozat kapcsán említem meg, hogy Hruška szerint munkások gazdasági teendőiről és juttatásaikról szól a felirat. Ez a megközelités a táblák üzenetének teljes deszakralizálásával egyenértékű, hiszen az istenségek nevei már szóba sem kerülnek, csupán a mezőgazdaság és az állattartás fogalmai jelennek meg Hruška szerint.
Badiny Jós Ferenc szerint (Badiny Jós F.: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, Orient Press K., 1996, 203. o.) dicső óvó nagyasszonyunkról beszél a korong felirata.
Badiny közismert táblázatával kapcsolatban eddig elkerülte a táblázatra hivatkozó szakemberek figyelmét, hogy a
8. sor L.353-as jelénél található „arc, ügyelni“ jelentés a
9. sor L.449-es jeléhez (IGI szem, arc) tartozik.
Emiatt L.353-nál kimarad a számba jöhető értelmezések közül ARA-Usmu, a kezdet és vég Janus-arcú istene, mely Harmatta János professzor értelmezésében is fontos szerepet kap (lásd Harmatta János: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában? Antik tanulmányok 13. 3. 1966).
Egyes kutatók – Hood és Badiny táblázatára hivatkozva – a szabírok „naparcúságának“ alátámasztását látták meg a korong jeleinek értelmezését bemutató táblázatban:
SA.PIR = L.353 SA arc + L.381 PIR nap.
Ez az érvelés azonban az elcsúszás miatt nehezen védhető, mivel a SA L.353-nál nem jelent arcot (fontosabb jelentései: NA5 rezonanciaszekrény, gomb, ARA Ara /másik nevén Usmu/ isten). A sa egyébként jellemzően mint fonetikai érték szerepel L.353-nál.
Friedrich Klára értelmezésében keveredik a rovásírásos (a feltételezett nő nevének kezdőbetűje Z) és a képi (a bal alsó negyed íjra emlékeztető ábrájáról Friedrich arra következtet, hogy nyílvessző okozta a Z. nevű nő halálát, valamint a bal alsó negyed „felszálló füstje“ elhamvasztására utal) értelmezés.
Meg lehet-e határozni csillagászati ismeretek alapján a korong korát?
Ehhez választ kell találnunk a következő kérdésre:
Mikor (mely világkorszakban) láthatjuk a tavaszi napéjegyenlőség napján – a naplemente idejétől a másnap hajnali napfelkeltéig – az említett csillagképeket végighaladni a csillagos égen?
A válasz: ez az időszak kb. az Ikrek világkorszak vége. Ugyanis kb. Kr. e. 5000-4500 körül láthattuk felbukkanni a március 21-i éjszaka folyamán az említett (és a korongon is látható) csillagképeket az égen.
Eddig két – mérési eredmények alapján megállapított – korbecslés szerepelt a szakirodalomban: az egyik szerint a korong és a másik két agyagtábla kb. 5000, a másik szerint kb. 7000 éves. A most bemutatásra kerülő felismerés a korong kb. 6500-7000 éves kora mellett sorakoztat fel újabb érveket.
A korong rajzolatait sumer képjelekként olvasva a csillagászati értelmezésben tárgyalt csillagképek sumer nevei bukkantak elő, s ezzel a korong korára vonatkozó felismerésem egy másik irányból is megerősítést kapott.
A téglalap alakú táblánál is hasonló módszer vezetett eredményre. Rajta a Kos és az Ikrek (Orion) közötti égtartomány csillagképeit ismerhetjük fel. Ez egyben újabb jelzés arra, hogy az év kezdetének idején (március 21.) a Nap mögött álló csillagkép kiemelt jelentőséggel bír. Ha felismerjük, megkapjuk a tatárlakai táblák korára utaló üzenetet.
Javaslom, hogy máris kezdjünk hozzá az üzenet dekódolásához!
Csillagászati megközelítés
Gyárfás Ágnes és Nagyné Fülöp Krisztina társszerzőjeként (Nungal, Ningirszu, Nefrot, Ménrót, Nimród, Ősi Gyökér 2002/4., 64-71. o.) már magam is kifejthettem gondolataimat a tatárlakai korong bal alsó negyedének feliratával kapcsolatban. Akkor még csak a Nyilas csillagkép felismeréséről számolhattam be.
Ősi titkok nyomában c. könyvemben (MBE, Miskolc, 2005) kiegészítem az ott leírtakat, és kísérletet tettem a korong teljes jel- és képkészletének csillagászati értelmezésére.
Az eddigi megfejtéseket – köztük az előbb már említetteket – áttanulmányozva arra jutottam, hogy olyan értelmezést érdemes keresni, amely módszerében egységes és több szempontból is megerősíthető.
Ezért kezdtem bele a kör alakú tárgyak jeleinek, rajzolatainak vizsgálatába. Arra jutottam, hogy több esetben – pl. a tordosi korong (Erdély), a knosszoszi (Görögország) kör alakú tábla és a karanovoi agyag pecsétnyomat (Bulgária) jeleinek elemzése során – a jelek csillagképek ábráiként is értelmezhetők. Stonehenge napállások és holdfázisok megfigyelésére készült obszervatóriuma, a denderai Zodiákus, a nebrai korong Napot, Holdat, és a Plejádokat ábrázoló rajzolata bizonyítják, hogy a csillagászati és asztrológiai ismeretek fontos szerepet töltöttek be őseink életében.
Innen vettem a bátorságot, hogy nekifogjak a tatárlakai korong alapos csillagászati vizsgálatának. Vizsgálati módszerem alapja a csillagképi megfeleltetések, párhuzamok keresése. Meggyőződésem, hogy az analógiás és racionális gondolkodás nem egymás kizárói, hanem – éppen ellenkezőleg – egymás segítői lehetnek, ha megfelelő helyen és alázattal együtt alkalmazzuk őket.
Nyomozás a Napúton a Kr. e. 7. évezredben
Paksi Zoltán (Égi utak csillagüzenetei, Sárosi és fiai, Fót, 2001) szerint a mítoszok és mondák alaposabb vizsgálatához nemcsak a Napút 12 állomásával, hanem a mellettük felsorakozó csillagképekkel (pl. az égi egyenlítő csillagkép-tagjaival) is érdemes megismerkedni. Ezért a mérsékelt éghajlati övről megfigyelhető mindegyik csillagképet belevettem a vizsgálatba.
Paksi másik fontos megállapítása, hogy a Zodiákus állomásait szimbolizáló jelek inkább az adott időszak tulajdonságaira (minőségére) utalnak. A csillagkép formájára, alakjára vonatkozóan viszont már nem adnak mindig egyértelműen biztos fogódzót az asztronómiában és a csillagászatban egyaránt használt mai szimbólum-változatok. A Kos csillagkép alakja pl. a részletes csillagtérképen egy fejjel, törzzsel és lábakkal rendelkező állatra emlékeztet.
Természetesen a csillagképet alkotó, egymástól óriási távolságra elhelyezkedő csillagokból álló összképbe bele lehet képzelni a Kos ma közismert asztrológiai jelét is -- különösen, ha a figyelembe veendő fényességi fokozatot ennek megfelelően választjuk meg. A Kos esetében pl. a lábak és a „fej“ egy részének "elhagyásával" juthatunk a kos szarvaira emlékeztető, ma használatos alakzathoz.
Az Orionnal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy csillagtérképek általában csak az égi Nimród „testét“ jelölik, íját és feltartott karját már nem. Ha csak a „lecsupaszított alakzatot“ vesszük tekintetbe, akkor elvész több olyan részlet, amely az ősi mitológiák megértésben segítségünkre lehet.
Ha rosszul tesszük fel a kérdést, akkor szinte reménytelen, hogy helyes választ kapjunk. A "jó kérdés" már magában hordozza a helyes válasz lehetőségét.
Egy jól feltett kérdés következményeként kezdtem el keresni az égen megfigyelhető csillagkép-alakzatok leképezését a korong jelei között. Az eredmény meghökkentő: a korongon az Ikrektől (pontosabban a felette elhelyezkedő Szekerestől) a Nyilasig sorban következnek egymás után az égen is egymás mellett sorakozó csillagképek!
A meglepő felismerés hitelét tovább erősíti, hogy a korong negyedeinek jeleit sumer képjelekként értelmezve ugyancsak csillagképekhez – azok sumer neveihez – jutunk.
Tegyük egymás mellé a tatárlakai korong fényképét és egy részletes csillagtérképet (3. ábra)! Ha összevetjük azokat, meglepő felismerésre juthatunk.
Ha a korongon a bal felső negyedből indulva az óramutató járásának irányában haladunk, meglepve tapasztalhatjuk, hogy szinte ugyanazokat az alakzatokat látjuk, mint az éjszakai csillagos égbolton. Tájékozódásunkat segíti a korong "célkeresztjében" található lyuk.
Ez egyrészt arra utal(hat), hogy a korongot nyakban hordták, másrészt pedig arra késztet, hogy rajta keresztül a csillagos égre pillantsunk.
Vajon meg lehet-e egymásnak feleltetni a korong rajzolatait és a csillagtérképet?
Kísérletem a kölcsönös megfeleltetésére sikerrel zárult. Ahogy a két ábrán is nyomon követhető, a csillagösvény állomásait az Ikrektől (pontosabban a Szekerestől, amely a Bika és az Ikrek csillagkép között helyezkedik el) indulva figyelhetjük meg a korongon.
Az Ikreket a Hidra (felette a Holló, a Serleg, a Szeksztáns és a Rák), a Mérleg, a Farkas, a Kígyó a Déli Koronával, a Skorpió ("farka"), valamint a sort záró Nyilas csillagkép követi.
Amint megfigyelhetjük, a sor teljes. A mai Napút állomásai közül az Oroszlán csillagképet ugyanis az alatta elhelyezkedő Hidra képviseli, a Rák pedig a Hidra alatt megfigyelhető négy kisebb alakzat egyikével azonosítható. Láthatjuk, hogy a tatárlakai korongon nem a mai, hanem a Kr. e. 4500 körüli Napút állomásait és égi környezetüket jelenítették meg. Így pl. a mai Szűz helyét a vele egy időszakban megfigyelhető Holló jelzi. Ennek oka a Föld precessziós mozgása. A 25920 éves nagyév során Kr. e. 4500 körül nem a Kis Medve, hanem a Sárkány „lábát” alkotó csillag töltötte be (a Föld tengelyének meghosszabbításaként) a Sarkcsillag szerepét.
Az égi egyenlítő és a Napút találkozási pontjából a csillagképek rögzítésének idejére kapunk információt.
Az Ikrek világkorszak második felében (a korong keletkezésének egyik feltételezett időpontjában) a tavasz beköszöntekor (azaz a Kos kiséves időszakának kezdetén) a Nap mögött a Szekeres és az Orion húzódott meg. (A Szekeres a Napút állomásai közül az Ikrek és a Bika között helyezkedik el, valamivel felettük, az Orion pedig alattuk.) Ennek alapján érthető meg a felirat készítőjének kifinomult eljárása, melynek révén egyszerre több dolgot is el kívánt mondani. Az Ikrektől a Nyilasig található csillagképeket ugyanis egyszerre láthatjuk az égen a Kr. e. 4000-5000 körüli időszak tavaszi napéjegyenlőségeinek (a Kos hónapjának) kezdetén.
A csillagképek "felismerése" után próbáljuk meg a korong jeleit sumer képjelekként is értelmezni!
Mivel rovásjeleink felhasználásával nem sikerült a korong összes alakzatát értelmezni, megpróbáltam azokat sumer képjelekként azonosítani.
A bal alsó negyedben nyílhegyekre emlékeztető formát látunk. Ez a Nyilas csillagkép jelét juttatja az eszünkbe. Sumer képjelként olvasva őket a pa3PA olvasathoz jutunk, ahol pa3 (L.450) – mint hangtani kiegészítő – azt jelzi, hogy a L.295 jel olvasatai közül most a PA-t (és nem az UGULA, SIG3 stb. olvasatokat) vegyük figyelembe. A PA fő jelentései között "természetesen" ott szerepel a Nyilas csillagkép, hiszen annak rövid neve.
Ha a jelek formáját vesszük vizsgálat alá, akkor a negyed alsó jele, a kettős kereszt a Skorpió 'farkát' (és a Déli Kereszt csillagkép néhány csillagát) jeleníti meg, melyek a Nyilas mellett találhatók. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Nyilasnál a jelek formája és sumer olvasata is ugyanarra (a Nyilas csillagképre és környezetére) utal.
A bal felső negyed jelei a HUN(.GA) olvasatot, vagyis a Kos csillagkép sumer nevét adják. A rajzolatban azonban nem a Kost, hanem a Szekeres (Auriga) és az Ikrek csillagképeket ismerjük fel. De hová tűnhetett a Kos rajzolata?
Ennek megválaszolásában segített Friedrich Klára felvetése, mely szerint egy kis „V“ alakú jelet is felismerhetünk a bal felső negyed bal oldalán. Ez a jel ugyanis jellegzetesen a Kos csillagkép asztrológiai jelét ^ formálja meg.
Vajon mi lehet az oka ennek a jelzésnek, hiszen a Kos nem közvetlen szomszédja a Szekeres (és az Ikrek) csillagképeknek?
A Kos időszak kezdete – a tavaszi napéjegyenlőség – egy kitüntetett időpont, az ókori kultúrák jelentős részében az év kezdete. Logikusnak tűnik, hogy a korongon látható „csillagállást“ ekkor keressük a csillagos égen (pl. úgy, hogy a korongon található furaton keresztül vizsgáljuk a csillagos eget).
A Kos jelének felismerése segített megérteni a korong készítőjének azon nemes törekvését, hogy a korong „használatának“, illetve keletkezésének idejét is pontosan megadja. Ugyanis a korongon látható csillagképeket (az Ikrektől a Nyilasig) éppen a tavaszpont idején láthatjuk a csillagos égen, méghozzá éppen naplemente után.
Utalás a korong korára
Nem kaphatnánk utalást a korong keletkezésének idejére, ha a bal felső negyednek az Ikrek csillagképet kirajzoló jele az írásjelekkel is az Ikrekre utalna, s nem állna ott mellette a figyelemfelkeltő „V”, a Kos jegy jele. Enélkül elveszne az időre utaló támpont, vagyis nem tudnánk felismerni, hogy a Kos hónapjában (a tavaszi napéjegyenlőség idején) és az Ikrek világkorszak végén, Kr. e. 4500 körül) megfigyelt csillagállásról van szó.
A tavaszpont több kultúrában is egybeesett az év kezdetével. Az ókorban az év kezdetét jellemzően a tavaszi napéjegyenlőség idejére tették (nem pedig a természet működéséhez nem igazán kapcsolódó január elsejére, mint ma tesszük).
A jobb felső negyed jeleinek alakja a hosszan elnyúló Hidra (vagy másik nevén Vízikígyó) csillagkép alakjára emlékeztet. A felette (a csillagtérképen alatta mivel ott nem a valós elhelyezkedésnek megfelelően, hanem sorban, egymás mellett láthatók a csillagképek) szereplő négy kisebb alakzat a Holló, a Serleg, a Szeksztáns és a Rák csillagképeket juttatja eszünkbe.
Ezek után már nem okozhat meglepetést, hogy a L.374 MUS jel alakja a korong megfelelő alakzatával egyezik meg. Ugyan a jel jelentése is mi lehetne más, mint kígyó, sárkány, a csillagképek közül pedig a Hidra (mely a csillagtérképen az Oroszlán alatt 'siklik' az égen)?
A jobb alsó negyed értelmezése maradt még hátra. Képileg a Mérleg, az égen alatta elhelyezkedő Farkas, valamint a Kígyó /és a Kígyótartó/ csillagképeket jeleníti meg. (A Farkas helyén a mellette elhelyezkedő Kentaur is szóba jöhet.)
Kíséreljük meg a negyed rajzolatait a L.172 BIL jellel összevetni! Értelmezzük a jelet felbontott ligatúraként! A ligatúra felbontását az indokolja, hogy egy ilyen „hosszú“ jel csak „kettévágva“ fér rá a korongra. Ezzel az eljárással a két alsó negyedet összeolvasva a PA.BIL (jelentése: Nyilas csillagkép) olvasathoz jutunk, mely ugyancsak jól illeszkedik eddigi rendszerünkbe. (A Nyilas csillagkép „leghosszabb“ neve: PA.BIL.SAG, rövidebb névváltozatai: PA.BIL és PA.)
L.353
+
L.381
+ L.128
= L.172 
2. A téglalap alakú tábla
Az eddigi egyetlen alapos megfejtést Harmatta János készítette el. Enlil istennek szánt fogadalmi ajándékokat olvasott ki a téglalap alakú tábla jeleiből (lásd Harmatta János: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában? Antik Tanulmányok 13.2. 1966).
Harmatta János a L.195 UNU(G)ki jelet ismeri fel a táblán, amely Uruk városának sumer neve.
A közismert Uruk név – Urhoz, Lagashoz, Nippurhoz, Babilonhoz hasonlóan – akkád szó. Sajnos a legkiválóbb szakemberek sem fordítanak elég figyelmet a mezopotámiai városok helyes megnevezésére, és a sumer kor városait gyakran későbbi akkád neveiken említik.
Tisztázatlan kérdés, hogy az Androméda rajza alatt található, a Perseusra emlékeztető alakzat nem pontosan az égi csillagkép-elrendezésnek megfelelő helyén bukkan fel a táblán. A Perseus helyett a Kos és az alatta elhelyezkedő Cet csillagkép jöhetnek szóba.
Az eddigiek összhangban vannak Marco Merlini elképzeléseivel is, amely szerint a téglalap alakú tábla és a korong egymásra illeszthetők. Az illeszkedési pont pedig nem más, mint a mindkettőn felbukkanó Kos jele! Ha a korong felső két negyedét a téglalap alakú táblával fedjük le, a Tejút két bejáratát (Nyilas illetve a Napúton vele „szemben” elhelyezkedő Ikrek) és annak környezetét figyelhetjük meg.
Így újabb megerősítést nyert, hogy a két agyagtárgyon megjelenő ábrák-jelek a Kr. e. 4500 körüli időszak Napútjának állomásait és környezetüket ábrázolják.
Az Orion és a Bika felbukkanását a téglalap alakú táblán Rumi Tamás is megerősítette.
Mindezt a megközelítést tovább erősítik a korong jelei, melyeket sumer képjelként is értelmeztem.
Írásomban az 5-7000 évesnek tekintett tatárlakai korong csillagászati üzenetének eredtem nyomába. Jelmondatom egyszerű: nyomozz a Kr. e. 7. évezred Napútján és környezetében! A korong rajzolataiban az Ikrektől a Nyilasig egymás után következő csillagképeket és szomszédjaikat sikerült felismernem.
Mindezt a megközelítést megerősítették a korong jelei, melyeket sumer képjelként is értelmeztem. A Nyilas, a Kos és – az Oroszlán alatt húzódó – Hidra csillagképek nevének felismerésével sikerült a korong használatának és keletkezésének idejére vonatkozó utalást találni. A korong korára vonatkozó, a precesszió alapján „kódolt” üzenet szerint a korong kb. 6500 éves.
L: René Labat: Manuel d'Epigraphie Akkadienne, Paris, Imprimerie Nationale, 1948.
(Epigráfiai kézikönyv, mely egyben sumer-akkád francia szó- és jeltár is)
Irodalomjegyzék
Makkay János: A tartariai leletek, Akadémia Kiadó, Budapest, 1990
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, kiadta: Somogyi Zoltán, New York, 1997
Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig, magánkiadás, Budapest, 1994
Harmatta János: Neolitkori írásbeliség Közép-Európában? Antik tanulmányok 13. 3., 1966
Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, Orient Press K., 1996
Gyárfás Ágnes, Nagyné Fülöp Krisztina, Záhonyi András: Nungal, Ningirszu, Nefrot, Ménrót, Nimród, Ősi Gyökér 2002/4
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei, Sárosi és fiai, Fót, 2001
Érdy Miklós: A sumír, ural-altáji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974
Záhonyi András: Ősi titkok nyomában, Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc, 2005
1. ábra
Kos
Plejádok Bika Orion
2. ábra
(Az ábrák Érdy Miklós: A sumír, ural-altáji, magyar rokonság kutatásának története /Gilgamesh, New York, 1974, 486. o./ c. könyvéből, a fotó a Turán 2001. április-májusi számából valók, melyekért ezúton mondok köszönetet.)
A csillagos égbolt és a tatárlakai korong
A tatárlakai korong jelei a Sarkcsillag körül forgó csillagos ég térképén
A 3. ábrán jól látható, hogy a csillagképeknek megfelelő rajzolatok a korong elforgatása során ugyanolyan sorrendben követik egymást, mint csillagképi megfelelőik az ég térképén.
Az egyes csillagokat természetesen másképp is össze lehet kötni, hiszen az emberi szem élessége, felbontóképessége személyenként eltérő, és az egyéniségünket tükröző képzelőerőnk is különböző alakzatokat „láthat bele” az égen megjelenő ponthalmazokba. Mégis az ókortól kezdve csak néhány jellegzetes variáns maradt fenn, és a csillagképek elnevezései is nagyfokú állandóságot mutatnak.
