BOTOS LÁSZLÓ

 

MÚLTUNK ÉS JÖVŐNK

 

Vázlatos magyar történelem fiataljainknak

 

2. rész

 

Mátyás király (1443-1490)

 

            Mátyás 1443, február 24. napján – ezért kapta a keresztségben védőszentje: Mátyás apostol nevét - született, Kolozsvárott.  Már gyermekkorában írt és olvasott magyarul és latinul. Nevelője Vitéz János neves humanista főpap, a későbbi esztergomi érsek.  Bizalmas tárgyalásokon, latin nyelven tolmácsolt apjának.  Lovagi nevelést kapott és Nagy Lajos vitéze, Lackfi András, tatárverő hős kardjával ütötték lovaggá.   Tizenkét éves korában politikai megfontolásból eljegyezték, és összeházasították a Hunyadiak legelszántabb ellenfelének Cillei Ulrich leányával: Czillei Erzsébettel.  Hunyadi János örökére nem Mátyás, hanem a nálánál 12 évvel idősebb László volt a jelölt.  László 1452-ben pozsonyi ispán, 1455-ben horvát bán, majd temesi ispán, és kiváló katonai erényekkel rendelkező, hadvezetésben jártas katona. Apja halála után a Hunyadi család feje.  Amikor V. László és Cillei Ulrich nagy katonai kísérettel (4000 német katona) 1456-ban Nándorfehérvárra érkeztek, Ulrich gróf Hunyadi János halála után elérkezettnek látta az időt, s a király révén a Hunyadi fiak életére tört. Szándékát, apósának, a szerb despotának levélben megjelentené, de a levelet László hívei elfogták. Amikor Hunyadi László Cillei levelét lobogtatva felelőségre vonta őt, Ulrich Lászlót szidalmazva, kiragadva a kardot egy fegyverhordozó kezéből Hunyadi László felé sújtott. Az idősebb Hunyadi fiú megsebesült a fején, s védekező kezének ujjain. A támadást észlelvén a Hunyadi párt hívei kardot rántottak és a mentéje alatt sodronyinget viselő Cilleit hosszú kézitusában megölték. A király a történtek után Temesváron Lászlót főkapitánnyá nevezte ki, és esküt tett, bántatlanságot ígért Cillei gróf megölése miatt. V. László, az ellopott magyar Szentkoronával csecsemőkorában megkoronáztatott, király 1457. március 14.-én, a budai várba hívatta, s esküjét megszegve, elfogatta a két Hunyadit, Vitéz Jánost, továbbá Rozgonyi Sebestyént.  A hívei táborából „válogatott” bíróság a halálra ítéltek közül titokban, a nép várból történt kizárásával, csak Lászlót fejeztette le Buda piacterén.  A király gyalázatos tettén felháborodott, lázongó magyarság elöl V. László király elmenekült Budáról.  Hunyadi Mátyást fogolyként Bécsbe, majd Prágába vitette, és itt ugyanebben az évben V. László „váratlanul” meghalt. Hunyadi Mátyás a koronázása után polgári, sőt jobbágyi sorból is emelt híveket maga mellé, és helyezett magas tisztségre. Úgymint: Szapolyai Imrét, Bakócz Tamást, akik híven támogatták király urukat.  Mátyáshoz közelállók kis csoportja összeesküvést szőtt az országot kemény kézzel írányító ifjú király ellen. Az ifjú király csírájában fojtotta el a lázadó kezdeményezést, ám kegyet gyakorolva, nem fő és jószágvesztésre, hanem csak börtönre és száműzetésre ítélte Vitéz Jánost, Janus Pannoniust, Rangoni Gábort és másokat.  Mindez erősítette Mátyás uralmát.

            1460-as években történt az első Mátyás elleni lázadás, amit a magas adóztatás indított el. E lázadás Erdélyben ütötte fel fejét, s ehhez csatlakoztak a székelyek, a szászok és a köznemesség. Mátyás történetírója, Bonfini, a lázongás okát abban látja, hogy már a főurak is rettegtek a királytól, mert más irányítását, javaslatát nem tűri, csak saját akaratára hallgat. Mátyás a lázadást ügyesen leszereli.  Szentgyörgyi János és Zsigmond behódolt, a pártütő Szapolyai Imrének pedig megkegyelmezett.  Ugyanakkor a köznemesi lázadók iránt nagy szigort alkalmazott.  Mátyás bíráskodási gyakorlatát is sérelmezték, mert nem egyszer a király maga ült be a bírói székbe, nem törődve ülnök társaival, önállóan hozott ítéletet. Az elégületlenséget tetőzte a királyi sereg önkényes beszállásolása, és végül sokan megtagadták az adófizetést.  Bonfini szerint, csak a kalocsai érsek és a nádorispán Guti Ország Mihály tartott ki Mátyás oldalán.

            Az összeesküvés vezetői atyai barátja Vitéz János, és Janus Pannónius voltak, akik azzal vádolták a királyt, hogy elhanyagolta a török elleni védekezést.

Az összeesküvés uralkodó jelöltje a lengyel királyfi volt, de Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is kért segítséget.  Mátyás megosztotta az összeesküvőket.  Az országgyűlésen megígérte a köznemességnek, hogy az igazságtalanul elvett birtokaikat visszaadja, és mérsékli a túlzott adóztatást.  Ez időben, a lengyel herceg Kázimir (Kazimierz) betört az országba.  Voltak, akik az elégedetlenkedő főurak közül mellé álltak.  Janus Pannónius is Mátyás ellen fordult s megnyitotta Nyitra várának kapuját a lengyelek előtt, akik végül fegyverszünetet kértek Mátyás hadereje láttán és kivonultak az országból.  Vitéz János esztergomi érseket Mátyás elfogatta és a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta.  A lázadókkal most is irgalmas volt.    

 

 

A rendi állam csődje 1490-1526

 

            Mátyás halála után az országgyűlés elhatározza, hogy olyan királyt választanak, akit a kezükben tarthatnak.  Ezért a gyengeakaratú cseh királyt, Jagello II. Ulászlót választják magyar királlyá.  A választási feltételekben lemond szinte minden királyi jogáról, ami az országot rendben tartaná.  Lemond a hadiadóról, és arról, hogy a főpapság hozzájárulása nélkül nem kezdeményez semmit.  A Hunyadi által elfoglalt Ausztriát önként Habsburg Miksának ajándékozza.  Az országnagyok a katonaság zsoldjának fizetését megtagadják.  Ezért Mátyás legendás fekete serege a déli végeket dúlva-rabolva szétszéled. A jól képzett rablósereg felszámolását Kinizsi Pál végzi el. Egyedül Corvin János, Mátyás természetes, de nem törvényes házasságából született fia, aki követi apja példáját, a Jajcáig szorítja vissza a betolakodó törököt, de fiával együtt, valószínűleg, mérgezés következtében meghal.  Özvegye, Hohenzollern Györgyhöz megy feleségül.  Így jut a hatalmas Hunyadi birtok e család tulajdonába.  Az országgyűlésen hűtlennek jelentik ki azt a megyét, amely a királynak megfizeti a rendkívüli katonai segélyt.   Így ássák alá a királyi hatalmat.  A főurak Zápolya Jánost akarják a gyengélkedő Ulászló helyett.  De fia születik, akit már két éves korában királlyá koronáztat.  Az állandósuló zűrzavarban a főpapság köreibe 7, 9, 14 éves gyermekeket neveznek ki püspökökké és esztergomi érsekké.  Ez időben Bakócz Tamás 26 egyházi javadalom birtokosa lesz.  Mindenre kész.  A budai zsidókat a nép támadásaitól jó pénzért megvédi két alkalommal is.  „Lovasaival keresztény gyermekeket tiportak halálra és a királyi testőrökkel anti-szemita vezéreket végeztet ki.” (Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története, München 1959. II. kiadás. 50. old.)  A főpapok kötelességeiket elhanyagolják.  A királyi hadsereg megszűnik.  A királynak nincs jövedelme, elszegényedik a kincstár.  A közbiztonság, az ipar és kereskedelem egyszerre leáll.  Temesvári Pelbárt: „A mostani nemes a maga vesztére az igazsággal semmit sem gondol; amit ígér, azt nem teljesíti.” (M.Ö. 51. old.) „Báthori István nádor a hadiadót elsikkasztja és, mint erdélyi vajda, a fahordó székelyeket ökör helyett a járomba fogja, az ősmagyar csángókhoz, Moldvába üldözi.” (M.Ö. 51. old.)  A jobbágyi sors elviselhetetlen, a feszültséget háborúval próbálják levezetni. Ezért Bakócz Tamás - mint pápai megbízott - keresztes háborút hirdet.  Dózsa György székely törökverő tisztet arany nyaklánccal és vöröskeresztes fehér fővezéri zászlóval ajándékozzák meg.  Az ország belterületén 100.000 jobbágy verődött össze.  Mivel élelmezést nem kaptak, ezért a földesurak ellen fordultak.  Málnási mondja: „Lázadásuk nem forradalom, mert nem tulajdonjogi viszonyokat akarják megváltoztatni, hanem a jövedelem eloszlást.” (M.Ö. 51.old) A földesurak szamárfarokra kötött kereszttel gúnyolják a kurucokat.  Ha elfognak egy jobbágyot, „megférfiatlanítják”, karóbahúzzák, családjaikat kínozzák.  Tömeges vérengzés lesz úrrá az ország keleti felén.  „Ebben Mészáros Lőrinc, ceglédi plébános, 14 alföldi pap, kisbirtokosok, diákok, a néppel nyomorgó szerzetesek, munkanélküli iparosok a vezetők.  Hozzájuk csatlakoznak a jászok és kunok.

            Az oligarchák és köznemesek a közveszedelemben összefognak; lengyel, cseh, morva és moldvai segítséget kérnek a jobbágyok leverésére.  A király zsidó pénzen parasztok ellen sereget toboroz, de erre nem is lett volna szükség, mert az ország leggazdagabb főura, Zápolya (Szapolyai) János, Dózsa Györgyöt úri szóval tárgyalásra hívja.  Elfogatja, és izzó vaskoronával a fején máglyára vetve kivégezteti, Mészáros Lőrincet rostélyon élve megsütteti.  Dózsa György megégetett testének húsát követőivel etette meg.  Mivel a társadalmi feszültséget nem tudták másként levezetni, kegyetlen megtorlás következett.  Főképpen az „ugor-magyarok ellen indult a hajtóvadászat.”mintegy 70.000 magyar jobbágyot végeztek ki.  Ez a vérveszteség volt a mohácsi csatavesztés előfutára.  „A Via Dolorosa-n a nemzet eljutott a harmadik állomására.  Dózsa nemzeti prófétizmusa a néplélek mélyébe szállott és Rákóczi-ig minden népi messianizálódás Dózsa cruxos kurucainak nevét viseli.” (M. Ö.) Zápolya véres munkájával a köznemesség előtt betetőzi a királyi trón elnyeréséhez gyűjtött érdemeket, alvezérei pedig a júdáspénzen nyugodtan megosztoznak.  „Werbőczy a jobbágy lázadásban részt vett 12 Tisza-vidéki köznemes összes birtokait, 15 köznemes birtokának felét kapja . . .” (M.Ö. 52. old.)

            „Az országgyűlés a vérgőzös hangulatban alkotott 71 törvény cikk közül 62-vel a magyar jobbágy ekkor veszíti el a hazával való kapcsolatát és a francia király sem kívánja annyira a törököknek Magyarországba vonulását, mint az életből kitagadott magyar keresztény jobbágy.”  (M.Ö. 52.old)

            „Ugyanezen országgyűlés jóváhagyja Werbőczy István Hármas-könyv-ét, mely a megtorlás szellemében átdolgozva, a jobbágyokra és összes ivadékaikra kiterjeszti a hűtlenségben való vétkességet és ennek alapján ivadékaikat is szabadságuk elvesztésére, földesuraik föltétlen és örökös szolgálására valamint birtokképtelenségre marasztalja.” (M.Ö. 55. old.)- Természetesen, ezt a megfogalmazást ki kell egészítenünk azzal, hogy Werbőczi István jogtudós „Tri partitum”-a, a legösszefogottabb latin nyelvű jogtudományi mű, amely leírja a régi szkíta jogszokásokat, a magyar királyi törvénykezést, a nemesek jogállását, és ismerteti a Szentkorona eszme lényegét. Mondhatjuk azt, hogy ez az első írott alkotmányunk, amely 1945-ig érvényben volt.

(Ha ezt túléltük, márpedig élünk, akkor a mostani tragédiánkat is túléljük, csak fogjunk össze, és helyezzük vissza az 1848-utáni Szent Korona Tan Alkotmányunkat. Szerző)

 

1514-es polgárháború után az egyház még inkább -- ha ilyen lehetséges – meggyengült erkölcseiben.

A török uralom alá került nemzetrészeink közül, kimondottan csak a jobbágyság maradt meg nemzettudattal rendelkező népközösségnek.  A történelem súlyos helyzeteiben – írja Málnási Ödön – „A nép ösztönösen legtisztábban lát.  A verejtékével és vérével öntözött földtől nem vált el, és még az egyházi és világi földbirtokosok szétszéledtek, addig a parasztok tömegei a szülőföldön maradva, megőrizték az anyaföld nemzeti jellegét. A Dunavölgy népeinek sorsáért ez alkalommal is verejtékes és véres tehertöbbletet vállaltak.” (M.Ö. 59. old)

            Werbőczi Budavár első megszállása után (1526.) is helyén marad, elvállalja a renegát szerepet. A padisah (szultán) kinevezi őt a meghódolt keresztények bírájává – tíz forint napidíjjal – békétlenségével, veszekedéseivel a padisah haragját vonja a fejére, ezért a „tiszteletére” rendezett lakomán, 83 éves korában, méreggel veszejtik el. Hamvai a budai zsidó temetőben porladnak. A szultáni területek közigazgatása, a pénzügy igazgatása és a gazdasági élet is a legmérsékeltebb, és ennek ismeretében, a lakosság olyan mezővárosokba költözik be, mint Kecskemét, Cegléd, Nagykörös, Jászberény, Mezőtúr, Hódmezővásárhely, Szeged. E települések lakosai a szigorú központi ellenőrzés hatására mentesek az elnyomástól; a lakosság olyan életkörülmények közé kerül, amely meghaladja a rendi uralom életszínvonalát.

            A rossz sor csak ott fordul elő, ahol a török spahik, és papok hűbér birtokai vannak, amelyek nem örökölhetők, ezért rablógazdálkodással még az életükben jólétet akarnak teremteni maguknak a jövőre nézve. A török háremek megtelnek magyar fiúkkal és lányokkal. Kis Ázsia és Egyiptom rabszolgapiacaikon a magyar a legkedveltebb áru. A Nílus egyik szigetén ivadékaik - - írja M.Ö. – „még ma is (magyar) származástudattal élnek”. (M.Ő. 60. old)

            Török időkben az ugoros magyar a legnagyobb mértékben megfogyatkozott.  Helyét a szerbek (rácok) és oláhok töltik fel, északon a tótok és a rutének.  Szlavóniában a horvátok telepednek meg és e területnek új országnevet adnak.  De a túlélők megtartották fajiságukat és nyelvüket.  Róma ellatinosította a gallokat, de az embertani jellegük megmaradt. Az angolok a norman hódítás után sokáig a francia nyelvet beszélték, de lélekben angolok maradtak.  „A nemzeti Via Dolorosának IV. állomásán a magyar nép lelki kiegyensúlyozást keres és az összeomlott társadalmi tekintélyek helyébe az anyát állítja.  A nyelvtörténet új lapján az anya szó helyébe édesanyát ír.” (M.Ö. 60. old.) „Lelkük templomában mélyen elszállásolják a Baranyából szétsugárzó új magyar vallást, a régi hit hívei pedig őskeresztényi öntudattal vasárnaponként az evangéliumot pap nélkül ingyen hirdetik, keresztelnek, esketnek, temetnek és csak háromszáz faluba missziózó gyöngyösi ferenceseket, meg a szegedieket tekintik régi barátjaiknak. A nép erkölcsi ereje ez alkalommal is kiheverhetővé tette a nemzetet ért katasztrófát.” (M. Ö. 60 old.)

A lakosság legnehezebb élete a királyság területén és Erdély peremvidékén volt, melynek oka a portyázó, harácsoló török csapatok állandó zaklatása. Erdély, Utiszenovics tábornok meggyilkoltatása után, másfél évszázadra központi hatalommá válik, a magyar rendiséget újjá szervezik. A három nemzet uniójából a szászok nagy befolyásra szert téve önállóságra törekednek. Az ország nyugati részén, magyar területen a magyar jobbágyokat törik rabigába. A szamosszegiek ellenállását  vérbe fojtják (47 embert végeznek ki) és az egyre fogyó magyarok helyét, a rumán bojárok elöl menekülő, oláhokkal töltik fel.  Amikor a rendi önkény eléri a korlátlan hatalmát, akkor nyíltan a székely nemzet egyes részei ellen fordul. A székely lófők az erdélyi magyarokhoz csatlakoznak, és a gyalogszékelyeket adóztatják. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem vérbe fojtja a lázadásukat és megfosztja nemességüktől őket.  Majd változás áll be, Zsigmond helyét Erdély trónján Báthory István veszi át, és 49 nemes kivégzésével visszaszorítja a főrendek hatalmát. A lengyel királyi trón megszerzésével megteremti a magyar állam egyesítésének feltételeit. Hódító törekvéseit a lengyel rendek közömbössége akadályozza meg. Mégis 75 évig tartó uralkodása alatt megteremti a békés erdélyi jólétet. Az ipar, kereskedelem fellendül, az oláhok kulturális színvonalát anyanyelvi Biblia kiadásával emeli.

Báthory Zsigmond székely ellenes tettei tízezrével kényszerítik ki a székelyek Havasalföldre menekülését. Vitéz Mihály oláh vajda belőlük szervezi meg az első oláh állandó hadsereget. Megakadályozza a török hódító törekvések megvalósítását, birodalmának Lengyelország felé kiterjeszkedését. E székely hadsereggel - Rudolf megbízásából - Erdélybe vonul, és a székely lovasok a magyar jobbágyokkal együtt irgalmatlanul irtják az erdélyi nemeseket. Ez a hadjárat Mihály vajdát Erdély, Moldva és Havasalföld egyesítéséhez segíti. Mihály vajda (Mihail Viteazul) Erdélyben fejedelemként uralkodik /1593-1600/ addig, amíg az életben maradt nemesség, a székelyek elcsatolásával hatalmától megfosztják. A székelyek újból kegyetlen nehéz jobbágyi sorba jutnak. Rudolf tábornagya Básta György, Mihályt meggyilkoltatja. Egynéhány évre Rudolf király hatalma Erdélyre is kiterjed.

Ez időkben a királyi területen a Habsburgok befolyása terjed el. Az országgyűlés a királyválasztás jogát a Habsburg-házra ruházza. Miután a Habsburgok a hadügyet és külügyet önkényesem kisajátították, 1540-től fogva 378 évig megszűnt a magyar államérdek képviselete. A diplomaták nem a magyar nemzetérdeket képviselik, hanem a Habsburg császárt.

A magyar csapatokkal, továbbá a királyi várakkal szabadon rendelkeznek az ide rendelt idegen őrségek. A török előretörés megállítására létrehozott a 700 kilométer hosszan kiépült és megerősített, hadiszerekkel ellátott végvárak Szendrő, Korpona, Léva, Tata, Veszprém, Kanizsa, Zengg  királyi végvárak, Közép-Európát védték a pogány ellen. A várkapitányok törvény szerint a nádor alá tartoztak, de harcok alatt velük a haditanács rendelkezett. Élelmiszerükről a nagybirtokosoknak, fegyverzetükről, zsoldjukról a német birodalmi rendeknek kellett volna gondoskodnia.

Meg kell jegyeznünk, hogy a főnemes várkapitányok teljes megmaradt vagyonukat a honvédelemre fordították, hópénzt fizettek, amíg volt miből. A várak ellátására, a zsold fizetésére sürgető leveleket, feliratokat, küldtek a bécsi kamarillához.  Ezek elmaradtával, - a császári biztosok gyakran eladják a végvári magyar katonaság öltözetére küldött posztót, a zsoldpénzt elsikkasztják - portyázással, magas rangú török rabok szedésével, akikért váltságdíjat kaptak, vagy magyar rabokra cserélték őket, vásárütéssel és a várhoz tartozó falvak terményeiből, adóztatás révén tartják fenn magukat. Kettős adóztatás sújtja a föld nyomorult népét.

A rendi érdekek a vármegyékben érvényesülnek, ahol a megyei önkormányzat a választott alispánnal, a kibővített törvénykezéssel és jogszabályalkotással működik.  A Hármas-könyv alapelvei szerint a megyei statumok minden tilalommal és paranccsal elviselhetetlenné teszik a jobbágy helyzetét.  Amikor igazságot keres, akkor őt büntetik meg, mivel a földesurak egy személyben az ügyészek és a bírák is. A robot eléri a heti 5-6 napot is. A végvárak karbantartására a közmunkák, és az állandósuló pénzválság megteremti az új egyenes adót.  I. Ferdinánd 13 év után eléri a népi szabadköltözködés jogának engedélyezését, de a földesurak nem tartják be, és a törvénykönyvből ki is hagyják.  Az úri széki ítéletek a büntetések pénzen megváltását engedélyezik.  A tetszés szerinti büntetéspénzek az ítélkező és a pénzen osztozkodó földesurak számára új jövedelemforrás.

A török szultáni területen 23 féle adót fizető jobbágynak kedvezőbb a helyzete a királyi terület jobbágyainál.  Ezért csendesen átszivárognak oda és helyüket a tótok lepik el nyugatról keletre Zemplénig.

Szlavóniában a legelviselhetetlenebb a jobbágyi sors.  1572-ben Gubecz Máté gazdatiszt vezetésével Tahi Ferenc önkénye miatt fellázadnak, de Draskovics György horvát bán és kalocsai érsek a lázadást kíméletlenül leveri és a vezetőket, mint Szapolyai János annak idején Dózsát és vezértársait, kegyetlenül kivégezteti. 

 

                                    *          *          *          *          *

 

A sorvadó rendiség átalakulása és a királyi hatalom ellenállása (1830-1849)

 

            Az újkori kapitalizmus szele feszegeti a feudális Magyarországot.  Széchenyi Hitel című könyve alapján, pénz kell, hogy a nyugattól való gazdasági lemaradást behozhassuk. E könyv biztonsággal mutatja meg a válság okait, és gyógyírt ajánl a bajok orvoslására.  A korszerűtlenség mindennek az akadályozója.  Nincsenek utak, vasutak, a nemzet minden vonalon lemaradt Nyugattól. A mágnások külföldön költik el vagyonuk nagy részét.  Minden külföldi nyelvet beszélnek, csak a magyar a kivétel, szégyellik nemzetiségüket. Csak az erdélyiek beszélik magyar nyelvüket. A köznemesek lenézik a művelt hivatalnokokat, a polgárt, a jobbágyot megvetik. M.Ő írja, hogy kilenc millió jobbágy viseli az ország terheit, ők a nemzet fenntartói.  Békében verejtékeznek, a háborúban véreznek, de az alkotmány nem védi őket.  Az országgyűlés nem tud javítani helyzetén, mert ott a Bach ellenzék egy áthághatatlan gátat emelt.  Be kell vonni a jobbágyi jogokat a magyar jogrendbe a nemzet fennmaradásáért folytatott küzdelem érdekében. Ezt követeli a nemzet érdeke.  Ezért követelik, hogy a jobbágy legyen a föld tulajdonosa, mert akkor a munkájának eredménye hatványozódik. A szabadságot előmozdító vagyonosodást lehetővé kell tenni. „Werbőczy könyve a tűzre való.” (M. Ö. 98 old.) A robot és a tizedek mind a fejlődés akadályozói: az elavult törvénykönyvet reformálni kell, és a jogokat ki kell terjeszteni a népre is. Az új utak építése feltétel lett az előrelépéshez. Úgy szintén a folyó és a csatornarendszer megszervezésére, kiépítésére lett szükség. A Hitel leírása szerint Széchenyi minden újítás megvalósítását a kiváltságos osztályoktól várja.

            Széchenyi mindezt az újítást Rousseau és Voltaire művei alapján látja megvalósítani. Észreveszi, hogy a feudális magyar rendiség mindenképpen megbukik, ezért szeretné azt átalakítani feudálkapitalizmussá, minden forradalmi villongás nélkül.  Széchenyi őszinte és előrelátó meglátásait a vármegye hatalmasai a tűzbe dobják, elvetik. Dessewffy József pedig azt hirdeti, hogy „Széchenyi egy felforgató és munkájával a külföld számára felnagyítja sebeinket.” (M.Ö. 98. old) Mindennek ellenére, Széchenyi szelleme, meglátása hatott a köztudatra. Fellobban a magyar nemzeti öntudat.  Kolwrat vezetésével az udvar ellenáll a reformoknak, és az ártatlan reformpolitikát ellenzéknek fogadja el. Így éleződik az ellentét. A közigazgatás korrupciója kiterjed az egész országra. A szepesi, abaúji, sárosi zempléni tót és magyar jobbágyok, a kolera járvány miatt, fellázadnak a közigazgatás hivatalnokai ellen. Sáros megye főispánja, mint királyi biztos, akasztások tömegével vett véget a lázadásnak. „A király pedig Coburg-Guthai herceg 140.000 holdas Palavicini őrgróf 58.000 holdas hitbizományával a királyi hatalom számára újabb feudális bástyákat emel.” (M.Ö. 99 old.)

            Mindenképpen a jövő történészeinek kell, hogy a feladata legyen elbírálni Werbőczi kiválóságát, amikor a Szent Korona eszme, sok évtizedre visszamenő, a magyar életből és talán isteni sugallatra kifejlődött Szent Korona eszme iránti őszinte, népi hódolatát, annak minden földi hatalom feletti egyedülállóság törvényeit, törvénybe foglalta.

            Vagy annak a népre való káros, szinte megbocsáthatatlan bűnét, amikor belefoglalta a Szent Korona eszme követendő törvényeibe azt a törvénycikket, amely a szabad népet, ez időtől fogva gyermekeire is kihatóan, örök időkre, kegyetlen jobbágysorsra ítélteti.  Ez a törvény meghatározás mennyiben szolgálhatta a nemzet fennmaradását, népe boldogulását?  Kétségtelen, hogy Werbőczi korának egyik legtanultabb, kiváló ügyésze volt.

            Kik voltak azok, akiket a krónikák pórnépként illetnek?  Semmiképpen sem Árpád honvisszatérő népe. Minden bizonnyal a Kárpát-medencében talált őshonos nép, akik  a Tárihi Üngürüsz[1] írásos bizonysága szerint magyarul beszélő nép volt. Ismereteink szerint, a megyer nemzethez hasonlatos nyelvet beszéltek.  Az őshonos nép nyelvéből és a Nagy Károlyi rabló hadjáratokat túlélő avar nyelvből alakult ki a most használt nyelvünk, amit Árpád magyarnak határozott meg s ebből lett a nemzet nevünk – magyar. De ők nem voltak ellenségesek Atilla, s Árpád vezérletével visszatérő népiránt, hisz semmi ellenállást nem tanúsítottak, sőt a székelyek még fogadásukra elébük is mentek.  Mi magyarok ennek az őshonos népnek vagyunk a származékai a nemzetközi DNA vizsgálatok alapján.[2] 

            Akkor miért és kik rendelték őket örök időkre való jobbágysorsra?  Ez nem a honvisszatérő őseink cselekménye volt, mert ők szabadságot szerető népek voltak, és a római kereszténységet ránk erőltető megelőző időkben nálunk nem volt jobbágyi rend.  Ezért ezt a társadalmi rendet mi nem szorgalmazhattuk.  A kárpát-medencei megérkezésünkkor ez a feudális jobbágyi rendiség már régen elterjedt és megszokott államforma volt.  Ezt kizárólag Adelhaid-del bejött 10 ezer német vendég („hospes”) tehette, akik akkor már szépen el is szaporodhattak a felső nemesi osztályban. 

            Werbőczi ezek parancsára, vagy megajándékozásuk következtében,  -- mert ez időkben gazdagodott meg (Málnási Ödön) -- foglalhatta törvénybe e gyalázatos. nemzetellenes törvényt.  Az is lehetséges, hogy ez egy későbbi betoldás, így nem Werbőczi  beiktatása.  Lényeg az, hogy Kossuth törölte e szégyenfoltot Szent Korona tanunkból a Habsburg ház trónfosztásával egyetemben.  Amikor majd visszahelyezzük Szent Korona tanunk, mint magyar alkotmányt a megillető helyére, akkor az 1848-as Kossuth által megtisztított Szent Korona tant, eszmét kell visszahelyeznünk.  Ki kell kutatnunk a 70.000 színmagyar karóba és kerékbe törésének ily nagymérvű büntetés előidézőit is,  Zápolyai János háttéri szerepét.

            Fontosabb kérdések ezek, mint nem létező ősnép nyelvéből fabrikálni egy feltételezett mondatot és ugyanakkor elhallgatni, vagy elhallgattatni a szumérologia, etruszk, egyiptomi nyelvészeti ásatások és embertani kutatások sokatmondó eredményeit. 

            1832-1836-ig országgyűlésen egy erős ellenzék kezdte el a reformok beindítását.  Kölcsey, Klauzál, Wesselényi, Deák azért harcolnak, hogy az alkotmányt átalakítsák, mert a rendi országgyűlés alkalmatlanná vált.  Az Urbárium törvénybetiltásával elérik az 1765-i korigényt, de ugyanakkor megvédik az úri széket.  Széchenyi javasolta, hogy az épülő Lánchídon a nemesek is fizessenek.  Bevezetik magyarul szóló törvényeket is.  A bécsi miniszterek a cenzúrát, rendőri felügyeletet, és felségárulási pereket indít.  Wesselényi Miklóst és az országgyűlés ifjúsági vezetőit bebörtönözik.  A magyarul nem beszélő Pállfy Fidelt magyar kancellárrá emelik, aki minden Wesselényi és Kossuth szervezkedést elfojt, azzal a szándékkal, hogy Magyarország Ausztria tartományává váljon.  A feszült helyzetet a pesti nagy árvíz még jobban kiélezi.  Széchenyi reform elvei az osztrák, cseh ipart védő bécsi miniszterek miatt nem valósulhat meg.  Kossuth pénzt követel a Széchenyi kezdeményezte ország fejlesztéshez, de ez csak úgy valósítható meg, ha a nemesek is kiveszik részüket a közös teherviselésben. „Aki nem fizet adót az hazaáruló” – írja Málnási Ödön. (100 old.)

            1839-1840-i országgyűlésen a közvélemény hatására a reformok egy részét sikerül hatályba léptetni.  A hadiszolgálatot tíz évre rövidítik.  A nemesek fölött ítélkező váltótörvényt vezetik be.  Megalakul az első Pesti Magyar Kereskedelmi Bank,  Ullman és Társai név alatt.  A zsidók gyáralapítási joga sok galíciai zsidót vonz.  Bevezetik a részvénytársaságok intézményét.  Tengerre magyar világkereskedelmi tervezetek születnek.  E tervezet beindítója Magyar László a Kongó forrásvidékének felfedezője.  A magyar katolicizmus és protestantizmus között az ellentét kimélyül. 

            Széchenyi az egész közép-európai ipar és kereskedelem érdekeit kielégítő szabad kereskedelmet óhajt. Kossuth az egyszerre kiépülő magyar kapitalizmus híve és ugyanakkor a városi polgári osztály feljövését óhajtja.  Létrehozza az Országos Védőegyesületet, amelynek a célja, kizárólagos magyar áruk szorgalmazása. 

            A magyar technikai tudás beindul.  Bolyaiak az új geometria felfedezői, Irinyi találmánya a foszforos gyufa, Vásárhelyi Pál hidrolikus törvényét a Rajna és Mississippi szabályozásának használják.  Ármentesítik az Alföld keleti részét.  A Dunát hajózhatóvá teszik.  A Föld első hengermalmát valósítják meg.  A tiszavidéki búzát nyugat-európai keresett árúvá teszik. 

A magyar főrendek és a köznemesség köreiben ellentét alakul ki a tekintetben, hogy a haza elmaradott viszonyait a fejlődés vagy a forradalmi változások útján járva érjék-e el szemben a bécsi udvar törekvéseivel. Metternich tervszerűen mélyíti e szakadékot.  Gr. Apponyi Gyula és Gr. Széchenyi István arról tárgyal, hogy a veszélyes Kossuthot el kell távolítani.  Választási meggyőzéssel sikerül is harminc megyét elvonni Kossuth Lajos oldaláról.  Széchenyit gazdaságpolitikai reformok ígéretével meggyőzik, hogy nyíltan álljon ellen Kossuthnak. 

Metternich kancellár látja, hogy Magyarországon forradalmi helyzet van kialakulóban.  A külföldi egyetemekről hazatérők Hegel szabadságeszméjét nyíltan hirdetik, és nem tekintik követendőnek Werbőczi Hármas könyvében rögzített ősi jogszokásainkat. Különös hevülettel támadják az ősiség elvét, gyakorlatát.  Eötvös József: A falu jegyzője-ben a nemesi vármegyék elavultságát mutatja be, és az 1514-ben című: Korrajzá-ban a jobbágylázadás gondolatának lángját ébresztgeti.  Arany János szintén a korteskedésre berendezkedett rendi vármegyerendszer hibáit hozza fel.  Petőfi Sándor, az ő hevével, a franciák szabadságeszméjét gyújtja bele a kispolgárok és a parasztság lelkébe.  Báró Dercsényi János a kommunizmus ideológiájának ellenszereként a birtokos paraszti osztály létrehozását, a nemesi hitbizományok helyett a tőke hitbizományok létesítését javasolja, igazságos adózás bevezetésével.  A városok és a felvilágosult nemesek hatására újból elterjed a magyar nemzeti viselet.  A pesti Nemzeti Színház megszabadul a német behatás alól.  A polgárok az elnémetesítési törekvéssel szemben a hivatali nyelvként használt középkori latin mellett egyre szélesebb körben megkezdik a magyar nyelv használatát.  A zsidók is visszatérnek a már hatvan éve szünetelő névmagyarosításra.  Nyugtalanító hírek kelnek lábra.  A gr. Wesselényi és báró Kemény által Erdélyben elültetett jobbágy felszabadítás szükségességének tudatában, Galíciában a lengyel nemesek fegyvert fognak, de a bécsi kormány irányításával a szervezett ellenerők, tömeges kivégzésekkel leverik a lázadást.  Kossuth ebből arra következtet, hogy ha az udvar szabadítja fel a jobbágyokat, akkor az ország elveszti önállóságát.  „A népszabadsága a nemzet életfeltétele.” (M.Ö. 103 old.)  Ezért minden erejét a jobbágyok felszabadítására fordítja.  „A feudalizmus romjainak bukni kell, és ha a nemesség fel nem fogja helyzetét veszve van menthetetlenül.”  - mondja Kossuth. (M. Ö. 103 old:)

Az 1847-48-as országgyűlés készülődésekor meghal az ország népszerű nádora.  Az országgyűlést az uralkodó V. Ferdinánd császár magyarul nyitja meg.  A felirati vita közben kitör februárban a párizsi forradalom, ugyanakkor Kossuth rábírja az alsó tábla többségét az alkotmány megváltoztatására.  A bécsi ifjúság, Kossuth beszédén fellelkesülve, 1848. március 13-án  - véres harcok árán - eltörli az abszolutizmus rendszerét, és Metternichet menekülésre kényszeríti.  A magyar főrendi tábla elfogadja az alsó tábla határozatait, és Kossuth eléri célját, a jobbágy felszabadítást.  A március 14-én Bécsben átadott Pozsonyi feliratot az udvar vonakodik elfogadni, és attól való félelmében, hogy a magyar rendek István nádort választják királlyá, gróf Batthyányi Lajost 1848. április 7-én, felelős magyar miniszterelnöknek nevezi ki.  

A bécsi ifjúság példáját követve Pesten március 15-én, Petőfi a cenzúra elkerülésével kinyomtattatja „A nemzeti dal”-t és a Jókai Mór által szerkesztett a magyar nemzet követeléseit tartalmazó 12 pontot.  A forradalmi ifjúság kiszabadítja Táncsics Mihályt budavári börtönéből, és diadalmenetben viszi át Pestre. A pesti színház esti előadásán Katona József Bánk bánja kerül bemutatásra. Az országgyűlés három hét alatt megszövegezi az új alkotmányt, amelyet április 11-én a király szentesít.  „Az alkotmányban kidolgozott törvények az ország népét jogban egyesítik.  A végrehajtó hatalmat gyakorló kormány miniszterei a királynak és az országgyűlésnek felelősek; ellenjegyzésük nélkül a király rendelkezései érvénytelenek.  A kétharmados országgyűlést legalább húsz éves, legalább száz forint évi jövedelmű magyar állampolgárok választják háromévenként.  A király a házfelosztás esetében három hónapon belül új országgyűlést köteles összehívni.  Az országgyűlésnek nemcsak költségvetési, hanem zárszámadási joga is van.  A király szent és sérthetetlen.” (M.Ö. 104)

A közteherviselés alapján mindenki adóköteles.  A tized, mindennemű úrbéri robot, valamint az úri szék és az ősiség megszűnik: (M.Ö. 104)  A bevett vallásokat  egyenjogúsítják, és ezzel megszűnik a katolikus vallás államvallás jellege.  Erdélyt újraegyesítik a Magyar Királysággal.  A külügy, hadügy és pénzügy közös vonatkozásait végül nem rendezik, és ezzel elültetik a további viták magvát.  Az úrbéri terhek megváltásának módját és mértékét, a körülmények miatt, egyenlőre nem tárgyalják.  Ez vált az új rendszer bukásának belső okává. 

Kossuth nevéhez fűződik a nép, nemzetté, Szentkorona tagjává emelése, addig évszázadokon keresztül csak a király és a nemesek alkották a politikai magyar nemzetet, a kiváltságoknak szabadsággal való felcserélése, és a társadalmi osztályoknak az igazság, testvériség és hazaszeretet kapcsával történő egyesítése. 

Metternich már 1825-ben arról szónokolt, hogy a magyar nyelv államnyelvé tétele ellentéteket fog előidézni a magyar és nem magyar anyanyelvűek között.  Ekkor már megkezdték a magyarellenes izgatást a Magyarországba betelepített és bevándorolt, letelepedett nemzetiségek között és ez folytatódott 1833-ban a pán-germán eszmék sugallta tervek hirdetésével, mely szerint Németország területét kitolják a Duna-mentén a Fekete tengerig.  Az udvari körök a sok népű birodalom nemzetiségei közül a legerősebbnek, a magyar erőknek a szétforgácsolását tűzte ki céljául.  Támogatják, sőt létrehozzák, kinevelik a magyarellenességet a kisebbségek körében, és elősegítik a rumánok nagybani betelepítését.  Kollár János a pesti tót lelkész, Stúr Hurban és mások tót irodalmi nyelvet létesítenek, kidolgozzák nyelvtanát és terjesztik a magyargyűlöletet.  A budai királyi nyomda e korban 1500 szerb könyvet ad ki.  Gaj János az udvar támogatásával a horvátokat a magyarok ellen uszítja, és sürgeti a dél-szlávok egyesítését. 

A magyar reformtörekvések időszakában elhanyagolják a védekezést a pán-szláv és a dákó-román elméletek terjedése ellen.  A nemzetiségi vezetők arra használják az ölükbe hullott, magyarok által kivívott szabadságjogaikat, hogy elszakadjanak Magyarországtól, és önálló államokat alakítsanak annak területén.  Magyarország nagyjai az erőviszonyok tudatában nyugodtan nézik a dél-szláv és a dáko-román törekvéseket, abban is bízva, hogy az ekkor még erős török hatalom sem járulna hozzá ezen államalakulásokhoz.  Különben is a Habsburg birodalom nemzetiségei közül csak a csehek azok, akik politikailag érettek az államalakításra. 

A rendi Magyarországon, Hunyadi Mátyás halála óta állandósult az ugoros magyarellenes néptömegek elleni faji harc, ami megnyilvánult az 1514-1831-ig többször megismételt jobbágyirtás, és helyükbe idegen fajtájú néprészek betelepítésével.  E három és fél évszázad alatt a magyarság a történelem süllyesztőjébe került, írja Málnási Ödön. (105 old.)

A tömeges magyarosodás nem történhetett meg a nemesség gőgős elkülönülése miatt írja Gorove István. (M. Ö. 106)

Wesselényi mondta „Nincs nemzetiségünknek ártalmasabb ellensége a betyáros magyarosságnál.” (M.Ö. 106) Táncsics Mihály a minden eszközzel való magyarosításért harcol.  Eötvös József elemi oktatási törvényjavaslatot készített, bár javaslatát, amely az oktatás nyelvét a lakosok többsége szerint határozza meg a főrendi tábla elveti.  Amikor ez végül is megvalósulhatott, akkor már túl késő volt, mert szabadságharcunk elvesztével a magyar kormány is elvesztette a függet-lenségéből adódó erejét.  Teleki László volt az, aki meglátta Párizsból a végzetes tévedést.

Nyolc nappal a márciusi ifjak tettei után, Kolowrat és báró Jósika Sámuel tanácsára, a király a magyargyűlölő Jellasics Józsefet bízza meg azzal, amikor horvát bánná nevezi ki, hogy osztrák-horvát csapatokkal verje szét Kossuth hadait.  Rajasics, szerb pátriárka a karlócai szerb nemzetgyűlésen a horvát bánt támogatja, és a szerbek osztrák tisztek támogatásával Délvidék magyarságát pusztítják.  A balázsfalvi román nemzetgyűlés ellenzi Erdély egyesítését, és Avram Jancu vezetésével, osztrák segítséggel, kegyetlen irtóhadjáratot indítanak a védtelen erdélyi polgári lakosság ellen.

Prágában a cseh felkelők harcát leverik.  Az első magyar népképviseleti országgyűlés három hónappal később Petőfit hazaárulónak és orosz kémnek nevezi.  Az új országgyűlés Kossuth Lajos indítványára 200.000 újoncot és 42 millió forintot szavaz meg.

Kossuth megkezdi a magyar honvédség toborzását, és harcra tüzeli a szabadsággal évszázadok után újra megismerkedett magyar népet.  A Pestre érkező Lemberg tábornokot a feltüzelt nép megöli.  A király ez okból az országot statárium alá helyezi.  Kossuth Honvédelmi Bizottmány néven a végrehajtó hatalmat kapja meg.  A magyar csapatok Jellasics csapatait a határig üldözik.  Windischgrätz tábornagy a prágai forradalom elfojtása után, miután egyesült a horvát bán menekülő seregével, leveri a bécsi forradalmat.  A trónjáról lemondott V. Ferdinánd helyett a kamarilla a 18 éves Ferenc-Józsefet teszi a trónra  azzal a gondolattal, hogy a koronázási eskü megkötöttség nélkül egyesíti a birodalmat.  Windischgrätz 1846. január 6-án Budát támadja.  Scitowsky János pécsi és Zichy Domonkos veszprémi püspökök pedig január 10-én a katolikus püspöki kar nevében levelet adnak ki, amelyben a „pártütőket” megbélyegzik és az ország békéjét és vagyonbiztonságát helyreállító Windischgrätz iránti engedelmességre hívják fel a figyelmet és I. Ferenc-Józsefért való imádkozásra. 

Görgey Artúr neve ismertté lett az országban.  Gróf Zichy Ödön felakasztásával, tehetsége mellé páratlan népszerűségre tesz szert.  A kápolnai csatavesztés után őt nevezik ki a magyar hadak élére. 

Az új császár az 1849. március 4-i birodalmi alkotmánnyal a részekre bomlott Magyarországot meghódított tartománnyá nyilvánítja.  Görgey fényes tavaszi hadművelettel a határig üldözi az ellenséget.  Bem emigrált lengyel tábornok visszafoglalja Erdélyt.  Áprilisban az ország újból szabad lett. 

„A szabadságharcban a magyar nép kiapadhatatlan függetlenségi vágyát kitűnően értékesíti Kiss Ernő hadsereg szervező képessége, Damjanics megfontolt hősiessége, Klapka várvédő ismerete, Török Ignác erődítő művészete és Gábor Áron tüzértechnikai tehetsége.  Kossuth 1849 április 4-én az uralkodó családot trónfosztottnak nyilvánítja.” (M.Ö. 107.) Magyarország kormányzójaként veszi kezébe az ország irányítását.

A császár Európa egyik legerősebb hatalmához fordul segítségért.  E törekvést támogatta Wellington herceg külpolitikája is, mivel a magyar győzelem esetén az ír nemzeti mozgalom erőrekapásától félt, ezért ajánlotta Ausztriának Oroszország segítségének igénybe vételét.  Az orosz cár 200 ezer orosz katonát küld Paskievics herceg parancsnoksága alatt Ferenc József megsegítésére.  A betegesen kegyetlen, vérszomjas Haynau 170 ezer katonája nyugatról tör hazánkra az olasz hadszíntérről. A 150 ezer főnyi magyar honvédség hősi küzdelmekkel vonul Arad felé.   A Buda elveszte után a kormány Szegedre települ, ráadásul Szemere Bertalan elkésve nyújtja be a nemzetiségi törvényt.  

Haynau, a „Brescia-i hiéna”, október 6-án kivégezteti gróf Batthyányi Lajost az első magyar miniszterelnököt az első tíz zászlóalj felállítása miatt.  Aradon a 13 vértanú honvéd tábornokot akasztatja fel.  A megtorlások idején 114 kivégzést hajtottak végre. 

„A nemzet az aradi vesztőhelynél eljutott a via dolorosa hetedik állomásához.”  (M.Ö. 108.) Lord Palmerston angol külügyminiszter bécsi követét, hogy a „pápuák politikai erkölcsénél kisebb szinten járó bécsi kannibálok ostoba és gyáva embertelensége fölött utálatát fejezze ki.” (M.Ö. 108) Az 1848-as francia februári forradalmat követően a német, olasz, és magyar nemzeti önállósulási kísérletek elbuktak.  Windischgrätz az osztrák, Radetzky az olaszt, az orosz cár a magyart kényszeríti a fegyverletételre.  Kossuth Törökországba, társai Olaszországba, Franciaországba és Angliába menekülnek.  A szabadság iránti lángot követve a harcot emigrációba kényszerített huszáraink az Észak-Amerikai polgárháborúban folytatják. Legendás vezérük Kovács Mihály ezredes. Kiváló tisztjeink kivették részüket az olasz egység előkészítésében is.  (Garibaldi).  Kossuth a londoni és a washingtoni ünneplések után Torinó-ban telepedett le, és csak 13 év után lépett előtérbe a közép-európai és a dunai föderáció tervének ismertetésével. 

 

 

Magyarország a világháborúban, 1914-1919

 

            A túlméretezett német, osztrák, orosz, francia és angol imperializmus csak az alkalmat várta, hogy politikai célkitűzéseit megvalósíthassa. Ahogy a gyilkos szerb anarchista, Gavrilo Princip megölte az osztrák-magyar trónörökös párt, egyszerre nemzet-nemzet ellen támadt. Conrad, vezérkari főnök a Balkánon tervezett egy gyors hadműveletet, hogy a monarchia számára lehetséges gyors győzelmet arasson.  Ez a tervezet elmaradt a dualizmus bonyolult ügyintézése végett. Tisza István és Conrad évek óta nem tudták egyeztetni nézeteiket. Ezért Conrad, Tisza István tiltakozására, a felelőséget azzal hárítja el, „hogy a monarchiát az annexió kérdésében érdektelenség nyilvánítására kötelezi.” (Málnási 137)  E mulasztást az oroszok kihasználták azzal, hogy az ultimátum után (1914. júl. 23.) a kezdeményezést a kezükbe vették. A háború kitörésekor, a monarchia közjogi súlypontja Tisza Istvánra hárul. Elszántan kitart Erdély különválasztása ellen a bécsi, és berlini ellenzékkel szemben. Berchtold külügyminisztert Burián váltja fel. Olaszország hadba lép, azért, hogy az olasz és az orosz hadsereg Budapest és Bécs között találkozzon. Conrad zseniális terve, a gozlicai áttörés, sikerrel jár és visszaszorítja az orosz haderőt.  Az olasz hadsereget Doberdónál a magyarok állítják meg.  A német, magyar, osztrák, bulgár seregek elfoglalják Szerbiát, de Szaloniki elfoglalása nem sikerül.  A magyar, bolgár, török hadsereg közös együttműködése Rumániát tétlenségre készteti.  Ezzel a veszély 1915 őszén Magyarország részéről megszűnt. Ha ekkor megkötjük a különbékét, akkor a további veszélyeket elkerülhettük volna.  Tisza tisztában volt a kínálkozó helyzettel, de a koalíciós kormányra, segítség nélkül nem tudott kellő hatással lenni. A kedvező alkalom elmulasztása, a központi hatalmak ostromló helyett, ostromlott állapotba jutnak, körülvéve a szövetséges hatalmak anyagi, gazdasági, technikai és létszámfölényben levő haderejével.  1916-ban Balkánról, Galíciából, majd Rumániából támadnak bennünket.  Rumánia néhány hétre elfoglalja Erdély dél-keleti részét. Innentől kezdve a hadműveleteik a védekezés érdekében történnek, mert, a szövetséges hatalmak hadseregei a kimerítési haditervet alkalmazzák. 

            A történtek hiteles bírái nem lehetünk, „de azt már megállapíthatjuk, hogy mit tettünk helyesen és augustinusi[3] őszinteséggel azt is vázolhatjuk, hogy a vezetésért felelősség vállalók, mit mulasztottak.” írja Málnási (138 oldal)

            „A világháború nehéz lelki atmoszférájában, a testi fáradságok, veszélyek, bizonytalanságok, súrlódások véletlenek világában a magyar harci géniusz csodákat művelt.  A magyar katona tájékozódó képessége, önbizalma, kötelesség tudata, bátorsága a világháború mérlegének legértékesebb tétele.  Felvirágzott magyar katonák dalolva meneteltek a harcterekre.  A Kárpátok vérrel festett hótakarói a galíciai agyagrengetegek, a volhinai lápok, a Doberdó, Hétközség, Isonzó, Piavepokla, Szerbia halálleselkedő völgyei, Albánia, maláriát lehelő levegője, az Adria mélyén alvó szirénás hajók, az erdélyi bércek véráztatta erdői: a magyar katona halált megvető hősiességének öröktanúi.  Miről tanúskodhatik a megmaradt bajtárs? Piszkos, vizes lövészárkokban, gránátvajta köves gránáttölcsérekben, tikkasztó hőségben, dermesztő fagyban, pokoli pergőtűzben, szakadatlan támadásokban rongyosan, éhezve, szomjazva is csodálatosan védekező székely, magyar, rumán, szász, tót, és horvát hősök oroszláni küzdelméről.  Komor tekintettel rohamra szaladó apákról és fiukról.  Golyótól srapneltől, gránáttól, aknától halálra sebzett hősöknek eltorzult arcáról, fájdalmas vonaglásáról, elüvegesedő személyről és feleségük, gyermekük, szüleik nevét suttogó utolsó sóhajtásukról.  A nyöszörgő sebesültek kötözése és az elnémult holtak temetése közben: elmélkedés az európai álkeresztények, álkultúra, álcivilizáció csődjéről, az osztályelnyomásnak egymás ellen hajtó vadászó nemzetek tragédiájává fajulásáról  és az idők vérgőzös méhében egy új társadalom megszületésének felfedezéséről.  Hétszázezer magyar hősi halottnak nekrológiát az összes könyvtárak sem tudnák befogadni.” (M. Ö. 138-139)

 

            A nemzet értékes öntudatos nemzetben gondolkodó harctereken vívta emberfeletti küzdelmét és „csak egy éjszakára”[4] maga mellé kívánta a pártoskodókat – (írja Málnási Ödön 139), az országban továbbfolyt a haza földjéért folyó vitatkozás. Ferenc József halálával, aki nem volt hajlandó semminemű újításra, IV Károly trónra lépésével a helyzet megváltozott, mivel jóindulattal viseltetett irányunkban.  Tisza István nem egyezett bele a választási jog megváltoztatásába, ezért Apponyi közbenjárására, Károly király hozzájárulásával, az Esterházy, majd a Wekkerle kormányban, Vázsonyi kidolgozta az 50 évvel elkésett választójogi törvényt. Gr. Apponyi Albert mondja: „Erre láttam az első lépést egy oly választójogban, amely a szocialistákat kielégítette és lehetővé tette a régi társadalom vezető elemeinek együttműködését a proletáriátussal. Az 1917 évi kormánykrízisnek ez volt a nagy alapgondolata, melynek elejtése után a kisebbségi kormánynak nem volt többé létjogosultsága, és a régi társadalom vezető elemének is megszűnt a befolyása a háború után okvetlen bekövetkezendő nagy átalakulás irányítására.” (M.Ö. 139-140)

            A választójogi küzdelem alatt, a különbéke kísérlet kudarca következtében Czernint leváltják külügyminiszteri posztjáról, és helyét Burian veszi át.

            A monarchia hadseregének szervezése nagyon hibás.  A hadvezéri művészetben kiváló Conradtól belső érdekek, politikai helyezkedések következtében megvonják a bizalmat, és helyette másodrendű alvezérek kezébe kerül a vezetés. A beosztott vezérkari tisztek megfontolása, elgondolása torzult. A dualizmus erőaránya nincs egyenletben a vezérkar összetételében. A magyar vezetők kisebbségbe kerülnek és a magyar katona anyagot mértéken felül terhelik. A hamis jelentések, és az őszinteség hiánya elbizakodottá teszi a katonai vezetést. Az elbizakodottság nagy bajok elindítójává válik. A békeévi gyakorlati és harcászati szabályzatok figyelmen kívül hagyják a különböző nemzetiségű lelkűséget. A harcászati tervek meghatározásnál és elkészítésénél figyelmen kívül hagyják az eltérő harcmodort. A polgárság kiképzése csak a kaszárnya látogatásából állt. Az ütőképes fiatal katonai állománnyal rendelkező hadtesteket feltöltik az idősebb hadkötelesekkel, így meggyengült a katonai szervezetek ütőképessége.  Legtöbbször a tüzérség elégtelen tűzbiztosítást nyújtott a rohamzászlóaljnak a támadásvezetésben.  Ezért mindig nagy vesztességek árán sikerül a kitűzött katonai cél elérése, a támpont elfoglalása.

            Elégtelen a háborús tervgazdálkodás. Többnyire gazdasági alkalmat leső polgári bürokraták csatározásává silányul az ellátás döntő fontosságú kérdése. A harcvonalban hiányos az élelmezés, a lőszerellátás, ami rontja a harci szellemet.  Hiányzik az együttműködés a katonai közigazgatás és a polgári közigazgatás között.  Az elégtelen hadisegélynek a közigazgatási basáskodással való kiutalása a forradalom előfeltétele.

            A katona politikusok hihetetlen tömeglélektani ismerethiánya kitermeli a lelkesedés enyészetét.  A haditudósítások nem veszik figyelembe a néplélektani és tömeglélektani ismereteket.  A katonai sajtópolitika, komoly harcászati propaganda ismereteket közlő cikkek helyett, a sajtó csak a cenzura által jóváhagyott „fehér foltokat” teregeti az olvasó elé, ami az olvasó gyanúját váltja ki. Egy angol sajtófejedelem által irányított sajtópropagandával nem rendelkezünk. Nálunk még a passzív védekezés is hiányos.

            A központi hatalmak katonapolitikai nyomáshányadosa, 1914 augusztusától 1917 decemberig 5.2 %-ról, 3.9%-re csökkent. (M.Ö. 139 old). Ez az idő elég lehetett volna egy józan megalkuvásra, egy külön békekötésre. Oroszország mélyébe hatolás, Napóleon tanulságán való okulás elmulasztása nagymértékben a bukás előszelét jelentette.

            A német nagy vezérkar 1918. márciusában átveszi az irányítást, de már nem képes az események felgyorsult folyamatát megállítani. Rumánia és Szerbia felfokozott igényeit, ez időben már nemzetközi szerződések biztosítják.  A clevelandi szerződés[5] az autonómia ígéretével további lelkesedést vált ki.  Bulgária kapitulál, és ekkor Tisza is elismeri, hogy a háborút elveszítjük.  Gr. Andrássy Gyula veszi át a külügyi tárcát, aki lerombolja apja 39-éves politikai művét, amikor megszakítja a német szövetséget.  Amit a szövetséges hatalmak értékeltek is volna, ha a békejavaslatával idejében állott volna elő.  A hadviselő felek között nagy átcsoportosulások történnek.  Galícia Lengyelországgal, horvátok, szlovének, boszniai szerbek Szerbiához csatlakoznak; Csehország önálló állammá válik, a rumánok szintén készülődnek az önállóságra és Erdély megszerzésére. A magyar miniszterelnöki szék tehetetlenül alkudozik, ez alatt gróf Károlyi Mihály a kimerült, elégedetlen tömegekre számítva ellenkormányként létrehozza a Nemzeti Tanácsot, s ezzel megkaparintja a kezdeményezést s 1918. október 28. és 30-a között a hatalmat. Minden polgári és egyházi szervezet csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz. Az uralkodó Károlyit miniszterelnökké nevezi ki.  „Ez a nemzet 9-ik Via Dolorosa állomása.” (M. Ö.)

            A katonai összeomlás volt az, ami Károlyi Mihályt segítette a magyar kormányra. (M.Ö. 142.)  A németekkel ellentétes ötévi küzdelme, a választói kérdésben tanúsított álláspontja, a parlamenttől elkülönített szocialista vezérekkel való együttműködése, emelte őt az államügyek élére. IV. Károly, november 3-án lemond az államügyek intézéséről, és elfogadja az államforma változást.  Német-Ausztria önállósult, 14-én pedig a Cseh-szlovák Köztársaság, 16-án a Magyar Köztársaság is megalakult. Nálunk hiányzott a nemzettudattal rendelkező polgárság. A magyar parasztok is szervezetlenek voltak.  Csak a szociáldemokrata szakszervezetek jelenthettek volna hatalmi erőt, de vezetőik politikai iskolázatlansága megfosztotta attól, hogy a harc nélkül megkaparintott hatalmat, szükséges reformok bevezetését érvényre jutassa.  Párt, amely hiányolja a részletekre menően kidolgozott kormányzási munkatervet, az méltatlan, nem alkalmas a hatalomra. - Itt ez a helyzet állt elő.

            Nincs népszerű igaz magyar vezető, aki a visszatérő magyar katonákat megszervezhetné az egységes nemzetvédelemre, és ugyanakkor a reformok megtörténtét is biztosítaná. Sajnos, akkor egy háborúellenes hadügyminiszter tűnik fel Linder Béla személyében, aki döbbenetes kijelentésével „Nem akarok katonák látni” (csak a laktanyákban) még jobban bomlassza a sereg maradványokat. Az olasz frontról hazatérő katonákat már a határon leszerelik, lefegyverezik. Ennek következtében Erdélyt hősiesen védő székely hadosztály magára marad. A dualista közjogi rendszer, nemzetietlen katonapolitikája, a nemzeti hadsereg hiánya megbosszulja magát. „Az időszerűtlen pacifizmus koraszülött gyermekének nyávogásától a nemzet zöme nem hallja meg az idő parancsszavát.  Aki nemzettudatosan, saját elhatározásából még kilenc hónapig marad az egyetlen lendületes harci kötelékben, az naponként ismételgette Zrínyi Miklós siralmát:  ’Csúfsággal lettünk nemzetnek és magunknak, ellenségeinknek pedig, valahonnan is jön prédájává.’” (M.Ö. 143 ) A nemzetiségi kérdés megoldása Jászi Oszkár részéről elkésett.  Ugyanúgy, mint hetven évvel ezelőtt Szemere Bertalané is. Ezt betetőzi az erdélyi rumánok és szászok elszakadása, a magyarság kisebbségi sorsra jutása. A kormány elmulasztja a háborús tervgazdaság feladását, átállni a gazdasági politika beindítására. A katolikus egyház vezetőivel felajánlják a nagybirtokosok birtokait a földreformra, de a tehetetlen polgári köztársaság, amely készületlen a vezetésre, csak bukásuk előtt négy héttel indítja meg ennek végrehajtását.

            „A hatalom súlypontját alkotó szociáldemokrata-párt ellenzékiséghez szokott vezetői, már alig tudnak védekezni a minden elképzelhető politikai rendszer készséges kiszolgálására és túllicitálására nevelt magyar értelmiségnek a pártba való beözönlésével szemben. Ez a mamelukságra hajló társadalmi réteg egyetlen esztendő alatt a munkapárttól EME-ig öt féle pártban keresi az érvényesülést.  Szélsőségek felé tereli az egymást váltogató rendszereket. Ugyanakkor, akik 1918 novemberében hangosan korholják nemzeti szín és szocialista szín együtt viselőit, fél év múlva a tenyérnyi széles vörös szalagot viselik, a már életkockáztatást jelentő nemzeti szín megtartóját halállal fenyegetik, a 12-ik hónapban pedig ötödször elvi átvedléssel, bizonyos különítményeknek ajánlják fel mindenhez gyakorlott szolgálataikat.” (M.Ö. 143-144)

A katonai összeomlás létrehozza államunk önállóságát, de nincs előrelátó és szervezett külügyi diplomácia és hadsereg.  A bajt a diplomácia és a hadseregünk hiánya okozzák. Károlyi Mihály a francia és az orosz orientációnak az elkötelezett híve, de nincs velük egyezménye. 1915 nyarán Svájcba megy, hogy ott megkezdje Masaryk-hoz hasonló tevékenységét. Azzal a reménnyel, hogy egyezményes biztosítékot szerezzen, amelyet a mostani nehéz időkben értékesíthetne. A szövetséges hatalmak győzelmük után, elvetik, figyelembe se veszik a rokonszenvre épülő közeledést. Győzelmük gyümölcsét azoknak juttatják, akikkel egyezményes kapcsolatban vannak. Egyedül Olaszország az, amelyik felismeri a Duna medence közép-Európai értékét.  Ennek eredménye, hogy a páduai fegyverszüneti egyezményben Országunk érdekeit oltalmazza, és egy kissé gyengíti a franciák oltalmazottjainak érdekeit. Ennek következménye a Franchet d’Esperey tábornok által kijelölt Szabadka-Maros határvonal. E döntéssel francia érdekkörbe kerültünk. Ugyanez időben Spaa-ban fegyverszünetet kötnek. Ennek hatására a francia diplomácia teljesen elejti a magyar érdek támogatását. Pellé tábornok a cseheket, Franchet d’Esperey a szerbeket és Berchtold irányításával a rumánokat vonultatják Hazánk felosztására, pontosabban a cseh-szerb-rumán igények érvényesítésére. Majd Párizsban megtörtént Magyarország feldarabolásának jóváhagyása. Károlyit három héttel később értesítik a történtekről. Ha elismerte volna Magyarország felosztását, akkor megkezdhette volna az újjászervezést, a reformok bevezetését és az ellenakciót.  Minderre képtelen volt, éppen a francia orientációja miatt. A szociális reformok elmulasztása folytán nem várt erők jutnak érvényre.

A forradalmat kirobbantó erők már 1918. novemberében észlelhetők voltak Budapesten.  Szovjet-oroszországot három irányból ellenforradalmi összesített támadások veszélyeztetik. Lenin katona politikai érdekekből megbízza Szovjet-oroszország teher mentesítésével Kun Bélát azzal a reménnyel, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Közép-Európában forradalmat létesít, ezzel vonja el Szovjet-oroszországra nehezedő külföldi erők segítségnyújtását.  A kommunista párt elsőnek a szociáldemokraták ellen lép fel.  A népköztársaság igazságügy minisztere Kun Bélát börtönbe veti. Amikor Károlyi értesült a szövetséges hatalmak általi országunk felosztásáról a szovjet-orosz hadak Ukrajnában éppen előnyomulóban vannak, és egynéhány magyar katona politikus az oroszokhoz való közeledésben látják az ország felosztásának megakadályozását. A dél-szláv kommunisták mozgalma is azt a látszatot vetíti elő, hogy az orosszal való együttműködés délen is segíthet. Károlyi a felelősség kikerülése végett átadja a hatalmat a szocialista pártnak, amelynek megbízottja a fogházban lévő Kun Bélával szervezkedik és 1919. március 21-én Garbai Sándor elnökletével megszületik a Magyar Tanácsköztársaság.

A Magyar Tanácsköztársaság gazdaságpolitikai vezetői, a feleszmélés és a nemzet jobb élet színvonalának megteremtése helyett, a további, még mélyebb összeomlást idézik elő. Az ország termelő eszközeit államosítják. Létrehozva az államkapitalizmust, ahol az állam teljes szervezetlenségben vergődik és ahol nincs meg az önellátás legelemibb előfeltétele se. Az ortodox marxizmus minden hirdetőjét dicsőítik, akik alkalmatlanságát csak későn észlelik. A Népköztársaság utolsó évében megkezdett, és a falu népében nagy reményeket keltő földreformot, a magyar nép érdekeit nem ismerő, kommunista dogmatikusok miatt elvetik.  Ezzel a döntéssel a falu népét ellenforradalmárokká teszik.  A népi tömegből toborozzák az ellenünk felvonuló utódállamok hadseregével szembeszálló vörös hadsereget.  A cseh hadsereget könnyűszerrel kiverik az országból.

A szovjet-orosz had visszavonul, így a remények, a közös együttműködésben eloszlik.  Clemenceau fegyverszünetet ajánl.  Kun Béla elfogadja azt és így a franciák hadvezetősége időt nyer.  A Felvidékről oktalanul visszavont vörös hadsereg elveszti harci kedvét és a további tervüket megismert rumán hadsereggel szemben, a Tisza vonalánál összeomlik. A népbiztosok Bécsen, Prágán és Párizson át moszkvai emigrációba menekülnek.

A hatalmat a szocial-demokrata párt vette át augusztus 1-én, ahogy a rumán hadsereg elfoglalta Budapestet. Friedrich István puccsot hajt végre és a szocialisták helyett, megalakítja a Budapesti Ellenforradalmi Kormányt. A rumán hadsereg Hazánk kirablása után, a vesztesség kb. négy milliárd pengő.  „Ez lett a nemzet tizedik Via Dolorosa állomása.” (M. Ö.)

Az előző nemzedék elvesztette a hazát, és most ebben az időben ébredező új, nemzetben gondolkodó magyarnak heroikus feladatokat kell megoldania, a vétkes mulasztásokat, nemzet éltető elvek beépítésével pótolni. Az volt akkor a terv, hogy a csonka országban élő magyarok a Hazát maguknak érezzék és vallhassák.

Károlyi Mihály 1932. szeptemberében lemond és a kormányzó Gömbös Gyulát, egy mérsékelt jobboldalú politikust hatalmaz meg kormányalakításra. Gömbös messzelátó, mély nemzeti előrelátással megáldott személyiség volt, nagy szociális igazságszolgáltatás létrehozását tervezete meg.  Belátta, hogy Magyarország ezen időkben nem remélhetett területi visszacsatolást, amit a trianoni diktátummal csatoltak el.  Ezért új politikai célok tervezetét vezette be. Németország, Olaszország és hozzájuk csatlakozó úgynevezett tengely – más szóval központi hatalmak létrehozását javasolta, ehhez a tengelyhez csatlakozna a történelmi Magyarország. Erre fel kapta meg Mussolini magyar határkiigazításának támogatását.  Ezt követte 1934-ben, a gazdasági szövetség Ausztria és Németország részéről. Ezzel megtört a Magyarország ellenes elzárkózás. Gömbös Németország és Olaszország között közvetített, a fennállt Olaszország és Ausztria közötti feszültség enyhítésében. Ebbéli tevékenysége megerősítette Magyarország viszonyát ezen nemzetek felé. Ez időben Hitler és a nemzeti szocialista párt, valamint Mussolini fasiszta pártja csak valamilyen radikális pártokként voltak elismerve. Gömbös nagy eredményeket ért el az ország gazdasági és szociális életében. A zsidóságot nem zavarta. E helyett elősegítette a magyar fiatalok bekapcsolódását az iparba és kereskedelembe.

Gömbösnek az első három évben a Bethlen által hátrahagyott parlamenttel kellett együttműködnie, amely nagyon sok reform törvényjavaslatát gátolta meg.

A kormányzó 1935. márciusban új választást engedélyezett, ahol Gömbös elnyerte a parlamenti többséget, de meghagyta a régi pártrendszert, mivel az mérsékelt jobboldalú konzervatív politikusok gyülekezete volt.  Így, ez a pártpolitikai hatalom marad fenn 1944-ig.

Gömbös Gyula miniszterelnök teljes parlamentáris támogatást élvezett. Fontos szociális törvényjavaslatokat tervezett. Tervét a hirtelen beállt betegsége 1936. júniusában állította le és ezt követte az 1936. októberében bekövetkező halála.

Gömbös mentette ki Magyarországot a nagy 1930-as évek gazdasági válságból. Halálakor Hazánk jó úton volt a gazdasági és szociális megújhodás felé.  Magyarországnak kellett az újjáéledő Németország támogatása, hogy kitörjön a trianoni elszigetelés bilincséből, de sokan ez időben, beleértve Horthy kormányzót is, nem hittek Hitler őszinte szándékában. A Gömböst váltó új miniszterelnök Darányi Kálmán volt az az óvatos politikus, aki megpróbált egyensúlyt tartani a magyar külpolitikában, de még mindig megmaradni Németország és Olaszország oldalán, megtartani az ország függetlenségét.  Nehézségek ütötték fel a fejüket a számottevő magyarországi német kisebbségek között, akik felkarolták a pán-német ideológiát, amelyet Hitler hirdetett, és erre alapozva alakították meg a magyarellenes Volksbund Nazionalist-a Szervezetet. Ugyanakkor a magyar nemzeti oldal jobbszárnya bontogatta szárnyait. Szálasi Ferenc vezetésével ez a két különböző érdekű szervezkedés figyelemre méltó súrlódásokat okozott Németország és Magyarország között. Ez különösképpen kidomborodott Darányi első évi minisztersége idején, mindaddig, amíg nem történt meg a berlini találkozó 1937. novemberében, ahol Darányi és Kánya Kálmán külügyminisztert értesítették Hitler Ausztria és Csehszlovákiával kapcsolatos tervéről.  Meggyőződve arról, hogy az idő elérkezett a fegyverkezésre, és valamit kell tenni a zsidó kérdésben is, részben a nemzetközi nyomás és részben a Hitler lecsillapítására, aki felettébb kifogásolta a magyarországi zsidó befolyást. Darányi ekkor már egy befutott, elfogadott politikus volt.  Törvényesítette a választójogot. Magyarország a megerősödés felé haladt, Darányi ekkor két lépésre szánta el magát.  1938-ban elrendelte a fegyverkezést és a zsidótörvényeket, amelyekben egyes gazdasági körökben, iparban, kereskedelemben, és különböző szakágakban korlátozta a zsidók részvételét, 20%-ban.  Mindkét határozatot megértéssel fogadták el, még a zsidók is.

            Időközben Németország elfoglalta Ausztriát, és követeléssel volt Csehszlovákia felé is.  Az előállt helyzet azt a következtetést érlelte meg a magyar vezetőkben, hogy elérkezett az idő visszakövetelni a magyarlakta Felvidék déli területeit Csehszlovákiától. Ugyanakkor tudatták Kiel-ben Hitlerrel 1938. augusztusában, Magyarország nem szándékozik fegyveres cselekményre Csehszlovákia ellen. 1938. szeptember 29-i München-i konferencia, ahol Anglia, Franciaország, Németország, és Olaszország tárgyalták a Csehszlovák kérdést, a magyar követelést választott bírói tárgyalásra utalták. Mivel Anglia és Franciaország nem mutattak további érdeklődést e kérdésben, így Németország és Olaszország meghozták az I. Bécsi döntést, melynek következtében és 1938. november 2-án Magyarországnak visszajuttattak 12 012 km²-t és 1.048.537 lakossal. E döntéssel majdnem egy millió magyar ember került vissza az anyaországhoz, amit az érintettek végtelen örömmel fogadtak.

            A magyar kormány az események hatására gróf Csáky István külügyminiszter, a Hitlerrel való 1939. januári találkozón elkötelezte magát az Anti-Komintern szerződés csatlakozásához, amit a német-olasz-japán szövetség hozott létre a Szovjetunió ellen. Magyar részről Imrédy határozott kényszer alatt, bizonyos német nyomásnak engedve, törvényesítette a második zsidótörvényt, amely 6%-ra csökkentette a zsidók túlzott jelenlétének arányát a kereskedelemben, a gazdaságban és különböző foglalkozási körökben. Ez arányban volt Magyarország népességi mutatóival, és leszűkítették a zsidó fogalom meghatározását, beleszámítva a vegyes házasságból született gyermekek identitását. Ez kemény mérce volt.  Megváltoztatni egyik napról a másikra egy évszázados gyakorlatot, sok egyéni nehézség okozója lett, amit a keresztény egyházak elleneztek is. Ugyanez történt a parlamentben. Sokan kihátráltak a kormány mögül, Imrédy kisebbségbe került és 1939. februárjában, politikai ellenfelei lemondásra kényszeríttették zsidó felmenője miatt. A kormányzó Gr. Teleki Pált bízta meg új kormányalakításra.  Teleki megfontolt politikus volt, az ország szekerét valahol Németország és a nyugati hatalmak középútján akarta átvezetni. Hatalomra jutása után egy hónappal, Németország megszállta Prágát és a cseh állam összeomlott. Egy ideig a szlovákok mérlegelték a Magyarországhoz való visszatérést, autonóm államrészként, de végül is Németország bábállamává váltak. Ennek történtekkor Magyarország katonailag visszafoglalta az 1920-ban elorozott Kárpátalját, 12 061 km², 664 226 lakossal, e terület nagy részének lakói ruszinok voltak. Ezzel ismét elértük a régi baráti lengyel-magyar határt. Kárpátalját nem csatolták Magyarországhoz, hanem külön államrészként, külön ügyintézés alá helyezték.

            1939. májusában Teleki új választást írt ki Darányi teljes népszavazásával, amely a jobboldali párt fölényes győzelmét eredményezte. Teleki rákényszerült a zsidótörvény hatályba léptetésére, amit a parlament el is fogadott, de soha sem lett teljes egészében végrehajtva. Hitlert biztosította Magyarország hűségéről, de kikötötte, nem vesz részt Lengyelország megtámadásában. Így, elszalasztottuk a Felvidéket német támogatással visszavenni. A II. világháború kitörésekor, 1939. szeptember 1. Németország megtámadta Lengyelországot. Teleki megtagadta a német katonai felvonulást Magyarország területéről Lengyelország felé. A magyar lakosság kétségtelen bizonyságot tett a lengyelek iránti barátságról. Amikor Lengyelország elesett, 200.000 lengyel katona és polgár nyert menedéket nálunk. Támogatásunkkal átcsoportosíthatták erőiket a franciákhoz, létrehozva egy új lengyel felszabadító hadsereget. Ugyanakkor sem Anglia, sem a franciák nem nyújtottak segítséget a lengyeleknek, ami a nyugati államokról alkotott súlyos gondolatokat hozott felszínre. Az nyilvánvaló volt, hogy Magyarország kormánya igyekezett a békét egyengetni Dél-kelet Európában, ezért is tartózkodott további területi követeléstől. 1940. júniusában a Szovjetunió elfoglalta Rumánia keleti részét, ami Besszarábia néven ismert.  Teleki ekkor felvetette Erdély visszacsatolását.  Újabb választott bírói eljárást hatályosítottak, német és olasz részvétellel, amit a történelem második bécsi döntés névvel jegyzett 1940. augusztus 30.-án, amely Erdély további két-ötödét visszaszolgáltatatta, 43 104 km.² 2 577.260 lakossal, ebből 1.5 millió hozzávetőleges magyar, a többi rumán és szász.  A boldogság megint az egekig csapott, de még mindig 600.000 magyar ember, magyar történelmi városok és falvak maradtak rumán kézen. A döntés mégsem elégítette ki egyik oldal elvárását sem. Mivel mi nem adtuk fel Erdély teljes visszaszerzésére irányuló további követelésünket, ezért a rumánok hirtelen döntéssel átálltak a német oldalra és német védelmet (protektorátust) nyertek a német katonai egységek állomásoztatásával, és létrehozták a ruman fasiszta kormányt.

            Így Magyarország beékelődött, nyugatról, északról, keletről, és a németek által elfoglalt, uralt területek közé. Délen a Jugoszláv Királyság feküdt, mely terület még háborúmentes, szabad övezet volt, de ellenséges érzülettel viseltetett Magyarország iránt. Annak okáért, hogy mentesítsük e területet a háború szellemének betelepülésétől Magyarország 1940. decemberében örökös békét kötött Jugoszláviával és békés tárgyalásokat közvetített Németország és Jugoszlávia között. Ezt az ügyes és szellemes magyar diplomáciát a nyugati hatalmak nem tudták értékelni.  Jugoszláviában puccsot hajtottak végre, 1941. március 26-án a kormányt elűzték, és az új kormányzat érvénytelenítette a magyar-jugoszláv szerződést, továbbá elrendelte a katonai mozgósítást. Hitler harcra készült és magyarországi átvonulást követelt Jugoszlávia felé.

            Teleki egy másik lengyel helyzet elő álltát nem akarta előidézni, de végül engedett a német követelésnek. Magyarország miniszterelnöke, Gróf Teleki Pál, hogy bizonyítsa erkölcsi tiltakozását a szerződésszegés ellen, öngyilkosságot követett el. Winston Churchill, Nagy-Británia miniszterelnöke ígéretet tett, hogy a majdani békeszerződésen egy üres helyet tartanak fenn Teleki Pál magyar miniszterelnöknek, amiről persze megfeledkeztek. Ezen nap éjjelén (1944. március 19.) a német haderő megszállta hazánkat, és néhány hét alatt Jugoszlávia is elbukott. Amikor Horvátország német bábállammá vált, Pavelich Ante alatt, az új miniszterelnök Bárdossy László parancsára a magyar hadak elfoglalták Bácskát és más jugoszláv területeket, amelyek előzőleg a Magyar Királyság szerves részei voltak. A megcsúfolt trianoni Magyarország további 10 619 km²-nyi területtel, és 1 030 027 lakossal gyarapodott.  E visszacsatolt terület lakosságának többsége magyar és német nemzetiségű volt. Anglia ellenezte ezt a katonai lépésünket és megszakította a diplomáciai kapcsolatot. Teljes német gyűrűbe kerültünk és ugyanakkor nyugati elszigeteltségbe. Ez időben, Európában csak három ország volt német megszállástól mentes: a Szovjetunió kivételével, Svédország, Portugália és Svájc. Helyzetünk nagyon körülményes volt.  Mégis megtartottuk háborúellenes magatartásunkat. Amikor 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót, még ekkor is bizonytalanak voltunk a mit tevésben. De a kassai bombatámadás után, amit az oroszok bombázásának tulajdonítottak, Bárdossy háborús állapotot jelentett be a Szovjetunió és Magyarország között, és szerény hadműveletet rendelt el, az ukrán területen. A magyar parlamentet értesítették a történtekről, de elfogadták, mert a Szovjetunió leveretése volt a legnagyobb magyar érdek és különben sem volt olyan helyzetben, hogy bármi mást is tehettünk volna. Kormányunk minden erejével azon volt, hogy ne tegyen semmit a nyugati hatalmak ellen és végül is Anglia volt az, aki háborút jelentett be Magyarország ellen 1941. december 6-án, hat nappal a Pearl Harbor kikötő bombázása után. Végül is nagy német nyomásra Magyarország üzent hadat az USA-nak. Továbbra is kitartva az előző elhatározás mellett, hogy magyar katonai művelet sohase torkoljon nyugati harci beavatkozásba. Ez ideig Magyarország egy békés oázis volt a világ színterén. Az életszínvonal állandó emelkedése folytán, jó reménnyel telten nézet a jövőbe, bízott abban, hogy eléri a trianoni békeparancsban elvett ezeréves területeinek és lakosságának végleges visszacsatolását. Hitler 1942-ben feltétel nélküli magyar elkötelezettséget követelt. Megszervezték, és hadrendbe állították a második hadsereget (200.000 fő), a lehető legjobb fegyverzettel ellátva, s az orosz fronton történő bevetés tervével.  Horthyt megrémítették a fejlemények és Bárdossyt leváltotta, átadva helyét az angolbarát Kállay Miklósnak, azzal a megbízással, hogy vitelezze ki hazánk háborúból való kilépését.

            Kállay egy rendkívüli tehetséggel megáldott politikus volt, aki elkövetett mindent, hogy visszaállítsa Magyarország hitelét, s jó hírnevét a nyugati világban.  Az Európában üldözött zsidó népnek nagyfokú támogatást adott, valóságos mennyországot teremtett Magyarországon. Menedéket nyújtott a szövetséges hatalmak háborús börtönbüntetettjeinek, akik Magyarországra juthattak. Engedélyezte a baloldali politikai pártok működését. A háború tovább zajlott, és menetében hirtelen tragikus fordulat következett be.  1943. januárban a szovjet hadsereg Voronyezsnél áttörte a német frontvonalat, és átkarolta a második magyar hadsereget, amely az egész Don folyó vonalát volt hivatott tartani. Nagy emberáldozattal járó elkeseredett küzdelem volt, de végül is kénytelenek voltunk csapatainkat kivonni a harcérintkezésből és visszavonulni hátrahagyva hadifelszerelésünk legjavát. A pusztulás emberanyagban szinte teljesnek mondható. Sokan a visszavonulás következtében haltak meg.

            Kállay Miklós miniszterelnök nyílt tárgyalásokba kezdett a nyugati hatalmak titkos török és svéd küldöttei által. Ennek eredménye lett az 1943-ban készült titkos egyezmény, amely feltétel nélküli megadást jelentett, akkor, amikor a szövetséges hatalmak hadseregei elérik Magyarországot. Röviddel ezután Magyarországot, a teheráni értekezleten Roosevelt, Sztálin, és Churchill 1943. decemberében a szovjethatalom érdekkörébe utalták, és a magyar béketárgyalásokat a szovjetekhez irányították. Nem lehetett olyan magyar kormány, amely ezt elfogadhatta volna. 1944. március 17-én Hitler magához rendelte Horthyt Berchtesgardenbe egy ultimátummal: Magyarországnak teljes erővel kell támogatnia a háborút, szoros német felügyelet alatt, máskülönben megszállják az országot. Horthy nem tudta ez ultimátumot elfogadni és azonnal útra kelt hazafelé. De a határon feltartóztatták és ez idő alatt a Wehrmacht elfoglalta az országot (1944. március 15.). A német megszállást következménye a Gestapó alakulat felfokozott tevékenysége hazánkban. Ezek elfogtak minden nyugattal barátságot érző magyar vezetőt, Kállay a török követség által menekült meg.  Zavaros napok következtek.  Végül is Horthy a két rossz közül a kevésbé rosszat engedélyezte. Megalakult a németekkel együtt működő Sztójay Döme (1883-1946) kormánya. Ez azt jelentette, hogy teljes Gestapó felügyelet alá került minden magyar ügy.  1944. júniusában elrendelték a vidéki zsidók összeterelését, és elszállítását. Senki sem számított tragikus sorsuk beteljesedésére.  Amikor a hírek arról kitudódtak, hogy nem munkatáborba kerülnek, Horthy még mindig elég erős volt ahhoz, hogy azonnal parancsot adjon a Németországba indítandó magyarországi zsidó különítmények leállítására. A kormányzó az esztergomi páncélos alakulat felvonultatásával védte meg a budapesti gettó lakóit, ezáltal lényeges zsidó közösségek menekültek meg Budapesten és a többi városban egyaránt.

            A világháború a mi részünkről további vészhelyzetet idézett elő. 1944. augusztusában Rumánia megint elkövette időről-időre megszokott árulását, s átállt a szovjet oldalra, hogy a szovjetek szabadon betörhessenek Magyarországra. A magyar hadakat átcsoportosították Dél-Erdélybe, a védelem felállítására. Horthy Miklós kormányzó egy utolsó kétségbeesett kinevezéssel Lakatos Géza hadtestparancsnokot bízza meg kormányalakítással, és mint miniszterelnököt, teljes kabinetjével felhatalmazza arra, hogy katonai segítséget kérjen a Nyugattól Magyarország felszabadításához.  Mindez nem segített.  A Nyugati szövetséges hatalmak ragaszkodtak ahhoz, hogy Magyarország a szovjet hadsereg előtt minden feltétel nélkül tegye le a fegyvert. Végül is, amikor a szovjet hadak a Tiszát elérték, Horthy küldöttséget menesztett Moszkvába, de kihangsúlyozta, hogy a német felső parancsnokságot értesíteni kell a megadásról, mert ezt kívánja a becsület. (Nem úgy, mint a rumánok már háromszor is tették) A fegyverletételt nem lehetett végrehajtani, vagyis nem fogadták el.  Végül, október 15-én Horthy elrendelte az egyoldalú fegyverletételt, minden alakulat tüzet szüntessen.  A németek az ország minden őrállomását elfoglalták, Horthyt és családját elfogták.

1957-ben jelent meg C. A. MACARTNEY az Edinburgh-i Egyetem professzorának angol nyelvű könyve  October Fifteenth, A History of Modern Hungary az edinburghi egyetemi nyomda kiadásában. Macartney a könyvét, Hindy Iván tábornoknak, Budapest védője emlékének ajánlotta. Az író a háború alatt Magyarországon közismert lett a London-i rádió híradásain keresztül, mint a Brit Kormány hivatalos megfigyelője.  

A könyv fedőlapján a munka ismertetésében ez áll: „A  kezdőpont megválasztása nehéz volt. Az 1914-1918 és 1939-1941 nem két háború volt, hanem egy, két nyílt harci fejezet elválasztva egy korszakkal mely inkább fokában, mint természetében különbözött. De mivel a Trianon-i Békeszerződés egy olyan fix pontot alkotott, amellyel minden  rákövetkező magyar nemzetközi politikai cselekedet egyenes összefüggésben volt, ez lett választva a tanulmány kezdetének.”  

„Így mindenesetre szükséges visszaemlékezni, kritika vagy megokolás nélkül, de egyszerű tény formában, hogy mit tett a Trianoni Békeszerződés Magyarországgal. Véget vetett egy történelmi Nemzetnek, mely azóta létezett, mióta Árpád átvezette harcosait  a Kárpátokon a kilencedik század végén.”

„Így mialatt a békeszerződés íróinak megvolt az etnikai elve, hogy egy erőszakos érvénnyel rendelkezzenek, mely előtt az összes történelmi, gazdasági és más meggondolások utat kell, hogy engedjenek, ezek gyakorlatban megszegték azt az elvet, túlnyomóan Magyarország kárára. És ezek a meggondolások nem voltak jelentéktelenek. A történelmi Magyarország egy páratlan tökéletes földrajzi egységet alkotott Európában és a gazdasági fejlődésének igazgatói a tizenkilencedik században nem csak azon a feltevésen munkálkodtak, hogy  egységben maradnak, de politikai okokból hangsúlyozták az országrészeknek egymásra utaltságát sokkal nyomatékosabban, mint azt a természetes állapotok indokolták. Így a békeszerződés, mely feldarabolta Magyarországot nem csak kieső részeket vágott le, melyek nem kapcsolódtak a  központhoz vagy egymáshoz, ez átvágott szerves kapcsolatokon, melyek megszakították az ellátást a gyárakból, elsődleges iparágakból. A maradvány, mely még mindig Magyarországnak nevezte magát, minden irányban kiálló hasznavehetetlen amputált csonkokkal maradt.” 

Amint a fenti idézetekből világosan látható, Macartney  a Trianon előzményei fejezetben jól jellemezte mi történt Magyarországgal. Mi voltunk az áldozatok. Akik Trianonban feldarabolták Magyarországot, elvetették a második világháború magvát is és  Ők a felelősek, azért ami utána bekövetkezett. Nem Magyarország volt háborús bűnös, hanem azok, akik feldarabolták. Macartney így folytatja a két kötetes, több mint ezer oldalas munkáját: ”A Magyar revizionizmus dominálni fogja az egész történetünket és itt jó lesz kiemelni, hogy az óhaj és az elhatározás a Trianoni Békeszerződés revíziójára Magyarországon ország szerte megvolt az egész korszakban.”

1920-tól 1944. október 15-ig egy hosszú utat tettünk meg. Nagy irodalma van ennek a kornak. Egy jelentős része a kommunista rendszer bértollnokai magyarellenes gyalázkodásaiból áll, ritka a tárgyilagos hozzáállás. A másik a Nemzeti Emigráció jobboldali  írógárdája és a hazai nemzeti érzésű történészek  művei. Macartney egyikhez sem tartozik.  Nézzük meg hogyan látta ő 1944. október tizenötödikét, a Hungarizmust, Szálasi Ferencet és az eseményeket.

 

 

Szálasi Ferenc, hungarizmus és a nyilaskeresztes párt

(összeállította Molnár Lajos)

„Szálasi az egyik legkülönösebb és legérdekesebb  jellem a jelenkori magyar történelemben. Amikor 1946-ban elítélték és elvezették egy becstelen halálra, a magyar sajtó nem talált megfelelő rossz szavakat számára  és a népbíró sem aki elítélte.”

„Azokat, akik hűek maradtak hozzá, a rajongásig lelkesítette (őket), amire más magyar képtelen volt az Ő korában és halála után követői, egy kultuszt tartottak életben tiszteletére, kézről kézre adva szavait és úgy beszéltek róla, mint az első keresztények a messiásról.”

„Szálasi maga egy mereven elvhez ragaszkodó ember volt, zavaró monotonizmussal és merevséggel, aki elutasította a legcsekélyebb kompromisszumot. Kétségtelen, hogy lángoló magyar hazafi volt  ahogy Ő ezt értelmezte és  feltétlenül őszintén óhajtotta az egyszerű  ember jólétét Magyarországon.

Nem volt kegyetlen, nem volt megvesztegethető és a személyi élete ellen még a népbíróság sem tudott semmit felhozni. Neki valóban határtalan ambíciója volt, amely misztikus hitén alapult, hogy neki küldetése van Magyarország megmentésére és azon keresztül a Világra.

Az én meggyőződésem, mondta egyszer, hogy az egész európai rendre csak azok a kis emberek lehetnek hatással, akik megvetik a németeket, a magyar nép, az alapvető Hungarista elvekkel, amik rajtam keresztül fejlődtek ki. Az, aki nem azonosítja magát az én tanításommal, aki nem ismer el engem fenntartás nélkül, mint vezért és nem ért egyet, hogy én egy magasabb isteni hatalom által lettem választva, hogy megváltsam a magyar népet, aki nem ért meg engem, vagy hitét veszti engedjétek elmenni! Legtöbbször egyedül maradok, de egyedül is én létre fogom hozni a Hungarista Államot a titkos erővel, ami bennem van.”

„Az teljesen világos, hogy Szálasi igazán belemélyedt hol van Magyarország helye a világban. Őt csak egy érdekelte, visszahelyezni Magyarországot ahová az, hite szerint tartozott. Ebben gondolatmenete hasonló volt Hitleréhez, azzal a különbséggel, hogy míg Hitler olyan népből származott, amelynek etnikai határai szélesebbek voltak, mint a történelmi politikai határai és a  „faj” jegyében gondolkodott, addig Szálasi egy olyan nemzet szüleménye volt melynek ősi országa  szét lett darabolva a nemzetiségek jegyében – szemét mindig a történelmi országhatárra szegezte.

Az Ő gondja az volt: milyen úton lehet Magyarországot visszaállítani, és milyen formában – milyen engedményekkel a kor szellemének megfelelően?  Úgy látszik erre a kérdésre megtalálta a feleletet már 1931-ben, amikor kinyilatkoztatta a nagy eszmét, a Hungarizmust.”

Macartney  véleménye, hogy „ Szálasi  Hungarizmusa nem különleges, mert már számtalan hasonló elveket képviseltek Eötvös, Kossuth, Jászi, Károlyi Mihály, Teleki Pál és sokan mások, kevésbé kitüntetett személyek, akik kigondolták a Duna medence megszervezését, amely kielégítette az elveiket, hogy mi az, ami kijár a magyarok múlt tetteiért és jelen erényeikért.”  

Itt meg kell említeni, hogy Szálasi Hungarizmusa egy olyan értékrendre volt felépítve, amely becsületen és igazságon alapult. Ő a törvény és a rend megszállottja volt, visszamenőleg a Koronatanra, az Aranybullára, a Vérszerződésre, a több ezer éves ősi jogrendre. Hatalmi törekvéseiben ez volt a legnagyobb gátlása, mert 1938-ban Hubay Kálmán már készen volt az erőszakos hatalom átvételre, amiről Szálasi hallani sem akart. Maga Hitler is ezért nem vette komolyan Szálasit, mert neki nem voltak ilyen gátlásai.

 

„Továbbá két másik fontos dolgot kell megemlíteni Szálasi politikai filozófiájáról. Az egyik az állásfoglalása a Zsidó kérdésben. Ez sokkal moderáltabb volt, mint azt általában hiszik. Természetesen  nem tartotta a zsidókat az egyik építő és őslakos testvérnépnek, amelyre a Hungarista államot lehet alapítani. Nem szerette a nemzetközi jellemüket és szerepüket, mint a Marxizmus alapítói és vezetői és írásai tartalmaznak vonatkozásokat a romboló Judeo-Bolsevizmusra.”

 „Szálasi végső megoldása a magyarországi zsidó problémára a tömeges kivándorlás volt. De nincs semmilyen jele a beteges Hitleri zsidógyűlöletnek. El van készülve, hogy a zsidók vigyék el a tőkéjüket magukkal.  Nem akarja őket kínozni, csak szabadulni akar tőlük. A háborús programja egyenesen lefektette, hogy zsidó kérdést  Magyarországon nem az idegen példák alapján kell megoldani. Magyarország nem volt egy olyan állam, akinek módjában volt az ilyen luxus. Ellentétben az összes megállapítással, ellene volt az 1944-es zsidó deportálásoknak, amelynek a java része  akkor történt,  mielőtt hivatalba lépett és a zsidók végső szenvedése, amely az Ő rendszere alatt  történt, nem az Ő parancsára történt. Ebben és sok más pontban Szálasi  erkölcsileg magasan felette volt a követőinek és hírnevének.”

„Szálasi másik szóra érdemes jellemvonása volt a fanatikus ragaszkodása  az alkotmányossághoz különösen állásfoglalása a Kormányzó iránt. Ő csak akkor venné át a hatalmat, ha fel van hatalmazva a nemzet közös akaratából és az államfő által, akinek a közreműködése szükséges volt ehhez.”

„Horthy pozícióját alkotmányosnak tartotta és  számára Horthy volt az államfő. Semmi sem állt távolabb  gondolatvilágától, mint az hogy bármilyen kísérletet tegyen Horthy ellen. Hasonlóan, amikor hatalomra jutott azt úgy gyakorolta, mint Nemzetvezető, hasonló kapcsolatban, mint az érvényben volt Olaszországban Mussolini és a király között.”

„1935. március 3-án Szálasi  megalapította a Nemzeti Akarat Pártot. A program, amit a gyűlésen elfogadtak, magába foglalta  a  Cél és Követelmények kiadványt.” Ez mindenek előtt tartalmazott  egy magyarázatot a Hungarista  Eszméről és a hármas tantételt a Föld, a Vér és a Munkáról, és együtt a doktrínák többé-kevésbé praktikus alkalmazásait.”

„1936-ban Szálasi elindította a Hungarista Mozgalmat. Ennek az igényét, azonban annyira nehéz volt megokolni, mint megcáfolni, mivel a Mozgalom Szálasi maga meghatározása szerint, olyan kiterjedésű volt, amit nehéz volt felbecsülni. Ez lelke volt annak a jogi testnek, amit a párt alkotott.  Nem volt szervezete, sem tagsági listája. Egyszerűen  az értelem állásfoglalása volt, egy tantétel elfogadásában.” 

Darányi Kálmán a kabinet újraszervezésekor 1937 februárjában be akarta szervezni Szálasit a csapatába. „Szálasi ezt megtagadta, de egy ígéret ellenében, hogy csak törvényes eljárását alkalmazzanak, személye és pártja ellen, kiadott egy nyilvános nyilatkozatot, hogy a hatalomért való küzdelmében csak törvényes eszközöket vesz igénybe. Továbbá  Pártjának Parlamenti képviseletet biztosított és ebből a célból egy képviselőt nevezett ki, akinek a politikai múltja garantálta a Párt és a Mozgalomhoz való hűséget, és ugyanakkor elfogadható legyen nemcsak a Pártnak, de más magyarországi politikai tényezőknek. A régi támogatok borzalmára, nem közülük választott egyet, hanem Hubay Kálmán újságírót nevezte ki. A március 27-i Lovasberény-i időközi választásokon a radikális jobboldali szavazatokkal  Hubay könnyedén bekerült. Hubay lett a párt elnöke és Szálasi pedig a Nemzeti Párt Vezér címet viselte.”

„Április 3-án első alkalommal találkozott Szálasi Wiesenmayerrel aki a kihallgatás után beismerte a németek tárgyalási jogát a magyar pártokkal és a Magyar Kormány összetételének jóváhagyását. Szálasi továbbra is ragaszkodott, ha  hivatalt vállal azt csak az Ő feltételei alapján teszi. A németek el kell, hogy fogadják a Hungarista eszmét, a programja többi részét és gyakorlatban teljes hatalmat adjanak neki. Mikor megkérdezték: milyen feltételekkel lépne  koalícióba?  Szálasi követelte pártja számára a Miniszterelnök a Külügyminiszter a Belügyi - és Hadügyminiszteri tárcákat és ezzel együtt teljes kárpótlást a múlt összes sérelmeiért, garanciát a zavartalan jövőbeli fejleményekhez és előrehozott választásokat módosított választójogokkal.

Szintén kihallgatást kell, hogy kapjon a Kormányzóval, mielőtt bármilyen kinevezést elfogadna.”

 

„Szeptember 11-én a Titkos Államtanács elhatározta, hogy bármilyen fegyverszünetet kérjen az Angolszászoktól, az Amerikaiaktól és a Szovjetektől.  Szálasi most kijelentette, hogy nem ismeri el ezt, mint  a Nemzetre kötelező határozatot és ettől a ponttól kezdve a Kormány és a Kormányzó munkáját illegálisnak és alkotmányellenesnek tekinti. Ő a saját kezdeményezésére azonnal létrehozza a saját kormányát és átveszi a hatalmat egy feltétellel, hogy a németek kezdeményezik a szükséges politikai és rendőrségi lépéseket, mivel mi nem tartoztathatjuk le a Miniszterelnököt.”

Ezen a napon Haller még mindig tétovázott. Megkérdezte Keményt, miféle kormányt akar Szálasi létrehozni – egy központosítottat vagy egy tiszta Hungaristát és kérdezte, hogy milyen fokú támogatást követeltek a nyilasok?  Kemény azt válaszolta, hogy Szálasi ok nélkül nem akarta átvenni a hatalmat, de előre jelentette, hogy fegyverszünet esetén cselekedni fog.”

„ A Minisztertanács aznap délután  gyűlést tartott és várható volt, hogy megtagadják Horthy elhatározásának a kivitelét, de a Kormányzó valószínű amellett maradna és kinevezne egy új, teljesen katonai kormányt. Ekkor Haller egyetértett, hogy egy új helyzet állna elő és kérte, hogy Szálasi vezetőségével azonnal jöjjön Budapestre és álljon készenlétben, ha az éjszaka folyamán szükség lenne rá.”

De Szálasi ragaszkodott, egy semleges helyen való megbeszélésre. E nélkül a feltétel nélkül nem vállalja. Ha ez a kérelem nem sikerül, akkor hajlandó Ö maga átvenni  a hatalmat, bizonyos további feltételek mellett. Az első feltétel az volt, hogy  megnyugtató biztosítékot kapjon, hogy Németország őszintén és hatásosan védelmezi Magyarországot. A másodszor, biztosítékot kell, hogy kapjon: ő és mozgalma rendes támogatást kap.”

„Arra a kérdésre, hogy a kormány elmozdítására mikor kerüljön sor, Szálasi azt mondta ez a pillanat akkor lesz, amikor a Magyarországon állomásozó német csapatok felzárkóznak a fronton lévő két magyar hadsereg mögött, hogy megakadályozzák azok visszafordulását és közbelépését. Ő már intézkedett Beregffyvel, hogy váltsák le a magyar parancsnokokat egészen le az ezredesi rangig. Végül pedig Szálasi egységei meg kell, hogy kapják az ígért fegyvereket.

Elérkezett Október 14.

„A hírek keringtek, hogy a Nyilasok átveszik a hatalmat és több német csapat érkezik.

Skorzeny három zászlóaljjal készen állt és 42 Tigris tank és egy csoport Góliát harckocsi érkezett Budapestre.

Horthy úgy határozott, hogy vasárnap október 15-én lépnie kell. Wiesenmayert értesítették, hogy déli 12 órakor jelenjen meg kihallgatásra és  12. 30-kor Horthy proklamációját kihirdeti.

„Én a Német Birodalom jelen képviselőjének a tudomására hozom, hogy mi egy fegyverszüneti szerződést kötünk ellenségeinkkel, és velük szemben minden hadiállapotot megszüntetünk. A csapatok tudomására hoztuk, hogy parancsnokaik megkapták a megfelelő utasításokat, melyet kötelességük végrehajtani a napi paranccsal  egyetemben, mely a Kiáltvánnyal egy időben lett kiküldve.”

A Kiáltványt Horthy maga akarta beolvasni, de ezt elejtette, attól tartva, hogy a németek elvágnák a Palota drótjait A Kiáltvány a Pesti stúdióból fog beolvasásra kerülni. Mint más alkalmakkor a Kormánynak kell jóváhagyni Horthy tervét, vagy lemondani. Horthy eredeti terve az volt, hogy október 14-én este 7:30-ra hívja össze a Koronatanácsot. Akkor bemutatná a bizonyítékokat, hogy a hadi állapot tarthatatlan és kihirdetné szándékát, hogy fegyverszünetet akar és megkérdezi a minisztereket, hogy elfogadják-e ezt a felelősséget. Várható volt, hogy egyes miniszterek (Jurcsek és Reményi-Schneller) megtagadnák és lemondanának.”

 

A Kormányzó megjegyzése az volt, hogy: „a fegyverszüneti feltételekben az áll, hogy vissza kell vonulnunk a Trianon-i határokra, és csatlakozni kell az oroszokhoz a németek megtámadásában, de ezt majd valahogyan kijátszom.”

„Wiesenmayer egész reggel a német főhadiszállással beszélt.  Hitler ajánlata, ahhoz hogy Horthynak olyan bánásmódot adjon, ami egy legfelsőbb rangú személynek kijár csak akkor lehetséges, ha a Kormányzó három feltételt teljesít. Ezek a következők: hivatalos lemondás, Szálasi kinevezése, mint miniszterelnök, és a tegnapi kiáltvány  megtagadása.”

Horthy mindhárom feltételt elfogadta.

 

A Magyar Parlament mindkét ház Elnökének

Kormányzói  üdvözletem a Magyar Parlamentnek!

 

„A magyar történelem egy súlyos és nehéz órájában közzé teszem ez az én elhatározásom: a háború sikeres kivitelezése és a Nemzet belső egysége és összetartása érdekében, Kormányzói hivatalomról lemondok és feladom az összes kormányzói hatalomból származó törvényes jogaimat. Ugyanakkor megbízom Szálasi Ferencet egy nemzeti összetételű kormánytanács megalakításával.”

Adva  Budapesten 1944. október 16-án. Horthy, m.p”

 

„A magyar polgári és katonai közvélemény egyaránt békésen elfogadta a Kormányzó és a legfelsőbb Hadúr erőszakos elmozdítását, és helyére Szálasi beiktatását.”

„A  Nemzet vezetője nyilván Szálasi Ferenc lett. Időközben az Állam Elnöknek a feladatait átmenetileg a Nemzetvezető intézi, aki fel kell, hogy esküdjön a Parlament előtt, hasonlóan, mint az elő volt írva a Kormányzónak és élvezze mindazokat a jogokat és védettségeket, amivel a Kormányzó volt felruházva az 1920-as Törvény szerint, beleértve a Legfelsőbb Hadúr funkciót.”

 „Október 27-én a Kormányzótanács, amit az 1937-es XIX törvény hozott létre összejött. A jelenlévők voltak: Báró Perényi és A. Tasnádi-Nagy mint a Felső és Alsóház elnökei, Serédi hercegprímás, Beregffy a Hadsereg főparancsnoka, B. Kornél a Főbíróság elnöke és M Jakab titkár. Szálasi felesküdött nekik, mint kiválasztott miniszterelnök és utána az államfői kérdéshez fordultak. Szőllősi már átadta a két elnöknek Horthy eredeti rendeletét melyben lemondott és Szálasit nevezte ki Miniszterelnök jelöltnek. Ekkor a résztvevők megvizsgálták az okiratokat  és  az aláírást hitelesnek mondták. Ugyancsak egyetértettek abban, hogy a lemondás érvényes volt és a Kormányzóság következésképpen  megüresedett. A Tanács ezek után jóváhagyta a Szőllősi által beterjesztett törvényjavaslatot, amely elismerte Horthy lemondását, és kijelentették, hogy az 1942-es Kormányzói képviselet, törvény érvényét vesztette és elfogadták Szálasi javaslatát a Nemzetvezető Intézményre. A Parlamentet most összehívták. November 3-án mindkét ház egyöntetűen elfogadta Szőllősi törvényjavaslatát. A következő nap a Királyi Palota Márványtermében összejöttek minkét ház tagjai és politikai és szociális élet különböző képviselői. Horthy 9/11.  ezrede szolgáltatta Szálasi díszőrségét.”

„Beregffy, Rajniss és Csia felsorakoztak a bársonnyal letakart emelvény mögött, ahova Báró Perényi a Korona katolikus Őre helyezte a Szent Szimbólumot. Trombitaszó mellett Szálasi belépett a terembe és elfoglalta helyét. Ekkor a Korona előtt felesküdött, mint Horthy, Ferenc József és Mária Terézia esküdtek, hűséget Magyarországnak, hogy tiszteljék, és másokkal tiszteltessék annak törvényeit és az ősi hagyományokat, és hogy hatalmával mindent elkövet, ami hozzájárul jólétéhez és dicsőségéhez. Isten őt úgy segítse!

„És csak ezek után volt megkövetelve, hogy a Hadsereg és az állami alkalmazottak felesküdjenek Szálasi Ferencre, mint Nemzetvezetőre.”

 

Macartney tanulmánya alapján világos, ha Szálasi Ferenc és kormánya a nürnbergi bíróságon került volna elbírálás alá, nem a kommunisták által összetákolt Népbíróság előtt, akkor egy tagját sem ítélték volna halálra. A zsidók - biztonsági okokból - magyarok által történt megkülönböztetése és elkülönítése nem különbözött az Egyesült Államok Japán etnikuma ellen elkövetett cselekedeteitől. Erre talán még az is bizonyíték, hogy az Izrael-i Eichmann per főügyésze Szálasit felmentette a háború utolsó hónapjaiban az Eichmann parancsára németek által elkövetett bűnök alól. A háború zűrzavaros ideje alatt a Nyilaskeresztes Pártba beépült kétes elemek, kommunisták és még zsidók is, mindent elkövettek, hogy lerombolják annak hírnevét és ártsanak nekik. A népbírók, azonban  ítéltek bizonyítékok nélkül.

A fenti tanulmányból vett idézetek egy neves angol történész szemüvegén keresztül mutatják be Szálasit, a Hungarizmust,  a rögös utat megtett Nyilaskeresztes Pártot és a Trianonra felépült huszadik századi magyar bel- és külpolitikát. Eljött az ideje, hogy a népbírósági ítéleteket, és az abból származó magyar háborúsbűnösségi ítéleteket jogi úton hatálytalanítsák.-  Igazságot Magyarországnak!

 

 

 

 

 

Bogár László: Hazánk felszámolása Trianonnál kezdődött

Magyarország kifosztása számokban (+ grafikonok)
2008. február 7. 15:00

 

Lippai Roland
A Ratkó-korszak egy „emberkísérlet” volt, melynek célja a birodalmi alattvalók tenyésztése – fogalmazott Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak. Mint a közgazdász elmondta, jelenleg is tragikus demográfiai lejtőn halad a magyar társadalom, és úgy véli: egy évtizeden belül kétszer többen halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek. Súlyos problémának nevezte, hogy jelenleg a kérdéseket sem tudjuk megfogalmazni és megengedhetetlennek, hogy nem készült háromdimenziós nemzeti vagyonleltár. Jelenleg az 1978-as szinten állunk – fogalmazott a közgazdász professzor a reálbérekkel kapcsolatban.

Korunk a megvalósult abszurditások világa – jelentette ki Bogár László lapunknak, aki szerint ennek a világnak léteznie sem lenne szabad, ám egyre csak terebélyesedik az az önpusztítás, amely önmagát haladásnak vagy fejlődésnek nevezi. Ami azonban Magyarországon történik, az az abszurditások abszurditása – teszi hozzá. „Miközben a nyolcvanas évek végén, a 90-es évek elején a legújabb kori történelmünk egyik legnagyobb erejű és a következményekből ítélve egyik legsúlyosabb átalakulási folyamatán megy át a magyar társadalom”, teljesen természetes kellene legyen az a kérdés: mi történik eközben azzal, amit a nemzetnek mint közösségnek a vagyonaként értelmezhetünk – fejti ki kérdésünkre a közgazdász. Ezzel szemben azt kell tudomásul vennünk, hogy míg az előző rendszerben – egészen 1989-ig – a Statisztikai Évkönyvben szerepelt egy rövid fejezetben a „nemzeti vagyon”, ehhez képest a „statisztikai számbavételi rendszerből” jelenleg még a fogalom is hiányzik, „ez pedig több mint megdöbbentő.” Bogár hozzátette: e fejezet főleg csak az anyagi értelemben leírható erőforrásokat tartalmazta. Az ezzel kapcsolatos cinizmus – amely szerint nincs már mit számba venni, hisz a nemzeti vagyon maga is eltűnt – „olcsó és ócska kibúvó” a felelősség alól, „amely mindannyiunkat terhel”.

A társadalmi felelősség közös, ám annak mértéke eltérő – magyarázza az MNO-nak Bogár László –, „hiszen évezredek óta azért van minden társadalomban úgynevezett elit (tehát olyan társadalmi csoportok, amelyeket a közösség eltart, általában igen jó színvonalon), hogy „észben és erényben dúsak” legyenek. Vagyis legyen elég tudásuk ahhoz – fejti ki a közgazdász –, hogy „felismerjék a közösség belső szükségleteit, „illetve azokat a korlátozó tényezőket, amelyek a külső világban léteznek”. A másik feladatuk: legyen bátorságuk és erkölcsi tartásuk megvívni azokat a konfliktusokat, „amelyek során meg kell védeniük a közösségnek az alapvető érdekeit, magát a közösséget, amelyet gyarapítaniuk kell, beleértve annak a vagyonát is”. Bogár úgy véli: amellett, hogy nem lett volna szabad hagyni eltűnni a „nemzeti vagyon” fogalmát, minden korábbinál szélesebb és alaposabb vagyonleltárt kellett volna készíteni, amelyet nemcsak az anyagi, hanem a külső- és a belső természeti javak szintjén is el kellett volna végezni.

Víz, levegő, termőföld, vagyis a külső természet világa – folytatta a közgazdász, aki emlékeztetett arra is: a kiotói jegyzőkönyv óta a tiszta levegő is – adásvétel tárgya, „hogy a víz mennyire az, ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy a világ számos pontján máris háborúk zajlanak a víz megosztásáért, és egészen biztos, hogy a XXI. században a víz kérdése az egyik legélesebb konfliktusok, ökológiai elosztási súrlódások gócpontjaivá válik”. A termőfölddel kapcsolatban megjegyezte, hogy „az elmúlt harminc évben Magyarországon körülbelül egy Szlovénia nagyságú termőföldterület „tűnt el”, vált használhatatlanná”. Fontos kérdésnek nevezte, hogy ezen őselemekkel való gazdálkodáshoz milyen tulajdonosi szerkezet társul. „Lényegében semmit sem tudunk ezekről a folyamatokról, még a kérdés sincs értelmesen feltéve” – fogalmaz Bogár László.

Kibővíthető a vagyonkör

Az emberi létezés belső természete a leglényegesebb dimenziója a nemzeti vagyonnak – jelentette ki a professzor. Ilyen például az egészségvagyon: a testi-lelki egészség, hány ember, mennyi ideig él és életének mekkora hányadát tölti el valóban egészségesen. Persze – fogalmaz Bogár – a kört tovább lehet bővíteni az intellektuális vagyonokkal (tudás, készségek), illetve szeretetjavakban (spirituális, mentális, lelki tényezők) is, amelynek része a szolidaritás, az együttműködés, együttérzés; mindez egy „hihetetlen mennyiségű vagyontömeg”. Bogár úgy véli, ennek roncsolódását csak akkor vesszük észre, ha „bekövetkezik egy Olaszliszka”, vagy éppen „egy 12 évesen potenciálisan gyilkológéppé váló gyerek” esete jelzi, hogy „ezeknek a javaknak az újratermelése” súlyos akadályokba ütközik. Bogár sajnálatosnak nevezte, hogy az elmúlt egy-másfél év turbulens társadalmi mozgásaiban nem merült fel e kérdéskör. Úgy gondolja: a nemzeti vagyonunk – beleszámítva az ökológiai, a humán, illetve az anyagi javakat – az elmúlt időszakban körülbelül a felére csökkent.

A Ratkó-korszak mint emberkísérlet?

Az 1876-os évtől mutatja meg Bogár a magyar nemzet demográfiai jellemzőit. Jól látni, hogy az elmúlt évszázadban a nyugatias társadalmakban egyre csökken a születésszám. De Bogár kiemeli, egészen példátlan a világban az a népesedési mélyrepülés, ami Magyarország esetében az 1960-as évektől tapasztalható: Európában példátlan módon hazánkban az 1990-es években újra a 30-as évek szintjére emelkedik a halálozások száma. A Ratkó-korszakot a közgazdász egy „emberkísérletnek” tartja. Mint kifejtette az MNO-nak: az ötvenes évek elején a születések száma kétszer nagyobb volt, mint a halálozásoké, amely szerinte annak volt köszönhető, hogy a cél „az engedelmes birodalmi alattvaló erőltetett ütemű tenyésztése” volt. „Ugyanis a szovjet birodalom a harmadik világháborúra készülve ágyútöltelékeket akart” – teszi hozzá Bogár. Úgy véli, hogy ez a „tenyésztés” 1955-ben éri el a csúcsát, hiszen mintegy 255 ezer gyermek született akkor a jelenlegi 90 ezerrel szemben. Azonban ’56 bebizonyította, „ezek nem a legjobban kezelhető alattvalók”, és akkor radikálisan fordult a stratégia. A cél most már a „kiirtás”, pontosabban – mondta Bogár – „diszkréten rá kell erősíteni a káros folyamatokra”, vagyis hagyni kell, hogy a közösség önmagát pusztítsa el. Kiemelte: 1955-től 1962-ig 115 ezerrel csökkent az éves születésszám. Ma összesen 90 ezer gyermek születik évente, akkor pedig hét év alatt csökkent az éves születésszám 115 ezerrel – tette hozzá.

Ezer lakosra jutó élveszülés és halálozás 
 

Bogár súlyos traumáknak nevezte Trianont, illetve a két világháborút. „Magyarország felszámolása Trianonnál kezdődött, a születésszám iszonyatos zuhanásával” – fogalmazott, majd a két világégés időszakára visszatérve azt mondta, a halálozások magas száma is tragikus, de a születésszám radikális csökkenése még inkább az. A 60-as évektől megszólalt a magyarság életösztöne, de nevetség tárgyává tették, megbélyegezték azt, aki jelezni próbálta, hogy súlyos népesedési válság előtt a magyar társadalom. A 80-as évektől pedig folyamatosan zuhan a születésszám. Bogár úgy véli: a mostani 90 ezerről 10 éven belül 60 ezerre esik vissza az éves születésszám. „Nem kell már 10 év ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy kétszer annyian halnak meg Magyarországon, mint amennyien születnek.”

Kitűnik az 1970 és 2002 közötti adatokból is – és a tendencia nem változott –, ha összevetjük Magyarország, Ausztria, az Európai Unió, illetve Közép-Kelet-Európa országainak halálozási adatait, hogy „mindig mi vagyunk a legrosszabbak” – beszélt Bogár a születéskor várható élettartamról. A helyzet folyamatosan romlik – teszi hozzá. Ugyan a 70-es évek legelején még Ausztriával volt Magyarország egy szinten a születéskor várható élettartam tekintetében, 1980-tól egy radikális romlás következik be. A 70-es évektől minden adat szempontjából romlik Magyarország úgy, hogy közben a már említett országok, közösségek képesek voltak saját rossz pozícióikat javítani. Bogár felhívta a figyelmet arra is: döntően a férfiak vannak nagyon rossz és folyamatosan romló helyzetben. 

 

Születéskor várható élettartam Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országaiban, 1970-2002 

A születéskor várható élettartam Ausztriában a férfiaknál, illetve a nőknél is a térségben folyamatosan javul: 67-69 évről a férfiaknál 76-ra emelkedett, a nőknél már 80 felett van. A magyar férfiak helyzete katasztrofális, a 70-es évektől lejtmenetben van: egy átlagos osztrák férfi 10 évvel él tovább, mint egy magyar – folytatja Bogár László. Ám a legmegdöbbentőbbnek azt véli, hogy a középkorú férfiak közül – 40-50 között – Magyarországon háromszor többen halnak meg, mint Ausztriában. A nők esetében – noha nálunk a leglassabb az emelkedés – legalább nem következett be romlás a születéskor várható élettartam tekintetében.

Megdöbbentő a magyar férfiak halálozási mutatója

Ausztriában, illetve az EU-ban csökken a halálozások száma mind a férfiak, mind a nők estében – mondja a közgazdász. A környező országokban a férfiaknál is van egy kis romlás, de összességében jobb helyzetben vannak, mint Magyarországon, ahol döbbenetes folyamat ment végbe.

A halandóság változása 65 évnél fiatalabbaknál Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

1971–72-ben a halandóság szempontból még „jobbak vagyunk, mint Ausztria”. Kétségtelen azonban – noha a mélypont 1993–94-ben volt –, hogy azóta van egy minimális javulás is, „de az utóbbi 5 év inkább csak stagnálást jelent”. Bogár elmondta: több mint kétszer akkora a halálozási ráta a férfiaknál – ezen belül a középkorúaknál (40-60 év) háromszor nagyobb –, mint az osztrákoknál vagy Nyugat-Európában.

Kétségtelen, hogy a keringési betegségek szempontjából már a kezdetekkor – vagyis a 70-es évek elején – is elve rosszabb volt Magyarország pozíciója, mint a korábban már említett országé. Hiszen Nyugat-Európának a keringési betegségek az 1960-as években okoztak súlyos problémákat, amelyeket a 70-es évek elejére valamelyest sikerült mérsékelni – fejtette ki Bogár, majd hozzátette: Magyarországon egy rendkívül gyors romlás indul meg 1973-tól, amely a 80-as évek elejéig tart. 

A keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

Ekkor – 1988–90 között – évi 75 ezer ember halt meg keringési betegségek következtében. Ugyanakkor 1992–93 tájékán elkezdődik egy érzékelhető javulás is, ám az elmúlt öt évben ez a javulási tendencia jelentősen lelassult – tette hozzá Bogár. A probléma: az az óriási különbség, ami elválasztja hazánkat Ausztriától, illetve Nyugat-Európától, „fennmaradni látszik”.

Daganatos betegségek: Ausztria vs. Magyarország

Bogár a legmegdöbbentőbbnek a rosszindulatú daganatos betegségek miatt bekövetkezett halálozási adatokat nevezte a magyar férfiak szempontjából. E területen javulás nincsen, 1996 környékén elérte a csúcsát, ám a halálozás továbbra is magas szinten stagnál – mondta Bogár.

 

Rosszindulatú daganatok miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban, Közép- és Kelet-Európa országainak átlagában, 1970-2001

Míg 2002-ben körülbelül 22 ezer magyar férfi halt meg valamilyen daganatos betegségben, addig ugyanebben az évben Ausztriában hozzávetőlegesen 8 ezer – hasonlítja össze az adatokat a közgazdász. Feltűnő, hogy 1970-ben a daganatos betegségekben elhalálozott férfiak száma közel annyi volt, mint 2002-ben a magyar nőké: körülbelül 10 ezren halnak meg e betegségcsoport következtében.

Kegyelemdöfés volt a Bokros-csomag

A nemzeti össztermék (GDP) és a reálbér (a bérből és jövedelemből élők keresete, akiknek csak a munkaerejük van, amit áruba bocsáthatnak) metszete azt mutatja, hogy a munkaerő-tulajdonosok hogyan részesülnek a GDP-ből – mondta Bogár László. Az összjövedelem az elmúlt 30 év alatt (vagyis ’78-tól 2008-ig) csak egyetlen alkalommal – 1990–93 között – esik vissza, ám akkor is csak a kezdeti, 1978-as szintre. Azóta azonban meredeken emelkedik, ma körülbelül 70 százalékkal magasabb, mint a ’78-as szint – folytatta Bogár. Hozzátette: a reálbérek azonban ’78-tól kezdve folyamatosan csökkennek egészen az 1995–96-os nagy visszaesésig, ekkor született a Bokros-csomag. Az 1978 és 1996 közötti 18 évben – három év kivételével – folyamatosan csökkent a reálbér értéke, és ez a ’78-as bázisértékhez viszonyítva 33 százalékos csökkenést jelent – fogalmaz a közgazdász, és mint mondta, „ez az, amiről senki sem beszél”.

 

A GDP és a reálbérek alakulása Magyarországon 1978 és 2008 között 

Senki nem beszél arról, hogy – miután a Bokros-csomag megadta a kegyelemdöfést – ez a társadalom a végletekig kivéreztetett – teszi hozzá. Bogár László emlékeztetett arra, hogy 2001-ben az Orbán-kormány kezdte el a reálbérek emelését (ezt Bogár a rendszerváltás legpozitívabb lépésének tarja), amely folyamatnak a vége az lett, hogy 3 év alatt 32 százalékkal emelkedtek a reálbérek. „Ez tette lehetővé egyáltalán azt, hogy 2008-ban újra felkapaszkodjunk a ’78-as szintre. Ha ez nem következik be, akkor most nem a 30 évvel, hanem a 40 évvel ezelőtti szinten lenne a reálbér”, teszi hozzá a közgazdász.

Ha van közügy...

Képtelenség, hogy a magyar nemzet mint közösség nem tudja, hogy valójában milyen helyzetben is van – mondja Bogár. Úgy véli: ha van közügy, akkor a tragikus népesedési és egészségadatok, a nemzeti vagyon kérdése az. „Jelenleg a magyar társadalom nem tudja megfogalmazni a kérdéseit és nincs tisztában azzal sem, hogy ha nagyon régóta nagyon sok emberrel nagyon szörnyű dolgok történnek, akkor az nem lehet csupán a véletlen műve. A közeli jövő legfőbb stratégiai feladata tehát szerinte az, hogy a magyar társadalom minél szélesebb rétegei szembesüljenek azzal a végzetes lejtővel, amelyen a nemzet újratermelési folyamatai haladnak. Ennek a folyamatnak részben előfeltétele, részben remélt következménye az, amit talán a nemzet újraegyesítésének nevezhetnénk. Amelynek során rádöbbenthetjük a magyarságot, hogy saját létérdekeit megfogalmazni és képviselni senki más nem fogja helyette. Bogár leszögezte: ha a vesztes és kifosztott többség nem képes rájönni, hogy egymás pusztítása helyett közösen kellene szembefordulni a minket kifosztó birodalommal és annak helyi kollaboránsaival, akkor elvesztünk.

(Grafikonok forrása: Demográfiai évkönyv 2005, Bogár László)

(Forrás:MNO) 

            A jövőre való vészes tekintettel, nem lehet magyar az, aki ne akarna segíteni, az zuhatag előtt megfordítani a vészkormány kerekét, és a felemelkedés útjára terelni népünk jövő építését, a Szent Korona Tan és Eszme, 1848-as alkotmányunk szerint, programmá tenni a Hungarizmust, mint nemzetet mentő és jövőt építő kötelező nemzetszervezetet. 

            Ez a kötelessége minden Hazáját féltő, azért érző, és tenni kész magyarnak.  Istenünk adj tetre kész bátorságot, amit a sok viszontagságban elvesztettünk.  Magyar harmonizálj!

 

„Holnap már minden a miénk lesz,

     Hogyha akarunk, ha merünk.”

 

Ady Endre: Magyar jakobinus dala

 

 

 

MI A HUNGARIZMUS?

 

 

összeállította:

 

Henney Árpád

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– 1951 –

 

 

Terminó de imprimirae Febrero de 1952.

en los Talleres Gráficon. PALERMO.

Avda Federico Lacrioze, 2310, Buenos Aires

BEVEZETÉS

 

1945. február 28-án az országgyűlés többségéből alakult Nemzeti Szövetség 18 tagja jelent meg kihallgatáson Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnél, hogy további politikai lépések előtt a legilletékesebb személytől kapjanak felvilágosítást több kérdésre.

Egy magas közjogi méltóságot betöltő személy tette fel ennek során azt a kérdést, hogy mi a Hungarizmus világnézeti lényege, melyek a jövő szándékok stb.

Mielőtt erre a kérdésre válaszolt volna a Nemzetvezető, a következőket jegyezte meg:

,,1935 március óta, mióta a hungarista eszme rendszert meghirdettem, 1944 október 14-ig úgy személyem és minden egyes párttag, mint egész eszmerendszerem is, a leggyűlöletesebb, legocsmányabb, a leghamisabb és a legkomiszabb támadásoknak voltak kitéve a parlamentben. Miért támadtátok, ha nem tudtátok, hogy mi a hungarista rendszernek az alapja? A parlamentben, a sajtóban, a rádióban egy évtizeden keresztül állandóan ütöttek-vertek bennünket. Kijelentették, hogy bolondok vagyunk, hogy tébolyodottak vagyunk, hogy nem értünk semmit az élethez s most akarják a testvérek, hogy én magyarázzam meg, hogy mi a hungarizmus és mi a politikai célkitűzése?” —

Valóban így volt!

,,Zöld kommunisták” voltunk és vagyunk mi, akik legfanatikusabb ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak.

„Vallásellenesek” voltunk és vagyunk mi, akik mindenkor hívő tagjai vagyunk egyházainknak.

„Németbérencek” voltunk és vagyunk mi, akik egy pillanatig meg nem tántorodva a németekkel szemben is a Magyar Birodalom megvalósításáért küzdöttünk.

A hungarizmus megteremtője, Magyarország utolsó törvényes államfője, Szálasi Ferenc, azóta vértanú halált halt, a kérdező, sok más magyar testvérünkkel együtt, életfogytiglani börtönre ítélve szenved, a feltett kérdés pedig még mindig kérdés maradt.