2013.08.25. | 12:54 Valentin Stan: én a magyarokat pártolom! Ti? Pontát?
A Bukaresti
Egyetem történelem szakos tanárának írása a www.valentinstan.com
honlap Analytical menüpontjánál olvasható. A televíziós politikai
vitaműsorokból ismert „laptopos professzor” pártatlanul kritikus
szemléletű, a kisebbségek jogainak szakavatott ismerője és
védelmezője, olyasmire vállalkozott, amire eddig egyetlen román
értelmiségi sem. Valentin Stan szembefordult az erősödő és a
médiában teret nyerő szélsőséges nacionalizmussal, sovinizmussal.
Honlapján vitába száll elvakult nemzettársaival és hazai, valamint
nemzetközi dokumentumokra hivatkozva olyan alaposan, egyúttal
szellemesen védi a romániai magyarok jogait, hogy erről példát
vehetnek az anyaországbeli, valamint a romániai magyar politikusok.
Engedélyével, szerkesztett, rövidített formában – Lakatos Péter
fordításában – közöljük a tusványosi előadását követő össztűzre,
blogja kommentjeire írt válaszát.
|
Én más románokat pártolok!
Egyeseket, akik megvalósították Romániát! Egyeseket, akikről semmit nem
tanítanak az iskolákban, mert gondolataik megsemmisítően hatnának a jelenkori
román politikai elitre.
Kit „pártolok én” és miért? Azok a románok, akiket én pártolok, Iuliu Maniu és
Alexandru Vaida-Voevod. A „rossz nyelvek” azt mondják, Iuliu Maniu foglalta be a
Nagy Nemzetgyűlés 1918. december 1.-jei gyulafehérvári nyilatkozatába az
alábbiakat: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden
nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással,
közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzá tartozó egyének
számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország
kormányzásában.”
Tudja, mit jelentenek ezek a szavak az erdélyi magyarok számára? Nem a magyarok,
hanem a románok által a történelembe foglalva? Példának okáért, ha ezt
alkalmaznák, a romániai magyaroknak nem lenne szükségük az RMDSZ-re, nem kellene
részt venniük a választásokon, mert a román lakossághoz viszonyított
számarányuknak megfelelően képviseltethetnék magukat mind a Parlamentben, mind –
figyelem – a kormányban.
Ami a régiókat illeti, egy új közigazgatási területi felosztás előfeltétele a
lakossággal való konzultáció, jelen esetben azon a Székelyföldön lakók
megkérdezése, amelyet a bukarestiek semmi módon nem akarnak elismerni.
Tételezzük fel, hogy Székelyföld nem létezik, illetve nincsenek is székelyek,
mert a népszámláláson keveset regisztráltak (nem voltak hülyék, hogy székelynek
vallva magukat a bukaresti vezetők pont annyival csökkenthessék a romániai
magyarság létszámát). Mert a székely a kulturális magyar nemzet része, nyelvi és
értékközösségi értelemben. Csak egyesek, nagyon kevesen, amúgy tiszteletre méltó
emberek, a jellegzetes székely identitástudat iránti elkötelezettségükben
vallották magukat székelynek, anélkül, hogy ez befolyásolná az országban lakó
magyarok számát.
De ha nincsenek székelyek, és Székelyföld nem létezik, mivel magyarázható, hogy
egy román miniszterelnök, Alexandru Vaida-Voevod aláírt egy egyezményt az első
világháborút lezáró párizsi Békekonferencián, amely nélkül Erdély soha nem
lehetett volna a mienk.
Ez az 1919. december 9.-i Kisebbségi Egyezmény. A 11. cikkelyben a szász és
székely közösségek helyi autonómiájáról van szó az egyezményben megjelölt
kérdésekben: „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász
közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben
helyi önkormányzatot engedélyezzen.”
Hogyan képzelhető el a székelyek helyi autonómiája, ha Székelyföld nem létezik?
Vagy létezett 1918-ban, és mi románok semmisítettük meg, miután Erdélyt elvettük?
Egyúttal kiirtottuk a székelyeket is? Ez a változat jobban tetszik? Ez drámai.
Mert Székelyföld ezt jelenti: történelmi hely, ahol székelyek élnek!
Tudják ki is Vaida-Voevod? Hát egy nagy „áruló”, akárcsak Maniu, feltételezem.
Én csak egy kisebb áruló vagyok, mert nem írtam alá semmit, amivel autonómia
adható a székelyeknek. Vaida-Voevod olyan ember, akinek volt bátorsága elmenni a
budapesti Parlamentbe és megmondani a magyaroknak, hogy Erdély elszakad
Magyarországtól. Nehéz helyzetben volt Vaida-Voevod. Brătianu visszautasította a
Kisebbségi Egyezményt, így Románia hátrányba került Párizsban. A harctéren
elesett százezrek dacára elveszthettük volna Erdélyt. A Brătianu kormánynak
mennie kellett. Romániát a nehéz helyzetből Vaida-Voevod mentette ki. Őt és
Iuliu Maniut nem a magyarok, hanem a mi románjaink ölték meg a kommunista
börtönökben. Maniu és Vaida-Voevod románok voltak a Birodalomban. Tudták, milyen
jogokat tagadtak meg tőlük és harcoltak a kétfejű Birodalom széthullásáig. Erős
és egész Romániát akartak, amelyben minden polgár biztos lehet, hogy a román
állam őt is képviseli. Ezért foglalták dokumentumokba a kisebbségeket megillető
jogokat.
Románia összes hülye nacionalistája üvölt, hogy be kell tartani a trianoni
szerződést, amely az I. világháború után, 1920 júniusában nekünk adta Erdélyt.
Különben a trianoni szerződés nincs is már érvényben, a határokra vonatkozó
előírásait átvette az 1947-es párizsi Békeszerződés, amely lezárta a második
világháborút. Ezek 1996-ban bekerültek a kétoldalú román-magyar egyezménybe is.
Hányan tudják, hogy a trianoni szerződésben, amely nekünk adta Erdélyt, vannak
más előírások is, mint a határokra vonatkozóak? Például a 47. cikkely: „Románia
Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy
hozzájárult a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly
rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek
abból a célból, hogy Romániában a népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és
vallású lakók érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek
kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben részesüljenek. (…)”
Tehát Trianon pont a Kisebbségi Egyezményre utal, amelyből imént a 11. cikkelyt
idéztem. Ugyanitt szerepel, hogy a Szövetséges hatalmak bármikor megkérdezhetik,
miként kezeli Románia a kisebbségi kérdést. A nemzet „nagy hazafiai” és egyéb
szekusok, unokák, rokonok a külügyminisztériumból, akik mindenféle hülye
nyilatkozatokban állítják, hogy Magyarországnak, illetve Románia más
szövetségesének nincs joga támogatni a romániai kisebbségek igényeit, mert ez a
belügyekbe való beavatkozást jelent. Vegyék tudomásul, hogy az EBESZ, ET, NATO,
EU és ENSZ okiratainak megfelelően, a kisebbségi kérdés nem kizárólagosan
nemzeti jogkör, hanem nemzetközi megítélés alá esik.
Apropó, hogy van ez? Kéred, hogy a magyarok tartsák tiszteletben Trianont, de
csak azokat a cikkelyeket, amelyek számodra kedvezőek, a többit már nem kell
betartani?
Térjünk vissza az új közigazgatási-területi felosztás tervére, amelyet meg kéne
előznie egy székelyföldi referendumnak, amiről a bukarestiek hallani sem
akarnak. Ezt nem én mondom, hanem a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 5.
cikkelye a helyi önkormányzatok határának védelmére vonatkozóan: „A helyi
önkormányzat határainak védelme. Nem lehet megváltoztatni a helyi önkormányzatok
határait az érintett közösségekkel való előzetes konzultáció, vagy ahol ezt
törvény lehetővé teszi, esetleges helyi népszavazás nélkül.”
Tehát, ha retusálni akarod a közigazgatási határokat, meg kell kérdezned a
lakosságot, az állampolgárokat. Ez annál inkább szükséges, mert olyan
közigazgatási egységekről van szó, ahol számottevő kisebbség él. Ezt nem én
állítom, hanem a Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről 16. cikkelye:
„A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat
megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és
szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”
Tehát mi románok nem tehetünk úgy, mint Ceauşescu idején! Nem
„gyarmatosíthatjuk” az Erdélyben többségében magyarok által lakott helységeket a
mi románjainkkal, azért, hogy csökkentsük az ott lakó kisebbség számarányát. Nem
módosíthatjuk a közigazgatási határokat, egyesítve egyes megyéket, ahol
számottevő magyar kisebbség él, olyan megyékkel, ahol megsemmisítő a román
többség, azért, hogy az újonnan létrejövő közigazgatási egységben felhíguljon a
kisebbség számaránya. Ezt az az Európai Egyezmény tiltja, amelyet mi is
elfogadtunk. Amennyiben ez nem tetszik, kérjék a román kormánytól, vonuljon ki
az Európa Tanácsból. Ne engem vádoljanak, hogy „pártolom a magyarokat”, amikor
azokból a nemzetközi jogi dokumentumokból idézek, amelyeket Románia elfogadott.
Ha már székelyekről, autonómiáról, régióátszervezésről beszélünk és én „pártolom
a magyarokat”, el kell mondani, hogy a románok nem hibásak a magyarellenes
fóbiájukért, mert ezt kapják anyatej helyett életük első pillanatától. Mert
sokkal egyszerűbb a gátlástalan, műveletlen, tisztességtelen román
politikusoknak, hogy a választásokon kijátszhassák az örök ostoba nacionalista
kártyát. A magyarok iránti bizalmatlanság még mindig szavazatokat hoz a
nacionalistáknak Romániában. Egyszerűbb, s politikai elégtételt generál a
szavazatokat hozó fóbiák gerjesztése, mint tenni valamit azért, hogy a románok
megszabaduljanak e fóbiatehertől. Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol az
ostoba nacionalizmus jelentős választási kártya.
Ponta kit pártol, miközben én a „magyarokat pártolom”? A románokat? Jobban
mondva azokat a hülye románokat, akiket az ujjai köré csavar? Úgy, ahogy Băsescu
tette. És mennyire hülyék azok a románok, akiket egy Ponta értelmi szintű ember
az ujjai köré csavarhat? Hogy Băsescu úr értelmi szintjéről ne is beszéljek,
megtettem ezt éveken keresztül. Esetleg e hülyék között vannak emberek, akiknek
úgy tűnik, hogy „pártolom a magyarokat”? Amikor választ tudnak adni ezekre a
kérdésekre, várom Önöket újból a blogomon.
www.erdelyiriport.ro