Váci Mihály

Építs Tetőt!

Az alapot mélyre lerakták.

Te emeltél rá falakat.

Reád dőlne ha nem folytatnád.

Elemet, amit abba hagysz.

A ház azé, ki betetőzi.

Másra hagynád? – Majd kizavar.

Mire építs: -  Tiéd az ősi

Telek, és mit raktál rá – a fal.

Tetőt fölé! – A gerendának

Magad feszülsz is – magasan.

Csak építs?  Foglald el házadat,

Mert gürcölhetsz benn hontalan.

Építsd magad: -- Egymásba illő

Kegyetlenül kiszámított

Egymást égretartó, feszítő

Gondolatból boltozata.

Építsd magad: -- akár a kristály

Rendeződik tökéletes,

Belül ható törvényre tisztán:

Jövője rég örökletes.

Építsd világot: lenn a mélyben

Tervezi lombját a gyökér;

Tudatos rendszere készen,

Mire győztesen fénybe ér.

Építsd magad – mint csont a testben –

Észrevétlen: a szervezet.

Köréd rendeződik – s te csendben

Hatalmadat így szervezed.

Csak annyi légy, mint a kés éle.

Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj –

A bajban ott leszel a kézben,

S ha szegésre kész a kenyér.