Marton Veronika:

JAJ,  A  LEGYŐZÖTTNEK!

 (TRIANON, 1920. június 4.)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Mottó:

Nem a vesztés a bukás,

hanem a lemondás.

            (Delcassé)

Bevezetés

Pár éve Romániában, az Ojtozi szorosnál jártam. A szoroson túl Moldva, innen Erdély. Egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: „Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén.”

A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhető, természetes határokkal övezett. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Isten alkotta.

 Magyarország nemzetiségei

Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserűen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor „hálából” e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok véröket ontották. Magyarországot megbüntették, mert elhanya-golta az egyesítést, és hagyta saját földjén nemzetiségeit szabadon fejlődni. Ha valóban elnyomta volna őket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk mint pl. Franciaország.

Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját I. István határozta meg:

A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak!

István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott nemzetiségek az I. világháború után ádáz dühhel vetették magukat hazánkra.

1.                  A románok a XII. századtól  a török elől menekülve húzódtak Erdélybe.

2.                  A szerbek a XV. századtól kezdve szintén a török elől menekültek

3.                  A szlovákok őseit, a tótokat az avarok határőrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak  a  jobb megélhetés kedvéért húzódtak az Alföldre.

4.                  Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be.

5.                  A svábok a török kiűzése után a XVIII. században érkeztek.

6.                  Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához.

7.                  A ruténok a XII. században keletről menekültek Magyarországra.

8.                  A muraközi vendek erőszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség pedig azt tartják magukról, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai.

9.                  A zsidók csak mostanság kezdik magukat nemzetiségnek érezni. Első csoportjuk a Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétől tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyar-országon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Jelenleg is folyamatosan telepednek hozzánk a Szovjetunió utódállamaiból.

10.               A bevándorolt rokonnépek, a kunok, a jászok, az úzok, a besenyők... maradéktalanul beolvadtak a magyarságba, mert sem fajilag sem nyelvileg nem különböztek tőle. Ellenkező esetben éppúgy megőrizték volna nemzeti identitásukat mint a többi nemzetiség. 

A Magyar Szent Korona magába foglalta a nemzet hagyományos szabadságjogainak biztosítását fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!). Kulturális szintjük és életszínvonaluk messze magasabb volt, mint az anyaországban élőké.

A török uralom elmúltával a szomszédos népek létrehozták saját nemzeti államaikat. Ez hatott a nálunk élő rokonaikra is, akik nem is a saját területükön érlelődtek nemzetté, hanem Magyarországon, ahol soha nem üldözték őket.

1.                  A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a múlt század derekán Pesten kezdődött. Emiatt a szlovákok Pestet fővárosukként emlegetik.

2.                  A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az első román nyelvű könyvet.

3.                  A szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi műhelyek is Pesten szerveződtek a múlt században.

E nemzetiségek a Magyarország testéből kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintő országaiknak. S ehhez a I. világháború  un. győztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország...) hozzájárultak.

Nagyon kevesen tudják manapság, hogy mi történt az I. világháborút követő békekötésen. Még kevesebben tudják, miért lett Magyarország bűnös nemzet, miért kellett eltűrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét.

Cseh ismerősömmel vonaton jöttünk Budapestről. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük. Miért mondom ezt? -  kérdezte az ismerősöm, hisz a magyar bűnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja.

A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet.

Ha egy cseh értelmiségeinek, hetvenöt évvel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi könyörületet nem várhatunk a világtól, de segítséget sem. 

Magyarország az I. világháború befejeződése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindegyik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte (ld. az 1. és a 2. sz. táblázatot ).

Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tűnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia.

Az I. világháború és előzményei

Oroszország többször próbálkozott már a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni.

Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Eurázsiában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, főleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítőjük a háttérben Franciaország ill. Románia volt.

Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta  az un. pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára ők ártottak a legtöbbet Magyar-országnak. Taktikájuk és kezdeményezőképességük jó diplomáciai érzék-kel párosult. Számos szláv és nem szláv, főleg szabadkőműves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének.

A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetői is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével katolikus szláv uniót akart létrehozni.  Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot küldött Szerbiának.

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök hatására. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését.

A franciák, legalábbis a hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem mellettük harcolt. Franciaország és Oroszország szövetséges volt.

 A magyarok úgy tartottak az orosz veszélytől, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton.

A politikai erőviszonyok

-                    A Központi Hatalmak Szövetsége: 1879-ben létrejött a német-osztrák-magyar kettős szövetség, ahhez később Olaszország majd Bulgária és Török-rszág is csatlakozott (Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek).

-                    Entente Szövetség: A Közp. Hatalmak ellensúlyozására l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia ... és az USA hozta létre.

A világ két ellenséges táborra szakadt, már csak  az erőpróba, a háború volt  hátra

Az 1918. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elől két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis úgy tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye.

Masaryk 1916-ban állt elő a már l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a „cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel, Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést.) Követelték, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testéből kihasított, nyugati folyosó kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. „Kinyilvánította, hogy az „új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. ”A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya”. Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést.

Masaryk, az egyetemi tanár 1924-ben maga árulta el, hogyan fáradozott egy „jó” béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet előtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival.

A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis ők kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre, de túl későn tisztán kezdett látni a „győzelem sakáljai”-nak nevezte őket.

A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell!

Erősen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy először megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkőművességet.

A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktől, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot.

1916-ban a Monarchia támadásai elől az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik. 

1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig.

A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket  teljesítették.

A fegyverszüneti egyezmény

1918-ra mindkét  hadviselő félnek elege lett a háborúból, csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök  l918. elején közzétett un. 14 pontja, amely kimondja a Monarchia népeinek önrendelkezési jogát s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízva ez ígéretben, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege letette a fegyvert.

1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria a részéről aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondja, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai meg-szállástól.

A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot és elfogadtatta az elvét.

Magyarország a fegyverszünettől a békekötésig

A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötő hatalmak bűne, akarva-akaratlanul kivette belőle részét a korabeli magyar vezetés is.

1918. októberében Budapesten létrejött a Magyar Nemzeti Tanács. Első ténykedése gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása volt.

Az új, Károlyi-féle kormányban a legfontosabb posztokat a kommunisták foglalták el. A kommunista Linder Béla kijelentette: Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban! Így a Károlyi kormány bele-egyezésével, a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét  leszerelték és szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha éppen annak nem a sugallatára történt!

A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d’Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetőjével. Mivel egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belőle, amit 1918. nov. 13-án  éjjel 1/2 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására előrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ekkor a 300 ezer fős német hadsereg kivonulóban volt Romániából, hisz már 1918. nov. 11-én  megkötötték a román-német különbékét.

Sajnos a román-német különbéke után Károlyi nem hatálytalaníttatta a „Belgrádi egyezmény”-t, ezért a román csapatok erre hivatkozva, a franciák jóváhagyásával, a kivonuló németek után megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig.

A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében jogában állt volna fegyverrel védekeznie, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen, nem sokáig védte Erdélyt, mert  Kún Béla hatalomra kerülése után nem  kapott utánpótlást. A román túlerővel szemben megadta magát,

A román hadsereg erdélyi előrenyomulásának alig ismert oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918. októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elő a szovjet elleni hadműveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteniük az elfoglalt délorosz területeket, pl. Ogyesszát.

Közben Magyarországon Károlyi átadta a kommunistáknak a hatalmat (Kún-Kohn Béla). A románok ezt arra használták fel, hogy elhitessék a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt  jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet. Így, Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy a Foch terv végrehajtása helyett Románia Magyarországot szállja meg. Sőt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyar kommunista kormány megnyitotta Budapestet román hadsereg előtt.

A szerbek, még a német-román fegyverszünet megkötése előtt megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket  és Baranyát.

Az utódállamok megalakulása 

1.                  Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerződést kötött né-hány, Amerikába kivándorolt  ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendő Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács meg a Magyarországgal való unió mel-lett foglalt állást..., de Ungvár messze esik Párizstól.

2.                  1918. december l-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellőzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást.

3.                  Ezután a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot.

4.                  A  Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi, vend lakosság elzavarta őket. Később, a békekonferencián sikerült megszerezni.

A békekonferencián elismerték Magyarország jogát a Muraközre, de valószínűleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke éjszaka a jegyzőkönyvet a szerbek javára meghamisította Így került Muraköz a szerbekhez.

5.                  Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták őket. Csak 1920-ban, a Rapallói Egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz.

6.                  1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Őrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni. Ezt a franciák támogatták, hogy egy esetleges másik háború esetén felvonulhassanak a németek ellen. Ezt a béketárgyaláson elvetették, ekkor Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását.

7.                  Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül 1918. október 30-án kimondta a magyar Felvidék csatlakozását ahhoz a Csehországhoz, amelynek első elnökét, Masarykot csak 1918. november 12-én választják meg. A magyarbarát tótok Kassán megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Cseh-országhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak. Kramarz, Csehország külügyminisztere nem ismerte el egyik határozatot sem, és az olasz tisztek vezette cseh hadsereggel elfoglaltatta a Felvidéket.

Benes a londoni Times-nak adott nyilatkozott, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. Majd 1918-ban, a békekötő hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek. 

Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyar-ország teljes felszabadítása lett volna: a Vörös Hadsereg által a csehektől visszafoglalja a  Felvidéket, nyugat felé kiűzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja! (12-14 magyar hadosztály és a székelyek.)

A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a magyarok felszabadította Felvidéket, sőt nem csupán a  cseh, hanem a román és a szerb határ-szakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos a magyar kormány e kívánságokat maradéktalanul teljesítette, bízván a békekonferencia igazságos döntésében. Stromfeld Aurél erre le-mondott. Alig vonult ki a Magyar Hadsereg a Felvidékről  bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak a magyar területekre.

-   A románok átlépték a Tiszát és Bevonultak Budapestre.

-   A csehek elfoglalták Salgótarjánt, bevonultak Budapestre.

-   A szerbek berendezkedtek Baranyában.

-   Budapestet az angol és a francia csapatok is megszállták.

A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni hazánkat az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni.

Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára, megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerződés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek és lakosságuk sem volt török.

Az utódállamok, „a győzelem fogadott gyermekei”, a letűnt uralom leghűségesebb kiszolgálói „azokat gyűlölik akiknek ártottak” (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyűlöletük rossz lelkiismeretükből fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el őket, sőt mindmáig tart...

A béketárgyalásokra való meghívás

A  szövetségesek a Tanácsköztársaság bukása után, a megszállt Magyarországon olyan kormányt akartak létrehozni, amely maradéktalanul beleegyezik a békefeltételekbe. Friedrich István ötnapos kormányzása idején a király Horthy Miklóst fővezérré nevezte ki, majd az ultimátummal eltávolított román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idéző levelet.

Clemenceau 1919. május l-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselőit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországon akkor már kommunista uralom volt. Így Ausztria jobb helyzetből  tárgyalhatott és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerződés Ausztria függetlenségét biztosította.

A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyűlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni.

A béketárgyalások

Románia mind Ausztriával mind Franciaországgal szemben gyáván és hitszegően viselkedett, ezért Clemenceau oly keményen rótta meg Berthelot tábornokot,  a román-német különbéke és szovjet elleni meghiúsult támadás miatt, hogy sírva fakadt. Ennek ellenére remélte, hogy némi ügyességgel és pénzzel visszaszerezheti az elveszített előnyöket.

-          Ionescunak és Bratianunak ördögi ötlete támadt: Párizsba hívták a bukaresti társaságbeli szépasszonyokat. Valamennyiök célja Románia h-telének visszaszerzése volt, s addig ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértőit, amíg nem álltak Románia pártjára. 

-          A szerbek sem maradtak tétlenül. A szerb diplomaták amerikai fele-ségei és barátnői teljesen feldúlták a tanácskozás résztvevőinek lelkivilágát.

-          A csehek a hivatásosokat vetették be: a kis Doriát, a 72-es vöröshajú ügynököt Brünnből, madame Alexandre-t stb.

A szállodai szobákban, a mulatók páholyaiban, a irodák titokzatos mélyén ezek az asszonyok többet ártottak Magyarországnak mint a tárgyalások  résztvevői.

1.    A szerbek tevékenysége arra irányult, hogy meghiúsítsák a horvátok és a szlovének független államának létrehozását. Történelmi jogokra sem átallottak hivatkozni, amikor bemutattak egy 1853-as osztrák térképet, hogy a Vajdaság mindig szerb terület volt, s a wilsoni elvek alapján joguk van rá. Azt elfelejtették közölni, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után a Délvidéket Vajdaság néven leszakították a magyar államtestről. Dél-Baranyát azért tudták megszerezni, hogy Belgrád a magyar határtól lőtávolon kívül essen. Vita alakult ki a Bánát megosztásáról a szerbek és a románok között, ezért Clemenceau azt mondta: Legyen népszavazás! Tardieu ekkor berekesztette az ülést. Másnap mindkét fél bejelentette, hogy megegyeztek, ezért elte-kintettek a népszavazástól. Clemenceau még csak nem is tiltakozott.

2.    A csehek azért kapták meg az Ipolysarkot, hogy a cseh ágyuk lőtávolán belül legyen Budapest. A Felvidéket történelmi jogokra való hivatkozással lett az övék, mondván, joguk van a magyar Felvidékre, mert Szlovákia mindig is Csehországhoz tartozott, s csak az l867-es osztrák-magyar kiegyezéskor vették el a magyarok és Kassa cseh város. Az angolok ezt sehogy sem akarták elhinni, ezért semleges szakértőket küldtek Kassára Kamev és Karmazin személyében. A két újsütetű amerikai állampolgár Benes gyermekkori barátja, iskolatársa volt. Kassán a cseh megyefőnök fogadta őket, és Hanzalik cseh rendőr kíséretében egy hétig a konferencia pénzén kocsmában mulatoztak. A szállodában írták meg a békekonferencia fontos dokumen-tumát, miszerint Kassa cseh város. Ennek alapján a színmagyar Kassát Csehszlovákiához csatolták.

3.    Románia szintén történelmi jogokra hivatkozott. Bratianu miniszterelnök mély részvétet keltett, amikor kijelentette, hogy Románia határai egy-kor a Tiszáig húzódtak, és a magyarok fegyveres erővel telepedtek közéjük, nyomták el őket. Előterjesztésében azt mondta, hogy a kért területen 2,3 millió román mellett csak l millió magyar él. Orlando, olasz küldött felszólalt, hogy a román delegáció előterjesztésében 2 millióval több volt: „A román hadsereg talán kiirtotta őket?” Újra csak Tardieu mentette meg helyzetet, mondván a román előterjesztés nem a jelenlegi, hanem az 1916-os román követelésekre vonatkozott. Ezt a választ a konferencia elfogadta.

A székelyeket nem számították a magyarok közé, mondván  a székely a román egyik nyelvjárása (Romániában ma is erre hivatkoznak).

A kisantant létrejötte

Ha továbbra is hagyjuk, hogy a szlovákok, a románok és a szerbek a magyar történelmet ellopva építsék ki saját történelmecskéjüket, és igazunkat tudván még csak nem is tiltakozunk ellene, akkor valósággá válik Bratianu, román miniszterelnök l920. július l-én elhangzott óhaja:

Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországon az életképesség csírája megvan, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük!

A békeszerződés aláírása után alig egy hónappal, a bűntudat mondatta ezt vele, mert Magyarországot életképtelenségével és csonkaságával együtt még mindig félelmetes ellenségnek tartotta. Szomszédaink még ma is félnek tőlünk.

1920-21-ben Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia létrehozták az un. „kis entente” szövetséget, Magyarország ellen.

Alaptétele a következő:

„Ha a három ország közül bármelyiket külső támadás éri, még akkor is megszállják Magyarországot, ha a magyarok semlegesnek is nyilvánítanák magukat.”

 E megállapodást 1939-ben megújították és még ma is érvényes.

Nem akarok kassandrai jóslatokba bocsátkozni, de a szerbeket az ENSZ, tehát külső haderő abajgatja. Nálunk itt vannak utóvédként az amerikaiak[1], s ha elmennek az alig 60.000 fős vagy még kisebb hadseregünkkel nem tudnánk a szlávok ellen megvédeni a hazánkat, s akkor majd jönnek (ha még eddig nem jöttek) más „segítők”. A belső bomlasztásnak már nem is tudunk ellenállni. Csakis saját magunkra támaszkodhatunk, különben így is, úgy is elveszünk. A magyar hadsereget nem leépíteni, hanem fejleszteni, erősíteni kell!

A trianoni békeszerződés

Gr. Apponyi Albert 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket, és engedélyt kapott arra, hogy másnap (!) egy órás előterjesztésben észrevételeket tegyen. És amit az utolsó szó jogán mondott, semmivel sem volt kisebb jelentőségű, mint Kossuth megajánlási beszéde, csak Magyarország védőbeszédét a magyar  iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik.

Apponyi beszéde oly nagy hatást tett a békekonferencia tagjaira, hogy Clemenceau minden ellenkezése dacára vita kerekedett. Majd Apponyi Teleki Pál térképe alapján ismertette Magyarország nemzetiségi viszonyait és politikáját. Pitti, az olasz kormány nevében a békefeltételeket elfogadhatatlannak minősítette: Magyarország szétdarabolása esetén a szláv túlsúly ellen nem lát semmiféle ellenerőt. Hivatkozott arra, hogy Olaszország a Monarchiával háborúzott, nem Magyarországgal.

A csehek ezt előre sejthették, mert a január elején megérkezett magyar küldöttséget szigorú háziőrizetben tartatták a franciákkal. Csak Apponyinak engedték meg, hogy rendőri kísérettel. idős korára való tekintettel egészségügyi sétákat tegyen. Féltek, hogy a magyarok megneszelik a tárgyalás kimenetelét és ellenakciót kezdeményeznek, s akkor kiderül, hogy a tárgyalások hazug alapokra épültek.

A szabadkőmíves Tardieu felelős a Magyarország ellen elkövetett  sok csalásért, hamisításért, hiszen mindenről tudott, mindent irányított és ellenőrzött. Mindvégig hű maradt cseh, szerb és román megbízóihoz. Clemenceau szabad kezet adott neki, mert nem tudott személyes érzelmein úrrá lenni: Fia minden ellenkezése dacára magyar nőt az érsekújvári Muzsnai Idát vette feleségül, s a házaspár állítólag éppen ez idő alatt lett öngyilkos. Ezért egy ország büntettetett meg:

Magyarország számára nincs könyörület. Választani kell a népszavazás, vagy Csehszlovákia megteremtése között!... és választottak.

Apponyi gróf hiába kérte a népszavazást:

Magyarország fejet hajt, bármi lesz is az eredmény. Ne vegyék el a színtiszta magyar, határmenti területeket, és a történelmi városainkat’! Ne bánjatok úgy e néppel, mint egy nyájjal....!

A kérést Renner osztrák küldött javaslatára  elutasították. Népszavazás két helyen Kismartonban és Sopronban volt. Állítólag az eredmények hamisítottak.

Seaton Watson megfenyegette a magyarokat, ha nem írják alá a békefeltételeket gazdasági blokádot emelnek Magyarország ellen. A blokádot a kommunisták által piedesztálra emelt, szabadkőmíves Jászi Oszkár is támogatta a Bécsben, Benes sugallatára megjelentetett cikkében. 

Ekkoriban fogalmazódott meg Millerand francia külügyminiszter levele, melyben a szövetséges hatalmak nevében biztosítja Magyarországot, hogy a békeszerződés sérelmes rendelkezéseit a határmegállapító bizottságok útján fogják orvosolni. E levél 15 napos határidőt adott a szerződés elfogadására. Apponyi gróf nem vállalta a békediktátum alá-írását, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. De úgy, nyilatkozott, hogy bízik a Millerand levélben megfogalmazott hivatalos francia ígéretben, s nem fogja ellenezni Magyarország jóváhagyását.

Millerand a békeszerződés aláírása után három héttel a határ-megállapító bizottságokat körlevélben értesítette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. Paleologue, francia minisztériumi főtitkár megerősítette a reviziós kijelentéseket, de ezért eltávolítottak a külügyminisztériumból. 

A magyarokat újra becsapták, kijátszották, mert valahol valakik eldöntötték, hogy Magyarország területe nem maradhat a magyarok hazája.

Az aláírást a magyar kormány egyetlen tagja sem akarta vállalni, ezért sorsot húztak és

1920 június 4-én, délután fél négykor Trianonban  Drasche Lázár Alfréd kíséretében dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter könnyezve és reszkető kézzel írta alá Magyarország nevében a békediktátumot.

S ekkor Burgenlandtól a Székelyföldig, Szepességtől Fiuméig meg-szólaltak a harangok. Gyászoltak, sírtak, átkozódtak a magyarok: Magyarország elveszett, és megkezdődött a határokon túlra szorult magyarok kálváriája és a csonka Magyarország élet-halál harca a megmaradásért.

Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerződést.

Győr, 2000. február 25.

A felhasznált irodalom

1.         Badiny Jós Ferenc: Trianon és a harmadik világháború. Ősi Gyökér. Buenos Aires, 1984.

2.         Daruvár, de Yves: Trianon. 1920. június 4. - A feldarabolt Magyarország. Balogh J. Kiadása, Svájc, Luzern

3.         Familienlexikon, Isis Verlag, Chur-Schweiz, 1992. 1-5. k.

4.         Petit Larousse en coleurs, Librarie Larousse, Paris 1980.

5.         Pethő Sándor: Világostól Trianonig. Bp. 1925. Enciklopédia R-t. kiadása

6.         Pozzi, Henri: századunk bűnösei. Dr. Marjai Frigyes kiadása. 1936.

7.         Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal. Tornado Danenija Kvk. Bp. 1990.

8.         Révai  Nagylexikona, 1-20. kötet. 1911-1927. Révai Kvk. Bp.

9.         1921. XXXIII. törvénycikk =...az 1920. évi június 4. napján Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezése. (Országos Törvénytár, 1921. júl. 31.)

10.      A világháború története, Franklin Kvk. (1927?)

1. táblázat

A történelmi Magyarország l920. június 4-én elcsatolt területei és népessége

(Az 1921. évi hivatalos statisztika alapján)

2. táblázat

Az I. világháború vesztes országainak területi megoszlása (km²-ben ) és népessége