Töttössy Magdolna

Egy meghatározott idejű előadás (jelen körülmények között sokkal inkább érdeklődés- felkeltés) keretein belül nincs idő, arra, hogy az erdélyi magyarság huszadik századi sorsában szerepet vállaló és szerepet játszó politikai-társadalmi szervezetet érdemben lehessen bemutatni. Ezért annak alig kilenc esztendei létéből néhány, nagy fontossággal bíró tényt szeretnék a figyelem középpontjába állítani. Így kívánatosnak tartom a megalakulás körülményeinek szűkebb és tágabb térben történő körültekintő bemutatását; a szervezet létezésének különböző szakaszait a nemzetközi összefüggésekre is utalva meghatározni; az első, emblematikusnak mondható elnöke személyéről néhány „gyors”képet felvillantani, s a Szövetség politikai szerepvállalásának gyökerére utalni.

1944. október 16-án, egy nappal Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete után, Brassóban az illegalitásból kilépett baloldali Magyar Dolgozók Szövetsége¹megújult, nevét Romániai Magyar Népi Szövetségre változtatva a politika színterére lépett. A pártként működő, de magát ”nemzetiségi anyaszervezetnek”nevező szövetség majd kilenc esztendő után „önfeloszlatással” szűnt meg. Ezt követően létét, működését és működésének korszakait több évtizedes hallgatás vette körül. A kutatói figyelem csak a nyolcvanas évek második felében (akkor is számtalan nehézséggel küzdve) fordulhatott a Népi Szövetség felé. Az MNSZ iratanyagának jelentős része még mindig feltáratlan, ezen belül bizonyos vonatkozásban több okból is kutathatatlan.

A túlélők és emlékezők a szervezet működését igencsak egymástól eltérően, esetenként homlok egyenesen ellentétesen ítélik meg, illetve el. Jelen ismereteim alapján, azonban két fontos vonatkozásban egyetértés látszik: az egyik az erdélyi magyarság és a szervezet viszonyának, a másik a szervezet és a baloldal, azon belül kiemelten az RKP-hoz fűződő kapcsolatának értékelésében. A szervezet elnökének megítélése, amely inkább az „elítélés” a fogalmával azonosítható. Ennek oka minden bizonnyal a hallgatás évtizedeiből következő hézagos ismeretekben rejlik. E téren csak az utóbbi évek hoztak némi változást.

A Romániai Népi Szövetség története ugyanis nem egyszerűen egy társadalmi szervezet, egy érdekképviselet vagy egy politikai párt története. A Népi Szövetségnek olyan sorsa van, amely tükre a korabeli erdélyi magyarság sorsának is, része a mi sorsunknak is.

Az „is”-ek mögött kérdések húzódnak. Mikor, milyen történelmi körülmények között alakult át a MADOSZ Romániai Magyar Népi Szövetséggé? Létezésének kilenc esztendejét miért és milyen események bontják szakaszokra? Kik és miért, milyen céllal álltak, állhattak az élére? Az erdélyi magyarság sorsa egyedi, hasonló, esetleg azonos a Kárpát-medence nemzeti kisebbségben élő magyarságának sorsával, éljenek azok bármely állam keretei között? Az MNSZ története része-e a magyar történelemnek? Az erdélyi magyarság sorsa a II. világháborút követő kelet-európai sorsok egyike vagy egyedi és különleges?

Az adható válaszok a „történelem két szemén: az időn és a téren² át” láttatják velünk azokat a körülményeket, melyek középpontjában az ember áll, aki egyszerre előidézője és elszenvedője is a történteknek.

Roppant egyszerű választ adhatunk: a második világháború ötödik esztendejében,

Európában, a Kárpát-medence keleti felében, belső Erdélyben, annak is déli részében, amikor az már maga is hadműveleti terület volt. Bővebben azután és akkor…

Azután jött létre, hogy Románia átállt a szovjet csapatokhoz⁴; valamint a Malinovszkij marsall vezette II. Ukrán Front átlépte az Uz völgyében és az Ojtozi szorosban magyar határt, s így az átjárók véres közelharcok színterévé váltak.⁵

Miután Magyarország hiába tiltakozott, hogy Románia több száz dél-erdélyi magyar tanítót, ügyvédet, jogászt, papot internált nemzetiségük miatt,⁶és így és ezért Magyarország megkezdte Kolozsvár-Torda térségében a hadműveleteket.⁷

Azután jött létre, hogy Románia hadat üzent Magyarországnak,⁸majd néhány nap múlva aláírta a szovjet-román fegyverszüneti egyezményt.⁹

Miután az 1944. szept.8-i minisztertanácson az Észak-Erdély képviseletében meghívott gr. Teleki Béla kijelentette,”..hogy ha Erdélyt fel kell adni, a székelyek legyilkolásának megakadályozására nekik a román kommunistákkal meg kell egyezniök. Ezért ő a fegyverszünet azonnali megkötését javasolja.”¹⁰

Miután Észak-Erdélyben a jobboldali erők a baloldal bevonásával létrehozták az Erdélyi Tanácsot¹¹, és így felkészültek egyfelől a magyar belpolitikai változásokra. másfelől a front közeledésére.

Azután jött létre az MNSZ, hogy a Román Kommunista Párt kezdeményezésére alakított Országos Demokrata Arcvonalhoz még, mint MADOSZ csatlakozott¹².

Azután jött létre, hogy az I. Sanatescu-kormány közzétette „A felszabadított erdélyi területek közigazgatását irányító kormánybiztosság” felállítását,¹³ és Ionel Pop-ot (mellékesen!? Maniu unokaöccsét) nevezte ki kormánybiztosnak;

Miután Észak-Erdélyben a szovjet hadsereg nyomában megjelenő román adminisztrációt követték az „önkéntes rendfenntartó erők”, s ezzel kezdetét vette a magyar lakosság elleni véres terrorhadjárat.¹⁴

Azután jött létre, hogy az október 11-én Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg két nappal később az Erdélyi Magyar Tanács vezetőit –lista alapján, név szerint kereste, majd elhurcolta.¹⁵

Azután jött létre, hogy Kolozsváron az Erdélyi Magyar Tanács megszűnte által létrejött politikai űrben kezdte szervezni Balogh Edgár és Kós Károly azt az egyetlen szervezetet, amely épp irányultságából következően összekötő kapocs lehetett a szovjet katonai és a román politikai fél között, az észak-erdélyi MADOSZ-t.¹⁶

Azután jött létre, hogy Marosvásárhelyen a brassói szervezkedéstől függetlenül, mondhatni polgári „önerőből” szerveződött meg a Magyar Demokrata Szövetség.¹⁷

Azután jött létre az MNSZ 1944. október16-án, hogy egy kör bezárult: Észak-Erdély, benne Belső-Erdély – tartozzon Romániához vagy Magyarországhoz- fokozatosan szovjet megszállás alá került.

A tér azonban tágasabb Észak-Erdélynél, Erdélynél és Magyarországnál. A tér a Kárpát-medence, melyet fokozatosan megszállt a Szovjetunió Vörös Hadseregének IV., II. és III. Ukrán Frontja.

Azután alakult meg, hogy a Petrov marsall irányította IV. Ukrán Front Kárpátalján elfoglalta az első községet, Verbiast,¹⁸ és megkezdte az Árpád-vonal elleni hadműveletet;¹⁹ hogy a magyar hadsereg kiürítette Ungvárt és ezzel gyakorlatilag megszűnt a magyar közigazgatás egész Kárpátalján.²⁰

Azután alakult meg, hogy 1944. augusztusában kibontakozott a szlovák partizán tevékenység és a német hadsereg megkezdte Szlovákia katonai megszállását;²¹ továbbá megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács ²² és megszülettek a „Benes-dekrétumok”;²³ hogy a Szlovák Nemzeti Tanács már az első rendeletében betiltotta a Magyar Pártot,²⁴ és 6/l944.sz. rendeletével bezáratta az 1938 után alakult magyar tannyelvű iskolákat, valamint megtiltotta a magyar nyelv használatát a német és magyar istentiszteleteken;²⁵

Azután alakult meg, hogy Kladovónál a II Ukrán Front 46.hadserege átlépte a szerb-román határt;²⁶ és a partizánok Tito utasítására Versec-en, a civilek az Ő engedélyével Csúrogon , majd Zsablyán kezdték meg azt bosszúhadjáratot, amely nyitánya volt a jugoszláviai magyarok ellen elkövetett törvénytelenségek sorozatának.²⁷

Azután alakult meg, hogy noha Magyarország aláírta az előzetes fegyverszüneti feltételeket Moszkvában²⁸, de a hatalmat Szálasi Ferenc vette át, és így Magyarország nem tette le a fegyvert, bár kiürítette Kárpátalját, harcolva vonult vissza Felvidékről, Vajdaságból és nem volt ura a helyzetnek a II. bécsi döntéssel megszerzett területen sem.

Tehát ez a tágabb kör is bezárult időben és térben. A szovjet hadsereg mögött vagy mellett a volt kisantant országokban a magyarság ellen különböző módon, különböző időpontokban, de azonos céllal indultak félkatonai alakulatok a fizikai megsemmisítésükre, a kifosztásukra, az elűzésükre.

A Kárpát-medence fölött pedig átívelt a nagyhatalmakat összekötő közös érdek, és így azután alakult meg az MNSZ, hogy Moszkvában Churchill a teheráni konferencia egyenes következményeként egy fél papírlapon felosztotta és elosztotta a megosztott Balkánnal együtt Magyarországot „százalékos érdekeltség”alapján,²⁹ amit természetesen nem hoztak nyilvánosságra, viszont félreérthetetlen tények már érzékelhetővé tették az arányokat a Szovjetunióval fegyverszünetet kötött Romániában.³⁰

Erdély állapota Romániában a szovjet fegyverszüneti egyezménytől a szovjet katonai közigazgatás bevezetéséig

1944 kora őszétől az erdélyi magyarságnak legyenek a „belvederi határ”³¹ bármelyik oldalán nem lehettek illúziói helyzetükre nézve. Románia átállása számukra a dél-erdélyi internáló- és munkatáborok gyors feltöltését, az észak-erdélyi katonaköteles férfiak hadifogságba hurcolást, a visszatért román adminisztrációval érkező csendőrség és mögöttük a félkatonai szervezetek, a Maniu-gárdák féktelen terrorját jelentette.

Erdély magyarsága tehát egységes abban volt, hogy kiutat keresett a túléléshez. Ezt az útkeresést megszabta egyfelől, hogy az Erdélyt kettévágó határ melyik oldalán volt, másfelől a túlélés utáni lehetőségek félre-vagy éppen felismerése (lásd a befejezés Márton Áron idézetét!).

Dél-Erdélyben, ami szerves része volt 1920-tól a Román Királyságnak és maradt a második bécsi döntés után is, a szétesett Magyar Népközösség³² helyét elfoglalta az illegalitásból előjött és dermedtségéből éledő MADOSZ, s tehetetlen szemlélőjeként és tagjai tekintetében (dr. Takács Lajos, dr. Csákány Béla, Kacsó Sándor) érintettjeként a szovjet-román fegyverszüneti szerződés 2. pontjának „félreértelmezésével”³³ szembesült. Az állampolgárság és nemzetiség fogalmának folyamatos és tudatos összemosása, felcserélése ugyanis kitűnő alkalmat teremtett az erdélyi férfi lakosság internálására, hadköteleseinek munkatáborba vitelére, esetleg partizángyanús személyként hadifogollyá minősítésére, valamint a későbbiekben gazdasági megnyomorítására.

S ami kezdetben magyarázható volt a helyi közigazgatási szervek egyszerű tanulatlanságával, az a későbbiekben aligha tekinthető másnak, mint tudatos nemzetiségellenes politikának. ³⁴

Az átállás másnapján hatalomra kerülő első Sanatescu-kormány valamennyi magyarellenes intézkedése akkor is taszította volna a MADOSZ-t az RKP felé, ha nem lett volna a kezdetektől (az OMP ellenzékeként) baloldali, illetve vezetőinek és tagjai egy része kommunista (minden tagja nem volt az!!). Útja azonban a frissen tapasztaltak következtében törvényszerűen vezetett a baloldal szövetségébe: 1944.okt.4-én belépett az ODA-ba.³⁵

Az RKP szovjet fegyverek árnyékában növekvő hatalmát jól érzékelteti, hogy a koalíciós kormány politikai hátterét adó Nemzeti Demokrata Blokk³⁶ alig négy hónap után szétesett: az

ODA-ba tömörültekre és így a már biztos felszámolás irányába került (a kor harci jelzői szerint) a „reakciós” Liberális Pártra és Nemzeti Paraszt Pártra.

Ettől a balratolódástól a Román Királyság természetesen még maradt abban a bizonyos százalékos felosztásban, miszerint Szovjetunió 90%-ban, Nagy-Britannia (az USA-val egyetértésben vagy nyíltabban fogalmazva engedélyével) 10%-ban érdekelt. Ez a százalékos felosztás döntően határozta meg nemcsak Románia, hanem a benne élő magyarság lehetőségeit és jövőjét is.

Észak-Erdélyben ugyanakkor sajátos helyzet alakult 1944 őszére: a román átállást követően Magyarország és Románia hadiállapotba került, és a szovjet hadsereg mögött a visszatérő román közigazgatással szinte azonos időben megjelentek a rabló, fosztogató, kegyetlenkedő félkatonai alakulatok, szabadcsapatok, közismert nevükön a Maniu-gárdák. A szovjet hadsereg azonban a fegyverszünet 17. §-ának nem tudott (vagy nem is akart, esetleg céljai eléréséhez taktikai lépése volt?!) következetesen és egyértelműen érvényt szerezni.³⁷ Háromszék, Csík, Udvarhely, Maros és Torda megyékben a lakosság védtelen volt ezekkel a „rendfenntartó” erőkkel szemben. Ugyanakkor a szovjet hadsereg intézkedései is erősen ellentmondásosak voltak. Kolozsvárra már be sem engedte a városparancsnok a román kormánybiztost, Nagyváradról kiparancsolták a már bent lévő román adminisztrációt, s ennek következtében egész Bihar megyéből is, valamint kivételezetten jó helyzetben volt Szatmár és Nagykároly városa is a Partium falvaiban kialakult körülményekhez viszonyítva. Ez a helyzet sem nem csökkentette a bizonytalanságot, sem nem fékezte az atrocitásokat. A szovjet hadvezetés pedig ugyanakkor a SZEB³⁸-től és Moszkvától várta az érdemi döntéseket.

Kolozsvárt, Észak-Erdély központját azonban nem érte készületlenül a közeledő front sem politikai, sem közigazgatási szempontból.

A kommunisták már a román kiugrás másnapján, aug.24-én létrehozták a Kommunisták-Észak Erdélyi Pártját, melyben vezető szerepe volt Balogh Edgárnak és Tudor Bognariunak. A magyar szociáldemokraták szintén önállósították magukat az RSZDP Országos Magyar Bizottságának³⁹ életre keltésével.

Az Erdélyi Magyar Tanács⁴⁰ pedig a front közeledtével megszervezte a Magyar Népközösség kiválóan működő szervezeti egységéből, a Tízes Szervezetet tagságából, a Városi Őrséget, melynek öttagú parancsnoksága a vásárhelyi találkozó népfrontos politikával ötvözött szellemiségét testesítette meg,⁴¹ így a városban rend és nyugalom volt. Ennek köszönhetően az EMT vezetősége érdemben tárgyalt Dálnoki Veres Lajos vezérezredessel, az erdélyi 2. hadsereg parancsnokával. Kincses Kolozsvár tényleges kiürítésére nem került sor, a hadsereg visszavonult.

A bevonuló szovjet katonaságot a polgári feladatokat ideiglenesen ellátó korábbi főügyész, Nagy László és Demeter János, az Erdélyi Magyar Tanács tagja fogadta a kolozsvári kommunisták csoportjával együtt.

A kolozsváriak erősen ellentmondásos szovjet magatartással találták szembe magukat. A szovjet katonák kb.5000 hadköteles férfit szedtek össze , és hurcoltak el hadifogolyként, de

a Nagyszebenből visszaköltözni akaró egyetemi delegációt rövid úton eltávolíttatta a városparancsnok, és engedélyével a magyar tannyelvű egyetem folytatta munkáját, működhettek a magyar tannyelvű közoktatási intézmények Magyar nyelvű lapalapítást, illetve újraindítást azonban először csak a kommunista kötődésű napilapok kaptak (ez már egyformán vonatkozott Erdély mindkét felére).⁴²

A baloldal jelentősége és szerepének növekedése jól érzékelhető volt. Így érthető, hogy a szovjet hadsereg bevonulását követő napon, október 12-én Balogh Edgár és Kós Károly megkezdte a MADOSZ újjászervezését,amely tagja lett az ugyancsak e napon megalakuló Országos Demokrata Arcvonal Tanácsának..⁴³ Alig tíz nappal később, október 21-én népfrontos-nemzetiségi alapon létre jött a „politikaképes” pártokból⁴⁴ az Észak-Erdélyi Demokratikus Bizottság, melynek alapítói egy szövetség kivételével az ODA Tanács alapítói is egyben. Alig több mint egy héttel később, október 29-én az ODA új szervezetekkel bővült,⁴⁵ és így hozta létre az ODA Észak-Erdélyi Tartományi Végrehajtó Bizottságát. A feladatok ellátására nyolc ügyosztályt szerveztek, melynek irányítását arányosan osztották meg a belépett pártok és szövetségek között. A MADOSZ Kolozsvári Tagozata két ügyosztály vezetését, valamint az alpolgármesteri és az alispáni tisztséget kapta. Az RSZDP Országos Magyar Bizottsága ugyancsak két ügyosztályt vezetett. A Kommunisták Észak-Erdélyi Pártja vitte az igazságügyet, a közoktatást és a közlekedést, adta a főpolgármester és a főispán személyét, a helyettesek magyarok voltak.

Kolozsvár magyar és román lakossága egyszerre lépett rá egy új típusú együttélés útjára, amely nemcsak a nemzetiségi kérdésben, hanem az önmaga sorsának intézésében is újat jelentett: lépést egy esetleges autonómia irányába.

A szovjet városparancsnok Tudor Bognariuval, a polgármesterrel három pontban összefoglalt Utasításában közölte a tennivalókat. Ebből egyértelműen derült ki, hogy a szovjet-román fegyverszünet (azóta is sokat vitatott) 19.§-át miként kell értelmezni.⁴⁶A városparancsnokot azonban kettő nap alatt a frontra vezényelték, s a helyette kinevezett ezredes némi módosítással hagyta jóvá elődje Utasítását. Kolozsvár helyzete azonban még akkor is különlegesnek számított, ha figyelembe vesszük, hogy az új városparancsnok már nem tért ki a területi hovatartozás kérdésére, továbbá nem gátolta sem Dél-Erdéllyel, sem Bukaresttel a kapcsolattartást.

A városparancsnok közvetítésével a MADOSZ „Kolozs megyei Tagozata” felvette a kapcsolatot a Bukarestben székelő Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal. Balogh Edgár szerint így kerülhetett sor arra, hogy a Maniu-gárdák garázdálkodásairól⁴⁷ (amit a szovjet katonai jelenlét nem tudott megfékezni?!) mintegy negyven orosz és angol nyelven készült jegyzőkönyvet adtak át a SZEB Bukarestből érkező magas rangú szovjet tisztjének.⁴⁸

A román kormány maga is érzékelte, hogy baj van.⁴⁹ Egyfelől, mintha október utolsó hetében a kolozsvári városparancsnok példája követőkre talált volna,⁵⁰másfelől félő volt, hogy az angol, amerikai és francia diplomácia nemcsak tudomást szerzett az észak-erdélyi állapotokról, hanem jelenti is kormányának. Ezért a Sanatescu-kormány maga akart október 26-án katonai közigazgatást bevezetni. Ezzel azonban elkésett.

A SZEB pedig november első hetében⁵¹ már jegyzékben figyelmeztette a kormányt a fegyverszüneti szerződés több pontjának megszegésére és annak lehetséges következményeire. Moszkva elsősorban a fegyverszüneti egyezmény 10. és 12. gazdasági jellegű pontjainak teljesítésével kapcsolatban volt elégedetlen.

Az észak-erdélyi közállapotok, a SZEB-hez eljuttatott kolozsvári panaszok ugyanakkor nemcsak új szemponttal bővíthették a jegyzékben foglalt figyelmeztetések sorát, hanem Moszkvát cselekvésre is sarkallta, ha szövetségeseivel szemben meg akarta őrizni vezető szerepét és biztosítani a térség fölött a továbbiakban is befolyását.

Sztálin lépett tehát, noha a magyarságellenes atrocitások valójában nem voltak ellentétben a magyarokról alkotott véleményével.⁵²

A Moszkvából érkező külügyi népbiztos-helyettes, Visinszkij november 6-án, működése második napján ellentmondást nem tűrve döntött: a fegyverszünet 17. pontjára alapozva,⁵³ és a kormány tehetetlenségére hivatkozva elrendelte a szovjet katonai közigazgatás november 12-i bevezetését egész Észak-Erdélyben. Végrehajtására mindössze két napot adott. Ilyen körülmények között máig vitathatatlan tény, hogy az erdélyi magyarság 1944 novemberében joggal érezhette: „a megmaradás esélyét jelenti a MADOSZ háború előtti kapcsolata az akkor még illegalitásban működő RPK-val.”⁵⁴

A kormány „igyekezetét”a megfelelésre jól jellemezte a még november 6-án felállított Kisebbségi-Nemzetiségügyi Minisztérium, majd november 16-án a Maniu-gárdák feloszlatása. . Ez azonban a felgyorsult balratolódási folyamatot nem állította meg, illetve nem változtatott a szovjet katonai közigazgatás bevezetésén. Észak-Erdélyből távozni kényszerült a román közigazgatás. A fegyverszüneti egyezmény 19. pontjának⁵⁵ maradéktalan betartása azt jelentette, hogy ez a terület „Sem-nem-Magyarország, sem-nem-Románia”⁵⁶ de azt is jelenthette, hogy „Már-nem Magyarország-még-nem-Románia.”⁵⁷ (A két meghatározás viszont nem pontosan fedi egymást!!)

A Népi Szövetség tehát rendkívüli körülmények között jött létre, s elsődleges célja is ebből fakadt: utat találni a megszállókhoz; tevőlegesen jelen lenni az élet újraindításánál, tehát megmaradni és helyben megmaradni. 1944 késő őszén már a puszta léte is csodának számított, s tevékenysége még reményt jelentett.

Más állapotok uralkodtak ugyanis Kárpátalján,⁵⁸ Szlovákiában,⁵⁹ a Vajdaságban,⁶⁰ hiszen Magyarország még nem tette le a fegyvert, s a front előre haladásával a kisantant országokkal is hadiállapotba került.

Miként a légkörben a vízcseppek, úgy a történelmi légkörben a könnycseppek is viselkedhetnek prizmaként, s amikor egy kis napfény áthatolt rajtuk, akkor keletkezhet a szivárvány… vagy akár a délibáb…

Az ideiglenes⁶¹ katonai közigazgatás 123/126 napja nem volt mentes az illúzióktól és csalódásoktól sem. Észak-Erdély katonai közigazgatásának központja Kolozsvár lett, amit az ODA Észak-Erdélyi Tartományi Végreható Bizottsága Észak-Erdély tizenegy megyéje fővárosának értelmezett. A szovjet jelenlét e formája azonban nem akadályozta meg sem a román falvakban fosztogató szovjet katonákat, sem az újabb és újabb magyar csoportok málenkij robotra hurcolását⁶², de a genfi norma szerint a polgári lét alapvető intézményeinek működést biztosította: a magyar tannyelvű oktatási intézményekét, kórházakét, valamint kicsit engedékenynek mutatkozott a sajtó terén.⁶³ Az adminisztráció és a polgári közigazgatás szerveződését munkaköri kötelességként felügyelte, így a folyamatban lévő önigazgatás kiépülését nem akadályozta, ha abban érezhetően volt jelen a baloldal. Nem akadályozta a szabad átjárást Észak- és Dél-Erdély között, sem Kolozsvár és Bukarest között, és nem akadályozta az igazodást a balra tolódó ODA-n keresztül Bukaresthez sem.

Észak-Erdély és maga Románia a szovjet katonai közigazgatás bevezetésével, különösen annak módjával, már túl az első szovjet leckén érezhette: a Vörös Hadsereg fegyvereinek árnyékában a baloldal szerepe természetellenes gyorsasággal és ellenőrizhetetlenül növekszik. A következő hónapokban a román jobboldalt a folyamatos hátrálás, a Népi Szövetséget pedig - függetlenül attól, hogy „melyik” Erdélyben volt, a taglétszám és (de már!) a kételyek növekedése is jellemezte.

A baloldal térnyerése erőteljesen éreztette hatását a MADOSZ-ban is, amikor november 23-án az RMNSZ vezető testületének Dél-Erdélyből (Brassóból) érkező képviselője elérte, hogy a MADOSZ Kolozs megyei Tagozata Szervezőbizottsága - nem kis vita árán - belépett a Romániai Magyar Népi Szövetségbe. Önállóságuk és jogi helyzetüket tökéletesen megjelenítette névhasználatuk: Magyar Népi Szövetség Észak-Erdélyi Bizottsága, és „Engedményként”még a romániai jelzőt nem volt köteles használni! A megállapodás nyilvánosságra hozatalát azonban a hónap végére halasztották.⁶⁴ A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség jól kidolgozott programjával, miszerint alapvető céljuk az emberi jogok biztosítása és a teljes közigazgatási, törvénykezési és kulturális szabadság kivívása, ugyancsak még decemberben hasonló sorsra jutott: beolvadt a Brassó- központú RMNSZ-be. Névváltoztatása pedig hasonlóan alakult a kolozsváriakéihoz, a romániai jelzőt még nem volt köteles használni!

A MADOSZ Kolozs megyei Tagozatának és a marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetségnek „beléptetése” nem csak a központosítást, de névcseréjén keresztül egy más társadalompolitika meghirdetője úgy tudott lenni, hogy a mind a szovjetek, mind a román baloldal felé MADOSZ-múltjára támaszkodott.

December 1-jén az Országos Demokrata Arcvonal Tanácsa a Népvédelmi Egységgel⁶⁵ bővült, és nevét ODA Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testületéren (=ÉETT) változtatta. Az ÉETT a terület rendkívüli jogállásából következően alkothatott, pontosabban alkotni kényszerült rendeleteket, azaz regionális rendeletalkotói joga és végrehajtóhatalma következtében területi koalíciós kormányként működött. Szerkezete természetesen magán viselte a katonai közigazgatásból (=megszállásból) eredő „szükségállapot” nyomait is. Ez a szervezeti forma azonban - hiányosságai ellenére - egyértelműen az önállóság, az autonóm törekvések irányába mutatott.

Észak-Erdélyben a szovjet katonai közigazgatás a magyarság számára a közvetlen életveszélyt elhárította ugyan, de régi-új sorskérdéseket hívott életre a túlélés technikája és a továbbélés formáinak esetlegessége: az észak-erdélyi és a dél-erdélyi magyarság sorsa, Erdély sorsa. A fegyverszüneti egyezmény „nyitott” pontjának értelmezését a Szovjetunió de iure a katonai közigazgatással jelezte, de nem gátolta, engedte, hogy Románia de facto a maga javára értelmezze a 19.§-t.

A katonai közigazgatás időszakát tehát ugyanaz a Janus-arcúság jellemezte, mint a fegyverszüneti egyezményt, mint Szovjetunió viszonyát Romániához, illetve Köztes-Európa országaihoz, mint a Szövetségeseihez.

Az ÉETT kemény politikai csaták színhelye volt, leképezte a bukaresti állapotokat. Erdély Státusának kérdése az elmúlt hónap folyamán nem igen kerülhetett szóba. A román adminisztráció bevonulása, majd kitiltása és a szovjet katonai közigazgatás bevezetése maga volt a fegyverszüneti egyezmény 19.§.

A román politikai erők (jobb- és baloldal egyformán) a II. bécsi döntés érvénytelenítését a trianoni határok visszaállításaként értelmezték, s ennek nyilvános megerősítését szükségesnek látták. A Román Demokrata Szövetség - jobbról!- tette meg az első lépést ez irányba, amikor december 9-én teljes nevében a” Felszabadult Erdély” kifejezést „Felszabadított Területek”-re cserélte. A Felszabadított Területek Román Demokrata Szövetsége már puszta névhasználatával is igen diplomatikusan és egyben határozottan jelezte Erdély politikai és nem természetföldrajzi értelemben vett hovatartozását, amely egyben a fegyverszüneti egyezmény Erdély statusának román értelmezését is kifejezte. S mert a bizottsági üléseken sem obstrukciói, sem esetenkénti látványos kivonulásai nem értek el kellő „sikert” újabb lépésre szánta el magát. December 30-án Nyilatkozatot tett közzé Észak-Erdély Statusának kérdésében. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy „a szakbizottságok néhány exponens képviselője vitatta Romániának a felszabadult Erdélyhez, sőt az egész Erdélyhez való joga legális alapjait.”⁶⁶

Ez gyakorlatilag nyílt állásfoglalásra kényszerítette az ODA Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testületének valamennyi szervezetét. A Magyar Népi Szövetséget is.

Az 1945. január 22-én adott válasz-Nyilatkozat bevezető sorai egyfelől a Demokrata Szövetséget „a harc és építés előmozdítása helyett a meddő jogi akadékoskodás” vádjával illették, másfelől hét pontban összegzett állásfoglalása a fegyverszüneti egyezmény vonatkozó pontjaival egyszerre értékelte pozitívan a szovjet katonai közigazgatást, értelmezte a bécsi döntés hatályon kívül helyezését és sikeresen alkalmazta a „jobbra szoríts, balra tarts!” Ki nem mondott kommunista taktikáját..

A Nyilatkozatot nemcsak az ÉEKTT román pártjai és szervezetei, hanem a Romániai Magyar Népi Szövetség is aláírta „ezen ország Erdély együttlakó népeinek érdekében.”⁶⁷

Nem is tehetett mást. Észak-Erdély nem Kolozsvárból és Kolozs megyéből, hanem tizenegy megyéből állt, melyeknek lakosságát megtizedelte az internálótáborokba és munkatáborokba hurcolás, az internálás, megfélemlítette a garázdaság és a gyilkos önkény, rettegésbe tartotta a bizonytalan jövő. Népi Szövetség a túlélés taktikáját alkalmazta, amikor aláírásával elismerte Románia jogát Erdélyre. Ehhez képest árnyaltabb és kevésbé egyértelmű a Százas Intéző Bizottságtól 1945.novemberében kikényszerített nyilatkozat, melyben Erdély hovatartozásának kérdését a béketárgyalások „hatáskörébe utalta”.

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy rendkívüli időben alakult meg/át a MADOSZ-ból a Romániai Magyar Népi Szövetség, mert a Kárpát-medencében

EKKOR EBBŐL az apokaliptikus körképből egyetlen pont vált ki: Észak-Erdély. Egyedül itt vette észre a SZEB, hogy mi történt a háta mögött. Egyedül Bukarestben borzadtak el a Szövetségesek képviselői a gyilkosságok hallatán. Egyedül Romániában oldotta meg ezt a helyzetet Visinszkij, a szovjet külügyi népbiztos-helyettes a „kényszerűségből” bevezetett katonai közigazgatással.

Így igazat szólhatott Bukarestben, 1945 januárjában Jordáky Lajos, hogy „A Szovjetunió kétszer szabadította fel Erdélyt: először <<a német és magyar fasiszta uralom alól>>, másodszor a román megszállás alól.”⁶⁸ A majdnem tökéletesre sikeredett szovjet jelenlétet csak némileg árnyalta a felszólaló, amikor hozzátette: „a még mindig működő munkatáborokban(!) magyar nemzetiségű román állampolgárokat dolgoztatnak állati körülmények között. A szerencsétlenek rongyokba burkolva, romlott, rothadt élelmiszerrel táplálkozva végeznek gyakran betegen is baromian nehéz munkát”⁶⁹.

A Romániai Magyar Népi Szövetség 1945 tavaszára országos hatáskörű szervezete lett Románia magyarságának, tehát azoknak is, akik nem Erdélyben, hanem Bukarestben éltek vagy moldvai katolikusoknak nevezte őket a hatalom, mi magunk pedig csángóknak hívjuk a legkeletibb águnkat.

A balra és ezzel együtt a központosítás irányába mozduló román politika azt jelentette, hogy az RKP az ODA köntösében készült a hatalomátvételre, ebben a politikai kiszorítósdiban pedig maga előtt tolta az Ekésfrontot és annak a magyarok körében is népszerű elnökét, Petru Grozát, valamint taktikai céljai megvalósításához felhasználta a Nép Szövetségbe (még a MADOSZ világába) beépített „alvó kádereit” és elnökét, Kurkó Gyárfást.

Ma már jól látható, hogy a romániai kommunista hatalom-megszerzés folyamata nem volt egyedi jelenség.

Ez egy idegen hódító új típusú hadviselése volt, melyben a politikai csatának jelszava a demokratizálás, módszere a „szalámi taktika”, eszköze a „purifikáció”, eredménye pedig valamennyi szovjet fennhatóságnak kiszolgáltatott országban a sztálini modell bevezetése.⁷⁰

Ebben az időben, ebben a szűkebb és tágabb térben kellett az MNSZ-nek saját számára is meghatározni szerepét, stratégiai céljait, felismerni lehetőségeit és megtalálni taktikai eszközeit. De ez már egy új korszaka lesz nemcsak az MNSZ-nek, hanem valamennyi kelet-európai országnak.

A Népi Szövetség kilenc esztendei működésének szakaszait részben Románia belpolitikai eseményei, részben az európai, illetve köztes-európai események szabják meg.

a.) 1944.augusztus 23-tól 1944.november 12-ig Románia átállásától a szovjet katonai közigazgatás bevezetéséig tartott, s ez mindössze néhány hónapot fogott át.

Jelentősége nem csupán abban rejlik, hogy szükséghelyzetben összefogta a cselekvőképes magyarokat,⁷¹ hanem abban is, hogy a Kárpát-medence egyetlen olyan magyar közössége volt, amely az embertelen körülmények között és annak ellenére maradandó értékeket teremtve sok szempontból példaként szolgálhat.

b.) 1944. november 12-től 1945. március 13-ig a szovjet katonai közigazgatás ideje, az „ÉszakErdélyi Köztársaság”kora. A remények, és csalódások időszaka, de ez a termékeny időszak is, amikor önálló magyar tannyelvű közoktatási hálózat, két önálló tankerület és kompromisszumok árán önálló felsőoktatás működött⁷², amikor a viták, a küzdelmek még reménykedésre adnak okot.⁷³

A Kárpát-medencét már majdnem teljesen birtokba vette a szovjet hadsereg, s mindenki számára érezhetővé vált Visinszkij mondása: ÉN VAGYOK JALTA.

c.) 1945. március 13-tól 1947. május 22-ig tart a harmadik periódus időben hosszabb, mint az előző kettő volt összesen, eseményekben, válságokban, máig ható eredményekben és csalódásokban a leggazdagabb.

Az MNSZ „sérelmi politikát” folytat a változatlanul működő internáló táborok miatt,⁷⁴ a rendezetlen állampolgárság miatt, a katonakötelesek munkaszolgálatra történő beosztása miatt, a magyar tanszemélyzet elmaradt fizetése miatt,⁷⁵ a földosztás diszkriminatív végrehajtása miatt, a magyarság jelentős részét sújtó visszaperlési törvény miatt, az egész magyarságot sújtó CASBI⁷⁶ miatt, a magyar szövetkezetek vagyonának beolvasztási kísérletei miatt.

Az MNSZ helyben akarja tartani a magyarságot, tehát tiltakozik a kiszivárogtatott esetleges lakosságcsere vagy egyoldalú kitelepítés tervezete ellen.⁷⁷

Az MNSZ odáig merészkedik, hogy sérelmeinek a béketárgyalásokra juttatásával megfenyegeti a Groza-kormányt. Az MNSZ „elbizakodottságában” szót emel a felvidéki magyarok szülőhelyükről történő elűzése, deportálása miatt, azt gondolja és cselekszi, hogy joga van magyarországi politikusokkal szabadon érintkezni.

Az MNSZ mindeközben 30 képviselőjével frakciót alkot a román parlamentben, Nemzetiségi Statútum tervezetében magyar vezényleti nyelvet kíván a hadsereg magyar nemzetiségű tagjainak, s az időközben elvett észak-erdélyi nyelvhasználati, közigazgatási részvételi jogot is visszaemelik a tervezetbe.⁷⁸

Az MNSZ –legalább is vezetője és néhány elkötelezettje a magyar ügynek-törvényekre és jogszabályokra alapozva egy eleve jogtalanságra épülő rendszerben nem vették észre, hogy ez a párizsi béke épp úgy diktátum, mint elődje, csak még egy kisebbségvédelmi ponttal is szegényebb.

d.) 1947. május 22-től 1953 márciusáig húzódik a negyedik, egyben utolsó időszak.

Az MNSZ azzal szembesült, hogy „elvtelen magyar egységgel vádolják” a romániai magyarság útját kijelölték, s ezen az út az átszervezés, a tisztogatás: a felszámolás útja, mely egyenesen torkollik az asszimiláció útjához.⁷⁹

Az országos gyűlés színhelye 1947-ben Temesvár, s váratlanul eltávolítják az akadékoskodó, memorandumokat gyártó és állandóan sérelmeket soroló (mert, hogy állandóan van) Kurkó Gyárfás elnököt.

Likvidálása még váratott magára, tagja maradt a Százas Intéző Bizottságnak is.

.Az MNSZ rálépett az önfeloszlatásba torkolló útra. Nem tudta megvédeni saját magát az elvtelen megalkuvók hatalomra jutásától, szakembereit a leváltásoktól, kizárásoktól,a közbirtokosság vagyonát és értékeit (Csiki Magánjavak), a magyarság szövetkezeteit.

Az MNSZ az elvtelen megfelelés útjára lépve elszenvedte az RKP és az RSZDP egyesülését, majd 1948-ban az iskolák államosítása során a magyar tannyelvű iskolák összevonásokkal, tagozattá süllyesztésekkel, egyszerű megszüntetésekkel harmadára negyedére csökkentését.

Az MNSZ megkísérelte menteni a menthetőt. Átmeneti sikerrel járt. A szeptemberi iskolaszámok jelentős növekedést mutattak. Ám egyetlen iskolatípusban nem értek el eredményt: az elvett tanítóképzőkből egyet sem adtak vissza. A messze mutató román stratégia egyetlen nyilvánossá vált taktikai lépése!

1949-ben nemcsak az első elnököt, Kurkó Gyárfást tartóztatták le, hanem azokat a hajlékonyabb MNSZ-politikusokat is, akik egy monstre koncepciós perben jól mutattak volna a vádlottak padján. Nem kerülte el az RDSZP Magyar Bizottságának vezetője sem a börtönt. Továbbá letartóztatták Márton Áron gyulafehérvári püspököt és a volt Magyar Népközösség még el nem űzött és még szabadlábon lévő néhány tagját is. Magyarország kiadta Demeter Bélát, aki a Békeelőkészítő Osztály román referense volt. A vád: Erdély elszakítása, tehát hazaárulás volt, s így akár összekapcsolható lehetett volna a Rajk-perrel is. Nos, az nem nyert bizonyítást, Demeter Béla a börtönben halt meg a vizsgálati fogságban…

A szomorú képet nem javítja, de világosabbá teszi, hogy 1947 őszén létre hozták Varsóban a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját;

1948-ban Jugoszlávia kivételével a kelet-európai országban egyesültek a kommunista és szociáldemokrata pártok, és 1948 szeptemberében valamennyiben végrehajtották az iskolák államosítását. 1949-ben létrejött a KGST, a felvilágosult parasztok pedig a baráti országokban már termelőszövetkezetekben dolgoztak, illetve akik ellenálltak, már másutt voltak.

A szovjet mintájú demokrácia „felfalta gyermekeit”, az MNSZ azonban olyan szálka volt, amely fenn akadt a demokráciának álcázott diktatúra torkán.

A Népi Szövetség első elnöke az a Kurkó Gyárfás volt, aki 1936-tól a MADOSZ elnöki tisztét is betöltötte. Csíkszentdomonkosi székely család első generációs kispolgára, hiszen a lakatos mester műhelyt nyitott Brassóban: önálló iparos lett. Politikával az Országos Magyar Pártban ismerkedett meg, szinte törvényszerűen lett a párt Ellenzékének tagja, s innen már egyenes útja vezetett a MADOSZ-hoz internáláshoz, börtönhöz, baloldalhoz.

Az Erdély-kérdésben, a megosztásban, a „fél-Erdélyekben” nem hitt. Ezt vallotta a II. bécsi döntés idején, s maradt Brassóban.

Ezt az álláspontot képviselte a későbbiekben is.”Az együtt élő népek” számára azonban nem jelentette a kizárólagos román fennhatóságot, de jelentett egyenjogúságot, egyenrangúságot, amelynek alapfeltételét autonómiában látta.

Kurkó Gyárfásról ma azt mondják „különös, zseniális ember volt, aki annak ellenére, hogy illegális kommunista volt, megőrizte erős katolicizmusát.”⁸⁰

Kurkó Gyárfás szemben sok kommunistával nem kommunista hívő, hanem Istenhívő volt. Ebből törvényszerűen következett, hogy mind elnökként, politikusként, mind állampolgárként csak addig tudott lojális lenni a hatalom iránt, amíg nem tapasztalta meg azok becsapottságát, akiket képviselt. Ezért a törvényességet betartva folytatott „sérelmi politikát”, ha sérelem érte a magyarságot, tehát gyakorlatilag szünet nélkül, csak nem azonos hőfokon.

Az 1947-es leváltása után fokozatosan szorították ki a hatalomból, alkotói szabadságra küldték, majd bebörtönözték. Beismerő vallomást nem tudtak belőle kicsikarni noha „addig verték, amíg elveszítette az eszét.”⁸¹

Miközben hosszabb-rövidebb idő után a Vele egyszerre, vagy némi késéssel letartóztatott magyar politikusokat szabadlábra helyezték, rehabilitálták, Ő maradt a börtönben kemény tizenhat évet. Szabadulása után lakatos szakmájában helyezkedett el, erősen megromlott ideg-és elmeállapota következtében furcsa szokására figyeltek fel a brassói postán: eltűnt embereknek küldött néhány lejes csekket Románia különböző börtöneibe cigarettára… és néhány korábban eltűnt ember sorsáról így alakult ki valami halvány kép.

Aztán elmaradt a postáról. Elhalványodott és néhány folyamatosan emlékezni tudó jóvoltából meg is „pirosodott”emléke.

Feltárásra vár letartóztatásának valódi oka, nem ismert a koncepciós perben neki szánt szerepe, az a magyarországi kapcsolatrendszere, amely hivatalából következően jogszerűen kapcsolhatta Demeter Bélához, a magyar Békeelőkészítő Osztály román referenséhez.

Saját szavai politikai ars poetikáját adják: „a történelem adta új keretek között is magyarok vagyunk, és magyarok maradunk.”

IV. A Romániai Magyar Népi Szövetség és a magyar ügyek elkötelezett észak-erdélyi képviselői értékelésére

„Csőgör kérem… Magukat megszédítette az a négy év, amit Észak-Erdélyben éltek, és ezért nem látnak tisztán. Hogy mit várhatunk, a jövőtől azt csak mi tudjuk, akik Dél-Erdélyben éltünk.”⁸²

Amerikai béketervek a világháború utáni Magyarországról (szerk.: Romsics Ignác). Gödöllõ, 1992. Typovent

A.Sajti Enikő:Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947 , Napvilág Kiadó, Budapest, 2004.

Auer Pál: Fél évszázad. Események, emberek. Washington, 1971. Occidental Press,

Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. A honfoglalástól 1950-ig. Budapest 1977 História MTA Történettudományi Intézete

Békés Csaba: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai tárgyalásairól. Regio 1992. 3. sz., 167. p.

Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. V. kötet (Összeáll.: Juhász Gyula) Akadémiai Kiadó,Budapest,1982.

Churchill, Winston: A második világháború.1-2.köt. Európa, Budapest,1989.

Csőgör Lajos: Előszó. In:A Kolozsvári Magyar Egyetem 1945-ben. Szerk. Barabás Béla-Joó Rudolf. Magyarságkutató Intézet, Budapest,1990.

Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája Galánta –Dunaszerdahely , Fórum Intézet, Lilium Árum

Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés (1947) Bp., é. n. [1993], Héttorony Könyvkiadó

Fülöp Mihály-Sipos Péter:Magyarország külpolitikája a XX. században. Aula, 1998

Gáll Ernő: Az erdélyi magyar baloldal a mérlegen. Eszmélet,9.évf. 1997/36.

Gecse Géza: Autonómia és határkérdés. 50 éve történt. In:uő:Állam és nemzet a rendszerváltás után. A Magyar Rádióban elhangzott riportok és a Tolcsvay Klubban tartott Határok nélkül vitaestek szerkesztett változata. Kairosz Kiadó, Budapest, 2002.

Janics Kálmán: A hontalanság évei. Illyés Gyula előszavával München 1979-10-26 Európai Protestáns Szabadegyetem

Joó Rudolf: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. Kossuth, Budapest,1983

Kogelfranz, Siegfried,:Jalta öröksége. Az áldozatok és akik megúszták. AB Független Kiadó, Budapest1989

Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Bp., 1995. Európa-História,

Matuska Márton: A megtorlás napjai. Ahogy az emlékezet megőrizte. Forum Könyvkiadó, Magyar Szó, 1991.

MOL XIX-J-1-a, 64. doboz, 48/res./Be.-1945. (Demeter Béla: Hozzászólás a békeelőkésztő elgondolásokhoz. 1945.augusztus 1.)

MOL XIX-J-1-a, 60. doboz, IV-131. tétel, 83/pol-1946. (Nékám Sándor 1946. május 4-i bizalmas beszámolója J. Mack kolozsvári látogatásáról.)

Molnár Gusztáv: Önrendelkezési törekvések az "Észak-Erdélyi Köztársaság" idején. In: Autonómia és integráció. Magyar Szemle Könyvek,1993.

Nagy Mihály Zoltán-Vincze Gábor: Autonomisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között (1944. szeptember-1945.március) Erdélyi Múzeum Egyesület-Pro-Print Könyvkiadó, Kolozsvár-Csíkszereda,2004.

Orosz-román fegyverszüneti egyezmény.Groza Péter és Sztalin marsall távirat- váltása. Orosz-magyar fegyverszüneti egyezmény. Józsa Béla Athenaeum. Kolozsvár,1945.

Pax Britannica. Brit külügyi iratok a második világháború utáni Kelet-Közép-Európáról 1942-1943. (Az iratokat közli, bevezetõ tanulmány, jegyzetek: Bán D. András) Bp., 1996. Osiris.

Pomogyi László: Magyar alkotmány-és jogtörténeti Kéziszótár.Mérték Kiadó, Budapest,2008

Popély Árpád: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992

Tamás Gáspár Miklós: Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő. Beszélő,1988/24. Web:http://beszelo.c3.hu/cikkek/erdelyi –mult-roman-jelen-magyar-jovo. (Megtekintés:2014.június 1.)

Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1944-1954. Kronológia. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta,2011

Vincze Gábor: A marosvásárhelyi "Rubicon". A Magyar Népi Szövetség útja a "nemzetiségi anyaszervezettől" a "kommunista fiókszervezetig". In: Tanulmányok a Maros megyei magyarság történetéből. Marosvásárhely, Bernády Alapítvány-Lyra Könyvkiadó, 1997.

---------------------------------------------------------------------------------

1 A Magyar Dolgozók Szövetsége az Országos Magyar Pártból vált ki két lépésben annak politikai ellenzékeként (1933.jún.19-én hivatalosan megalakult az OMP ellenzéke, majd 1934.aug.13-20. tartott marosvásárhelyi értekezleten kivált az OMP-ből,s nevét MADOSZ-ra változtatta). Akkor nem volt azonos a Román Kommunista Párttal és nem volt annak tagozata sem.1936-ban, az első országos értekezleten elnöke lett a származását tekintve felcsíki székely, foglalkozására nézve műlakatos, pontosabban műlakatos mester, aki Brassóben már saját műhellyel rendelkező, de a politika iránt érdeklődő, a szociális problémákra érzékeny „kispolgár”volt. Vezetésében azonban kezdettől fogva jelen volt magasan képzett, pedagógiai végzettségű személy (így módszertanban is jártas). A MADOSZ egyik kezdeményezője, majd részt vevője volt az 1937-es Vásárhelyi Találkozónak.(Megjegyzendő, hogy részvételük megítélésében volt vita az őket támogató Márton Áron és Gyárfás Elemér között, aki csak és kizárólagosan kommunista szervezetnek minősítette.). 1938-ban betiltották, mint minden politikai szervezetet, így illegalitásba kényszerült. Tagjai közül többen is a kitűnően megszervezett Magyar Népközösségben találták meg helyüket.

A II. bécsi döntés után a MADOSZ továbbra is illegalitásban maradt Dél-Erdélyben. Észak-Erdélyben a „maradék MADOSZ” a korlátozott parlamentáris demokrácia egyre szűkülő keretei között is legálisan működő ellenzéki pártokban találhatta meg a helyét.

3 Hivatalos magyar neve: Romániai Magyar Népi Szövetség, amelyből Észak-Erdélyben a „Romániai” jelzőt

1945. március 13-ig nem használták. A Szövetség hivatalos mozaik-neve az MNSZ volt, magyar nyelvű közegben egyszerűen Népi Szövetségnek nevezték és NSZ rövidítést használták.

14^{1944.szept.19-én bontottak zászlót a „Maniu-gárdisták”, s megkezdték
Háromszék, Csík, Maros-Torda és Kolozs megyékben a vérengzéssel egybekötött
fosztogatást, rablást. Kezükhöz tapad 213 rendbéli különös kegyetlenséggel
elkövetett gyilkosság}(^{és több tízezer magyar internálótáborokba hurcolása, Szárazajtán a magyarok
védelmére kelt szovjet hadsereg katonáival is tűzharcba kerültek.}

15^Elhurcolták ^{többek
között} ^{gr. Teleki
Bélát, Szász Istvánt, Mikó Imrét, Vita Sándort, Demeter Bélát} ^,Mikecs ^{Imre csángó-kutatót,akik közül majd Szász István és Vita
Sándor áttelepül, Mikó Imre csak 1948-ban tér haza a szovjet
hadifogságból,TelekiBélátPozsonyighurcolják az öröszök, majd átadják a
magyar politikai rendórségnek, Ahonnan kiszabadulva két esztendő múlva az
USA-ban telepszik meg.}

27^{1944. szept.9}(^.internáló-és munkatáborok:Járek, Szépliget, Dunabökény, Zombor, Doroszló, Csáktornya, Bor)

Gyilkosságok: Temerin, Péterrév, Adorján, Bezdán, Isterbác, Zombor, Szívác, Moravica;Bajmok, Pacsér, Tavankút, Szabadka, Horgos, Magyarkanizsa, oromhegyes, Zenta,Tornyos, Mohol, Becse, Tündéres, Sajkáslak, Budiszava, Kabol,, Kúla, Szenttamás, Temerin, Újvidék, Törökkanizsa, oroszlános, Padé, Tóba, Muzsla, Debellács, Pancsova, hercegszőlös, Pélmonostor)

29^{1944.okt.9.-én Churchill moszkvai tárgyalása első napján , amikor „a
pillanat alkalmasnak tűnt”, javasolta:az érdekeltség szerint befolyás
százalékait: Románia:Oroszország 90%, a többiek 10%;Görögország:
Nagy-Britannia (az USA-val egyetértésben) 90%, Oroszország 10%; Jugoszlávia
50-50%; Magyarország:50-50%; Bulgária: Oroszország 75%, a többiek 25%.”}

^{Churchill:A
második világháború 1-2.köt.k.n., h.n., é.n. 2.köt.501.o. (számozott
példány:356}.)

30 A román átállás másnapján létrejött Sanatescu-kormányban már jelen volt az RKP és az RSZDP két tárca nélküli miniszterrel, majd viharos gyorsasággal szétesett a frissen összetákolt Nemzeti Demokrata Blokk, óriássá nőtt egy törpepárt, és nem volt akadálya a folyamatos balratolódásnak.

32 Romániában az 1938-as alkotmány életbe lépésével minden pártot, így az 1922-ben alakult Országos Magyar Pártot is megszüntették. Ezért 1939. jan.17-én a román kormánnyal kényszerű megállapodás jött létre. Az egyetlen létező pártba, a Nemzeti újjászületés Frontjába belépő magyarság két szervezetet hozhatott létre: A Front Magyar Alosztályát, így nyert parlamenti képviseletet, és a Romániai Magyar Népközösséget, amely csak kulturális, gazdasági és szociális tevékenységet folytathatott.

33 „Románia kormánya és főparancsnoksága kötelezi magát Németország és Magyarország Románia területén található fegyveres erőinek lefegyverzésére, valamint az említett államok ott-tartózkodó állampolgárainak internálására.” Joó Rudolf: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. 1983, Kossuth Könyvkiadó, 24. o.

35Az Országos Demokrata Arcvonal (ez korabeli hivatalos magyar neve) 1944.szeptember 24-25-én alakult meg az RKP programja alapján. A programhoz csatlakozott a kommunista szimpatizáns Hazafiak Szövetsége, az RDSZP és a Groza vezette Ekésfont . Az ODA a Maniu- vezette Nemzeti Parasztpártot és a Liberális Pártot volt hivatott ellensúlyozni .Bár koalíciós alapon működött, egyértelmű volt az RKP vezető szerepe és a cél:a hatalom megszerzése.

37 „A román polgári közigazgatás egész Románia területén helyreáll az arcvonaltól legalább 50-100 km távolságra (a területi viszonyoktól függően)s a román közigazgatási hatóságok kötelesek a béke és biztonság helyreállítása érdekében végrehajtani a szövetséges (szovjet) főparancsnokság részéről jelen fegyverszüneti feltételek végrehajtása céljából kiadott utasításokat és parancsokat.”

40 A román átállás után a Magyar Párt balszárnya és az erdélyi baloldal kezdeményezésére jött létre. Vezetője az

a gr. Teleki Béla lett, aki a második bécsi döntés után a magyar parlament képviselőházában behívott tagként megőrizendő az erdélyi képviselőcsoport függetlenségét megszervezte az Erdélyi Pártot Horthy Miklóst felkeresve Magyarország háborúból való kilépését sürgette

Kolozsváron pedig igyekezték ellensúlyozni a Szálasi diktatúra intézkedéseit.

41 Szervezője gr. Bethlen Béla magyar kormánybiztos volt, parancsnoka tartalékos főhadnagy, tagjai a

polgármesteri hivatal ügyésze, a szakszervezetek küldötte,a munkakamara(iparosok, vállalkozó) és a román

lakosság képviselője .A későbbiekben persze változott az összetétel, végül az „önfeloszlatás”útjára lépett.

Nagy Mihály Zoltán-Vincze Gábor:Autonómisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között

(1944. szeptember-1945. március). Kolozsvár-Csíkszereda, 2004, Erdélyi Múzeum-Egyesület , ProPrint K.57

42 Kolozsváron okt.18-án a Világosság Balogh Edgár főszerkesztésében indulhatott, okt.22-én Brassóban

Népiegység néven Kurkó Gyárfás neve fémjelezte az MNSZ napilapját, nov.1-jén ugyancsak MNSZ lapként

Kazinczy János főszerkesztővel a temesvári Szabadszó, majd nov. 4-én Marosvásárhelyen ugyancsak

Szabadszó néven jelent meg napilap.

43 Létrehozói: Kommunisták Észak-Erdélyi Pártja, RSZDP, MADOSZ Kolozs megyei Tagozata,

Ekésfront (1933-ban alakult, elnöke P.Groza;P.Nemzeti Parasztpárttal szemben, 1944-től fokozatosan az RKP

hatalmába kerül)

Hazafiak Szövetsége (=kommunista szimpatizáns, antifasiszta értelmiségiek szövetsége)

46 „1. El kell rendelni a népszámlálást; 2. Kolozsvár Magyarországhoz tartozik, vagyis minden marad úgy, ahogy volt. A feliratok magyar nyelvűek legyenek, de párhuzamosan lehetnek román nyelvű feliratok is. A közigazgatásban úgyszintén; 3. A polgármester nem tarthat fenn semminemű kapcsolatot a határ túloldalán lévőkkel. A város érdekében kell dolgoznia, a szovjetparancsnokság ellenőrzése alatt, hogy az élet minél előbb visszatérjen a normális kerékvágásba. Városháza semmilyen körülmények között sem engedheti meg a Feleken túli [=az Észak- és Dél-Erdély határán lévő település] köz tisztviselőknek, hogy a városba bejöjjenek.”

Tudor Bugnariu: Declarative.16. XI.44. (Nyilatkozat.1944.XI.16.) MTD-TBH

In: Molnár Gusztáv: Önrendelkezési törekvések az „Észak-Erdélyi Köztársaság”idején. kiemelve: Autonómia és integráció. Magyar Szemle Könyvek, 1993.

47 A kegyetlenkedésekről elhíresült félkatonai román egységek már nemcsak Székelyföldön (Árkos,Zabola, Sepsiszentgyörgy,Szárazajta, Kozmás, Szentkirály, Csíkszereda, Csíkszentlélek, Csíkkarcfalva, Dánfalva, Csíkmadaras, Csíkszentsimon) garázdálkodtak és gyilkoltak, hanem Kolozs megyében (Magyarpalatka, Kispetri, Doboka, Magyarderzse, Bádok, Nagydevecser, Bánffyhunyad, Szászfenes, Egeres, Fejérd, Betlen, Kendilóna, Páncélcseh, Kide ), Szolnok-Doboka (Bács, Szászzsombor, Ördögfüzes, Apahida, Vista), Bihar (Magyarremete,Gyanta) és Arad (Kishalmágy) megyében is megjelentek.

Az internálótáborokba hurcoltak miatti panaszok szinte valamennyi észak-erdélyi települést érintettek.

50November elején úgy nyilatkozott, hogy „Kolozsvár Magyarországhoz tartozik. A polgármester nem tarthat fenn semminemű kapcsolatot a határ túloldalán lévőkkel. A Városháza semmilyen körülmények között sem engedheti meg a Feleken [= Kolozsvár fölötti önálló település] túli tisztviselőknek, hogy a városba bejöjjenek.” Eközben Nagyvárad városparancsnoka nem engedte be a román adminisztrációt sem a városba, sem a hozzá tartozó településekre, mert moszkvai utasításra hivatkozott, amelyre azonban a későbbiekben Moszkva elegánsan nem emlékezett.

52„A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyalázatosságo- kért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb –nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell.”

Gosztonyi Péter: Vihar Kelet-Európa felett. A második világháború magyar vonatkozású eseményei. Budapest ,1990, Népszava,152-153. o.

53 A szovjet-román fegyverszüneti szerződés 17. pontja alapján „egész Románia” területén kötelesek „a béke és a biztonság helyreállítása érdekében”kötelesek a szövetséges (szovjet) utasításokat végrehajtani.

Orosz-Román fegverszüneti Egyezmény. Orosz-Magyar Fegyverszüneti Egyezmény. Kolozsvár, 1945,

Józsa Béla Athenaeum kiadása, 19. o.

55„A Szövetséges kormányok a bécsi döntésnek határozatát semmisnek tekintik s egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésen történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak legnagyobb része) adassék vissza Romániának s a Szovjet Kormány hozzájárul, hogy ebből a célból a szovjet csapatok Romániával közösen katonai hadműveletekben vegyenek részt Németország és Magyarország ellen.”

Lásd:41.pont 7. o.

58 A IV. Ukrán Front 1944.nov.13-án kelt 0036.sz parancsa: „Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek élnek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani. A német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket, akik a Kárpátontúli Ukrajna felszabadított területén élnek, külön csoportokban, listák szerint, konvoj alatt hadifogolytáborba kell irányítani.”- és máris működésbe lépett Perecsenyben a hadifogolytábor, majd az alábbi szerint Szolyván is.

„ A várparancsnokság [Munkács] 2. sz. parancsa:

1.Ez év november 14-tőlhárom napon belül a legközelebbi katonai parancsnokságon kötelesek nyilvántartásba vételre jelentkezni azok a volt közkatonák és tisztek, akik a magyar és német hadseregben teljesítettek szolgálatot és Kárpátontúli Ukrajna felszabadított területén maradtak. Nyilvántartásba kell venni úgyszintén minden német és magyar hadköteles személyt 18 évtől 50 évig.

2. Az említett időn belül ugyancsak nyilvántartásba vételre kell jelentkezniük azoknak a rendőrségi és csendőrségi hivatalnokoknak, akik a Kárpátontúli Ukrajna magyar megszállása idején töltötték be hivatalukat.

3 A nyilvántartásba vétel csak a katonai parancsnokságokon belül történik naponta 9 órától este 7 óráig.

A nyilvántartásba vételre nem hajlandó személyeket őrizetbe kell venni és a háborús idők törvényei szerint

felelősségre kell vonni. 1944. november 13.”

http://vashazafi.hu/index?phoption=com_conten

59 1944. okt.28-án Husztra érkezett a londoni csehszlovák emigráns kormány küldöttsége, hogy az 1938 előtti törvények alapján újjászervezze a polgári közigazgatást.

Igen nagy csalódás érhette a kormányküldöttséget, amikor tudomásukra jutott, hogy az „öntudatos dolgozók” Munkácson november 19-én nemcsak a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártját alapították meg, hanem határozatot fogadtak el arról, hogy a „Kárpátontúli Ukrajna” újraegyesül Szovjet Ukrajnával., s egyúttal elrendelték az ún. népbizottságok kongresszusának összehívását. (Arról ugyanis nem lehetett ismeretük, hogy londoni emigrációjában Benes elnök már 1942-ben felajánlotta Kárpátalját Sztálinnak Csehszlovákia visszaállításáért cserébe!!! Idézi Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp,2007, 370.o).

December 1-jén a Bodrogköz és az Ung-vidék 57 magyarlakta településéről 2444 férfit vittek el „málenkij robotra”.

Az emigráns kormányhivatalosan fordult még november 23-án a három” teheráni nagyhoz”, hogy járuljanak hozzá a csehszlovákiai német és a magyar lakosság kitelepítéséhez, illetve esetleg a magyarok esetében lakosságcseréhez.

Janics Kálmán:A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948.

Illyés Gyula előszavával.1979.10.26., Münchenben, Európai protestáns Szabadegyetem (Bern),51-92.o.

Popély Árpád:A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992, Somorja, 2006,

Fórum Kisebbségkutató Intézet.

60 1944. november 3-án Vasa Cubrilovic szerb történész, (aki mellesleg tagja volt a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet elkövető Ifjú Bosznia csoportnak) eljuttatta a partizánokhoz a kisebbségi kérdés „végleges” megoldására vonatkozó tervezetét. Dolgozatában úgy ítélte meg, hogy „… a fő kérdés, hogyan lehet szétzúzni a kisebbségi tömböket a jelentős geopolitikai helyeken..”A kivitelezéshez gyakorlati tanácsokkal is szolgált: tisztogatásokat javasolt arra a vidékre, ahová majd sajátjaikat telepítik,a gyűjtőtáborok felállítására,külön kitért a nemzetiségek értelmiségi rétegére, a vagyonelkobzás fontosságára.

Mindeközben teljes erővel folyt a „tisztogatás”, az internálótáborokba hurcolás és a megkínzottak tömeges kivégzése.

Híd, 1996.12.1043-1060 In Vékás János: Magyarok a Vajdaságban. 1944-1954 kronológia. 2011, Zenta,

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet 22. o.

61 A katonai közigazgatás mindig is rendkívüli állapotot, szükségállapotot jelez. Háború esetén a hadműveleti és a megszállt területeken vezetik be. A közigazgatási tevékenységek egy részét vagy egészét katonai szervek hatáskörébe kerül, tehát a polgári közigazgatási szervek működtetése és ellenőrzése a hadsereg ebben illetékes tisztjeire hárul. A rendkívüli helyzet teszi lehetővé az ún. hadi törvények bevezetését, jogszabályok megváltoztatását a polgári lakosság biztonságának érdekében és a megszálló erők anyagi javainak,személyi állományának védelmében, de az ország alkotmányos rendjén, jogintézményein nem változtathat oly módon, hogy azzal annexiós célokat valósítson meg.

In: Pomogyi László: Magyar alkotmány-és jogtörténeti kéziszótár. H n. 2008, Mérték Kiadó, 539-540. o.

62Pakocs Károly szatmári római katolikus püspöki helynök részletes beszámolójában kitért a város és a megye közigazgatására, a bizonytalan politikai helyzetben történő visszaélésekre, a románság erőszakos térhódítására.

In. Autonómisták.. 282-292.o.

65 Az Egyesületet az RKP hozta létre szatellit szervezetét n nov. első napjaiban november 24-re már elérték,

hogy magukba olvasztották és egyúttal felszámolták a már korábban átszervezésre kényszerített magyar

Tízes Szervezetet.

66 A Felszabadított Területek Román Demokrata Szövetsége Kolozsvári Szervezetének Nyilatkozata Észak-

Erdély Státusának Kérdésében. In : Autonómisták és centralisták. Észak-Erdély a két román bevonulás között

(1944. szeptember-1945. március).

Válogatta, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Nagy Mihály Zoltán, Vincze Gábor.

Erdélyi Múzeum-Egyesület – Pro-Print Könyvkiadó, Kolozsvár-Csíkszereda.2004, 293.o.

70 „Ez a háború eltér a múltbéli háborúktól, ha valaki területeket foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahová a hadserege eljut, ott a saját társadalmi rendszerének szerez érvényt.Másképp nem is lehet.”- mondotta Sztálin bizalmas körben, 1945 áprilisában.

Dupcsik Csaba - Reparszky Ildikó – Újvári Pál: A globális világ felé. A befejezetlen múl 6.Történelem tankönyvcsalád hat kötetben. Bp. é.n. Műszaki Könyvkiadó, 96. o.

72 Az egyetem működésének feltétele volt, hogy saját épületeiket ismét átadták a Szebenből visszatérő román egyetemnek,és az egyháztól e célra „átvett” nagy múltú Marianum épületébe kényszerültek, az orvosi kar pedig épp az 1940-44közötti időszakban jól felszerelt klinikái miatt Marosvásárhelyre a magyar állam tulajdonát képező Hadapród Iskolába költöztek egy láda kisebb sebészeti feladatokhoz szükséges műszerrel, klinikai feltételek nélkül, de teljes diáklétszámmal kollégium nélkül, tanári karral tanári lakások nélkül és elfogadva az amúgy kifosztott magyarállam segítségét.

761945.02. 9-én a 91 sz. . törvénnyel létre hozott állami szerv, az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Intézet román nevének rövidítése. A fegyverszüneti egyezmény „félreértelmezésével” vált zárolhatóvá a magyar szövetkezeti vagyon, vagy akár az „ellenséges” személy éléskamrájában található lekvár .