GYÁSZBESZÉDEK A LAKODALOM UTÁN

GYÁSZBESZÉDEK A LAKODALOM UTÁN

Avagy

a magyarok megítélése és a trianoni békeszerződés körüli gondolatok akkor és után

írta:

Tóth Tibor Albert

Hol vagy Petőfi Sándor?

Szíved buzgósága merre rejlik?

Tudod-e, hogy miért halni akartál,

1920-ban szertefoszlik?

Tóth Tibor Albert

Tartalom

Előszó

Bevezetés

Az I. Világháború Előtt

Az I. Világháború Alatt és Után

Trianon Után

Viták az angol parlamentben

Egyéb vélemények a magyarságról

Eredmény

Ebben a munkában nem a trianoni szerződés hibáit vagy tévedéseit kívánom újra feldolgozni. Mindössze csak a Magyarországról és a magyar népről alkotott véleményeket gyűjtöttem össze. Érdekes megfigyelni azt, hogyan változott a magyar nemzet és Magyarország megítélése az évek folyamán kezdve a XIX századtól egészen az I világháborút lezáró békét követő évtizedekig. Míg egész Európa és az Egyesült Államok szimpatizált az 1828-49-es szabadságharcát vívó s azt elbukó magyarokkal, majd az 1914-ben kirobban osztrák-magyar - szerb háború és az abból kialakult I világháborút követően gyűlöletesség vált a magyar világszerte. A későbbiekben pedig a vélemények megoszlottak, de azóta a sok elhintett hazugság nem igazán tisztult csak az idő iszapja telepedett meg rajta. Ez a tanulmány vagy inkább gyűjtemény azért íródott, hogy segítségére legyen mindenkinek, hogy tisztán lássa nemzetközi gondolkodók, politikusok és a nemzetek véleményét és megítélését a magyarokról és a magyar politikáról. Kérlek, hogy ez a mű vagy gyűjtemény ne engedjen a gyűlölet helytelen befolyása alá vonnia, hanem értelemmel olvasd, hogy inkább hasznodra lehessen!

Tóth Tibor Albert

Bevezetés

Magyarország és a magyar nemzet megítélése az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását követően nagyon pozitív volt Európa szerte. Ehhez hasonló legközelebb csak az 1956-os forradalom után következett be. A magyarságot és a magyar nyelvet addig sokan tanulmányozták, mint egy új és izgalmas faj felfedezését. Itt hadd mutassak be néhány jellemzést a magyarokról röviden, amelyeket az elmúlt századokban jegyeztek le rólunk. C.A. Macartney véleménye: “Szent István döntése – abban az időben, amikor az egyház volt az egyedüli kulturális erőforrás – Magyarországot visszavonhatatlanul a nyugati civilizáció részesévé tette. Ettől kezdve Magyarország keleti határa volt az a vonal, amely a Kelet és a Nyugat szellemi életét egymástól elválasztotta.” A múlt század neves francia történésze Michelet: “Mikor fogjuk leróni adósságunkat az áldott magyar nemzet iránt, amely a művelt emberiséget megmentette, amikor saját testével védte Európát a tatár és a török ellen?” Majd egy másik francia Pierre Delattre történész végezte az alábbi összehasonlítást:”Angliának, Franciaországnak és Magyarországnak a középkorban egyenlő számú lakosa volt, ellenben azért lehet ma Angliának negyvennégy millió, Franciaországnak pedig csak kilenc millió lakosa, mert a magyarság négyszáz éven át vérzett Európáért, a műveltségért, a civilizációért. Magyarország lakossága ezekben a harcokban apadt le negyvenmillióról két és fél millióra, s karddal a kezében elesett magyarok helyébe ekkor települtek be idegenek.” Majd Robert A. Kann írja:”Európa egész történelmében, az 1789 évi francia forradalomtól a különböző 1918 évi forradalmakig, a magyarok 1848-1849 évi küzdelme a centralizáló Habsburg-birodalom ellen, egyike volt a leghevesebb és legkomolyabb összetűzéseknek a nemzetiség fölötti feudális abszolutizmus és a nemzeti liberalizmus között.” Seton-Watson:”Bár háború szolgáltatta az alkalmat a kiegyezéshez, annak létrehozásában az egyik fő tényező az a körülmény volt, hogy a magyarok történelmüknek ebben a kritikus pillanatában legkiválóbb államférfiak egy csoportjával rendelkeztek. Ott volt mindenek előtt Deák, aki a magyar nemesség legjobb és legjózanabb erényeit képviselte, akiről túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egyik legfigyelemreméltóbb alakja a modern alkotmánytörténetnek...Egyszóval az 1867. évi kiegyezés olyan államférfiak műve volt, akik kézbe tudták venni az események irányítását.”

Az első világháború után, idő kellett Európának hogy magára találjon. A vesztes országok közül, Magyarország volt az, amelyiken haragjukat kitölteni vágyó nemzetek kitölthették mérgüket. Így vált az egykori fényes magyar nemzetből a népek nyomtatókövévé. Mások pedig nyomorunkból gazdagodtak. Az osztrák és Habsburg részről hihetetlen nagy sunyiság és gerinctelenségre vall, hogy a helyett hogy vállalták volna a háborús bűnösségüket, nem csak hogy lapítottak de még igényeket is benyújtottak a békedelegációnak Magyarországgal szemben. Így lett az Alpokalja és a fertő területe, mindössze négyezer négyzetkilométer Ausztria területe. Az 1916 évi Londoni egyezmény Erdélyt már régen Romániának ígérte, így az egész trianoni békeszerződés egy nagy cirkusz volt. Egyébként is Románia régen áhítozott erre a földre. Miután megszállta és magába kebelezte Moldáviát Erdély volt a következő falat, amelyet már a Monarchia habsburgjai is megígértek Romániának, amennyiben csatlakoznának a Habsburg birodalomhoz. Erre nagyon jó példa volt a Hora-Kloska felkelés, amelyben magyarok ezreit irtották ki a román felkelők, majd mikor a lázadást leverték, a Habsburgok ugyan a lázadókat kivégezték, de a kiirtott magyarok falvait mégis románok kapták ezzel kijátszva a nemzeteket egymással. A régi Római szokás jól bevált: Oszd meg és uralkodj! Mi magyarok, akik nem sokkal korábban ellenezték Franciaország feldarabolását és bátran kiálltunk a franciák mellett, mi lettünk felnégyelve a franciák és angolok által. Ugyanakkor az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország és Románia közül egyedül a Tisza István által vezetett Magyarország volt az egyetlen a szövetségesek közül, aki ellenezte a háború kitörését, és ugyanakkor ellene volt a tengeralattjárók használatáért. Majd a háború befejezését követően Magyarországot kezelték a háború kirobbanásának okozójaként, azaz az I világháború fővádlottjaként. A sors iróniája, hogy Tisza István magyar miniszterelnök, aki az egyetlen személy lehetett volna abban, hogy Magyarország valamilyen tisztességes békét köthessen, meggyilkoltatott magyarok által. És Horthy, aki később, mint Magyarország kormányzója a legnagyobb hibát követte el, hogy az Apponyi küldöttséget siettetve aláíratta velük a Trianoni békeszerződést, amely mára, teljesen megváltoztathatatlanul megmaradt. A legnagyobb hazaárulás viszont csak a rendszerváltást követően esett meg, mikor is az Európai uniós csatlakozáshoz a magyar nép nevében Horn Gyula aláírta Ukrajnával, Romániával és Szlovákiával azt az Alapszerződést, amelyben Magyarország lemond a külföldre szakadt területek visszaszerzésének lehetőségéről. Mindezekből kitűnik, hogy mindaddig a szomszédos népekben benne élt a jogos magyar követelés, de ezek után ez már szinte lehetetlennek tűnik.

Az I. Világháború Előtt

A régi Magyarország nemzetközi szemmel nagyon szimpatikus volt a legtöbb nemzet számára. A középkorban Hunyadi Mátyás bölcseleteit halála után száz évvel még tanították Velencében. A magyar borok meghódították Európát, a magyarok nyelve, zenéje és kultúrája messzi földről híres volt, és a magyar nemzet a szabadság szeretetétől hangzott Európa minden tartománya, hiszen majdnem hogy száz évenként a szabadságunkért küzdöttünk. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését és a Habsburgok által való megtorlását követően, a magyarság az egyik legszimpatikusabb nemzetté vált Európa szerte. Franciaország Párizsában a magyarok szinte otthon érezték magukat, Anglia Londonjában lincselték meg a vérengző Haynaut. Magyar veteránok küzdöttek az Olaszország és az Egyesült Államok szabadságáért. Utazóink világra szóló felfedezéseket tettek.

A nemzetközi sikereket és népszerűséget a pánszlávizmus előtörésével ezeken, a befolyásos helyeken, titokban kezdték el aláásni. Mikor a a Monarchia megszállta Bosnia-Hercegovinát természetesen a magyar tekintély megtörését is elhozta, ugyanis annak ellenére hogy Magyarország nem volt független akaratú Ausztriától, Európa szemében mégis csak annyit jelentett, hogy a hódítottból hódító lett. Pedig Anglia, Franciaország és Németország a legnagyobb gyarmatokkal rendelkező ország volt. Viszont ezeknek az országoknak a gyarmatai nem Európában voltak. A Habsburg hatalom éhségben csak a bizonytalanságot, a terjeszkedést és leendő összetűzéseket illetve háborúkat láttak elérkezni, hozzáteszem helyesen. De arra senki nem számított, hogy ennek a végeredménye egy eget-földet megrengető világháború lesz. Magyarországot megítélték, tévesen, pedig Magyarországnak jövője a Monarchiában semmiképpen nem lehetett volna. Ugyanis Ferenc Ferdinánd a Monarchia trónörököse mondta a magyarokról 1895-ben:”Úgy látszik Magyarországot minden évében legalább egyszer karddal kell térdre kényszeríteni. Nem látom, hogyan kerülhetjük el ezt a törvényszerűséget... Meglátom az útját és módját annak, hogy a mai Magyarországot letöröljük a térképről”. Ezek szerint úgy Magyarország, mint a magyarság halálra volt ítélve a Habsburg birodalomban. A nagy magyarellenességhez csatlakozott még a Habsburg terjeszkedésnek Ferenc Ferdinánd által kidolgozott tervezete, miszerint a birodalom új szövetségese Románia lehetne, amely nemzet mindent megkap a magyarok rovására csak azért, hogy csatlakozzék a Habsburg Birodalomhoz. A magyar gyűlölő trónörökös 1914-ben a halála előtt mondta egykori hadügyminiszterének Schönaich tábornoknak a magyarokkal való tervéről: ”Magyarországi programom rövid. Szükségem lesz egy másik Haynaura!”
Na hát ilyen jövő elé nézett volna Magyarország Ferenc Ferdinánd uralkodásával. Nekünk a szerbek tulajdonképpen szívességet tettek azzal, hogy meggyilkolták a trónörököst, így Magyarországnak nem volt oka, hogy megtámadja Szerbiát.

A nemzetközi vélemények változásait talán semmi sem mutatja legjobban, mint a Theodore Roosevelt amerikai elnök által elhangzott vélemény a magyarságról. Ugyanis 1910-ben mikor Magyarországon járt, és utána is áradozott a magyarságról és elismerő szavai az amerikai államelnök korabeli nemzetközi véleményét jól tükrözi vissza a magyarságról. Körülbelül így gondolkozhattak rólunk Európa szerte. A magyar parlamenti beszédében a következőket mondta 1910 április 18-án: “Magyarország történelmében számtalan olyan tanítás van számunkra és minden más nemzetek számára, amelyeket érdemes megtanulnunk. Megtanulhatjuk a bátorság leckéjét, és a vas elhatározás leckéjét...Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak múltjáért. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország volt az a tényező, amely meggátolta a barbarizmus terjedését, és amely a a civilizált világ biztonságát őrizte. Az önök őseiért az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, amelyeket a nyugati kultúra ellen intéztek a barbarizmus világából, mert az önök őseinek teste állította meg a barbarizmus előtörését. Washington népe... ma is csodálattal adózik az önök nagy, bátor, nemes királyai, Erdélyben, a Duna jobb partján és bal partján küzdött dicső harcosai és ama számos győzelmes csata iránt, amelyeket ők megvívtak. Nincs dicsőbb történelem, mint a magyar nemzet története. Én ismerem ezt a történelmet, és nem tartanám magam művelt embernek, ha nem ismerném... A morális politika küzdelmei minden országban azonosak: küzdelem a szabadságért, a szabadelvűségért és egyszersmind az erkölcsiségért, végül pedig küzdelme a vallásért és annak szabadságáért, amely egy erkölcsös országnak minden alapját teszi. Mindezek az eszmék, amelyekért én az Egyesült Államokban küzdöttem, szimbolizálva voltak nem csak az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon is.” majd másnap bábolnai beszédében hangzottak el a következő mondatok: “A legélénkebb hálával leszek önök iránt , s ameddig csak élek, mindig ápolni fogom ezeket az emlékeket, és minden alkalommal mindenképpen szószólója leszek a magyarságnak, mert tudom, hogy legjobban akkor dicsérem a magyarokat, amikkor a valóságnak megfelelően írom le jellemüket. Rajta leszek, hogy a magyarságnak mindenütt kijusson az a nagy tisztelet és becsülés, amelyet ez a nemzet megérdemel.” Miután visszatért az Egyesült Államokba a következőket írja a magyarokról: “Magyarország meglepett... Népével valóban jobban rokonszenveztem, mint a kontinens többi, nagyobb nemzetivel...Életszemléletük hasonlított az enyémre, és a nagy szociális és gazdasági kérdésekkel szemben tanúsított magaratásuk közelebb áll hozzám, mint amerikai barátaimé.” Az elnök számára szimpatikusabbak voltunk mint a saját nemzete. Az I világháború még e sem fejeződött, ekkor már a következőket nyilatkozta 1917-ben Magyarországról: “Sem demokrácia, sem a civilizáció nem lehet biztonságban, míg az az...állam jelenlegi formájában fennáll... Az osztrák-magyar birodalmat össze kell törnünk... csak ilyen módon szolgáltathatunk igazságot.”- sajnos ebben a mondatában nem csak arra gondolt, hogy a Monarchiát kell szétrobbantani és az országokat meghagyni. Ha így lett volna, akkor ő egy akaraton lett volna több évszázados magyar óhajjal: A Habsburg uralomtól szabad Magyarországot! Amely sajnos belekényszerített minket egy általunk nem kívánatos, és számunkra értelmetlen háborúra.

Az I. Világháború Alatt és után

Az I világháború alatt Tisza István gróf hiába ellenezte a tengeralattjárók bevezetését, a németek hajthatatlanok voltak, az osztrákok pedig azt tették, amit a németek diktáltak. Tisza egyedül a nagyhatalmak ellen kevés volt, és a tengeralattjárók bevetése még jobban gyűlöletesebbé tette az Antant hatalmakat. Új fegyvereket vetettek be. Mindezekért Magyarországot tették felelőssé, Tiszát, aki az egyetlen ember lehetett volna, aki megóvja az országot az összeomlástól, a frontról hazatérő katonák saját lakásában lelőtték. Hogy mennyire nem voltak tisztában a háború helyzetével, annak igazi okával, Magyarország közép európai jelentőségével és magával a magyarsággal, az teljesen kilátszik az angol Harold Nicholson, a döntéseket meghozó társaság egyik példányának beszédéből, aki a következőket nyilatkozta a magyarokról: ”Érzelmeim Magyarország iránt kevésbé voltak barátságosak...Be kell vallanom, hogy ezt a turáni törzset éles ellenszenvvel néztem és nézem ma is. Akárcsak közeli rokonai a törökök, nagyon sokat romboltak és semmit sem alkottak. Budapest egy hamis város, amelyben nincs semmi őseredeti valóság, A magyarok századokon át elnyomták alárendelt nemzetiségeiket. A felszabadulás és a megtorlás ideje ütött...” A gyűlölet és bosszú elhatalmasodott Európán. Franciaország, amely az egyik legnagyobb magyarbarát ország olt Európa szerte, legnagyobb ellenségévé vált a magyar népnek. A “Trianon Atyja” becenevet kiérdemlő francia politikus André Tardieu, aki a Ausztria-Magyarország sorsáról döntő Békebizottság elnöki székét is megnyerte, szinte azonnal kijelentette, hogy “Magyarország számára nincs könyörület!” Később, 1933-ban a béke című könyvében irta meg, hogy miért nem tartották meg a magyar népszavazásokat: “Választanunk kellett a népszavazás megszervezése, vagy Csehszlovákia létrehozása között.” Erre Aldo Dami svájci történész véleményét kinyilvánította: “Egy visszautasított népszavazás annyi, mint egy megtartott népszavazás.”

A magyarokkal szembeni gyűlölet megállíthatatlanul mérgezte a szíveket és elméket. Magyarországnak számára mindegy volt, hogy mit is próbál mondani, kérni vagy elérni. Magyarország sorsa már el volt döntve. Franchet d'Esteray mondatából is látszik, hogy itt mi már nem sokat tehettünk: Önök megsemmisülnek...” majd később kijelentette, hogy “Elsősorban Magyarországot kell félretenni az útból.”

Hlinka páter mondta, hogy az “Ezeréves házasságunk a magyarokkal nem volt sikeres. El kell válnunk”-nevetséges. Itt soha nem volt szó partneriságról, vagy házasságról. A szlovák nemzet bevándorolt illetve a szórvány szláv lakosságból és a betelepült szláv lakosságból, a valamint az elszlovákosodott magyarokból s németekből alakult ki a szlovák nemzet.

Voltak akik előre látták az események alakulásának negatív hatásait és tisztában voltak a magyarok és azt őket körülvevő nemzetek politikájával. Lord Newton nyilatkozata 1920-ból: Európa legtökéletesebb földrajzi és gazdasági egysége Magyarország, és ezt az országot kívánják most darabokra tépni! Az elválasztandó népeket arra ítélik, hogy magasabb civilizációjukat egy alacsonyabbra szintűre cseréljék fel. Mindennél is rosszabb, hogy őket - akár a barmok bizonyos fajtáját- három és fél millió tiszta magyart és másfél millió német eredetű magyart egyik államból a másikba kényszerítenek anélkül, hogy véleményüket megkérdeznék.

Trianon után

“A népek önrendelkezési joga, amelyet a szövetségesek a háború alatt hirdettek, csupán hazug formulának bizonyult, amelyet arra használtak, hogy a valóságos veszély idejében erőket gyűjtsenek. A békét, ahogyan ígérték, soha nem alkották meg és azokat az eszméket, amelyekért oly sokan áldozták életüket, a békeszerződések tárgyalói elutasították.” - Írta Henri Pozzi francia újságíró A Bűnösök című könyvévben.

Hamarosan az angolok felfedezték hatalmas tévedéseiket és ezután nagy csaták folytak az angol parlamentben és a történelem professzorok között. A média nagy része továbbra is átkozta a magyarságot és Magyarországot. A politikusok viszont látták megváltozni az Európai helyzetet, és hatalmas fenyegetést láttak elszabott munkájukban. Későn vették észre egy következő háború csiráját vetették el a trianoni palota irónasztalánál meghozott döntésekben. Lloyd George a békedelegáció tagja nyilatkozta: El kell ismernem, hogy a béketárgyalások idején bizonyos helyekről hamis adatokkal láttak el bennünket, s ezeknek a hamis adatoknak az alapján döntöttünk a határokról és népcsoportokról.

.....1919-ben a békeszerződéseket olyankor alkották meg, amikor elkeseredés és kimerültség uralkodott. Ezeket olyan információknak tanúsága alapján hozták létre, amelyek nem kielégítők, sem gyakorlatiak nem voltak, s amelyek Európa helyzetét abban az időben teljesen hamis megvilágításban tárták a Szövetséges Hatalmak elé. “

Szinte hihetetlennek tűnik hogy az akkori európai politikusok és gondolkodók mennyire nem ismerték sem az európai sem a magyar történelmet, és hogy teljesen érdektelenül voltak képesek ilyen meghatározó döntéseket hozni. Abból is látszik, hogy ilyen együgyű hazugságokkal lehetett őket félrevezetni, mint amelyet Massaryk hazudott a Párizsban a Békekonferencia vezetőségének illetve Wilson amerikai elnöknek: “Követeljük Csehszlovákiának azt a jogát, hogy újra egyesíthessék szlovákiai szlovák testvéreivel. Szlovákiát, amely egykor része volt a mi nemzeti államunknak, később elszakították a nemzet testétől, és ötven évvel ezelőtt bekebelezték a magyar államba.” Masaryk vagy jól ismerte az amerikaiak tudatlanságát, vagy nagyon hülyének nézte őket. Ugyanis Wilson elnök aki történelem tudós is volt, a szükséges európai történelemből ennyire felkészületlenül jelent meg a Béketárgyalásokon.

A béketárgyalások idején még barbároknak tekintettek bennünket*, majd csak jóval később, mikor a gyűlölet fekete felhője kezdett el eloszlani, akkor vették csak észre a magyar nemzet és a magyar emberek igazi mivoltát, amelyről Dempsey.... igy nyilatkozik: A magyarok a veleszületett nemességét mutatja, hogy azon a kevés fajok közé tartoznak, ahol az ellenséges állampolgárok , ha nem folytatnak államellenes tevékenységet, nyugodtan élhettek...A magyarok nemes, udvarias, könnyed természete még a háborúban sem változott meg.”

Nicolson, a Békeszerződés csehszlovák ügyekkel kapcsolatos bizottság angol tagja. aki alig vádolható azzal, hogy baráti vagy akármilyen rokonszenves érzést érzett volna a magyarok iránt, mondta: “Kineveztek abba a bizottságba, amelynek feladata volt megállapítani a csehszlovák határt. Erre a feladatra egyáltalán nem voltam felkészülve... Az ilyen dolgok csak úgy történtek...Az ilyen ötletszerű eset egyikének rossz következménye , hogy olyan feladatot kaptam, ami meghaladta a képességeimet, és olyan súlyos felelősség alatt hárult rám, ami semmiképp sem felelt meg tapasztalataimnak és életkoromnak. Ilyen dolgoknak nem szabadott volna megtörténni.”

*Lásd Times magazin 1919 november-decemberi számát majd Times 1920 január 24 írta: A britt állampolgárokat Magyarországon nem internálták, el kell ismernünk, inkább barátként kezelték, mint ellenségként.

“Visszaemlékezem még, miként bizonyította be Mance tábornok, milyen rendkívül költséggel lehetne vasútvonalat építeni Szlovákiában, s ez által sok ezer magyart megóvni az átcsatolástól... Mulasztásunk sok millió embernek okozott súlyos szenvedést. Ma borzalommal nézek vissza ezekre a véget nem érő bizottsági tárgyalásokra a Quai d'Orsay magas, forró szalonjaiban. Kis emberek csoportja egy óriási asztal végén; térképek, tolmácsok, titkárok és üres, aranyozott székek sorai egymás mögött. A felvont hatalmas vörös függönyök mögött... lassan leszáll az alkony a Szajnára. Kigyúlnak a karos gyertyatartók; mintha csak a latin szellem lobbanna lángra. Átmegyünk a szomszédos bankett terembe egy teára, süteményre és makaróniara. Nagy hosszúkás szoba...Ezután ismét vissza a nagy asztalhoz. Uraim most megfogjuk vizsgálni a határvonalat Csépány és Sárospatak között. Ebből következik, hogy Kassa-miskolci vasút csomópontot a szentpéter-losonci vonallal együtt átadjuk.

Márc. 2 Vasárnap. Azután rátérünk a Csalóköz kérdésére. Az Egyesült Államok a magyaroknak kívánnak adni. Én nem foglalok állást. Aztán megvizsgáljuk Komáromtól jungig (?). Vigye el az ördög. A jenkik északra akarják meghúzni a határt, a néprajzi határvonal mentén, s így keresztülvágva minden vasútvonalat. Mi délen kívánjuk meghúzni a határt, így megtartva a Kassa-Komárom laterális közlekedési vonalat, annak ellenére, hogy ez által vagy nyolcvanezer magyart adunk cseh uralom alá.

Időközben Magyarországon elkezdődött a magyar zsidók által irányított bolsevik azaz a vörös terror. Kun Béla igazgatta Magyarország még talán jobban szenvedett mint a az I világháború alatt. A terroristák vezetője Szamuely Tibor emberek ezreit végezte ki a családjaik szeme láttára. Magyarországot hirtelen elborította a sötétség. Külföld nem akart tudomást venni róla, csak miután egyre másra jelentek meg tudósítások a terrorral kapcsolatosan küldtek ki megfigyelőket, akik valamilyen oknál fogva nem találtak semmilyen jelét terrornak. Nieuwe Rotterdamische Courant: Végre sikerült az entente-nek Magyarországot is a bolsevisták karjaiba kergetni... Óriási sikert jelent az oroszoknak, hogy előőrsük is van Európában.”

Ellis Ashmead-Bartlet a terrorizmus megfigyelésre Magyarországra irányított angol küldött írja: Március 29. A délután folyamán hosszú megbeszélést folytattam Brown professzorral, az amerikai megbízottal. Brown tipikus wilsonista- félig tanító, félig ideologikus, és halvány fogalma sincs az európai viszonyokról. Szerencsétlenségére mindent elhisz, amit a szovjet vezetők mondnak neki, s így rendkívül téves jelentéseket küld Párizsba, s a Legfelsőbb Tanácsnak. ...A professzor igen bizakodó ember és hisz a bolsevista vezetők becsületességében és szándékaik tisztaságában. Úgy tekinti őket mint méltó létesítményeit a a demokrácia új korszakának, amely a boldogság és jólét ragyogó jövőjét fogja biztosítani Magyarországnak és a szomszédainak Közép-Európában...

Az olyan, bár nyugtalanító, de jelentéktelen ügyekkel,, hogy emberek százait börtönözik be birói eljárás nélkül, hogy festményeket, ékszereket és pénzt rabolnak, hogy a sajtószabadságot eltörlik, hogy bárkit, aki forradalmi magatartással gyanúsítanak, azonnal kivégeznek, nem kell törődni, hiszen mindezek jelentéktelen események, amelyek eltörpülnek a drága, jó professzor előtt, aki akadémiai magaslatról higgadt szemmel csupán időleges kellemetlenségeknek tekinti ezeket a a dolgokat, amelyek gyorsan tovatűnnek majd a világszabadság és demokrácia ragyogásában, az amerikai mintára alkotott intézmények segítségével. És ilyen fajta emberek adnak tanácsokat a párizsi konferenciának! Nem csoda tehát, hogy olyan badarságokat követnek el, és olyan járatlanságot eláruló és olyan meggondolatlan határozatokat hoznak...”

Wambough:”A bolsevizmustól való rettegésből nagy hasznot húztak Magyarország szomszédai”.

Prof. Philip Marsal Brown (Princeton University, USA): Veszélyes dolog a történelmet úgy kiigazítani, hogy népeket és területeket cserélgetünk elvont elméletek alapján... Elképzelhetetlen, hogy valaki is komolyan állíthatná, hogy egy állam ilyen feltételek mellett egészséges politikai szervezetként működhessék. Magyarországot oly mértékben darabolták fel és csonkították meg, hogy önálló nemzeti életet élnie igen nehéz, hacsak nem lehetetlen. Aligha merülhet fel kétség aziránt, hogy az elméletek emberei és tehetetlen szomszédok az önrendelkezési jog alkalmazása nélkül... akarták széttörni Magyarországot néprajzi alapon. Magyarok millióit és német eredetű népeket csatoltak román, szerb és cseh uralom alá.”

Dr. Roderick MacEachon a washingtoni Catholic University prof.:”Minden rablásvágy és igazságtalanság közül, amit csak beírtak abba az okmányba, Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt bástyája a kultúrának és civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadtak a szomszédos ellenséges nemzeteknek.

Elrabolták bányáit, ipari központjait, egyetlen kijáratát a tengerhez és legjobb mezőgazdasági területeit. És ha a békeszerződés érvényben marad, megéljük és meglátjuk, miként hal me egy civilizált nemzet, miként jut egy virágzó nép Arménia... sorsára.

Három és fél millió magyart fosztottak meg születési jogától. Három és fél millió magyart szakítottak el hazájától és tettek idegen népek rabszolgájává.” Ez így is van. A külföldre szakadt magyarok jogfosztottságban éltek. Bosszúhadjáratokat folytattak ellenük. Charles Seymour az amerikai békedelegáció osztrák-magyar osztályának vezetője visszaemlékezve így nyilatkozott arról, amiben egykor ő maga is olyan szenvedélyesen dolgozott: “Az európai viszonyok egyetlen becsületes tanulmányozója sem lehet vak azokkal az új veszedelmekkel szemben, amiket létrehoztunk. Tagadhatatlan, hogy tekintélyes területsávot balkanizáltunk.”De idézhetnénk a kár az angol Frank E Vandeerlip-et aki nagyszerűen vezeti le a Trianonban elkészített új Európának....: Egyetlen fegyvert sem használtak olyan kegyetlenül a háborúban, minta határvonalat meghúzó ceruzát Magyarországgal kapcsolatban... Ahelyett, hogy a Balkánt europaizálták volna, a párizsi békében veszélyesen közel jártak ahhoz, hogy Európát balkanizálják.”

Ashmead-Bartlet (budapesten járt 1919-ben): “A versailles-i békeszerződés a trianoni békeszerződéssel összehasonlítva enyhe és emberséges okmány. Durva becsléssel megállapíthatjuk, hogy Magyarország elvesztette területének kétharmadát, iparának háromnyolcadét és nemzeti vagyonának kétharmadát... Egy dolog bizonyos, ha elérkezik a kedvező alkalom, a magyarok nem fognak késlekedni hogy odavágjanak. Ki veheti rossz néven tőlük, ha így cselekszenek?

Csak most kezdjük egészében felmérni azokat a hihetetlen badarságokat, amiket az antant Párizsban elkövetett... Mindennek betetőzésként a Birodalomnak csak azokat a népeit hívták meg, hogy szavukat hallassák a a Legfelsőbb Tanács előtt, amelyek a háború óceánjának közepén elhagyták a süllyedő hajót; azok pedig akik kitartottak a hajón, még csak meg sem szólalhattak saját ügyükben. Az ő ügyüket a legádázabb ellenségeik ismertették. Masaryk és Benes rendkívüli befolyása érvényesült Párizsban, és a két kiváló államférfi, támogatva a franciáktól, képes volt óriási területeket megszerezni Magyarországtól. Így megalapíthatták a Csehszlovák köztársaságot, amely nem kevesebb, mint hét különböző fajt foglal magában, s így feleleveníti a régi Osztrák-Magyar Birodalom legkirívóbb tulajdonságait, hiszen Ausztria-Magyarországról ismételgették állandóan, hogy túl heterogén ahhoz, hogy kiállja a wilsoni önrendelkezés és nemzetiség próbáját.”

Birdsall:”Közép-Európa lakkossága reménytelenül összekeveredett, ezért az önkormányzati elv tökéletes alkalmazása lehetetlen. Bárhol is húzzuk meg a határvonalat, kisebbségek maradnak a túloldalon. A Párizsban letárgyalt békeszerződések ellenére még mindig megközelítőleg a legjobb etnográfiai térképe Európának, amit csak eddig csináltak.” Ez az ember minden bizonnyal elvesztette az eszét.

Viták az angol parlamentben...

Egy év sem telt el, és máris sokan megkérdőjelezték Trianonban megalkotott békediktátum helyességét, és érvényességét. Heves viták, nagy szócsaták hangzottak el a magyarság megtiprásával kapcsolatosan. Lord Newton a Lordok Házának tagja, 1921-ben az angol parlamentben mondta el véleményét: “Magyarország sohasem kívánta a háborút, és minden bizonnyal esze ágában sem volt háborút kezdeni hazánkkal. Az osztrák katonai befolyás erősebb volt nála... Tisza, akit lázítónak hirdettek, a háború ellen volt,, és minden elképzelhetőt megtett, hogy megakadályozza a háborút... Mindazok közül az országok közül, amelyekkel harcban álltunk, egyetlen sem bánt olyan jól az angol állampolgárokkal, mint Magyarország...” “Magyarország területe 1910-ben 125609 négyzetmérföld, lakossága pedig 22 millió volt... Nézzük Magyarország gazdasági veszteségeit. A békeszerződés szerint Magyarország elveszti a a földterületének 57%-át, szarvasmarha állományának 65%-át, birkaállományának 70%-át, lóállományának 56%-át, és erdeinek 85%-át, minden sóbányáját, csaknem minden bányáját, vasutainak 65%-át, beleértve a legfontosabb vasúti csomópontokat, és mindennek betetőzéséül elveszíti vizitútjait., amelyektől az ország jólléte csaknem teljes mértékben függ. Ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy úgy látszik, az ország gazdaságilag képtelen lesz fennmaradni. E mindezen felül a legsúlyosabb rendelkezés, hogy három és fél millió magyart és körülbelül másfél millió németül beszélő magyart csatolnak át, mintha ugyanannyi állat volna, az egyik országból a másikhoz.

Mi a magyarság bűne? Bűne az, hogy ellenünk harcolt. Ez teljesen igaz. De a csehszlovákok, a jugoszlávok és a többi népek, akiket most barátokként és testvérekként üdvözölünk, ugyan csak ellenünk harcoltak... Míg ezeket a fajokat mint barátokat és testvéreket üdvözöljük, addig a magyarokkal, akik ugyanolyan módon harcoltak, úgy bánunk, mint a legkegyetlenebb ellenségünkkel. De feltéve, hogy bűnt követtek el... nem bűnhődtek már súlyosan azért? A nép négy hónapon át szenvedett a bolsevizmustól, s bár arról nekünk nincsenek közvetlen tapasztalataink, elképzelhetjük, hogy mit jelentett az. Ehhez járul még az, hogy végigszenvedték a román megszállást...Néhány héttel ezelőtt felhívtam a figyelmet arra a nagyfokú kegyetlenségre, amellyel Magyarországot sújtották. Idéztem a a magyarországi brit tisztviselők véleményét, akik a románok által okozott károkat százmillió fontnál többre becsülték... E szerencsétlen népnek a sorsát még tűrhetetlenebbé teszi az a körülmény, hogy ellenséges államok gyűrűjétől van körülvéve. Magyarország valóban olyan helyzetben van, mint a gutaütött, akit hozzátartozói és társai állandóan rugdosnak és csipkednek. Ehhez járul még a megpróbáltatások egész sorozata, amelyet szerencsétlen helyzetében kell elszenvednie. Így például úgy az itteni, mint a franciaországi sajtótól el kell viselnie az iránta erősen ellenséges támadásokat...

Minden igazságtalanság súlyos kockázattal jár...A magyar nagyon önérzetes nép, erős nemzeti és hazafiasérzésük van, és nem hiszem, hogy bármibe is könnyen belenyugodnék, amit igazságtalannak tart.” “A legszerencsétlenebb és legérdemtelenebb cselekedet, amit csak felelős nemzetközi államférfiak valaha is elkövettek.” azaz a trianoni békeszerződés által való Magyarország és a magyar nemzet megcsonkítása és meghurcolása.

A nemzetközi közvélemény sokáig igen súlyosan sújtotta a magyarságot, ugyanis a nemzetközi sajtó a békeszerződés után még évekig negatívan irt a magyarokról. Ennek a hatása olyan súlyos volt, hogy mindannak ellenére hogy Magyarország nem vehetett részt az 1920-ban megrendezett csonka olimpián, de a négy évvel ezután megrendezett párizsi olimpián is diszkriminálva voltak a magyar és a német sportolók. Történt ugyanis, hogy mikor a sportolók felvonultak, hatalmas éljenzés fogadta őket, de mikor a magyarok vonultak be az arénába, síri csendben fogadták őket, erősen éreztetve velük, hogy a magyarok a bűnösök az I világháború kitöréséért és annak áldozataiért. Mindezek ellenére a magyarok remekeltek, különösen a vívásban. Posta Sándor aranyérmesünket egy igen neves francia lap próbálta interjúvolni szállodájának ajtajában, mire Posta átnyújtotta névjegyét, és ennyit mondott: “Megnyertem az Olimpiát!”- aztán becsukta maga mögött az ajtót.

Ekkor még mindig léteztek olyan emberek, amelyek valamilyen oknál fogva nem látták tisztán a kialakult helyzetet, és továbbra is gyűlölettel éreztek a magyarság iránt. William E Dodd írta 1927-ben: ”Még sohasem érdemelték meg a sorsukat egyes nemzetek annyira, minta azok a hatalmak, amelyek Németországhoz csatlakoztak annak az emberiség ellen viselt hosszú és szörnyű harcaiban.” Na igen, de Románia is oda csatlakozott, majd kétszínűen átálltak a másik oldalra, amelyet megismételtek a II Világháborúban. Mindezek mellett, Magyarország nem állt Németország mellé, Magyarország nem volt független ebben az időben, de ezt lehet figyelmen kívül hagyni?

Lord Weardale Anglia lelkiismeret felszólal: “kötelességemnek tartom... tiltakozni az ellen, hogy a külügyminisztérium nem foglakozott behatóbban azokkal az érvekkel... amelyek... bizonyítani látszanak, hogy az önrendelkezés fennkölt elvét, amelyért -úgy tudjuk- ezt a háborút viseltük, számtalan esetben figyelmen kívül hagyták, de egyetlen esetben sem olyan durván, mint Magyarország jövő határainak megállapításakor.” Majd ezután Earl of Crawford a brit külügyminiszter helyettese válaszában próbálja védeni az angolok helytelen döntését: “A magam részéről egy pillanatra sem ismerem el, hogy a trianoni békeszerződés a legyőzött ellenséggel szemben érzett igazságtalanság szellemében fogalmaztuk volna.” - ennek az embernek semmi keresni valója a politikában.

1921 március 7 a viták tovább folytatódódnak az angol parlamentben. Ez alkalommal Lord Seydenham szólalt fel: “Magyarországot úgy tekintem, mint a béke sok annyi tragédiájának egyikét...Egy majdnem ezeréves terültei egység után Magyarországot egyszerre megfosztották területének kétharmadától, és a magyarság legkiválóbb részét önkényesen szétosztották... Biztos vagyok benne, hogy ez a nép sohasem fogja magát alávetni az idegen uralomnak, amely alá most került...A békekonferencia Magyarországtól elszakította a legjobb fiait, és megfosztotta a területtől, amely a létezéséhez szükséges...De ezzel még nincs vége Magyarország szenvedésének...1919 március 21- től augusztus 5-ig Magyarország a legkegyetlenebb vörös terror alatt sínylődött, amely Kun Béla, orosz szövetségesüket hűen utánozva, valósított meg...valóban megrázó kegyetlenségeket követve el. Csodálatos azonban, hogy ennek ellenére a vörös terrorról szinte semmit nem hallottunk. Amint ellenben a magyarok e kegyetlenségekkel szembeszálltak, egész Európát és Amerikát elárasztotta egy hatalmas propaganda, amely az úgynevezett fehér terror ellen irányult. Hogy Magyarországnak nincsen barátja, azt teljesen ennek a propagandának tulajdonítom, amelyet ellene indítottak, hiszen saját munkásainkra is ráparancsoltak, hogy bélyegezzék meg a magyarok szigorát, akik a bolsevizmust elnyomták. Ha a magyarok nem így jártak volna el, s nem törik le azt a bűnös forradalmat, méltatlanok lettek volna nagy múltjukhoz. Hogyha az orosz katonák úgy viselkedtek volna, mint a magyarok, akkor ma is kereszténység uralkodna ott...

A kommunizmus után következik a románok betörése Magyarországba. S midőn visszavonultak, elvittek körülbelül mindent, amire csak rátehették a kezüket...Azt mondják, hogy Magyarország királyt kíván, s hogy az antanthatalmak a magyar nép kívánságát ellenzik...nem tudom, mi jogon avatkozik bárki is bele a magyar nép szabad akaratának megnyilvánulásába, és hogy miért kell éppen nekünk ellenezni a magyaroknak ezt a kívánságát.”

Majd hallhatjuk Anglia washingtoni nagykövetét Curson-t, aki az orosz-lengyel határ megállapításakor vált nevezetessé arról, hogy minden kérdés és választ félretéve egyetlen ceruzavonással alkotta meg a határt anélkül, hogy bármiféle tanulmányozásba kezdett volna. Az ő magyarázata a következő sorok: Ez a békeszerződés fait accompli elé állított minket. Pedig már nem változtathattunk rajta semmit sem, pedig azt hiszem, hogy ha hazánkban tudták volna, hogy mit csinálnak Párizsban... akkor megakadályozhattuk volna, hogy ilyen békefeltételeket szüljenek. Sajnos nem szerezhettünk tudomást a történtekről.” “Mi lehetett az oka annak, hogy Párizsban így döntöttek? Sok dolog kiderült már amit a Nagyok Tanácsa, vagy a Tizek Tanácsa intézett. De ezen értesüléseink közül egy sem derít világosságot arra a sötétségre, amelynek leple alatt Magyarország sorsát eldöntötték. Még azt sem tudjuk tulajdonképpen, melyik hatalom befolyásnak tulajdonítható, hogy ez a békeszerződés ilyen lett, s hogy ez a hatalom miért cselekedett így...Magyarország minden esetre több megbecsülést és rokonszenvet érdemelt volna. Ez az ország egyike, Európa legrégibb királyságainak, sokkal régibb, mint a gomba módra szaporodó államok... Magyarország egyike Európa valóban ősi királyságainak. Az országot önérzetes, szabadságszerető nép lakja. A világtörténelemben nagy szerepet játszott évszázadokon át... Az angolokat egy országban sem fogadták olyan szeretettel, mint itt...

Semmi alapját nem látom annak az állításnak, hogy Magyarország a háború kitörésében vezető szerepet játszott volna. Ezt állandóan állították, de elegendő bizonyíték nélkül. Ellenkezőleg, Adataink vannak arra nézve, hogy Tisza gróf a háború előtti tanácskozások alkalmával, amikor Szerbiához intézendő ultimátum ügyét tárgyalták, mindent megtett, hogy megakadályozza a szigorú felelősségre vonást...” itt idéz Millerand leveléből “ A levél lényegileg a következőket mondja: Miután nem hagyhatjuk meg Magyarországot korábbi állapotában, semmit sem adunk meg, ami ezt az országot megilleti. Miután nem csinálhatunk tökéletes rendszert, egyszerűen elveszünk nagy területeket Magyarországtól, amit még a saját elveink szerint is vissza kellene kapnia.” majd folytatja “ Nem esem kétségbe Magyarország sorsa felett. Elvégre is egy ország nagysága a népének lelkében rejlik, és a magyar nép lelke nincs megtörve...Ezeket a békeszerződésbe felvett intézkedéseket, mint nagy igazságtalanságokat állandóan fájón fogják érezni, bántó érzés és elkeseredettség fog rajtuk uralkodni, amely csak az első lehetőséget várja, hogy a békeszerződés által okozott igazságtalanságokat megszüntesse. Elhiheti-e valaki, hogy azok a megállapodások amelyek a békeszerződésben foglaltatnak, állandó békét fognak teremteni? Sőt inkább a jövő háború csiráit hintik el éppen akkor, amikor a béke volna az egész világ leghőbb vágya...

Nem szükséges megismételnem,... hogy milyen hatással lesz a békeszerződés Magyarország jövőjére. Az lecsökkenti a magyar állam területét előbbi területének egyharmadára. Legalább három és negyedmillió magyart, magyar anyanyelvet beszélő és a magyar nép dicsőséges hagyományait öröklő magyart vet alá idegen uralomnak, amely ellen a leghatározottabban tiltakozom.”

Sir Philip Gibbs angol történész írta meg azt, amiről tényleg szó volt 1919-ben és 1920-ban Párizsban. Hiába minden félrevezető magyarázat és hazugság, hiába minden félretájékoztatás, Sir Philip Gibbs nyíltan kimondja, hogy mindannak ellenére, hogy nemzetiségi elvek alapján próbáltak határokat megállapítani, ezt valójában soha nem tették. Ugyanis “A békeszerződésnek elméletileg a népek önrendelkezési jogára alapított területei rendelkezései tucatnyi Elzász-Lotaringiát létesítenek Európában, holott egy is elég fekély volt Európa testén...Magyarországot a nemzetiségi elvre és gazdasági életre való tekintet nélkül szétosztották. Elvették a gyárait, az erdeit, a bányáit. Népének nagy részét kiszolgáltatták a románoknak és más ellenséges népeknek.” A történész jól látja a helyzetet. Ugyanis nem létezhet olyan ok egy ország feldarabolására, hogy a bevándorló népek, amelyek a jóllét és biztonság érzet jóvoltából megszaporodtak, kiszakítsanak egy darabot, vagy szétszaggassák a befogadó országot. Ilyen alapon Európa bármely államát, vagy akár Ausztráliát és az Egyesült Államokat is apró darabokra téphetnénk. Nitti, Olaszország miniszterelnöke, egyike volt azoknak az európai politikusoknak, akik leghamarabb fedezték fel a súlyos és végzetes tévedéseket. Az ő gondoltaihoz és együttérzéséhez nem kell kommentár: “Magyarország megszenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági veszteségeket. Ez a szerencsétlen ország , mely megmentette a civilizációt és a keresztyénséget, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amire nincs más magyarázat, mint azoknak a rablásvágya, akik őt körülveszik, a továbbá az a tény, hogy az alantasabb népek látván az erősebb legyőzését , teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt, és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny szót szólt volna. A győzők gyűlölik Magyarországot a büszke ellenállásáért. A szocialisták nem szeretik, mert kénytelen volt ellenállni, és ellen is állt a legnehezebb körülmények között a külső belső kommunizmusnak... Ilyenformán Magyarország minden igazságtalanságot védelem nélkül, minden nyomorúságot segítség nélkül, és minden cselszövést védekezés nélkül szenved el...

Egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, minta a magyar néppel, egyetlen országot sem raboltak ki jobban. Magyarország a népének felosztása a modern civilizáció egyik legszégyenletesebb lapja...Magyarország megcsonkítása oly nagy becstelenség volt, hogy senki sem akarja vállalni érte a felelősséget... de hát ki kívánta Magyarországnak ezt a borzalmas és méltánytalan megcsonkítását, ha most hallatára mindenki pirul?” Igen, Nittinek igaza volt. Sokan foghatták fejüket ezután. Egy egész életre szóló döntést hoztak meg életek felett, amely döntés által egész életre okoztak szenvedést milliók számára. Ezt volt Trianon igazi arca. És az olasz miniszterelnök véleményét a francia De Monzie szenátor majd külügyi államtitkár is megerősítette: “ Jóvátehetetlen az, amit Közép-Európával szemben elkövettünk...

Magyarországot szigorúbban büntették, mint a fő ellenséget, megcsonkították, feldarabolták, tönkretették, kirekesztették a Népszövetségből, zsákmányul dobták oda... a kisantantnak...

Micsoda ördögi gondolat szállta meg a határmegállapító szakértőket, maikor a cseheknek adták azt a területet, amely alatt a magyar bányák aknái húzódtak? Milyen szellemi eltévelyedés lett úrrá azokon az államférfiakon, akik - miután telebeszélték a világot faji és nemzetiségi jogokkal- olyan városokat szakítottak el Magyarországtól, amelyekben nagyon kevés kivételtől eltekintve, az egész lakosság magyarul beszélt, magyar származású volt, és magyar volt érzelmeiben és kultúrájában? Miért? Miért?”

A magyarázatra mind a mai napig várni kell, ugyanis nincs magyarázat. Legfeljebb mi adhatunk magyarázatot erre. De érdekes azokat a véleményeket is meghallgatni, amely elmondja, hogy hogy viselte mind ezt a magyar. Hallgassuk meg ezt a véleményt egy olyan embertől aki szem és fültanúja volt, illetve résztvevője mindazoknak az események és érzelmi megnyilvánulásoknak, amely itt ment végbe Magyarországon és főleg Budapest utcáin. A Magyarországra küldött katonai misszió angol tábornoka, Gorton:“Egy nép sem mutatott annyi mérsékletet kínzóival szemben mint a magyarok.” Gorton és Harry Hill Bantholtz tábornokok, a katonai misszió vezetői, teljes egyetértésben dolgoztak Budapesten. Véleményük a magyarokról szinte teljesen azonos volt.

Benesnek nem volt elég az, hogy Magyarországtól elszakított területet, és az sem, hogy már megnyomorította több millió magyar és (majd) szlovák életét, Magyarországgal is voltak tervei amelyet nyilatkozatában elmondott: “A trianoni békeszerződés kikényszerítése céljából megegyeztünk Jugoszláviával és Romániával, hogy mi fogjuk megállapítani Magyarország jövő fejlődésének útját.” Majd Macartney prof. Magyarország és utódállami című könyvében írta ezeket a súlyos szavakat. Sem Istenfélő ember, sem emberi ősszel fel nem fogható, hogy volt képes ezeket a szavakat lejegyezni könyvében: “Isten irgalmazzon a magyaroknak, ha megérnék az a napot, amikor a románok beleegyeznek a revízióba; mert a románok a határokat a csizmájuk hegyével rúgják fel, és eltörlik a föld színéről, azt a szemetet, amelyet egy légy köpött Európa tréképére, és amely a levegőt mérgezi...

A magyarok megkapják a földjüket, de nem azért, hogy uralkodjanak rajta, hanem azért, hogy el legyenek temetve benne.” - Úgy látszik a professzor úr nem ismeri a magyar mentalitást, sem a magyarokat.

A sajtó és média csak igen későn fedezte fel a magyar igazságot és súlyos szenvedéseket. Sajnos százszázalékosan soha sem kaphattuk meg még a szóbeli jóvátételeket és elismeréseket sem, de a magyarság egyik nagy szószólója, aki valószínűleg inkább az igazság nagy szószólója volt Henri Pozzi franci író 1933-ban írta a La Guerre revient című művében: “Az I. Világháborúban legyőzöttek közül Magyarország szenvedte el a legsúlyosabb csapást. Az igazság nevében a szó szerinti értelmében felnégyelték. A büntetést ,a melyet rámértek, kivégzés volt... Soha ezelőtt erőszakkal megteremtett béke sem volt brutálisabb, hazugabb és őrültebb a maga pusztító mivoltában; egyik sem feletkezett meg annyira a történelmi leckékről, és egy sem épült ily erősen arra, hogy új tápot adjon a fosztogatás régi gyűlöletből fakadó lángjának, mint az “újrateremtés és az ész békéje”, amely 1920-ban született meg... Igazságtalanságokat, visszaéléseket és logikátlanságokat – rosszabbakat, mint bármi, amit a múltban tapasztalhattunk – szentesítettek három ország javára, amelynek vezetői, hogy jobban eloszthassák maguk között Ausztria-Magyarországból várható zsákmányt, 1917-ben összeesküvést szőttek étvágyuk csillapítására. Munkához láttak minisztériumokban, valamint szerkesztőségekben, befolyásos párizsi, római, londoni és new yorki napilapokban; propaganda cikkekkel, csekk-könyvekkel, és általában lócsiszárokat jellemző módszerekkel dolgoztak. Amikor Clemenceau végül belátta ezt, már késő volt, s mindazért a mit ezek véghez vittek, “győzelmük sakáljainak” nevezte őket.... valójáéban, ez a béke tragikusan több igazságtalanságot, rendbontást és önkényességet okozott, mint amennyiit megszüntetni kívántak. A leglelkesebb és legnemesebb terveket, amelyek a hódítást az üzlettel kapcsolták össze... És az etnikai kisebbségeket olyan új elnyomó módszerekkel sanyargatták, amelyek százszor kegyetlenebbek voltak, mint amelyeknek helyébe léptek...”

S hogy a legjobb tanúbizonyság arra, hogy ami a békatárgyalások asztalánál elhangzott, annak igazságtartalma és becsülete nem volt, és ma sincs, a legjobban bizonyítja a magyarság egykori ellensége Hlinka páter szájából hangzott el, amelyet Gilbert L. Oddo professzor This is Slovakia című könyvében jegyzett le Hlinkával való beszélgetés alkalmával:

”...Tudom, tudom – sóhajtott szegény Hlinka – valóban ezt tettük, Isten bocsásson meg nekünk. A csehek oly szépen beszéltek velünk... Ezt próbaházasságnak kell tekintenünk, s ha az unió tévedésnek bizonyulna, mindegyikünk mehet a maga külön útján, minden akadály nélkül.

Három hónap múlva, pontosabban igazán csupán három hét múlva, a lepel lehullott. E rövid idő alatt a hatalmaskodó csehektől többet szenvedtünk, mint a magyaroktól ezer év alatt! Ma már tudjuk, hogy Extra Hungarian non est vita*... Benes egy nagyra törő gazember. Még a lengyel Teschent is be akarja kebelezni.

“de a magyarokkal való uniójuk sérti az etnikai szolidaritás elvét, amelyet most oly nagyra becsülnek” - vetettem közbe.

Tudom – szakított félbe Hlinka -, ez ellenkezik a népszerű áramlattal. Mi nem keveredhetünk a magyarokkal és nem kívánjuk ezt, de gazdaságilag és mindenekelőtt vallási szempontból velük jobban, sokkal jobban boldogulunk, minta vallástalan szabadgondolkozó csehekkel, akik mint tudjuk, nem tisztelnek sem Istent, sem embert.”

És a legdicsérőbb vélemény, amely már arról szól, hogy mit éreztek és gondoltak az emberek a magyarokról, amely nemzetről azt hitték, hogy az ily mértékű megcsonkítás és életfeltételek mellett elmerült volna a szláv nemzetek óceánjában. Ez az elismerő véleményt Herbert Hoovert az Amerikai Egyesült Államok elnökétől származik: “Ha nem lett volna fenséges kitartás a magyar lélekben, a faj elpusztult volna. / Had there not been a magnificent toughness in the Magyar spirit, the race would have collapsed.”

Egyéb vélemények a magyarságról:

Arthur J May A Habsburg Monarchia című könyvéből:”A föld és haza szeretete, a közjóval való törődés, a gondolkodás és az élet egyszerűsége, a szigorú fegyelem, a makacsság – ezek voltak a magyar köznemesség jellemzői. A mágnásoktól, akiket befolyásolt a Bécsi Udvarral való kapcsolatuk, a hazafias köznemesség igyekezett távol tartania magát” majd így folytatja: ” ...A többségi nemzet tagjaként a magyar paraszt valószínűleg büszkébb, kevésbé engedelmes és sokkal takarékosabb volt, mint a szlovákok vagy a románok; a magyar paraszt mégis sokkal kevésbé volt soviniszta, mint a felső és uralkodó osztály tagjai.

Az apák a család háztartásában autokraták voltak, az öregek iránt nagy volt a tisztelet. A felettesekkel való érintkezésben a magyarok tisztelettudást tanúsítottak és bizonyos udvariasság hatotta át társadalmi szokásaikat. A parasztok szerették a tarka ruhákat, házuk falait szívesen díszítették, bútoraikat maguk készítették; otthonukban a tisztaság előnyösen különböztette meg a magyarokat a kisebb nemzetiségektől. Kivéve a németeket. Egyébként ugyanezt a Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok is megerősítette.

Harold Nicolson angol író: “...Azt az energiát és tevékenységet, amely apáikat kiválóvá tette, a fiaik nem folytatták, éjszakáikat kártyázással, cigánymuzsika hallgatásával töltötték és 5 fontos, 10 fontos bankjegyeket ragasztottak kedvenc zenészeik homlokára. A magyar fajtának életerejét főként az a réteg őrizte meg, amelyeket itt dzsentrinek neveztek, vagy amit nekünk kisbirtokosságnak kellene neveznünk. Bár ezek többsége tönkrement, megvan bennük a nyakasság és eltökéltség, amely annyira jellemző a magyarokra, és amely az országot oly sok nehézségen segítette át.”

És egy jó példa arra, hogy miként éreztek a nacionalista szlovákok. Vajansky erősen nacionalista szlovák újságírótól: “Ha Szlovákiának nincs semmi esélye, hogy orosz uralom alatt éljen, akkor jobb lenne eltűnnünk a föld színéről”.

A magyarok a lengyelek iránt érzett rokonszenvet és baráti érzelmeket az ország megcsonkítása és kifosztása után a szenvedéseik közepette sem titkolta. A baráti országnak a románok kifosztása és az ország megcsonkítása után is segítséget nyújtott lengyel barátainak, például a csepeli nyolcvan vagon amely aztán a visztulai csodaként jegyzett meg a a történelem-, hogy a szabadságát megtarthassa a lengyel nemzet. Erről a nemes baráti cselekedetről ír Louis Villat besancini professzor: Az 1920 évi lengyel orosz háború folyamén Magyarország, hűen a történelmi barátsághoz, olyan jelentős szolgálatot tett Lengyelországnak, amely nélkül a lengyel hadsereg nem lett volna képes Varsó alatt ellenállni az ellenségnek. Ugyanakkor Magyarország a legnemesebb példáját adta az önfeláldozásnak, amelyet civilizált emberiségért hozott, hiszen ugyanebben az időben történt Magyarország területének szétmarcangolása”

Macartney professzor sokat foglalkozott a magyarsággal és a trianoni körülményekkel kapcsolatosan. A professzor nem túlságosan magyar párti, sőt egyáltalán nem az. Sok esetben kifejezetten magyarság ellenes. Talán megpróbálja a magyarság és a Magyarország körüli nemzetek közötti kapcsolatot és történelmet függetlenként látni, de írásaiból teljesen látható, hogy mégsem elfogulatlan. Mindezek ellenére a Hungary and Her Successors című művében a következőket jegyzi le rólunk és a szlovákoknak a hozzánk fűződő kapcsolatáról: “A szlovákok nagy többsége egyáltalán nem vette zokon a magyarosítást...A szegénység sújtotta felvidéki lakósokat vonzották a mosolygó síkságok és gazdag városok s leginkább Budapest élete olyan csábításokat kínálva, amelyek erősek és egyúttal természetesek voltak. Kevesen akadtak, akik ellenálltak a kínálkozó lehetőségeknek.” Majd így folytatja:”A szerbek becsületesebbek és tetszetősebbek, mint a románok, s van bennük bizonyos férfiasság, amely rokonszenvesebbé teszi őket a magyarok szemében. Különös, de ismert jelenség, hogy Magyarország azokat a furkósbot-ütéseket, amelyeket a szerbektől kap, sokkal kevésbé veszi rossz néven, minta a csehek gombostűszúrásait...”Mikor Magyarországon és a délvidéken járt, valamint utazásokat tett Erdélyben a következőket tapasztalta a Magyar-román határ közelében: ”E telepesek számára a magyar uralom új volt, és a magyarok új jövevények. “Magyarok sosem voltak itt” - mondta nekem egy román a határon -, “és senki nem kívánja őket itt.” Olyan megjegyzés volt ez, amely egy történész számára elfogadhatatlan és túlzó más tekintetben is. De kifejez olyan érzelmi és értelmi magatartást, amely a határ menti lakosság egy részét jellemezte. Ilyesmi elképzelhetetlen például Szlovákiában.”

EREDMÉNY

A féktelen gyűlölet hevében meghozott döntések következményeként több ember, gyermek, asszony és család szenvedett, mint maga az I világháború alatt. Az ésszerűtlen és igazságtalan döntések következtében nem csak emberek millióira hozott szenvedést és halált, hanem a II világháború, népirtások azaz etnikai tisztogatások, vallás és fajüldözés és a közelgő III világháborút hozta és hozza el számunkra.

I, Milliók szenvedései:

Az I és II világháború között magyarok, szlovákok és németek ezreit költöztették ki otthonukból és indították útnak minden nélkül, gyalogosan. Máskor pedig a csehek a szlovákiai magyarokat bevagonozták, és szállították el otthonaikból. Beszámolókból tudhatjuk, hogy a magyarokat a csehek disznóólakban tartottak és lefagyott végtagokkal élték túl a telet. A románok megszállták Magyarországot Budapestig. A magyar férfiakat legyilkolták, vagy elhurcolták. Magyar hadifoglyok segítségével rabolták ki Magyarországot és Budapestet. Elvittek mindent, ami mozdítható. A gyermekhalálozás sohasem látott méreteket öltött. A rácok, azaz a szerbek, bevonultak Pécsig. A lakossági folyószámlákat megcsapolták, a szenet, és minden egyéb tüzelőanyagot kiszállítottak az országból. A Szlovákok kilakoltatták a magyarokat, és jogfosztottságban tartották őket évekig.

La Folette szenátor a republikánus Párt nevében benyújtotta a szenátusnak az Amerikai Magyarok Nemzeti tanácsának memorandumát.

“Magyarországot oly tökéletesen kifosztották, hogy mára arra sem volt elég vászon, hogy az újszülötteket bepólyázzák; ezeket az ártatlan teremtéseket selyempapírba pólyázták; arra sem volt elég vászon vagy gyapot, hogy a sebesültek sebeit bekötözzék, s a magyar sebesültek a szó szoros értelmében rothadnak a kemény és hideg kórházi ágyon.

Legyen szabad nekünk itt egy pillanatra megállnunk és megkérdeznünk: ha vannak még jó szándékú férfiak és asszonyok, akik valóban azt kívánják, hogy a wilsoni elvvel ahogy azt kidolgozták, fennmaradjanak- emlékezzenek meg ezek a férfiak és asszonyok, hogy azoknak az elveknek eredményeként ezrével szállnak sírjukba a magyar csecsemők, magyar sebesültek ezrei rothadnak el élve. Az Isten szerelmére, és mind annak a nevében ami szép és magasztos az emberi közösségben, emlékezzenek e szenvedésekre, amikor arra gondoltok, hogy mit eredményeztek a wilsoni elvvel Európában.”

Sepsiszentgyörgyből írta Eliot lelkész 1920 január 15 the Christian Register-ben: “ Egy asszonyt, aki terhes volt 25 botütésre ítéltek; az ötödik ütésnél meghalt.”

Turner a Magyarországon ekkoriban végbemenő súlyos katasztrófákat látva a következőket jegyezte le: „A csecsemők tömeges meggyilkolásáért osztoznunk kell a felelőségben a szövetségeseinkkel.” majd írja, hogy “A Németország ellen alkalmazott éhségblokádnál is borzongatóbb volt a magyar nép ellen fenntartott éhségblokád. “ Az Amerikai Unitárius Egyház bizottságának jelentése: “Erdélyben a trianoni béke több, mint két millió, a nyugati civilizációhoz és erkölcsi normákhoz tartozó személyt a román , egy olyan nép uralma alá rendelt, amelynek félig keleti civilizációja és erkölcse van. A balkáni korrupció mocsarát kiterjesztette egy olyan országra, amely mind ez ideig mentes volt tőle. A helyzet pontosan ugyan az, mintha az Egyesült Államok délnyugati területeit Mexikóhoz csatolnák, s amerikaiak millióit arra kényszerítenék, hogy olyan kormányzati forma alatt éljenek, amely ez utóbbi országban alakult ki.”

II Világháború (részlet)

Az I világháborút lezáró Versailles-i béke az egyik okozója a II Világháborúnak. Ugyanis egyes nemzetek mint például mi magyarok, terület visszaszerzési próbálkozásba fogtunk, azaz revízióba. Szintén úgy a németek vagy sok más állam. De ez így volt természetes, ugyanis ekkor még nem törődtek bele a nemzetek hogy országuk, nemzetük és sokuknak a családjuk megcsonkítva maradjon. De a trianoni béke következményei nem csak a magyaroknak okoztak szenvedéseket, hanem a magyarsággal ezer évig szoros partnerságban és barátságban élő horvátoknak is, mégpedig saját honfitársaik, a szerbek által. Ugyanis 1945 május 16-án a háború befejezése után 11 nappal kezdődött a Horvát Golgota az Osztrák-jugoszláv határon. Horváth katonák és a polgári személyek tízezreit táboroztatták Bleiburg közelében, egy nagy mezőn, az osztrák oldalon. Miután a horvát katonákat felkérték a brit hatóságok, hogy tegyék le a fegyvereiket, majd kényszerítették őket, hogy hazatérjenek – Tito partizánjai egy közeli erdőből tüzet nyitottak rájuk. A bleiburgi mezőn, hozzávetőleg ötvenezer horvát katonát mészároltak le.” (Egyesült Államok Congressional Record cimű közlönyben.)