Dr. Bánffy Ernő:

Torma Zsofia

Az európai civilizáció kezdetére vonatkozó kutatások mind gyak­rabban idézik egy olyan erdélyi tudós - Torma Zsófia - nevét, akiről eddig legjobb esetben is csak mint a nőemancipáció egyik hazai előharcosáról emlékeztek meg, amelyek a szumir kutatás kérdését tárgyalják, az írásbeliség fejlődési szakaszai meghatározásának, vagyis a szumír epigráfia és paleográfia egymást követő periódusai tisztázásának jelentősége, ha számba vesszük, hogy a Földközi tenger keleti partja mentén az ékírás szinte minden nép­nél megtalálható, alig túlozható el.

Az európai és szorosan a hazai írásbeliség kezdetei szintén a szumír korra vezethetők vissza. A szumír írásbeliség és kultúra számottevően befolyásolta a Mezopotá­miát környező népek kultúráját, s nagy hatással volt Egyiptom, Kisázsia, az iráni Fennsík és Északkelet India népeinek műveltségére, de kisugárzási körébe vonta a Földközi-tenger északkeleti partvidékeit, s a Balkán-félsziget és a Duna völgye közvetítésé­vel eljutott Erdélyig is. Mezopotámia és Erdély kapcsolataira,­ illetőleg a szumir írásbeliségnek Délkelet-Európa közvetítésével történt behatolására először Torma Zsófia figyelt fel, s ezt az akkori tudós világ rangos fúrumán az 1880-as berlini ősrégészeti kongresszuson elő is terjesztette. A kutatások kezdeti szakaszá­ban azonban állítása annyira merésznek tűnt fel, hogy néhány ős­régész (Pulszky Ferenc, Hampel József, Paul Heinecke) még, tudo­mányos hipotézisként sem akarta elfogadni. Kutatásainak erről a szakaszáról Torma Zsófia mind ez ideig kiadatlan önéletrajzi jegy­zeteiben számol be:

"... a tordosi telep több ezer darab különleges kő; csont; cserép és érc-tárgyainak nevezetesebb példányait egészen új és fontos adataiért bemutattam volt 1880-ban a berlini, 1882-ben pedig a Majna-Frankfurtban tartott régészeti congresszusok szakem­bereinek, s felhívtam azokra értekezésemben figyelműket... Minek folytán megállapították nagy horderejüket, hogy azok új világot vetnek az ősmúlt kérdéseinek tisztázására, de mivel azok újdon­sága őket is meglepte, el kellett magamat tanulmányozásukra ha­tároznom, ámbár teljes tudatában voltam annak, mily, küzdelemtel­jes leend nekem a magam törte csapáson iránytű és pihenés nélkül haladnom keresve-kutatva az összekötő pontokat, melyhez leleteim kapcsolhatók legyenek. Gyűjteményem tárgyait az összehasonlító régészet segélyével figyelmes vizsgálat alá kellett vegyem, s az egymáshoz tartozó körülményekből kivonható eredmények arra a meggyőződésre vezettek, hogy Tordos őskorára következtetve föltételezzem, miszerint úgy ezen, mint erdélyi       részünk más őstelepeit azok a trák fajú géta-dákok lakták, akikről a görögök első történetírója, Herodotus Kr.e. 500 évvel úgy emléke­zik, hogy a "Maris", azaz Maros menti területek lakói voltak. Tordos leletein ekkor fölismertem Babylon-Chaldea kultúrelemeiből keletkezett s az egyiptomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, amely hasonló volt Trója thrákjainak kultúrájával, s amelyet itt Dáciában még nem előzött az       eddigi részletek által ismert gall-kelta, pelazg-görög és etruszk-római kultúra.

Babylon ékírásos feliratai szerint ős népe turáni fajhoz tartozva szumér-akkád nép volt, kiknek kő és agyag tábláira vésett írásjegyeit és vallásos szertartásainak ceremóniáit feltüntető attribútumait-jelzőit jelvényeit összehasonlítva gyűjteményem kultuszt bemutató tárgyaival, képekkel kimutattam - Ethnograph­ische Analogien című illusztrált művemben, Jena,1894 - részlete­sen, hogy ezen ősnéprajzi adatok módosító hatásából fejlődött vonások visszatükröződnek a föléjük került mai népek hitéből s hitből magyarázható szokásaikban csakúgy, mint megvoltak azok Tró­jában Priamus thrák királynak népénél; ezek folytán azonosak Ba­bylon, Trója és Dácia papjainak vallásos fogalmait kifejező és a tárgyak representációjának teljes megfelelő symbólikus nyelvének hiero-ideogramjai s feliratai, amelyek gyűjteményem bálványocs­káira s más különféle rituális tárgyaira vésettek úgy, hogy ezen jelképes írások értelmezésére ugyanegy megfejtési módszer és si­ker alkalmazható."

Az 1880-as berlini kongresszuson Torma Zsófia találkozott a történelmi és "homéroszi" Trója felfedezőjével, Heinrich Schliemannal is. Schliemann meglepetéssel vette tudomásul, hogy Er­délyben egy hozzá hasonló státusú - dilettánsnak bélyegezett, de zseniális intuiciójú -régésznő az általa "homeroszi-nak hitt trójai leletekhez hasonló tárgyakat talált. A két felfedezés támo­gatta, kiegészítette egymást, úgyhogy Schliemann egyik legjelen­tősebb művében, az Illiosban, mely a trójai ásatásokat és ered­ményeiket tárgyalja, bőven hivatkozik is Torma Zsófia kutatása­ira s az általa talált tárgyakra. Torma Zsófia, Schliemann és ba­ráti köre - köztük a nagy angol orientalista, Archibald H. Sayce­ buzdítására, tovább fejlesztette elméletének a tordosi leleteken látható véseteire-rajzaira vonatkozó részeket, s ezekben az írásbeliség első európai jelentkezését vélte felfedezni. Hogy ez nem csak sejtés volt, hanem tudatos kutató munka eredménye, az - Tor­ma Zsófia részben közzé tett, részben kéziratban maradt tanulmá­nyain kivül - leginkább a kortárs ősrégészekkel, orientalistákkal, antrópológusokkal és más szakemberekkel folytatott tudománytör­téneti jelentőségű levelezéséből állapítható meg. A több mint 300 darabot számláló kiadatlan levelezésében Schliemann 2 és Sayce 8 kézírása mellett ott találjuk az oxfordi F. Haverfield 2, a prágai Julius Jung 3, a berlini Eduard Krause 4, és Albert Voss 13, a bécsi M. Munch 7, a müncheni Paul Reinecke 2 és Johannes Rankétól 18 levelet. A magyarországi és erdélyi magyar személyiségek közül Finaly Henrik, Goldziher Ignácz, Hampel József, id. Herepi Károly, Herrmann Antal, Hunfalvi Pál, Kuun Géza, Romer Flóris, Téglás Gábor és Török Aurel leveleit említjük, nem felejtve ki a Torma Zsófia kutatásai iránt élénk érdeklődést tanúsító Kossuth Lajos két le­velét sem, melyeket Torinóból küldött.

Torma Zsófia írásos hagyatékának - amelyet a kolozsvári Tör­ténelmi Muzeum őriz - monografikus feldolgozása mindeddig nem történt meg; csak a kutatásai során összegyújtott tárgyemlékeket ­rendezte és ismertette Roska Márton. (A Torma Zsófia gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem és régiség tárába, Kolozsvár 1941). Tudományos levelezésének külföldi tudósoktól származó darabjai­ból a Kriterion szándékszik válogatást adni Téka sorozatban.

E vállalkozás azonban korántsem teszi fölöslegessé Torma Zsófia életművének a szaktudomány mai szintjén való felmérését, ami erkölcsi kötelesség is egy olyan - méltatlanul mellőzött - tudóssal szemben, akit nem a véletlen vezetett rá nagy horderejű felfedezésére, hanem a tudatos, nagy nehézségek árán végzett kutató munka. Ami az európai írásbeliség megjelenésére vonatkozó felfe­dezéseket illeti, ma már nem lehet célunk primátusok vitatása, mégis meg kell állapítanunk, hogy az e téren érdemeket szerzett tudósok sorában Torma Zsófiát feltétlenül előkelő hely illeti meg. Ezt kortársai közül a legnagyobbak és legönzetlenebbek, ha nem 1880-ban, de a későbbiek során, - Torma Zsófia tudományos         érvei hatására - mindnyájan elismerték, s közöttük elsősorban a leglátványosabb sikereket elért Heinrich Schliemann. Kegyeletteljes és hasznos szolgálatot kívánunk tenni Torma Zsófia életműve       újra­értékelésének útján azzal, hogy írásos hagyatékának kicsiny tö­redékét közkinccsé tesszük, s azzal, hogy ezt éppen Schliemann és a kutatásaiban nagy érdemeket szerzett második feleség, Sophie leveleivel kezdjük, egyúttal tiszteletünket kívánjuk kifejez­ni minden idők egyik "legszerencsésebb" intuíciójú régésze iránt, akinek kultúrtörténeti jelentőségű tettére, a trójai ásatások megkezdésére emlékezzünk, a századik évforduló alkalmából.

A tudósnőhöz írt elismerő levelek.

Athén, 1819. jan. 25. (Német nyelven).

Mélyen Tisztelt Kisasszony!

A fölöttébb fontos okmányokat, melyeket ön becses levelével szíveskedett nekem megküldeni, első szabad órámban a legnagyobb érdeklődéssel fogom áttanulmányozni, és egyelőre a legszívélyesebb köszönetemet mondom érte.

A legkiválóbb tisztelettel, készséges híva:

                                                                                                            H.Schliemann.

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o­-

Leipzig, (1)880. (aug). 8. (Hibás németséggel, névjegyen).

Akadályozva önt a kiállításon üdvözölni, innen Bécsből mon­dok Önnek (?) és kérem önt, fogadja el barátságom és tiszteletem jeléül a képemet, remélve, hogy hamarosan megkapom az Önét.

                                                                                                            Sophi Schliemann.

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

­Athén.(18)80. 11. 6. (Németnyelven).

Tisztelt Kisasszony:

Fogadja hálás köszönetemet f. hó 30-án kelt kedves leveléért. Szívesen válaszoltam volna hamarabb, de mindig hátra volt a visszatérés a hazába, mely csak 8 nappal ezelőtt következett be, és oly végtelenül sok dolgom volt. Meg kell gondolni, hogy teljesen hiányzott nekem az idő és a nyugalom egy ilyen kellemes köteles­ség teljesítéséhez.

Én is szívesen gondolok vissza a szép berlini napokra, és szívből örvendek, hogy a sok érdekes ismeretség közt ön is ott van, tisztelt Kisasszony.

Nagyon kellemes volna nekem ezt valamikor felújítani, akár a mi szép klasszikus hazánkban, akár az ön hazájában. Hogy azonban már a következő évben eleget tehetünk-e az tán szíves meghívásá­nak és hogy meglátogathatjuk-e, nagyon kétségesnek tűnik nekem, mivel férjem új tervei őt Görögországhoz kötik. Tiszteletét kül­di önnek és üzeni, hogy új művét, mely november 1-én jelenik meg nyomtatásban, „Ilios”-nak hívják és a F. A. Brockhaus adja ki Lipcsében.

A legszívélyesebb üdvözletükkel és baráti nagyrabecsülésem kifejezésével vagyok önnek mindenkor kész híve.

                                                                                      Sophie Schliemann.

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o­-

Athén, 1882. február 9. (Francia nyelven)

Igen tisztelt Torma Kisasszony!

Élénk örömmel kaptam és mély érdeklődéssel olvastam múlt hó 29-i elragadó levelét, de legnagyobb sajnálatomra képtelen vagyok Önnek megírni az előszót a fontos műhöz, melyet Ön fontos felfe­dezéseiről készít. Először azért, mert jelenleg nagyon el vagyok foglalva Iliosom francia kiadásaival, melynek az év vége előtt meg kell jelennie a párizsi Firmin Didot és Tasa uraknál, és má­sodszor azért, mert úti előkészületeimet teszem, hogy Trója vi­dékére utazom, ahol még e hónapban nagyméretű ásatásokat kell újrakezdenem, s e munkák idején, melyek gyakran még az étkezésre sem hagynak időt, képtelen vagyok irodalmi tevékenységgel foglalkozni. Ha az Ön leleteiben bevésett jegyeket és jeleket félre ismerték a berlini kongresszuson, biztosan nem ismerik azokat fél­re, amióta megjelent Iliosom, és trójai gyűjteményem nagy részét bemutatták a német népnek és kiállították a berlini múzeumban. Új művében tehát csak az én Iliosomban található analógiákra kell Önnek hivatkoznia. Sietve átfutottam az Ön ábramellékleteit (!!!) Igen figyelemre méltó az Ön 6. melléklete, ahol különösen az ol­tárok a lángokkal hatnak rám meglepően, amilyeneket az Iliosban is látni az 1911., 1914., 1913., sz. alatt, szintúgy a figyelemre méltó jel, melyről a tudós orientalista A. Sayce értekezett Függe­lékében, 766 - 781. Old. Én is foglalkoztam vele a 394. oldalon, ahol említést tettem Önről és felfedezéseiről is. Hozzátehetném még, hogy ezt a jelet a közelmúltban a cellef-i Christian Host­mann által adarzani temetkezőhelyen kiásott edényeken dombormű­ben megtalálták. Hogy az Ön által a 7. mellékleten reprodukált jelek írásjelet képviselnek-e, mint Ön véli, e tekintetben nem merek semmilyen véleményt mondani. Ön nem tehet jobbat, mint hogy összehasonlítsa azokat a trójai jelekkel, melyeket Sayce a Füg­gelékében tárgyal.

Fogadja, kérem, igen tisztelt Torma Kisasszony, megkülönbözte­tett tiszteletem kifejezését.

Úgy gondolom, hogy trójai ásatásaimat az ősz beálltáig foly­tatom. /: utóirat németnyelven, Schliemann kézírásával:/ Sajnos, kényszerítve éreztem magam ezt a levelet franciául tollbamondani, mert írnokom nem ért németül és én elvagyok halmozva munkával. Minden kétségen kívül tisztán áll, hogy a trójaiak thrákok vol­tak, és hogy valamikor a történelem előtti korban Erdélyt és Ma­gyarországot egy thrák törzs lakta, csak ezen a módon magyarázható meg több, Trójába és Önöknél előforduló jel (azonossága), melyet másutt nem találtak. Az Ön bálványai közül csak kettőt lá­tok a trójaiakhoz hasonlókat. (I. l. sz. és II. 4. sz).

/:Természetes, hogy Schliemann a szumir kérdést nem ismerte,­ mert akkor az még ismeretlen volt. Szerk.:/.

-o­-o-o-o-o-o-o-o­-o-o-o-o-o­-o-o-o-o-o-o-o­-

FORRÁS: A NAP FIAI 1978. szeptember-október – november-december