Friedrich Klára

TATÁRLAKA TITKA

1. Rész

23 évvel ezelőtt egy munkatársam, aki ismerte a rovásírás és a sumér- magyar rokonság iránti elkötelezettségemet, örvendezve nyújtott át egy kiadványt, amelyben először pillantottam meg a tatárlakai korongot és a hozzá tartozó két táblácskát. Azóta gyűjtögetem róluk a véleményeket, megfejtéseket. Ennek a gyűjtőmunkának az eredménye ez az összefoglaló, amelynek végén saját elgondolásomat is közlöm.

Hitelesebben lehet írni kutatásunk tárgyáról, ha eredeti valóságában megtekinthetjük, sőt alaposan meg is tapogathatjuk. Így volt ez a sokak által látatlanban hamisítványnak nevezett Margit-szigeti rovásírásos kő, vagy Csepregi Ferenc táltos köveinek esetében is, ahol a személyes találkozás ezekkel az emlékekkel meggyőzött régiségükről, eredetiségükről és fontosságukról. Mintha a rég elhunyt rovó szellemének egy része ott várakozna e tárgyakban arra, hogy valaki megértse üzenetüket.

Gáborral régóta készültünk a tatárlakai koronggal való találkozásra, amely Götz László és Kabay Lizett könyveinek útmutatásai szerint Kolozsváron, az Erdély Történelmi Múzeumban várja rajongóit. Gábor 2003 decemberében a múzeumban (a régi Bástya utca, ma Str. Daicoviciu 2. sz.) azt a felvilágosítást kapta a kizárólag románul beszélő alkalmazottaktól, hogy a korongot és a táblácskákat Németországban vizsgálják. Hazatérve a következő, kolozsvári barátaink által románra fordított ajánlott levéllel kereste meg a múzeum igazgatóját:

Catre: Dl.Piso Ioan

directorului al Muzeul National de Istorie din Ardeal

str.Constantin Daicoviciu Nr.2 400020 Cluj-Napoca

Stimate Director!

Ca presedintele al Asociatiei de Scriere Runica si Crestatura Maghiara as – avea rugamintea catre dvs.

În anul 1961renumitul arheolog Nicolae Vlassa în apropierea Tartariei (Tatárlaka) a descoperit obiecte cu importata de istorie al scrisului,din care pe una stiinta istoriei,de atunci o numeste amuletul din Tartaria (Tatálakai amulett). Obiectele gasite atunci au fost duse în muzeul condus de dvs.

În 2003 decembrie cînd am fost în Cluj as-fi vrut sa-le vad în original,dar cînd m-am interesat ca unde le pot vedea am primit raspunsul ca în prezent se aflu în Germania pentru cercetare.

În viitorul apropiat mai multe membrii al asociatiei noastre vrea sa viziteze muzeul dvs. pentru a vedea obiectele cu scriere runica gasite în apropierea Tartariei,as vrea sa ma informati despre urmatoarele:

– Din ce scop,unde si de cînd se aflu discurile ceramice în cercetare? (Informatiile de mai sus sunt necesare pentru scrierea unei carti despre discurile ceramice cu scris runica gasite în Tartaria.)

– Cînd sunt duse înapoi obiectele în muzeul dvs.?

Va mai cerem ajutorul sa ne informati despre descoperirile a d-nei arheolog Torma Zsofia,daca se aflu cîteva dintre ele în muzeul condus de dvs.?

Ajutorul si colaborarea va multumesc anticipat si va rog ca raspunsul dvs. sa fie trimis pe adresa asociatiei:

Cu stima Szakács Gábor elnök

1163 Budapest, Sasvár utca 52. Magyarország

sau pe adresa e-mail: szakacsgabor@axelero.hu

Budapest 12.01.2004

Tisztelt Piso Ioan Igazgató úr!

A Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetsége elnökeként az alábbi kéréssel fordulok Önhöz.

1961-ben a neves román régész N. Vlassza az erdélyi Tatárlaka (Tartaria) közelében végzett ásatásai közben írástörténeti jelentőségű tárgyakra bukkant, amelyek egyikét azóta Tatárlakai amulettnek nevezi a történettudomány. A leletek az Ön által vezetett kolozsvári Erdély Történelmi Múzeumba kerültek.

Amikor 2003 decemberében Kolozsváron jártam, szerettem volna eredetiben is megszemlélni e kis tárgyakat, azonban kérdésemre, hogy a leletek a múzeum mely részében találhatók, az alkalmazottak azt a feleletet adták, hogy jelenleg Németországban vizsgálják őket.

Minthogy a közeljövőben a Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségének több tagja is szeretné megtekinteni a tatárlakai rovásfeliratos lelet együttest, az alábbiakról kérném szíves tájékoztatását:

– Hol, mióta és mi célból vizsgálják a korongokat? (Ennek ismerete azért szükséges, mert a leletekről, vizsgálataikról, kiállítási helyeikről könyvet állítunk össze.)

– Mikorra várható a leletek visszaszállítása a múzeumba?

Segítségét kérjük abban is, hogy amennyiben lehetséges, tájékoztasson minket, hogy Torma Zsófia régésznő leletei közül található-e néhány az Ön által vezetett múzeumban?

Együttműködését és segítségét előre is megköszönve kérem, hogy válaszát a Szövetség alábbi címére elküldeni szíveskedjék.

Szakács Gábor elnök

1163 Budapest, Sasvár u. 52. Magyarország,

e-mail: szakacsgabor@axelero.hu

Budapest, 2003. december 29.

Válasz mind a mai napig nem érkezett.

2004 júliusában Gáborral együtt kerestük fel a múzeumot, ahol ugyanazt a hét hónappal korábbi felvilágosítást kaptuk a továbbra is kizárólag románul beszélő, de egyébként udvarias dolgozóktól: még mindig Németországban tanulmányozzák a leleteket. Helyette, állítólag teljesen méretarányos és pontos másolatot láthattunk az egyik tárlóban, majd egy ilyen másolatot meg is vásárolhattunk. A korong 25000, a két táblácska egyenként 20-20000 lej-be került, amely összesen kb. 500 magyar forintnak felel meg.

A múzeumban a tárlókon csak román feliratok vannak. A kiállított anyag újkőkori része Torma Zsófia (1840-1899) gyűjtéséből származik, a régésznő neve azonban sehol sem olvasható. Nagy örömmel fedeztük fel az egyik tárlóban az általa, a Maros omladozó partfalából kimentett, törött korsók cserépedények alján rovás betűinket, köztük 6500 éves, ötletes összerovásokat, pl. (H.Zs.)

S most nézzük, mit is foglal magában a világ neves régészeinek, sumerológusainak érdeklődését is felkeltő lelet együttes!

1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza, kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant. A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a lelet 6-6500 éves. A korongon írás és képírás, az egyik táblácskán csak képírás van, ezek a felső harmaduknál át vannak fúrva. A másik táblácskán két kecskének tűnő állat és egy növény képe látható. A korongon és a képírásos táblácskán lévő jelek 1000-1500 évvel idősebbek a sumér képírás első emlékeinél, valamint helyi, tatárlakai agyagból készültek. Kövessük nyomon, hogy e száraz tényszerű adatok alapján milyen következtetésre jutottak a kutatók.

Nicolae Vlassza, a feltáró régész szerint a tatárlakai táblák feliratai nem elszigeteltek, hanem közeli rokonai a tordosi edények alján talált és a Belgrád melletti Vinca kultúra jeleinek. Valószínűnek tartja, hogy i.e. a 4.-3. évezredben mezopotámiai-sumér csoportok települtek be a Balkán északi részére és Erdély területére, így az ő hatásukra alakult ki a tatárlakai írásbeliség.

Vlassza véleménye után következzék a jelen tanulmány bevezetőjében említett kiadvány, a kecskeméti Forrás, amelynek 1981 novemberi számában igaz őstörténetünket bemutató szerzők írásai is megjelenhettek, pl. Kunszabó Ferencé, Vértessy Györgyé, Grandpierre K. Endréé.

Az 59. oldalon kezdődik Borisz Perlov, szovjet kutató írása Tatárlaka üzenete címmel. Ebből megtudjuk, hogy 1961-ben a tudományos világot régészeti szenzáció híre járta be, mert egy kis román (így!!!) településen az erdélyi Tatárlakán olyan írásos leletre bukkantak, amely ezer évvel bizonyult régebbinek a sumérekénél. Perlov a következő tudósok véleményét közli:

–          Falkenstein német sumerológus szerint Tatárlakán egy olyan írásbeliség létezett, amely sumér hatásra jött létre.

–          M. S. Hood angol régész szerint a korongot és a táblácskákat sumér kereskedők vitték Tatárlakára, ahol az őslakosok ugyan semmit nem értettek belőle, de lemásolták és vallási szertartásaikhoz felhasználták.

–          A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Régészeti Intézete laboratóriumának sumerológus szakértőjét Perlov nem nevezi meg, csupán a véleményét közli: A tatárlakai sírban férfi csontokat találtak. A táblácskák pedig helyi eredetű, széleskörűen elterjedt írásbeliség részei és kapcsolatba hozhatók Mezopotámiával és a magyar Kőrös kultúrával. Véleményem szerint ez így nagyon szép, ám a korong feliratának egészen vérfagyasztó értelmezést ad, szó szerint: „A 40. uralkodási évben Saue Isten szájának rituálisan megégettük a törzsfőnököt. Ő a tizedik.”

Névtelen szakértőnk szerint tehát a tatárlakaiak kiszolgált főnökeiket megsütötték és megették, erre egészen rákaphattak, mert már a tizediknél tartottak.

Perlov sem ért egyet e túlzott falánkságot feltételező megfejtéssel. Az ő ajánlata, amelyet az óramutató járásával ellenkezően haladva, a sumer Dzsemdet-Naszr kultúra jeleinek segítségével oldott meg, a következő: „A négy kormányzó Saue Isten, a nagyeszű nemzetségfő tiszteletére megégetett egyet.” A segítségül hívott Dzsemdet-Naszr jelek főpapnőkről tudósítanak, ezért Perlov nem zárja ki, hogy Tatárlakán is lehettek hölgyek a vallási vezetők között. Egy lényeges kérdést is feltesz: „Így hát kik voltak Tatárlaka ősi lakói, akik az i.e. 5. évezredben sumérul írtak, amikor Sumér még nem is létezett?”

Ne reménykedjünk, hogy a mi nevünket húzza ki a kalapból! Következik ugyanis Kifisin szovjet sumerológus fejtegetése, az e területen élt „ősszlávokról”, akiket a kelták isteneknek tekintettek.

A nagy tudású Götz László Keleten kél a Nap című könyvében (Püski Kiadó 1994) „a szovjet sumerológus őstörténeti mesedélutánjának és a szláv sovinizmus émelyítő ömlengéseinek” értékeli Perlov és Kifisin próbálkozását, hogy a merőben kitalált ősszlávoknak tulajdonítsák az írás feltalálását és őket tegyék meg Erdély őslakóivá. Götz László, a tatárlakai táblácskákat tengeri úton érkezett mezopotámiai-szumer érckutató és fémfeldolgozó csoportokkal hozza kapcsolatba, akik nagy számban, katonai biztosítással utaztak és hosszabb ideig tartózkodtak Erdélyben.

Kalicz Nándor Agyagistenek címmel (Corvina Kiadó 1970) írt összefoglalót az újkőkor és rézkor magyarországi emlékeiről. Ebből idézek: „Az erdélyi Alsótatárlakán (Tartaria) egy kultikus rendeltetésű gödörben 26 idol mellett előkerült egy téglalap és két korong alakú égetett agyagtábla is. Ezek bemélyített díszítése olyan jeleket őrzött meg, amelyek csaknem tökéletes párhuzamai Mezopotámiában fordulnak elő.”