Szőke István Atilla

Örökre megtartjuk

(Dallam: Gábor Áron rézágyúja…)

Atilla nagykirályunknak van egy csodás kardja,
ha avval csak egyet suhint, a nagyvilág hallja.
Az egész világon Isten Ostorának hívták,
legyőzni bátor seregét sehogyan se bírták.

Árpád apánk kacagánya vállára van vetve,
hűséggel vezette népét, s amit tett, jól tette.
Lova lába vágott mély nyomot a magyar földbe,
befestjük a Kárpátokat piros-fehér-zöldre.

Rákóczi nagy fejedelmünk kurucok vezére,
reácsapott jó néhányszor a labanc kezére.
Labanc tűnjél innen, semmi dolgod itten,
 megvédi ősi Hazánkat a mennybéli Isten!

Klapka György volt a védője Komárom várának,
nekivetette a hátát a vastag kőfalnak.
A császár serege soha nem jutott a várba,
a vitézek így vigyáztak a szent szabadságra.

A vitézek csákójára csepereg az eső,
jó népünknek hitvallása mind közt a legelső.
Mert a magyar lélek példát mutat a világnak,
így kell szolgálatot tenni a magyar Hazának.

A költőknek tolla hegye ferdére van vágva,
evvel írják a verseket nemzetük javára.
Úgy zúgnak a versek, mint a tenger habos árja,
hej, a magyar költőknek a világon nincs párja!

Kiváltságos nép a mienk, mert van szabadsága,
mert az Isten, a Jóisten vigyáz országára.
Megvédi a múltat, megvédi a hegyet-völgyet,
örökre megtartja nékünk ezt a csodás földet!