Szöllössy Sándor

SZLOVÉN PÁNSZLÁVIZMUS

            Az ortodox oroszok által terjesztett pán-szláv eszme a legkisebb szláv csoportokhoz is eljutott és kifejtette politikai hatását.  Így volt az a dél-ausztriai szlovákok esetében is.

            Az 1848-évi forradalmak és szabadságharcok a krajnai szlávokat (szlovéneket) is felbátorította az önállóságra való törekvésre. Azok nem kevesebbet akartak, mint egy kis királyságot a Monarchia területén.  A tervet, amelybe beleszámították a karinthiai szlávokat is, dr. Kaucic Krajna tartomány képviselője készítette az illetékesekhez 1848 augusztusában.  A terv lényege volt: „A Habsburgi Monarchián belül minden szlávot egy királyságban egyesíteni.” (Deutsche N. Zeitung. 1970. október 9.)  A karinthiai tartománygyűlés azonban még ugyanazon hónap 19-én nagy többséggel elutasította dr. Kaucic tervét azzal, hogy „ez a javaslat feloldana minden köteléket a tartományban élő németek és szlovákok között, mely őket évszázadokon át nyelvi különbség nélkül egymáshoz fűzte.

            A 48-as szabadságharc bukása megszűntette ugyan Kaucic ellenállását és további működését, de annál inkább élt az a bizonyos radikális elemekben: különösen a katolikus klérus tagjaiban.  Ezek a papok, mint agitátorok tevékenykedtek az anti-német területen, aminek következménye a „német iskola-egyesületek megalakulása és működése lett a német nyel védelmében.  A németek és szlovének együttélés békés gondolata azonban mindég erősebb volt, mint a Szlavón királyság szugessziója.

             Amint a magyar történelem legutóbbi szakaszából ismeretes, a magyarországi szlovének (vendek) nem voltak a magyarság ellenségei még a pán-szláv propaganda hatására sem.  A Murakőzt szláv lakosságával együtt meg is hagyta a trianoni békeszerződés Magyarországnak.  A nagy szláv gondolat szabadkőműves kalandorai azonban, mint Benes Edouard és Masaryk Tamás is, mindent elkövettek, hogy ezt a területet is a nagy szláv, ez esetben a nagy szerb érdekeltség körébe vonják.  Úgy történt meg az a aljas és szégyenletes eset, hogy „Tardieu francia elnök a Trianoni jegyzőkönyvet – pán-szláv befolyásra egy éjjel a szerbek javára meghamísította.  Úgy került a Muraköz a nagy szerb államhoz, Jugoszláviához. (dr. Málnási: Ország veszejtés. 18 old.)

            Bár a dr. Kaucic féle 1848 évi terv már rég idejét múlta, a nagy szerb gondolat fanatikusai tovább működtek.  A helyzet ugyanolyan volt e tekintetben Ausztriában is, mint Magyarországon. „Az Osztrák nemzeti kormány csak a szerb radikálisokkal tárgyalt és nem a józan szlovénekkel.  Úgy veszett el az osztrák területen élő szlovének nagy része területtel együtt és lett szerbbé. . . „

            Abban az időben Ausztria területén is ugyanaz a Foch francia marsall parancsnokolt, aki Dél-Magyarországon is.  Az a generális mindenütt a nagy szláv gondolatot támogatta és sehol sem az igazságot és az elnyomottakat.  Jelszava volt: „Teremtsetek befejezett tényeket!”  A szerbek tettek is!

            A szlávokkal kapcsolatos történetből is levonható az a következtetés, hogy a nemzetükhöz hű papok mindenütt és mindenkor gyarapították népüket és azok birtok állományák.  Tisztelet illeti őket, még ha ellenségek voltak is.  A franciáknak pedig pirulni kellene, ha tudnának még pirulni azért, mert az általuk minden utcasarkon hirdetett három szent eszmét: Liberté, Fraternité, Egalité a történelem folyamán soha és sehol nem tartották meg, hanem inkább meggyalázták. . .