Több, mint ezeregyszáz éve megérkeztek a Kárpát-medencébe a magyarok. Hét
törzsről szól a krónika, de valójában lehetett az akár húsz is. A szláv törzsek
egy orrhosszal előztek meg minket a térségben. Az itt élő gyér lakosság között
voltak szlávok, avarok, székelyek, stb. Az idők folyamán - betelepülőkkel és az
itt talált néptöredékekből összeállt a magyar nemzet.
A szlovák történelem is hasonlóan alakult. Ezeregyszáz év alatt, a
Kárpát-medencébe betódult cseh, morva, lengyel, szlovén, horvát (tót), szorb,
pseudo-huszita, német, ruszin, ukrán nép lassan nemzetté vált, irodalmi nyelvet
teremtett magának. Mindez a "rettenetes magyar elnyomás alatt" történt a kormány
orra előtt.
Az első világháború előtti néhány évtizedben történtek szánalmasan eredménytelen
kísérletek a kormány részéről a lassan öntudatosodó és a pánszlávizmusnak bedűlő
vékony szlovák vezetőréteg elnyomására. Mindez azonban eltörpült a Csehszlovák,
majd az önálló Szlovákia vad, tűzzel-vassal, törvénytelenül és embertelenül
véghezvitt magyarellenes intézkedései mellett.
A "magyar elnyomás" mithosza Trianon óta állandó fejlődésben van. Ma már az a
hir járja, hogy minden magyar tanító felpofozott minden magyarul nem tudó
nebulót. A Matica és az ultrajobb pártok ideológusai minden magyarellenes
intézkedést az "ezeréves szenvedés" dajkameséjével magyaráznak és indokolnak.
Az unos-untalan hangoztatott vádak: a Rózsahegy melletti csendőrsortűz, a három
kis szlovák gimnázium betiltása, a szlovák kettöskeresztes címer "elrablása"
mára nemcsak a szlovákok, hanem nyugat agyába is beleégetödött.
De álljon itt egy igen autentikus szlovák vezető (akit most legszívesebben
letagadnának), Hlinka páter néhány szava (Párizs, 1920), a magyar-szlovák-cseh
viszonyról. "But in three months, indeed, after only three weeks, the veil was
lifted. In this short time we have suffered more from the high-handed Czechs
than we did from the Magyars in a thousand years. Now we know: Extra Hungariam
non est vita (outside of Hungary there is no life for us). Remember these words,
time will prove their truth. Benes is an ambitious knave." ("SUITORS AND
SUPPLIANTS" by Stephen BONSAL, amerikai diplomata) Ami magyarul így hangzik:
"De három hónap alatt, valójában három hét után, a fátyol felemelkedett.
Ilyen rövid idő alatt többet szenvedtünk a pökhendi csehektől, mint ezer év
alatt a magyaroktól. Most tudjuk, hogy Hungarián kívül nincs élet. Emlékezzen
ezekre a szavakra (Bonsal), mert az idö igazolni fogja ezeket. Benes egy törtető
csaló."
Ha már a nemzetiségek elnyomásánál tartunk - emlékeztessük e önöket a
kisebbségek sorsára Hungaria határain túl?! Szíveskedjenek megismerni a skót,
ír, welszi, korzikai, baszk, katalán, breton, provánsziak, normannok
elnyomásának történelmét. Arra is gondoljanak, hogy ezen népek , sokszázéves
beolvasztási kísérlet kudarca után, sorban nyerik el ónállóságukat, vagy valódi
- kemény - autonómiájukat.
A magyar-szlovák együttélés történetének szégyenteljes meghamisítása mellett, még más is van a szlovákok rovásán:
1. A magyarok által lakott területek bekebelezése l918-ban, ami minden
nemzetközi- emberi-és közösségijog ellenes. Hol van az a népek önrendelkezési
joga, amit maguknak kiköveteltek, de hallani sem akarnak azok másokra való
alkalmazásáról?
2. A "Benesi Dekrétumok" még ma is élnek, szerves részét alkotják a szlovák
(és cseh) alkotmánynak. A magyarok jogfosztásának az eszköze volt. Ezen
túlmenően a magyar egyéni és közösségi javak elkobzásának az alapja.
3. A kierőszakolt lakosságcsere.
4. Kb. negyvenezer magyar embertelen körülmények közötti áttelepítése a Szudéta
vidékre.
5 Gyilkosságok, amelyek messze felülmúlják a híres - az egész világon
szétkürtölt - csendőr-sortűz áldozatainak számát:
a. Pozsonyligetfalu: 90 fegyvertelen, hazatérő levente lemészárlása
b.
Dobsina lakosságának egy részének (Kb. 120 személy) lemészárlása a cseh határ
másik oldalán
c. Hogyan is történt Pozsony magyar lakossága nagyobbik részének a kitelepítése?
Az ottani tábori orvos jelentése szerint a táborban rendkívül nagy volt a
gyermekhalandóság a rettenetesen rossz ellátás miatt. Kik voltak abban az
internáló táborban?
6. Hány magyar iskolát zártak be 1919-óta? Össze tudják még számolni?
7. Hány hektár földet és más ingatlant raboltak el a magyaroktól?
8. Az évszázadok során számtalan szlovák nemzetiségű püspöke, sőt
hercegprímása volt a katolikus egyháznak. Hány magyarszármazású püspöke van ma a
szlovákiai magyaroknak? Ha nem tudják, elárulom: Egy sem!
Talán ideje volna szembenézniök a magyar-gyűlöletre épített történelmi
mithoszaikkal is. Az elfogadott magyar történetírás soha sem ismerte el a
hunoktól való származásunk hagyományát. Önök viszont szemrebbenés nélkül
igénylik vissza "Svatopluk örökségét". Ennek persze lassan, de biztosan vége fog
szakadni a külföldi és becsületes szlovák történészek munkái alapján. Talán nem
volna felesleges néhány - a Matica emlőin nevelkedett történészüknek elolvasni,
a német Martin Eggers könyvét: "Das Grossmärisches Reich. Realität oder Fiction?".
Aztán ott vannak a Nagy Károly birodalmának kémjelentései és adóívei
Aachenben... Vakargathatnák a fülük tövét...
Nekünk, magyaroknak és szlovákoknak ezeréves közös történelmünk van. A mi
királyaink az Önök királyai is voltak. A Szentkorona alatt Önöknek ugyanolyan
jogok jártak, mint bárkinek a Kárpát medencében. Csak ne próbáljanak mai jogokat
követelni a hűbéres társadalom idejére, mert azok igencsak egyformák voltak
egész Európában. Ha mi jobbágyok voltunk, Önök is azok voltak, ha szabadok, Önök
is szabadok voltak. Ha a földesuraik keményen bántak magukkal, mivelünk sem
különbül. Panaszra nincs okuk.
Szlovákiai útaim során számtalan ellenséges megnyilvánulással találkoztam, ami
erősen gondolkozóba ejtett. Ugyanis addigi tapasztalataim alapján ezeket
érthetetlennek találtam.
Nekünk talán csak a szovjetekkel és a románokkal kapcsolatban van ellenséges
érzületünk, de az soha sem nyilvánul meg az egyéni érintkezés szintjén. Voltak
munkatársaim mindkét népből. Sokszor együtt ültünk az irodai étkezőasztalánál,
de eszünkbe nem jutott szóban vagy magatartásban kifejezni egymás iránti
ellenszenvünket. Észak Szlovákiában viszont ez napirenden volt.
A szlovák emberrel soha semmi bajunk nem volt. A magyargyűlöletből élő
politikus, pedagógus, újságíró annál nagyobb, majdnem jóvátehetetlen kárt
okozott a két nép hagyományos viszonyában. Ha ezt valaha is sikerülne visszájára
fordítani, mindkét népnek óriási hasznára lenne.
Előbb-utóbb, a legvadabb csúcs-szlovák is rá fog jönni, hogy népeink egymásra
vannak utalva politikai, és gazdasági síkon egyaránt. Ha a szlovákok feladják
erőszakos magyarirtási kísérletüket. és teljes autonómiát adnak nékik, örök
barátság lenne a részünk. A határok lassan elmosódnak, de az etnikai határok
hosszú évszázadokra megmaradnak, a biológia törvényei szerint.
Ami a NATO, de főként az EU tagságot illeti ezekben a testületekben, semmi
keresnivalója nincs egy soviniszta népnek, amely megtagadja a legelemibb emberi
és önkormányzati jogokat a karmai közé lökött kisebbségnek. Amikor Nagy
Britannia szabadon engedi Írország nagyobbik részét, több-kevesebb autonómiát ad
Skóciának, Walesnek vagy Spanyolország a Baszkoknak és Katalánoknak, Olaszország
a Dél-Tiroliaknak, és - horribile dictu - a franciák Korzikának, hová tart
Szlovákia? Milyen jogon tart számot immunitásra?
Azoktól a magyarországi személyektől (még a külügyminisztériumban is), akik mindenáron figyelemmel akarnak lenni az utódállamok "érzékenységére", csak annyit kérdezek: Mikor voltak a románok, szlovákok, szerbek tekintettel a mi érzékenyésünkre? Egész Európában minket ért a legnagyobb sérelem 1920-ban és ismét 1947-ben. Itt az ideje a Nyugatnak való visszafeleselésnek. Azok már túlságosan hozzászoktak - a Szovjetben nevelkedett külügyéreink és baloldali politikusaink szervilizmusához. Csak annak parancsolnak, aki hajlandó azokat teljesiteni. A blöfföt nem szabad komolyan venni.
(Ez a cikk megjelent az KAPU cimü folyóirat 2002 évi harmadik számában)
--
VISIT OUR HUNGARIAN HISTORY HOME PAGE
NÉZZE MEG HONLAPUNKAT
http://www.net.hu/corvinus or http://www.hungary.com/corvinus