Szijártó János

MAGYARÁZAT A MEGFEJTHETETLENRE

Új fizikai geometria rendszer bevezetését javasolja dr. Balogh Sándor professzor

Számos fizikus, matematikus foglalkozott már a bennünket körülvevő tér egyelőre ismeretlen, vagy legalábbis kevéssé ismert, de sokak szerint létező elemeivel. Dr. Balogh Sándor – aki nyugdíjba vonulása előtt egy amerikai egyetemen tanított – minden energiáját arra fordította az elmúlt években, hogy összegyűjtse az ezzel kapcsolatos évszázados kutatásokat. Szinte megszállottan gyűjtött be minden olyan információt, ami hozzásegítette egy kétségkívül érdekes elmélet kidolgozásához.

Több száz oldalas angol nyelven íródott munkáját egyelőre még nem publikálta hivatalosan, s amint azt legutóbbi tihanyi találkozásunk alkalmával mondta: még keresi a legmegfelelőbb kiadót. Ugyanis nem szeretné, ha az olvasók sci-fi-nek, vagy valamilyen „tudományos-fantasztikus” regénynek néznék könyvét. – Az általam leírtak ugyanis az utolsó betűig elismert tudósok kutatásain alapszanak – hangsúlyozta.

- A matematika számokkal, formulákkal, egyenletekkel foglalkozik, a geometria pontokkal, vonalakkal, felületekkel. Míg a matematika a legmagasabb absztrakciós szinten kezeli a valóságot, azaz csak a dolgok mennyisége, illetve mérete érdekli, a geometria valamivel alacsonyabb szinten a tárgyak formáját, méretét, helyét és pozícióját határozza meg. Hans Reichenbach ma már klasszikusnak számító 1928-ban kiadott munkájában külön fejezetben hangsúlyozza a geometria szerepét a viszonyok ábrázolásában. Úgy gondolom, hogy a geometria segítségével bizonyíthatjuk és érthetjük meg a magasabb dimenziók létezését – mondta dr. Balogh Sándor. - A német Peter Plichta kidolgozta a természet matematikai alapjait. Munkájában többször említi, hogy a természetet csak négy térdimenziós geometriai rendszerben lehet megmagyarázni. Magam is úgy gondolom, hogy a jelenleg használt geometria elégtelen, mivel sok fizikai jelenséget nem tud megmagyarázni, vagy éppen csak nyakatekert fogalmakkal tud megoldani. Az én célom egyebek között az is, hogy egy új, fizikai geometriai rendszer bevezetését javasoljam, amely lehetővé teszi a már említett anomáliák feloldását és a számításokban a végtelen eredmények kiküszöbölését.

Euclides mintegy 2300 évvel ezelőtt fektette le a róla elnevezett geometria alapjait, amely magába foglal huszonhárom definíciót, számos feltevésen alapuló állítást, ami tulajdonképpen a mai napig tartja magát. Azóta természetesen ez számos új feltevéssel bővült, de az újdonságok mind a három térdimenziós geometrián belül „mozogtak”.

- Míg a 19. században az euclidesi geometria kielégítette Newton mozgástörvényein alapuló materialista tudományok igényeit, addig a 20. század elején Einstein egy újabb, elméleti geometriához, a ”görbült tér” geometriájához fordult segítségért. A következő évtizedek aztán újabb problémákat vetettek fel, amelyekre a korábbi elméletek egyike sem adott választ. Ilyenek a távolbahatás, a fénynél gyorsabb sebesség, a quantum-számításokba becsúszó végtelen problémája, de az elektromágnesesség és a gravitációs mezők, valamint azok sűrűsége sem oldható meg a három térdimenzión alapuló geometriában. Meg kell említenem két fizikus, Klauza és Klein elméletét, akik négy térdimenzióval - az idővel mint ötödikkel – végeztek számításokat, azonban ezzel Enstein sem tudott igazán sokat kezdeni, mert nem tudta hova helyezni a negyedik térdimenziót. Bár jó néhányan közel álltak a megoldáshoz, a matematikusok között egyedül a német Colerus alkotott maradandót A ponttól a négy dimenzióig című munkájában. Azóta több tanulmány, elmélet jelent meg a kérdéskörben, amelyek alapján összegezhetünk néhány fontos momentumot: dimenzió a valóságnak, illetve azon belül a térnek a tulajdonsága. Ezen belül a geometriai dimenzió fogalma a valóságnak, illetve a világegyetemnek azon tulajdonságaival foglalkozik, amely kifejezi nemcsak az absztrakt tér, hanem az abban helyet foglaló tárgyak kiterjedését is, és vizsgálja a tárgy szabadságfokát, valamint a vektorrendszerek lehetőségét – tette hozzá a professzor.

Mint megtudtam, a szabadságfok egy tárgynak más tárgyakhoz viszonyuló cselekvőképességére értendő. Például két anyagi tárgy azaz test nem hatolhat egymásba, míg az energia behatolhat az anyagi test által elfoglalt helyre, anélkül, hogy a test kárt szenvedne, , tehát az energiának nagyobb szabadságfoka van, mint az említett anyagi testnek. De jó példa erre az is, hogy egy kémiai folyamat magasabb szabadságfokot követel mint a fizikai, mechanikai, hiszen ez utóbbiak Newton törvényein – és az ismert vektorrendszeren – alapszanak, addig a vegytan új vektorrendszert kíván, mert ennek folyamatai más dimenzióban zajlanak. Dr. Balogh Sándor mindezek figyelembe vételével szűrte le feltevéseit, amelyeket szerinte alkalmazni kéne a jelenlegi geometriában és a tudomány számos más területén.

A három dimenziós Föld felszíne felett repülő halad. Látszólag nincs semmi kapcsolat a két objektum között, de ha valami meghibásodik a gépen, akkor azt a Föld magához vonzza. Azaz van gravitáció, ami olyan ”távolbahatás”, ami alapján feltételezhetünk egy negyedik dimenziós kapcsolatot a két test között. Eszerint a gravitációt magasabb, négydimenziós jelenségként értelmezhetjük. A negyedik dimenzióban tulajdonképpen mezőt kell feltételezünk, ahol tömegvonzás mellett a sugárzó energia, például a mágnesesség, vagy a rádióhullámok foglalnak helyet.

A „4-D” mező felett a nagyobb szabadságfokú ötödik mező lehetséges, ahol az energiatartalmú anyagi mező, vagy hullám energia létezik. A következő dimenzió az élő, növényi bioformát rejti magában. Elég ha csak arra gondolunk, mitől nőnek a fák a gravitációval ellentétes irányba. Aztán a hetedik dimenzióban elképzelhető az élő állati bioforma, a nyolcadikon az emberi forma, az anyaghoz kötött szabad lélek, illetve szellem. A kilencedik dimenzióban lehetségesek a mégmagasabb szabadságfokú mezők, mint például az anyaghoz nem kötött szellemek, és végül a legmagasabb létezö dimenzió azaz lehető legnagyobb szabadságfokú abszolút lény. Mindez logikus magyarázata lenne számos megfejthetetlen problémának, amit a tudomány több területén, de a geometriában s metafizikában is több, mint 2000 esztendeje hordozunk magukkal – vélekedett dr. Balogh Sándor.

 Veszprémi NAPLÓ, december 10, 2004