Szentkatolnai Bálint Gábor igazs

Hunfalvy Pál fontos szerepet játszott Bálint Gábor eletében. A jogász Hunfalvy Pál felső-magyarországi szepesi származású német volt. Hunfalvy-t eredetileg Hunsdorfer-nek hívták. A nevét akkor magyarosította, mikor 1841-ben tagja lett az Magyar Tudományos Akadémiának. 1851-ben kinevezték akadémiai főkönyvtárosnak. Ezt az állást haláláig, 1891-ig megtartotta.

Hunfalvy a Bach-korszakban szerezte meg hatalmi pozicióját (állását) és mindvégig osztrák érdekeket szolgált. A főkönyvtáros fanatikus (vakbuzgó) szószólója lett annak a gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak. Szentkatolnai Bálint Gábor, aki Közép Ázsiában és a Kaukázusban is keresett magyar nyelvrokonokat emiatt került vele konfliktusba (ellentétbe). A székely nyelvtudós szerint a magyar nyelv az altáji nyelvekkel, a törökkel, mongollal stb. áll rokonsági kapcsolatban. A Hunfalvyval keletkezett vita miatt Szentkatolnai Bálint nem kapott a Magyar Tudományos Akadémián állást és 1879-ben elkeseredve elhagyta Magyarországot. A későbbi Magyar Tudományos Akadémiai titkára, a nemzeti költő Arany János a Hunfalvy-Szentkatolnai Bálint vitáról a következő epigramokat írta:

Hunfalvy nemcsak negatív szerepet játszott Bálint Gábor tudományos pályafutásában, hanem alapvetően négy területen ártott a magyar nyelvészetnek, nyelveredetkutatásnak: 1) torz elemzések alapján a magyar-finn nyelvrokonságot erőltette; 2) nem támogatta a magyar nyelvészek belekapcsolódását az ékírás megfejtésébe; 3) lehetetlenné tette a magyar gyökrendszer kutatását; 4) lefokozta a magyar-török, illetve altáji nyelvek kapcsolatát. Ez a kapcsolat csak másodlagos státuszt (helyet) kapott a finnugor rokonsági kapcsolat után. E négy téma (tárgy) megvitatása után kiértékeljük Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol kutatását módszertani sempontból.[2] Levonjuk azt a következtetést, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor elméleti munkája sokkal szilárdabb alapokon áll, mint Hunfalvyé. Ezért Bálint Gábor nagyobb nyelvtudós volt mint Hunfalvy Pál és munkája sokkal fontosabb szerepet játszik majd a megkövesedett dogmáktól (tantételektől) mentes magyar nyelvészetben.

Hunfalvy miután 1851-ben kinevezték főkönyvtárossá az Akadémián rögtön támadásba lendült a Czuczor-Fogarasi Nagyszótár ellen. Mivel Hunfalvy nem tudta a szótár szerkesztését leállítani, igyekezett a tudományos pilléreit kiütni:[3]

A Kőszirtek, mellyekben a nyelvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a betük jelentése és a szógyökök (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 110)

Valamely nyelvnek szógyökeiről egyedül a rokon nyelvek vizsgálálátával együtt lehet okosan beszélni (Magyar Academiai Értesitő, 1851, Marc. 29, 111).

De még kézzel foghatóbban akarom megmutatni, hogy a rokon nyelvek tudása nélkül nyelvészkedni nem lehet. (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 111).

Hunfalvy szerint magyar szók csak akkor tartoznak az alapszókészlethez ha ezek a ún. rokonnyelvekben, finn stb. fordulnak elö. Magyar gyökök, amelyek nem fordulnak elö rokonnyelvekben nem tartoznak az alapszókészlethez. Ezek jövevényszók, átvételek más nyelvekböl.

Hunfalvy programja (munkaterve) elveti a szógyökerek tanát mivel tudománytalannak tartja. Helyette a következö teljesen ésszerűtlen programot (munkatervet) javasolta:[4]

„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés nélkül hozza fel.

Azon eredeti nyelvanyagot, melly ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő, hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitünjék.

Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől, melly visszásságra vezet.

Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a tudomány tekintélyét nem bírja.”

Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémiai Értesítőben (112 ol.) kiadott dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső összefüggésrendszerének feltérképezésére. Ez a Czuczor-Fogarasi-szótár ma is párját ritkítja és pótolhatatlan kulturális (műveltségi) kincsünk).Tehát Hunfalvy lényegében elveti azt a gondolatot, hogy a magyar ragozó nyelv, ahol szavak úgy képződnek, hogy toldalékokat (képzőt, jelt, ragot) ragasztunk a gyökhöz. A magyar szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol sem olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján feltételezhetjük, csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a körérvelés iskolapéldája (klasszikus példája). Úgyhogy egy bizonyos lexikai (szótári) elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az rokonnyelvben elöfordul. Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökökkel rendelkeznek. A mai, modern (korszerű) nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési módszerét, mert lexikai (szótári) elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar nyelv rendszeréböl következik az, hogy valamely elem szógyöknek minösül-e vagy sem. Emiatt a Hunfalvy-paradigmát (elméletet) logikai, azaz tudományos alapon a modern (korszerű) nyelvészet elutasítja. Mivel ez a paradigma (elmélet) képezi a finnugorisztika paradigmáját (alapelméletét), emiatt az egész paradigma (elmélet) tévúton jár. A Hunfalvy-program olyan bizarre következményekkel jár, hogy a magyarban csak és csakis akkor lehetnek szógyökök, ha azok a rokonnyelvekben is előfordulnak. Ezeket ekkor finnugor eredetűnek nevezi. Ami nem fordul elő más finnugor nyelvekben, azt csak jövevényszóként, átvételként kezeli. Hogy Hunfalvy tévtanainak még milyen hatása van a mai magyarországi egyetemeken használt tankönyvekre igazolja a következő idézet: “Elveiket (mármint Czuczor Fogarasi elveit, ml.) Hunfalvy Pál már 1851 elítélte; új szellemű történeti kutatást sürget”.[5]

A magyar nyelv finn rokonságát alig kutatták a XIX. közepéig. Ez megváltozott az 1848-1849 szabadságharc után. Tíz évig, 1849-1859 között Magyarországon a Bach korszak dúlt, amelyben németesítették a Magyar Tudományos Akadémiát. Hunfalvy Pál a Bach-korszak alatt hatalmi pozicíóba (állásba) került. 1851-ben még feltételezett egy ural-altáji nyelvcsaládot, holott akkor már vallja azt a nézetet, hogy a magyar közelebb áll a finnhez, mint a törökhöz.[6] Az 1856-ban általa kiadott Magyar Nyelvészet c. folyóirat Első évfolyama első számában Hunfalvy szerint a magyar nyelvtudományt az indogermán, árja nyelvészet alapjaira kell helyezni. Csak úgy tudja elképzeli, hogy a magyarság európai nemzetté tud válni: “most ébredünk a nyelvtudományra, ijedten vesszük észre, hová jutottak mások. Különösen a remek nyelvtudomány a szanszkritában lelte már alapját.” “Tehát a magyar nyelvtudományt is csak nyelvhasonlítás utján lehet elérnünk.” 1860-ban már a kizárolagos finn rokonság mellett teszi le a voksot.

Hogy a finnugor elmélet milyen torz magyar alapgyököket szül ezt a következő első emberi szükségleteket kifejező igékkel: eszik, iszik mutatjuk be. Feltételezhetjük, hogy az ősmagyaroknak is az étel, ital tartozott az első emberi szükségletekhez. Emiatt nincsen semmilyen ok feltételezni azt, hogy ezeknek az igéknek a gyökeit e-, i- más nyelvekböl vették volna át a magyarban. De még nehezebb ezeket az elemi gyököket a finn, illetve a finnugor ősnyelvből származtatni, mert ezek az elemek mind a finnben, mind az ősnyelvben kétszótagúak. Lásd:

i-sz-ik: gyök i- ittam: finn: juoda; finnugor alapalak: *juke, *juγe (Rédei-Lakó 1972)

e-sz-ik: gyök e- ettem: finn: syöda; finnugor alapalak: *sewe, *seγe (Rédei-Lakó 1972)

Ragozó nyelvekben egy gyökpárhuzamot, ami egyébként itt nem is áll fenn, az i- alapvetően különbözik az *juke, *juγe alakjaitól és e- az *sewe, *seγe alakjaitól, de akkor sem lehet a magyar egyszótagú gyököt levezetni a finn kétszótagú gyökökböl.[7] Ilyen torz levezetések akkor adódnak, ha figyelmen kívül hagyják a ragozó nyelvek tulajdonságait.

Hasonló torz levezetések keletkeznek tiszta magyar gyökök esetén is. Itt van például az ad- igegyök, amely Lakó-Rédei szerint ősi örökség a finnugor korból. Az alapalakja *amta:

A magyar ad- igealak nem egyezik a finn és az észt szóalakkal, mert annak alaktana teljesen más mint a magyar ad-é. Antaa főnévi igenév alakja anta-a. A szótő antá-nak formája szótagolás útján an+ta. Az elsö szótagot használják az elsö személy jelen idő képzésére: an+nan: én adok. Ezért nem lehet a magyar –d hangot az –nt- vagy -nd- hangból levezetni, mert a finn an- szótagnak ellenpárja a magyarban tiszta gyök, azaz ad-. A finn és az észt szavak inkább egyeznek a mongol-török megfelelőivel és nem állanak kapcsolatban a magyar ad- igealakkal. A finn és az észt an- szótővel kapcsolatban:

A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem, megfelelőjük inkább megvan a mongol-török nyelvekben:

Nagy az eltérés, pl. a zürjén ud- = itat és a magyar ad szó között. A zürjén szó a mongollal azonos:

Érdekes az is, hogy e szavunk nincs meg az úgynevezett „ugor" nyelvekben, tehát hogyan lehet akkor finnugornak nyilvánítani?

1991-ben a finnugor nyelvész Klima kimutatta, hogy 660 finn-ugor elem fordul elö a magyar nyelvben. Ebböl 319 vogul, 287 osztják, 221 züjén, 199 votyák, 153 cseremisz, 156 mordvin, 212 finn, 160 észt és 173 lapp. A Czuczor-Fogarasi Nagyszótár szerint 2080 szótári alapelem létezik (gyökök + toldalék) a magyar nyelvben. Ez esetben a finn-magyar szótári egyezések a magyar alapszókészlet 10% alatt van. Ha a finnugor elemek közül figyelembe vesszük a gyököket akkor ez még kisebb arány lesz.

1850 körül beindult az ékíráskutatás a Közel Keleten. Angol és francia tudósok járnak az élén. Ragozó nyelvekre bukkannak, mint például a neo-elami, amelynek szerkezetét Henry Rawlinson és Edward Norris fejti meg. Edwin Norris a tanulmányában segédnyelvekként használja az ural-altáji nyelveket is, mert ragozó szerkezetüek.[8] 1853-ban Rawlinson a sumír írást és nyelvet igazolja. 1854-ban Julius Oppert rendszerezni kezdi az ismert ékírást, ezt szkíta-tatárnak nevezi. 1855-ban Rawlinson sumír-asszír kétnyelvü táblákat fedez fel. 1856-ban Oppert megkezdte nyelvészeti bizonyítást és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat rá arra, hogy a legidősebb ékírásos nyelv, a sumír, rokonnyelv a finnel, törökkel és magyarral. 1869-ben Oppert ezt a nyelvet a közel keleti turáni őslakóknak tulajdonítja. Az első egynyelvű sumír szöveget az angol Archibald Sayce fejti meg és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban Francois Lenormant teszi közzé az elsö sumír nyelvtant, amelyben bizonyitja sumír és az ural-altaji nyelvek rokonságát.

Holott a nyugati ékírásmegfejtök első nemzedéke jelzi, hogy a magyar meg hasonló ragozó nyelvek rokon kapcsolatban állnak a sumírral, az ékírás feltatálók ragozó nyelvével, de a magyar tudományos élet nem csatlakozik e kutatásokhoz. Még akkor sem, ha ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször kértek segítséget magyar nyelvészektől. Az egyetlen ok, amiért nem csatlakoznak magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz: Hunfalvy Pál, a Magyar Tudományos Akadémia atyaistene ellenezte és nem vette komolyan ezt a kutatást:

“Nemcsak nem szabad, de nevetségig gyermekes, a skütha néven legott magyart érteni; söt hogy a’ magyar nemzet legösibb történeteit az altaji nyelvü népek, ösi történeteivel együtt kell nyomozni. Innen ha halljuk és olvassuk, hogy Rawlinson és Oppert az ékiratok között skütha nyelvü nyomokra találtak: mit tartsunk ezekröl? Legokosabban: semmit se, míg az ékiratokat nem tudják jól olvasni –mitöl még távolka vannak: ‘s míg magunkat is nem fogjuk olvashatni. De ha mégis akarunk valamit tartani ezen fölfedezésröl, hát tartsuk azt: hogy ezen skütha nyelvnomok altaji nyelvüek lehetnek, mellyeket majd ügy érthetjük meg, ha az altaji nyelveket összesen jól értjük; de mellyeket bizonyosan soha nem fogunk jól megérteni, ha mellözük a’ magyarral rokon nyelveket.”[9]

Hunfalvy néhány évvel később elismeri, hogy a sumír rokonságba áll az altajinak, ural-altajinak mondott nyelvekkel. De mivel a magyar már a finn alá került, nem lehet kapcsolat a magyar és a sumír között.[10] Hunfalvy 1875-ben még ír elismerö levelet Francois Lenormant-nak, amelyben kifejti, hogy nem akar már a sumír-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni. Igy Hunfalvy egyszemélyben felelős azért, hogy magyar nyelvészek, Magyarország ne szerezzen dicsőséget az ékíráskutatásban.

Miért nyilvanitotta Hunfalvy Pál a Czuczor-Fogarasi Nagyszótárt tudománytalannak?

A reformkornak volt nyelvi-kulturális programja is. Egyik fontos társadalmi célpontja, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon közigazgatási nyelv számára. 1830 november 15-én e cél érdekéböl létrejött a Magyar Tudós Társaság, amelynek elnöke Teleki József már 1821-ben javasolja a magyar nyelv szótárának megírását. Az MTA két tagja kapja meg a feladatot, hogy írják meg a szótárt, Czuczor Gergely és Fogarasi János. Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes volt Győrött; és az 1848-1849 Forradalom és Szabadságharc habsburgellenes szerepe miatt a kufsteini börtönbe zárták. Fogarasi János (1801-1878) legfelsőbb bíróságon bíróként müködött és nyelvészettel is foglalkozott. A ún. Akadémiai Nagyszótárt tizenkét év alatt írták meg. 1862-1874 között hat részben jelent meg és 110.784 cimszót tartalmazott.

A Magyar Nyelv nagyszótára négy irányelv alapján íródott: a magyar szókészlet összegyűjtése; a magyar szókészlet elemeinek, tulajdonságainak feltérképezése, jelentéseinek rögzítése; a magyar szavak etimológiáját (szószármaztatását) vizsgálja és a magyar gyökkészlet más nyelvekkel való összehasonlítását. Ezért mondható, hogy értelmező, etimológiai (szószármaztató) és összehasonlító szótár egyben.

A szótár újszerű, mert szétválasztja a az ún. gyököket a toldaléktól (jel, képzö, rag). Czuczor-Fogarasi szerint magyar gyök olyan alapelem, amelynek nincsenek már származékai, azaz ragok, képzők, jelek, és amelyeket nem lehet tovább kicsinyíteni, anélkül, hogy alapjelentését, alapszerkezetét el ne vesztené. Vagy másképpen: a gyök olyan szókészleti elem, amelynek még toldalék nélkül is van hangtani és jelentéstani értelme és azonossága. Czuczor-Fogarasi szerint a magyar nyelvben több mint 2000 egyszótagú gyök létezik. Ezekböl lehet a szókészlet többi elemeit levezetni. A magyar nyelv ún. ragozó nyelv. A magyar nyelvnek kb. 200 ragja van és ebböl 80 egyszerű. A magyar nyelvben a következö gyöktípusok léteznek:

Tehát egyhangból álló gyök: 20; kéthangból álló gyök: 481; és nem CVC: CVC; 501 (25%): 1500 (75%). A A többi gyöktípus levezetése ragozással, főnevesítéssel történik:

VCV: apa, anya, atya, áru, babó, baka, banya, bátya, béke, béka, bika, boka, csata, csiga, eke, ima, eme, epe, iga, kapa, baka

Igy a magyar szókészlet elemeinek etimológiáját (szószármaztatását) a gyökök segítségével lehet levezetni. Czuczor-Fogarasi a gyököket használták az összehasonlító nyelvészethez.[11] De igen óvatosak voltak messzemenő következményeket levonni, ami a magyar nyelv rokonsági kapcsolatait illeti.

Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendök és nem másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú lexikai elemek ragok, képzők, jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatóak hasonló alakú és jelentésbeli gyökökkel.[12] Ezek a szógyök-halmazok alkotják az ún. “szóbokrokat”. Igy a magyar szógyökök arról ismerhetők fel, hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. Itt van például a K-R mássalhangzós gerinccel rendelkezö, egyszótagú szógyökökből álló szóbokrok, melyet Czuczor-Fogarasi a különböző magánhangzók képzésével, illetve további ragozással vezet le. A K-R gyök elvont gyök, melyet teremtő gyöknek nevezünk, hiszen a K-R hangszerkezet nagyon sokféle hasonló jelentéssel rendelkező gyökmódosulást képes előállítani:

kar- (magyar szógyök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés), kar-ám (magyar képzés)

ker- (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés), ker-ít (magyar képzés), ker-ing ( magyar képzés), kér-eg (magyar képzés),

kor- (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés), kor-lát (magyar képzés)

kör- (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés), kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés)

Mint látjuk magánhangzók elvileg szabadon váltakoznak. Mássalhangzók csak ún. természetes hangtani kategóriák (csoportok) keretében függhetnek össze egymással, azaz a gyökök módosulásai csak hasonló jellegű mássalhangzók, illetve ugyanabban a helyzetben képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló típusú (jellegű) mássalhangzók, k-, g- és gy- rokon robbanó hangok. Lásd:

Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai és e szógyökök jelentésbelileg össze kell, hogy függjenek. Ennek a lexikai kutató elvnek a következő következmények vannak.

A teremtő gyökök jegyzéke képezi a magyar szótár axiomatikus (természetes) elemeit.

A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve “szóbokrokat” tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.

Magyar gyöknek számít, amelyik valamilyen szóbokornak tagja. Idegen, illetve jövevénygyök olyan gyök, amelyik rokontalan.

A magyar szótárnak kohéziós (összetartó) ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem elszigetelt szókészleti elemek halmaza.

A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy jelentésbeli fogalommal is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a “tudás” nyelve, mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva.

Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve a szóbokrok feltérképezése megtörtént. Addig nem szabad hozzáfogni.

Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelveknek lexikai szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nemmagyar szó között, és a magyar szó valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.

Hunfalvy azért nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi szótárt, mert nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti szépségeit, előnyeit. Azért kellett eltitkolni a magyarok előtt a gyökrendszert.

A déli vonal kutatásának -- ami a magyar nyelv eredetét és őshazát illeti --, fontos lökést adott gróf Széchenyi István fellépése, hogy egyfajta hitvallás: „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni – Europában egyedüli heterogen sarjadék – ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit.”[13] Az alapos magyar-altáji kapcsolatok kutatása Vámbéry Armin (1831/32-1913) nevéhez füzödik. Vámbéry török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök volt a brittek szolgálatában. 1869-ben kirobbant az “ugor-török háború”, mikor megjelenik a “Magyar és török-tatár szóegyezések”. Vámbéry szerint a magyar nyelv “egyformán ugor és török jellemü”. Szentkatolnai Bálint Gábor az ugor-török háborúban Vámbéry mellé állt Hunfalvyval és Budenz-cel szemben, akik az egyoldalú finnugor rokonságot képviselték. Az ugorok csak azért győztek ebben a vitában, mert az akadémiai kulcspozicíók (kulcsállások) a kezükben voltak. Tehát nem beszélhetünk tudományos győzelemröl. Hunfalvyék mindenáron erőltették a finn rokonságot. Ezt a vonalat meg kellett nyerni, még akkor is ha sok ellenpélda volt. Emiatt Bálint Gábornak 1879-ben el kellett hagyni Magyarországot.

A finnugornak mondott elemek hetven százalékban megtalálhatók az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókészlet negyven százaléka csak egyetlenegy ún. finnugor nyelvben fordul elő, míg a sumír-altáji (mongol-török-tunguz) megfelelők nagy számban és több nyelvben fellelhetők. A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemző, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedő eurázsiai szavak – a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.

Az ősi szókincs jórészt ilyenekből áll: pl. Lakó-Redei számozás szerinti 143 magyar fej-et nem lehet elszigetelni az altáji nyelvektől és külön csoportosítani a finn nyelvekkel:

Itt lent elemzem Szentkatolnai Bálint Gábor tanulmányát “Párhuzam a magyar és mongol nyelv téren” (Budapest, 1877).

1. A magyar-mongol párhuzamként Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökre, ősszóra hívatkozik. Főleg Kresznerics Ferenc első magyar gyökszótárából dolgozik.

2. Szentkatolnai Bálint Gábor helyesen alkalmazza a szóelemzést: különbséget tesz gyökök, ősszók és toldalékok között.

3. Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökrendszer ontológiáját (létezéstanát) is feltételezi. A legtöbb ősszó, gyök a hallás, vagy látás által képződött. Az első esetben a hangutánzók kelletkeztek. Az utóbbi esetben az ember szájával utánozta az alakot. Emiatt az ősszók, gyökök száma csekély de igen tág jelentésüek voltak.

4. Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a gyökök nem betűk képletének, hanem tágjelentésű, igen rövid, jobbára egytagú szavak önhangzós, vagy mássalhangzós előhanggal és olyan mássalhangzós utóhanggal képezett része, amely az összónak leglényegesebb része, mert festői részét képezi.

5. Szentkatolnai Bálint Gábor három csoportot mutat be magyar-mongol párhuzamokkal:

1) “Az elsö szócsoport alapjául az ar-, er-, ir-, or-, ör-, ur-, ür- hangutánzó ősszót. vagy gyököt tartom mindazon jelentésekkel, a melyek az irgés, fürgés-, forgásféle mozgással természetesen vagy analogia szerint összefüggnek”: ir-eg, or-s-ó, ör-vény, f-er-eg, f-er-dik, p-er-eg, b-or-ít, f-ar, f-or-og, f-ür-ge, s-er-í, s-ír-ül, s-ür-ög, k—r és mongol megfelelöi.

2) Hangutánzók: “A második szócsoport, hangutánzók, alapszavát szolgáltatta az embernek azon hang, melyet az ember saját vagy más állat talpának, mint legelőször észlelt lapos tárgynak a földre tételénél hallott. A lapos tárgy e hang előidézhetésén kivül sajátsága az elterülés, belépés, továbba a könnyűség, s igy a lebbenés, lobbanás, mely azután a víz és tűz emelkedésére is analogia szerént alkalmaztatott”: ap-ad, t-ap-od, t-op-ot, t-ep-si, t-ep-s-ed, t-ap-o-gat, l-ap-o-gat, l-ap-i, l-ap-u, l-ap-úl, l-ap-ít, l-ep-csen, l-ep-ed-ö, l-ep-el, l-eb-eg, l-eb-ben, l-eb-bel, l-eb-in, l-ob-og, l-ob-ban és mongol megfelelői.

3) Alakutánzók. “Ezen harmadik szócsoport alapját képező am-, em-, om-, öm-, um-, üm- ősszót alakutánzónak tartom, mert e csoport megfigyelése után közös alapjelentésül a gömbölyűséget vehetni föl s valóban a fentebbi ősszó kiejtésénél minden ép nyelvérzékű altaji vagy turáni ember észlelheti is a száj gömbösödését. A gömbölyű testnek egyik kiváló tulajdonsága a gurulás, hömpölygés; de a mozdúlatlan képzelt gömbölyü test emlékeztethette a fajunkbeli ösembert egyrészt a magasságra (emel, domborodik), a teljességre, továbbá az együttességre, összeállásra, kumkorodása és másrészt a homorodása, göbésségre (mélység és ürességre)”:

1) h-em-per-eg, h-om-pöly-ög, h-en-ger-eg, h-en-ter-eg, öm-lik, om-lik, üm-ög

2) az együttesség alapjelentésével: em-el, h-om-p, h-om-pol, h-an-t, h-om-lok

3) az együttesség (kumás, kunkorodás, gomolyítás) alapjelentésével: g-öm-böly-eg, g-öm-böly-ü, g-öm-b, h-om-or-odik, k-om-or-odik, k-on-dor-odik, g-üm-ö, g-um-ó

5) az am-, em-, om-, öm, stb. alakú gyök t, cz, sz, cs előhanggal az csomó (együttesség) alapjelentése mellett: t-om-por-a, t-öm-eg, t-öm-öszöl, d-öm-öszöl, gy-öm-öszöl, d-om-b, cs-om-ó, cs-om-bolyít, cs-im-bók

6) Az am-, em-, om-, öm stb. alakú alapszónak b-s, p-s alakjai: ép-, öb-öl, öv, öv, iv, üv-eg

7) kh elöhanggal: h-ab, h-op-olyag, h-öb-ör-cs, k-eb-el, k-öp-enyeg, k-öp-eszt, k-op-aszt, k-öp-ör-ödik, k-up-ás, g-ub-ás, g-öb-és, h-up-a

Bálint Gábor a fenti példákkal kimutatja, hogy aránylag sok magyar-mongol gyökpárhuzam létezik, holott alig van párhuzam a két nyelv között a ragok szintjén. Ez azt jelenti, hogy a magyar-mongol nyelvi párhuzamok nagy régiek, akkor fejlödtek ki, mikor a két nyelvben még nem léteztek ragok, amelyekkel szóbokrokat lehet képezni.

Ez a táblázat is világosan mutatja, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor jobban értett a nyelvészethez mint Hunfalvy Pál és olyan korszerű koncepcíókat (fogalmakat), mint gyök, szóelemzés, stb. alkalmazta a magyar nyelv elemzésében és nyelvrokonsági fejtegetéseiben.

[1] Arany János ezt Szentkatolnai Bálint Gábor röpiratára írta, melyben a székely nyelvész panaszosan kikelt az Akadémia és a kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele. Lásd Arany János: Akadémiai papírszeletek II, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956.

[2] Szentkatolnai Bálint Gábor, Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, Budapest, 1877.

[3] Hunfalvy Pál, Magyar Academiai Értesítö, 1851, Marc. 29.

[4] Arany János a Hunfalvy féle kutató programról, amely alapvetően tagadja a gyökrendszert és igyekszik a magyar szavak erdetét levezetni más nyelvekböl a következö leleplezö költeményeit írta:

Az ORTHOLOGUSOKRA

Kisütik, hogy a magyar nyelv

Nincs, nem is lesz, nem is volt;

Ami új van benne, mind rossz,

Ami régi, az meg tót.

Motto: Üsd, nem anyád!

Közmondás

Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész?

Tartozik ez tereád?… Egy bizonyos: nem anyád!

III

A Nagy Munka

Szót, ragot és képzöt idegentől mennyit oroztál

Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,

Miklosisch és Dankovszky nyomán s irigyelve bab’werjók’,

Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.

S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hagy,

Most jön a német, oláh, új-görög és talián,

Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos

Ujító szellem vak dühe fúrt-faragott.

E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán

Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.

(1881 vagy 1882)

IV.

Ahogy indult a nyelvészet árja;

Árpád nyelve csak ferdített árja.

Ezután már hát hiába

Küldtök vissza Ázsiába

Illünk az orosz igába,

A nagy Szláviába

(Arany János, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956).

[5] Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba, H. Bottyánfy Éva, Horváth Mária, Korompay Klára, D. Mátai Mária, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.

[6] Hunfalvy Pál, Nyelvészeti nagy tennivalóinkról, Új Magyar Muzeum, Elsö folyam: 1850-1, Második kötet. Pest, Emich Gusztáv. 1851.

[7] Lakó, György, Rédei Károly. 1971, 1972, 1978. A magyar szókészlet finnugor elemei I-III. Budapest: Akadémia Kiadó.

[8] Edward Norris, Memoir on the Scythic Version of the Behistun Inscription (lásd: Erdy Miklos, A sumír, ural-altaji, magyar rokonság története; I. rész: a 19. század, New York, 1974).

[9] Hunfalvy Pál: A török, magyar és finn szók egybehasonlítása, Új Magyar Muzeum V. évfolyam, második kötet. Pest, 149, 1855.

[10] Hunfalvy Pál, Bábel Tornya, Budapesti Szemle, 1857.

[11] John Halloran szerint a sumír gyökök (V, CV, VC, CVC) megoszlása fordítottja a magyarénak: a két hangból álló gyök (VC, CV): 30%; CVC (70%). (Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm.)

[12] Ez az alapelv, hogy “hasonló hangszerkezet, hasonló jelentés” a sumírben is müködik. Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm: “The structurally-organized lexicon makes it easy to see that words having the same consonant are often related in meaning. Certain sets of abstract ideas are associated with each consonant.”

[13] Gróf Széchenyi István, Kelet népe 1841, 16 ol.

	szóelemzés	gyök	gyökök nyelvösszehasonlításban	Magyar ösnyelv	Kapcsolat jelentés és hangszerkezet között	Dogmatikus nyelvrokonsági elmélet
Hunfalvy	-	-	-	-	-	+
Szentkatolnai Bálint	+	+	+	+	+	-