SZELÉNYI IMRE

Az idegen nyelvű – angol, francia, amerikai tudósok által megfejtett cuneiformok fonetikusan leírt szavai után, igen nehéz a szöveget a magyar nyelvvel összevetni. De ennek ellenére is félreérthetetlenül kimutatható ezekből is a szumér-magyar rokonság.

A cuneiformoknak a magyar nyelvvel való összehasonlításánál azonban végezzünk egy „nyelvtisztítást”. Térjünk vissza az „ősmagyar nyelvhez” mindenféle „nyelvújítás” nélkül, hiszen az évezredes nyelvi rokonság kutatásánál vissza kell térnünk legalább is a legrégibb történelmi ismereteink szerinti helyzethez.

Ennek alapján végezzünk el egy összehasonlítást, melynek szelleme kísérje további szemlélődésünket. ROGERS: „CUNEIFORM PARALLELS OF THE OLD TESTAMENT” c. munkájában leközli „Ashurnazipal” (Assurbanipal) annaleseinek tábláit. Ezek K. e. 668-662-ben írottak. Asszyr semiták által. Tehát 3000 évvel későbbi eredetűek, mint a tiszta szumér nyelvi emlékek – az „ÚR”-i táblák és cylinderek.

Vessük össze a táblákat a legrégibb magyar nyelvemlékkel – a K. u. 1236-ból eredő „Halotti Beszéd” szövegével.

Ezek után kérdezem: Tagadható-e még a szumér-magyar rokonság? Ugyanez a tábla felsorolja a régi szumér városokat:

A következőkben sorra veszek minden cylindert és táblát, melyeknek magyar vonatkozásai semmiképpen nem vitathatók.

„Rátámadtam az Eufrátesz völgyére, majd a Földközi-tenger vidékére törtem ki, ahol Damascus közelében elfoglaltam PATINT (Apatin), HAMAT (Harmat) és a legerősebb királyságot, ahol BEN-HADAD uralkodott.” (Ben=fi)

A fentieket azért is emlitem, mivel hogy a híres Wesselényi családnak előneve: Hadadi. HADAD községünk is van Kassa felett.

A könyvben következő nálunk ma is létező nevek szerepelnek: Balat, Pethor, Kus, Kál, Turtán, Tilmár, Parád, Kassa, Bana, Abda, Mada, Palástu, Bél, Kutha, Sur, Temeny. . .

A felirat igazolja, hogy Adad-Nirari K. e. 812-783 több harcot vezet az OMRI ivadékok ellen, akik a Perzsa-öböl környékén éltek, vagyis Szuméria dél-keleti pártjain s K. e. 806, 805, 803 és 797-ben újra és újra fellázadtak, amikor is az utolsó küzdelem után Keletre szorultak, Szusza irányába. Ez a törzs lett a Porus-Puli-Turán-i nép (Porus hegy maradt utána meg, Chussal együtt, amiről Herodotos / Perzsa Hadsereg VII.70/ is elmélkedik: 1. Afrikai Chuss törzsek (Ethiópok) most I. Sargonnal vívott végzetes csatájuk után már 2. Ázsiai Chuss törzsek (Ethiópok) lettek? (Cfr. Cath. Bibl. Encycl. 233.old.) Herodotos, III. 94. szumér törzsek: Mares, Mari, Tibareni.

Mint jellegzetességet említem fel, hogy OMRI név egészen 1836-ig élt Magyarországon, csak a nyelvújítás hozta ki az: IMRE-t (Dr. Erdélyi L.: Szent Imre és kora, Szeged, 1930) Az OMRI törzsek ős szumérok, akiknek törzs vezérük volt: MARY, MA MAROS. (Telekiné Kovács Mária: Szumér folyónevek, Krónika, NY. 1959 számai.)

„HADAD NIRARI” uralkodáson 6. évében a Balik-tóra törtem rá, ahol a harcban elesett JANUM fejedelem, majd az Eufráteszen áttörve, elfoglaltam TIMAR-t ( Tilmár), itt fogadtam azután a hittesek hódolatát.” -- Gyanú és Timár ma is élő magyar szavak. Említ két királynevet még: BIRIDRI (BIR-IDRI) és IR-KULINA, ezek a nevek: Bir, Pir, Ir, ma is használt irodalmi szavak.

A Tigris feletti Diarbehr-ben óriási monolitkő hirdeti az Airn hegy oldalában a következő neveket: KAR, KITALA, SANGAR, CARCHEMIS, KUNDASHI, KUM, MUCH, KAL-PARUD, GABAR, KAAIMAN, DARGA, és ARGANA. Ezek az ősi szavak tanuskodnak az ősi szumér birodalom nagyságáról és magyar rokonságáról. Íme: Kar, Karnagy, Karó, Karos szék, Kondás, Kál, Parádfürdő, Kálmán, Mucha stb. ma is élő magyar nevek.

A felirat elmondja a világtörténelem egyik legvéresebb csatáját. KARKAR, KARKÁR fővárosuk volt, vagyis a KAR OK és rendek székhelye. (91-102 sor) „Abbul, Akkur, Ina, Isata, Aspur.” 1200 harci kocsi, 1200 huszár, 20000 gyalogos, végül 2000 kocsi, 10000 gyalogos, esett csak fogságba: Karkárból, BIRI-DRI-ből AHABB-ból. Mind ősi szumér hely. „Utána átvonultam KAIMAN országán, ahol HADAD-URANAK áldozatot mutattam be. A levert 11 vezér is jelen volt.” (Calah felirat, kiadta L. Rawlison, 35 N. 1.)

A Calah (ma Kaláka) irat a következő neveket örökitette meg: Karkár, Abda, Dana, (Győr megyei faluk ma), Madai, Palástu, Gizil-Bunda, Pár-sua, Mesu.

Kultúrtörténeti szempontból igen fontos érvek: „MARI királynál találtam 2300 ezüst talentumot, 20 aranyat, 3000 réztálat (rézkorszak van s nem bronzkorszak), 5000 vastálat, sok színes ruhát, bútorokat, ágyakat.” Hatalmas hadi sarcot vetett ki rájuk és kötelezte: Babilont, Bor-sippát és Kuthát, hogy BÉL-hez, az istenek istenéhez imádkozzanak!

Így világos, hogy milyen keverten írnak, amikor Babilont és Assurt nem szumér nyelvünek írják, hanem a szumér városok után: Babilóniai és Asszír nyelvnek. Ezek a városok politikailag kifejlődtek, önállóságra törtek, de népeik szumérok s a szumér nyelvet beszélték és írták. Pár ragadmány-szóval és elferdítéssel, amit az Encyclopedia Britannica is észrevett és kiemelt. (21. köt.: Sumerians.)

K.e. 746-ban hatalmas lázadás tört ki Babilóniában és az Eufrátesz nyugati részén, ahol PULUPOROS (Poros-puli) volt a Babilónia és Suri, a szíriai vidék királya. Majd Assur ellen indult és ÁRPÁD-nál megütköztek. Döntetlen csata után ÁRPÁD szabad maradt (K. e. 742-740). Erre újra fellázadnak az Eufrátesz-i törzsek REZON királyuk alatt. (Rezon: K. e. 734), de Tiglathpilesser III. leverte őket. A leigázó harc K. e. 732-ben ért véget, amikor is 591 városi vezetőt kiirtottak, 2000 szám kivetésbe hurcoltak.

Még mindig látszik, hogy nem ment olyan könnyen a szemita asszír-babiloni királyoknak letörni az ősi szumér canaanita-hittes együttest. Ez az oszlop további hősi küzdelmeket és harcokat jegyzett fel:

„Újra fellázadtak KAR-HADAD, KASHA-KHASA hegyeinek a lakói, ARA város, megtámadtam a Sar-bau hegyekben ASKAMI, JADABI városokat és JÁRAKI hegyeket és 19 tartományokat foglaltam el. A kormányzókon kívül 30,300 katonát és embert deportáltattam.” K. e 733-732-ben. KHADARA újra elfoglalja anyai királyságát Damascusban (205 sorok.). Itt laknak a canaaniták.

Nemrót táblája

Ez a Nemrót-tábla történelmi cáfolat Halevy és munkatársai megdőlt feltevéseivel szemben, akik nemcsak a szumér történelmet nem tudták kiértékelni, de magának Nemrótnak a létezését is mítosznak minősítették, az asszír-babilóniai kultúrát fogadva el minden kultúra és műveltség kezdeteként. Pedig az asszír-babiloni kultúra az ős szumér világ kultúrájának romjaira épült, népének kegyetlen nagyvilágba üldözése után, I. és II. Sargon által.

Nemrót törzsei: Kustash, Urik, Sibitti, Pisires, Eniel, Panum, Tar, Sulub, Nassur, Uski, Urbala, Thuk, Uri, Matari, Sani, Salam, Metinti, Jehu, Koush, Hanus. Tartományaik: Kumru, Kui, Gebal, Karkemish, Harmath, Salam, Gurzum, Kasha, Tabál, Tuk, Ishun, Kuski, Árva, Ammon, Moal, Aske, Juda, Aduma, Gaza. – PEKÁR király.

A nyugati hadjáratát III. Tiglathpilasser (K. e. 745-727) a következőkkel fejezte be: „Aranyaikat, ruháikat, ezüstjüket, vasat, rezet, festéket (ajakfestékek!) s amit a tenger és az országaik termettek, a királyi kincstárt, lovaikat, őszvéreiket, csordáikat, mindent elhoztam.”

II. Sargon (K.e. 722-705) újabb lázadások, véres harcok, mire elpusztította a városaikat, felégetett mindent és deportáltatott 27.900 harcost. Újra kitörnek és lángban állanak: Harmath, Kalák, Habor, Árpád, Hanus, Raphiát, Sibil, majd drámai küzdelemben elvesztik a KARKARI CSATÁT. (K. e. 722,721,720 és 707) Az utolsó királyuk Ilubidi volt Karkárból.

A nyelvrokonság a napfényre került leletek és az élőnyelv alapján állapítható meg. A leletek a szumér kép és rovásírást mutatják. (K. e. 4000-3000, 3000-2800-2360.) A calcolit történelmikor, ősi dinasztiák kora. A szumér kultúra hatalmas hatása mindenütt megtalálható a közel-keleti népeknél (akkád, szemita, asszír, babilóniai nyelv), majd a kettős alfabetik-szisztéma Ugarit-ban és az ősi Perzsában. Mindenütt szumér hatás. (Cfr. Dr. Steinmüller – Dr. Reid -- Dr.Müller: Cath. Bibl. Encycl., 1147 old.)

Amikor pedig Dárius büszke haragjában hadat vezetett a Pannóniában élő szumér-utódok ellen, zászlaján szumér írással csábította őket. De megverték. Dáriusnak (K. e. 513) ezt a bűntető hadjáratát még Herodotos sem érti jól, mert maga is ellentmondásba keveredik.[1] Herodotos történelmi munkájában 5 zavaros hely van:

A Boghaz-Kői (Bughaz-Kői = Bukhackői = Bugackői ) gazdag ékírásos leletek, melyet Ankara vidékén találtak, alapjaiban rendítették meg az addigi őstörténeti elméleteket. W. J. Hamilton 1835. évi felfedezései a Hittes-probléma bevetésével, megzavarták a történészek és nyelvészek nyugalmát, kik a mózesi leírások alapján mindent megoldottnak és elintézettnek véltek. Az addigi tudományos felfogások szerint, a szumérok és hittesek csak afféle Mezopotámiába vagy környékére tévedt barbár törzsek, gyülevész népség voltak, akik csak romboltak, amit a többi kultúr teremtő népek alkottak. A hittesek problémája azonban a Bugackői ékírások világában hatalmas nyelvészeti, népvándorláskori és őstörténelmi kérdéseket vetett fel, amivel az addig rendelkezésre álló források mélységesen hallgattak. A szumér-hittes birodalmak népeinek egy-egy „ismeretlen törzséről” szóló zavaros, sokszor teljesen hamis magyarázatok odavezettek, hogy többé senki eligazodni nem tudott. Így lett a szumér, hittesekből „ismeretlen nép, melynek származása, nyelve, faja a közös múltba vezet.”!

A német, francia és amerikai tudósok nem elégedtek meg azonban ezzel a hirtelen kitalált teóriával, mely szerint Kis-Ázsia a híd Európa felé s így Európából vad, kóborló törzsek szivárogtak át az Ígéret földjére, ahol azonban a kultúra, nyelv és művészet mindig szemita volt. Hiába írta össze Kutsche a 32 szemita nyelvjárást, hiába hirdették, hogy a görög Herodotos, Strabo, Thukidides, Athenaeus mindent pontosan leírtak, a modern kutatások lehántolták a 3000 éves ferdítéseket, másításokat és téves fordításokat. Mindenekelőtt beigazolódott, hogy Herodotos, Strabo, Thukidides és Athenaeus görög írásait nem helyesen értelmezték a fordításoknál. A legnagyobb problémait Dárius perzsa királynak a már említett K. e. 514-513 hadjárata volt a Duna mellett lakó „scythák ellen”, akiknek meghódítására szumér feliratú táblákat vittek a perzsa harcosok maguk előtt, mert Dárius is „igen veszélyes vállalkozásnak tartotta ezt a háborúját”. A problémát még nehezebbé tette, hogy Herodotos még egyéb súlyos és megoldatlan kérdéseket hagyott nyitva IV. könyvében, amint írja a következőket:

b) Ott a „scytháktól” a dunai hídverés után a többi néptörzsektől elütő ifjú ajándékot ajánlott fel Dáriusnak: sólymot, egeret, békát és öt nyilat, miközben ősei sírját emlegette!

(Herodotos: I. 56, -- 173, 171, -- VII. 74,75, 77, -- I. 93, 73, -- V. 12, 16, 98, -- I. 94, 196, -- VII. 170, -- VIII. 73-3, -- IV. 24-30, -- II. 33, -- IV. 49

Strabo: XIV. 664, -- XII. 549, -- XIV. 27, 661, -- XII. 566, 542, 543, 318, 570, -- VII. 321, 322, -- XI. 517-518, -- XII. 548.

a) –hoz: A történelmi megállapításokat az alábbiakban ismertetem: A fenti történészek sajnos hiányosan ismerték az őskori történelmet, földrajzi névmegjelöléseik helytelenek s mivel szumér-hittes nyelvben járatlanok voltak, nem vizsgálták meg, hogy az általuk SCYTHÁK-nak elírt népek, a Dunamenti országokban milyen nyelven beszéltek, honnét jöttek és mióta laktak ott?

b) – hez: Herodotos K. e. 485-444-ben élt s a többi említett történész még később, Mózes viszont K. e. 700-600 közt élt s így mindkét most említett forrás 1500 évvel későbbi keletű mint az újonnan felfedezett ékírásos emlékek, szobrok, iratok, feliratok, agyagtáblák igazoltak.

Az ősi szumér-hittes hagyományokat mende-mondákból Odysseuszi költői fantáziával és nem kis mértékben elfogultsággal összekeverő „történetírókkal” szemben most az ősi kövek, iratok, kultúra és civilizáció szólaltak meg megdönthetetlen bizonyítékkal.

A Bogház-Keui ékírásos leletek komoly kiértékelő munkára késztették a német, görög, francia, angol és amerikai tudósokat, kik megállapították, hogy ezek az ékírások magas kultúráról, civilizált népről, ősibb nyelvről tanúskodnak, mint amikről ezideig ezen a földrészen tudtak. (Anatolia). Segítségükre jöttek az amerikaiaknak Sardes-i kutatása, mely megvilágította a görögök előtti Boghaz-Keui dicső múltat s a német tudósok mutatták ki, hogy ez a nyelv és kultúra megelőzte a görögök által ismert történelmet, nyelvet és kultúrát. Ez a kultúra a Fekete-tenger, az Aegei-tenger, a Perzsa-öböl, a Taurusz-hegység és Arménia között virágzott. (Strabo: XIV. 664, The Peoples of Asia Minor: The Cambridge Ancient History, II. köt. The Egyptian and Hittite Empires, 1-2 old. NY., 1924. kiad. McMillan Corp.) E történelmi megállapítás után újabb kérdések tömege merül fel. Mit jelent: Boghaz-Keui, Haly, Kültepe, Chalybas, Alybas, Yürük, Ivriz, Eregi stb.?

A felfedezett ősi népet elkeresztelték Siopi-nak, Amisus-nak, Ciliciai-nak, Tarzusina, Örmény-nek, Ázsiai barbár-nak, Elő-görög-nek, Indus-nak, Egyiptomi-nak, Perzsának, Sangarius-nak, szóval Trójától egész Hekubáig. Az 5000 éves kövek azonban vallottak és a nyelvészek, archeológusok, antropológusok, történészek, modern kutatásai módszerének eredményeképpen a következők váltak nyilvánvalókká:

1. A Haly folyó vidéke és völgye sokkal régibb kulturális korokat mutat, mint amiről a görögök írtak. Jóval a görögök előtt a hittesek fővárosa Boghaz-Keui pompázott.

2. A hittesek lakta Fekete-tenger partvidékén gazdag ötvös ipar virágzott, ami mezopotámiai eredetű.[3]

3. A Samsun és Trebizont között feltárt művészi fazekak és feliratok a K. előtti 2000 évre nyúlnak vissza s a Kültepei vas és ezüstbányák, a mezopotámiai ős-szumér civilizációt és kultúrát tükrözik, ahol Nemrót palotái és függőkertjei, csatornái és várai, városai és ipara virágzott.

4. Remek termetű teljesen kifejlett emberek csontvázait találták, melyek elütnek az araboktól, perzsáktól és indusoktól és a nyomott fejű barbároktól. E hittes harcosokhoz a mai örmények hasonlítanak. Akik szintén szumér leszármazottak, Kuthasból, s így Szuméria volt őshazájuk.[4]

5. Amikor a kutatók kijelentették, hogy a megtalált csontvázak az Adriai-tenger partjáról kerültek oda, nem sejtették, hogy a legnagyobb történelmi igazságot fedték fel.[5] I. Sargon K. e. 2600 évvel elűzte a szumérokat hazájukból. Az elűzöttek leszármazói alapították az Adria partján a mai Száva és Dráva között Carpi birodalmukat és ugyancsak szumér menekültek alapították az Aegei-tenger szigetén Karpatos városát, amit Herodotos és a többi történetíró már nem is ismertek. Ezer évvel később, K. e. 1500-ban ezek az ősi szumér utódok jöttek vissza az Eufrátesz és Tigris völgyeibe, hogy megsegítsék ottani véreiket és vissza állítsák az ősi szumér birodalmat. Ez igazolja az egyiptomi királyok támadását Arad, Rabhiát, Gath, Gezer, Makida, Sur, Usu, Arka, Ung, és Kádes ellen. Az Orontes véres völgyeit Kádesnél Béka völgynek hívták. (The Age of Ramses II. 142 old. II. köt.) E Béka-völgyet nevezi az Ószövetségi forrás „Riblach”-nak.

6. A Boghaz-keui ékírásos töredékek jellemző adatokat szolgáltattak II. Ramsesz K. e. 1989-i háborújához, amikor Murtallu, a hittes király, több vezérével együtt lázadt fel ellene. E vezérek nevei: Naharin, Arad, Karkemish, Kode, Kades, Nuges, Ekeret (Ugarit), Meshenet, mind a hittes birodalom szíriai alkirályai voltak (Kezveden és Pédes).

7. A nyelvészek s néprajz szakírók Szumériából (Assur-Armania-Babilon) származó két töredéket találtak Kültepe kutatásainál, melyeket I. Sargon vitetett Cappadociába (Síria), Ganesbe (Kanes) K. e. 2250-ben a szumér Buruskhanda támadása elől. A Ganes-Kanes-be került Kültepei leletekben felismerték annak teljes azonosságát a szumériai Kish városban talált leletekével. A Kültepei lelet igazolta a hittesek szumér mivoltát. Így a K. e. 1800-beli hittesek új történelmi megvilágításba kerültek.[6]

8. Az archeológiai kutatások megtaláltak az Ivriz faragott kőtábláját, melynek jelenlétében a király díszes köntösben több alaktól körülvéve kezében szőlőfürttel és kukoricacsövekkel mutat be áldozatot a vetemények istenének. Az alakok, hajviselet, ruhák, díszítő elemek, az ősi szumér kultúrát mutatják. A szumér kultúr hatás Asszíriában is mindenütt érezhető.

9. A hittes történelem az Eufrátesz völgyében érintkezik az ős-szumér történelemmel és az adatok alapján megálapítható, hogy Szumériából valók és a későbbi századokban Carchemish fővárossal egységes országot képeztek, míg II. Sargon K. e. 717-ben le nem igázta a szumér-hittes-cánaáni törzseket. (Carchemish-csata, K. e. 717.)

Ammiánus Marcellinus XXVIII. 1-5-ben fontos történelmi tényt álapít meg. „Maximus császár a CAPRI törzsekből származott, akiket a KÁRPÁTOK-beli ősi otthonukból, a magas TÁTRÁ-ból Diocletianus Pannóniába telepített át.”

a) A Capri-nép a Kárpátokban lakott, a Magas Tátra vidékén, ahol az ősi szumér ÁRVA nevet találtuk meg (a magas Tátra Árvában van).

b) Dárius tehát pontosan tudta, hogy szumér törzsek ellen vezet írtó hadjáratot és tőlük szenvedett verességet.

c) Világos tehát, hogy nem „scythák” laktak ott, hanem a „skutasok”, akik ősi szumér nép voltak.

d) Pannóniában szumér származású vagy szumér rokonnépek laktak, amit a Pannun, Balat, Mechek, Mór, Fót, Rába, és Lajta szumér törzsnevek mai napig hirdetnek. Ezek a törzsek verték meg Dáriust K. e. 513-ban, nem pedig a „scythák”, kik ekkor még Ázsiában éltek. Jogos a feltevés, hogy Herodotos IV. kötete 6. fejezetének utolsó sorában említett SKUTAS mindazokat az aldunai tájokat és népeket jelentette, melyeket tévesen SCYTHA-nak írtak a fordítók. Ezek után magától adódik a következtetés, hogy K. e. 2260-ban I. Sargon, valamint K. e. 707-ben II. Sargon népirtásai elől menekült ős-szumér törzsek úgymint a Cárpi (Kárpát), Balat, Pannun, Mór, Rába, Mechek, Fót, Arad, Árva, Ugra, Bugackőy, Kád, Kál, Árpád, nem vesztek el, nem pustultak ki hanem Pannóniában éltek és a Carpi törzsek Kárpát birodalma a Szávától a magas Tátráig és a Lajtától az Aldunáig terjedt.

HERODOROS: (K. e. 484-445) A történelem kilence könyve. Goodley Prof. Harvard

University – fordítása, London 1957, mely fordítás Amerika 628 egyetemén és az összes angol egyetemeken hivatalosan elfogadott. A SZUMÉR-MAGYAR ROKONSÁG kérdésében hatalmas fordítási hibával szolgál Goodley Prof. fordítása. Ugyanis:

GOODLEY: A „SKUTAS” –t – SKYTAS-nak fordította s ezzel az egész cselekvést és történelmi színteret a szumér SKUTAS-utódokról, akik Pannoniában éltek – az Ázsiában lakó SKYTÁK-hoz tette át. Azonban:

HERODOTOS: Aki tudatosan írta a „SKUTAS” elnevezést, mert másutt, ahol a „SKYTÁK”-ról van szó, nem „SKUTHASOK”-nak nevezi őket, saját maga cáfolja meg Prof. Goodley fordítását.

HERODOTOS: IV. kötet. 49. fejezetében a DANUBIO-t emlegeti és a MARIS (MAROS) folyót is, de folyó leírásainál – a fordítók magyarázatai

szerint, itt is és a II. kötet. 33. fejezeténél az „ISTER”-rel kapcsolatban földrajzi hiányosságokat követ el.

DARIUS – a már említett hadjáratainak leírásainál elmondja, hogy Dárius a Boszporuson kelt át és TRÁCIÁN keresztül haladt – tehát a mai FEKETE-TENGER és az ADRIAI TENGER KÖZÖTT vonult fel.

DARIUS vonulásának leírásánál viszont a „TAURIC” hegyet és a „MAIIATIN” – kifejezést használja, ami a TAURUS hegyet és a MEOTIUS ingoványait jelenti. Ezen a DON-DONEC-Georgia területén vannak és nem TRÁCIÁ-ban. Viszont a IV. köt. 3. fej. 5. sorában „TAFRON LIMNÉN”- tehát „putrid sea” – „rotható tó, mocsár” szerepel, amihez a TRÁCIÁN keresztül vonuló DARIUS ért. Ha logikusan követjük DARIUS csapatainak útját s hozzá vesszük azt a történelmi tényt, hogy csapatai előtt „szumér feliratú” táblákat vitetett – semmiképpen sem vonulhatott az ázsiai „Skhyták” ellen, mert azoknak nem ez volt a nyelvük, hanem csakis a PANNÓNIÁBAN lakó „SKUTAS” – szumér utódokat akarta elpusztítani és igy a Herodotos által leirt DANUBIÓ-i hidverés a mai „DRÁVÁN” történhetett és a „rothadó tó” a „TAFROS”- csakis az útvonalba eső „BALATON” lehetett. De maga Herodotos leírásának idevonatkozó része is helyesbíti az előbbi tévedését, amint a IV. köt. 33. fejezetében írja: „APÓ DÉ SKUTHÉON ÉDÉ DEKAMENOUS AIEI TOUS PLESIOKHÓRUS KOMIZEN AUTÁ TÓ PRÓS HIRPERÉS HEKÁSTÁTO EPI TON ADRIEN. „

Ezzel HERODOTOS kétségtelenül igazolja DARIUS Pannónia ellen irányuló megtorló hadjáratát, a DRÁVA-i hidverést, mert a SZUMÉR-PANNONOK birodalma a Szávánál kezdődött. Itt azonban visszavonultak a Dráváig, ami stratégiailag teljesen indokolt. Ezzel a hadjárat színtere a valódi és indokolt területre tevődik – hiszen DÁRIUS csak a Perzsa érdekköröket sértő és az arra veszélyt jelentő népek megsemmisítésére törekedhetett. Miután a hivatalos történelmi álláspont elismeri a már ismertetett „KUTASI LEROHANÁST” – s még két hadjáratot rögzít, melyet a menekülésben felerősödött szumér utódok „PANNÓNIÁBÓL” vezettek az „ŐSHAZA” megsegítésére, teljesen indokolt, hogy DÁRIUS bűntető hadjárata ellenük – a PANNONOK ellen – és semmiképpen sem a SKYTÁK ellen irányult, akikkel a perzsáknak sohasem volt összeütközésük.

DR. KELTIE és DR. A. G. KELLER: The History of Nations: Africa, Collier. N.Y.

CATHOLIC BIBLICAL ENCYCLOPEDIA. DR. STEINMÜLLER, DR. MÜLLER, DR. SULLIVAN, Wagner Inc. New York City, 1956.

ATLAS OF THE BIBLE. DR. RAWLEY, DR. REID, DR. W. F. ALBRIGHT, DR. R. De VAUX. Kaukasusen Länder. Régi térkép.

ROGERS: Cuneiform Parallels to the Old Testament. Cath. University, Washington.

Szelényi Imre 1961-ben kiadott munkáját (München) új meglátások alapján kiegészítette Tomory Zsuzsa és Botos László.

[1] Goodley ford. – Harvard University Press. London kiadás, 1950. IV. köt. 5-7 (205. old) – IV. köt. 8-9, IV. köt. 11 és IV. köt. 4-5 fejezetek (203 old.)

[2] Cfr. Marchant-Charles: Cassel’s Latin Dictionary, 85 old – Lázár J. Krónika, NY. 1959 nov. száma: Elamita törzsek a Kárpátokon és a Duna Medencében – “Uz-iber uralom” K. e. 1200.

[3] Meg kell emlitenünk, hogy az angol Dr. John Dayton szerint minden fém-korszak Európában a Kárpát Medencében kezdődött, s innen terjedt el a világban. (Dr. John Dayton: Metals, Minerals, Glazing and Man, Harraps Publ. London 1978.) – A Sumeriában talált arany tárgyak aranya kárpát -medencei aranyból készültek. (S. Tomory)

[4] Burry-Cook-Adock. The Hittite Empire, -- The Anatolian Type, 5. old. II. köt.,: “Probably art has only increased the sloping forehead given by Nature and the Hittite warriors of the fourteenth century B.C. and the Armenians of today have the same characteristic profile.”

[5] “ -- of the Adriatic the coast population has generally differed from that of the inland country high above it.” “—of the Adriatic the coast population has generally differed from 1288”, Ramses II. attacks Cadesh, II. köt. 144-145 old. 3 térkép.

[6] The Peoples of Asia-Minor II. köt. 6.old. The Cambridge Ancient History: The Egyptian and Hittite Empire, J. B. Bury-Coock – Adcock., NY. 1924: “From about 1800 BC, the Hittites come more fully into the light of History.”