Szakállás Attila

Atyáink útján Sztálin nyomdokaiban?

Törvényesen mind a mai napig nem történt meg történelmi alkotmányunk hatálytalanítása. Ez nem is lenne egyszerű feladat, hiszen könnyebb 800 éves jogfejlődésünket nemlétezőnek tekinteni és elhallgatni, mintsem beismerni, hogy az 1944. március 19. hajnalán elkezdődött német megszállás óta egyszer sem kíséreltük, pontosabban egyszer sem kísérelhettük meg ősi alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, pedig nemzetünk fennmaradásának garanciájaként ezt történelmi alkotmányunk kötelezővé teszi.

A magyar történelmi alkotmány a Szent Korona tan legfontosabb alkotóeleme, s a nemzet legnehezebb pillanataiban mutatkozik meg igazi mibenléte, fennmaradásunkat hordozó szelleme és ereje. Kárpát-medencei hazánkra sokszor roppant súllyal nehezedett a hódító európai és ázsiai népek befolyása, sokszor kerültünk idegen elnyomás alá, ezért jogfejlődésünk a nemzet életben maradásának biztosítására bevezette a jogfolytonosság helyreállításának alkotmányos intézményét. A jogfolytonosság a magyar közjog múltjának, jelenének és jövőjének a legfontosabb kérdése, helyreállítására sor került a török uralom után 1687-ben, később 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban. Mai alkotmányunk azonban nem a jogfejlődés következménye, hanem egy törvénytelenül, Sztálin által bevallottan népünk gerincének megtörése céljából, katonai megszállásunk alatt ránk erőltetett, majd pedig német elemekkel korszerűsített, történelmi, jogi hagyományainktól idegen alaptörvény, amely nemzetünk megmaradását képtelen szolgálni. Sztálin Napóleontól tanult, amikor lecserélte a magyar történelemi fejlődést összegző alkotmányunkat, mert Napóleonnak arra a kérdésére, hogy mi a magyarság gyengéje, szakértői így feleltek: „Vedd el a múltját, és azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz!” Sztálin akarata szerint, állami lobogónkról levették koronás címerünket, vele együtt Szent Koronánkat. A magyarsághoz tartozó népeket a Szent Korona misztériuma kötötte össze, ma a magyarságot nem köti össze semmi sem, a megosztottság európai elvei szerint szakadékok választanak bennünket el egymástól és ezt hűen kifejezi a csupasz állami lobogó.

A lengyel bármelyik oldalon is áll, elsősorban lengyel. Hagytak-e a magyaroknak valamit, ami a nemzetet erős szálakkal átszövi és egyben tarja, ami minden elválasztó és megkülönböztető tényezőn felül emeli? Történelmi alkotmányunk alanya a Szent Korona, amely magában foglalja a Szent Korona tagjait, területi, természeti, anyagi és szellemi javainkat. A Szent Korona tagjai lehetnek mindazok a személyek, akik a Szent Korona tagjainak leszármazottai. Ősi alkotmányunk alaptétele: sem az egyén, sem a nemzet, sem pedig a király nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Ettől erősebb kötődés a hazához, a nemzethez nem fejezhető ki, hiszen létérdekünkről, a teremtéshez, a teremtett világból a Szent Koronára bízott teremtményekhez és magához a Teremtőhöz való viszonyról van szó. A Szent Korona Isten gondolata a magyarságról, a nemzet fennmaradása, létének, életének nemesítése, védelme a cél, ezért a Szent Korona tagjai nem határozhatják meg a Szent Koronához való viszonyukat. Nem határozhatjuk meg, hogy a teremtett világ létezzen vagy sem, ugyanúgy azt sem határozhatjuk meg, hogy ezen belül a Magyar Szent Koronára bízott hazánk létezzen vagy ne létezzen, ezért ősi alkotmányunk, a Szent Korona tana hatálytalaníthatatlan.

Európai közjogi csodaként, alkotmányunk a legnehezebb időszakokon is átsegítette hazánkat, 800 éven át biztosította fennmaradásunkat, ezért nem is sikerülhetett törvényes úton hatályon kívül helyezni. Rosszakaróink 1944 óta a tagadás, az elhallgatás, az agymosás módszereit alkalmazzák. A magyar történelmi alkotmány a Szent Koronához tartozó népek létének legmélyebb rétegeiből fakad, ezért ugyan ideiglenesen elhallgatható, de semmilyen módszerrel nem hatálytalanítható, meg nem semmisíthető.

Nézzük meg, hogyan működött a jogfolytonosság helyreállítása. Alapelv: a törvénysértés nem alapít jogot, vagyis a jogfolytonosság helyreállító országgyűlés kimondja az idegen megszállás idején hozott káros rendelkezések semmisségét. A jogfolytonosságunkat hangsúlyozó történelmi alkotmány gyémántból van, kikezdhetetlen. A jogfolytonosságunkat tagadó sztálini alaptörvény anyaga a törékeny üveg. A török megszállók által ránk kényszerített terheket a megszállók kivonulása után semmissé tettük. Szóba sem jöhetett a török adószedők által ránk erőltetett adók további fizetése. A törökök kivonultak és talpnyalóiknak lehetetlen lett volna elhitetni egy országgal, hogy az adókat továbbra is fizetnünk kell a törökök által megjelölt bankoknak. Sztálin pontosan tudta mit csinál, amikor erőszakkal megakadályozta ősi alkotmányosságunk helyreállítását. Pontosan tudta, hogy létünk lényegét kell kitépnie tudatunkból ahhoz, hogy nemzetünk gerince megroppanjon. Rögtön megértjük, miért nem beszélnek politikusaink a Szent Korona alkotmány jogfolytonosságának helyreállításáról, ha az orosz megszállók diktatúrája alatt ránk kényszerített hiteladósság kérdését vizsgáljuk. A Szent Korona jogfolytonossága alapján ugyanis ezt a népet nem lehetne kamatfüggőségbe, adósságcsapdába, rabszolgaságba hajtani. Ez egyszerűen lehetetlen — lenne. Népünk tehetsége, szorgalma és alkotóképessége ha nem görnyed elképesztő terhek alatt, akkor a gazdaságunk, országunk törvényszerűen virágzásnak indul. Ezt a nemzetet szándékosan, tudatosan, tervezetten hajtották bele az adósságcsapdába, s ez első lépése volt annak a tervnek, amelynek következő lépése a rablóprivatizációból törvényszerűen következő európai uniós gyarmatosítás, a magyar javak, a termőföld végleges elidegenítése, és végső célként a magyarság fokozatos elfogyásával a Kárpát-medence idegen tulajdonosokkal való betelepítése.

Ha 1990-et követően a jogfolytonosságot helyre állítjuk, akkor ma nem kell adósságcsapdában vergődnünk. Ma a nemzeti össztermék csaknem 40%-át kiszivattyúzzák gazdaságunkból, mert az orosz megszállás alatt közel 20 milliárd dollár adósságot kényszerítettek ránk, melyet a nemzet zokszó nélkül, bár hétrét görnyedve fizet. A nemzet fennmaradását veszélyezteti az adórabszolgaság, az uralkodó elit mégsem ismeri el a megszállók által ránk kényszerített hitel semmisségét! 1 milliárd dollár hitelért 16 év alatt 11 milliárd dollárt kellett visszafizetnünk! Itt kőkeményen a nemzet létéről vagy elsorvadásáról van szó, és fel sem merülhet a kérdés, hogy a kettő közül melyiket kell szolgálnunk.

Történelmi alkotmányunk az évszázadok során nemzetünkre nehezedő mérhetetlen, roppant nyomás alatt kikristályosodott gyémánthoz hasonlítható, a történelem viharában edződött kikezdhetetlen kincsünk, amelyet tőlünk elvenni nem lehet. Olyan közjogi harc eredménye, amely napjainkban egyre inkább előtérbe kerül, és jogfolytonosságának helyreállítása újra megkerülhetetlenné válik, főként a közelgő országgyűlési választások során, amikor ismét lehetőség adódik azt az erőt hatalomra emelni, mely az említett jogfolytonosság szolgálatába kíván állni, mely a magyar Szent Koronát a múzeumból az őt megillető helyére rendelte, a magyar Országházba. Ennek az erőnek köszönhető, hogy 2001-től az Országháza Kupolacsarnokában őrzik a Szent Koronát a koronázási ékszerekkel együtt. Ugyan ez a politikai erő a magyarigazolványra helyezett koronával ismételten igazolta a Szent Korona-tan „politikai” rehabilitációja iránti elkötelezettségét. Ma ismét a nemzeten múlik, hogy ez a folyamat a 2006-os választások után folytatódik-e vagy sem…?

A Szent Koronára épülő állam nem feudális csökevény, ahogy azt a jelenlegi liberális körök odahaza előszeretettel állítják — annak haladó szellemét az urak tán sosem értik meg. Úgyszintén nem haszonelvű, és ezt az európai hatalmak sem tudták a történelem során valósághűen értelmezni. A magyarság fogalma nem az anyaghoz kötődik — s ez a felfogás idegen az anyagias nyugati „demokráciák” számára — hanem az isteni erkölcshöz. Magyarnak lenni egyenlő a teremtő erő misztériumának szüntelen fürkészésével, mely erő állammegtartó ereklyénk mozgatója is egyben.

Úrszág — ország: nem emberi, hanem isteni fogalmak. A földnek, a vagyonnak csak használói vagyunk, amelyet a Teremtő bízott ránk, ezért a nemes régen nem adhatta el a birtokát, mert azt örökbe kapta. A  király a Szent Korona egy részét Istentől kapta, hogy azon jogot és igazságot szolgáltasson, és védelmezze azt. De rossz uralkodó esetén az uralkodási jog visszaszállt a Szent Koronára. A vitézséggel szerzett föld sem volt eladható, csupán átörökíthető, s földre hitelt nem lehetett felvenni. 1347-ben volt az első világgazdasági válság, amikor a Medici és a Fugger bankházaknak elzálogosított vagyonok, földek az európai gazdaság összeomlásához vezettek, miközben Európa nagyhatalma, a Magyar Királyság virágzott.

Ez a haladó, korát megelőző, ország megtartó példa követendő ma. Tegyünk érte, hogy ősi alkotmányunk, a Szent Korona igazi fényében újra megjelenjen a magyar nép előtt és a helyes útra terelje azt!

Szakállas Attila