Szakács Gábor
Veszélyeztetett madarak
Meg kell oldani a villamos távvezetékek szigetelését
Április 22, a Föld napja. Ilyenkor az emberek figyelemfelkeltő módon igyekeznek a világ tudtára adni, hogy igenis törődnek a természettel. Ebbéli nemes szándékuknak idén Magyarországon is tömeges futással és kerékpározással adtak hangot, az egy napig tartó lelkesedés azonban aligha segít a növény és állatvilág hétköznapi gondjain.
Például a ragadozó madarakén. Méltóságos, erőt és hatalmat megtestesítő megjelenésük számos népet, köztük németet, oroszt, lengyelt, albánt, amerikait késztetett arra, hogy címerébe sas-madarat,
a Habsburgok esetében képzeletbeli kétfejűt, helyezzen. A magyarság turul madara, a kerecsensólyom (Falco cherrug) is népünk jelképrendszerének ősidők óta meghatározó része. Petőfi Sándor sem véletlenül írta hasonlatként „börtönéből szabadult sas lelkem”.
Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa szerint Magyarország ma még viszonylag jó ragadozómadár állománnyal rendelkezik, hiszen a hazai 81 pár parlagi sas, a 150 pár kerecsensólyom és 800 pár kék vércse az Európai Unió állományának nagy részét teszi ki, de rajtuk kívül még jelentős számú, 160 pár rétisas is fészkel hazánkban. Az viszont már kimondottan szerencsésnek mondhatja magát, aki vándorsólyommal találkozik, hiszen ez a madár ötven éven keresztül nem is költött nálunk, és még most is mindössze csak 8 pár található az országban.
Örvendetes jelenség, hogy a parlagi sas, rétisas és kerecsensólyom állománya is lassan növekszik (utóbbié 1990-2000 között 21-30%-al), azonban pl. a kék vércséé sajnálatos módon, ha lassan is, de csökken.
- Hazánkban jelenleg a ragadozómadarakra leselkedő legnagyobb veszélyt az áramütés és a mérgezés jelenti. Csupán az
elmúlt egy év során 14 parlagi és 10 rétisas szenvedett bizonyított mérgezést, amely több mint az azt megelőző tíz évben összesen ismert esetek száma. Az év elején nagy port felvert nagykunsági mérgezést is növényvédőszer okozta, amelyet valószínűleg szándékosan helyeztek egy csaliba, hogy azzal rókákat, varjakat, esetleg sasokat mérgezzenek meg. Ha a jelenleg folyamatban lévő nyomozások eredményre vezetnek, akkor az elkövető(ke)t három évig terjedő szabadságvesztéssel és sokmillió forintos büntetéssel is sújthatják. A törvénytelen lelövések száma nálunk viszonylag alacsony, de pl. múlt Karácsonykor is megkerült egy meglőtt sas a borsodi Mezőségben - tájékoztat Horváth Márton.
Az említetteknél még gyakoribb és nagyobb veszélyforrást jelentenek a madárállományra az elektromos távvezetékek. Ezt az évtizedek óta ismert természetvédelmi gondot nálunk többnyire a középfeszültségű, 20 kV-os szabadvezetékek okozzák. Ha egy oszlopra ülő madár két vezetéket, vagy egy vezetéket és egy földelt oszlopelemet - ilyen a kereszttartó kar - egyidejűleg megérint, a testén keresztül haladó elektromos áram jó esetben végzetes sérülést okoz. Sokkal rosszabbul jár az a madár, amelyik nem pusztul el azonnal, hanem súlyos égési sérüléseivel még jó ideig szenved halála előtt. Magyarországon tehát az ily módon veszélyeztetett madárfajok száma jelentős, a rendszeres áldozatok között fokozottan védett, olyan ritka egyedek is előfordulnak, mint a parlagi sas, a kerecsensólyom vagy a kék vércse, és persze a fehér gólya. Ezzel a sajnálatos jelenséggel az Amerikai Egyesült Államokban már 1920-ban, Európa több országában az 1970-es években, míg nálunk tömeges méretekben az 1980-as években szembesültek a madártani kutatók.
A Magyar Madártani Egyesület közelmúltbeli felmérésein alapuló becslések az országszerte és évente áramütés következtében elhulló madarak számát legalább negyvenezerre teszik, az eszmei értékben kifejezett természetvédelmi kár pedig meghaladja a kétmilliárd forintot, így a MME 2005-ben újabb felhívással fordult az elektromos művekhez, hogy országos megoldást találjanak a távvezetékek megfelelő szigetelése érdekében.
Immár 15 éve folynak erőfeszítések a probléma megoldására, így pl. az MME által kifejlesztett és legyártatott madárvédelmi szigetelőket az áramszolgáltatókkal folytatott együttműködés keretében helyezték ki már mintegy hatvanezer oszlopra. Mindezek ellenére még mindig messze nem megoldott az áramütés problémája, hiszen a szigetelések jelenleg legfeljebb 20%-át érintették a veszélyes szakaszoknak. Nemrég olyan új oszloptípusok is megjelentek, amelyek még a régieknél is veszélyesebbek, és ráadásul hagyományos módon, azaz a speciális szigetelőkkel nem ártalmatlaníthatók. Szlovákiához és Németországhoz hasonlóan immáron Magyarországon is indokolt lenne a jogszabályi változtatás, amelynek segítségével az 50 ezer kilométer hosszúságú középfeszültségű szabadvezeték hálózatokon kötelezővé kell tenni madárbarát szerkezetek alkalmazását és a régi oszlopok záros határidőn belüli ártalmatlanítását.
- A feladat megoldása nem tűr halasztást, mert főleg a fiatal madarak vannak kitéve fokozott veszélynek. Az ő repülési képességeik ugyanis messze elmaradnak idősebb, tapasztaltabb társaikétól, és ez elsősorban leszálláskor mutatkozik meg, amikor is egy oszlopon ügyetlenkedve könnyen megérinthetik a vezetéket. Ennek veszélyeit soha nem tanulhatják meg, hiszen már első tapasztalatuk halálos – közli a szomorú valóságot Horváth Márton.
A legutóbbi felmérés során, 2006 őszén az MME tagjai 2750 oszlopot és annak környezetét ellenőrizték, ebből 249 oszlopnál, azaz majd minden tízediknél találtak madártetemeket.
A 305 elpusztult egyed 28-30 fajhoz tartozott, 4 madár maradványa pedig annyira roncsolódott, hogy a fajt már nem lehetett megállapítani. Közöttük legnagyobb számban egerészölyv (69), vörös vércse (58), fehér gólya (45) és szarka (41) fordult elő, a ritka kerecsensólyomból szerencsére csupán egyetlen példányt találtak. Nem ragadozó madár, de ritkasága miatt a túzok pusztulása nagy veszteségnek számít, hiszen hazánkban található Európa második legnagyobb állománya, mintegy 1300 egyed. A felmérések megállapították, hogy pusztulásukat gyakran a sík terepen húzódó elektromos vezetékekkel való ütközés okozza.
A gólyák sajátos veszélyforrásnak vannak kitéve, hiszen a hagyományosan kéményre, faágakra rakott fészekhelyeiket egyre gyakrabban cserélik fel kisfeszültségű, 5 kV-os hálózati oszlopokkal. Ezekről lebillenve és a vezetékre zuhanva a fészkek rövidzárlatot, tüzet is okozhatnak.
Még nagyobb a veszély esős, nedves időjárás esetén, hiszen amíg a száraz madártollak még 70 kV feszültségnél sem vezetik az áramot, az átázott tollak már 5 kV feszültségnél is megégnek.
A természet egyensúlyának megőrzése szempontjából alapvető fontosságú a ragadozó madarak létszámának megőrzése és ennek csak egyik módszere a villamosvezetékek megfelelő szigetelése. Erre Dél-Afrikában, Németországban és az USÁ-ban már megfelelő tapasztalatok állnak rendelkezésre, a MME pedig arra kéri a madárbarátokat, hogy ellenőrizzék a távvezetékek környékét, jegyezzék fel az ott talált, esetlegesen elpusztult egyedek faját, számát, és jelezzék az oszlop veszélyességét, hogy a nemzeti parkokkal közösen léphessenek fel az áramütések csökkentése érdekében.
Ezen túlmenően a legnagyobb szükség a veszélyeztetett fajok természetes élőhelyeiknek megóvására van, hiszen az emberi terjeszkedés közvetett módon még nagyobb veszélyt jelent rájuk.
A legalább két parlagi sas költőpárt eltartó területen jogi védelem alá helyezésüket javasolja az MME a területileg illetékes természetvédelmi hatóság számára, miközben a madarászok a költésük ideje alatt állandó, zavarás nélküli megfigyelésükről gondoskodnak és bármely, a költést veszélyeztető esetben lehetőség szerint azonnal közbe lépnek. Emellett mesterséges fészkek építésével
is segítik az újonnan összeálló párok sikeres megtelepedését. A legtöbb madár élete első néhány tapasztalatlan évében pusztul el, a vándorlásukat és a közben rájuk leselkedő veszélyeket a testükre szerelt jeladókkal, illetve színes gyűrűzéssel kutatják.
Szemet gyönyörködtető, megnyugtató látvány, amikor az autópályák területét lezáró drótkerítés oszlopain nyugodtan üldögélő, túlnyomó többségében egerészölyvek szemlélik utunkat. Ők már megszokták a gépkocsiforgalmat, az út menti, folyamatosan kaszált, alacsony fűben pedig könnyen meglátják táplálékukat, az apró rágcsálókat.
Horváth Márton az elmúlt hetekben munkatársaival Azerbajdzsánban járt a helybeli madártani egyesület meghívására és nagyon sok érdekes ragadozómadarat látott. Ott, bár célzott védelmükkel egyelőre még nem foglalkoznak, nagyon gazdag állományuk van több veszélyeztetett fajból, így parlagi sasból és mind a négy Európában előforduló keselyűfajból is.
A magyarországi ragadozómadár-állomány jobban felderített, azonban a nagyobb népsűrűség, gépkocsiforgalom, távvezeték hálózat, és nem utolsósorban a vadászati szempontból értékes területek miatt
még az eddigieknél is komolyabb odafigyelést és védelmet igényel. Már csak azért is, mert igen sajnálatos lenne, ha egy napon arra ébrednénk, hogy a kerecsensólymot már csak turulmadárként láthatjuk címereinkben.
Szakács Gábor
Magyar Demokrata 2007/18. 2007. Május 3. Madarak veszélyben 30. oldal