BOTOS LÁSZLÓ

XIX. században Oppert Jules, Lenormand François, A. J. Sayce, Rawlinson ezredes és többen mások nyelvi hasonlóságokat vettek észre a sumír és magyar nyelv között, mindamellett ők nem találtak elég hasonlató szót, hogy elméletüket elfogadtassák. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia elvetette azt a nézetet, hogy létezik egy sumír-magyar kapcsolat.

Mindezek ellenére, Galgóczy János, Somogyi Ede, Bobula Ida, Varga Zsigmond és Dr. Gosztonyi Kálmán a párizsi Sorbonne Egyetemről továbbra is kutatták az elindított folyamatot, és több mint 2000 szóhasonlatot fedeztek fel a két nyelv között.[1]

Gosztonyi Kálmán kijelentette, hogy a magyar nyelvnek csak másodlagos kapcsolata van a finnugor nyelvekkel. A kapcsolat csak tizenegy testrész elnevezésére alapozódott – melyek hasonlóságot mutattak –, szemben a már 45-re szaporodott sumír-magyar megnevezésével. A tudós tovább menve azt is megállapította, hogy majdnem minden utóragunk egyezik a sumírral. De a különbség szélesedik a számjegyek vizsgálatánál, mint például az összetett számoknál, a kisebb megelőzi a nagyobbat, míg a magyarban és sumírban a nagyobb értékű áll a kisebb számjelek előtt. Dr. Gosztonyi arra is rámutat, hogy az osztyákok az „embert” „LUU”-nak, a zürjének „U”-nak írták, melyet az őskori magyar „LU” vagy pedig az ugyancsak sumír „LU” szóból kellett átvenniük. Dr. Gosztonyi megállapítása az is, hogy a létező 53 sumír nyelvtani jellegzetesség közül 51 egyezik a magyarral, és csak 21 a finnugor nyelvekkel.[2]

Az ural-altáji és sumír nyelvészeti hasonlatosságokat Samuel Noah Kramer professzor is észlelte: „Az első sumír uralkodók egy rendkívül közvetlen kapcsolatot tartottak fenn ARATTA városállammal, amely valahol a Kaszpi-tenger partvidékén terülhetett el. A sumír nyelv egy ragozó nyelv volt, amely bizonyos mértékben emlékeztet bennünket az ural-altáji nyelvekre.”[3]

Nemcsak nyelvészeti hasonlóságokat találunk a két nyelv között, hanem a legendájuk, szokásuk és vallásuk is hasonló. Hazánkban most is szokásban van a halotti tor, mint ahogy szokásban volt az ősmagyarok és sumírok között is. Rokonok, barátok összegyűlnek az elhalálozott házánál, ahol ünnepélyes keretek között bőséges étel- és italfogyasztás mellett előadják a halott tetteit, cselekedeteit.

A sumír harcosok szokása volt egy leopárdbőrt lazán egyik vállukra vetni, kis fokost forgatni, mikor harcba indultak. Árpád magyarjai hasonlóan tettek. A magyarok a fokost még a XX. század elején is használták.

A sumír férfiak a nadrágot bojttal, a nők pedig a fejdíszeket gyöngyökkel kirakva hordták, ami még ma is népi szokás hazánkban.

A sumírok a háború istenét HADDU-nak nevezték. Árpád, mikor a Kárpát-medence visszafoglalása előtt felállította hadait, a krónikák tanúsága szerint a HAD-UR oltalmát kérte.

A székely legenda szerint Atilla halála után fia, Csaba királyfi elmenekült, feltételezhetően, hogy segítséget hozzon. Azután a székelyek minden év tavaszán várták visszatértét már a „Hadak Útján”, vagyis az Isten útján. A sumírok hittek a halál utáni életben. Hitték azt, hogy egyik Istenük TAMMUZ (DUMUZIK vagy SUBA-CSABA) meghalt és feltámadt. Feltámadását minden újév kezdetén megünnepelték. Bíztak abban, hogy visszajön a földre, egy szűzanyától fog születni, és megváltja a világot.

Annak is jelentősége van, hogy a sumírok MAGGARU-nak nevezték a kereket, egy tárgyi név, amely tükrözi a nemzetség nevét. Lehetséges az, hogy – mivel a legősibb kocsikat a Kárpát-medencében találták, ezért – a MAGGARU név a világ legjelentősebb találmányának bizonyítéka?

Napjainkban John Dayton és Toronyi Etelka már megállapították, hogy a kocsi a kárpát-medencei ősnép találmánya, amit a sumír írás tanúsága szerint is láthatunk. MAGGARU, vagyis magyar eredetű. A jelenben a találmányt úgyszintén visszavetítik a helyhez, azaz eredetéhez, vagy valami formában összekötik a felfedezővel. Mindez ilyenformán bizonyíték, hogy a magyarság őshonos európai nép, akiket már abban az időben magyarnak neveztek. Tehát a székely-magyar egy nyelvi testvérnép, és létezése, úgy látszik, a legtávolabbi időkbe nyúlik vissza.

A MAG értelme „mágus” vagy „tudós ember”, és az AR értelme „áradat” vagy „tömeg”. Ezek szerint a MAG-GAR szó értelme „tudós emberi csoport”. Hasonlóképpen a HUNGAR szavunkban a GAR értelme „nagyszámú hun”-t jelent.

A szokások, művészetek, legendák, vallási nézetek és nyelvtani hasonlóságok mind egy közvetlen és hosszan tartó kapcsolatra utalnak a sumír és magyar között, vagy talán még egy és ugyanazt a népet is jelenti. Bartucz Lajos antropológus szerint a sumírok a kaukázusi népcsoportba sorolandók, egy kevés mongol jellegzeteséggel. Azt is meghatározta, hogy rövid, vaskos testalkattal, kis kezekkel, lábakkal rendelkeztek. A legtöbb férfi borotvált fejű volt, és azok, akik nem három varkocsba fonva hordták hajukat, a brachicephalic, rövid-széles koponyájú tömeghez tartoztak.[4] A régészeti kutatások kezdetén az embertan nem volt elismert, elfogadott társtudomány, és a kutatómunka következtében sok koponya megsemmisült. Sőt sok felszínre hozott sumír koponyát nem tanulmányoztak az összezúzásuk előtt. Az eredmény az, hogy most nem áll elég koponya rendelkezésre a pontos és világos embertani meghatározás befejezésére.

I. E. T. Hamy megpróbálta újraalkotni a sumírok eredeti alakját a fennmaradt szobrok és domborművek alapján. Sir Arthur Keith a néhány megmaradt sumír koponya tanulmányozása után egyetért I. E. T. Hamyval.[5] Hamy biztos különbséget tesz a sumír és a sémi típus között. A szemita nép a hosszúfejű (dolichocefál) csoportba tartozott, szakállal, míg a sumíroknak a rövidfejűekkel (brachycefál) van kapcsolatuk, mongolos vonással, magas arccsonttal, borotvált fejjel és arccal. Hamy a sumírok között talált egy harmadik fajtát, amit ő Armenoidnak (hettita) nevezett. Roland Dixon írta: „Egy rövidfejű (brachycefál) nép vándorolt dél felé az őskor hajnalán.”[6] Valószínű, ez volt az a nép, amely az ősi Körös-kultúrából költözött délre, amint ezt Toronyi Etelka, Magyar Adorján és legújabban John Dayton állít.[7]

Felix von Luschen írta, hogy csak egy álmodozó állíthatja azt, hogy a sumírok az árja fajhoz tartoznak csak azért, hogy azt hihesse, hogy az árják találták fel az írás tudományát.[8] Von Luschen szerint miután a szemiták meghódították a sumírokat, egy csoportjuk helyben maradt, mások a Kaukázus területére, egy harmadik csoportjuk a Turániai-fennsíkra, India és Kína irányába húzódott.

François Lenormand és többen mások is említenek egy Turániai Media-t. Koenig szerint az eredeti méd lakosság nem lehetett az iráni nép, mert istenüket HUBÁ-nak nevezték.[9] (A hét magyar vezér egyike volt HUBA.) A sumírok egy csoportja Indiába vándorolt, és HARAPPA és MOHENJO-DARO-ban telepedtek le, amelyet 1946-ban tártak fel. Jól ismert, hogy a sumírok kitűnő csillagászok, matematikusok, arany- és ezüstötvözõk voltak. Kerámiát és evőeszközöket használtak. Ismerték a kereket. Tudtak építeni boltívet, kupolát és föggõkertet, pincét a házaik alá. Az öntözéses gazdálkodást ők vezették be, volt vízvezetékrendszerük és piramisokat is építettek. A közösségi életet törvények szabályozták, amelyek védték a gyengéket, így az állam a családra épült, és fordítva. Ezen kívül kereskedelmi törvényeket is alkottak.

Varga Zsigmond is bizonyítja, hogy kapcsolat van az ural-altáji nép és a sumír nép nyelve és kultúrája között.[10] Anton Deimel atya, miután elolvasta Varga Zsigmond könyvét, halála előtti utolsó írásában kijelentette, hogy csak az a nyelvész lesz képes megfejteni a sumír nyelv titkát, aki egy ragozó nyelvet beszél.

Dr. Novotny Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, szintén bebizonyította, hogy létezik nyelvészeti és kulturális kapcsolat a sumír és magyar nép között.[11] Novotny kutatásában a sumír nyelv(észet) maradványait a magyar nyelv hasonlóságával hozta kapcsolatba; és azt a két magyar írást, amelyek a XII. század előtti időből valók – a „Halotti Beszéd” és „Königsbergi Mária Ének” – csak a sumír nyelv segítségével lehetett megérteni. Dr. Novotny Sz. P. Tolsztov professzorral, a Korezmi (Chorezmi) ásatás vezetőjével és I. M. Diakonov, a Kelet-Ázsiai Intézet Szentpétervári Múzeum igazgatójával levelezett, akik mindketten elismerték a lehetőségét a sumír-magyar kapcsolatnak. Dr. Novotny vitatta és elvetette azt az elméletet, amit a legtöbb filológus követ, hogy a sumír egy halott nyelv, melynek nincs kapcsolata egy nyelvvel sem, tehát azt mint egy élő nyelvet elemezte, mely történelmileg fejlődött. XI. és XII. századi magyar szöveggyűjteményeket tanulmányozott, amelyek világosan mutatták a sumír kapcsolatokat. Ezen kívül a sumír istennevek megtalálhatók a magyar földrajzi elnevezésekben, például: a sumír Égi-anya IN-NA-NA a magyar NANA falu nevében. A Duna ősi neve az ISTER, a Termékenység Istennőjének nevéből származik. Árpád apjának neve Álmos, amely sumír eredetű, GAL-MA-GUS. Dr. Novotny tudatja, hogy a „g” gyakran eltűnik (lekopik) a szó elejéről vagy végéről. Ezért a GAL-MA-US AL-MA-US lesz. GAL-MA-GUS szónak volt értelme: „a hatalmas Isten gyermeke”.

Bobula Ida szintén támogatja azt a nézetet, hogy a sumír nem egy halott nyelv, s ugyanazt a módszert követi, ami a nyelv fejlődését tartja szem előtt, s kijelenti, hogy a sumír „d” a magyarban „t”-re változott.[12]

Más ország nyelvészei, ha sokkal kevesebb adatot találtak volna a saját és a sumír nyelv között, biztos nem gáncsolnák, tagadnák, hanem tovább vizsgálnák, építenék e tudományos felfedezést.

Dr. Novotny Elemér tudatja, hogy az EN-LIL egyik legősibb megszemélyesítője az oroszlánfejű sas. Ez a szobor az összes sumír város védelmezője volt mint EN-LIL mitologikus ereje. Egyesítve ábrázolja az állatok és madarak királyát, mint a föld és lég Istenének szimbólumát, EN-LIL-t. UR városban találtak egy ilyen domborművet, az oroszlánfejű sast, szétterjesztett szárnnyal ábrázolva a K. e. 3. évezredből. Az ékiratok gyakran említik ezt a jelképet.

Bobula Ida azt érzékelteti, hogy ez a megjelenítése a mi legendás Turulmadarunknak. Sumírul tagolva ezt a nevet:

Temesváron (jelenleg Timisoara, Rumania) hasonló domborművet találtak. Dr. Novotny két lehetőséget talált a magyarázatára.

2. Független terméke a népnek. Rokon eleme azoknak a leszakadt sumíroknak, akik elkülönültek tőlük.

A harmadik magyarázat, amit szeretnék említeni, hogy e szimbólum azé az „ősi népé” volt, akik kivándoroltak és magukkal vitték a Kárpát-medencéből Mezopotámiába.

A sumírok több névvel illették a sast, azonban mindegyik neve előtt ott állt a DINGIR, értelme: „Isten”, ezt követte a HU, értelme „madár”, amely kiejtése hangtalan, néma maradt. Például:

Az IM-DUG-UD-HU szó megtalálható Anonymus Krónikájában (K. u. 1200) ott, ahol a TUKUTA folyót említi, és a DUG-UD-A, amely TUKUD lett, ez az eredeti Tököd falu neve.

EN-LIL Istennek volt egy másik sumír neve, GAL-MAH, értelme „nagy, magasztalt” és SU-MAH, ami „kegyelmes, hatalmas”. Dr. Novotny Elemér leírja azokat a sumír szokásokat, amelyek szükségesek a két nép közötti kapcsolatok megértéséhez, tisztázásához.

A sumír papnő neve EMES, aki rendszerint a király leánya is. EN-LIL szobrát minden este felvitte magával a Zigurat tetején lévő szentélybe, amely az ő lakhelye is volt. A sumír vallásos felfogás szerint az istenek időnként lejöttek meglátogatni földi szentélyüket, ahol EMES, a főpapnő lakott. A földre látogató EN-LIL sas formájában termékenyítette meg EMES-t, kinek gyermeke királlyá vált, mint istengyermek lett elfogadva. Így magyarázták királyaik isteni származását. Ez az áttekintés szükséges volt, hogy párhuzamot vonhassunk az „Emese Álma” és a sumír legenda között. A már említett Anonymus „Gesta Hungarorum” Krónikájában (körülbelül XII. század) az alább közölt korábbi kútfőkre támaszkodott, mikor leírta „Emese Álma” legendáját.[13]

„Anno dominice incarnationis DCCCXVIIII »Ügek« sikut supra diximus – longo post tempore de genere »Magog« regis – erat quidam nobilissimus dux Scitiae. Qui duxit sebe uxorem »in Dentumoger« filiam Eune du beli anni ducis – nomine »Emesu«. De qua genuit filium, qui agnominatus est: »Almus«. – Sed ab eventu divino est nominatus: Almus, quia matris eius – pregnanti per sompnium apparuit divina visio, in forma asturis que quasi veninens eam gravidavit.”

„Az Úr születésének 819. évében, mint fentebb mondottuk, hosszú idő után a Magóg király nemzetségéből származó Ügek volt ekkor Skythia legelőkelőbb fejedelme. Ki Dentumoger-ban feleségül vette Eunedubéliani fejdelelem leányát, névszerint Emesét. Ettől fiúgyermeke született, akit Almus-nak neveztek. Az Almus elnevezés csodás (divino) esemény következtében történt. Anyja elé ugyanis – az álomtól elnyomva (mely álmában) egy csodálatos (divino) látomás tárult, éspedig egy „sas” alakjában, amely őt mintegy menet közben (veniens) teherbe ejtette.”

Itt egy közeli kapcsolat van az Anonymus írott hagyatéka és az ősi sumír vallásnézet között. Ez az (ősi) sumír hitvilág még élénken élt őseink emlékezetében, K. u. 819-ben. Számos szembetűnő hasonlóságot figyelhetünk meg:

1. Emese neve azonos a sumír főpapnő EMES nevével. Ez azt jelenti, hogy a magyarok közt Álmos anyja főpapnő volt.

2. A magyar főpapnő Emese, úgymint EMES sumír főpapnő uralkodó leánya volt. Emese atyja Eunedubéliani, ami egy sumír név, és Dr. Badiny professzor szerint ENE-DU-BI-ELI-AN-NI volt.[14]

3. A sumír nemzet istene EN-LIL vagy GAL-MAH sas formájában teherbe ejtette a főpapnőt, EMES-t, a TURUL madár is egy vízióban Emesét, a magyar főpapnőt. Ezért a népnek és a papságnak egyaránt el kellett fogadni Álmost, mint törvényes örökös fejedelmet.

4. A sumír király megválasztásánál az isteni eredet volt a legfontosabb követelmény. A vallási meggyőzödésük alapján a királyuk mindig az égből szállt alá, ezért a király nevében kifejezésre jutott az isteni eredet. Az Álmos név sumír változata GAL-MA-US, ami azt jelentette, hogy „fia a legmagasztosabbnak”. Az US értelme „fia”; GAL-MAH jelentése „az igen tiszteletreméltó legmagasztosabb”.[15]

5. Dr. Novotny elvezet az Álmos név végső formájához. Először volt GAL-MAH-US; GAL-MU-US; HAL-MU-US; AL-MU-US; AL-MUS; AL-MOS. Álmos egy ritkábban használt keresztnév. HAL-MU-US, ami Halmos-sá változott, s mindennapos, gyakori családnév. Láthatjuk, hogy népünk első fejedelemének neve Álmos, akinek sumír neve volt, ahogy egyes ősapjának. A másik magyarázat az Álmos név eredetére az, hogy a Turulmadár „álomképben” látogatta meg Emesét, s innen kapta az Álmos nevet, „álom gyermek” értelemmel.

6. Ügek (nobilissimus dux) Álmos atyja, a szittya Magóg nemzetség leszármazottja. E név sumír változata UG-EGE, melynek értelme vezér, vezető, vagy hercege egy törzsnek, azaz nemzetnek. (IGI, EGE, EKE, EK)

7. Árpád fia volt Álmosnak. Sumírul UR-PAD-E-nek íródott, majd a magánhangzók hangrendi illeszkedés következtében változtak, mint AR-PAD-E.

UR vagy URU értelme: „pásztor”, papkirály. UR, UTU, UTUL gyakran fordul elő a sumír királyok nevében, mint „védő, oltalmazó, pásztor” értelemmel.

PAD, PADA vagy PADE a szó értelmében: „kinevezett, választott”. A-AN-NI-PAD-DA az Ur város királyának a neve, kb. K. e. 2800-ból, „választott úr” vagy „uralkodó”.

Dr. Novotny megjegyzi, hogy a „palóc” tájszólásban Árpád nevét Orpod-nak vagy Orpád-nak ejtik, ami közelebb van a sumír UR-PAD, UR-PUD kiejtéshez. A sumírok nagy fontosságot tulajdonítottak királyaik névadásának, fenséges származásának eredetét is belevonták.

A finnugor történészek viszont azt indítványozzák, hogy Árpád az „árpa” gabonaszem után kapta a nevét. Hogyan lehet ezt elképzelni? Hogy lett volna lehetséges ez részükről, a jövőbeli uralkodónak ilyen nevet adni, mikor magát az apát isteni származottként tisztelték. Azt is írják, hogy Árpád népe nomád vándor volt, akik a földművelést nem ismerték; és a szókincsünkben mégis létezett az „árpa” kifejezés? Vagy ezt is kölcsönvették és a kölcsönvett nevet adták fejedelmüknek? Még ha ismerték is a terméket, nem tulajdoníthattak nagy fontosságot neki, mert hisz – ahogy egyesek hirdetik – nem voltak földművelők, s akkor hogyan nevezhették volna fejedelmüket egy árpa szemecske után?

Most nézzük meg azt az irodalmat, amely összefüggésszerű kapcsolatot észleltet a sumír és magyar irodalom között.

Dr. Toronyi Etelka utal a sumír és magyar hőskölteményekre – mondhatnánk, szinte szellemi biológiai asszimilálódására, áthasonulására.[16] Petőfi Sándor 1844-ben írta a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotását, a János vitézt, amely műfajilag költői népmese, vagy népies elbeszélő költemény. Ez a mű 30 évvel a Gilgames-eposz felfedezése előtt íródott. Az egész világirodalomban nincs még egy olyan mű, amely ilyen mértékben hasonlítana Gilgames hőskölteményéhez. János vitéz szörnyetegek, óriások ellen harcolt, mint Gilgames. Mindkettőjüknek az örök élet megszerzése volt a célja. János vitéz ugyanúgy, mint a sumír Tamuz (Gilgames), pásztorkirályként kezdi kalandját. Mindkettő elhagyta otthonát, János Iluskának, Gilgames pedig anyjának áldásával indult kalandos útjára. János, aki pásztorból huszár lett, hősiességének köszönheti a legkiválóbb vitézi címet, eljut több országba, Tatár-, Olasz-, Lengyel-, India és végül Franciaországba. A francia királynak segít a török elleni harcában. Jutalomként elnyeri a francia királykisasszony kezét, melyet visszautasít, hőn szeretett Iluskájáért. Gilgames visszautasította Istar szerelmét. Iluska halála János vitézt az örök élet titkának felkutatására buzdította. Gilgamest barátja, Enkidu halála ösztökélte ugyanerre a feladatra. Mindkét hőskölteményben a leszakított tüskés virág, a rózsa az, amely megadja az örök élet kulcsát. Az egyetlen különbség a két költemény között, hogy Gilgames a tenger mélyéről hozta fel a virágot, s azt elvesztette, mikor a parton elaludt. Ugyanakkor János vitéz az Iluska hamvából fakadt virágot az élet tavába dobta, és Iluska újjáéledt, de mikor a tündérországot elhagyták, akkor elvesztették az örök életet.

1847-ben, Petőfi eposza után három évvel, Arany János megírta Toldi-trilógiáját. Ez az elbeszélő költemény ugyancsak a magyar népmeséből, legendából vette magvát, és nem a János vitéz váltotta ki megírását. E mű akkor íródott, mikor az agyagtáblák még mélyen a sivatag finom homokja alatt feküdtek. Arany János a Toldi előszavában szemlélteti velünk a magyar pusztát és a hihetetlen erejű Toldi Miklóst:

Úgy érezzük, mintha Toldiról beszélne, mikor a Gilgames-eposz szerzője 5000 évvel előbb íródott művében ilyképpen festi le hősét: „egy nyughatatlan, páratlan és fegyelmezetlen hős, kinek a fegyvermesterei Erech-ből hatalmas méretű fegyvereket öntenek neki és Enkidunak.”[17]

Mindkettőt fűtötte a láz, Toldit önérzetéért, dicsőségért, Gilgamest pedig a Humbaba (Huwawa) elleni harcra, aki hazája ellensége volt. Gilgames úgy nyilatkozott, ha Humbaba kezétől meghalna, emléke mint hős, örökké élni fog. Mindketten anyjuk csókjával és áldásával indultak útjukra.[18] Toldit Bence kísérte, míg Gilgames kísérője Enkidu volt. Buda utcáján Toldi szarvánál ragadva fékez meg egy bikát, amely a vágóhídról szabadult el. Gilgames leghíresebb hőstette pedig az, amikor az Égi-Bikát szarvánál fogva lefékezi. Toldi megvívott egy bohémiai vitézzel, aki mindig győző hírében állt. Gilgames Enkiduval birkózott, kinek rettenetes ereje volt.

Toldi és Gilgames is legyőzhetetlen volt, de mindketten legyőzettek, mert az alvás elengedhetetlenül szükségszerű mindenki számára. Toldi Piroskát szerette, de feladta őt barátja érdekében. Gilgames visszautasította Istar szerelmét. Végül Toldi rádöbben az ember mulandóságára. Gilgames, barátja, Enkidu halálakor megrendült az emberi sors mulandóságán.

Meg kell említenünk egy magyar „kiszámoló” rímet, versikét a sumír-magyar kapcsolat keretében.[19]

Pass László nyelvész megfejtette ezt a rímes szójátékot, melyet magyar gyerekek már évezredek óta ismernek. Ezzel biztatták a Napot, hogy süssön ki, keljen fel. E versikének több változata is van. A második így szól:

ANTA ugyanaz, mint a sumír ANTA, melynek értelme „fenn”.[20] TA a szónak második része, mely a UG, DU sumír szó származéka, értelme pedig „cselekedni, tenni” (D.79.) Ez az összetett szó jelentette a „kelt fel, felemelkedés”-t. TÉMUSZ és DUNGUZ a második szó, amely a legtöbbet változott. Mérlegelnünk kell a történelmi és nyelvi változásokat. A „T” „D”-re változott. Az „U” magánhangzó, mint „témusz”, eredetileg a DUMUZ volt, amely csak változata a DUNGUZ szónak. NG hangzó eredetileg M-nek volt kiejtve. TAMUZ a föníciai és babyloni istenek egyike. (TAMUZ Gilgames sumír neve volt. Ezt a nevet megtaláljuk sumír névként, mint DUMUZI ABSU.) DUMU értelme „fiú”, ZI pedig „hűséges”, ABSU jelentette a „tenger, óceán”-t, ABSU vagy ZU-AB – „vízház” vagy „vízi szálló” (Hommel: 1-6.).

A sumír legenda szerint a Nap-Isten éjjeli szállása az óceán volt. Pass László megállapítása szerint DUMUZU ABSU értelme „vízi otthona DUMUZ Istennek”. DUMUZ nevét megtaláljuk a magyar legendában is. Atilla legkisebb fia, Csaba királyfi a hun vezéreket DAMASZEK Istenre eskette fel, hogy Atilla birodalmát, a Kárpát-medencét visszafoglalják. DUNGUZ a neve Atilla másik fiának, egy kis eltérõ változattal: DENGIZING. Az ősi nevekről továbbá: TONUZOBA volt az egyik besenyő herceg neve.

SZUR szó a második sorban, sumírul SUR, értelme: „nyomás” vagy „szülés”. (Precizion, 266-154.) A következő szó:

AGA sumírul RA, értelme „tiszta, fényes, csillogó”. (D. 189.) Ebben az esetben értelme „fénye a napfelkeltének”.

REG a régi magyar nyelvben és a palóc tájnyelvben „regvel” volt, és ebből alakult ki a „reggel”.

DIGI szó sumírban DIG „túlfolyó, áradat” értelemmel. (D. 83.) ez esetben értelme „fény, áradat”. A következő szó:

DAGA sumírul DAG, értelme „kiterjed, szétterjeszt”. (Hommel: 17-20.) Ez esetben „terjed vagy dagad”.

BAMBUSZ szó létezik még a jelenkori székely szóállományban, de a kereszténykor előtti időből származik, azaz I. István előtti korból. BAMBUSZ volt a neve a sötétség szellemének. Ezzel szokták jóirányba téríteni a gyermekeket. Az eredeti sumír név valószínű BAR-BUZ volt.

BUZ értelme „kártevés, pusztaság”. A BUZ szót felismerjük a „buzogány” szavunkban.

Ezt a kis verset a tél ünnepén, a téli napforduló alkalmával szokta az őshonos nép mondogatni, amely december 21-én kezdődött és tartott kilenc napon át. Így ünnepelték a fény győzelmét a sötétség felett, vagyis a jóság diadalát a gonoszság felett. Ez ősi ünnep törlése végett a Keresztény Egyház K. u. 353-ban a régi ünnep közepére beiktatta december 25-ét, Jézus születését. Épp ezért a magyar „karácsony” szó nem szláv vagy német eredetű, mint ahogy azt gyakran hirdetik, hanem egy ősi magyar vagy sumír szó és szokás. GURU-SUN jelentette az „elfordulást a sötétségtől”.

Ezt a kis „kiszámoló” versikét megtaláljuk még a finn népek körében is, de már sokkal felismerhetetlenebb formában:

„A fiús leány” finn novella szerzője Pakkela írja, hogy ez a rímes versike régóta ismert a finn gyermekek körében.

Dr. Zakar András, Mindszenty József hercegprímás volt titkára, számos történelmi tanulmány írója, megjegyezte, hogy ez az „ősi maradvány” megtalálható a magyar és finn irodalomban, de e népek irodalmának közös gyökerei a Dél-Sumíriában kereshetők, és nem a Szibéria tundráin. A magyar-sumír kapcsolat szorosabbnak mutatkozik, mint a finn-sumír.

Kodály Zoltán és Francis G. Galpin befolyást gyakorolt Badiny professzorra, hogy hasonlítsa össze a sumír és a magyar zenét.[22]

A Galpin-módszert kell követnünk, mondta Badiny professzor, hogy elvégezhessük ezt a munkát.

Galpin összehasonlította a sumír zenei hangszereket a babyloniai, asszíriaival és a héber liturgikus zenével. Mivel ez elfogadható módszer, ezért a sumír-magyar zenei kapcsolatokat is ily módon tanulmányozhatjuk, s ehhez az alábbi pontokat kell követnünk:

3. Határozzuk meg a sumír hangskálát, lajstromozzuk a hangjegy- és vonalrendszert, ezt hasonlítsuk össze a magyarral.

4. Folytassuk Galpin módszereit, és adjuk az ő kutatásaihoz azokat az ismereteket, amelyek még akkor nem álltak rendelkezésére, mivel az első sumír zenei közlemény 1977-ben jelent meg a California Egyetem (Berkeley) keretében.

Az első meglepetés az volt, hogy a „dob” ugyanaz a sumírban is. Három ékjel foglalja magába a dob jelentését, azonban a sumirológus nyelvészek, akik nem beszélik a magyart, „dub”-nak ejtik és nem „dob”-nak. A „dob” ékírás jelét felismerhetjük a sumír pecséteken, egy isten- vagy pap-király neve előtt, de ebben az esetben BALAD-DI-nak kell olvasnunk, mely „törvény-dob”-ot jelent. Sumír szokás volt az új törvény közhírré tétele előtt dobbal felkelteni a figyelmet, összehívni a népet annak meghallgatására. Magyarországon ez még ma is gyakorlatban van, de soha nem volt európai szokás. Galpin említ egy sumír hangszert, melyet „sistrum”-nak nevezett, mert nem talált rá nevet sumírul. Ez a „sistrum” azonos a magyar csörgő hangszerrel.

A sumíroknak kétféle sípjuk volt, mint ahogy a magyaroknak a rövid pásztorsíp és a hosszú pásztorsíp. Galpin szerint a rövid sípnak sumír neve TI-GI volt, három ujjlukkal a tetején. A negyedik lukkal diatonikus melódiát tudtak játszani. Pontosan azonban nem tudják a hosszú síp nevét, de az ékiratos szövegeken, ahol zenei hangszereket sorolnak, GI-BU-nak látszik, melynek értelme „nád” vagy GI-GID, melynek neve „hosszú nád”. Badiny professzor azt hiszi, hogy ez a név, BO-RU-LA, a mi „furulyánk”. A sípokat nádból és szomorúfűzből készítették, és sumírul szintén SÍP.

A régészek találtak SÍP hangszerre hangjegyekkel írt szerzeményt, melyet EN-LIL Istennek ajánlottak, dedikáltak. A zene szövege a következő: „A pásztorok leültek és játszottak (zenéltek) EN-LIL-nek egy gyógyírt, vigaszt, enyhülést hozó dallamot az ő nádsípjukon”. Ebben a szövegben található a sumír IR szó, ugyanolyan értelemmel, mint az ősmagyar „ír” (enyhítő, csillapító, megnyugtató) szó jelentése.

Galpin az egész világból „sípokat” sorol fel, egyedül a magyart „felejtette ki”, pedig a magyar múzeumok tömve vannak ugyanazokkal a dupla sípokkal, amelyeket Mezopotámiában találtak, úgy fából, mint rézből. INNANA Istenanya utasítást hagyott, hogy a DUMUZI ünnepén a sumírok (lapis-lazuli) lazúrkővel és gyönggyel díszített sípjaikon zenéljenek. Magyarországon díszített és ezüstből készült sípokat is találtak.

Galpin még egy fúvós hangszert említ meg, melyet KIMU-nak nevez. Ezt a szót csak a Labat Lexikonban találjuk, az akkád szavak listájában. Ez egy akkád szó, melynek sumír értelme „fekete-nyitó, bontó”. Ugyanezt a hangszert sumírul TAR-AG-nak hívták. Ezt a hangszert a magyar múzeumokban „török” sípoknak tüntetik fel, de a kuruc (XVIII. század kezdetén) korban „tárogató”- ként volt ismert.

Sumíriában és Magyarországon a legtöbb kürt és trombita az ökör szarvából készült. Kürtöket ekkoriban eredetileg figyelmeztetés végett használtak. Az ékírásokon Lagashban Gudea uralma alatt (kb. K. e. 2250-ben) a kürtöt SI-MU- nak jegyezték. Badiny professzor szerint e „szarv” szó is ebből az ősi szókapcsolatból származik, majd a szigony, szivárvány (egypár szarv az égen) szintúgy.

A sumírok kétféle vízszintes és függőleges (keretes) hárfát ismertek, ami 5000 évre vezethető vissza. A függőleges hárfa húrjait ujjakkal mozgatták. Ezt a játékot a hárfán PAN-TAG-GA vagy PAN-GA-TAG szóval fejezték ki, amely majdnem mása a magyar „penget” szavunknak. A sumír pecséteken vízszintes hárfákat is látni, melyeket egy kis kalapácsszerű ütővel szólaltattak meg, s ez a cimbalmot juttatja eszünkbe. A függőleges hárfát nem találjuk meg az ősi magyar hangszerek között, valószínű a nagy méretei miatt.

A vízszintes hárfa emlékeztet bennünket a citerára, amely a magyar népzenei körökben szélesen használt hangszer volt.

A sumíroknak szintén volt egy hangszerük, hasonló a magyar lanthoz, lírához vagy kobozhoz. A líra sumír neve PAN-TUR volt, ez keskenyebb, rövidebb szalagokkal volt ellátva, a magyarban ezt „pánt vagy pántliká”-nak nevezték. (A koboz Árpád-kori pengető hangszer, húrjai 3 és 5 között lehettek. Csak régi krónikák írásaiból ismeretes, mert nem maradt fenn egy példány sem.)

Majdnem minden sumír hangszer megtalálható a magyar hangszerek között, minden dob és mindenféle síp, az egyszerű, dupla és összetett, többrészű sípjuk nádból készült. A sípok hossza határozta meg a furulya hangskáláját. A sumír, magyar pásztorsípok – kürt, tülök, duda – mérete és formája, célja azonos volt. A húros hangszereik mind egyformák, kivétel a függőleges, vagyis az álló hárfa, amely hiányzik a magyar hangszerállományból.

Galpin egy hangszert sem tudott felismerni, de leírta a magyar tekerőlantot, vagyis a nyenyerét, melyet Felvidéken és Dunántúlon mint dudát használtak; ezen diatonikus (a megadott hang alatt vagy felett egy oktáv) skálát tudtak játszani. Ez a hangszer elterjedt lehetett hazánkban, mert a „Dudás” mint családi név gyakori, mindennapi név lett. Sumír jelét (L. 574.) DUDU-nak ejtik, s jelentése az a zeneszerszám, amelynek sajátossága zacskóban felfogni a levegőt, úgy, ahogy a dudánál. A duda német neve „Dudelsack”, valószínű, hogy a magyar „duda” és a „dúdol” szóból ered, ami zárt ajakkal énekelgetést jelent.

A csörgők használata, a csilingelés régi sumír és magyar közkedvelt szokás volt. Azonos hangszerek használata feltételezhetővé tesz egy akkori hasonló zenei folyamatot, ahogy azt a mai zenei élet világosan megmutatja.

Bartók Béla 1936-ban ellátogatott Anatóliába és Mezopotámiába, valószínűleg kutatta a zenei kapcsolatokat, s hangrögzítéssel 90 népdalt gyűjtött össze. 1937-ben a népdalokkal kapcsolatos észrevételeit kiadta a Nyugat 2, 4. és 5. számaiban „Népdalgyűjtés Törökországban” címmel, melyben így ír: „A ház gazdája minden szabódás nélkül rázendített egy nótára... Alig hittem a füleimnek, hiszen – mintha egy régi magyar dallamnak a változata volna...” Majd így folytatja: „Az a tény, hogy ilyen rokonságokat egyáltalán meg lehet állapítani, e témát nemzetközi fontosságra emeli. Mert nincs a világon – legalábbis tudomásom szerint – más eset, amikor a népzene korát ennyi sok évszázaddal visszamenőleg ilyen cáfolhatatlan határozottsággal, meg lehetne állapítani.”[23]

Bartók azt is kijelentette, hogy a magyar és török zene eredete visszamegy a K. u. 6. és 7. századba. E korban az anatóliai törökök elődei Kelet-Európa határai körül és Közép-Ázsiában éltek, a magyarok elődei pedig a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger térségében. Bartók kifejtette, hogy a török és magyar népzene egy közös tőről származik, és legalább 1500 éves.[24]

Bartok és Kodály zeneszerzők szerint a magyar zene ősi eredete a Kelet. Nemcsak a magyar pentatóniás (öt hangból álló) dallamok találnak keleti azonosságra, hanem maga az ötfokú hangsor alapozódott a három hangköz (a különbség a hangok magassága, vagy mélysége között) ismétlődő formájára, s amely szintén azonos mind a két helyen, nálunk és keleten. Kodály megállapítása az, hogy ez az ötfokú hangsor (pentatónia) lehet független fejlemény, kifejlődhetett olyan népeknél is amelyek semmi körülmények között sem lehettek kapcsolatban egymással, úgymint például az észak-amerikai indiánok, kelták, kínaiak és afrikai négerek. De a magyar népzene szerkezet, kifejezésmód és ritmus lényegbeli azonossága nem lehet véletlen a közép-ázsiai népzenével. Ha a hasonlatosság fönnáll ebben az esetben már területi együttlétről kell beszélnünk.

Kodály az is kifejti, hogy ha ilyen egyöntetűséget találunk a magyar és az ott maradt keleti népek zenéje között, akkor nem következtethetünk egyebet, mint azt, hogy mikor őseink leváltak e népről a zenei örökrész már létezett, és ezt az ősi zeneformát magukkal hozták Nyugatra. Ma a magyar zenekultúra az ázsiainak legtávolabbi ága, ami Közép-Ázsiából és a Fekete-tengeren túlról származik. Kodály majdnem három évtizeden keresztül tanulmányozta az ősi magyar zene eredetét, és erre a végeredményre jutott: „A zenekultúrájukat a magyarok együtt hozták a nyelvükkel, az akkori ősi otthonukból.”[25]

Sajnálom, de ki kell javítanom Kodály Zoltán kissé elhamarkodott nézetét, amikor a keltákat és a kínaiakat hozza fel példának, mert azóta már tudott, hogy a kínaiakkal a hunkorban hosszú idő töltöttünk egy közösségben. A kelták pedig átvonultak a Kárpát-medencén, és hosszabb-rövidebb ideig itt meg is telepedtek. Az érintkezés itt feltételezhető. Én példának ajánlanám az ausztráliai bennszülöttek.

Badiny professzor írja, hogy a magyar hangszeres népzene és népdalok közvetlen ágú folytatásai a MAH-GAR vagy sumír melódiáknak. A magyar „nóta” szó eredete sumír. A szó elemzése kimutatja, hogy milyen tökéletes összhangban van a sumír melódia és a magyar ének pszichológiája, lelkivilága. A külföldi, idegen népek megfigyelése az, hogy „sírva vigad a magyar”.

A dal, ének sumír kifejezője a NO-TA, ami 5000 éven át ellenállt mindenféle nyelvi behatásnak. Mindkét szótagnak külön értelme van, és a kettő együttesen ad egy újat a szónak. NO vagy NA- mindkettő „no”-nak ejtendő – értelme „szomorúság” és „kő”, mindkettő nehéz. Az ősi magyar nyelvben a „szomorúság”-ot és a „kő”-t szintén ugyanazzal a „no” szóval fejezték ki. A második szótag, a TA egy szórag, amely távozást jelez. Még ma is használják e kifejezést távozáskor, azt mondják a gyermeknek „ ta-ta”. Az ősi szó NOTA ezek szerint „bánatot hátra hagyni”. Mi magyarok zenéinken, énekeinken keresztül hátra hagyjuk a bánatunkat, és szomorúan mulatunk. Sok magyar dallam bánatos, de ugyanakkor gyógyítja a lelket, ugyanúgy, mint ahogy a „blues” (Louisiana szomorú hangulatú dalai) erősítette, vigasztalta az afrikai rabszolgákat az új földrészen, Amerikában.

El kell ismernünk a magyar nyelv ősiségét, gazdagságát, fejlettségét, mert már a sumír korban a zene gyógyító hatása oly pontosan kifejeződött a NOTA szóban. Anne Kilmer Drafkorn és társa (Berkeley, California Egyetem) 1976-ban kiadták a „Sounds from Silence”, című tanulmányukat. Megfejtettek egynéhány sumír ékírást, melyek zenei kotta jelölést, hogy a dallam hurrita, K. e. 1400-ból, de hozzá tették, hogy ezt a melódiát már Úr és Nippur városaiban is ismerték 2000 évvel előbb. Dr. Badiny ezt a kottázott melódiát elküldte Dr. Domonkos Los Angelesi karnagynak, aki társával egyetemben összehasonlította ezt a sumír-hurrita melódiát a magyar Szivárvány Havasával kezdődő melódiával, és „tökéletes” megegyezést észleltek. E dallam Bartók és Kodály népzenegyűjteményéből való. Ez rendkívüli hír, mert nemcsak dallam hasonlóságot észleltek, hanem dallamszerkezeti tritonikus sorrendi (bővített negyedes) azonosságot is.

Bartók és Kodály azt nyilatkozták, hogy a magyar zene Ázsiából ered. Badiny professzor meg a sumír kapcsolatot bizonyította. Mindezt áttekintve állíthatjuk, hogy a tritonikus (háromfokú), pentatonikus (ötfokú) skálát az őshonos kárpát-medencei nép használta, és ugyanígy, mint a nyelvi díszítési elemeik szokásaik, mondáik s vallásuk, eljutott velük Kelet-Ázsiába, Dél-kelet Mezopotámiába, és később hazavándorló sumírokkal, hunokkal, avarokkal, és a magyarokkal visszatért eredeti helyére.

Az emberiség akkor civilizálódott, amikor energiájukat a minőségre összpontosították és nemcsak a sivár létfenntartásukra. A kulturális, művelődés jelenti az értelem színvonal-átvitelét az élet minden területére, mint pl. kohászatra, bányászatra, földművelésre, agyagművességre, építészetre, zenére, vallásra, törvényalkotásra, iskoláztatásra, művészetre. Az emberi fejlődésnek az egyik legnagyobb lépése a földművelés megismerése volt, mert ezzel az ember megszűnt a természet kiszolgáltatottja lenni. Másik fontos fejlődési fog a fémek olvasztásának tudománya volt. A tartós fémszerszámok használata lehetővé tette a föld könnyebb, gyorsabb, több és jobb megmunkálását. John Dayton idéz: „Bognar-Kutzian (1972) a legkorábbi rézkort a Tisza-medencébe helyezi. . .Ez a terület a Kárpátok nagy kanyarulatán belül található. Gazdag rézlelőhelyek Délen és Északon, a magyar Érzhegységben, a Mátra-hegységben voltak. Baltákat, fokosokat találtak mindenütt e területeken. A Bodrogkeresztúri öntetek azt bizonyítják, hogy fémkereskedelem már létezett Magyarországon a Bodrogkeresztúri kultúra idejében.” Megállapította, hogy ez a kultúra K. e. 3-ik évezred első feléből való, ezer évvel korábbi időből, mint azt Gordon Childe feltételezte.[26]

Egy másik nagyon fontos megfigyelés a kárpát-medencei rézkorszakbeli balták, fokosok és a mezopotámiai balták, agyag mintáiról, amelyek arra indították John Dayton-t, hogy feltegye a kérdést a sumír anyagokkal (mintákkal) kapcsolatban, hogy „honnan ismerték az eredeti réz-bronz mintákat, öntvényeket?[27] Dayton elismeri Gordon Childe érdemeit, amikor meghatározza a mezopotámiai réz- és bronzeszközök agyagának beszerzési helyét. „Valahol a Duna-völgy mentén”.[28] Childe feltételezte, hogy „a sumírok érdeme volt a fémek kibányászása a ’barbár’ Európában. De úgy néz ki, hogy a réz olvasztása, öntése már K. e. három évezred első felében ismert volt és innen terjedt el a Közel-keletre.”[29]

Számos sumír táblát a Pennsylvaniai Egyetem Múzeumában tárolnak. (N. I. 1117, 2337, 2473, 2742.) Samuel Noah Kramer professzor a táblák megfejtését tárgyalja a Sumerian Mythology című, 1963-ben kiadott könyvének „ A csákány teremtése” fejszövege alatt. Ebben a fejezetben, Kramer professzor a baltát, fokost, „csákány”-nak nevezi. A sumír időkben a fokos egy nagyra becsült tárgy volt, és fontos vallási szerepet is játszott, s megemlíti, hogy az egész írás könnyen megfejthető volt néhány szakasz kivételével, melyet nem lehet megérteni.[30]

Badiny professzor azt mondja, hogy nem vitás, hogy nem érthettünk meg mindent abban az időben, de az irodalmi és vallási szövegek összessége segít megérteni azt, ami kimaradt. Kramer professzor e megjegyzése 1963-ban íródott. Azóta számos idegenbe szakadt sumirológus tanulmányozta, dolgozott a táblák érthetővé tételén, és megfejtették azt a részt, amelyet Kramer professzor akkor nem láthatott meg. Ezek a megfejtések felfednek, tanúságot tesznek a sumériai vallásos életről. Az új cím „ A csákány teremtése” helyett, „A szövetség” lett.[31] A megfejtés a következő:

1. IZ-TEN tökéletes alkotásában, az Ő változtathatatlan akarata szerint, ÉN-LIL elválasztotta az Eget a Földtől, és messzire távolodott a Föld attól.

2. ÉN-LIL kiásta a MAG-ot a Föld belsejéből, hogy majd kalász fakadjon belőle – a Rendeltetés szerint.

3. Az Ég és a Föld szövetségévé a Fokost avatta, a Fokos és a Nádkosár hivatásául pedig a MUNKÁT rendelte.

4. Így magasztalta fel ÉN-LIL a Fokost. Aranyból lett az Ő Fokosa és ezüstből annak tokja. Feje lazúrkő és foka erős mint a gátakat döntő Égi Bika.

5. Amikor ÉN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedő Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akiket már előbb a Földre küldött, és most kegyes szemmel nézett rájuk.

6. Az Ég lakói mind köréje sereglettek, és ÉN-LIL elibük tette a Szent Fokost.

7. Imával hódoltak ÉN-LIL-nek az Ég lakói és aztán – égi szózat kíséretében – átadták ÉN-LIL Szent Fokosát a földi EM-BAR-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

8. Az Ég lakóinak szózata pedig ez volt: „Vegyétek ÉN-LIL Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg miközöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövő nemzedékek között.

9. IZ-TEN – EN-LIL által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás Fájával – örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein.

10. A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok miközöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a MUNKA erejével – felépítitek IZ-TEN földi birodalmát. E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

11. Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével. A kezében tartsa és jól használja azt ÉN-LIL dicsőségére.”

12. És – amikor ÉN-LIL arany fokosát a földre szállt EM-BAR kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre: „Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR a fokos erejével. A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”

13. Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosaikat a Szövetség szerint. Bőség és boldogság fakadt a földön a Fokos erejével.

14. Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság Szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.

15. Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja a gyökerét, de segítője és oltalmazója a Jóság virágát termő Életfának.

16. ÉN-LIL Atya meghatározta a Fokos hivatását . . . és az Ég és a Föld között kötött Szövetség ereje által pedig mind örökre rendelte azt, hogy: „A Fokos dicsértessék.”

17. Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek Fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva IS-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL – ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

18. ÉN-KI áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát – fákkal, növényekkel, madarakkal és álatokkal sokasítva meg azt a Föld színén, és aranyat, ezüstöt, rezet, és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe. Az Ég lakói közül IS-KUR lett ezek gondozója, mert ő hozta az aranyat és ezüstöt az Égből a Földre.

19. Aztán a négy folyó vizeit gazdagította ÉN-KI bőséggel és halak sokaságával. A vizek vigyázójául EN-BI-LULU-t rendelte az Égből.

20. Az EM-BAR fiai pedig – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek. A Fokossal formálták azt. Elvetették ÉN-LIL által a Földre adott magvakat, és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezőket. Öntöző csatornákat is épített a Fokos, és ezek gondozójául ÉN-KI az égi lakó ÉN-KIM-DU-t tette.

21. Bőség és öröm lakozott a Földön. Házak építésébe is kezdtek és a téglavetésre, a téglavetőformák készítésére az égi lakó KABTA tanította meg a KUSOK nemzetségét.

22. Az állatok is megszaporodtak, istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. ÉN-KI úgy akarta, hogy DUMUZZI – az Ég hű pásztora – tanítsa meg ÉN-LIL népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására. Így tartották, őrizték az Égiek a földi Kusokkal ÉN-LIL Szent Fokosának népével kötött Szövetséget.

Előbb már említettük, hogy Kramer professzor észrevette a sumír és az ural-altái népek közötti nyelvi kapcsolatot.[32]

Árpád népe hozta vissza a Kárpát-medencébe az ősi vallás mágus hitének nézeteit. Ezt aláhúzza, hogy ők nemcsak a rúnákkal rótták a szöveget a rudakra, melyek könnyen tönkremehetnek, hanem a templom falain festményekkel ábrázolták a mágus vallás ősi jelképét. Az esztergomi várkápolna falán még most is láthatók az ősi mágus szimbólumok. A falon kivehető egy oroszlán, négy háromszögű ékkel. Ez az egyetlen oroszlán festmény, amely megmaradt, Badiny professzor szerint eredetileg 14 ilyen volt a falon, de a többit a közel-múltban eltávolították.[33]

Az ősi sumír mágusvallás hiedelmét az új hit, a kereszténység követői nem fogadták el. Ezért a keresztények egyszerűen lefestették a falon az oroszlán képeket, de ezzel meg is mentették az idő pusztításától. Jelenleg így csak egy maradvány látható, melyről az idő teltével a festék lehullott, és egy eredeti kép vált láthatóvá. Ez a legbiztosabb összekötő kapocs a sumír és a magyar viszonyra. Az oroszlánt kifejező szó, az ÚR-MAH vagy MAH-ÚR és a MAH értelme: nagy, erőteljes, értelmes.

A csillagászatban az Oroszlán zodiákus jegyének állása a Nap Háza volt, amely áldást sugárzott minden élőlényre. Ezzel kapcsolatban érdemes lenne kivizsgálni, hogy a kárpát-medencei „MAGURA” hegység és a MAH-ÚR név között van e összefüggés.

A kárpát-medencei őslakosoknak és Árpád népének a vallási nézetei hasonlóak voltak a sumir mágusvallás fogalmaival. A sumírok papi-uralmi rendszerben éltek. A magyarok úgyszintén pap-király uralma alatt éltek. A sumíroknak az Istent a pap-király jelképezte. Hitték, hogy a pap-király Isten leszármazottja, akit PA-TE-SI-nek hívtak.

A turáni és a sumír vallási hasonlóságokat első ízben François Lenormand ismerte fel, majd később von Orelli, aki így írt: „Az ősi sumír vallással – úgy látszik – azonos a turáni népek vallási felfogása, mely hisz a szellemekben és a mágiában.”[34]

Badiny professzor számos kutatót nevez meg, akik hasonló meggyőződéssel bírtak – pl. Vámbéry Ármin, Holger Pedersen, Fritz Hommel és Dangin Thureau[35] – és mind ezek erős bizonyítékként szerepelnek a sumír-magyar kötelék számbavételénél. A turániai és a sumír nép között az Anya-istennő volt az Ég királynője.

Mindkét nép egyaránt hitte uralkodójuk és maguk isteni eredetét. A magyaroknak ugyanaz volt a vallási meggyőződésük. Utalok itt Endrey Antal munkájára, a Hunor és Magor legendában: Isteni származást tételeztek fel róluk, mint Nimród fiai.[36] Mivel e népek Isten gyermekeinek hitték magukat, e hiedelmet nevükben is kifejezésre juttatták. Ezért a hunok és magyarok neve KI-EN-GIR volt, mely „Isten gyermek”-et jelentett. Hasonló elképzeléssel a bolgárok is BE-EL-GAR-nak nevezték magukat, ami azt jelentette, hogy BA-AL gyermekei.

A HUN-GAR név isteni eredetét megtaláljuk az ékírásos táblákon, melyeken az is áll, hogy HUN-GAR volt az első népe a földnek. A sumír hiedelem az, hogy az ember akkor jelent meg először a földön mikor a Kos csillagzat emelkedésben volt. A csillagászok még ma is a Kos-t tartják az állatöv első csillagzatának. A Kos csillagzat sumír neve MUL-LU-HUN-GA, értelme „hun ember háza a csillagokban.” Innen származik az a hiedelem, hogy a hunok a Kos ivadékai.

A mitológiában és a bibliában a Kos csillagzatot Kus-nak jegyezték fel. A szemita népek szerint Nimród apja Kus volt. A kus (kusita) nép keletkezését a Kus-csillagzathoz vezetik vissza, mint sarja DU-MU-ZI-nak. René Labat írja, hogy Hammurábi idejéig a Kos-csillagkép Kus-nak volt írva. (L. 318) Az első sumír babilóniai Hammurábi uralkodóház idejében a szótagokat megváltoztatták. Ami Kus-nak volt írva, ekkortól FÜ lett, a nap az UTU-vá vagy BABBAR-rá változott. Az utolsó sumír király LUGALZAGGISI kus ivadékként származtatta magát.[37] A sumir nép még K.e. 2004 körül hitte, hogy leszármazottai a Kus-nak. A magyarok közt az isteni származásban való hit megtalálható az Emese Álma című legendában és az Anya-istennő kultuszban ami úgy a magyarok, mint a sumírok között létezett, sőt, a sumír hitvilág egyik részese is volt. Mindkét népnél az Anya-istennő volt a szimbóluma az anyaságnak. A szemita időszak idejében történt, mikor az Anya-istennő jelkép, amely az Ég királynője is volt, a szerelem Istennőjévé változott, Istar névvel. E két istennő jellegzetessége nem volt ugyanaz. Istar magáról mondta: „Én vagyok a nagy prostituált.” (kurva)[38] Ez a nyilatkozat megrontotta a nép erkölcsét. Addig, amíg a magyar anyák az Ég királynőjének, Innanának vagy a Boldog Asszony törvényei szerint éltek, nem kellett attól tartaniuk, hogy a nemzet kiveszik a gyermekszületés hiányában.

A régi kozmológia vallásos nézete szerint Isten mindenben megnyilvánult a földön, és ugyanúgy az égben. Ennek következtében a sumírok az Úr városában imádták az Istent, kinek erejét a „Hold-ban” megnyilvánulni látták. Sippar és Nippur városokban a „Nap-ot” ily módon tisztelték ugyanez okból. A keresztények tévesen hitték, hogy az ősi nép imádta a Napot és a Holdat, rájuk fogva a bálványimádást.

Teljesen mindegy volt, hogy melyik isteni megnyilvánulást – a Holdat vagy a Napot – tisztelték. Az Isten-anya volt az összefogó erő, amely egyesítette vallásukat. A turáni népek képzeletében az Anya-istennő volt az Ég királynője, és ezt a Vénusz bolygó személyesítette meg. (A rómaiak a Vénuszt mint a szerelem istennőjét imádták.) A Vénusz fénysugarai voltak az isteni áldás földi megnyilvánulásai. A turáni népek körében talált, gyönyörűen formált női szobrok mind a Vénusz földi ábrázolását bizonyítják. Azok, akik a Napot mélyen tisztelték, egy oroszlánt fektettek a lábaikhoz, s azok, akik a Hold iránt tanúsítottak tiszteletet a bikát vagy annak szarvát tették lábaik elé. Karthágóban a lábai előtt egy bika szarvaival ábrázolták. A Partus birodalomban ANAHIT volt a neve, és ott is oroszlán látható a lábai előtt. Ez az ábrázolás a sumír és magyar körökben szintén megtalálható.

Figyelemre méltó, hogy a Punok, akiknek a székvárosuk Karthágó volt, „látszólagosan” szintén ismeretlen eredetűek, mint ahogy ezt sok turáni népről is állítják. A hun és a pun nevek nagyon hasonlítanak egymáshoz. A pun vallási szokások turáni kapcsolatot mutatnak. Talán ez volt az ok, amiért a rómaiaknak el kellett őket pusztítani, mint ahogy ugyanazt próbálták a hunokkal, a pártusokkal és a pannoniakkal is.

Az ősnépek korában az élet legfontosabb feladata az élelem beszerzése, a család alapítása és annak fenntartása volt. A vallási nézetek kifejezésre juttatták ennek fontosságát. A csillagzat számbavételével, mikor az erőközpont a leghatásosabb volt, azt az időt választották az eredményes terméshozamra és az élet folytatására. A vetés és házasodás legmegfelelőbb ideje volt, mikor a Vénusz bolygó, vagyis DIL-BAD egy vonalba került a BETA-VIRGINIS és a SPICA csillagokkal. Ezt az időszakot a datolyapálma és a kalász jelképezte. E fogalmat ábrázolták az Anya-istennő lábai előtt fekvő oroszlán oldalán látható vésetekkel s ugyanúgy az esztergomi oroszlánokon is.

Mezopotámiában e két növény terméke volt a legfontosabb életforrás. Ez a magyarázat arra, hogy a sumírok miért választották a datolyapálmát és a kalászt az Alfa Virginis (Spica) és Béta-Virginis csillagzat képviseletére. Mindkét csillag a Virgó konstelláció tagja. Amikor Vénusz belép a Virgó csillagképbe, ekkortól fogva Oroszlán csillagzattá változik és ebben az időszakban a Vénusz bolygó Oroszlán nevet kap, így két Oroszlán lesz az égen. Ezért a rozetta (kő: basalt lap, tábla) az Innana szobor lábai előtt fekvő két oroszlán között van elhelyezve.[39]

Ahogy a „Szövetség” tábla megfejtése után megtudjuk: EN-LIL teremtette az Eget és a Földet és EN-KI Istent bízta meg a föld minden jó és hasznos dolog teremtésére. A sumírok rendkívüli tiszteletben tartották EN-KI-t, akit felkértek, legyen közbenjárójuk a nagyhatalmú EN-LIL előtt. Amikor a szemiták elfoglalták Sumíriát, átvették vallásukat is és a sumír istenek tulajdonságait átruházták a szemita istenekre. Így a szemita isten EA megkapta mindazt a tiszteletet, amit EN-KI élvezett a sumírok által. Ezért az agyagtáblákon négy ékkel jelezték EA magas méltóságát, mint ahogy azt az esztergomi várkápolna oroszlános oldalán láthatjuk. Az oroszlánon ez a négy ék jelzi EZ magas rangját és az ő földi helyettesét, a király.

Az uralkodóház körében a 40-es számnak mágikus tulajdonságot tulajdonítottak. Árpád legmagasabb tanácsadó testületének köre, melyet Ukkin-Puhrunak hívtak, negyven tagból állt. Negyven nyíllal temették el az avar kagánt is.[40]

Mivel hogy a szemita hódítás Mezopotámiában történt ezt a szemitásodott vallási változásokat megtaláljuk az Árpád-kori vallásos maradványokban, Esztergomban, s ez is kellően bizonyítja, hogy elődeinknek kellett, hogy legyen kapcsolatuk Mezopotámiával, akik egyes nyelvészek szerint MAH-GAR nevezték maguknak. Az esztergomi oroszlánokat magyarok festették. A szabírok, akik Mezopotámiából jöttek társult a magyarokkal, és úgy váltak ismertté, mint a Megyer-nemzet. Talán ez a legnagyobb bizonyíték, hogy a magyarok kapcsolatban voltak a sumírokkal. A másik összefüggés, amit már előbb említettem, a sumír földrajzi nevek a Kárpát-medencében. Ezek a nevek az őstelepes sumír-magyar nép kapcsolataira utalnak, mert e nevek visszamennek K. e. 3000-be.

A sumír nép legnagyobb ünnepei a Termékenység Istennőjéről való megemlékezések voltak, melyeket még ma is megtalálunk a magyarországi római-katolikus ünnepek között. Kálmány Lajos katolikus pap a múlt század közepén számos ősvallási szokást gyűjtött össze, amelyek nem voltak beiktatva a római-katolikus liturgiába, hanem minden bizonnyal csak az ősvallás visszamaradt gyakorlata volt, amely az Isten-anyának az Anya-istennőnek való áldozásban nyilvánult meg. Végtelen tisztelet a Nagy Anya-istennő és a hét másik istennő iránt: A Szomorúság-, az Aratás-, a Gyertyaszentelő-, az Oltalmazó-, a Hónap-, és a legkisebb istennője a Szűzanya-, aki a kereszténységben Szűzmária lett. Az ősvallás „kedden” minden nemű fizikai munkát megtiltott, mert e nap volt az Anya-istennő ünnepe, de ugyanakkor ez a nap üdvös volt valami feladat végrehajtására, akár tyúkültetésre, vagy egy kérelem kezdetére az Anya-istennőhöz, például gyermekáldás kiesdeklésére, 9 keddi napi böjtöléssel. Ezekből az ünnepekből kitűnik, hogy az élet folytonosságának az Anya-istennő volt az élet adója, megtartója a bőség megteremtője, megújulásának biztosítója, embernek és állatnak egyaránt.[41]

Huszka József a magyar népművészet díszítéséiben talált egy motívumot, amely az Astarte képein úgyszintén megtalálható. (Astarte az „Anya-istennő” későbbi neve.)[42]

Legújabban az 1990-es évek elején Pap Gábor a „Nap-imádás” nyomait ugyancsak a magyar népművészeti díszítéseiben észlelte.[43]

Bobula Ida mondja, hogy az Anya-istennő fogalom majdnem minden ősvallásban benne foglaltatott, de a magyar „Boldogasszony” volt a sumír BAU-DUG-ASSAN (ősi kiejtése BU-DUG-ASSAN).

A sumír és magyar Anya-istennő között a hasonlat nyilvánvaló, és semmi esetre sem lehet véletlen. A BAU nevét megtaláltuk az ékírásokban, és ugyanúgy a képi ábrázolását is az agyag táblákon. Leggyakrabban trónon ülve, koronával a fején és fodros szoknyában, életfával az előtérben, vagy egy gyümölcsös ággal, vagy serleggel a kezében ábrázolták. Gyakran egy kutya és egy madár is látható a közelében. Lagash városcímer pajzsán kitárt szárnyakkal látható a Napmadár vagy Turul madár. Itt szintén nyilvánvaló kapcsolat van az Árpádi címerpajzs és „a magyarság eredete” legenda között.[44]

Bemutatunk egy babilóniai oroszlános pecsétet, amelyen a négy ék tisztán kivehető.[45] A négy ék EA Isten rangját hivatott hírdetni. Ha tűzetesen szemléljük a pecsétet, felfedezzük a három dombot, mely egy ősi képírás fenmaradt jele s mely már létezett az írás feltalálása előtt, és onnan került át az ékírásba MAD vagy KUR értelemmel.

E jelképek keletkezése nagyon ősi, feltételezhető, hogy még az őshonos kárpátmedencei néptől származik. Ebből kiindúlva, több történész azt javasolja, hogy a három domborzat a magyar pajzson a Kárpátok három hegységére a Tátra, Mátra és a Fátrára utal. Azonban e nézet ellen vall az a tény, hogy Árpád pajzsán a három domborzat már a kárpátmedencei hazatérése előtt meg volt. Ha ez a három domborzat valóban az itt megnevezett három hegyet jelenti, akkor ez csak úgy lehetséges, hogy a dunai vagy őshonos kárpátmedencei nép magával vitte Mezopotámiába, és ott vált a szabir-magyar nemzet szimbolumává, mindig figyelmeztetve őket az őzhazájukra.

Napjainkban a szlovákok ezt a szimbolumat egyszerűen eltulajdonították a magyaroktól, azzal az indoklással, hogy a három nevezett hegy az ővék, ezért a címer is őket illeti.

A három domborzat bizonyítja a sumír-magyar kapcsolatot, s ugyanígy a „kapu” szavunk is. A „kapu” szó két szótagból áll, az első része „ka”. A KA sumírul „kapu-„t vagy a „bejárat”-ot jelent. A második szótag „pu”. PU akkádul ugyanazzal a jelentőséggel bír, vagyis „kapu”. Ezért e szó még abból az időből való, amikor Mezopotámiában a sumír és a szemita nép – a szemitahódítás következtében – összekeveredett. A nyelvi zűrzavar közepette e két különböző nyelv, de az egyértelmű szavak összevonódtak. Ez a szó máshonnan, máskorból nem származhat, és csak a szabír-magyarok hozhatták magukkal.

A négy ék másik értelme a „négy éktáj ura” (ami az oroszlán tomporán látható). Ezt a címet sumír királyok használták, ugyanez értelemmel a korai Árpád házi királyaink is a „négy világtáj urát jelentő és az egyenlő szárú kereszttel” jelölték az érmeiket és pénzeiket.

Ismét tanulmányozva az esztergomi oroszlán képét, láthatjuk, hogy egy ostor formálódik szemünk elé, amely az oroszlány sörényéből indul ki, s az oroszlán hátán keresztül a farkán végződik. Az ostoron, ha megszámláljuk a pontokat, akkor pontosan 50-et találunk. Ez az 50 pont az 50 hónapot jelképezi, azt az időt, melyet a Vénusz bolygó tesz meg, hogy pályáját megkerülve hozza az áldást és bőséget a földre, s így az 50 pont hónapban minden gazdagságba borul.

A vatikáni 9428 számú ékirat így mondja: „Himbálózik az ERU ostora az ÚR-GULA farka felett.”[46]

P. Grossman megállapítása, hogy az oroszlán farkán az első fényes csillag, az „ostorcsillag” neve KUN-A, amit most Denebola néven ismernek.[47] A keleti népek hiedelme szerint ez volt a Szerencsétlenség és Halál csillaga, azért, mert az oroszlán jelképezte az égből sugárzó erőt, és az ostor az Isten büntetését, csapását azon uralkodókon, akik elhanyagolták népük iránti kötelességüket.[48] Még azon népek körében is megtaláljuk az Isten ostora alapgondolatát, akik nem ismerték az ÚR-GULLA, az Oroszlán csillagzat jelképét. Motívumaik magukba foglalták az Isten ostorát. Ez esetben változás volt, hogy nem mindig az oroszlán farkán, hanem azok által nevezetes állatokon díszelgett az „Isten ostora”. Ha ez ilyen széles körben elterjedt szokás volt a szittya, hun (turáni) népek körében, akkor a jelenkori történészek mi oknál fogva írnak olyan felháborodottan Atilla kijelentéséről, hogy ő az Isten ostora?

Atilla a turáni népek leszármazottja volt, és azok vallási nézetei szerint vélekedett. A szittya-hun világban nem volt rabszolga. Vitézi tettel még a hadi foglyok is a legmagasabb katonai- vagy osztályrendbe tornázhatták fel magukat. Mikor Atilla előtt megvilágosodott a Kelet és Nyugat Romai császárság felépítése, a milliók rabszolgasága nem vitás, hogy az ő turáni nevelése alapján és e tények meggyőződése után Isten ostorának, népek felszabadítójának nevezte magát. Mint ahogy ma sejtjük a mennyek országát, úgy az akkori vallás elképzelése, vagyis alaphiedelme az volt, hogy a mennyek központja ott van, ahol az aranyalmát megtalálják. Számos meséink is van az égig érő fáról, melynek legfelső szintjén minden csak aranyból nő. Ez az a sík, a nap birodalma, ahol a Nap-Isten minden szívjóság teremtője.

Innen származik a királyságok ország almája. Ez a hiedelem szintén létezett a sumír világban K. e. XXI. Században, a 3. Úr (dinasztia) uralkodó család uralma alatt. Továbbá hittek abban, hogy az égnek az északi sarkcsillag a központja.

A magyar földművelő népek körében az 1000-éves kereszténység gyakorlata után is találni még némi nyomát, maradványát a Nap-Isten tisztelet elemeinek. A nép könnyen elfogadta azt a keresztény tanítást, amelyet egyeztetni tudott ősi hitével. A kettős istenség fogalmát – a Nap és a Hold – megtaláljuk a magyar népköltészetben és népművészetben (ennek visszatükrözését a következő írók, művészek munkáiban találjuk: Ady Endre, József Attila, Nagy László – és Csontváry, akiről köztudott, hogy az egyik leghíresebb állatöv-festő volt.

Árpád hazatérése idejében a kettős királyság volt elterjedve, mint a király és az alkirály hatalmi rendszere. A király szakrális vagyis isteni eredetű, akit a Napfiának is tartottak.

Dr. Badiny professzor nyomán felsoroljuk a magyar méltóság- és uralkodási rang eredetét: EN-KI volt az a sumír Isten, aki minden jóval ellátta a földet. Ez a név két féle módon ejthető ki, éspedig EN-KI vagy KI-EN. A sumir-magyar nyelvtan szerint teljesen mindegy. Értelme „A Tudás Ura”, vagy „Ura a tudásnak”.

A magyar „kende” szó első szótagja KEN, amely a sumír KI-EN származéka. A másik DE szótag a sumír DU-ból származik, és az értelme „ered, vagy jön”. (Labat No. 206) A KI-EN-DU vagyis „kende” jelentése „ eredt” a KI-EN vagy EN-KI-től, más szóval szakrális eredet. Ez volt a címe, rangja az uralkodónak a kettős királyi hatalom alatt.

Az alkirály rangja, méltósága „gyula” volt, amely a sumír ÚR-GULLA szóból alakult ki, és amely azonos a sumír Oroszlán-égitest nevével, jegyével. (Később a „gyula” nevet felcserélték „nádor-ra”.)

A „Nap” legnagyobb erejét az oroszlán csillagzatba kerülve éri el. Ugyanígy a földi király „kende” is akkor a leghatalmasabb, mikor egyesül a „gyula” nagyságával. Szemléltető példa így érzékeltetni a pap-uralmi rendszer. A „kende” és a királyné volt hivatott a Nap-Isten erejét lehozni birodalmukra, ugyanakkor a „gyula” és királynője kötelessége volt a Hold-Istenének erejét uralkodásukba beiktatni a földön. Az itt közölteket Badiny professzor és Bosnák Sándor után állítottuk össze.[49]

A magyar pap-uralmi rendszer a két különböző világ megosztása, a következőképpen: Világa a Napnak és a Holdnak.

A Nap Világa

3. Bírói hatalom . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . .. . . . . . Mérleg

A Hold Világa

2. Vezérlet, irányítás . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . ..Ikrek

6. Népegészségügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .Vízöntő

Látjuk, hogy az Ég mindkét „földi képviselője” a nemzet jólétét hivatott ellátni. Tudjuk, hogy az életfa szélesen elterjedt és kedvelt hímzés motívuma a magyar népművészetnek. Ezen túlmenően összefüggést mutat az életfa motívum az örök élettel. Az életfa, vagy az égígérő fa összeköti a föld és az ég központját, az északi sarkcsillagot pedig úgy ábrázolták, mint a mennyek központját.

Az ural-altai népek hiedelme szerint még mielőtt a földre érkeztek volna, az égígérő fákat körülvevő kék gyűrű rétegben éltek. E hiedelmük jelképezi e népek szakrális eredetét.

Ha kezünkbe veszünk egy csillagászati képet, amely a csillag világ változásait mutatja az elmúlt 10.000 évben, akkor látni fogjuk, hogy a Tejút az Ikrek (Gemini) csillagképen kívül helyezkedik el, és a Kaszás (Orion) csillagkép belenyúlik a Kos (Aries) (sumirul KUS) csillagövébe, amely az élet kezdetét hozza.

Az északi sarkcsillag neve IBILU-E-MAH, melynek értelme „az ifjú háza, ki mindent tud). A babiloniak átvették ezt a fogalmat, és ANU fiára alkalmazták.

A magyar legendák szerint őseink alkalmazták e hiedelmet, és ezért az északi sarkcsillagot „Világügyelőnek” nevezték el.

„Mikor a Föld megalkottatott, az Úristen felnyúlt az Ég tetejébe, letört egy kis darabot a Napból, és ebből formálta meg az első embert és asszonyt. Mivel még a kezében maradt egy kis törmelék, abból teremtette meg az ember és az asszony két leghűségesebb szolgáját, a lovat és a kutyát.

Első éjszaka után az asszony egy napsugaras reggelen szépséges aranyvirágot talált a lakhelyük előtt. Felvette, kendővel betakargatta, s nagy örömmel vitte, hogy urának megmutassa. Ahogy együtt kibontották a kendőt, az aranyvirág helyet egy gyönyörű szép fiú gyermeket találtak ott, aki kedvesen rájuk mosolygott, s az asszonynak azt mondta, ’Édesanyám’, az embernek pedig azt hogy ’Édesapám’. Majd az Úristen megparancsolta, hogy az ember-fia neve Világügyelő legyen, és tanítójává váljék az egész emberiségnek, a kezdettől a világ végéig.”

Ezzel kapcsolatban itt ismét meg kell említeni a magyar nyelv összetett voltát. E szó: magyar-áz, amit tulajdonképpen tanítás. Van-e még a világon ehhez hasonló értelemmel kifejezés, a nemzet neve és cselekedete között? A kérdést feltehetjük: e legenda utalhat-e az ősiségünkre, ami e szavunkban tükröződik? Csak a sző értelmi kihangsúlyozása végett említünk néhányat, ami mind egy célt szolgál, egy értelem alatt: érthetővé tesz, kifejt, igazol, indokol, megokol, felderít, tisztáz, megvilágít, helyreigazít, helyesbít stb.

A legenda szerint az északi sarkcsillag a Világügyelő otthona, és a sumír ékírásos tábla K.e. 3000-ből tudatja, hogy e csillag IBILU-E-MAH, az EN-LIL csillaga, s ez a csillag a Kis-medve vagy Kisgöncöl (Ursa Minor) és a nagy medve vagy Göncölszekér (Ursa Major) csillagzathoz tartozik. Mivel, hogy mindkét csillagzat a Szűz-anya INNANA segítője, ezért az ő fia, a Világügyelő, állandó kapcsolatban van az Anyával, aki anya mindennek, ami a földön születik.[50]

Egyedül csak a magyar nép hitében található asztrológiai kapcsolat. Ez is bizonyítja népünk ősrégi eredetét.

[1] Bobula Ida: Kétezer magyar név szumir eredete. Montreal, 1970. Galgóczy János: A sumir kérdés,

NY. 1968. Gosztonyi Kálmán: Szumirok és magyarok. New York, 1968. Varga Zsigmond: Ötezer év

távlatából. Budapest, 1942.

[2] Gosztonyi Kálmán: Összehasonlító szumer nyelvtan. Switzerland, 1975. 60 old. Dictionnaire

d’Etymologie Sumérienne et Grammaire Comparée. Paris, 1975.

[3] Kramer, Samuel Noah: The Sumerians, their History, Culture and Character. University of Chicago

Press, 1973, 42-43 old. Badiny-Jós Ferenc: Az istergami oroszlánok titka. Buenos Aires, 1973. 13 old

[4] Bartucz Lajos: Rassenfrage und Rassenforschung. Budapest, 1941. Foyta István: Honnan származunk,

mit adtunk a világnak, kik a rokonaink? Buenos Aires, 1961

[5] Keith, Sir Arthur: Report on the Human Remains of the Úr Excavation. 1934 Foyta István: I. m.

[6] Dixon, Roland: The Racial History of Man. New York, 1923. Foyta István: I. m.

[7] Dayton, John: Minerals, Metals, Glazing and Man. 1978. 164 old.

[8] Von Luschen, Felix: Völker, Rassen, Sprachen. Berlin, 1922. Foyta István: I. m.

[9] König: Die Älteste Geschichte der Meder und Perser. Leipzig, 1934. Foyta István: I. m.

[10] Varga Zsigmond: Ötezer év távlatából: Budapest, 1942

[11] Novotny Elemér: Sumir nyelv, magyar nyelv. Buenos Aires, 1978

[12] Bobula Ida: The Sumerian Affiliation.

[13] Novotny Elemér: I. m. 47 old.

[14] Badiny-Jós Ferenc: The Sumerian Wonder, Buenos Aires, 1974, 165-167 old.

[15] Novotny Elemér: I. m. 48 old. Badiny-Jós Ferenc: I. m. 166

[16] Toronyi Etelka: A Kárpát-medence a kultúrák bölcsője és a magyarok őshazája. Buenos Aires. 39-43

old.

[17] Kramer, Samuel Noah: History begins at Sumer. Doubleday Books. 1959. 184-185 old.

[18] Goodrich, Norma Lorrie: Ancient Myths, Mentor. 1960. 16 old.

[19] Pass László: “Antantémusz”, Ősi Gyökér, 1990 jan-apr. 13 old.

[20] Hommel: Sumer Lesestücke. 41-445, Anta (Assyr. Elu). Deimel: Sumer-Akkad Gloss. 14. Badiny-Jós

Ferenc: I. m.

[21] Langdon: Sumerian Grammar. 202 old.

[22] Kodály Zoltán: A magyar népzene, Galpin, Francis: The Music of the Sumerians, Cambridge

University Press, 1936.

[23] Kodály Zoltán: A magyar népzene. Budapest. Badiny-Jós Ferenc: A sumir-magyar dal azononsság.

Ősi Győkér 1982 nov-dec.

[24] Kiszely István: Hol éltek őseink? Magyar Múlt, 42 szám. 1992. 18-19 old.

[25] Lásd: 314 lábjegyzet.

[26] Dayton, John: I. m. 75-76 old.

[27] U. o. 207 old.

[28] Childe, Gordon: The Danube in Prehistory, Oxford. 1929

[29] Dayton, John: I. m. 136 old.

[30] Kramer, Samuel Noah: I. m. 51 old.

[31] Badiny-Jós Ferenc: “A fokos teremtése”. Ősi Gyökér, 1984. 4-5 szám. 127-129 old.

[32] Kramer, Samuel Noah: The Sumerians, their History, Culture and Character. University of Chicago

Press, 1963. 42-43 old. Badiny-Jós Ferenc: Az istergami oroszlánok titka. Buenos Aires. 1979. 13 old.

[33] Badiny-Jós Ferenc: Az istergami oroszlánok titka. Buenos Aires. 1979. 13 old.

[34] Von Orelli: Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn. 1911. Vol.I. 9 old. Badiny-Jós: I. m. 16 old.

[35] Badiny-Jós Ferenc: I. m. 16 old.

[36] Endrey Antal: “Nimrud monda” Ősi Gyökér. 1978. 5.szám. 160 old.

[37] Labat, René: Manuel d’Epigraphie Akkadienne. Paris. 1963.

[38] Badiny-Jós Ferenc: Az istergomi oroszlánok titka, Buenos Aires, 1979. 39 old. Mortgrat, Anton:

Entstehung der Sumerische Hochkultúr. 260 old. – “Az I. Sargon idejéből származó ékiratok olyan

Istart mutatnak, aki így szól: ‘Én vagyok a nagy prostituált’”.

[39] Badiny-Jós Ferenc: I. m. 46 old.

[40] Passuth László: Megszólal a sírvilág – avarkori fejedelmi sírásatása. Budapest, 1959. 592 old.

[41] Bobula Ida: Sumir-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires. 1982. 65 old.

[42] Huszka József: A magyar-turáni ornamentika története. Budapest. 1930. Bobula Ida: I. m.

[43] Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Debrecen, 1993.

[44] Bobula Ida: I. m. 73 old.

[45] Badiny-Jós Ferenc: Az istergomi oroszlánok titka. Buenos Aires. 1979. 62 old.

[45] Badiny-Jós Ferenc: I. m. 77 old.

[47] Grossman P.: Planetorium Babilonicum. 65 old.

[48] Delitsch: Assy. Handwörterbuch. 187 old. Badiny-Jós: I. m. 64 old.

[49] Bosnyák Sándor: A hatalom a néphagyományban. Badiny-Jós: I. m. 82 old.

[50] Deimel, Anton: Sumerisches Lexikon. Band. II. Grossman, P: Planetorium Babilonicum.