Siklósi András

Röpirat a tarthatatlan cigányvérengzések s a fokozódó cigánybűnözés ellen

Zsebtolvajlás, lopás, rablás, nemi erőszak, fenyegetés, rasszista gyűlöletkeltés, megveretés, gyilkosság, lincselés stb. Még felsorolni is nehéz lenne azt a sokféle bűnt és törvényszegést, amit cigányok és cigánybandák követnek el a békés magyar lakosság ellen országszerte, de különösen bizonyos megyékben s a fővárosban. Természetesen mindez korántsem honi jelenség csupán, hiszen Finnországtól Franciaországig sokfelé előfordulnak hasonló események egész Európában, s valamennyinek közös jellemzője, hogy egyre durvább, gátlástalanabb módon hajtják azokat végre, s a hatóságok rendszerint képtelenek megfékezni a konkrét cselekményeket, vagy elejét venni a tragikus fejlemények kibontakozásának. Láthatjuk tehát, hogy a cigánysággal (a „roma” megnevezést helyből ellenzem és elutasítom, akárcsak a buzik és leszbikusok „meleggé” becézését!) mindenütt súlyos gondok vannak, társadalomba illesztésük (integrálásuk) sehol sem járt eredménnyel, sőt jószerivel még tervek, programok sem léteznek a cigánykérdés megoldására. Persze eszemben sincs most más országok problémáit elemezgetni, éppen elég nekünk a saját bajunk. Csak jelezni kívántam, hogy másutt sem mennek simán a dolgok, noha az is bizonyos, hogy a helyzet magyarországihoz fogható elmérgesedésére, katasztrofális elburjánzására egyéb régiókban eddig még nem találtam példát.

Régen, ha egy darutollas csendőr végigment a cigánysoron, akkor hanyatt-homlok menekültek előle azok, akiknek vaj volt a fején. (Most 3-4 rendőr sem merészkedik be a veszélyesebb területekre, mert fél, hogy atrocitások érik.) Akkoriban még tekintélye volt a hatóságnak, s a barna bőrű lókötők tudták, hogy nemtelen viselkedésükért a törvény szigora lesújt rájuk. Persze genetikai adottságaik, hagyományviláguk okán akkor sem váltak szentekké, vagy az erkölcs és igazság bajnokaivá, de legalább igyekeztek meghúzni magukat egy-egy komolyabb bűncselekmény után. Azóta nagyot fordult az idő kereke, s bizony mára minden megváltozott, ámde korántsem az előnyére. Immár felső szinten is bevezették (lásd Kuncze Gábor!) a „megélhetési bűnözés” álságos fogalmát, sőt nyilvánvalóvá tették, hogy a gaztettekért nem jár arányos megtorlás, olykor még enyhe elmarasztalás sem, így aztán szép lassan elszabadult a pokol. Ne legyünk annyira naivak, hogy mindez véletlenül történt, s nem valami tudatos provokáció áll a háttérben. A kérdés csak az, hogy kiknek áll érdekében ellenünk uszítani a cigányságot, vajon kik azok, akik velük végeztetik el a „piszkos munkát”, hogy a „rebellis magyarságot” megfélemlítsék, és térdre kényszerítsék, sunyi térfoglalásuk érdekében? Mert az bizonyos, hogy önmaguktól a cigányok sohasem merészkednének ilyen elvetemültségekre, ha nem éreznének maguk mögött ekkora bíztatást, ilyen hatékony védőernyőt, ami biztosítja számukra a bűnhődés nélküli bűnözést.

Nem titok, hogy népünket a globalizációs erők halálra szánták, és végleg ki akarják irtani, hogy hazánkat megszerezzék a nemzetközi zsidóság számára, mint új cionista központot, ahonnan végrehajthatják sötét világuralmi, sátáni világgyarmatosító törekvéseiket. Sajnos a mi fajtánkhoz hasonlító jámbor, béketűrő népséget sehol másutt nem találhatnak a földgolyón, ezért szemeltek ki bennünket megszállandó és elpusztítandó alanyként, a cigányságot pedig immorális eszközként gyalázatos terveik végrehajtására. Szó sincs tehát arról, hogy a zsidók a legparányibb mértékben is rokonszenveznének a cigányokkal, csupán jól felfogott érdekükben használják ki őket, majd ha a mór megtette a dolgát, kíméletlenül leszámolnak velük is. Ha a buta cigányok csak halványan sejtenék, mire használják őket, aligha lennének partnerek ebben a szörnyű holokausztban, ebben a megbocsáthatatlan, véres népirtásban. Nekik azonban fogalmuk sincs semmiről, csak élnek a maguk erkölcstelen, primitív módján. Ez persze nem menti fel őket tetteik következményei alól, viszont a fő felelősség mindenképpen a felbujtó zsidóságot terheli. Jó, ha a nemzeti oldal tisztában van mindezzel, ha a cigánykérdésről beszél, vagy annak gyakorlati megoldásához kíván látni.

Kiss Norbert agyonverése, Szögi Lajos gyermekei előtti meglincselése, a zámolyi gyilkosok külföldre engedése, a makói kislány brutális megerőszakolása és fölgyújtása – csak néhány minta az utóbbi évek legkirívóbb eseményeiből – világosan mutatják, hogy alapvető baj van a hatóságok hozzáállásával, s azt is, hogy az imént megfogalmazott gondolataim szóról szóra igazak. Nagyon szomorú s egyben tragikomikus is, hogy mindezen jelenségek ellen magánszemélyeknek és civil szervezeteknek kell tiltakozniuk s tüntetniük, jogos önvédelmünk végett, mert az országgyűlés, a végrehajtó szervek, ill. a sajtó következetesen elhanyagolják feladataikat. Azt hiszem, közülünk senki nem óhajt indokolatlan vendettát, drasztikus megtorlást, de valamennyien megköveteljük a méltányos igazságtételt, az elkövetők és felbujtóik földerítését és elítélését. E nélkül nem létezhet semmilyen jogállam, e nélkül hazánk a zsidó- és cigánybűnözés melegágyává válik, e nélkül totális erkölcsi fertő és káosz harapódzik el, s a lakosságunk – egyéb eszközök híján – nemkívánatos önbíráskodásokra kényszerül!

Minden tisztességes magyar és nem-magyar közös érdeke, hogy a legoptimálisabban megoldjuk a cigánykérdést. A munkához s a tanuláshoz, ezáltal a fölemelkedéshez való lehetőségük eddig is adott volt. Nem a mi hibánk, hogy nem tudtak vagy nem akartak megfelelően élni vele. Most is csak azt mondhatom: minden jog és lehetőség, ugyanakkor kötelesség is illesse meg őket, ami a magyar anyanemzet tagjainak jár, azonban elleneznünk kell bármiféle „pozitív diszkriminációt”, többletjogot vagy kivételezést önnön hátrányunkra. A mi célunk nem az ő határtalan ajnározásuk, hanem a saját nemzetünk megmentése és fölvirágoztatása; s ha ebben a cigányság partnerünkké válik, akkor békében élhet velünk, ha azonban nem felel meg elvárásainknak, akkor semmi keresnivalója sincs Magyarországon. Akkor takarodjon innen a háttérből súgó rossz szellemeivel együtt, talán éppen a rendkívül „toleráns”, „demokratikus” és „antirasszista” Izraelbe! Ott majd megismerheti közelebbről Jehova (Jahveh) derék népének vendégszeretetét. Fölszólítom a cigányság vajdáit és vezetőit a föntiek tudomásulvételére, s az irányításukkal kibontakozó belső megtisztulásra. Ugyanakkor fölszólítom a magyar nemzetet is az önszerveződésre, a valódi rendszerváltás végrehajtására, majd a törvényes és alkotmányos keretek megteremtésével a cigánybűnözés visszaszorítására, s a cigánykérdés megnyugtató megoldására.

Megjegyzés: Ez az írásom a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) 2007. aug. 23-i kecskeméti tüntetésére készült, egyetértésem s a kárvallottak, áldozatok iránti részvétem jegyében. Remélhetőleg akad majd valaki, aki felolvassa helyettem. Sajnos személyesen nem lehetek jelen az eseményen, mert ugyanebben az időben Szegeden tartok előadást egy fontos közéleti témában. Közlöm még, hogy a MÖM kezdeményezésével az általam vezetett Turul Szövetség is szolidaritást vállal.