Vetráb József Kadocsa:

Sicambria, Ős-Buda, Alba …

 

„A magyar nemzeti hagyomány mindig egyféleképpen beszélt,
 csak a krónikások értették meg különféleképpen…”

 (Sebestyén Gyula)

 

„Amikor Árpád a többi magyarral együtt, miként fentebb elmondtuk, harcban legyőzte és megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött Noe hegyén Alba közelében. Ezt a helyet választotta Árpád először Pannóniában, s szent István király, aki tőle származott, ezért alapította ennek közelében Alba városát.”

(Barsi János)

 

    A Kálti Márk által kalligrafált és iniciálékkal képírt Képes Krónikából vett idézet értelem-szerűen egy hegyekkel és völgyekkel szabdalt földrajzi térség felé indítja el a figyelmes olvasót, mert ne legyen kétségünk a nyelvi fogalmazás pontosságát illetően, amennyiben a krónikás Noé hegyét említi, a hegy fogalmát jeleníti meg lelki szemeink előtt, és nem egy bírtok testet Székes-fehérvártól dél-keletre, ahogyan azt Csánki Dezső a „Magyarország történeti föld-rajza a Hunyadiak korában” című munkájának III. kötetében – meggyőződésem szerint jó szándékkal, ám tévesen - közli.

    A Kárpát-medence központi sacralis területe; a Pilis, amelynek kutatása a XX. század első felében megújult érdeklődéssel kezdődött el, majd új lendületet vett a századvég idején. Ide vezetnek el bennünket a Nagy Lajos királyunk részére készült Krónika ábrázolásai; a magyarok második bejövetelének képi megfogalmazása, a Nagy Ég /AN-GAL/ alatt végzett szertartások királykoronázási (?) képei.

A Turul-nemzettség szent királyainak – akiknek eleit még LU-GAL-nak hívták a régi nyelven - cselekedetei, élettörténetük igazán fontos mozzanatai; királybeavatási-, koronázási, fény felszabadító szertartásai, vadászatai itt zajlottak e kitüntetett tájon DUN-a isten ölelésében.

Oláh Miklós - a későbbi esztergomi koronázó érsek - „Hungária” című művében (1533), a következő sorokkal utal a királyi központ fekvésére:

„Az erdős hegy, amelyet a vár nevén neveznek, (Marostól, melyet az időben németek laktak) a Duna szemközti partján nyugat felé két hazai mérföldre (1 magyar mérföld= 8354 m) húzódik. Közepén van Dömös prépostság, tekintélyes és jövedelmező, figyelemre méltó hely. A Duna partjára néz és körülbelül a hegyláb szélén van egy másik királyi palota ezt gyönyörű kert és az esztergomi érsek vadaskertje veszik körül, Esztergomtól egy olasz mérföldre fekszik. Innen emelkedik az a hegy – a lejtőin szőlős kertek húzódnak -, amely Esztergom vára és városa fölé magasodik.”

Visegrád, Kékes (Szent László-hegy), Dobogókő, Dobogó-hegy, Vaskapu és Esztergom határolja ezt a belső területet. Egyre valószínűbb, hogy itt lehetett a sicamberek két népe közül az egyik; a pannóniai ág (les Hongres) által alapított ősi város: Sicam-bria, Attila városa, Bvda Vetvs, Alba Ecclesia és Alba Regia az árpádiak fényes koronázó és temetkező városa. Pap Gábor művészettörténész a Pilis szindrómához kapcsolódó „mag” elmélete is, mintha ezt támasztaná alá

 Ezért ért váratlanul és ejtett zavarba az a bejelentés, és az ehhez kapcsolódó „argumentumok”, mely szerint a „mag” külső szélén; a szent-kereszti medence bejárati részén, az Ezüst-Kevély mellett, néhány km-re Budakalász településtől, a kőbánya felett egy fenyves borította domb-tetőn (274 m tengerszint feletti magasságban) dr. Lánszki Imre geológus megtalálta azt a rom-területet, amelyet először Attila váraként, majd ŐsBuda vára-ként azonosított. Időteltével Alba Regale neve is felmerült egy itáliai grafika kapcsán e térséghez csatoltan. Az eredeti metszettről Bradák Károly is részletesen ír „Fehérvár-Fehérfolt” című rendkívül pontos, nagy tárgyi tudásra alapozott,  feltáró jellegű könyvének 18-20. oldalán (4 -5 kép).

 Megtaláltatott-e a királyi város, az attilai székhely?

Ennek felderítésére, mint a Pilis története és szakrális földrajza iránt érdeklődő lény, felszerelkezve digitális kamerámmal, elindultam a mondott terep felkutatására. -Virágzásba fordult cserjék, fák intettek diadalittasan a smaragd színű - a földút martjáig futó - borzongó vetések felett.

A budakalászi kőbányát jobb oldali irányba elkerülő turistaúton juthatunk el a célunkhoz.

A fenyves és a sűrű, tövises bokrok - borította domb-oldalon felkapaszkodva, kőzúzalékon, nagyobb faragott köveken akad meg a szemünk. Elszáradt, halott ágak reccsennek talpunk alatt fájdalmasan beleroppanva az ünnepélyes csendbe.

Meglepően sok -a Pilis ezen a területén megszokott mészkő-szikláktól eltérő- vulkanikus kőzetalapú emberkéz emelte falmaradvány, amelyek a tetőn rendezett alakban, talajba süppedten, sérülten és megtörten is belső tereket, földbe mélyedt régvolt udvarokat ölelnek.

    Itt-ott a rakott fal magassága elérí a 2,5 - 3 métert. Érdekes megfigyelni az építés mikéntjét; főleg kötőanyag nélkül rétegesen egymásra illesztett megmunkált kövek alkotják a felépítményt szemben a pilisi királyi központ forrasztott- vagy olvasztott-kő technikájával. Emitt egy dísztelen kő-trónusra emlékeztető maradvány, amott egy félbehasadt, vésővel, pöröllyel megmunkált őrlőkő vonzza a tekintetünket.   

Megtalálható itt korunk szeme-te is: eldobott üres- és törött sörösüveg, csokoládépapír.

A keleti oldalon ereszkedem le a dombról, elhagyva a tovább élő múltat, ’mely a jelenbe kövesült.

A gyöngyfényű nap, félénken sejlik át a szürke felhőtakarón.

Az út lábánál, a kis fenyőliget szélén töredezett határkő áll; a két őriző köve.

 

Sicambria, Etzilburg, Buduuar?

A romterület nagyságából, földrajzi fekvéséből, környezetéből adódóan – nagy valószínűséggel – állapítható meg, hogy saját korában a jelzett váracska a Pilis belső területét, a magyarság szent, szellemi központját; körszentélyeit, annak külső védelmi vonalának részeként; kis számú őrkatonasággal, őr-várként védte az Észak-déli irányba folyó Duna-ág felől érkező esetleges ellenséges támadás, és behatolás ellen.

A Pomáz feletti Kőhegy tetején (374,9 m) sokkal nagyobb és jelentősebb vár nyoma található kitűnő rálátással a mai Pest és Göd határolta területre.

A Duna vonalán továbbhaladva, a Szentendre feletti Nyerges-hegy (558,1 m) csúcsán - az ebbe a sorba illeszkedő – legközelebbi őr-várnak a nyomai mutathatók ki.