Radics Géza: Életrajz

1932-ben, egy somogyi kisfaluban, Bodrog-Bűn született. Az apja 100 hold földön gazdálkodott, amelyből 40 hold volt a sajátja.

Elemi iskoláit szülőfalujában járta. A sors úgy hozta, hogy a II. Világháború évei alatt – miután a falu tanítója bevonult katonai szolgálatra – három évig nem volt tanítás. Ez eredményezte, hogy mire befejezte a nyolc elemit, és középiskolába mehetett volna, a Rákosi-évek legjava dühöngött országszerte. Az apja kulák lett, akit meghurcoltak, és természetesen megszabadítottak földvagyonától. Az apja révén Radics is osztályidegen lett, és a középiskolák kapui bezárultak előtte.

1949 végén Budapestre ment, ahol kitanulta a szerelőlakatosi szakmát. A Kőbányai Szerszámgépgyárba kapott munkát. A budapesti albérleti lakásból – azonban – kilakoltatták, miután Vecsésről járt be munkahelyére.

1952-ben lett sorköteles, de nem hívták be. Valószínű a hatalom úgy gondolta, hogy több haszon van belőle a gyárban, mint valamelyik munkaszolgálatos alakulatban. Sztálin halála után enyhült a zsarnokság, és 1953 őszén behívták katonai szolgálatra. Kiskunhalason a páncéltörőtüzér ezredben szolgált két évet. Miután leszerel visszament dolgozni a Szerszámgépgyárba, azzal a szándékkal, hogy 56 őszén beiratkozik esti tanfolyamra. Ezt a szabadságharc kitörése akadályozta meg, amelyben fegyveresen is részt vett. November közepe táján, amikor elhallgattak a fegyverek, bement a gyárba, ahol a munkafelvételéről tanácskoztak. Radics ellenezte a munka felvételét, mindaddig, amíg a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodnak. A sztrájk egyik hangadója lett.

Az események gyorsan peregtek. Néhány nappal később úgy érezte, hogy izzik a föld a talpa alatt. 1956 november 22-re virradó éjszaka úgy döntött, hogy megkísérli a menekülést. Kiment a Déli pályaudvarra, ahol felszállt a mosonmagyaróvári vonatra. A határt másnap, november 23-án az esti órákban lépte át. Egy Salzburg melletti táborba szállították, ahol az amerikai követségen jelentkezett. December 10-én már Amerikába érkezett.

Radics Amerikában kitanulta az autószerelő szakmát, és arra gondolt, miután megtanulja a nyelvet, még nem lesz késő az esti tanfolyam. 1958 júliusában azonban behívták katonai szolgálatra. A kiképzés után Németországban töltötte ki a két évet. Leszerelés után már elmúlott 28 éves, megnősült és maradt az autós szakmában. Három leánygyermeke és három unokája van. Fekete István Chicagóban élő fia, szintén Fekete István egyik könyvének címe A hajótöröttek nemzedéke. Ez Radics nemzedéke.

Radics gyermekkora óta szeretett olvasni. Főleg a történelem és a politikai témák érdekelték. Miután Amerika földjére lépett, magyar nyelvű újságokat rendelt, amelyekben Bobula Idától, Nagy Sándortól, Padányi Viktortól, Vágó Páltól és másoktól jelentek meg őstörténeti tanulmányok. Ezen újságokban hasonló témájú könyveket is hirdettek, amelyeket sorra megvásárolt.

Az 1970-es évvel vége felé kezdtek saját gondolatai és nézetei születni. Egyre inkább úgy látta, hogy a sumér származástannak komoly hiányosságai vannak. Ekkor fogott hozzá a tudatos kutatáshoz. Aztán maga is írni kezdett újságok, folyóiratok részére. 1988-ban írta az első terjedelmesebb tanulmányát Eredetünk őshazánk címmel. 1989-ben pedig egy társadalomtörténeti munkája jelent meg Ember és társadalom címmel. Tanulmányt írt a Magyar Szent Koronáról és a Magyar Nemzeti Címerről. 1996-ban a „honfoglalás”

ezeregyszáz éves évforduló alkalmából egy magyar-angol nyelvű munkája jelent meg Őseink és hőseink emlékére címmel. Az angol nyelvű szöveget később kibővítette és átdolgozta, amely Origin and Concise History of the Hungarians címmel került fel honlapokra. 2000-ben jelent meg az Olvasmányok múltunkról című könyve. Ugyancsak ebben az évben írt egy tanulmány Az új ezred hajnalán, amely a 2004-ben kiadott Környezet és létfeltételek hatásai a nyelvek kialakulására című összeállításban jelent meg, az utóbbival egyetemben. Ezek mellett több történelmi és politikai témát írt, amelyek különböző újságokban, folyóiratokban jelentek meg.