Petőfi Sándor : Itt a próba

 

(Petőfi Sándor utolsó

költeménye. Kézirat után)


Itt a próba, az utolsó
nagy próba!

Jön az orosz, jön az orosz,

itt is van már valóba.

 

Eljött tehát az utolsó

ítélet,

de én attól, sem magamtól,

sem hazámért nem félek.

 

Miért félnénk az ítélet

napjától?

Féljenek ők, kik viselik

magokat oly galádul.

 

Kik rátörtek az ártatlan

magyarra,

most veri meg az Úristen

mindenható haragja.

 

Föl hazámnak valamennyi

lakója!

Ideje, hogy tartozását

minden ember lerója.

Ki a házból, ki a síkra

emberek!
Legyen egész Magyarország,
legyen egy nagy hadsereg !

 

Ki is megyünk, szó sincs róla

mindnyájan!

Meghalni, vagy győzedelmet

nyerni a szent csatában.

 

Szent a csata, nem harcolunk

zsarnokért,

zsarnok ellen, szabadságunk,

Istenünk és hazánkért.

 

Átkos zsarnok érezted hát

vesztedet?

S hogy megtartson, az ördögnek

eladtad a lelkedet!

 

De hiába volt a vásár,

elhihedd...

Kit az Isten elhagyott, azt

az ördög nem menti meg.

Sok az orosz, nagy a száma:

Ki haszna?
Több lesz ott a magyar, talán

száz is jut egy oroszra.

 

És ha volnánk kevesebben

mint azok,

hála Isten, minket hív úgy

a világ, hogy magyarok.

 

Ne féljetek, gyermekeink, ne

féljetek.

Nem szúr által dárdájával

a vad kozák titeket.

 

Feleségink, kedveseink, ne

sírjatok,

idegenek ölelése

nem tesz csúfot rajtatok.

 

Minden ami szent  előttünk

kockán van,
ha a világ támad is meg,

Győznünk kell a csatában.

Ha millióknak kell elveszni,

vesszen el. -
Ki fogna most fukarkodni
életével, vérével ?

És  te Isten, magyarok nagy

Istene,

Légy népeddel, jó népeddel,

hű népeddel légy vele!
                  
Tedd hatalmad fiaidnak

lelkére,
világdöntő haragodat

fegyvereink élére!

 

( A Lipcsében 1862-ben megjelent Hangok a múltból című kötettel megegyező, de nyelvtanilag módosított változat.)