MVSZ Sajtószolgálat  2009 október 24

Még huszonnégy óra sem telt el azután, hogy kiadtam az Ultimátum a köztársaságnak? című közleményt, amelyben feltártam a Vukics Ferenc vezette Magyarok Szövetsége nevű szervezet és a mai magyar állam viszonyát, nemtelen támadás célpontjává váltam.

Október 23-án, az ’56-os Magyar Forradalom és Szabadságharc kitörésének 53. évfordulóján a világ minden sarkából megostromoltak azzal, hogy különböző elektronikus levelező listákon hírbe hoztak bizonyos Nicolae Patrubani-val, akiről a Szekuritáté iratait vizsgáló bukaresti tényfeltáró bizottság megállapította volna: Ceausescu mintegy 2000 milliárd forintra becsült titkos magánvagyonának kezelője volt. A sok hazugsággal és csúsztatással fabrikált közlemény nyitva hagyja annak a lehetőségét is, hogy az illető személy magam volnék.

Ezzel a rágalommal kapcsolatban szeretném az alábbiakat a világ magyarságának tudomására hozni:

Nyilatkozat

1.      Nem vagyok azonos azzal a személlyel – „Nicolae Patrubani, fost contabil sef la ICE Dunarea” azaz „Nicolae Patrubani az ICE Dunarea cég volt főkönyvelője”  –  akiről egyes romániai hírportálok azt állítják, hogy a romániai diktátorhoz közel állt és a diktátor – 2009. évre számítva, mintegy 2000 milliárd forintra becsült – magánvagyonával kapcsolatba hozható volt.

2.      Az illető személlyel nem vagyok rokoni viszonyban, soha nem találkoztam vele, és soha semmilyen – sem közvetlen, sem közvetített – kapcsolatban vele nem álltam.

3.      Egy Nicolae Patrubani nevű, magas rangú bukaresti banktisztviselőről volt tudomásom. Édesapám, a ma 87 éves dr. Patrubány Miklós valamikor évtizedekkel ezelőtt kuriózumként mesélte, hogy Medgyesen, ahol az egyik gyár könyvelőjeként dolgozott, egyszer behívatták a bankba, mondván, hogy egy bukaresti inspektor kíván vele beszélni. Szorongva ment be, hiszen 1948-ban osztályellenséggé minősítették a kommunisták, és ennek eredményeként kényszerítő körülmények között került Medgyesre. Meglepetésére nem valamely számonkérésben volt része, hanem egyszerűen az történt, hogy a bukaresti inspektor nevét egyetlen betű különbséggel ugyanúgy írták, mint az övét, és a helybéliek össze akarták ismertetni vele. Beszélgetésük rövid volt, amelyből kiderült, hogy a két család között semmilyen rokoni kapcsolat nem létezik. Soha többé nem látta, nem hallott róla. Azt sem tudja, hogy még él-e?

4.      Az az állítás, hogy tizenkilenc éves koromban beléptem volna a román kommunista pártba valótlan.

5.      Az az állítás, hogy kolozsvári diákéveim során a kommunista párt állított volna a diákrádió magyar adásának élére valótlan. Elődöm Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi magyar rádió szerkesztője választott ki erre a tisztségre. Semmilyen pártos meghallgatáshoz, netán kinevezéshez nem kötötték akkori szerepvállalásomat.

6.      1976-ban, a kolozsvári műszaki egyetem elvégzése után, tanulmányi eredményeim alapján gyakornok mérnökként kerültem a bukaresti félvezető gyárba. Ebben a választásomban sem a kommunista párt, sem a román titkosszolgálat nem befolyásolt. Sem Bukarestben, sem azt megelőzően, sem azt követően, nem voltam és nem vagyok sem munkatársa, sem bedolgozója, sem ügynöke egyetlen titkos, vagy titkosan működő szervezetnek sem.

7.      Székely vagyok, mert Édesanyám csíkkozmási székely volt. Édesapám erdélyi örmény-magyar. Nevem apai ágon örökölt örmény név. A Patrubány család erzsébetvárosi örmény család volt. Pongrátz Gergely bátyja Ödön, családfa vizsgálataival bizonyította a Patrubány és Pongrátz örmény családok rokonságát.

Budapest, 2009. október 24-én

                                                                                                                        Patrubány Miklós István Ádám,

                                                                                                                          a Magyarok Világszövetségének

                                                                                                 elnöke