Pál László (USA)
A Hunnia Füzetek 24. számában az igen értékes “Tudod-e?” sorozatban a magyar Kováts Mihály ezredesről is szó van és a “mellette vitézkedő” két másik magyarról: Polereczky Jánosról és gróf Benyovszky Ferencről.
Amennyiben a “mellette vitézkedő” kifejezés azt jelenti, hogy vele egy katonai egységben, akkor ez a kitétel kiigazításra szorul. Gróf Benyovszky Ferenc és Polereczky János a francia Lauzun herceg (Armand-Louis de Gontaut, duc de Biron) légiójában harcolt, mely Rochambeau gróf parancsnoksága alatt küzdött az amerikai gyarmatok függetlenségéért. (Rochambeau gróf 1780 júliusában érkezett meg Newportba [Rhode Island], ekkor Kováts ezredes már halott volt!) Juhász László szerint még 140 magyar huszár is harcolt ebben a légióban. (Juhász László: Magyarok az Újvilágban. München, 1979)
*
A másik tévedés igen hosszú ideje él a történeti irodalomban. Kováts Mihály ezredes valóban a “Pulaski-féle” légióban harcolt; ő volt a lovasság kiképzője. Olyan kitűnően látta el feladatát, hogy az angolok is az ő lovasságát tartották a legjobbnak! Ez a “Pulaski-féle légió” kifejezés már Kende Géza munkájában is előfordul. (Kende Géza: Magyarok Amerikában I. kötet. Cleveland, Ohio, 1927) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez volt a neve a légiónak! A Katolikus Magyarok Vasárnapja c. hetilap 1987. március 15-i és március 22-i számában közölte dr. Bakó Elemér felfedezését a légió igazi nevével kapcsolatban. A cikk címe: Fabrici Kováts Mihály ezredes utolsó szolgálati irata. Dr. Bakó Elemér részletesen ismerteti a nemrégiben előkerült perdöntő dokumentumot. 1779. május 7-én ez a légió, útban Charleston felé, kompon átkelt egy Lynch nevű patakon. Fennmaradt Kováts ezredesnek ezt az átkelést igazoló papírja. Ebben minden benne van, amit idáig nem tudtunk! Az átkelő csapat létszáma és a légió neve is. Az aláírás pedig Kováts Mihály ezredes névhasználatát bizonyítja. Íme az eredeti szöveg, dr. Bakó Elemér közlése nyomán:
Lynch Creek, May 7th 1779
This is to certify that a Detachment of one hundred and fifty Men, seven Waggons, twenty six Waggon-horses, belonging to the American Legion, crossed Lynche’s Creek, by Mr. R Witherspoon’s ferry. May 7th, 1779. To whom it may concern.
Michael de Kowats Col.
of the legion
A végén szerepel még az átkelés költsége, de ez jelen történetünk szempontjából nem érdekes. A bizonylat szövegét az eredeti alapján készült fénymásolat alapján tördeltem!
A többi már közismert: ha az angoloknak sikerül 1779-ben elfoglalniuk Charlestont, ezt a fontos dél-karolinai kikötővárost, akkor minden bizonnyal elbukik az amerikai gyarmatok szabadságharca. Az általános hadi helyzet mindenütt az angoloknak kedvezett, a francia segélycsapatok pedig még nem érkeztek meg, időt kellett tehát nyerni. Bízvást állíthatjuk, hogy Kováts ezredes áldozatával döntően járult hozzá az Egyesült Államok megszületéséhez! Ő volt egyébként a legelső magyar, akit név szerint ismerünk, aki életét adta az Amerikai szabadságért.
1989-ben azért utaztam le Charlestonba, hogy megnézzem a helyet, ahol elesett. Ez a mai Hugert Streeten van. Elég hosszú utca, de az emléktábla nem itt van, hanem Charleston katonai akadémiájának (The Citadel) területén, egy gyakorlótéren. Ezt a gyakorlóteret Michael Kováts Field-nek nevezik. (Minden május 11-én a kadétok eljátszák a történelmi eseményt.) Az emléktáblán egyébként még most is az áll, hogy Kováts ezredes a Pulaski Légió parancsnoka volt.
Valószínűleg igen sok még a homályos pont az amerikai magyarság történetében. Mint ez a példa is bizonyítja, nemcsak a mi szempontunkból szükséges a kutatás, de az amerikai történelem szempontjából is. Sajnos, a közkézen forgó történelmi könyvekben nem sok szó esik a :legértékesebb bevándorlók”-at jelentő magyarokról…
Pál László
(USA)
Forrás: HUNNIA. 29 szám. 1992. március 25.