Szerednyei B. István

OSZTRÁK AKNAMUNKÁK

Céltudatos, sunyi alkotás, ill. kútfő, melyet a legnagyobb testület a magyar királyi csendőrség tagjai viseltek, becsületes nemes homlokukon, a kalapjukon, több mint félévszázadon át és most az emigráció egyik legnemzetibb folyóirata fedőlapján is látható, az úgynevezett „Egyesített” címmel.

E címert osztrák agyafúrt rosszindulat állította össze, nem csekély tudatossággal és a magyar illetékes törvényhozó testülettel elfogadtatta.

E címer Magyarország feldarabolhatóságának bizonyító okmánya!  Miért?  Mert olyan területek címereit is beleszerkesztették, mint különálló országokat, melyek a foglalás óta szoros (homogén) egyet képeztek az Anyaországgal.  Ilyen: Erdély és „Szlavóniának” átnevezett Tétény földje, a Dráva-Száva köze.  Erdély címerébe az éhező vendégnek befogadott szászok 7 helységének bástyákkal jelzett figuráit is beleszerkesztették.  Milyen jog alapján?  Egész más a Horvát királyság helyzete e címerben.  Ugyanúgy Dalmácia, Bosznia (Besenyőország) és Fiume, melyek csatlakozott, vagy hódolt különálló országok, ill. csatlakozott kikötő-város.  A legszembeötlőbb teuton sunyiság a 7 bástya, „Drang nach Osten”, Habsburg – „Oszt meg és uralkodj!” huncutsággal. 

Tehát a két kifogásult címert az u.n. „szlavóniai” és az u.n. „Siebenburgeni” címerek, legfeljebb csak provinciális területek jelvényeinek számíthatnak, amelyek a törvényhatósági jelvényekkel egyenértékűek, nem pedig mint különálló országok, függetlenül attól, hogy a török hódoltságtól számítva, külön Magyarországot jelentett Erdély, amely különállás 1848-ban az újra csatlakozáskor megszűnt és újra szoros (homogén) egyet képezett az Anyaországgal.

Utóbb még bele lopják az u.n. „Szlovenkót”, „Kárpát-ukrajnát”, „Vajdaságot”, „Osttürkeyt”, „Burgenlandot” képviselő művészkedett „ország” jelvényeket is és köztudatba lopják ezek „ország jelegét” és jogosultságát a Kárpát-medence egységének szétrobbantására.

Az osztrák kétfejű sas mindenütt, de az Ausztriát alkotó mozaik országocskák címerei sehol sincsenek az „Osztrák Birodalom” címerében.  Ott nem szerkesztett Bécs egyesített címert.  Mindenkinek, az alkotó országocskáknak el kellett fogadni az egyedüli uralkodó kétfejű fekete madarat.  Sajnos, még a magyar közös hadseregbeli, magyarországi laktanyák és intézmények épületeinek homlokzatán és lobogóján (fekete-sárga) díszelgett, mint valami szentség, a magyar Társország címere és színe nélkül. 

A Monarchia címerének főalakja a kétfejű sas, a hasán a Habsburg házi címerrel és az alkotó kis grófságok, hercegségek, országocskák közben, mint egy hatalmas égi test szatellitjei, míg a Társország, a magyar apostoli királyság Szent Korona címere is közöttük, sőt, mint különálló ország Erdélyünknek az általuk szerkesztett címere is.  „Lásd: Prof. A. L. Hickmann’s: Statistischer Taschen-Atlas von Österreich-Ungarn” 1895-ben kiadott munkájában.”

A másik sunyiság, melyet a már szabad világ magyar nemzeti sajtója is szajkóz, a délvidéki, ugyancsak osztrák gyalázatosság folytán „Bánság”-nak nevezett országrészünk, mely a foglalás óta az ország szoros része, magyar hangzású „Bánság” nevének „Bánát”-ra való keresztelése, ill. ferdítése, amely további lépés a németesítés sunyi célja felé. 

1941-ben már Hitler vissza is tartotta a német érdekű céljainak Jugoszlávia lerohanása után, éppen úgy, mint 1938-ban a Felvidékünkből, „Szlovákiát” csinált, a „Drang nach Osten” céljai részére, amelyet azután könnyen bekebelezett volna. 

Magyarország Területe I. István király-tól Kálmán király idejéig

            Ha az u.n. Bánát országrészünkkel vagy az ezzel kapcsolatban levő dolgokkal foglalkozunk és meg akarjuk azt nevezni, meg van az ottani vármegyék ősi neve:  TORONTÁL-TEMES. 

Forrás: A Nap-Fiai, 1973, szept-okt. sz.