ŐSKORI KARÁCSONYUNK

Kivonat Tomory Zsuzsa Kezdeteink című művéből

Karácsonyunk, a fény és világteremtés szent ünnepének két fontos hagyományunk őrizte meg. Az első, a kárpátmedencei ősnép Csodaszarvas regéje, a másik a tágas, fűves síkságok emberének  Napmadara a Turul, kit később kerecsenünk helyettesítette.

Csodaszarvasunk a teremtett világ anyagi részének megszemélyesítője, agancsai között hordozza a napot, homlokán az esthajnal csillagot, szűgyén a holdat, s „ahány szőre szála, annyi csillag rajta”. Fénynek és a Teremtő dalának hordozója.

Turulunk ősi imáink szerint kebelében hordozza Krisztus urunkat, szárnya alatt Boldogasszonyunk kápolnáját. Mind a Turul, mind Kerecsen madarunk körkörös röpte a Nap pályáját mintázza, s szárnyain a Napot hordozza, hozza föld- és emberközelbe, hogy élet születhessen e földön.

Kezdeteink című írásomban a Csodaszarvas rege általam legősibbnek ismert változatát közlöm, s egy részét alant hozom. (A képeket sajnos műszaki nehézségek miatt most nem hozhatom.)

„Evan Hadingham, a Harvard egyetem embertan tanára és az európai jégkorszak szakértője könyve 239. oldalán lévő, 12.000 éves, Laugerie Basse lelőhelyű „La Femme au Renne” elnevezésű, 1860-ban talált sziklarajz-leletet különlegesen érdekesnek tartja.

A könyvében mutatott másolat szerint a kép szereplői a következők: óriásszarvas lába mellett egy erősen terhes női alak. Bal karjával egy másik alak irányába nyúl, esetleg át is karolja. Karját karperec ékesíti. Mellette guggoló tartásban egy ember körvonalas rajza. A képpel foglakozó ősföldrajz szakértők (palaeográfusok) korábbi magyarázata szerint egy szőrös hasú asszony óriásszarvassal közösül. Ezt Hadingham igen helyesen elveti, de teljes magyarázatot adni nem tud. Noha se műveltségünket, se néphagyományainkat nem ismeri, a következőket mondja: „Így a bestialitás gondolatát elvetve egy másik, sokkal érdekesebb lehetőség felé nyílik út: a kép valamiképpen gondolati egységet teremt a rénszarvas és az emberi közösülés között, s ezt két különböző technikával, két különböző időben örökítették meg. Ha e karcolt kép a nemi varázslás, vagy az EMBERI FAJ SZAPORODÁSÁNAK MYTHOLOGIÁJA, az sokkal komplikáltabb, mint azt Piette és sok más elképzelte.”(V.13)  Nagyszerű ráérzéssel egy mythologia megörökítését látja e képben, mely olyan fontos volt, hogy későbbi korokban is megőrizték, átrajzolták a képet.

A 12.000 éves ábrázolásban azonnal Csodaszarvas regénket ismerjük fel. Ősregénk szerint Csodaszarvasunk a csillagos ég jelképe. Aggancsai között hozza közénk éltető napunkat, a téli napforduló idején. A magyar első szelidített állata a szarvas, magyarul ágas. Szarvasháton úsztatva jönnek gyöngyvirágnyílás idején a magyar ifjak a Csallóköz szent szigeteire nászünnepet ülni. A szarvasok ugyanezen időben keresik szigetek védett területeit, hogy megszülhessék magzataikat. Az ember és szarvas terhességi ideje körülbelül egyezően tíz holdhónap. Amikor az ember gyermeke születik a téli napéjegyenlőség hideg napjaiban, a szarvasok, illletve később más istállózott állatok melege védi. Ennek emlékét őrzi a sokkal későbbi keltű Kalevala, melynek ide vonatkozó sorait idézem.(V.5)

Mariatta magasztos magzat

Viszont bölcsen válaszola

Nagy fiat fogok én szülni

Nemes nemzetűt nevelni...

Sebbel-lobbal tovainal

A fenyvesi házikóba

                                                     A Tápió menti ólba...

                                                     Odaérkezve aztán

                                                     Maga szóval igyen szólal:

                                                     Lehelj rám, te jámbor kis ló,

                                                     Lehelj rám, te húzó csitkó

                                                     Fújj fejemre fürdőt enyhét,

                                                     Küldd reám a gőz melegjét...

                                                     Kis fiacskát szül ott aztán

                                                     Gyönge gyermeket a szalmán,

                                                     A lovacska lába mellett....

Titkon a kicsikét tartja,

                                                     Szépségesét dajkálgatja,

                                                     Ápolja az arany almát,

                                                     Ezüstből való botocskát...

A Kalevalát 3-5.000 évesnek tartják a nyugati szakemberek, közöttük Crawford, mely rege már hatalmas értelmi romláson ment át sok tekintetben. A fenti leírás szarvas helyett már lovacskáról beszél, de felismerhetően kapcsolódik Csodaszarvas regénkhez. Az új anya kicsinye itt éppen úgy aranyalma, mint népünknél még napjainkban is...

A 12.000 éves „Femme au Renne” képében Csodaszarvas regénk első ábrázolását kell látnunk, s a „szent születés” ünnepének ősi emlékét. Az asszony-alak hasán látszó vonalkák a terhesség alatt a bőrön/izmon mutatkozó csíÍkok. Karján lévő karikák, a mozdulat karoló volta köröseink jelenlétéről árulkodik, s a karol — karika szavak Karácsonyunk Korasszonyával való kapcsolatát is megőrizték.

Hasonló ősi Csodaszarvas emlékünk maradt fenn a kőkorszakból a „Varázsló”-nak elnevezett szarvas-álruhás ember alakjában Les Trois Freres Volp barlangjában. Nyugati tudósok nem tudtak egyöntetű véleményre jutni ez alak mi és kiléte felől. Tekintettel arra, hogy e kép a barlang alig elérhető szelelő-nyílását díszítette, ahonnan nyílt kilátás van a csillagok és az ég felé, mondánk ismeretében könnyű megállapítani, hogy a téli napforduló szarvasálarcos szereplőjével van dolgunk, akivel gyermekkorom falúiban még találkozhatott az érdeklődő. Az alak vízszintges helyzetű, de mellső „lábai” nem érik a földet: itt is a repülés ábrázolásával van dolgunk, mint oly sok más Csodaszarvas ábrázolásnál is; ezen ábrázolások a kőkorszaktól a jelenkorig, azonos gondolati egységet fejeznek ki. Idegen nép gyermeke ezekben viszont csak „vadászmágiát” lát.

Irodalom

Magyar Adorján Az ősműveltség, Magyar Adorján Baráti Kör kiadása, Budapest

Magyar Adorján a Csodaszarvas, Magyar Adorján Baráti Kör kiadósa, Bp., 1961

Vikár Béla, Kalevala, Európa Könyvkiadó Budapest, 1962

John Martin Crawford, Kalevala, Robert Clarke and Co. Cincinnati, 1898

Evan Hadingham Secrets of the Ice Age Walker and Co. New York, NY 1979