ARGENTÍNA PÁZMÁNYJA: OROSZ LÁSZLÓ
Orosz László jezsuita atyáról, aki négy évtizedes argontinai tartózkodása alatt a buenosairesi és cordobai jezsuita kollégiumok rektora volt, majd a cordobai egyetem rektorává választották meg, odahaza alig tudtunk valamit. Pedig nyugaton már filmalakot mintáztak róla. Egy francia drámában is szerepelt. A délamerikai jezsuitákról szóló nemzetközi irodalom pedig osztja P. Guillermo Furlong történetíró megállapítását, hogy a jezsuita rend legimponálóbb alakjai közé tartozik a XVIII. században.
A kiállításon látható régi kutyabőr diplomák bizonyítják, hogy milyen ősrégi magyar nemes családból származott. Az ungmegyei Csicsert az első Árpádok adományozták családjának, ő is Csicserben született. Családja Bercsényi Miklós híve volt és testestől lelkestől belekeveredett a Rákóczi felkelésbe. Minden valószínűség szerint e szabadságharc bukása is közrejátszott abban, hogy ő a szatmári békekötés után négy esztendővel jelentkezett a kassai (?) jezsuitáknál, majd a nagyszombati híres jezsuita egyetemre került.
Egy egész sor nevezetes német és francia jezsuita tár-saságában érkezett meg 1729-ben, huszonnyolc esztendős korában a buenosairesi kikötőbe. Pár hét múlva már Cordobán találjuk, Argentina első egyetemén, először csak mint hallgatót, hiszen spanyolul még nem tudott. Lángolva készült arra, hogy kiküldjék Chacoba, a pogány indiok megtérítésére. Két év múlva egyik ausztriai rend, társának panaszos levélben írja meg, hogy ahelyett, hogy az Evangéliumot hirdethetné a hitetlenek közt, és elnyerhetné a keresztény mártírok pálmaágát, arra ítélték őt, hogy a cordobai egyetemen Aristotelest tanítsa..
Harminc éves sem volt még és már mint Délamerika egyik legnevezetesebb filozófiai professzora reformokat vezetett be a jezsuita bölcseletoktatásban. Előadásainak jegyzeteit évtizedek múlva is nagy becsben körözték a délamerikai egyetemeken. Már harminchárom éves korában rektora és procuradora volt Délamerika legnagyobb jezsuita kollégiumának, a cordobai Monserratnak, amely számára tíz hatalmas, vallásos olajképet festtetett egy római festővel. Ezek a képek ma is megtalálhatók. Harminchat éves korában a jezsuita provinciális, aki akkor egy sokkal nagyobb birodalomnak volt szinte teljhatalmú uralkodója, mint a régi Magyarország, maga mellé hívta meg titkárnak (a titkár szó akkor sokkal magasabb hivatalt jelentett, mint ma).
Nemsokára utána Argentina egyetlen akkori egyetemének rektori székében találjuk. Rektori működéséhez fűződik — ezt is igen kevesen tudják — az első argentinai nyomda felállítása. Ugyanaz a nyomda ez, amelyet később, majdnem félszázad múlva, a független Argentina megszületése korszakában egy tordohai pincéből ökrös-szekereken Buenos Airesbe szállították és a szabadság első nyomtatványait kinyomták. A nyomda ma is épen meg van Buenos Aires egyik történelmi múzeumában. (Itt jegyezzük meg, hogy a guaraní misszióknak már sokkal korábban volt egy nyomdájuk. Ezt azonban, miután csak guaraní nyelven adott ki munkákat, az argentin történészek nem minősítik az argentin könyvnyomtatás előfutárjának.)
Az oknyomozó történetkutatás csak nemrégen derítette ki, hogy az a hatalmas, többkötetes latin nyelvű munka, amely Decadas címen készült el a délamerikai jezsuiták életrajzáról, jórészében nem Padre Techo-nak, az ismert argentin történetírónak a munkája, hanem Orosz Lászlóé. A 6., 7., 8. és 9.-ik kötetet, amelyben a legértékesebb életrajzok vannak, a magyar Orosz László írta.
Dicsősége tetőpontján, negyvenhét esztendős korában Kómába és Portugáliába is kiküldte a rend. ő volt a rendi kongresszuson másodmagával a leghatalmasabb délamerikai provincia képviselője. Levelezésében, amelyet az Argentína történelmében ina annyira méltatott guaraní háború időszakában folytatott, megtaláljuk a spanyol király gyóntatójához és Mária Terézia királynő gyóntatójához irt levelét. Levelezésben állt az alkirállyal és döntőbíró-ként szerepelt olyan határkérdésekben, amelyek a mai Argentina kialakulására is jelentősek.
A jezsuiták kiűzéséről ránkmaradt számtalan feljegyzésben mindenütt ott szerepel ő, amint hatalmas alakjával, töretlen egészségével a cordobai rendház refektóriumában összezsúfolt, hetekre bezárt, száznál több rendtársát bíztatja, amint a hajón az elkeseredőkbe lelket önt. Azok közül a szerencsések közül való, akik nem kerültek az egyházi államban lévő Faenzaba, internáltságba. Hazakerülhetett Nagyszombatra. Valószínűleg az egyetemen tovább tanított. Talán ott is halt meg. Híre messze túl-szállt már akkor Magyarország határain túl. Ezért nem túlzás az, amit Acs Tivadar ,.Száműzöttek" című könyvében ír róla, hogy többet tett Argentináért, mint Pázmány Magyarországért.
Forrás: Magyar Őskutatás II. év. 1. szám. Február 1973. 73-75 old.