Tóth Tibor Albert

Magyarország az olimpiák "showman"-je

Magyarok és a sport? Sokaknak fájdalmas ez a kérdés, sokaknak meg szomorú. A magyar futball szakadékából kimászni szinte lehetetlenségnek tűnik, a vívóinknak nincs utánpótlása, így a jelen siralmas, a jövendő pedig kilátástalan. Én még ismerek olyan nigériai embert, akit édesapja úgy tanított, hogy a labdarúgásban a magyarok a legjobbak, és nem rég ismertem meg egy marokkóit, aki hasonlókat állított. Úgy látszik, vannak, még akik emlékeznek arra a magyar virtusra, amely nem is olyan régen, csaknem 50 évvel ezelőtt megdöbbentette a világot. Mi magyarok idegenben 6:3-ra legyőztük az angol labdarúgó válogatottat, majd hazai pályán megismételtük 7:1-es arányban. A világ csodálkozott, az angolok szájtátva fejüket fogták, a magyarok, pedig őrjöngtek a boldogságtól. Mi voltunk az elsők a világon, akik képesek voltak győzelmet aratni az angol válogatott felett. Így tehát ez a kis európai ország fenekestül felforgatta a focivilágot.

De nem csak a labdarúgásban jeleskedett a magyar, hanem a vízipóló, úszás, kajak - kenu és vívás területén is. Egy francia orvos ismerősöm szerint a magyarok a legtehetségesebbek a vívás területén, s mind ez azért van, mert genetikailag nekünk van a legjobb karunk a kardforgatáshoz, amely a hosszú háborúzások alatt fejlődött ki nálunk. Hogy ez az anatómiai tulajdonságunk tényleg ennyire jobb lenne más nemzetekénél, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy sorra nyertük a különféle versenyeket. Magyarország az Olimpiai játékok világranglistájának összesítésén a nyolcadik helyezet, úgy, hogy az I. világháborút követő 1920-ban megrendezett játékokon, mint háborús bűnöst kizártak, majd szovjet nyomásra nem mentünk el az 1984-es Los Angeles-i rendezvényekre sem. Valamint soha nem tudtunk olyan létszámú csapatokat küldeni a versenyekre, mint az Egyesült Államok, vagy az egykori Szovjetunió, vagy akár Németország és anyagilag sem voltunk képesek úgy támogatni a sportolóinkat, mint azok az “államóriások”. De mégis benn vagyunk az előkelő világranglista első tíz helyezette között.

Az 1896-ban megrendezett első Olimpián, amelyet Athénben rendeztek meg, Magyarország a 6-ik helyezést érte el az összesítésben. 1900-ban már Párizsban rendezték a játékokat, bár a görögök ellenezték. Ők ugyanis egykori nemzeti hagyományukat szerették volna megőrizni és csak Hádészban akarták megtartani a rendezvényt, de Párizs nem engedett, így Athén egy ellen olimpiát rendezett, amit a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) nem fogadott el. Az olimpiai játékok így lett nemzetközivé. Franciaország mindent megtett hogy biztosítsa a zavartalan versenyt, de nem sok sikerrel. Olyan szerencsétlenül rendezték meg, hogy nem csak a nézők, de a sportolók is összezavarodtak. Egy amerikai futó mindvégig azt hitte, hogy õ az első a futóversenyen, és a célba érkezésekor kitörő örömmel ünnepelte is magát, mikor felhívták a figyelmét, hogy messze elmaradt az elsőktől. Egy eltévedt svéd futót egy francia rendőr informálta félre, és így elvesztette a versenyszámát, amit annyira szívére vett, hogy öngyilkosságot követett el. Mi magyarok a 7-ik helyezést értük el, majd négy évvel később 1904-ben St. Louis-ban az összesítésben Magyarország a 4-ik helyezést szerezte meg. 1908-ban, az angol fővárosban a hatodikat. 1912-ben Stockholmban rendezték meg az Olimpiai Játékokat, amelyen az Osztrákok és az Oroszok ellenezték Magyarország, Csehország és Finnország önálló felvonulását, de Coubertin a NOB elnöke Ferenc József és II. Miklós cár értésére adta, hogy ezek az országok, ha nem is teljességgel függetlenek, de nem is gyarmatok. Bár mindezek ellenére a cseheknek Osztrák-Csehek néven kellett bevonulniuk. Itt Magyarország ismét bebizonyította, hogy vívásban legyőzhetetlen és tizedikként zártuk a játékokat. 1916-ban elmaradnak a játékok a háború miatt, majd 1920-ban nem vehettünk részt, mivel a vesztes országok nem indulhattak Antwerpenben annak ellenére, hogy a NOB korábban Budapestnek ígérte a megrendezés színhelyét. A sporttörténelemben ezért is maradt meg "csonka olimpia" néven az ez évi játékok. 1924-ben Párizsban tartották ismét, és természetesen erősen éreztették a magyarokkal és németekkel, hogy szerintük mi háborús bűnösök vagyunk. Mikor a magyar csapat bevonult, mindenki síri csendbe borult, de ez sem tartotta vissza nemzetünket, hogy ismét elsők legyünk a vívásban. Posta Sándor aranyérmesünket az egyik legnagyobb francia lap próbálta nyilatkoztatni szállodaszobájának ajtajában, mire Posta átnyújtotta névjegykártyáját és ennyit fűzött hozzá: "Megnyertem az Olimpiát!" és becsukta az ajtót. Itt 11-ként jeleskedtünk, majd 1928-as amsterdami rendezvényen már a kilencedik helyen végeztünk.. A versenyek nagy vesztese Petschauer Attila, aki a csapatversenyben húsz asszóból húszat nyert, egyéniben viszont a döntőben kikapott ésTerstyánszky Ödöné lett az arany. (A korabeli újságok is éreztették Petschauer nagyságát: "Terstyánszky nyerte az egyénit, Petschauer a csapatot" - írták.) "

1932 Los Angeles, itt már Hatodik helyezés voltunk képesek elérni. Természetesen kardozóink itt is arattak, és Gerevich Aladár itt nyerte első érmét a sok közül. Az 1936-os berlini olimpián Magyarország 3-ik volt az összesítésben Németország és az Egyesült Államok mögött. 1948-ban a Temze mellett rendezték újra a játékokat. Londonban az 5-ik helyezet lett hazánk Finnország mögött. Az 1952-es Helsinkiben megrendezett olimpián ismét a harmadik helyen végeztünk az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött. 16 arany 10 ezüst és 16 bronzérmet vittünk haza. 1956 Melbourne - Stockholm, Magyarország itt is bizonyított. Berlin-London-Helsinki (3-5-3) után az ausztrál lakosság annyira szimpatizált a magyar sportolókkal, hogy őrjöngésbe fulladtak a magyar sikerek láttán, ekkorra Magyarország már az olimpiák "showman"-je lett oly annyira, hogy szimpátiatüntetést tartottak a magyarok mellett. Persze mi itt is folyattuk a győzelmi vonalat, a negyedik helyezést szereztük meg. Az 1960-ban a Róma, Budapesttől hódította el a versenynek rendezési jogát. Sajnos a forradalom után nagy hézagok keletkeztek a magyar mezőnyben és nem tudtunk a meg szokott módon teljesíteni, de így is 21 éremmel lettünk gazdagabbak és az 5 helyezést értük el. 1964-ben, a Japán fővárosban, Tokyo-ban tartott nemzetközi versenyeken 22 érmet köztük 10 aranyérmet vittek haza sportolóink és így a hatodikak lettünk. 1968-as mexikóvárosi olimpián ismét a 4-ik helyezet, szereztük meg 10 arannyal majd 1972-ben, Münchenben 8-ik helyezetet értük el. Természetesen a vívás területén továbbra is legyőzhetetlenek maradtunk. 1976 Montreal, itt mindössze a 10-ik helyre voltunk képesek, még Románia is leelőzött bennünket. 1980-ban a Moszkvai Olimpián már ismét a 6-ik helyezetet tudhattuk magunkénak, bár vívóink csak a másodikak lettek. Majd négy év múlva, 1984-ben Los Angelesben nem vettünk részt az olimpiai játékokon Szovjet nyomásra. De két magyar származású sportoló szerzett aranyérmet. Ecaterina Szabo Romániának, Király Karch az USA-nak. Majd az 1988-ban, Szöulban megrendezett versenyeken ismét a hatodik hely jutott a magyaroknak. 1992-ben, a spanyol nagyvárosban, Barcelonában nyolcadikak lettünk, míg a '96-os atlantai játékokon 12-ek.

Az Olimpiai Világranglista: 1. Egyesült Államok,  2. Oroszország,  3. Anglia,  4. Franciaország,  5. Németország,  6. Svédország,  7. Olaszország,  8. Magyarország. 9. RDA, 10. Finnország. (A felmérés 2000-ben összesített adatok alapján készült).Így tehát igen csak büszkék lehetünk sport teljesítményeinkre is.

Tóth Tibor Albert