Dr. Szőllősy Zoltán:

Ókori adatok hazánkról

A görög epikus. költészet idején-Homér korában, a Kárpát-Duna medencét még sűrű homály fedi. Nála a föld és népleírás a Trá­kokkal, Észak-Balkánon kezdődik, akiknek szomszédai a "kanca-fejő"- népek. Ezekben a szittyákra ismerünk s országukat a görögök a HYPER-BOREUS-ok országának, azaz "északon-túli országnak" neve­zik, ahová tél idején APOLLÓ is megtér hattyú-vontatta szekerén.^­ (Ez a hattyú vagy griffmadár, a szittya ötvösművészetnek is ked­ves témája volt.) Hazája közép és dél-Szibéria. Innen jön el ta­vasz idején s a Nap fénye újra meleget áraszt, megindul az élet a tél után...

A hagyomány szerint ABARIS szittya költő oly csodás költe­ményben örökítette meg Apolló dicsőségét, hogy ezért az Istentől mesébe illő nyilasvessző ajándékot kapott, amely képe volt öt a levegő égen át repíteni.

Maga a BOREAS szó sem hellén eredetű, - aki mitológiájuk szerint, - az Északi szél Vihar-istene, hiszen BURIÁS alakban (Vihar-isten) már a Kasszitáknál (Kosi, Kusi-nép, Kr.e.1500 körül) léte­zett. De a szittyák a maguk nyelvén BOR-istennek nevezték a Dnyeper folyót és ennek vidékét. Innen ez a név és az Apolló kultusz, aki - mint Napisten - a szittyák legnagyobb és legfőbb istene volt.

A Napisten kultusza azokkal az északról-délre vándorló népekkel együtt jött, akik a prae-histórikus korban elárasztották a Balkán és az Apenini félszigeteket, köztük Gréciát is.

APOLLO régebbi alakja: AP-ULU, a késő etruszk nyelvben pedig: AP-ULU... Szumir: lu = lény, Hettita: ulu = lény, valaki. Igy: AP-­ULU. Ap-lu = a Nap-isten lénye, tehát szellem-isten, felső Lény, abból az időből, amikor az istenségeket még nem öltöztették em­beri alakba, de a meleg napsugarakból érezték, hogy van, létezik.

A görögök már készen kapták a Nap-isten-személyét s ami sal­langokat később reá aggattak, az hellén-görög. (Eső-isten, a mű­vészetek istene, a jövendölés ismerője stb.) A Duna-medence Napistenének szentélye a Kolozsvár melleti NAPOKA volt, nevéről          a - NAP-ár - folyót nevezték el a Havasalföldön. (Nap-oka, Nap-aka = Nap hegye, ahol a szentélye állott.)

A hagyomány Szerint Apolló anyja a görögök szerint LATONA, az etruszkoknál ez LETÁM vagy Letán, ami Lét-adót jelent, vagyis az anya, aki Létet, életet adott ennek az isteni személynek. Tehát a szó is ősnyelvünkből való.

Az itáliai félszigetre vándorló ősnép, a Pest megyei Tószeg­nél hosszabban megállapodott Kr.e. 2500 körül. Cölöptelepein dombokká nőttek a konyhahulladékok, csiszolt kőszerszámok, primitív agyagedény töredékek. Ilyenek kerültek elő a Pó síkság terra-már (víz fölé) való építkezés telepeinél is, az új-kőkorszak, vagy a csiszolt kőkor lakhelyein. Nemsokkal később már előkerül a vörös réz balta és szerszám. Ezek vitték Apolló, Nap-isten mithoszát úgy Itália, mint Grécia felé.

Herodot már ismeri hazánk területén (Erdélyben) az AGATHYRS szittya népnevet a Maris-Maros, az Aluta-Olt folyót és az Ister-­Danubiost (Duna folyamot). A gétákról és, a szittyákról pedig egy égész könyvet írt. (AGATHIRS = AGA-törzs, szumir: AKA = hegy, te­hát a név Erdély hegyes-völgyes vidékére utal).

Mindezek azonban csak előzmények és kevés az adat amiből az itt lévő népek jellegére következtethetünk. Az adatok jó része a római korból való s ez már használható forrás tanulmányom szempontjából. Mert az itt közölt nevekből a nép nyelvére következ­tetni lehet annak ellenére, hogy ezeket a rómaiak igyekeztek la­tin alakba öltöztetni.

Strabó (Kr.e. 58-Kr.u.25) Geografika-jában írja, hogy a Dunadeltával szemben van PEUKE nevű sziget, amelyen azidőben a BAS­TARN-ok laktak, akik azonban a "peucin" melléknevet is használják. A szó és vidéknév nem lehet görög, mert a szumir: piszán = (mesterséges) tó, vízgyűjtő medence. (öntözésre). A Duna-delta, ma is mocsaras, az állandó hordalék miatt tavakat formáló nádas, hínáros rész, annak ellenére hogy a hajózás miatt a csatornát állandóan gépekkel tisztítják. Mennyivel inkább ez volt az ókor­ban. (Amiről egyéb adataink is vannak). Ez a névkapcsolatba hozható a besenyők nevével, akiket PACINA-CITA alakban is említenek, vagyis e vidék után (peucin)-i SZITTYÁ-k (Szíta-cíta). Hogy ezt a nevet PACINA (Bászina-Besenyő) itt, ezen a vidéken nyerték, hivatkozok biborban született Konstantin (De Adm.Imp. IV. 40) idevonatkozó feljegyzésére, aki szerint ezeknek régebbi neve CANGAR (Kangar), ami az ő nyelvük szerint nemességet és erőt (értéket, virtust) jelent (nobilitatem ac fortitudinem significat).

De vizsgáljuk meg közelebbről ezt a szót: KAN-GAR.. A szumir nyelvben: GUN-hím, férfi. (Megvan a mai nyelvünkben is: GUN-ár a hím kacsa és liba.) De hangváltozata annyi ezer év után-KAN = hím, férfi, férfias vagyis az "erős nem" szemben a "gyenge_női nemmel”..

GÁR a szumir nyelvben: "erősít" (verbális alak), VÁR, ERŐD, = (nominális alak). Megjegyzem, "kölcsönvett szónak" tartják GÁRDA szavunkat csak azért, mert ez a nyugati nyelvekben is megvan. Ime, gár = vár,"-da" képzővel: vár-őr, ajtónálló, vár-katona, "őrző". S hogy ezt Nyugat vette át a hunoktól, álljon itt Priskos Retornak a feljegyzése "Atilla testőrségének" (az ajtónálló őrségnek) a neve: SZATA-GAR, ahol "szat, szata" = fejedelem, király...(Helyneve­inkben: SZADA, SÁD, SZÁT) és GÁR = vár, (őrző) őr, őr-katona, gárda.

Biborban született Konstantin feljegyzése tehát a KANGAR szóval kapcsolatosan megállja helyét, valóban nemcsak a besenyők, hanem a pusztai népeknek is jellemzője a nemes férfias virtus, a katonaerény, és Árpádházi királyainknak nem egyszer kellett ezekkel szembeszállni.

- o – o – o – o – o – o -

STRÁBON (VII.1.5) említi a balkáni (mai: KULPA) folyó nevét, KOLAPIS alakban. Ez már Herodótnál is előfordul, tehát 500 évvel előbb. Milyen nyelvcsaládba tartozó népek lakhatták a BALKÁN-t, ha

 a szumir: gal, KAL = nagy, erős, hatalmas (itt hangvált: KOL-)

         és  szumir: BISZ = víz (itt a hangváltozat: PISZ)

         magyar: pis-i = viz-elet.

Megjegyzem, a görög alakban feljegyzett: Kas-PIOSZ és DANU­BIOSZ is ide sorolandó. A Káspi-viz és a Duna vize.

Ugyancsak ő jegyzi fel (VII. 5.) a mai MORAVA (Morva) folyó nevét: MARGOS, de hozzáteszi, hogy "az itteniek nevezik": BARGOS.

Szumir: pur = folyam, Szittya: BOR (-isten = a Dnyeper fo­lyam.) Szittya: PARATA PURATA PORATA = a prut folyó neve. (A különböző feljegyzések szerint.) Helynevünk: PARÁD-fürdő. Nos PUR-PAR POR+BOR+BAR a különböző idők és nyelvjárások változatai, jelentésük azonban egy és ugyanaz,  "a folyó".

"...éppen ilyen határfolyó a PARISOS (vagy PARTISCOS), ame­lyik a BOIC-kat és a Tauriscokat választja el a Dákoktól..."

A dákok Erdély lakói s a határ-folyam a Tisza volt. Ezt Strábonnál (VII.5.2,) ,

PAR-isos és PAR-TISCUS. Ismét a PAR. Folyó, folyam szó... PAR-TISCOS alakban pedig jól felismerhető a TISZA neve. (Megjegy­zem, Herodot szerint, a szittyákhoz tartozó népnév: TISZO-GÉTA...A név innen is származhatott.)

"a Géták földjén pedig a MARISOS = a MAROS folyik a Dunába... Szerinte a "dákok" a Géta, szittyanyelvű fajtához tartoznak, s a Maros a Dunába folyik, vagyis a Tisza alsó folyása Szeged alatt, még a Maros, ami földrajzilag helytálló.

- o – o – o – o – o – o -

A mai ZIMONY római neve: TAURUNUM, vagyis "toronnyal" ellá­tott, város, vár. Egyéb helynevünkben: Turony.

VERBÁSZ római neve: VRPANUS (URPANUS vagy VAR-PANUS), ami azt bizonyítja, hogy PÁN?BÁN szó, már a pannonok nyelvében létezett s ezt a Kr.u.VI.században, ide érkező szlávok (pan, panye=úr) in­nen vették "kölcsön". E szó értelme: BÁNI-város (vagy vár), s ebből a vidéknév BÁN-át vagyis "báni terület", katonai védő-vár.

A római feljegyzés "VR" (Ur vagy VAR) szavából hangváltozással lett VER-, mig a "BAN" (=úr, földesúr, birtokos, egyben a vidé­ki parancsnok) lett BÁSZ, ami a török nyelvben: bas = fő, fej, - (BASA vidéki kormányzó). Bár e fogalom egy és ugyanaz, a név-változás talán a török időkből, való, bár "lehetséges, hogy yazig-alán nyelvből való. (Tehát még régebbi.)

- o – o – o – o – o – o -

Plinius szerint a Tisza folyó neve: PATHISSUS. Az előbbi PARTISCUS változata, ami azzal magyarázható, hogy ezek a nevek az utazók hallomása útján kerültek feljegyzésre.

Ugyancsak Plinius jegyzi fel a Fertő-tó nevét. PEISO (olv. Peiszó). A szóhasonlat feltűnő az előbb említett: peucin (peuszin) és a szumir: piszán szó között. Mindkettő tóelnevezés. Tehát a név adók közti rokonság hazánkban a Duna deltájában és Mezopotámi­ában, kétségtelen. A hangváltozat csupán dialektus különbség. Vannak akik a "peiszo" névben a Balatont sejtik. Ez azonban lehetetlen, mert FESTUS erre a "Palus BALATEA" nevet használja, tehát a rómaiak előtt már ismeretes volt.

Az itt említett nevek (Peiszó-peucin)-nek megvan a mai változata is nyelvünkben: pece-gödör, azaz szenny-víz elemésztő gödör, árok vagy víz-elvezető kanális. Sőt "pesz-t" PEST is ilyen mocsaras vidék lehetett annakidején és a név nem a szláv "mészégető kemencéből" való. Az ilyen elemzések, ősi szavainknak lábbal-tiprásai!!! Igazolja ezt ZUG-liget neve, ami szumir:  szuk; szug = ta­laj-víz, mocsár, hinár stb. szóból való, miként a Tisza-Maros összefolyása is mocsár volt hajdanán s a név: Tisza-ZUG...)

- o – o – o – o – o – o -

Szombathely város neve: SAVARIA, SABARIA szumir: SA = hely, - birtok, SA-VARIA = Vár-hely. BARIA ugyanez s ebből a "kelta" nyelv BRIA-t alkotott. Pl. SIKÁM-BRIA.

Megyjegyzem, hogy az első ilyen "hang-elnyelő" feljegyzések a görögöktől származnak. A Géta-térség városait is így jegyezték fel: SZELEM-bria, MEZEM-bria stb.

- o – o – o – o – o – o -

SOPRON római (pannón) neve: SCARABANTINA. Leszámítva a latin "-tina,tino" szóképző elemet s figyelembevéve, hogy sem a szit­tya, sem a pannón nyelv nem ismerte a szókezdő SZK hangot, amely - mint a Szittya szóban is - az SZ hangnak felel meg, ez a szó helyesen SZÁ + RABAN, szumir: szá = mező (finn, eszt: szia = mező va­lamint föld).

Az egykorú szumir-akkád szótárban, amelyet az akkadok azért készítettek, s agyagtáblára azért vésték, hogy a szumir nyelvet megértsék, tehát az egykorú akkád szótárban

u-gula = RABANU (szumir: u-gula szószerint a nagy-öreg). RABANU = a Nagy, a Felső, a Főnök, (A héberben ez: rabi = a mester, Jézust, JESSE, zsidósan JESSU urunkat is ekként szólították...).

Ez a "rabanu" speciális értelemben, más szavakkal együtt: pol­gármester, hadparancsnok, munka-felügyelő stb. Tehát az értelem mindenkor a VEZETŐ, a főnök... Kánaáni nyelvben – ami szumir di­alektus - RABBA = fő-város. Mint cím: RABUM PUHRI = törvényszéki elnök...

Nem tudom eredeti vagy már átvett szó, de Palócföldön hallottam ezt a kifejezést, "rabiátus ember" azaz akaratos, parancsoló és keményfejű ember, akit a mások véléménye nem érdekel, csak a sa­ját elhatározása.... (Az akkád-szumir szószedet v. SODEN: Akkádische Wörterbuch c. szótárából való).

Mindezeket azért tartottam igen fontosnak és részleteiben is tárgyalni, mert a székelyeknek volt tisztségnevük, RABON-BÁN a­lakban, amit idáig "megmagyarázhatatlannak" tartottak. S talán még szittya-hun időkre nyúlik vissza ennek eredete. Kétségtelen, hogy a szumir "u-gula” -ómagyar: GYULA tisztségnévnek - az akkád megfelelőjével: RABANU (RABON-)al állunk szemben, amihez járult a BÁN, már a pannónok és yazigok (ős jászok) nyelvében is használt tisztségnév. ÚR, birtokos, vidéki főnök, alvezér vagy ehhez ha­sonló titulus. A székely rabon tehát ezek felett álló "főnök, fő­vezér, fejedelem" lehetett, mivel az erdélyi DÁK-oknak volt ugyan királyi intézménye, azonban a hun-maradvány: székelynek ilyen nem volt. A fennmaradást azonban a szervezettségnek a RABON - báni (a kerületi székek BÁN-jai feletti "fejedelmi") intézmény biztosította, máskülönben mint annyi szervezettség nélküli nép, eltűnt vol­na a történelem viharában... Hogy a BÁN szó és tisztség, kerületi, törzsi vezetőt - törzsfőt, szék-főt - jelentett, hivatkozok a hettita: PÁN-KUSZ szóra, amely a "törzsfőknek", a törzs véneinek (se­nior) - jainak, királyi tanácsadó testülete volt. (Latin: szenátus). A Kr.e. 1500 körüli feljegyzés szerint, Pán-Bán hangváltozat csupán. Mindezek a szavak nyelvünkben a kaukázusi nyelvek közvetí­tései. Hogy a PÁN-BAN szónak "fej-fő" értelme is volt, erre utal a VÁN-kos = fejpárna.

Visszatérve SOPRON "szá + rabanu" (Szkaraban-tina) latinosí­tott nevére, ez a "mező-föld" (a vidék) főnökének a városát, va­gyis "vidéki székhelyet" jelentett, ahol közigazgatás és katonai védőmű volt a Nyugatról jövő germán támadás ellen. (Amint azt ké­sőbb látni fogjuk, volt elég részük benne).

A fentiekben említettem, hogy a szóvégi "-tina" latin képző. Ha ez nem így volna, ha ez eredeti pannón szó Ienne, úgy TINA = TA­NYA... (Tanyázni, ma már kevéssé használt szó, értelme "ott-ma­radni, letelepedni". Pl. Julis elment a szomszédhoz "tanyázni,"  vagyis egy kis időtöltésre, "ott-maradásra". Zemplén-Szabolcsban, ma még használt kifejezés. Ezek szerint a szó így alakulna: a vi­dék főnökének (rabon) a "tanyája", tartózkodási helye. Maga a SOPRON szó alakulhatott a SA + PARAN-ból hely paran-csoló. Szumir: SA-hely, birtok... BAR, bara = úr, parancsoló, munkaadó, főnök st. Akkád: paras = parancs, rendelet, parab = előírás, törvény.

ARABON... a Rába folyó és az itteni városka, ma Győr a neve... szumir: ARIA = folyam, folyni, eredni, áradni...

szittya: ARA..a Volga szittya neve, (Herodot szerint) Ó­ARA = az öreg folyó, amit görög módon: ARA-Xosnak jegyzett. Innen a Volga nevéből, mint vidéknévből a görög alakban feljegyzett: OUAR = OVAR, avar...= ó-ara, ovar, avar, de Atilla szövetséges népe is, az a-RAXO-ALAN, a ROXOLÁN vagyis a "Volgai-alán. (A görög ARAXOS alakból képezve.)

Említettem, hogy ez a nyugati rész Bán-vidék. A folyó ARA-BAN, (Arabon) tehát ennek a "Bánvidéknek a folyója." Bár Árpádkorinak tarják, itt van Bán-hida és Sopron mellett Bán-falva. Semmi sem bizonyítja, hogy ezek a telepek már az Árpádkor előtt létezhet­tek, Ómagyarjaink sokat örökölhettek a Pannonoktól s az avarok­tól, a név ekkor már létezhetett. Itt folyt le Árpád utolsó csatája, a bánhidai csata a, német császár ellen, ami a magyarok győ^­zelmével végződött. Így ennek a helynévnek már ennek előtte lé­teznie kellett.

Scarabantina (Sopron) mint Plinius írja: "..a BOI-ok pusztaságának szélén fekszik." Ezeket a BOI-okat, azonban Tacitus Ger­manica-ja szerint a markomanok elűzték s a határ a Duna, vonala lett. Ugyanő a hermandurokat még az Elba folyó környékére helye­zi s megemlíti szomszédaikat, a markománok és quadokat...

Úgy tűnik, hogy az általános germán vándorlás idején ezek délebbre húzodtak, a mai Felvidék területére. (A BOI-ok nevéből BOIC-HEIM, azaz BOHEMIA, Csehország neve, ekkor szlávok itt még nem laktak, hanem csak germán törzsek. BOIO-VAR alakból lett a "ba­jor" szavunk, míg a BAVARIA szó az avar időkből való, midőn ezek uralmukat erre a földrészre is kiterjesztették és szövetségesek ^­lettek. BOI-AVAR BAVAR-ia. (Régi "bovaria").

TACITUS feljegyzését követve - ha Nyugatról Kelet felé tar­tunk - a következő népneveket találni hazánkban, Felsőmagyarországon:

1.) Marcomán-ok. -szumir: MAR = utód, kölyök, ifjú, szülött. KOMÁN, talán a későbbi Komárom vármegye neve, mint vidéknév. Kétségtelen a Csallóköz és környéke volt eredeti szállásterületük központja.

2.) QUAD-ok... előbbiektől északra - szumir: aKÁD - hegyvidék.

3.) MARSIGN-ok, (Talán: MAR+SIGIN.."mar" mint előbb, SZIGIN = szeg, let, zugó. Úgy vélem az Ipoly folyó volt Nyugat felé a határ, itt van Ipolyszög helynév, bár az is lehetséges, hogy a vidéknév a Garam-Ipoly "szeglete" (köze, zugá-)ra vonatkozik.

4.) KOTIN-ok..(vagy KUTIN-ok) előbbiektől Keletre és; Észak felé, a Gömör-Szepesi érchegység déli oldalán.

5.) OSZ-ok, előbbiek szomszédságában, Borsod vármegye köz­ponttal. (Nevükből: Ózd.)

6.) Végül a felső Tisza mentén a BUR-ok (szumir: pur = folyam) Az itteni adatok a Kr.u. I. századra vonatkoznak. TACITUS szerint a MARSIGN-ok és BUR-ok nyelve svév (észak-germán), a KUTIN-ok nyelve gall, és az OSZ-oké pannón. A két utóbbi adózik részben a szármatáknak (yazigok), részben a qyad-oknak, ami a KUTIN-okra annál szégyenteljesebb, mivel területükön vas-bányák vannak. Tehát a Gö­mör-Szepesi érchegység térbehelyezése igen valószínű, ÓZD az "OSZ”-ok földjén tehát már akkor létezhetett). A feljegyzések szerint ők szállították a fegyverzetet. (Talán ez volt az adózás módja.) Marcus Aurelius a BUR-ok ellen is viselt háborút.

Ptolemeus már feljegyzi térképén az ARABON = Rába, a DRAVUS = Dráva, SAVUS = Száva folyót és a SAVARIUS-t, amelyik KARRHODUNUM-­nál folyik egybe s így a MURA folyóval lenne azonos. Bár mások a Gyöngyös folyócskával vélik azonosnak, amelyik Szombathelynél folyik s innen lenne SAVARIA (Sabaria) e város pannon neve. (Meg­jegyzem, Mezopotámia térségében is ismert a ZABAR (latin feljegyzésben: Zabatus), két-ágú és nagy-ZAB folyó, ahonnan a "szabard, szavard, Szabir" népnév, ómagyarjainknak is egyik népi eleme.) Te­hát ez a szó is déli eredetre mutat annál is inkább, mert ZAB változata az Ipoly-torkolat: SZOB hely neve....

1./ ARA+BON (Rába) a Bán folyó, az itteni kerületi beosztás már említett "pannon bánság" (vég-vidék) nevére utal, amelyiknek főfolyója. Itt még meg kell jegyeznem, hogy a-"déli bánság" terü­letén is volt a feljegyzés szerint: RHABON folyó, ami talán a Cserna vagy a Zsil folyóval volna azonos. (A Volga szittya neve Ó-ara és ARA, szarmata alakban: RA....)

2./ KARRO-DUNUM megfel a mai Légrád helységnek, a Dráva - Mura összefolyásánál.

KÁR... a szumer: GÁR = vár, erőd (düna) = domb, tehát DOMBi VÁR. Maga a "garád" (a Lé - garád, Légrád) helynévben is ezt jelenti, kö­rülkerített "emelkedés" (szumer: gargar, helyesen: gar - gar = gyűjt, HALMOZ s ebből a "halom". Vagyis, amire az első telepesek épít­keztek, a folyó áradás elleni védekezésül. DUNUM jellemzően géta szó és Géta földön - is ismert: NOVIO -DUNUM = Ujdomb, DÜNO-Getia (görög feljegyzés), Géta-domb. Mindezek "földvárak" is egyben. De helyneveinkben: DOMBÓ, Dombovár... Az is lehetséges, hogy itt már a római kor előtt - e fontos közlekedési és átkelő-helyen -ilyen földvár (garád) állott, ami egyben Pannónia végváraként is szol­gált.

- o – o – o – o – o – o -

PTOLEMEUS szerint PANNÓNIA néptörzsei:

1./ AMANTIN-ok ... észak felé, talán a Pilis-Vértes          hegyvidé­kén, mert a szó latin eredetü. Latin: mons, montis = hegy új la­tin portugál: montanha (montánya) "a-" = ból, böl, tehát "a hegyekből valók". (Itt kivánom megjegyezni, hogy az ókori névadás gyakran a hely - és a vidék nevéből képződik, ami manapság is gyakori, Pl: Kőrös folyó, Kőrösi családnév.) Bár az is lehetséges, hogy itt e­redeti pannon szóval állunk szemben: a MÁNDI-ak és a Mándokiak.. (Ismert lovas nép volt URARTU vidékén Mezopotámiában a MANDA ne­vű, a "negyven lovas nemzetség"...)

2./ HERCUNIAT-ok... A Káspi tenger déli csücskének vidék-neve: HIRCANIA. A másodlagos (szekundér) "h" kezdőhang leszámitásával, ez ma: ERKÉNY - Örkény... (Régi neve: Eörkény, Pest vm.)

3./ ARAVISK (Eravisk görög) ARAVISCI (latin alakban). A Duna folyása mentén le egészen a Dráva szögletig. (A Balatont is be­leértve.) Talán egyike a legszámosabb törzsnek. Szumer: ARIA, a szittya: ARA = folyam, ár, áramlani, szumer: BISZ (itt: "visz") = víz... ("-k" nominalsuffixum, mint VISK, PISK helynevekben.) Nevük tehát, a folyam-viziek... (A latin feljegyzésekben: AVARIS-ci, a­hol a -ci a többesszém jele.)

A Dráva-Száva közét SKORDISK-ok (kelta maradvány) Andizit, Breuk ismeretlen fajú és nyelvű (talán pannon – kelta – Yazig - szarmata ke­verék) népség lakta.

TAS-ok (Jászok) lakták a mai Vrasd-Toplica tájékát s az egyik római feliraton ez, AQUAE IASAE (jász-forrás) néven szerepel. (Maga a TAP- , Dab- szó vizet, tavat jelent s állítólag a "kelta" nyelvből való, amit kétségbe vonok, mert a Kaukázus térségben is előfordul "duba" alakban. TOPLICA megfelelője a kaukázusi KÚR folyó mellé­ki (TUBLISZ) - Tiblisz, ma TIFLISZ, az örmény főváros. Így tehát a "kelti,"-k, vagy "keleti"-ek, ezt a szót a szittya-szarmata nyelvből vették át. Helynevekben: Tápió ma is használatos s ez már a római időben is így hangzott, példa erre a Dunamenti TAPAE, ahol a dákok vereséget szenvedtek Traján császártól.)

A feljegyzések úgy tudják, hogy a Géta-Dák, szittya fajú nép, a Dunántúlt is (vagy annak egy részét is) lakta s őket a Pannó­nok és a Jászok (Yazigok) szorították ki, Erdély területére. Ez a­zonban néhány századdal a rómaiak előtt történhetett, mert Hero­dot még nem ismeri a dák nevet, a gétát azonban igen és néhány fejezetet szentel e népnek leírásában. (Egyébként: DAK... török: DAG = hegy, de ez már a szittyák nyelvében is létezett.)

Hogy szittya-géta elem lakta az egész Duna-medencét, igazolja és jellemzi, a római időkből reánk maradt Ó-szöny, BROGETIA pan­non neve, a Duna mellett (Komárom vm.) Ez a már ismert szittya BOR- = folyam és GETIA, a géta nép neve. (Bro-getia, természete­sen BOR–GETIA-nak hangoztatott s "indogermán" sajátság a "br" nak a használata a közben levő  magánhangzó kiesésével.)

- o – o – o – o – o – o -

Ptolemeus a zömmel Duna – Tisza - közt lakó Yazigoknál nem említ "törzs" neveket, csupán megjegyzi, hogy ezek a "helyüket elha­gyók" (vagyis bevándorolt) nép, akik a Szármata pusztaságáról érkeztek. (Yaziges Metanastai.) Néhány "jazig" (Ősjász) helynévről azonban van tudomásunk.

GORMANIUM... valószínűleg EGER. (Kormány-székhely?) GOR - és a mai E - ger szavak "kör- , körzet- , környék" jelentésűek... - mán, lehet a szumer: men, mene, = mennyiség, sokaság értelmű és helynevekben talán "a közösséget, a községet, a lakosságot jelentené.

PESSIUM... talán Szolnok. Jelentése VÍZ. (pesszi - pisszi) átkelő. (Rév.)

PARTISCUM... Alpár vagy Csongrád. Jelentése PARTI, Part­melléki. (A Tisza folyó.)

TIBISCUM... Temesvár ( A Temes folyó­név, Tibiscum után így nevezve.) Előbb említettem TAB -, DAB = tó, víz szót. Ez itt latin feljegyzés szerint: TIB - (Tibis, hasonlója az előbb említett: Tibilis, Tifilis, Tiflis és Top-lica.) A Rómát átszelő TIBER folyó tőszava is ez. (TIB-). S így megdől a "kelta eredet". A b-m hangváltozat után lett TIBIS-ből mai nyelvünkben TEMES. Az oláh nyelvben használt TIMIS alak, régi ómagyarból való.

Úgy tűnik az Alföld és a Tisza-balpart ha nem is lakatlan, de már akkor is pásztor-tanyákkal teletűzdelt legeltető vidék volt, nagyobb telephely nélkül, legalább is ilyen reánk nem maradt.

 - o – o – o – o – o – o -

Ptolemeus említi, Erdély északi részén a dákokkal rokon tör­zseket:

1./ ANART-ok... Talán a Gyalui havasok vidéke, vagy attól még északabbra levő erdős vidék, mert szumer: an = fent, felső, ART-­ARD = erdő... (Lásd: ARAD nevét.)

2./ TEURISK vagy Taurisk-ok... a keleti Beszkidek, a Kárpátok innenső oldala lehetett szállásterületük, mert TAUR-TUR a turá­ni nyelvekben "hegyvidék". (Lásd: a Krim félszigetnek TAUR-ida Herodóti vidék nevét, az Anatóliai Taurus hegy neveket.)

3./ KOSTO-BÓK, ezek szomszédságában, a Kárpátok külső oldalán. Helynév: KOSZTO-lány... Míg BOK, talán a BIG folyónévből. (Lásd: BUGAC, BUKO-vina...)

4./ PREDAVA törzs. (Talán helyesen "peri-dava") PERI = perem, széle valaminek, míg DAVA, a "daba = víz, tó, mocsár" értelemből va­ló, "tavas", tóvidék... Térbehelyezésük a Kis és Nagy-Sárrét és a Berettyó vízrendszerének területe lehetett.

5./ RHATACENSI... Rata-CSENY...-" censi-cen–szen -" megfelelő­je a szumer: ZIN-NA = tér, terület, köz. (Szuméria bibliai neve: SZINE-ÁR = víz-köz, amit a görögök szószerint lefordítottak MEZOPOTAMIA = köze, közepe a víznek.)

Szumer: RATU = áradó, áradásos (t.i. folyó.) S így a Szamosköz, Kraszna-Érmellék vízben bő vidéke, az ECSED-i láp éG kör­nyéke lehetett a szállásuk.

(Ezzel a "rata = áradás" szóval kapcsolatosan megjegyzem, ma káromlásnak beillő kifejezéseink a "radai rosseb, azaz rossz-seb, onnan való, hogy az áradás utáni sár, pocsolya, nádas, mocsár kitermelte a maláriát, az ókor nem egy népének irtó-betegségét, ez­zel járt a dögvész és testi fekély, a pestis járvány időnként. Ez volt a "rata" = vízáradás utáni malária és fekélyekkel járó be­tegség neve. Mert megfigyelésekből rájöttek, hogy az év olyan szakában kezdődött, amikor nagy áradások voltak s azután a víz visszamaradt.)

6/. Kauko-i törzs a Barcaságban...(Amikor a gótok, a római kivonulás után Erdélyt megszállták, országukat: KAUKA-land-nak-nevezték.) Ez a szó azonban régi szittya eredetű s a KAUKAZ-ia hegység nevére emlékeztet. Ismeretes volt a Géta-dák nyelvben is a KOGAI hegy... (Kogaion görög feljegyzésesében.) Ennek a hegynek a barlangjában élte remete-életét a Dák főpap s innen közvetítette népével a Halhatatlan Szellem-isten rendelkezéseit.

A Barcaság hegyei a Déli Kárpátok (a Brassói havasok)kijáró­ja a Dömösi és Bodza-szoros felé. Mai magyar nyelvünk megfelelő­je: GUGA. A palócoknál: ádámcsutka. Helyneveinkben: Kóka, Kokad, Kokova (Gömör vam.) Kokel - (kaukel) - ma: Küküllővár. (A Kaukázus–­KAUKA + ÁZIA - is, nevét a GOUGA és GOGÁR népről nyerte, akik azt a vidéket lakták talán ősidők óta, bár róluk az első források a Kr.e. 5-ik század óta tesznek említést. Ősmondánk Góg és Magóg­jának vidéke:)

Azok a népek akiket később Gétának és Géta-Dáknak neveztek, már igen régi korban erre a vidékre érkeztek, bizonyítja ezt, hogy búza - és gabona - termeléssel foglalkoztak, ami hosszabb megtelepedést igényel. A géták a műveltség magasabb fokán állottak, mint a környező trák népek. Csak egy Istenben hittek; URAN az Ég, a Világmindenség Urát képzelték el legfőbb Istenüknek. (Rigvéda: VARUNA). Strabó szerint: ZALMOXIS (moxis–moxis-mágus) nem volt isten, hanem pap, aki a görögöknél és az egyiptomiaknál tanult és az itt szerzett tudását hasznosította földijeinél. (Ezek sze­rint fel kell tételeznünk, hogy EKHNATON idején a Kr.e. 1300-as évek körül kellett élnie, mert innen az egyisten-hitet hozta ma­gával). A királyok elismerték rendelkezéseit és törvényeit. (Dio­doro Siculus meg egyenesen "törvényalkotónak" nevezi őt, aki HES­TIA a tűz-istennő segítségével megadta népének a törvényeket.) Így ha hinni lehet a hagyománynak, ZAL + MOXIS a "szellem-mágus-a" vagy a "Máguslélekkel" rendelkező, isteni rangot csak a későbbi hagyományok útján nyert. (Ami nem elszigetelt jelenség az ókori népek mitológiájában.) A papi hivatal, amit Zalmoxis, ez a Nagy Mágus alapított fennmaradt a római korban is. Erről csak annyit tudunk, hogy az itteni népek (Géták–Dákok-Trákok) társadalmára, igen nagy befolyást gyakorolt és hogy a Géta-Dák birodalom ennek a szigorú papi fegyelemnek volt köszönhető. (Pl: eltiltotta a bor­fogyasztást, a szőlőtőkéket kiirtatta.)

Az erdélyi Dákok nyelvéről és történetéről - az anyag terje­delmes volta miatt - külön tanulmányom fog megjelenni.)

- o – o – o – o – o – o –

A PANNON-ok nyelve szittya - a szumir nyelvnek folytatása - volt. Ez a reánk maradt anyagból kétségkívül megállapítható. Az erdélyi Géta-Dákokkal szemben a római hódításnak nem álltak út­jában, mert régebben ezekkel összeköttetésben álltak és velük békében óhajtottak élni, amiért nagyfokú önkormányzatot nyertek. SEGESTA városuk a Száva-Kulpa (ókori nevén KOLAPISZ) egybefolyá­sánál épült.

SZEG-ESZTA... szeg-let, szeg-, szög-zug, gyakori helyneveink­ben: A Tisza-Maros összefolyásánál: SZEG-eg, IPOLY-szeg, Tisza­zug... (A latin változat SISCIA, mai:  SZISZEK...Szi-, szir, a turá­ni nyelvekben: folyó... Pl. Szirdarja, az Aral-tóba ömlő folyó neve, SI-ó, SA-jó, hangváltozások...)

Továbbá ide sorolható: SIRMIUM (szir-mium) Száva-szent-Deme­ter vagy Mitro-vica, a mai alak, MITRO-, a keleti MITRA tiszte­lők nevéből való, "-vica" = a víz tőnek elszlávosított alakja. Oktávián hódította meg e vidéket, Kr.u. 13-ban.

Megjegyzem SEGESTA helynév Itáliában, a SZIKUL-sziciliában, sót az Ibér félszigeten is ismert volt az ókorban... "-eszte, esz­ta, iszta, -aszta" = föld vidék, környék... Szittya: BOR-ISZTEN = a Dnyeper-vidék, Turk-esztán = a Turkok földje stb. Ókori, Mezo­potámiai: Beh-isztán, Lur-isztán stb. A rumén nyelv változatla­nul átvette: BUKAR-eszte ( a Bokor-nemzetség földje..) Bukarest.

- o – o – o – o – o – o -

Latin forrás a római korból, az egyik Markomán vezér (vagy fejedelem) nevét MAROBODDUS- ként jegyezte fel. MARO-BODU...Szu­mír: mar = fiú, legény, kölyök. BAD régi szittya szó és fejedel­met (királyt) jelentett... Ó-örmény (Kaukázus_.i) BAD-eli = királyi herceg; királyfi. Hun: BAT (Batu nevében) "a herceg", királyi fe­jedelmi sarj,) PAT, a szumér: PAT-ezi = király helyettes ( rend­szerint a főpap)

Herodot: (IV.155.) BATOS... király, így nevezték őt, magas rangja miatt.... ÁR-PÁT (-pad) = a fejedelemtől eredő (árja, ára = ­eredni a szumir nyelvben, származni...)

Velleius latin író (II.113-114.) három BATO-ról tudósit a rómaiaknak balkáni hódítása során. Ez a Kr.u.6-ik évben történt.

Ezen kívül feljegyezték a DESIDITA törzs BATO-ját és a BREUC törzs BATO-ját az északi Balkán térségben, mint törzsüknek vezé­rét a rómaiak ellen.

Dalmáciáról még egy jellemző adatunk van, az ismeretlen he­lyen fekvő ARDUBA (VAR-DUBA.) A vár igen védett helyen emelke­dett, köröskörül víz védte a falakat. (Talán a Kulpa folyó mel­lett lehetett, vagy a Sarajevo-Drina völgyben). Germanicus csá­szár csak nagy áldozattal és egy évi ostrom után tudta bevenni.

AR + DUBA... ár = víz-árok. DUBA = tó, mocsárvíz, állóviz.

- o – o – o – o – o – o -

A VÁG folyó neve (nyilván az itteniek nyelvéből KUSZU, (ezt a latin: cusus alakban rögzítette). Kretschmer is elismeri, hogy az őskorban ide is eljutottak a "west-iráni népek" hullámai. (Amit ő "nyugat iráninak tart" az nem más, mint méd-szittya, hiszen e­zek lakták Irán fennsíkját s ehhez az ághoz tartozott a KUS-i, kasszita lovas nép, elsők a történelemben akik lóhátra szálltak. De, hogy ki ne ejtsék a "turáni" szót, mellébeszélnek és nem az akkori, hanem a mai földrajzi térséget IRÁNT nevezik meg kiindu­lási pontnak.) Nagy Sándor perzsiai hadjárata óta ismerik a gö­rög földleírók az itteni neveket. Így: Kossioi a Kosi, Kusi nép, Babilontól Észak-keletre, SUSA (Szuza) fővárossal és a KHOUSPES folyót említik e város mellett. Már többször előfordult a PISZ, pis szó, folyókkal kapcsolatosan. Ez a szumirban: BISZ, BIZ = víz (itt a görög "pesz" alakot használ). KHOUSZ pedig a népnévből a KUS (kusita) szóból való, hiszen ezeknek országát szeli keresztül. Ennyi sok adat után - amiket az előbbiekben felsoroltam - lehetetlenség a véletlen művének tekinteni a Vág folyó KUSZU és a KUS-i nép földjének KHOUSZ (görög alak,) - KUSZ-i folyójának, név­azonosságát. Annál is inkább, mert akkori (Kasszita, kusi, kosi) nép országa éppen a mai IRÁN fennsíkjára esik. De az ő neveiket vise­li a KASPIOS (görög alak), a KASZ-i víz, a mai Káspi-tenger neve is... Eredetileg innen húzódtak délre.

A germán népvándorlás előtti időben, tehát a Markománok, Qua­dok stb. felvidékre érkezése előtt, Komárom megye területén (hoz­závetőlegesen kalkulálva,) a pannón AZAL nevű törzs lakott. Terü­letük a Kis-Alföldre is elnyúlt... A szó nem latin, a szumirban SZÁ = mező, a szittyáknál: ASZA = ló-legelő. Helyneveinkben az ASZÖD, megy-ASSZÖ, mint lótenyésztő vidék. (Herodot jegyezte fel a szittya "mezőséget" AL-ASZON alakban... al = alföld, lapály, aszó = legelő füves rét.) AZAL = asza+al jelzős összetétel, az előbbiek megfordítottja: al+aszo...

Az "asz (= ló" az előbb említett KASSZU (Kusi, Kosi) népnév­nek is jellemzője: KI+ASZU = lovasok földje, ebből szóösszevonással: KASSZU...

Akkád: asz-pasz-tu = ló-eledel, pászta... ló-legelő.

Az Észak-Balkán-i térségben laktak a Trákok. Két nemzeti hős nevét jegyezte fel a görög történetírás: CUT-ASPIOS és BET-ASPI­OS. Mindkettőben szerepel: aspa nyilván "lovas, lovag" ennek az értelme, hiszen a trákok hires lónevelők voltak.

Sok vita után ma sincs eldöntve, hogy mit jelent a SABARTOI ASPHALOI név, ómagyarjainkkal kapcsolatosan. Íme az egyszerű meg fejtés: a lovas Szabírok, az a féltörzs, amelyik nem volt hajlandó résztvenni a nyugati tovább vándorlásban és a Don-tői hazából, a Perzsa határra tért vissza. (Kaukázus vidékére, ahol akkor volt a perzsa határ. Hiszen ez volt hajdanában őshazájuk: URARTU és vidéke, ahol a Kis - és Nagy - ZAB folyó nevét jegyezte fel a törté­nelem. Ebből: ZAB+ÁR = a Zab folyó és innen a ZABAR, SZAVARD, sza­bir népnév...)

- o – o – o – o – o – o -

A markománok egyik "királyának" (rex markomanus) neve: VANNI-­us. Úgy látszik azonban, hogy ez is a pannon nyelvből való. VAN... b-v hangváltozata: BAN, vagyis BÁN, aki népének "feje-,feje-del­-me". ( Az előbbiekben elemeztem.) Bár a Markománokat "germán"-nak tartják, nincs kizárva ilyen "méltóságnév" átvétele a pan­non nyelvből. (Hiszen maga a PAN-on, pannon névben is jelen van a PÁN-BÁN = fejedelem, ország-ÚR, az országló. Hogy ilyen hang­változás lehetséges volt, hivatkozok VÁN-kus szavunkra, ami nem más, mint "fej-párna". (Tehát a VÁN-Pán-Bán változatok valóban ő­si szavak, FEJ, FŐ-, főnök értelemben voltak használatosak. (Innen a szláv: pán, panya = úr, főnök, munkaadó.) (A nevet DIO. 55,32...56,15 munkájában jegyezte fel, a marko­mán háborúval kapcsolatosan.)

- o – o – o – o – o – o -

A Dákok egyik királya: DAPIX, megtámadja ROLES géta (-dák)királyt, mert ez a rómaiakhoz húz. (Kr.u. 28-30 között.) CRASSUS a­zonban legyőzi a Dák király seregét. A név mindenesetre nem han­gozhatott így, ahogyan azt romanizálták a latin feljegyzők. DAPE lehetett a TAPE, (Tápió?), al-Duna-menti városnévből (ahol talán született) vagy ahol - mint a Nyugati Dákok ura, - uralkodott. ROLI-ról tudjuk, hogy a Duna-Delta vidékének, tehát a keleti résznek volt királya. S így "szomszédok" lehettek, amit a rómaiak ü­gyesen kihasználtak, szembeállítva egyiket a másikkal...

A QUAD-ok "királya" Kr.u. 180 körül ARIA GAESUS (latin fel­jegyzésekben.) Szumir: aria = eredó, származó GÉSZU-Gézu (Géza), ma is használt magyar név. Szumir: gisz = ragyogni, fényleni GIS = nagy, hős, bátor...

Jazig-szarmata királynevek (Kr.u. 175.): Római feljegyzés...

1./ BANADASPUS, BÁNÁD+ASPA...BÁN-PÁN-VÁN, Bánád (Bánát) a "déli BÁNSÁG", kétségtelen, a Yazig (Jász) élettérbe tartozott. Úgy tű­nik a Dunamedence ókori népeinél a BÁN-PÁN-VÁN (hangváltozatok), "fő-, fej-, fejedelem" jelentésű volt s ómagyarjaink ezt a tiszt­ségnevet - mint kerületi vagy országrésznek kormányzói tisztsé­gét innen vették.

A szlávok betelepedésükkor (Kr.u.VI.század) s az ezt követő avar uralom idején, ZSUPÁN szavukat az avarból vették át.

ZSUP+PÁN ...ZSUP, mai nyelvünkben is "köteget,csomót" jelent... PÁN pedig kétségtelenül a BÁN (fejedelem, főnök) hangváltozata. ZSUP+PÁN (a későbbi "zsupán") az "egy-csomóba" "egy kötegbe” (kö­telékbe) tartozó nemzetség vagy vérrokonság telephelyei s a kö­zösségi (községi, tanyai) földek művelői voltak. Ezek élén állt a zsupán, a nemzetségfő ... Tehát ez sem szláv eredetű szó. Több zsupán (nemzetségfő) főnöke, felettese: a VOJVODA (a VAJDA). Ennél a szónál is fennáll a "b-v" hangváltozat. (Amit a szláv nyelvek úgy kedveltek.) Így:

VOJ+VODA = BOJ-BODA BOJ, megfelelője az AVAR (kagán-név.) Pl. BAJ-án. BODA, megfelelője BAD, BADA...BAT PAT - már előbb tár­gyalt: király, fejedelem. Pl. (Bad-eli = királyi herceg ... BATU = a "herceg", tehát királyi, fejedelmi személy.) Emellett ismeretes az avar: BAT-BAJÁN név is. (A keleti avarok fejedelme.) A török hangváltozata ennek a BAJ- tőszónak a BEY (bej) = ÚR, kerületi kormányzónak felel meg. (Egy közös ősnyelvből származik: PEJ-FEJ.)

A b-v hangváltozatra - ami már a pannon nyelvben is megvolt, jó példa a már említett: SABARIA-SAVARIA = Vár-hely, ma Szombat­hely pannon városnév. Végső fokon a VOJVODA sem a szláv nyelvből származó szó és már meglevő s használt tisztségnévből - hangvál­tozással - képezték,

Az ó-magyar vezért LEBED-et a görög források "vajdának" titu­Iálják...

2./ ZANTICUS (latin feljegyzés). ZAN+TIK vagy ZAN+DIK... (t-d hangv) Helynevekben: ZÁM és ZÁN-ka. Talán a mai SÁN-dor tőszava: ZÁN szumir: ZANA = magas, szumir: TIK = az elől levő, az elől járó, aki az élen van....

Tehát a "magas" állású elöljáró, a VEZETŐ, a vezér...(A la­tin feljegyzésben király.)

Ha a "DIK" a helyes, úgy szumir: DUG = parancsolni, ebből latin: DUKsz (dux) = vezér vezető parancsnok. Francia -angol: DUQUE-­DUKE = herceg, királyfi. Velence-i: DOGE, olasz: Duce, szittya feliraton: SKYTHO-DOKO (szittya király). Trák: Per-DIK-as (=ki­rályfi). Itt felsorolom az összes ókori és modern nyelvek válto­zatait. (Különböző időkből, különböző nyelvek hangtana szerint képezve.)

- o – o – o – o – o – o -

Az alábbiakban összeállítottam a Pannónia területén előfor­dult egyéb személyneveket is, amelyek latin történetíróknál a római hadjáratok során kerültek feljegyzésre. Amikor valamely nép­nek a nyelvéről kevés szótári anyag áll rendelkezésünkre, elővesszük a személyneveket, mert ezek az ókorban mindenkor valamilyen sajátsággal kapcsolatosak, legyen az vidék-, hely vagy személyi tulajdonságból fakadó. Ezt teszik az "indógermán" nyelvészek is, amikor a kelta vagy gall nyelvet állítják össze, akiknek nyelvéről éppoly keveset tudunk, mint a Dunamedencei népekéről. Ennek ellenére ezek némi betekintést engednek a nyelv sajátságát illetően. ASSOPARIS... ASSZU + PARI, PARI megfelelője szumir BAR = úr, pa­rancsoló, munkaadó. (Ebből a "báró" szavunk, amelyiket szintén "nyugati átvételnek" tartanak csak azért, mert ez a nyugati nyelvekben is ismert. Amíg azonban nálunk ennek a szónak nincs további szó-bokra, vagyis ebből az ősi etimonból, gyökszóból más szót nem képeztek nyelvünkben: "bar-par-ancs", a falusi BÍRÓ, aki ha­tósági személy és mint ilyen "parancsol", "rendelkezik"... VEZET, vezető.

ASZ (=asso) vagy Asszu... ló, lovas, lovag. Így ASSO-PARIS (a latin szövegben,) Lovas-, lovassági parancsnok... Ami ugyancsak lehet­séges, mert a pannon légiónak "vad, bátor" neve közismert volt Rómában.

A "bar" - úr szóhoz még megjegyzem, (az orosz nyelv kölcsönvéte­lét - a szittya nyelvből, akinek peremén éltek-a szlávok: BAR-is­-nya = úr-leány, úri-nő, úr-asszony...)

A pannónok                   legnépesebb törzse az ARAVISK (vagy Eravisk), Ó-budától-Baranyáig lakott. Ők látták el az utas és posta járatot kocsival és lóval. A Fővárosi Múzeumban őrzik a sírkövet, ahol ez a kocsiposta megörökítésre került. Jellemző Araviszk pan­non nevek). Latin szövegekből:

ANNAMÁTRA a "Mátra-földi ".... Szittya: ana = föld, vidék. (Lásd: BAR-ana Baranya). Ez mai nyelvünkben az "-ány-ény" képzőnek: Pld: Lúd-Ludány, Szécs- Szécsény.

ADNAMATUS - Adana+matu. Helynév: ADA (Bács vm). Szumir: mat, mada = ország, vidék (Mordvín: moda = mező). Mai nyelvünkben: MÁTÉ, Mátyus (Matyó). Mátyás stb. MADIAS volt a szittyák egyik királya, aki csapataival Egyiptomig elkalandozott. (Herodot és asszír táblák szövegei szerint.)

ATRESSUS... talán a latin: atrox = vad kegyetlen, harcias szóból, bár ez is a szumir nyelvből való, ahol ATURE = erós. A római hadseregnek kiváló katonái és külön légiója volt a Pannon-légió.

ATAVILLUS... latin: villa = falu, tanya... Helynév: ATÁD (Somogy vm) ATA Baranya vm. (Gyakori névadó rendszer a születési vagy illetékességi hely.)

BATTEVILLA...BÁTA (Tolna vm.) BÁTÉ (Somogy vm.) helynevek. VILLA mint előbb.

BROGIMARA de recte: BORGI-MARA... Szumir: mar utód, kölyök, ifjú, legény.... BORGÓ és BORKI (borgi) ismert helynevek. BORKA női név. (Az anya neve után kapta volna ezt a nevet???)

COBROMARA... KOBRÓ-mara. (Mara, mint előbb,) KÓBOR családnév          ha­zánkban. (A "kobró" "indogermán" feljegyzésű alakból, ahová nyelvészek a latin-görögöt is sorolják. Ez előszeretettel a hangkiesést használja és hangösszevonást "br-dr-tr" esetében. Így "kobró" eredetileg: Kóbor.)

COMATUMARA... Komatu+mara... Komatu a dákok nyelvében "pór-osztály” (Ahonnan az általánosan használt "koma" szavunk, ami eredeti­leg az azonos néposztályhoz tartozók egymásközti megszólítása volt, miként a felsőbb osztály: KEND szava. Mert az "úr" megszólítás csak a királynak és a királyi család tagjainak járt.) "-mára" mint előbb. (Utód, származott, sarj... Helynév­ben: KOMÁDI (Bihar vm.)

COMIUMARA... (komiu+mara) Lehet: Komju- Komlyó- KOMLÓ Helynevek: Komlós (Torontál vm.) Komiat, KOMJÁT (Nyitra va.)

IATUMA... JÁN+TUMA... TUMA dunántúli helynév. (Ebből családnév: To­may-Tumay.) Ján = JANI férfinév... Az ókinai filozófia sze­rint a Természetben két erő működik YAN' és YIN', a férfi és a nő, a hím és nőnem, a pozitív és negatív erő... Az ó-itál istenség - a kétarcú JAN-us is ilyen ősi alapra megy vissza. (Ő volt a NAP-isten ajtó-nyitója az égen, a reggel és az est, a múlt és a jövő... Ez a természeti erőknek a dual-izmusa. A szittya származású Zoroaszter vallási tanaiban is megnyilvá­nul... a Jó és rossz...) Így a Ján-Jani elemzésnek van alapja.

MAGIO MATUMATUS... igen jellemző név. MAGIG = a mágus, ó-magyar: Mágócs... és a név: Matu+mátu (Jellemző a kettős névhasználat). Ennek jelentése: a Mátyusföldi, tehát Mátyás a mágus... a tál­tos, a varázsló... KAL-MAHHU volt a szumir-káldeus "fő-mágus" neve. A megdöbbentő, hogy ez már a pannonok nyelvében ismert szó volt s az alak mit sem különbözik az ó-magyar alaktól. Ez a vallásazonosság Mezopotámiával, bizonyítja a közös élettér­ből való származást. A nyomok valóban Káldeától Isztergamig - ­(Esztergom) vezetnek!!!

MUCATRA... hangváltozata: MAK+ATRA szumir: mag, makh, mahh = nagy magas. (Lásd az erdélyi MAGURA hegy, domb nevet, szószerint: ma­gas-orom.) ATRE hangváltozata: szumir, ATURE = erős, hatalmas.

MOGITMARUS... MOGIT+MARU... "-maru" mint előbb. MOGIT-MAGID- utód (fiú, legény) Talán az előbbi "mag = magos" hangváltozata. Helynév: Makó, Maglód.

MARAVISC... talán az ARAVISK törzsnév elírása. Ha eredetileg is így hangzott, úgy "mara" mint előbb VISZK... mai nyelvünknek furcsán hangzik, azonban régiesség, mit helynevek: VISK, PISK, PISZK-e- (Bokor) stb. VISZKE-utód, - fi... volna az értelme.

RESSATUS... Res+SZÁT. A szó első fele latin: res = ügy, dolog, hivatal. Szát, Szat, Sád = fejedelem király (Atilla testőrségének neve Priscos szerint: szat-agar = királyi nyilazó.          Ó-örmény SZAT-enik = király-leány -Enikő-.) Resz-szát = fejedelmi (ki­rályi) ügyködő, hivatalnok...

RESSILA... "resz" mint előbb (hivatalnok, ügyködő) szumir: IL = fel, felső. Tehát: Fő-hivatalnok. (A római korban helyi vezető, stb.)

 SISIUNA... szumir: unu = hon, finn: huone = ház, eszt: höne, lapp: huona, SISI... Pannon város, amelyet a rómaiak: Siscia-ra ke­reszteltek át. (Pannon alakja Segeszta, szegeszta... Ma: Sziszek, a Száva és a Kulpa folyók összefolyásánál. Tehát: SZISZI-UNA - Sziszeki-honos, ide való, innen származó. (Hogy ezek a nevek nem latin eredetűek, igazolásul felhozom, hogy a "nőnemű " a "­ra” végződnek, ami a latin grammatika szerint lehetetlen. Így eredeti pannon nevek, ahol a him-nő-semleges nem, nem volt.)

UTTA... talán az "utas-szállító tevékenységből" származó szó, hi­szen az ARAVISZK-ok bonyolították le az utas és postaforgalmat. Lehetséges értelme tehát az "utazó", az utas-szállító.

VADILACUS... Latin: Lacus = tó. Feltételezem, hogy a VELENCE-i tónak a neve (Fehér vármegyében,) VADI, mint "vidék", névként szolgált az itteni személynek. A vonatkozó szumir szót VID = víz. (Lásd: vidra szavunk.) Görög: hüdosz. Innen a szláv át­vétel: VODU = víz. (Ez időben azonban itt szlávok még nem tanyáztak.) Akkád: gidda = (víz) ital... gidimu = víz-e, elő-la­pát az öntöző műveknél. ("g-v" hangváltozat.) "- imu" = eme-l...

VERBUGIA... VER+BUGI... "vér" egytagú ősi szó... A személynév tehát: a BUG-i vérbeli (T.I. személy, aki ehhez a családhoz tartozik) Helynevekben: VER-PELET, a "Peled-Pelét" nemzetség vérroko­na... BUGI megfelelője a BUG folyó és hazánkban BUGAC.  BUGIA lehet "bugja" (boglya) is, mint családnév nem ismeretlen mai nyelvünkben sem.

VERODUMNA... szumir: dumu = fiú, fi- VERŐ-fi (?) VERA-fia (?).

VERBACIUS "a VERBŐCZY..." Helynév: Verbász...

VERONDUCUS... VERON+DUK...ismét a "duk" (szumir: dug = parancsolni), latin: duksz = vezér, vezető, parancsoló... VERON kétségtelenül maga a név. (Veron, Vera, Veronka, női név ma, azidőben          le­hetett családnév is.) Egy kétségtelen ezek között a nevek között, egyetlen egy szláv eredetű sincs, nem is lehetett, mert a "szláv-térfoglalás" csak a VI-ik században kezdődött. De "germán hatás" sem mutatható ki, -annak ellenére, hogy szomszédok.... Ami azt jelenti, hogy ezek nyelve már annyira  kifejlődött, hogy idegen átvételre nem volt szükség. Megfor­dítva azonban a hatás kimutatható.

- o – o – o – o – o – o -

GALERUS császár 295-ben KÁRP-okat telepít SOPIANA (ma: PÉCS) környékére. A Kárpok Erdély hegyvidékének, a Kárpátok oldalának voltak lakói, ahonnan nevüket nyerték. Századokon át a dákokkal, gétákkal együtt, mint szabadcsapatok harcoltak a rómaiak ellen. Úgy tűnik, egy részük beleunt az állandó véres harcba és településüket kérték a rómaiaktól. Mint a hegyvidéket kedvelő nép a MECSEK környékét kapták - a rokon pannon nép közé hamar beleilleszkedtek, róluk többé nincs említés.

SOPI-ana... "ana" szava "föld, vidék, környék... (Mint: BAR-ana, Baranya) HON... szállásterület... SZOPI-Szob-i, a törzsnév. (Lásd: a Somogy-Szob helyneveket_, az Ipoly-torkolatban SZOB község nevét. Mindezek még a pannón élettérhez tartoztak.)

- o – o – o – o – o – o -

MURSA... a mai Eszék... Szumir: SA = hely, birtok, szállásterület. MUR nemzetségnév. (Miként a Balaton-melléki MOR helynév is "csalá­" di szállás".) Talán innen a közeli MURA és Mura-köz folyó és vi­déknév is.

GRAUNA a GARAM-folyó neve. Innen a középkori GRAN -Esztergom neve. Ha a kihagyott magánhangzót behelyettesítjük GaRAUNA- t nyerjük. (Ez már közel van a mai GARAM alakhoz. Ismét egy jó példa az "indogermán nyelvek" sajátságára, a "gr" hangtorlódás.) Szumír: GAR, gara, GUR = hegy... "una" = hon, vidék...

GARA+UNA = a hegyek "honának" (vidékének) folyója. A kelták vitték nyugatra e szót s lett francia folyónév: GARONNE... Hero­dot már a szittyák nyelvéből feljegyezte: GERRO folyó és GERRON "teljesen fából épült város..." Tehát ez sem a "kelták nyelvéből" való.) Akkád: gerrum = út (vízi-út) karaván-út, útvonal, ami rendszerint a folyópartot követte.

- o – o – o – o – o – o -

Befejezésül még megemlítem Nyugat tudósainak "torzitását", a­kik a BASTARN-okat (a Kárpátokon kívüli nép,) "indogermánnak" is­mertetik és tartják, figyelembe sem veszik a csaknem korabeli ZOZIMUS feljegyzését:

"...Bastarnas dé Skythikon ethnos..." (1.71.)

A Bastarnok, a szittya népből valók...

Tanulmányom nem teljes, sokkal több adat áll rendelkezésünk­re, azonban a késő római kor anyagához nem volt módom hozzájutni. Talán lesz valaki, aki ezt a hiányt pótolja.

Szó-elemzésemnek egyikében-másikában talán előadódnak hibák, ez azonban nem veszi értékét annak a megállapításomnak, hogy a Kárpát-Duna medencét ősidők óta olyan bennszülött (autochton) né­pek lakták, akiknek nyelv-gyökere a Szittyákon át,-Mezopotámiáig nyúlik...

Forrás: A NAP FIAI. 1978 május-december