Back to Home

 

BOTOS LÁSZLÓ

 

NE HAGYD ELVESZEJTENI NÉPÜNK NAGYJAIT!

 

            Nemzetközi, de legfőbbképpen magyar szokás az, hogy a korukat megelőző tudósoknak, látóinknak, a kigúnyolás, a hitelvesztés, mindennemű támadás, majd az elhallgattatás, és végül az elfelejtés lesz a sorsa, a magába záratás tébolyába való üldözést idézi elő a hatalmon lévő tollnokok aknamunkája.  Félve a valóság meghirdetésével járó, a nemzetet felemelő légkör palackból kiszabaduló hatalmától, amely minden bizonnyal a katedrájuk elvesztését idézné elő.

            E tollnokoknak az a céljuk, a leghőbb vágyuk, hogy minél mélyebb, és minél tartósabb álomban, gondolkodás nélküli állapotban tartsák a népet és nemzetet.  Ő nekik ez az állapot a jövedelmező.  Mit tőrödnek ők a nép ezer bajával?  A nemzet fennmaradásával?  Az áruba bocsájtott nemzeti javak eladásával ők már megtömték erszényüket.  A jövőt így biztonságosnak látják.  Egyetlen céljuk e rendszer kiszolgálása.  E nézetben az a legszomorúbb, hogy nemcsak a politikusaink gondolkodnak így, hanem az úgynevezett akadémiai tudósaink is.  Minden újabb bizonyságot, amely ősiségünk egy láncszeme lehetne, e magyarul beszélő tudós társaság által el kell hallgattatni.  Ez történt Veress Győző régészünk esetében is.  Külföldre kellett menekülnie, hogy álláshoz jusson.  Nálunk nem érdemesítették semmire.  Szerintük, túl fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz, hogy feltételezhessék Róla, hogy képes egy sírhely szakszerű feltárására, és arra, hogy a Szent Koronánk mását felismerhesse.

            Most fejeztem be két nagyon érdekes, nagyjelentőségű könyv olvasását, amelyeket egy-egy részlet elolvasása után felváltva olvastam, mert a kíváncsiság űzött.  Az egyik volt Záhonyi András: Ősi titkok nyomában, már 2005-ben megjelent könyve, feltételezem ezt is a süllyesztőbe, az elhallgattatásra ítélték.   Pedig e nagyszerű tanulmányban a tatárlakai táblák új csillagászati párhuzamait sikerült bizonyítania, Friedrich Klára észleleteinek figyelembe vételével.  Így sikerült a tatárlakai táblák pontos idejének keletkezését a csillagászat segítségével megállapítania K. e. 5000-re.  Ugyanakkor a tatárlakai korong jeleit a csillagképek jeleivel is azonosítani tudta.  Az is nagy merészségre vall, hogy bő magyarázattal ismerteti Nimród, Hunor és Magor csillagászati vonatkozásait.  Mindez, Akadémiánk állásfoglalása szerint nem köztudományi tárgykör.  Záhonyi nagyszerű rálátással magyarázatot látszik nyújtani „a hét napjainak elnevezésére és az égi testek hozzájuk kapcsolódó sumér istenségek” közötti kapcsolatára.

            Marton Veronika legújabb I. András Király Korabeli Imák c. könyvében, a valóság tudatában, szembe mert szállni az Egyház minden bizonnyal fellépő ellenzésével.  Kutatónk először is fellép az imákat továbbra is hamisításnak hirdető hivatalos nézettel szemben, hitelt érdemlően bizonyítja az összefüggéseket a káld-sumír nyelv tüzetes, már Novotny Elemér által is sugallt elemzése alapján. 

            Munkájából megtudhatjuk, hogy a magyar nyelv ősisége K. e. 4000+ évekre tekint vissza.  A kereszténység megpróbálta elfelejtetni a szittya-pártus-magyar származást és most ezen imákból kiviláglik I. András, Szt. László és Könyves Kálmán törvényei alapján, hogy a szittya-pártus bálványimádat fenntartása fejvesztéssel volt sújtandó.  A „legyőzötteket és maradékait az Egyház szolgáivá tette s csak később, országa nagyjai folyamodására rendelte, hogy csak tizedet adjanak birtokaikból, nehogy nyomorúságukban a földről elszéledjenek.  E rendeletre a keleti részek szabad magyarjai is szolgák lettek.”[1]

            Továbbiakból megtudhatjuk, hogy a 955-ben a Lechmezei csata nem volt ránk nézve katasztrofális veresség.  Ennek katasztrofális oka a Quedlinburgi Egyezmény háttere volt, ahol 12 névtelen küldött képviselte a fiatal tapasztalatlan, jóhiszemű Géza fejedelem nyugathoz való közeledését. 

            Ne hagyjuk elkallódni látnokaink kutató munkáit.  Ők azok, akik a jövőt építik és nem a bértollnokok.

            Ezek a nemzet munkásai, napszámosai, akik a hét, hónap és év minden napját összeteszik, hogy hirdethessék, taníthassák népünkkel elfelejtetett ősiségét, mert csak a valós történelmi tudat adhat önbizalmat, önbecsülést, nemzetsors vállalást.  Akik nem a marxista embertípusban, vagy az amerikai olvasztó kemence zagyvalékában látják a nemzet újjászületését, hanem az ősi nemzettudatban, amelynek megszemélyesítése a Szent Korona és ennek eszmei világa, amely az egyetlen demokráciának nevezhető és már jól bevált formája.   


 

[1] Magyar Legendárium Szent István királynak kisebbik legendája.  87-88 oldal.