Daróczi Tamás

Nem és nem!

Szelíd angyalok!

Kik fekete koporsók fölé hajoltok

miért rítok, kit sirat a száj?

Ez csak gyász. Nem nemzethalál!

A szív még dobog, a lélek tetszhalott!

Annak, ki ránk átkot kiáltott

küldöm a szót: Nem és nem!

Nemzetem temetni nem engedem!

Nők, hű szeretők!

Temetők romjain állva újra bölcsőt

ringasson reszkető kezetek,

s benne millió gyermeket!

Mert gyilkos mind, ki kéz által vetél el,

de gyermeket szülni mégse mer!

Nekik mondom: Nem és nem!

Nemzetem temetni nem engedem!

Bírák és bakók!

Ti, kik idegen csillagokat szolgáltok,

pallost reánk miért emeltek?

Mi más faj, nem szolgalelkek

vagyunk. E megcsonkított szép hazában

ki őshonos, az a hazátlan?

Halljátok hát: Nem és nem!

Nemzetem temetni nem engedem!

Hősi katonák!

Kik véditek Hunnia égi határát

látjátok-e, hogy mivé lettünk?

Rossz kor fellege felettünk,

alattunk erkölcsi sár és ingovány

lett az út. S ki tudja, hány és hány

jajszó kell még! Nem és nem!

Nemzetem temetni nem engedem!

És ti, magyarok!

Vének s ifjak! Ha tényleg élni akartok,

s nem mint hamu, de égő parázs!

Éledjen bennetek a láz!

Nyissátok ki végre alvó szemetek!

Elvész e dicső hon veletek!

Értetek szól: Nem és nem!

Nemzetem temetni nem engedem!

Hajdúnánás, 2006. március 25-31.

Forrás: Szittyakürt, 2006, júl.-aug. szám.