Molnár Ferenc

A vízöntő korszak  

Civilizációja és a hit

                                                                                                               /Mottó: A változás hosszantartó lesz és borzasztó!/

A római katolikus és a protestáns teológia, a papi képzés minden egyes tantárgya, szakkönyve, okmánya és vallási rendelete nem a kereszténységről beszél, hanem a „ judai-kereszténységről” beszél. Tehát a következőkben mi nem teszünk mást, mint követjük a teológia és a vallástudomány rendelkezéseit. Mi az ősi hagyományok tiszteletében és ápolásában haladva nem nyergelhetünk az üzlet és a megalkuvás síkjára. Ahogyan a cionizmus a judaizmus megalkuvás nélküli „nemzeti öntudata”, úgy az általunk hirdetett MAGYARIZMUS- MAH-GAR-izmus ugyanez magyarul, azzal a különbséggel, hogy mi nem akarunk más népek felett uralkodni, hanem a Magyarságot akarjuk saját Nemzeti Hagyománykincsére megtanítani. Ennek a megtanításnak a feltétele azonban az, hogy adja vissza köszönettel mindenkinek azt, ami nem az övé. Azt, amire eddig azért tanították, hogy más népek szolgája legyen, s ne a saját felemelkedését munkálja, ezeknek tudatában, hanem az idegen uralmakét. Így kell tehát visszaadnunk a velünk mindég ellenséges osztrák-germanizmus által megírt „magyar” történelmet a római egyháznak és ugyancsak vissza kell szolgáltatnunk az intelligens zsidóságnak az ő azon hagyományait, amit Ó-Szövetségként velünk imádattak.

Ugyanis a Magyarságnak meg van a saját és ennél az Ábrahám-i szövetségnél, 3000 évnél régebbi – hagyománykincse. /A dátum szerepel a Sumerian Wonder című könyv lábjegyzetében, az eredeti Targum fotocopia-jában, héber és latin nyelven/.

Nekünk éppen olyan erősen kell állnunk a hitben, mint a Talmud-i Akiba rabinak, vagy a középkori rabbiknak, mint Troky Izsáknak, vagy akármelyik másnak. Ahogyan az ő szilárdságuk adott erőt akkoriban az üldözött judaizmusnak, ugyanúgy kell erőt adni a Magyarságnak, a mi hasonló szilárdságunkkal, törhetetlen hittel és a Magyar Szent Hagyományok valóságaival. Mi tehát nem mehetünk az „üzleti érdek útján.” A judaizmust mi nem bántjuk, hanem azt hirdetjük, hogy a Magyarságnak ugyanazt kell tenni magyarul, a Magyarság érdekében, amit a zsidók tesznek zsidóul a zsidók érdekében.

Hagyománytiszteletüket állítjuk példának. Ha majd a Magyarság ugyanúgy tiszteli a Magyar Hagyományokat, mint a zsidóság az övét, akkor majd lesz Magyar Nemzeti Öntudat is.

Most azonban, hogy a sumir /szabir-subar/ azonosság ténye a Mah-Gar ősi hagyományok tiszteletét követeli, így az Ábrahámi tradícióknál nem maradhat tovább a Magyarság, mert ez éppen olyan disszonáns valami lenne, mintha a zsidóságtól azt várnánk el, hogy a Nimrud-i és Atilla-i magyar örökséget sorolja vallási meggyőződésébe. Amilyen lehetetlenség lenne az utóbbi a zsidóság számára, éppolyan helytelen, nemzetietlen és nem magyar érdekű a júdai- kereszténység által ránk erőszakolt júdai hagyománytan követése. Semmi közünk hozzá - nem a mienk. Nem mi használtuk, hanem uralkodóink erőszakkal kényszerítették arra a magyar népre, amelyik most a szabadság földjein vissza is szerzi lelki és szellemi önrendelkezési jogát. A szabad világban mindenki úgy hisz, ahogy akar, de a Magyarság szabadságának a Magyar Hagyományok adnak alapot, miképpen a judaizmus is a júdai hagyományokra épül és nem, pl. a kínaira. Ránk is érvényes ez a szabály. Kínai a kínai hagyományokon, júdai a júdai hagyományokon és magyar csakis a magyar hagyományokon lehet szabad és erős. Aki nem így gondolja, az nem haza dolgozik – legyen akár kínai, akár zsidó, akár magyar, mert egy ember egyszerre csak egy lovon ülhet.

Az elmondottakból világosan következik, hogy mi nem szidjuk a zsidókat, hanem tiszteljük bennük tradicionális beállítottságukat, és ugyanilyen hagyománytiszteletet akarunk a Magyarságban feltámasztani, hogy a megtalált Magyar Hagyományokat ugyanúgy vallásos kegyelettel ápolják.

Hagyománykincsünk kutatásában tisztelettel gondolunk a zsidó teológiára, ahol félreértés nélkül találjuk meg a mi Urunk Jézus, faji hovatartozandóságát. Ugyanis a zsidó teológia és a judaizmus hivatalos és szakavatott történészei által megirt történelem, határozottan, azt állítja és bizonyítja, hogy; „a galil hag goyim-ból /azaz „az idegenek földjéről”-Galileából/ származó názáreti Jézus nem volt zsidó és anyja Mirjam /Mária/ sem volt az. Ugyanezt állítja a Talmud-i tudomány is, tehát Jézust a Talmud sem ismeri el zsidó származásúnak, hanem éppen ellenkezőleg – NIMRUD FIÁNAK mondja. /Talmud; Pesachim 91, a lap, Rasi./ Ezzel éppen a talmudi hagyomány lesz bizonyítója annak, hogy az Úr-Jézus Nimrud népéből, azaz a Mah-Gar népből származik. Tehát a Magyar Nép Történelmétől el nem választható názáreti Jézus hozzánk, a mi fajtánkhoz való tartozását a júdai hitvilág szakmunkái és iratai bizonyítják. Ezekkel éppen ellenkező álláspontot foglalnak el a júdai-kereszténység teológiájának tételei és tanításai. Minket a zsidóság soha nem kényszeríttet arra, hogy ősi Jézus hitünket elhagyjuk, hanem a római júdai-kereszténység volt az, amelyik erőszakkal és kegyetlenséggel szakította el őseinket az ő eredeti nemzeti vallásuktól. /Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy árpádházi királyaink időelőtti halálozásának oka, sok esetben, az ősi hit visszaállításának törekvése volt, beleértve Mátyás királyt is./

A júdai-kereszténység inkvizíciójának, kegyetlenkedéseinek és igazságtalanságainak ismertetését nem lehet antiszemitizmusnak nevezni. Ezt a júdai-kereszténység követte el annak a Jézusnak a nevében, akit ők zsidó származásúnak tanítottak és tanítanak. Miután azonban a júdai hitvilág írott okmányai kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a názáreti Jézus nem volt zsidó, így a mi nemzsidó, hanem KUTAI-MAH-GAR vérrel testet öltött Jézusunknak nincs semmi köze a júdai-kereszténység kegyetlenkedéseihez, emberirtásaihoz és egyáltalán magához a júdai-kereszténységhez sem, hiszen ennek a júdai-kereszténységnek a törvénye nem a „JÉZUSI SZERETET”, hanem a vérontás, miképpen azt a júdai-kereszténység szent Pálja mondja;

„VÉRONTÁS NÉLKÜL NINCS BÜNBOCSÁNAT” /Zsid. 9. rész 22. vers/

Itt igen fontos „a tiszta víz a pohárban”, mert a mi Ősi Jézus Hitünkhöz való visszatérésünk szándékában hirdetett MAGYAR HITÜNKET a júdai-keresztény fanatikusok egyszerűen „antiszemitizmusnak” nevezik és a júdai hitvilághoz tartozó hatalmi szerveket, szeretnék ellenünk hangolni. Ebben a szándékukban ők azonosítják az antiszemitizmust a júdaizmussal, annak ellenére, hogy már a kiindulási alapok sem egyeznek. A júdaiságban az Úr Jézus nem zsidó - a júdai-kereszténység pedig Jézust zsidónak vallja és tanítja. A júdaizmus nem fogadta el Jézust Messiásnak - a júdai-kereszténység viszont Messiásnak, azaz „politikai felelősséget biztosítónak” hirdeti.

NEM VAGYUNK ANTISZEMITÁK, inkább arról van szó, hogy megköszönjük a júdaizmusnak a fent említett bizonyítékokat, amellyel az Úr Jézust a mi MAH-GAR vérünkből valónak tanítja és azt is, hogy „politikai hatalmat adó főnöknek” /Messiásnak/ sem fogadta el. Így megerősödünk az 5000 évvel korábbi, ékírással írt ősi és szent hagyományainkban. Ahogy az agyagtáblákon megjövendölték; a földre szállandó és emberként közénk jövő, ISTEN-FIA - a mi népünk tudatában, a mi vérünkben született, názáreti Jézus.

2008-10-13

Irodalom:

Badiny Jós Ferenc vonatkozó művei és

Magyar Sors Online lap vonatkozó cikkei