Reményik Sándor

Mindent felírunk!

Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,

És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,

A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,

A szégyen bélyegét, mely rajt' vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét,

És lobogóink tiprott, tépett selymét.

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát,

És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót,

És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,

Künnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:

Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre:

S majd: "Cine mintye! - megfizetünk érte!