(kereszteny megfelelöi)
Mesko Lajos Sch. P.,
Ez a program az azonos című könyv második, bôvített kiadásának elektronikus változata. A könyv 1936-ban jelent meg a Nemzet Szava hetilap kiadásában. Az elektronikus változat a szerzô engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (lasd PPEK.HU) szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé.
Az elektronikus változat tartalmazza a szerzô javításait, amelyeket ehhez a kiadáshoz készített 2005-ben.
|
|
Meskó Lajos: Ôsmagyar keresztneveket keresztény szellemben |
PPEK szám: 489 |
Meskó Lajos piarista paptanár, nyelvész a
XX. század 30-as éveiben ezzel a füzettel indította el azt a mozgalmat, amivel
népünk felelevenítette az ôsmagyar neveket. A füzetben közölt ôsi magyar
nevekhez a szerzô keresztény védôszenteket kapcsolt vagy azok jelentésének vagy
hangzásának egyezôsége szerint. Ôsi neveink keresztény szellemű felújításával 1)
nemzeti ügyet szolgálunk; 2) a kereszténységet és magyarságot még szorosabban
összefűzzük, kivált a magyar szentek és boldogok tiszteletének növelésével; és
3) ôseink örökségét mentjük meg, a magyar keresztény középkornak hagyományait
folytatjuk.
Ennek a műnek a nyomán készült -- hasonló szellemben --
Fekete Antal: Keresztneveink, védôszentjeink című gazdag
névgyűjteménye
Újra meg újra rádöbbenhetünk arra a keserű igazságra, hogy egész életünkben nincs semmi magyar vonás. Nemzeti viseletünket elvesztegettük az angol, francia kedvéért, házi életünk legalább is városainkban tisztára német, beszédünk lassankint valami keveréke lesz a régi magyarnak s a nemzetközi zsargonnak, dalaink, szokásaink, ízlésünk mind idegen behozatal. S legszomorúbb, ha valahol mégis némi foltja megmaradt igazi magyarságunknak: egy népi viselet, egy régi szokás, dal, azt olyan vásári érdeklôdéssel vesszük körül, annyira távolálló exotikummá bámuljuk, ferdítjük, mintha közép-afrikai fétis-szobrokra leltünk volna s nem mindennapi életünk szükséges elemeire. Olykor Ady Endre ,,Ond vezér unokájának'' sorai jutnak eszünkbe: ,,Tôle jövök és idegen az én ôsöm, fajtám, királyom.''
Ebben a nagy tarka Európában kívül-körül minden népnek vannak sajátságos magatulajdona nemzeti keresztnevei, csak a mi ajkunkról némult le az ôsi magyar név. A francia Honoré-k, Claude-ok, Louis-ok, Armandok, az angol Arthurok, Edwardok, Alfrédok, a német Heinrichek, Dietrichek, az olasz Cesarék, Achillék, a szláv Bohuslavok, Dragomirok, Svetozárok sorába nem tudjuk odaállítani nemzeti neveinket. Jó, ne legyünk igazságtalanok, hiszen ahogy jelleges francia névvé lett a germán gyökerű Louis, ahogy jó magyar szó a szláv eredetű asztal, ablak: úgy magyar névvé vált a Péter, a Gábor, a Tamás is (már ahol az Adolfok, Ottmárok ki nem szorítják); azonban ezek mellett és nem helyett hiába keressük ôsi neveink sorát, legföljebb mutatóba látunk néhányat.
Mi ennek az oka? Ne gondoljuk, hogy a katolikus Egyháznak tilalma s azon óhaja, hogy szentek nevét viselje a megkeresztelt. Ez nem volt, s mint látni fogjuk, nem lesz akadály a jövôben sem. Ha a kereszténység irtotta volna ki ôket, hogyan érthetni, hogy Szent László korával végleg eltűnvén a pogányok, ezek a nevek még évszázadokig virágzanak? Hogy a szenteket termelô Árpád-kor vallásos tüze nem árt nekik, fonnyadásuk szinte a XV. századig (1400) késik? Hogy ôsmagyar neveink püspöki székek magasságáig emelkedhettek? Mohinál két érsek hal hôsi halált, egyike ôsmagyar nevű: Ugron Csák nembôl, Kalocsa érseke; Bulcsu csanádi püspök, Vérbulcsu nemzetségbôl szintén a tatárok ellen tűnik ki. A gyôri Ugron püspök (1188--1203) és a pécsi Kalán (1183--1218, Attila életrajzírója s a pécsi bazilika átépítôje), az egri Koppán (1198--1216), a kalocsai Búzád érsek (1255--56, a bán fia) és Csanád prímás (+1349), -- hogy a többit mellôzzük, -- aligha irtották az ôsök névhagyatékát. Mikor a szentek nevére vonatkozó szabályt szorgalmazza az Egyház, hírük-hamvuk sincs már ôsi neveinknek.
Eltüntette ôket részben egy természetes ok: a vezetéknevek keletkezése (1400 után), ui. sok ôsi név vezetéknévvé válva maradt fönn máig. De eltüntette a keleti vérhullám is, amely Mohinál önti el egész magyar műveltségünket, romba dönti dómjainkat (az akkor épülô egri, napjaink ásatásai szerint, fölülmúlta volna a kölni székesegyház méreteit) s megfogyasztja a magyarság legôsibb rétegét. Az ereje-hagyta nemzet a nyugati műveltség és népek beözönlésével fönntartja életét, de lassan rákölti múltja hagyományait. Az Anjou- és Zsigmond-kor divatra kapatja a külföldi szokást és végleg elenyészti ôsi neveinket. Nincs egyetlen nép Európában, amelynek a közös keresztény névkincs mellett ne lennének saját, részben megkeresztelt, de sokszor pogány személynevei is. Azaz egy van, a magyar. Neki alig 4--5 ôsmagyar nevét (Gyula, Árpád stb.) leszámítva nincsen emléke egy régibb életébôl.
* * *
,,De könnyű a germán és latin népeknek -- mondják. -- Az ô nemzeti neveiket szentek százai emelték oltárra keresztnévvé: Anzelm. Willibrord, Winfried, Bonaventura, Francesco stb. Nekünk meg hol nemzeti szentünk? István, Imre, Gellért (mert ô is az, még pedig vér révén), László, Erzsébet, Margit s vége is.'' (Szomorú, hogy így van, de nem különben szomorú, hogy még kevesünket sem tartjuk számon. Alább látjuk majd, hány megdicsôült vérünkrôl tudomást sem vesz a közönség.) ,,Az ország többségét kitevô katolikusság közt tehát az ôsmagyar neveknek nincs keletjük; nem szentek nevei, nem tűzik a szent hôsiesség példáit a megkeresztelt elé.''
Ezt a nehézséget könnyű megoldani.
Keressünk az ôsmagyar neveknek keresztény védôszenteket, vagyis egy-egy ôsi (eddig pogány) nevet helyezzük egy-egy szent vagy boldog pártfogásába, úgy amint ezt az Egyházi Lapok 1934. februári száma kifejti (Papok közlönye, szerk. Czapik Gyula, Bp., V., Honvéd u. 10.)
Nem uj, most kitalált eljárás ez. A katolikus népeknek (lengyel, cseh, tót, horvát) szintén kevés a nemzeti szentjük s keresztneveik nagy részét mégis ôsi szláv Szvetozárok, Jaroszlávok, Bohusok stb. teszik. Ôk ui. egvszerűen lefordíták a keresztény neveket, illetve helyesebben kikeresék ôsi neveik közül azokat, amelyeknek jelentése a keresztény névvel egyezett. Így lett Miroszlav annyi, mint Friedrich (szláv mir = béke, németül Friede), Dragutin = Károly (mert drag = latin carus, kedves), Bozsidar = Teodor (mindkettô jelentése: Istenadta)
Másik eljárásuk a hasonló hangzáson alapszik. A latin eredetű Emil nevet azonosíták nemzeti Milán nevükkel, úgyhogy Milánnak védôszentje Szent Emilius.
Azt se higgyük, hogy a horvátok, csehek maguk találták ki e névazonosító módokat. Megvannak ezek, mióta népek más népektôl nevet, szót, eltanultak.
I. Az Úr Simon Jónásfiát Kéfásnak, vagyis kôszálnak nevezi el, mi azonban az apostolfejedelmet görög-latinra lefordított nevén ismerjük: Petrusnak, Péternek. Mi különös van hát abban, ha a latinoktól meg átvéve a horvátok, Kamenko-ra váltják a Péter nevet (kamen kôszikla), vagy ha a magyarok ôsi Keve (annyi mint kô) nevük pártfogójának Pétert tisztelnék? Középkori keresztneveink közt gyakori a Húsvét, Farkas, Kakas név; ezek a latin Paschalis, Lupus, Gallus egyszerű lefordításai. Nemcsak a szláv és magyar, a német is megtette ezt, Theophilus görögül ,,istenszeretôt'' jelent, a német szótárak egynek veszik a Gottlieb névvel, amint a Gottlob is Theodosius stb.
II. A keresztnevek ,,lefordítása'', azaz jelentésszerinti azonosítása ôsi eljárás. De nem kevésbé régi és igazolható az, amit az Emil-Milán példában láttunk, hogy különbözô nyelvek hasonló hangzású neveit egynek veszik. Szintén a nyelv természetében rejlô okok alapján teszik ezt. Aki pl. nem tud németül s egy magyarhoz hasonló német szót hall, azt az ismerôs magyar szóhoz kapcsolja, vele veszi egynek; így lett a német meile-bôl mélyföld és mértföld, bernstein-bôl borostyánkô stb. (A Petrus us végét is azért hagyták el a Péterben, mert a magyar becézô us-t érezték benne.)
Így volt a nevekben is. Pl. a Bánffy családban már a középkor folyamán hagyományos a Dénes-Dionysius név, a család ôse ui. Tonuzaba s az utódok ezt a pogány nevet a keresztény Dionysius-Déneshez kapcsolták. Így azonosíták a török eredetű Ákos nevet Achatius-sal, az ôsi Gyulát Julius-sal. (A humanisták Gyulafehérvárat is Alba Juliára deákosítják.) A nyelvújítás csak folytatta a hagyományokat, mikor Eugenius (ejtsd magyarországi latinsággal Eugyeniusnak) megfelelôjének a Jenô törzsnevet tette meg s a Dugonics leleménye Etelkát Sz. Adelheid nevével azonosítá.
A nyelvújítás kezdte nevek hamar népszerűsödnek. Tolnai Vilmos kutatásai megállapították, hogy az elsô Etelkára a Dugonics regényét követô évben (1789) keresztelték Almási Ignác leányát; az elsô Árpád az Árpád-koriak óta) a nagy történész Horvát István fia, Szendrey Júlia második ura volt, az elsô Zoltán meg Petôfi Sándor fia (Napkelet I. 399. Amint mindebbôl kitetszik, a nyelvészet számon tartja a keresztnevek terjedését, elsô viselôit. Hogy a jövô nyelvészeket megkíméljük a fáradságos nyomozástól, kérjük a közönséget, az elôször használt nevek fölvételét -- a keresztelés helyét, idejét, a keresztelô és keresztelt nevét -- írja meg akár a szerzônek, akár e kérdés szakértôjének, Tolnai Vilmos pécsi egyetemi tanárnak.)
Ilyen névmegfelelésekkel találták meg a magyar tanítórendek is a kereszténységnek és magyarságnak nevekbeli egyezségét. Újabban, mint Schwartz Elemér ciszterci egyetemi tanár írja (Magyar Nyelv c. folyóirat 26. évf. 183--5.) szerzetesnévül a bencések és ciszterciek az Aladár, Árpád stb. nevet veszik föl olyképp, hogy a bencéseknél Aladár Alfredus, Árpád Arpotes, Csaba Sabbas, Elemér Ladimirus, viszont a cisztercieknél Aladár Wladimirus, Elemér Eleutherius. Ô is nyomatékozza, hogy szükség lenne a megfeleléseket rendezni, egységesen.
* * *
Mindezek gyakorlati megvalósítás módját mutassa néhány példa.
Ajtony a török altun = arany szóból származó nevünk. (Bizonyítja Melich MNy: 9. évf. 352--6): azért vegyük az Aurélius (aurum = arany) megfelelôjének; nem azt értve ezen, hogy Ajtony = Aurél, hanem hogy Sz. Aurélius két névnek védôszentje: egyfelôl az Aurélnak, másfelôl az ôsmagyar Ajtony névnek is. Keresztlevélbe így iktathatni: ,,Ajtony (Aurél).''
Szëpës és a nôi Szëpe (lásd Melich MNy 25. évf. 39.: a ,,szép'' szóból eredô ôsmagyar név) jelentésben is, alakban is mása neki Sz. Speciózus római szerzetes neve (márc. 15.; speciosus = szép.)
Szovárd v. Zovárd egy ôsmagyar vezér neve, viszont hangzás alapján kapja védôszentül Xavéri Sz. Ferencet (dec. 3.)
Az alább fölsorolandó névsor tehát ez elvek alapján készült. Különös gonddal azonban arra, hogy ahol lehetett, magyar szentet, boldogot válasszunk ôsi neveink pártfogójául. Ha látjuk, hogy más nemzeteknél a szentek vezetéknevére is keresztelnek (Xavér, Gonzaga, Vianney stb.): mért ne lehetne ôsi Csák nevünk védôszentje Boldog Csák nembeli Mór domonkosrendi, vagy a Bátor névé Boldog Báthory László pálos? Ha látjuk a cseheknél, hogy Szent Adalbert püspököt korábbi cseh nevén tisztelik (Vojtiech): nem lehetne-e Szent István királyunk az István név mellett a Vajk névnek is pártfogója? Az olasz Annunziata Gyümölcsoltó Boldogasszonyról (annuntiatio) kapta nevét, a mexikói nôi Guadelupe név meg éppen híres nemzeti kegyhelyükrôl, s védôszentje a guadelupei Szűz. Mért ne lehetne hát ôsi férfinevünknek a Gyűd-nek védôszentje a gyűdi Szűz Mária, egy másiknak, a Sallód-nak, Sarlód-nak meg Sarlós Boldogasszony (júl. 2.)? S vallanák egyszersmind férfineveink is az Istenanya oltalmát.
Az alanti jegyzékben még több magyar szentet, boldogot találunk, elôbb azonban néhány gyakorlati megjegyzést!
1. -- Világért se higgyük, hogy már most Szent Speciózus magyar neve Szepes, hogy az Aurélt eztán Ajtonynak fordítjuk, hogy a Petrus név magyarul ezentúl Kevének hangzik. Nem! Sz. Petrus neve Péternek magyarosult meg, ez a fordítása és nem Keve. Keve Pétertôl független, külön név, amelynek a jelen kis írás Sz. Petrusban (szerémi vértanú) keresett védôszentet. Keve ôsmagyar, Péter teljesen megmagyarosult jövevény, -- egymáshoz annyi a közük, hogy közös lesz a védôszentjük. De hisz' eddig is Sz. Andreas apostol nem vette-e pártfogásába egyarányos szeretettel az Andrásokat is, az Endréket is? Mária, Immakuláta, Annunciáta, Dolores nem egyképpen a Boldogságost tekintik-e pártfogóul? Ezek a megkeresztelendô szegény pogány magyarok nem tolakvók, senki helyét nem akarják bitorolni, de függetlenségüket sem hagyják: nem magyar fordításai ôk egy idegen névnek, hanem ôsmagyarok, akik azonban az égiek oltalmára szorulnak. Tehát végelemzésben más szentet is pártfogóul választhatnánk egy-egy ôsmagyar névhez, de ha a hasonló hangzást, vagy jelentést keressük a védszent nevében, akkor -- mint láttuk -- leginkább a hagyomány és az észszerű meggondolások útját járjuk.
2. -- Tudnunk kell, hogy a magyar nem tett különbséget férfi s nôi név közt, de okleveleinkben alig is maradt föl nôi név. Azért egypárat nôi névül újítsunk föl s amint eleddig tettük, képezhetünk a férfiból nônevet (pl. György mellé Györgyike: ilyenekre hivatkozva ajánlta a Szent Imre jubileumkor Melich János nyelvész egyetemi tanárunk az Imre név nôi másául az Imrôkét, l. MNy 26. évf. 306.; 1930.) Hetény nôi alakja lenne Heténke, Szovárdé Szovárka (a -d kicsinyítô képzôt -ka-ra cserélve), Budáé Budácska, Kevéé Kevike stb. A jegyzékbe néhány ilyet zárójelben fölvettünk.
3. -- Csak ezek a zárójelbeli nevek a szerzô művei, Gyöngyvér Arany Jánosé, a többi név egytôl-egyig árpádkori oklevelek lapjain ôrzôdött meg. Viselték honfoglaló ôsök, mint Lél, Kölpény, Ögyek, Örös, Bulcsú, Üllô, Kadocsa, -- honépítô magyarok, mint Csanád vezér, Ernye és Búzád bán, Ugron érsek, Katapán püspök. Némelyérôl nyelvészeti-történeti kutatás kideríté, hogy az ôsi hún kapcsolatot valóvoltának bizonyítékai, mint az Ernye és Üllô név (Irnik, Ellek). Árpádházi királyok, vezérek és hercegek emléke ébred e nevekkel: Takson-, Décséé és Abáé. Hatalmas nemzetségeink szólalnak meg a Csák genus, Szabolcs vezér sarja és az Örkény-ivadéka Tomaj nem; a Hont-Pázmány, melynek fia Szalók, Bökény, Zovárd úr (a mai Zovárdffyak ôse). Megjelenik a Tököl nemzetség Ötemér-Itemérje, a Miskóc genus Bors ispánja, Csabája, az Örsúr nemzetség Buzádja, a Zách-ok Torda, Tardos és Barakonyja. A Bodony név a Zovárd, Aba és Tököl nembôl maradt föl; a Kölcse a Szente-Mágocs, Aba és Gug nembôl s i. t. Hangzottak e nevek a királyi udvarban, az Esterházyak (Makód, Becse, Both) és a tihanyvidéki szántóvetôk ôsei közt, akiknek pl. az 1211-i oklevélben ezrekre menô nevét olvassuk.
A nevek mellé tett utalás egyébiránt jelzi, hol nézhetni utánuk.
Az ôsmagyar nevek
Jeleink
EtSz jelenti tehát a Magyar Etimológiai .Szótárt (Szerk. Gombócz Z. és Melich J.)
G Gombocz Z.: Árpádkori török személyneveink MNy 10. és 11. évf.
HazO Hazai Okmánytár
MNy Magyar Nyelv folyóirat évfolyamai
NGy Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása c. könyve
P Pais Dezsô: Régi személyneveink jelentéstana MNy 17. és 18. évf.
PAn Pais Dezsô: Magyar Anonymus
PRT Erdélyi L.: A Pannonhalmi Rend Története
VR Váradi Regestrom, tatárjárás elôtti ítélkezési jegyzôkönyv
W Wenzel: Árpádkori Okmánytár
tr = törökül
n = nôi név
óm ómagyar
szl szláv
A szentekre vonatkozólag:
A pannoniai és magyar szenteket Zalka: Szentek életében és a Katolikus Lexikonban (KatL; Sch = Schütz: Sz. É.; UjMSion = Új Magyar Sion egyházirodalmi folyóirat), a többit a Martyrologium Romanumban is megtalálni.
Az ôsmagyar nevek
-- A --
ABA tr apa G, EtSz -- Paternus (nov. 12.)
ABÁD ua. -- Paternus (nov. 12.)
ABONY ua. -- Paterniánus (júl. 12.)
ACSÁD EtSz -- Akát szerémi vértanú (jan. 2.) l. Zalka
ADOMÁS P, G -- Deusdedit (=Istenadta; aug. 10., nov. 8.)
AJÁNDOK P -- Donátus szerémi vértanú (ápr. 9.; ,,ajándékozott'')
AJTONY (n Ajtonka) tr arany EtSz, G -- Aurélius (aurum = arany; júl. 27.)
ÁKOS tr fehér sólyom -- Achácius pannon vértanú (jan. 2.)
ALAP tr hôs EtSz -- Alipius (aug 15.)
ALPÁR tr hôsférfi EtSz -- Alexandrus pannon vért. katona (=,,férfivédô''; márc. 27.)
AMBOD VR 323 -- Boldog Umberto magyar dömés (Sch. I. 107.; Emléke dec. 23.; UjMSion 1885:827)
APOR (n Aporka) W 12:569 -- Aprószentek (dec. 28.)
n ARACSA óm ara, EtSz -- Desponsatio, Boldogasszony Eljegyzése (jan. 23.)
ARAD EtSz -- Bold. Assz. Eljegyzése (jan. 23.)
ATA óm atya, EtSz -- Ottokár (júl. 2.)
ATÁD EtSz -- Athenodorus (nov. 11.)
ATÁNY (n Atánka) EtSz -- Antigonus szerémi vértanú (febr. 23.)
-- B --
BÁCS tr úr (-cs kicsinyítôvel) G, -- Boldog Dominici János raguzai érsek, dömés (KatL; jún. 10.; dominus = úr)
n BAJCSA tr úr G -- Bazilla pannoniai szent (aug. 29.)
BAKONY MNy 23:565 -- Pachomius (máj. 9.)
BALLOS EtSz -- Pollio cibalei vértanú (ápr. 28.)
BÁND óm bán, EtSz -- Panténus (júl. 7.) vagy Boldog Bánfi Lukács érsek (Zalka)
BÁNK EtSz -- Szkalkai Szent Benedek remete (máj. 1.)
BARAKONY MNy 25:307 -- Berchmans Szent János (aug. 13.)
BARÓT (n Barótka) MNy 24:580 -- Pirrotti Szent Pompilius (júl. 16.; 1934-ben szentté avatott piarista)
BARS P -- Barthusius szerémi vértanú (júl. 28., UjMSion 1879:779)
BÁTOR (n Bátorka) EtSz. -- Boldog Báthory László pálos (febr. 27.)
BECSE W 6:372, 11:38 -- Honórius (ápr. 24., szept. 30; honor = becsület)
BECSEND W 7:228 -- Honorátus (jan. 16., febr. 8.)
BÉKÉS (n Békéske) PRT 1:290. -- Pacifikus (szept. 24.)
BÉLD EtSz -- Béda (máj. 27.) vagy Boldog Temesvári Pelbárt (máj. 27.; UjMSion 1879:931)
BÉNYE (n Bényecske) P -- Benignus (jún. 28., ápr. 3.)
BERÉNY (n Berénke) tr adakozó, W 2:261 -- Brunó (oct. 6., 15.)
BEZEG Etsz -- Besszárion (jún. 17.)
n BÍBORKA P -- Rufina pannon vértanú (ápr. 6. rufus = piros)
BIZONYD P -- Fidencius (szept. 27. fidens = bízó)
BODONY (n Bodonka) W 9:364 -- Bononius (aug. 30.)
BODOR (n Bodorka) EtSz -- Krispus (okt. 4.; crispus=göndör)
BODROG MNy 10:197: a Bodorból -- Krispinus (nov. 19.)
BOGÁRD (n Bogárka) P -- Burchard bencés püspök (okt. 14.)
BOJTA EtSz -- Bonaventura (júl. 14.)
BORSA, BORSOD P EtSz -- Piperion vt. (márc. 11.; piper=bors)
BOTOND P -- Stock Szent Simon (máj. 16.)
BÔD P, EtSz -- Abundius vértanú (dec. 10.; ápr. 14.), vagy Bôd püspök Sz. Gellért vértanútársa (szept. 24.; UjMSion 1882:587)
BÔSS P, EtSz -- ua.
BÖKÉNY VR 145, 383 -- Becket Sz. Tamás (dec. 29.)
BÖLCS EtSz -- Prudencius (ápr. 28.; prudens=bölcs)
BUDA (n Budácska) MNy 22:5. -- Pudens (máj. 19.)
BULCSÚ EtSz bocsátó -- Szolutor (nov. 13, 20.; solutor=bocsátó, oldó)
BUZÁD (n Buzádka) EtSz -- Boldog Bánfi Buzád vértanú dömés (+1242, emléke dec. 8.; L. UjMSion 1885:820)
-- C --
CEGE szëg EtSz -- Akucius (szept. 19.; acus=tű)
CEGÖ (n Cëgöke) EtSz -- ua.
-- CS --
CSABA Szabbás (dec. 5.)
CSÁK EtSz -- Boldog Csák Mór (márc. 20.)
CSAMA P -- Szamonas (nov. 15.)
CSANÁD (n Csanádka) EtSz -- Szenátor (máj. 28.), vagy Boldog Csanádi Albert pálos (Euchar. Értes. 1934.)
n CSANTA P -- Chantal Szent Franciska (aug. 21.)
CSÁNY EtSz -- Szancius (jún. 5.)
CSÁT EtSz -- Szatur szerémi vértanú (ápr. 6.)
CSATÓ, CSATÁD (n Csatóka) EtSz -- Sostratus szerémi vértanú (júl. 8.)
CSEBE VR 113 -- Boldog Sebestyén elsô esztergomi érsek (Zalka, KatL. III. 484.; Emléke dec. 3.; l. UjMSion 1885:830)
CSEGE, CSEGÔ (n Csegöke) EtSz -- Szekundinus pannon vértanú (júl. 15.)
CSEKEND W 2:102 -- Szekundus szerémi vértanú (ápr. 6.)
CSEKEZ VR 59, W 9:487 -- Stachisz püspök (okt. 31.)
CSELE EtSz -- Celzus vértanú (júl. 28.)
CSELLÔ EtSz -- Cecilius (jún. 3.)
CSENGER (n Csengerke) EtSz -- Engelbert (nov. 7.)
CSOBÁD EtSz -- Szabbás (dec. 5.)
CSOBÁN pásztor; EtSz -- Isteni Pásztor Anyja (szept. 3.)
n CSOBÁNKA EtSz -- ua.
CSOMON MNy 23:571 -- Sirmion szerémi vértanú (ápr. 9.)
CSONGOR tr sólyomféle, EtSz -- Sztratonikus pannon vértanú (jan. 13.)
-- D --
DÉCSE, GYÉCSE EtSz tr fôúr, elôkelô -- Cézárius (aug. 27.) (Tulajdonképpen a ,,Géza'' név a Gyécsének helytelen olvasása ,,Geysa'' írásból)
n DÉVA, GYÉVA EtSz, MNy 24:161 -- ua.
DEVECSER W 7:159, 4:203 -- Demeter szerémi vértanú (ápr. 9.)
DOBOKA domb szóból EtSz -- Montánus pannon vértanú (márc. 26.; ,,hegyi'')
DOBSA, DABAS (n Dabaska) EtSz -- ua.
-- E --
ECSEG EtSz, öccs szóból -- Adelphus (aug. 29.; = testvér)
ECSER (n Ecsërke) EtSz ua. -- Boldog Asztrik elsô kalocsai érsek (Zalka, Rosty, KatL. III. 484.; Emléke nov. 12.; l. UjMSion 1884:767)
ELÔD (n Elôdke) P -- Szent István elsô vértanú (dec. 26.)
n EMESE óm anyácska, EtSz -- Emerenciána (jan. 23.)
n EMÔKE EtSz -- Immakuláta (dec. 8.)
n ENÉH óm ünô, EtSz -- Ennátha (nov. 13.)
ENYED, ENYESD (n Enyeske) EtSz -- Anastázius szerémi vértanú (jan. 6., 8.)
n EPERJES EtSz -- Eperenc szerémi vértanú (júl. 8.)
ÉRD (n Érdike) P -- Artax szerémi vértanú (jan. 2.)
ERDÔD (n Erdôdke) P -- Szilvánus (febr. 20.; ,,erdei'')
ERK, ERKED EtSz -- Eraklius szerémi vértanú (júl. 8.)
ERNYE EtSz -- Ireneus szerémi püspök (márc. 25.)
ERÔD P -- Valérius, jan. 28., 29. (valere=erôsnek lenni)
n ERÔKE P -- Valéria (ápr. 28.)
ESZÉNY EtSz -- Heszisszó szerémi vértanú (jan. 2.)
ETE, ETÉD P -- Ethelweld (aug. 1.)
ETES (n Eteske) P -- Eutiches (ápr. 15.)
ETECSÉNY MNy 31:246 -- Anicét (ápr. 17.)
-- F --
n FEJÉRCSE P -- Tisztaságos Bold. Asszony: Puritas B. M. V. (okt. 16.)
FELED (n Feledke) EtSz -- Filotheus (nov. 5.), vagy Fileas (nov. 26., philos=barát, fél)
FIACSA, FIAD P -- Aprószentek (dec. 28.)
FINTA óm fitos, P -- Fintánus (febr. 17.)
-- G --
n GALAMBOD P -- Kolumba (szept. 17.)
n GILVÁD P -- Godoléva (jul. 6. Sch)
-- GY --
GYALÁN (n Gyalánka) Geján szerpap vértanú Dáciában (Erdély, ápr. 10.; UjMSion 1879:676)
GYÉCSE, n GYÉVA l. Décse, Déva
n GYÖNGY P -- Gyemma (máj. 13.; Zalka)
n GYÖNGYVÉR (Aranytól) -- Gyenovéva (jan. 3.)
n GYÖNYÖRÔ P -- Gyeneróza (júl. 17.)
GYÖRE MNy 23, PRT 8:269 -- Csepellényi György vértanu pálos 1674-ben
GYÜD (n Gyüdike) MNy 23 -- gyüdi Mária
-- H --
HAMARD P Celerinus (febr. 3.; celer=gyors)
HARKÁNY és HARKA P, ôsmagyar alvezéri tisztség -- Prezidius (szep. 6.; = ,,fônök'')
n HAVAD P -- Havas Boldogasszony (aug. 5.)
n HETE férfi HETÉNY (n Heténke) P -- Boldogasszony Hétfájdalma (szept. 15.)
HÍVED P -- Fidélis (ápr. 24.; fidelis=hű)
HOBA, HOBAJ P -- Hubertus (nov. 3.)
HÓDOS P -- Kastórius pannon vértanú (nov. 8.; castor=hód)
HÖSED (n Hösiké) P -- Nikostrátus szerémi vértanú (nov. 8.; ,,gyôztes-csatás'')
HÚSVÉT (n Húsvétka) PRT 317 -- Paszkális (máj. 17.)
-- I --
INÁNCS tr hívô, G -- Innocentius szerémi vértanú (júl. 4.)
-- J --
JUTAS (n Jutaska) tr ínyes, NGy -- Jukundus pannon vértanú (jan. 8.; ,,kellemes'')
-- K --
KÁDÁR W 7:383, 9:61 -- Kastórius szerémi vértanú (nov. 8.)
KADOCSA PAn -- Gaudencius arbei püspök (jún. 1.)
KÁL, KÁLD MNy 25:121 -- Klaudius pannon vértanú (nov. 8.)
KÁLOZ, KÁLOZD tr törzsnév, P -- Kalazanti Szent József (aug. 27.)
KAPLONY (n Kaplonka) tr tigris G -- Tigrius (jan. 12.)
n KARALD, KARALT tr fekete menyét, vö. Sarolta, MNy 20:110 -- Kordula (okt. 22.)
KARCSA sólyomféle, G -- Krescencius (dec. 29.)
KARTAL (n Kartalka) tr sas; G, P -- Akvila (júl. 8.; ,,sas'')
KASSA (n Kassácska) MNy 22:5 -- Három Szent Kassai vértanú (szept. 7.)
KATAPÁN óm tisztség, W 6:183 -- Kapisztrán Szent János (márc. 28.)
KEMÉND P -- Geminiánus szerémi vértanú (ápr. 6.)
KENDE P NGy; vezér -- Principius (szept. 25.; ,,fejedelem'')
KESELÔD P G -- Kastulus (jan. 12.)
KEVE (n Këvike) kô P -- Petrus szerémi vértanú (jan. 8.; ,,kôszál'')
KÉZD MNy 31:268; VR 16: Kezed -- Szent Jobb ünnepe (máj. 30.)
KÖLCSE W 10:106, PRT 1:597 -- Concessus szerémi vértanú (ápr. 9.)
KÖLESD P -- Gelásius (nov. 21.)
KÖLPÉNY PAn, NGy -- Kaluppánus (márc. 3.)
KÖKÉND P; Konkordius (szept. 2., dec. 16.)
KÜCSID (n Kücsike) P -- Kis Boldogasszony (szept. 8.)
-- L --
LATAMÁS P -- Vizitáció: Sarlós Boldogasszony (júl. 2.; visitat=látogat)
LEGÉND P -- Leonides (ápr. 22.)
LÉL PAn, NGy; lélek, lehelet -- Szentlélek ünnepe: pünkösd
n LELLE MNy 14:227 -- a Lél nôi mása
LENTE MNy 13:237 -- Leander (febr. 27.)
LEVÉD óm létezô, P -- Libius szerémi vértanú (febr. 23.)
LÖVÖLD MNy 23:54 (=lövôke) -- Bianor (júl. 10.; ,,nyilasférfi'')
-- M --
MADACS óm madár, MNy 17:120 -- Boldog Eskandélyi Mátyás hittérítô vértanú, szül. Budán (KatL okt. 8.; jún. 17.; UjMSion 1879:850)
MADOCSA uo. -- ua.
MÁGOCS óm mag, HazO 6:375 -- Maximius pannon vértanú (júl. 15.)
MAGOD P -- Frumencius (okt. 27. ,,gabonás'')
MAGYARD (n Magyarka) P -- Magyarok Nagyasszonya (okt. 8.)
MAKÓ P -- Majkó szerémi vértanú (márc. 28.; UjMSion 1879:516)
MÁVOGY óm ,,malevô'', P -- Machutus (nov. 15.)
MEDE P -- Medárd (jan. 8.)
MELEGD MNy 20:11 -- Melkiádes (dec. 10.)
METÔ (n Metôke) metszô P -- Gyümölcsoltó Boldogasszony (márc. 25.)
MUNKÁCS P -- Szent József (márc. 19.)
-- N --
NAGYOD (n Nagyóka) P -- Nagyboldogasszony (aug. 15.)
NEGYE P -- ,,Négy koronázott'' szerémi vértanú (nov. 8.)
NEMÉLY (n Nemélke) P -- Nemézius (júl. 18., dec 19.)
n NESTE MNy 11:385 -- Anastázia szerémi vértanú (okt. 28.; Sch)
NOMVAGY P -- Nimfánion (júl. 4.)
-- NY --
n NYÚSZ nyuszt MNy 11:385 -- Musztiola (júl. 3.; mustela=menyét)
-- O --
ÓCSÁD PAn -- Ozeás (júl. 4.)
ÓND ó, kis, öreg; PAn -- Veturius (júl. 17.; vetus=öreg)
ÓZD P -- Ozmund (dec. 4.)
-- Ö --
ÖCSÉNY (n Öcsénke) EtSz (Ecsernél) -- Germánus (máj. 12.; ,,fivér'')
n ÖCSE uo. -- Germána (jún. 15.; ,,nôvér'')
ÖGYEK igy-ügy=szent szóból, PAn -- Mindszentek (nov. 1.)
ÖLYVED P -- Akvilinus (jan. 29.; ,,sasszerű'')
ÖRKÉNY és ÖRKÖND tr férfi MNy 22:6 -- Agrippinus pannon vértanú (júl. 15.)
ÔRÖS, ÖRS (n Öröske) MNy 22:6 -- Ôrzôangyalok ünnepe (okt. 2.)
ÖSBÖ MNy 24, PAn -- Boldog Özséb pálos alapító (jan. 20.) és Özséb szerémi vértanú (ápr. 28.)
n ÖSE P -- Éva (dec. 24.)
ÖSED P -- Ádám (dec. 24.)
ÖSÖNY (n Ösönke) P: ôs -- Avitus (=ôsi; jan. 27.)
ÖTEMÉR, ITEMÉR tr ütközet, G -- Ottmár (nov. 16.)
ÖTÉNY (n Öténke) P -- Kvintiliánus (ápr. 13.; ,,ötös'')
-- P --
POZSON MNy 15:49 -- Posszidius (máj. 16.)
-- S --
SALLÓD (n Sallóka) P -- Sarlós Boldogasszony (júl. 2.)
SARKAD Melich MNy 10:150 -- Szokrates (ápr. 19.)
SÓLYOM P -- Solemnius (szept. 25.)
SOLTONY MNy 28 -- Szuithunus (júl. 2.)
SOMOGY P -- Kornélius (febr. 2., szept. 16.; cornus=som)
-- SZ --
SZABOLCS PAn -- Szabbácius (szept. 19.), ill. Szabbácia szerémi vértanú (júl. 4.)
SZALÓK PAn -- Szalézi Szent Ferenc (jan. 29.)
SZATMÁR PAn, W 2:75 -- Szatur szerémi vértanú (ápr. 6.)
SZEMENY P -- Szennen (júl. 30.)
SZEMERE PAn -- Szenerót szerémi vértanú (febr. 23.)
n SZEMÖ P -- Szimforóza (júl. 18.)
SZEPES szép MNy 25:39 -- Speciózus (márc. 15.; ,,szép'')
n SZÉPE uo. -- ua.
SZEREDA HazO 5:3 -- Merkurius (nov. 25.; dies Mercurii=szerda)
SZÓD és SZOLNOK (n Szolnocska) ,,szó'' kicsinyítôkkel, MNy 21:326 -- Fakundus (nov. 27.; ,,ékesszóló'')
SZÓLÁT (n Szólátka) W 7:407, VR -- Szalutáris (júl. 13.)
n SZOMOR MNy 11:426 -- Hétfájdalmú Szűz (szept. 15.)
SZOVÁRD, ZOVÁRD (n Zovárka) PAn, NGy -- Xavéri Szent Ferenc (dec. 3.)
SZÔD, SZÔNY P: szôke -- Rutilus két pannon vértanú (jún. 4., febr. 23.; ,,aranysárga'')
SZÖLLÔS (n Szöllôske) P -- Kármelhegyi Boldogasszony (júl. 16.; kármel=szôlôskert)
SZÖRÉNY MNy 26:358 -- Szeverinus, Ausztria apostola (jan. 8.)
SZÔREG uo. -- Szevér szerémi vértanú (febr. 21.; UjMSion 1879:345)
-- T --
TAKSON tr jóllakott; MNy 23:274 -- Szatur szerémi vértanú (ápr. 6.; satur=jóllakott)
TALMÁCS (n Talmácska) MNy 17:161 -- Mediatrix Omnium Gratiarum, Közbenjáró Szent Szűz ünnepe (máj. 31.)
TANÁCS P -- Jótanács Anyja (ápr. 26.)
TARCAL (n Tarcalka) PAn -- Tharázius (febr. 25.)
TARDOS (n Tardoska) MNy 25:124 -- Theodardus (szept. 10.)
TARCSA P -- Tharzicius (aug. 15.)
TAS tr kô G, PAn -- Petrus szerémi vértanú (jan. 8.; ,,kôszál'') l. Keve
TEGE G P -- Theogenes (jan. 26.)
n TEGZE VR 4 -- Tekúza szűz (máj. 18.)
TELEGD P -- Tigides (febr. 3.)
TENGERD, TENGORD (n Tengërke) P -- Mária nevenapja (szept. 12.; ,,Tenger csillaga'', maria=tengerek)
TÉTÉNY (n Téténke) tr hercegecske PAn, NGy -- Szent Imre (nov. 5.)
TEVEL MNy 25:88 -- Theophilus (okt. 13.)
TIVÁN, TIVÁND (n Tivánka) tr sólyomfaj, G -- Tiballus szerémi vértanú (ápr. 28.)
TOLD MNy 25:124 -- Theodulus (jún. 18., szept. 12.)
TOMAJ (n Tomajka) MNy 23:315, 369 -- Szombathelyi Boldog Tamás pálos, rendfô (Saly: Egyetemi temp. tört. 18. I.; Euchar. Értes. 1934. 4--6. sz.)
TORDA (n Tordácska) MNy 25:124; PAn -- Theodorus (jan. 7., szept. 19., nov. 9.)
TORONTÁL tr sólyomféle, G -- Terenciánus (szept. 1.)
TÖMÖRD tr vas, G -- Ferrutius vértanú (okt. 28.; ferrum=vas)
TÖMÖRKÉNY tr vas G -- Ferreolus vértanú (szept. 18.)
n TÖMÖRKE ua -- Ferreola (szept. 18.)
TÖRKED W 5:243 -- Torkvátus (máj. 15.)
TÖRTEL (n Törtelke) tr ,,négy vidék(ű)'', G -- Tertullinus (aug. 4.)
TURUL G -- Akvila (júl. 8., máj. 20., jan. 23.; ,,sas'')
-- U --
UGOCSA onogur tr--óm--szl, MNy 14:193 -- Szent Ugoccio Ricovero szervita alapító (máj. 3.)
UGOD uo -- Ubald (máj. 16.)
URAJ úr P -- Boldog Dominici János (jún. 10.; dominus=úr)
-- Ü --
ÜLLÖ, ÖLLÔ tr fejedelem; P, NGy -- Krisztus király ünnepe (okt. utolsó vasárnap), vagy Három királyok, Vízkereszt (jan. 6.)
-- V --
VADAD P -- Venancius (máj. 18.; ,,vadászó'')
VAGYOS levô; P -- Vitális (ápr. 28.; ,,eleven'')
VAJK MNy 24:150 -- Szent István király (aug. 20.)
VÁLTÓD (n Váltódka) P -- Fogolyváltó Mária, Mercedes (szept. 24.)
VÁRÓD (n Váródka) VR, MNy 18:34 -- Urváró Boldogasszony: Expectatio Partus (dec. 18.)
VASOD P, HazO 5:3 -- Vasas Szent Péter (aug. 1.)
VÉCSE HazO 5:4, W 7:431 -- Vécius vértanú (jún. 2.)
VÉNES P -- Vianney Szent János (aug. 9.)
VÉRBULCSÚ vérbocsátó; MNy 10:428 -- Szent Vér ünnepe (júl. 1.)
n VIRÁG P -- Flóra, ill. Flórus szerémi vértanú (jan. 8.)
n VIRÁGOS P -- Flóriána, ill. Floriánus szerémi vértanú (jan. 8.)
VERSÉNY tr férfi; MNy 22:7 -- Arsénius (júl. 19; ,,férfias'')
-- Z --
ZONGOR (n Zongorka) G -- Szinkrotas szerémi vértanú (febr. 23.)
ZOVÁRD (n Zovárka) l. Szovárd
-- ZS --
ZSADÁNY W 6:512, 7:90 -- Sidónius (aug. 23.)
ZSOMBOR, ZOMBOR (n Zsomborka) PAn -- Szemproniánus szerémi vértanú (nov. 8.)
Jegyzet: Nem vettük fel már elterjedt ôsmagyar neveinket -- Aladár, Álmos, Aranka, Árpád, Béla, Elemér, Etele, Farkas, ,,Géza'', Gyula, Jenô, ,,Lehel'', Sarolta, ,,Töhötöm'', Zoltán, Zsolt --, mivel egy részének különféle azonosítása van, és rendezésüket a szerzetesrendsk (bencés-, ciszterciek) megegyezésétôl várhatjuk, négyé pedig már közismert egyeztetéssel bír (Béla -- Adalbert, Gyula -- Julius, Jenô -- Eugenius, Sarolt -- Karolina v. Charlotte) Az Ákos, Alap, Csaba, Erdôd, Ernye, Neste (nem Neszte!) és Szörény névben csak elkönyveltem a régi, részben feledségbe tűnt egyeztetést (l. Zalka: Szentek Élete).
Külön felsoroljuk még azon rég megmagyarosodott neveinket, melyek feledésbe múlva, ma többnyire idegen formájukban járják, illetve egy és más ok javallja fölújításukat.
ANDOCS az András régi változata. (Felújíthatnók, mint amelynek védôszentje az andocsi Szent Szűz)
n ANGYÉLA Angela
n APALIN Apollónia
ARDÁN Jordánus
BERECK Brikcius
n CICELLE Cecília, Cécile
EHELLÖS Aphilles
ENZSEL Anselm
ÉZSIÁS, ÉZSAJÁS Izaiás
GYARMÁN Germánus
LESTÁR Euszták
KERÉNY Quirinus
KILLÉNY Kilián
KÖRÖSPÉNY Krispinus
LADOMÉR Wladimir
OZSVÁT Oszwald
PENTELE Pantaleon
PÓSA a Pál régi változata: fölújíthatnók, mint amelynek pártfogója magyarországi Boldog Pál dömés vértanú (febr. 10.)
RÉZMÁN Erazmus
SÜKÖSD Sixtus
SZEVERÉD, SZÖVÖRÉD Siegfried
TIBOLD Theobald
VÁSZOLY ,,Vazul'' (ez hibás olvasat)
ZSÓTÉR Soter
Ôsi neveink keresztény szellemű felújításával
1) nemzeti ügyet szolgálnánk. Sok ôsi név helynévvé lett (az alapítók neve). A velükélés tehát külföld elôtt tanúskodik, hogy az illetô helyek magyar alapítások, de minmagunknak is figyelmeztet, hogy mindig rájuk gondoljunk. Akit Arad, Kassa, Pozsony, Torontál, Bács, Enyed stb. névre kereszteltek, élete fogytáig közel érzi majd magát e megszállt helyekhez.
2) A kereszténységet és magyarságot még szorosabban összefűzzük majd ôsmagyar-keresztény neveink útján, kivált a magyar szentek és boldogok tiszteletének növelésével. Bizonyára senki sem meri állítani, hogy eléggé ismerjük és felkaroltuk eddig ezt az ügyet! (Lásd Katolikus Szemle 1935. szeptember 1. Balanyi György cikkét.)
3) Ôseink örökségét mentjük meg, a magyar középkornak (a kereszténynek!) hagyományait folytatjuk. A magyar középkorét, amelyet hôsies lendületével, keresztény és magyar egyértelműségével, pálosaival és pilishegyi zárdáival, -- alig néhány éve -- egy lobogó magyar géniusz ébresztgetett köztünk. Ô ,,vette fel és szôtte tovább a magyar katolikumnak ama szálait, amelyeket századokra megszakított egy súlyos magyar tragikum.'' (Schütz Prohászka temetésén) s amelybe ez a kis fonal is bele szeretne fűzôdni.
Az Árpádkorban általános ôsi neveink az Anjouk idején gyérülnek s a 15. században már csak föl-fölvillannak.
Egy idegen áradatokba fulladt, egy tatárjárás és hódoltság véres romjaiba süllyedt magyarság emléke kér itt szívbefogadást; az unokáktól-e, vagy ,,más faj állott a kihunyt helyére?'' (Köcsey) -- egyremegy most. Az Egyház nem fogja útját szegni, hisz az oltár elôtt legyilkolt Búzád bánok, Mohinál halt Ugron püspökök, a Csanádok és Ecserek vére érte is folyt. S talán egy kissé értünk is, kik tôlünk szeretnôk magunkat származtatni, hamar feledô utódokért.