Magyarország bemutatkozik

Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy „Európa ma és holnap” című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát. A füzet – több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet – és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Művelt Nyugat…

Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az országfejezetek egy rövid, „amerikai típusú” önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb „kifejtő” részből állnak Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.

Néhány, az „Európai Unióba igyekvő” ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.).

Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő időszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak utána fogom elemezni – megjegyzem, a románoknak erre az időszakra 34 (!) megemlítendő történelmi eseményük akad!

1000 – a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.

1541 – a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.

1867 – a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.

1914 – Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar Köztársaság megalapítása November 16-án.

1944 – az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.

1956 – népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik.

1989 – Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.

Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi! Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit is csináltak 895-től?

Lássuk először a fentebb említett „első kategóriát”, a tényszerű adatközlőket.

Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.

A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetőségét: ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.

Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd „Bratislava” első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.

„Kr. e. VI. sz. – a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által.” (Finom elszólás: mesélők….)

Kr. e. I. sz. – a rómaiak elfoglalják „Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete.” (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik…)

Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló „Hungarus” nevet? Vagy

akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a „jürkákat” bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit,

Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint – vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy?

A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!

Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás! Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság („kontinuitás”) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait! A Nestor-krónika nem „oláh”-okat, hanem „frank”-okat ír. Anonymus „ac pastores Romanorum” kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az ősrománnak titulált „Dridu-műveltség” bulgáriai – az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit…A többit nem sorolom.

Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi hazugságokat…

Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet…

Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!

Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére – mi meg sem említjük.

Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i „Bulla orationum”-ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el – de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán. A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt – az ígért 80.000 fős sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze – de nagyon szép „európai gondolat”. Élnünk kellett volna vele!

Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom…) említésre sem méltó…

Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő „keresztyénség pajzsa” küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad – ők tudják, miért szégyellik – mi miért nem vagyunk rá büszkék?

Mohács viszont elég jelentős csata lehetett – hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban!

A Habsburgok dehogy „foglalják el” a nyugati részt: kettős királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!

Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem! (1568). Ennek a feltűnően „eurokonform”, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!

Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység felvétele, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes elhallgatása egy „kereszténység utáni Európá”-nak tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus , a reformáció – a szlovákoknál a huszitizmus – minden ország önjellemzésében megtalálható!

Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst!

Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 – Buda, 1697 – Zenta).

1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját forradalmukat!

Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a „kifejtő” rész megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A „kifejtő rész”-ben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el…

Ha ez az „építmény” nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több: bűnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntő érv: „1938 - Szövetség Nácinémetországgal”

A második világháborúban a környékünkön mindenki a „rossz oldalon” vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:

Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.

„1939 – 45 – rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt.”

Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet – ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű „szövetség”, mint a mienk…

Ez is elegáns: a „hármas szövetség” –et említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során… De ez a „tévedés” elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését… Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is kötözködöm…

Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését – vagy akár a favágó tőkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát etcetera…

Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (December 10.). Ausztria német megszállása tette szükségessé.

Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal – emlékeztetőül két esetet hoznék fel. Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket: „Túl sok bennük a vörös!”. Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!

Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes „horizontális tengely”-ről tárgyal Varsóban. A történeti hűség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkből…)

A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttműködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt eredményeznének!

Augusztusban két – németellenes élű – magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentős enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar gentlemen’s agreement a szoros együttműködésünkről.

November – az első bécsi döntés – voltaképpen Németország engedett!

Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt…

1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a magyar-lengyel határ –szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, - ez közismert –és a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem – ez kevésbé közismert.

A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták – mi pedig:

Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét. Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már 1941 június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak – írják? NEM.

Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!

Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország – de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül – ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak…

Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!

Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekből igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok működtették Auschwitzot?

Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság – s a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál…

1956. Eufemisztikusan, „reformkommunista módra” népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy „csillagóra”, amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista rendszerek bukását – és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.

„Nagy” (illendően, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A „kifejtő” részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerző.

Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel.

Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: „1989 …a szovjet csapatok elhagyják az országot.”

E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív képes bevezetőjéből is – ezt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták…

Most pedig – záró fejezetként – lássunk néhány gyöngyszemet az általam „kifejtő”-nek nevezett részből.

„ Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.”

Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban „többnemzetiségű” Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk – az egyszerű újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különböző hazai források alapján, hogy 1985-től máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több, mint 2 millióval fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni – az „önbemutatkozás” írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat…

A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészők Lübbenau környékén találhatják meg őket. Népi kultúráját büszkén művelő százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzőnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe.

A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma – és egy kivételesen nevetséges finomkodás: „utazó népesség” – travellers, illetve gens du voyage.

Vagyis a szerző a sznob (és műveletlen) „campingtábor”-típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen.

És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat – óh bocsánat! A romákat és a romákat…

„Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben

nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerződéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva.”

Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e. Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt vasútközlekedésében (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is. Nem sorolom.

A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó, amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg.”

Ezt Jókai már leírta: - Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt…

Összegezve: hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellő országot. Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkűséggel. Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.

Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely könyvesboltban, vagy akár EU-s munkahelyükön, hivatásszerűen ) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor az Európa Unió hivatalosai felkérték az egyesült Európába való csatlakozóit, hogy írják meg saját hivatalos történeteiket, önéletrajzukat, és amikor olvastam Hazánk elhallgatott, elferdített történetét, hirtelen felindultságomban az alábbi magyar történelmet küldtem Brüsszelbe. Hogy mi lett a sorsa, elfogadás vagy papírkosár, azt csak a jó Isten tudhatja.

Történelmünk sokkal ősibb, mint gondolnánk, mint ahogy azt nekünk eddig látni engedték. Már 1830-ban Sir John Bowring arról írt, hogy „a magyar nyelv oly távoli korban keletkezett, melyet meghatározni, s talán felfedezni sem lehet.”[1] Napjainkban, 1988-ban Grover Krantz professzor arról írt, hogy a legősibb európai nyelv a magyar [2]. Az olasz professzor, Mario Alinei megmutatja nyelvünknek az etruszkkal való rokonságát, s számos más elmélet a sumerekkel, egyiptomiakkal, görögökkel és más ősi, európai népekkel való kapcsolatainkat tárgyalja.

Hivatalosan elfogadott elmélet szerint a magyarság finn-ugor eredetű, az északi, Szibériában élő vogul és osztják törzsek leszármazottja, a finnek rokona, s a Kárpát-medencébe Kr.u. 896-ban érkeztek, ahol legyőzték a már itt élő szlávokat. Újabb kutatások megmutatták, hogy a magyar a hunok és avarok rokona, kik kárpát-medencei birodalmukat már a negyedik és hatodik században megalapították. Mikor Árpád magyarjai a Kárpát-medencébe érkeztek Kr.u. 896-ban azt találták, hogy az itt élő lakósság az ő nyelvükön beszélt, s rokonaik. A Kárpát-medence őslakói és az újonnan érkezettek közötti rokonság legfőbb bizonyítékai a Kárpát-medence földrajzi nevei, különös tekintettel a leginkább időt álló folyónevekre.

Történészek a magyarokat gyakran mint vad, lovas népet mutatják be, mikor valójában a szittyák, pártusok és szarmaták rokonai, s kiváló lovas művészetükön túlmenően műveltségük messze meghaladta az akkori Európai népek műveltségi szintjét. Saját rovásírásuk, fejlett katonai szervezetük volt, mely a tízes számrendszeren alapult. Nyugat elleni hadjárataik a tízedik században a germán hercegek meghívására történtek Nagy Ottó elleni harcuk megsegítésére, s ennek ellenére több történész ezeket a csatákat „rabló hadjáratoknak” nevezi. Mi több, hadjárataik egy részének célja az avar testvéreiktől Nagy Károly alatt ellopott kincsek visszaszerzése is volt. Ezen háborúk legfőbb célja az európai hatalmi egyensúly megteremtése volt.

Kr.u. 890 (kb.) Mielőtt a Kárpát-medencébe érkeztek, a magyarok egyesülésüket vérszerződéssel szentesítették, vezetőjüknek Álmos herceget választották, pap királyként.

892 Álmos fia Árpád herceg szövetséget kötött Arnulffal, a keleti frankok királyával.

896 A magyarok hazatérésének évszáma. Ekkor kötötték második vérszerződést Pusztaszeren[3] az avar hercegekkel, kik túlélték Nagy Károly háborúit. Ezen vérszerződés tételei képezték Európa első íratlan alkotmányát.

907 Az egyesült frank csapatok elleni ennsburgi csata a magyarok fényes győzelmével végződött, bár Árpád fiai életüket vesztették a harcban, a fiatal Zolta (Zsolt) kivételével. Árpád maga is megsebesült, s később belehalt súlyos sebeibe.

948 Bulcsu és Tormás magyar hercegek megkeresztelkedtek, s szerződést kötöttek Bíborban született Constantinusszal.

955 A magyarok nagy veszteségével végződött a Nagy Ottó elleni lechfeldi csata. Bulcsut és Lehelt felakasztották az augsburgi székesegyház tornyára. Botond, kit nyugati történészek soha nem említenek, volt a harmadik magyar hadsereg vezére, ki megbosszulta Bulcsu és Lehel méltatlan halálát. A magyar katonai erő ezen vereség után is felülmúlta a nyugati hatalmat, s a germán hadsereg megadta magát. A germánok legnagyobb veszteségeiket a későbbi harcok során szenvedték.[4]

973 A quedlinburgi békeszerződést Géza herceg és Nagy Ottó tizenkét küldötte tárgyalta. Thierry Amadée egy nemzetközi összeesküvésről ír.[5] Quedlinburgnál csak a magyarok tettek engedményeket, a németek egyetlen engedményt sem tettek. A magyarok feladták valamennyi hagyományukat. A megegyezés szerint a magyaroknak vissza kellett őreiket hívni a gyepű-ről, s határaikat meg kellett nyitni a hittérítők, s bárki előtt, akik hazájukba szándékoztak menni. Meg kellett engedniük a római katolikus templomok építését, egyházkerületek szervezését magyar területen, s semmiben nem akadályozhatták a kereszténység terjedését és gyakorlását. Géza hercegnek el kellett vennie Adelhaidot, s meg kellett ígérnie, hogy földet és tisztségeket ad tízezer német testőrének.

1000 Vajk herceg megkeresztelkedett, s a keresztségben az István nevet kapta. Őt ismerjük I. István királyként, kit később szentté avattak.

1222 II. Endre király adta ki az Aranybullát, hét évvel a Magna Carta után.

1236 Julianus barát visszatért Dentumagyariából,[6] a Kaukázustól északra elterülő, korábbi magyar szálláshelyből. Útja célja a hátramaradt magyarok felkeresése volt. A tatárok tervezett, Európa elleni támadásának hírét hozták magukkal.

1241 A magyarokat a tatárok legyőzték Mohi pusztánál. A tatárok elleni harcok következményeként elnéptelenedett területeken IV. Béla király megengedte idegenek letelepedését, igy a wallachokét (vlahok) a Havasalföldön (a későbbi Wallachia), s a Duna alsó folyásvidékén.

1278 Kun László király a cseh Ottokár király legyőzésével Habsburg Rudolfot segítette a magyar trónra a morvamezei csatában.

1301 III. Endre, az utolsó Árpádház-i király halála. Az Árpádház tizenkét szentet adott a Római Katolikus Egyháznak.

1389 Az első török beszivárgás magyar területre. Zsigmond király egyetemet alapított Óbudán.

1433 IV. Jenő pápa Zsigmondot, Magyarország királyát Német-római császárrá koronázta.

1456 Hunyadi János nándorfehérvári (ma Belgrád), törökök feletti győzelme. III. Callixtus pápa világszerte elrendelte a déli harangszót e győzelem emlékére.

1458 – 1490 Hunyadi Mátyás király udvara az európai humanista műveltség és tudomány központja volt. Híres könyvtárának, s a Corvináknak párja nem volt abban az időben.

1467 Pozsonyi Egyetem alapításának évszáma (A trianoni kényszerbéke óta Bratislava.)

1473 Az első ismert magyar könyvet a Gutenberg rendszerrel nyomtatták. E módszert századokkal megelőzte a rovással készült nyomtatás.

1517 Werbőczy István nyomtatta ki a Tripartitum című művét, mely a korabeli feudális rendszer jogi kérdéseit foglalta össze.

1526 Magyarországot a törökök legyőzték a mohácsi csatában. II. Lajos királyt saját cseh testőre ölte meg. Ez volt a 150 évig tartó török megszállás kezdete.

1541 Buda várát a törökök árulás következtében foglalták el. Magyarország három részre szakadt. A Habsburgok az ország nyugati részén uralkodtak. A középső rész török fennhatóság alatt volt, az Erdélyi Fejedelemség sokáig a magyar műveltség fellegvára maradt.

1557 Európa első, vallásszabadságot biztosító törvénye az erdélyi Tordán született (Trianon óta Románia). Törvénybe iktatása 1568-ban történt a Tordai Országgyűlésen.

1643 Geleui tanácsára Rákóczi György fejedelem magáévá tette a Wallachok római eredetének hirdetését. Ezért 1648-ban Fogarassy István a heidelbergi katekizmust wallach nyelvre fordította, s wallach nyelven kinyomtatta. Ugyanazon évben Fogarassy az Újtestamentumot is lefordította wallach nyelvre, s Rákóczi Ferenc fejedelem kiadatta.

1686 Buda visszafoglalása a töröktől. (A törökök, mint a tatárok is korábban nem tudtak Magyarország határain túlmenni, az itteni harcok, nehézségek miatt. Buda felszabadulása után a Habsburgok nem engedték meg, hogy a török megszállás alatt elnéptelenedett vidékekre visszatelepítsék a magyar lakosságot. E helyett különböző európai népeket hoztak be, főleg szerbeket, szlávokat és germánokat.

1687 Az 1687 évi Diéta beleegyezett a Habsburgok örökletes trónutódlásába és eltörölte az 1222 évi Aranybulla azon tételét, mely a nemeseknek megadja az ellenállás jogát a király alkotmánnyal ellenkező tetteivel szemben.

1691 A Diploma Leopoldinum újra egyesítette Erdélyt és Magyarországot. Az Ipeki Patriarka vezetésével 90,000 szerb talált menedéket Magyarországon.

1699 A Karlócai Béke értelmében a törökök feladták Magyarországot és Erdélyt.

1700 II. Rákóczi Ferenc herceg volt az osztrák elnyomás elleni magyar szabadságharc vezetője, kit Bécsújhelyen börtönbe vetettek.

1703 II. Rákóczi Ferenc megszökött a börtönből és Lengyelországba menekült. A lengyelek segítségével megindította a magyarok Hapsburg elleni szabadságharcát.

1705 II. Rákóczi Ferencet megválasztották Magyarország uralkodó hercegévé. ( “ruling prince”)

1706 Az Ónodi Országgyűlés megfosztotta a Habsburg családot a magyar tróntól.

1711 A Szatmári béke éve. Rákóczi szabadságharcosai letették a fegyvert a Habsburgok előtt Nagymajtényban. (ma Moftinu Mare Romaniában).

1758 A magyar királyok megkapták az Apostoli Király címet. Európában Magyarország volt az egyedüli apostoli királyság.

1792 A középfokú iskolákban a magyar lett a hivatalos nyelv. Ez volt az első eset a Habsburg uralom alatt, hogy magyarországi általános iskolákban a magyar nyelvet lehetett használni.

1823 Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. 1844-ben Erkel Ferenc írta meg dallamát, 1848-ban énekelték először, s azóta is minden nemzeti ünnepen.

1825 Gróf Széchenyi István megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Széchenyi szorgalmazta az ország politikai és gazdasági változását, s támogatta a magyar nyelv és műveltség használatát.

1837 Kossuth Lajost, a reform korszak vezetőjét és a későbbi magyar kormány fejét elítélték és négy évre bebörtönözték.

1847 Az Újszövetséget egy Kopitár nevű magyar adta ki szerb nyelven. Az osztrákok magyarellenes hangulatot szítottak a szerbek között, s amikor kitört a magyar forradalom, 1848-ban, a szerbek 10-12,000 katonát állítottak Ausztria oldalára a magyarok ellen. A szerbeket a magyarok legyőzték 1849-ben.

1848 A Habsburg ellenes Magyar Forradalom Kossuth Lajos vezetése mellett tört ki. Felállították az első, Ausztriától független magyar minisztériumot. A magyarok sikeresek voltak azon törvény meghozásában, mely szabadságot adott a kárpát-medencei jobbágyoknak, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. A románok, szerbek, szlovákok, stb. egyaránt ezen felszabadítás részesei voltak. A nagyromániai román jobbágyok felszabadítása csak évekkel később történt meg.

1849 A debreceni Nemzeti Bizottság megfosztotta a Habsburg házat a magyar tróntól. A magyar hadsereg Világosnál (ma Şiria, Románia) letette a fegyvert az orosz túlerővel szemben. Aradon tizenhárom magyar tábornokot kivégeztek. Kossuth Törökországba ment számkivetésbe.

1867 A Kiegyezés néven ismert osztrák-magyar egyezséget aláírták és megalapították az osztrák-magyar monarchiát.

1872 Budát és Pestet egyesítették Budapest néven, amit Magyarország fővárosának ismertek el.

1878 Berlini konferencia. Gróf Andrássy Gyula javaslatára a wallachok új, román nevét elfogadták.

1914 A trónörökös Ferenc Ferdinándot és feleségét Sarajevoban meggyilkolta a szerb Gavrilo Princip, Dragutin Dimitrievic parancsára. Annak ellenére, hogy Magyarország volt az egyedüli, aki Tisza István miniszterelnök személyében tiltakozott az I. világháborúban való részvétel ellen, s az osztrák magyar monarchia tagjaként kénytelen volt részt venni a háborúban.

1919 A magyar kommunista kormányt megalapították. Ellenkormány Szegeden alakult.

1920 A Trianoni kényszerbékét Trianonban írták alá, mely feldarabolta Magyarországot. A történelmi Magyarország területe – Horvátország és Szlavónia kivételével -- 282,870 négyzetkilométernyi terület volt. A Trianoni Szerződés a történelmi Magyarországot hét részre darabolta, amit szomszédjai között osztottak szét. Románia megkapta Erdélyt és a Partiumot, 103,000 kilométernyi területtel, s 5.24 millió lakossal. Ez a terület egymagában nagyobb, mint csonka Magyarország területe, mely 92,963 négyzetkilométert tarthatott meg, 7,615,117 lakossal. Jugoszlávia 21,000 négyzetkilométert és 1.6 millió lakost kapott. Csehszlovákia 3.5 millió lakost kapott, s a teljes magyar Felvidéket (ma Szlovákia), mely délen a Dunáig ért, számtalan ősi magyar várral és városokkal, 63,000 négyzetmérföldnyi területtel. Ugyancsak megkapta a magyar Kárpátalját (amit Rutheniának, Alsó-Kárpátiának, Kárpát-Ukrajnának is neveznek), s a magyar Máramarost, mely Románia szomszédja volt. Ausztria, mely felelős volt a magyar külpolitikáért 4,000 négyzetkilométernyi területet kapott, 292,000 lakossal. Lengyelország 589 négyzetkilométert és 23,662 embert kapott; Olaszország csak a magyar kikötővárost, Fiumét kapta, melynek építését a magyarok csak abban az időben fejezték be, 21 négyzetkilométernyi területtel, 46,806 lakossal.[7] Horthy Miklós tengerészparancsnokot Magyarország kormányzójává választották.

1939 Kárpátalját (Kárpát-Ukrajna) visszaadták Magyarországnak. Magyarország visszavonult a Nemzetek Szövetségéből.

1941 Délvidék egy része (ma Jugoszlávia) visszatért Magyarországhoz. Gróf Teleki Pál öngyilkosságot követett el, mivel nem tudta megakadályozni Magyarországnak a II. világháborúba való sodródását.

1944 December 24.-én a szovjetek bekerítették Budapestet. Az ostrom 52 napig tartott. Magyar és német csapatok a végsőkig harcoltak. Csak 11 magyar tudott áttörni a szovjet vonalon. Erről a történészek úgy emlékeznek meg, mint Budapest szovjetek általi „felszabadítása”.

1947 A Párisi Békekonferencia visszaállította a trianoni határokat, s még több területet vettek el Magyarországtól, Csehszlovákia javára.

1948 Új alkotmány szerint Magyarország köztársasággá vált (törvénytelenül, szovjet nyomásra.).

1956 Magyar szabadságharc a szovjetek ellen. Az Egyesült Nemzetek nem avatkozott be.

1989 A kommunizmus bukása, miután Magyarország megengedte a kelet-németek átvonulását az osztrák határnál.

1. Bánki Donát (1859-1922) feltalálta a karburátort és a belső robbanású motort.

7. Gábor Dénes (1900-1979) feltalálta a holográfot, s a „bar-code” olvasását tette lehetővé üzleti ügyekben.

10. Karmán Todor (1881-1963), a Guggenheim Aeronautics Laboratorium adminisztrátora a kaliforniai Institute of Technology-nál, a nehézbombázókat találta fel, a B36, B47 és a B52-t, melyek segítségével Amerika meg tudta nyerni a második világháborút.

12. Wigner Jenő (1902-1995) alkotta az atomenergia használatához szükséges atom reaktort.

15. Báró Eötvös Lóránd (1848-1919), az Eötvös törvény néven ismert hajszálcsövesség törvényét.

16. Bláthy Otto Titus (1860-1939), a vasmaggal működő transzformátort feltalálója.

18. Mihály Dénes (1894-1953), gépészmérnök, „telehorn” feltaláló. 1917-ben hangot, zenét, filmszalagait, 1919-ben állóképet közvetített. Okolicsányi Ferenc ezt tovább fejlesztette 1926-ban, amikor a „telehorn” –nál dolgozott Mihály Dénessel. Babics Viktor 1926-ban szabadalmaztatta a saját szerkesztésű televíziós készülékét, amikor kifejlesztette az elektronikus televíziós készülékét.

5. Doráti Antal – 1985 –(Social Responsibility szervezetnek tagja, ami Béke Nobel díjat kapott)

1. Semmelweis Ignác (1818-1865), a gyermekágyi láz megelőzésében ért el eredményeket.

2. Högyes András (1847-1906), elrendelte az állatok kötelező veszettség elleni oltását.

3. Somogyi Mihály – a cukorbetegség megállapításának vizsgálati módszerét találta fel.

4. Schick Béla – a diftéria iránti fogékonyság megállapítését tette lehetővé.

Az olimpiai játékok történetében Magyarország a hatodik helyen áll a száz olimpiai nyertes között.

Az 1936 évi olimpiai játékokban Magyarország harmadik volt Németország és az Egyesült Államok után.

Az 1952 évi olimpián harmadik volt az Egyesült államok és a Szovjetunió után.

Az 1956 évi olimpián Magyarország negyedik volt a Szovjetuniót, az Egyesült nemzetek és Ausztrália után.

Az 1968 évi olimpián negyedik volt az Egyesült Nemzetek, a Szovjetunió és Japán után.

[1] Bowring, Sir John: Poetry of the Magyars, 1830

[2] Kranz, Grover: Geographical Development of European Languages, Peter Lang, 1988, p. 10-11

[3] Laszlo Gyula: Kettős honfoglalás, Budapest, 1978

[4] Anonymus – a nameless Hungarian writer of the twelfth century.

[5] Thierry, Amadée: Atilla Mondák, p. 99

[6] Long before the Magyars entered the Carpathian Basin, they lived in a territory which they called “Dentumoger” (Dentumagyaria), which was also the name of the Magyars at that time. The name of their leading group was “Megyer”. Some historians called them “Dentumoger” which means “the Magyars who live at the foot of the Don Mountain”. The Subareans and the Hurrites were the original inhabitants of this territory. Bulcsu and Tormas, descendants of Árpád, when they visited Constantine Porphyrogenitus and became Christian, told him that the name of their people was “Sabartoi-Asphaloi”. They were originally called Subareans, whom historians have identified as the Huns.

[7] Raffay, Ernõ: Magyar Tragédia, Trianon 75 éve, BudapestXE "Budapest", 1996, pp.194 -195.